Petőfi Népe, 1992. november (47. évfolyam, 258-282. szám)

1992-11-18 / 272. szám

8. oldal, 1992. november 18.

PETŐFI NÉPE

Moszkvának szüksége volt Bethlen Istvánra

• — Bethlen István miniszterelnök hamvait haza kellene hozni Moszkvából, s méltó helyre tenni —, mondja Romsics Ignác történész professzor.

(Fotó: Gál Béla)

A közelmúltban tartott előadást tanároknak Kecskeméten a megyei pedagógiai intézet szervezésében dr, Romsics Ignác történész, a huszadik századi magyar történelem neves kutatója. A rendezvény előtt kért interjút lapunk munkatársa a vendégtől.

— Professzor úr! Sokan úgy vélik, másként alakult volna az ország sorsa, a határok kérdése a II. világháború után, ha 1944. október 15-én sikerül a kiugrási kísérlet, s a magyar csapatok szembe fordulnak a németekkel.

— A kiugrást mindenképpen ügyesebben lehetett volna megszervezni. A kudarc Horthy Miklóst és a vezetőket terheli. De, hogy tökéletes siker lehetett volna, abban kételkedem. Magyarországon jelentős német csapatok állomásoztak, másrészt a katona-tiszti réteg nem sorakozott fel egységesen a kormányzó mögé. Akik részt vettek volna a fasiszták elleni harcban — gondolok itt mindenekelőtt a munkásokra —, azokra Horthy nem szívesen támaszkodott volna. Nekünk nem volt esélyünk olyan ügyesen megszervezni a kiugrást, ahogy a románok azt megcsinálták 1944. augusztus 23-án. Ott a németeket ez váratlanul érte. A magyarokra pedig Berlinben mindig is gyanakodtak, megbízhatatlan szövetségesnek tartották, ezért is szállták meg az országot 1944. március 19-én. Másrészt a magyar tisztikar és a közvélemény nagy része sem a megszállót, az elnyomót látta a fasisztákban, hanem a trianoni békeszerződés megváltoztatását támogató nagyhatalmat. Ezt a véleményt az utolsó pillanatban gyökeresen megváltoztatni nem lehetett.

— Miben látja Horthy Miklós személyes felelősségét?

— A kormányzó személyes felelőssége nem abban van, hogy nem sikerült a kilépés. Hanem abban, hogy mint családapát fia elrablása után sikeresen megzsarolták. Ő nevezte ki Szálasi Ferencet miniszter- elnökké, így formálisan legitimálta a nyilasok uralmát Magyarországon. Azt gondolom, hogy a kormányzónak, aki 25 évig irányította az országot, államférfiként kellett volna cselekednie. Ehelyett, a szülő érzelmei kerekedtek felül, aki a fia életéért szentesítette a nyilasok országosát.

— A Trianon utáni korszak egyik legnagyobb formátumú politikusa Bethlen István volt, akinek a nevéhez az ország konszolidálása fűződik. A sikertelen kiugrás idején keresik a németek. Mi történt vele a háború alatt?

— Bethlen István annak ellenére, hogy a ’30-as évek során kikerült a „politikacsinálók” köréből, a háttérből próbálta befolyásolni a hazai döntéseket. Kállai Miklós miniszterelnök hintapolitikáját támogatta a háború alatt. Úgy gondolta, hogy lazítani kell a német szövetségen amennyire csak lehet. Azt vallotta, úgy kell helyezkednie az országnak, hogy a világégés után ne a vesztesek oldalára kerüljünk. Nemcsak azért mert így Trianon tragédiája újra megismétlődhet, hanem mert attól tartott, hogy Magyarországot leradírozzák a győztesek a térképről. Bethlen István németellenes volt,

nézeteiben konzervatív-liberális, aki elutasította a zsidóellenes törvényeket mind humanitárius, mind gazdasági okokból. Ezért is keresték 1944-ben a fasiszták szerte az országban. Amikor az oroszok ke-t zébe került, Kunszentmiklóson és Kiskőrösön tartották fogva az akkor már beteg politikust.

— Bethlen István Moszkvában halt meg. Miért volt a szovjeteknek szüksége Bethlenre?

— Ennek alapvetően belpolitikai okai lehettek. Sem a hazai erőknek, sem a szovjeteknek nem állt az érdekében az, hogy a gróf körül kialakuljon egy konzervatív csoportosulás, amely akár meghatározó szerepet is betölthetett volna a magyar politikai életben. Egy másik verzió alapján Moszkvába történő kiszállítása Erdéllyel lehetett kapcsolatos. Tudjuk azt, hogy 1944-re a szovjetek már letárgyaltak a románokkal egy olyan fegyverszüneti megállapodást, amely szerint az oroszoké lesz Beszarábia, a románoké pedig Erdély. Ám Moszkvában számoltak azzal a lehetőséggel is, hogy a nyugati hatalmak Erdély kérdésében esetleg mást akarnak. 1945 elején még nem volt eldöntött kérdés, hogy autonóm terület lesz- e, avagy teljesen Bukarest alá tartozik majd az említett térség. Valószínű ebben a problémában számoltak az erdélyi születésű öreg Bethlen Istvánnal, akit ezért vihettek a Szovjetunióba. Konkrétabbakat akkor lehetne mondani, ha teljesen megnyílnának a kinti levéltárak.

A gróf 1946—47 során hunyt el Moszkvában. Minden bizonnyal természetes halállal halt meg. A bújdosás 1944 során ugyanis megviselte, kétszer kapott agyvérzést, úgy hogy nem hívhattak orvost hozzá. Féltek, nehogy a németek kezére jusson. Másrészt rendkívül sokat dohányzott egész életében. Azonban nem ismerjük pontosan hol és mikor hunyt el. Úgy gondolom, indokolt lenne ennek a politikusnak a hamvainak a hazahozatala.

JPantaUSsolt _i

KISKUNMAJSAN CSALÓDTAK A GAZDÁK

A Jonathán Téesz vagyona együtt marad

Bár majd’ háromszázan jelezték, hogy ki szeretnének válni, s vagyonukat a téesztől függetlenül működtetni, erre egyelőre nem adhatott módot a kiskunmajsai Jonathán Termelő- szövetkezet. A hétfőn tartott vagyonmegosztó közgyűlés tudomásul vette, hogy vagyonjegyek ide, vagy oda, a szövetkezet vagyona jelenleg nem adható ki a tulajdonosok részére. Szikora Gyula elnököt arra kértük, hogy segítségével bepillanthassunk a dolgok mögé.

—AJonathán összes vagyona 924 millió 388 ezer forint — mondja —, de van 151 millió forint adósságunk is. A saját vagyon tehát 773 millió forint. Szövetkezetünknek 1081 tagja és 633 nem tagtulajdonosa van, összesen tehát 1714 személy a tulajdonos. Közülük valóban 292-en jelezték, hogy szeretnék a részüket kivinni, s a továbbiakban egyénileg, vagy csoportosan gazdálkodni.

— A részüket kivinni szándékozóknak volt-e valamilyen konkrét elképzelésük arra vonatkozóan, hogy mivel, s mihez akarnak kezdeni?

Közülük 160-nak igen. Ők konkrét vagyontárgyat is megjelöltek, ők tehát azok, akik komoly elképzelésekkel vágtak volna neki a jövőnek. Doktorált közgazdásztól a

• Szikora Gyula

hatelemis gyalogmunkásig mindenki megtalálható a jelentkezők között. Több csoport is vitte volna a gazdaboltot, egy társaság kompletten a borászati üzemet, de volt, aki csak egy traktort, vagy harminc meggyfát kért. Elvitték volna a baromfi-feldolgozó üzemet, néhányan szolgálati lakásokat, vagy tanyákat. Akadt olyan is, aki a vagyonát irodafelszerelésben, számítógépekben kérte ki.

— Mi az akadálya, hogy az osztozkodás megtörténjen?

• A majsaí Jonathán Téesz tagsága. 292-en akartak kiválni. .

— Az adósság. Aki kiviszi a vagyonát, annak vinnie kell a részére jutó adósságot is.

— S a kiválni szándékozók ezt nem vállalták volna?

— De igen.

— Hát akkor...?

— Mindebbe a hitelezőknek is bele kellene egyezniük. Ha ők nem egyeznek bele az adósság átvállalásába, akkor meghiúsul minden. Ez történt. A hitelezők így csak egy partnerrel, a Jonathánnal állnak szemben. Az osztozkodás után viszont százon felüli lenne az adósok száma.

— Kik a legnagyobb hitelezők?

— Az APEH, a gabonaforgalmi részvénytársaság, az Ativizig, az Agroker, s a majsai vízgazdálkodási társulat, de ide tartozik az olajipari részvénytársaság is. Tájékoztattuk őket, hogy milyen elvek szerint szeretnénk a vagyont szétosztani, de nem jániltak hozzá.

— Önt személy szerint hogyan érinti ez?

— Szerettem volna, ha sokan ki tudnak válni, de azt nem, hopy csak a legértékesebb részeket vigyek. Nagyon sok idős, nyugdíjas tagunk van, akiknek a maradékból kell biztosítanunk, hogy a vagyonuk után valamilyen hozadékot is lássanak. Ők már

öregek az újrakezdéshez.

— Hogyan tovább?,.

— Át kell alakulnunk, s meg kell választanunk az új vezetőséget, az érvényes

szövetkezeti törvény szerint. Jelenleg az látszik leginkább járhatónak, hogy vagyontárgyak eladásával szabaduljunk meg az adósságtól, majd szétválásokkal bontsuk le kisebb egységekre a mostani ma- mutszövetke- zetet.

Bálái F. István |

AT KELL RAJZOLNI A TÉRKÉPEKET!

Jászszentlászlói földárverés

Sokan gyűltek össze Jászszent- lászlón éppen egyhete a művelődési házban, hogy földet vásároljanak a kárpótlási jegyükért, vagy hogy tanúi legyenek az első községi földárverésnek. Többen le is adták a szükséges dokumentumokat az árverési bizottságnál, jelezve, hogy komoly a vételi szándékuk.

Vásárlás végül mégsem történt. Ennek több oka is van. Elsőként az derült ki, hogy több, előre meghirdetett tábla árverését le kell venni a napirendről. Ha ugyanis a táblában tanya van, s a tanyatulajdonos jogosult a kárpótlásra, ráadásul élni is kíván elővételi jogával, de még nincs a kezében a kárpótlási jegy, akkor — kérésére — a tábla árverését el kell napolni. Ezt tette több esetben Soponyai Zoltán, a kárrendezési hivatal előadója, az árverési bizottság elnöke.

A Seres Lajos elnökletével működő helyi földrendező bizottság is alaposan közrejátszott abban, hogy a szerdai földárverés — egyelőre — nem hozott érdemi eredményt. Ők ugyanis azt a roppant nehéz és kockázatos feladatot vállalták, hogy az utolsó négyzetcentiméterig tető alá hozzák a megegyezést a község egész területére vonatkozóan. A kárpótlásra jogosultaknak — s a részarány-tulajdonosoknak — már ideiglenes művelésre ki is adtak jelentős területeket, de az eddig létrejött egyezségek még nem fogják át az egész települést. Ráadásul az történt, hogy a korábban működő helyi földfórum által kárpótlásra kijelölt területeket részarány-tulajdonosoknak adtak oda, amire a földrendező bizottságnak nincs felhatalmazása!

Jászszentlászlón tehát — jelenleg teljes a káosz! A kárren• \ Szász házaspár már a sajátjának »élt földön gazdálkodik Jászszentlászlón.

• Kovács István jegyző magyaráz a helybelieknek. (Bálái F. István felvételei)

GYERMEKKORI EMLÉKEK SZERBIÁBÓL

A délvidéki hideg napok után

Szinte önkéntelenül fordult ki a szó az idős férfi száján. Mintha minden mindegy lenne már a hosszú hallgatás után.

— Miért van az, hogy mirólunk senki nem beszél? — Annyi lágerről, haláltáborról írnak az újságok, s a délvidéki hideg napok folytatásáról senki nem beszél?

— Békefi Ferenc, aki szerkesztőségünket felkereste, most Halason él és kárpótlásért folyamodott a gyermekkorban elszenvedett megrázkódtatásokért. Jánoshalmáról indultak útnak szüleivel 1942. márciusában. Mindenüket pénzzé tették, meséli, és a dél-bácskai Csurogra költöztek. Ott vettek házat, földet lovakat.

— Kisfalu ez Újvidék és Zenta között — mondja. — A húgom hatéves volt, én tizenkettő, amikor odakerültünk. A magyar katonaság ’41 telén elkövetett kegyetlenkedései még frissen éltek a szerbekben, s nem tettek le a bosszúról. Ahogy odaköltöztünk, éreztük az ellenszenvet, a fenyegetettséget. A bátyám ’43-ban vissza is jött Magyarországra. Mi a húgommal még kicsik voltunk, a szüléinkké! együtt ottmaradtunk. így kerültünk abba a kétségbeejtő helyzetbe, ami azután 1945-ben bekövetkezett.

Január 23. volt. Hajnalban partizánok vették körül a többnyire magyarok lakta települést, s a házakból mindenkit — csecsemőtől az aggastyánig — kihajtottak a piactérre, meséli a szemtanú. A Békefi család is ott didergett egy szál ruhában a többi magyar között. Közösen intézték hozzájuk a rettenetes szónoklatot. A ’41-es magyar terror megbosszu- lására most mindenkit ki fognak végezni, s ahogyan azt a magyarok tették, a Tiszába lődözik a falu apraját- nagyját, mondták.

— Volt azonban a partizánok között magyar önkéntes csapat is, a Petőfi brigád. Ezek szülei vagy vegyes házasságok révén, más magyarok üzenni tudtak a felső vezetésnek, akik azután megkísérelték megmenteni a hozzátartozóikat, illetve a falut. Egész napos alkudozás után végül három harckocsi jött, és lefegyverezték ezt a különítményt. Az alku eredményeképp a népirtást ugyan megakav dályozták, azonban teljes vagyonelkobzással és szigorított büntetéssel sújtottak mindenkit. Mind a kétezer embert elhajtották a járeki lágerbe. Térdig érő hó volt. Az otthonainkba nem mehettünk többé vissza, úgy, ahogy voltunk, abban a ruhában hajtottak bennünket. Ahogy én később megtudtam, Járek híres volt a kegyetlenségéről. Csak ebben a táborban hat-nyolcezren pusztultak el. Ide kerültek a csurogiak. Szinte állatokként éltünk hat hónapig. Só és zsír nélkül, éppen annyi élelmet kaptunk, hogy éhen nem haltunk. A mi szobánkban negyven embert zsúfoltak össze.

A Békefi család a többi túlélővel együtt ’45 nyarán a Gajdobrai lágerbe került, ahonnan azután fokozatosan engedték szabadon az embereket. Előbb azokat, akikért a partizán rokonaik tenni tudtak, azután az áttelepültek kérhették, hogy visszamehessenek. így a csángók, illetve a magyarországiak is.

— Bennünket '47 őszén dobtak vissza magyar területre földönfutóként — mondja befejezésül Békefi Ferenc.—Még egy fénykép sem maradt a gyerekkoromról.

H. T.

• Seres Lajos, a helyi földrende/o bizottság elnöke. Óriási munkát, s óriási kockázatot vállalt!

dezési hivatalt képviselő Soponyai Zoltán kilátásba helyezte, hogy ők sem zárkóznak el a területek akár teljes újrafelosztásától sem. Ez azonban előzetesen a helyi földfórum hatásköre, s a kárrendezési hivatal csak kérésükre változtatja meg korábbi határozatát. A rendezés lehetséges menete tehát a következő:

A Seres Lajos vezette földrendező bizottság tető alá hozza a megállapodásokat minden táblára. Ezután újra összeül az érdekegyeztető fórum, valamint a termelőszövetkezet, s ezt jóváhagyja. (Mindez lehetséges, de nehezíti, hogy a kárpótlásra és a részaránytulajdonosok részére kijelölt területek aranykoronaösszege nem változhat!) A kár- rendezési hivatal elfogadja ezt a felosztást, s kezdődhet a törvényes procedúra.

Ám ha csak egy valaki is — akár elköltözött személy, akivel nem sikerült egyeztetni — élni kiván törvényes árverezési jogával, dominó- elvszerűen borul fel az egész rendszer! S akkor azok, akik máris gazdálkodnak sajátjuknak vélt földjükön, kénytelenek lesznek odébbállni! Soponyai Zoltán kérte a jász- szentlászlóiakat, hogy siessenek ezzel a munkával, mert saját,h#Jás- körében a hivatal is csak egy éven belül változtathatja meg határozatát.

Jászszentlászlón tehát nagy a bizonytalanság, s nagy a kockázat is, mert a község békéje a tét. Ám ha sikerül véghezvinni a Seres Lajos által elképzelteket, óriásit nyernek, mert mindenki egy táblában kaphatja meg a jussát!

Bálái F. István

A hangos város

Ötödik alkalommal rendezték meg a mérnöki kamara bácskai csoport és a polgár- mesteri hivatal által meghirdetett környezetfejlesztési fórumot Baján. Ez alkalommal a zajártalomról beszéltek az ADUKÖFE szakértői és a Tóth Kálmán Szakközépiskola tanulói, akik a város különböző pontjain végeztek zajméréseket.

A mérések alapján kiderült, hogy a mért értékek általában a megengedett egészségügyi határértékek fölött vannak. Fő zajforrás a közlekedés. A járművek zaja az útburkolat minőségétől is függ. A lebetonozott felületek, simára vakolt házfalak, párhuzamos felületek felerősítik a hangokat. Segítséget adhat a város körüli körgyűrű megépítése, a forgalomátszervezések előtti számítógépes modellezés. A legzajosabb utcák: Nagy István utca, Lökért sor, Cirfusz utca és a Baj- csy-Zsilinszky út.

Az ipari létesítmények által okozott panaszok azok körbeépülésére vezethető vissza. A felügyelőség által jelzett hiányosságokat az üzemek általában igyekeznek pótolni.

A vállalkozások fejlődésével ezeknél is jelentkeznek határérték-túllépések. Jelentős zaj hallatszik a nagyobb építkezéseknél. Ezek általában rövid ideig tartanak, kivédeni nehéz, a közelben lakók megértése segíthet.

Szó esett még a szórakoztatóipar zajáról. A polgármesteri hivatalnak már az engedély kiadásakor figyelembe kell venni az érintett lakók véleményét is.

D. L.