Petőfi Népe, 1992. november (47. évfolyam, 258-282. szám)

1992-11-16 / 270. szám

1992. november 16., 5. oldal Istennek tetsző cselekedetek- Mindenki csak koldul — hallottam a minap valakitől, aki a jóté­kony célú alapítványok elszaporodása miatt fejezte ki rosszallását a fenti kijelentéssel. A kutya sem figyel már oda rájuk, meg a pénz is elaprózódik. Ez is egyfajta megközelítés, de nem véletlenül igaz. Ösz- szeállításunkban is szerepel néhány cáfolat a pesszimista vélekedésre. Engem azonban ennél is jobban meggyőzött az alapítványok létjogo­sultságáról az az idős úr, aki pár nappal ezelőtt keresett meg a szer­kesztőségben. Szemmelláthatóan nehezére esett a járás, mégis felbo- forkált a második emeletre, hogy megtudjon egy számlaszámot. Mert irigylésre egyáltalán nem méltó nyugdíjából azoknak szeretne adni, akik még nála is elesettebbek. A jó cselekedetek Istennek tet- szőek, s általuk megszépül az ember arca — mondta. Hálásan kö­szönte, hogy mások megsegítéséhez segítettünk, az alapítvány számá­nak megadásával. Soha semmit szívesebben . . . Védett szállás a partra úszóknak • Kardos Sándor máris tud mit felmutatni. Hihetetlen büszkeséggel beszél a reá bízott, szépen fejlődő állatokról. Jelenlegi hízót, nyolc anyakocát és szaporulatait látja el. H azánkban is egyedülálló intéz­mény a kaskantyúi Harmó­nia szakosított otthon, amely 1990 áprilisában nyitotta kapuit. Az ott lakók teljes egészségügyi és szociá­lis rehabilitációban részesülnek, olyan eredménnyel, hogy az intéz­ményben már országos módszerta­ni feladatokra készülnek. Ám e fi­gyelmet és támogatást érdemlő munka koronája is kialakulóban. Kertészné Veres Sarolta igazgató elméletben már régtől foglalkozott az úgynevezett védett szállás meg­valósításával. A dániai Viborgban tett látogatása az elhatározását csak megerősítette és tettre késztet­te. — Miből olyan gyorsan a meg­valósulás, és kik, milyen feltétellel lakhatnak e speciális szálláson? — Más megoldás nem lévén, il­letve pénz és támogatás hiányában egyelőre a szolgálati lakást kine­veztük erre a célra. Oda azok ke­rülnek — önkéntes alapon —, akik tőlünk nem tudnak hová menni, még akaratgyengék, s legfőbb szempont: teljesen alkoholmente­sen élnek. Más ott az élet, a házi­rend, de mondják el ők, hogyan érzik magukat. A főépület közelében, az otthon birtokán kívülről nézve egyszerű családi ház. Belül négy férfi fogad. Az egyik az előszoba kövét törli, a másik a konyhában kávét készít, ketten talán e munkák befejezésére várva ülnek. Kérdésem valameny- nyihez egyforma: — Hogyan kerültek a Harmó­• Izsó László önmaga is elégedett aka­ratpróbájával, s a többiek nevében is büszke a lajosmizsei kulturális sereg­szemlén nyert első díjra, amit az idén kaptak. • Jeney Károlytól sem idegen a házimunka. niába, erre a szállásra, s mit jelent az ittlét? Kardos Sándor 28 esztendős, több éve elvált, amihez nem volt köze az alkoholnak. A 7 éves kis­lány az asszonynál maradt. — Nyugalomért jöttem — foly­tatja. — Először magamban kell rendezni az életem. Ehhez itt min­den megvan. A válás után Pestre kerültem. Jó szakmám van, sokat kerestem, de annyi el is ment. Hal­lottam erről az otthonról. Elhatá­roztam, rendszert akarok az éle­temben. Itt hozzásegítenek. Nyár elején talán elmegyek. Gazdálko­dó leszek apám mellett. A régi csa­ládom biztos nem vár. Bakonyi Mihály először az uno­kájáról beszél: — Gyönyörű szép gyerek. Öt éve elváltam. A haveroknál lecsa­pódtam, paff lettem. Kiskőrösön — ahonnan jöttem — azt mondták egy segélykérés alkalmával, hogy Kaskantyún a helyem. Itt abszolút nyugalom van. Aki ide kerülhet, becsülje meg magát. Itt minden olyat megtalál az ember, ami a kin­ti életben elképzelhetetlen. És azt is elhitetik az emberrel, ez nem végál­lomás, csak feltételes megálló­hely .. . Jeney Károly Kiskunfélegyházá­ról, 48 évesen került Kaskantyúra. — Megittam egy-két fröccsöt. Aztán volt egy balesetem, s kór­házba kerültem. Ott ajánlották, jöjjek ide. Azelőtt alkalmi munká­ból éltem. Régen elváltam. Van egy lányom is, Ide, át, én akartam jönni. Sikerülni kell... Izsó László bevallása szerint ta­lán ő ivott életében a legtöbbet, s mégis vállalta a úgynevezett espe- rál beültetését. — Meg-megkívánom az alko­holt, de elhessegetem, mert önma­gámmal végzek, ha iszom. Ez az­tán akaratpróba. Hová mennék 49 évesen? Nincs lakásom, elkempin- geznék. Elváltam, az egészségem is régen tönkrement... Talán, hogy a barát ne kesereg­jen tovább, hirtelen szebb dolgok­ról beszélnek a „fiúk”. Szinte lak- berendezővé lépnek elő: ide még virág kell, oda tévé, és sorolják. E különélést, a védett szállást úgy minősítik: háromnegyed emberek, partra úszók vagyunk. Kép és szöveg: Pulai Sára • Bakonyi Mihály: ez csak feltételes megállóhely. SEGÍTHETÜNK? Előleg a mozgáskorlátozottaknak Az egyes mozgáskorlátozott em­berek közlekedési kedvezményéről szóló kormányrendelet végrehajtá­sának akadozásáról lapunkban már többször hírt adtunk. Az évi 12 ezer forint készpénztámogatás­hoz és egyéb kedvezményekhez or- vdsilag igazolni kell, hogy a moz­gássérült nem képes a tömegközle­kedési járműveken utazni. Ezt az igazolást jelenleg csak az Országos Társadalombiztosítási Főigazga­tóság orvos szakértői intézetének területi bizottsága adhatja ki. Ilyen bizottság Kecskeméten is van, de az igazolást csak több hónapos ké­séssel tudják kiadni. A kecskeméti polgármesteri hivatalban jelenleg is több száz elintézetlen kérelem van. A szociális bizottság javasla­tát elfogadva, a város képviselő­testülete legutóbbi ülésén ezért úgy határozott: a polgármesteri hivatal kasszájából megelőlegezik a kecs­keméti mozgáskorlátozottaknak a kedvezményt, a területi bizottság döntéséig. Ehhez elegendő házior­vosi vagy szakorvosi vélemény is. Az önkormányzat emellett élni fog a törvényben biztosított felter­jesztési jogával, és a népjóléti mi­niszternél kezdeményezi az igazo­lás kiadásának gyorsítását. Amennyiben ez nem lehetséges, akkor arra tesz javaslatot, hogy a jövőben más orvosokat, illetve or­vosi szervezeteket is hatalmazza­nak fel a kedvezmény jogosultsá­gának elbírálására. M. Gy. A MEGYE NÉLKÜL NEM MEGY Autista ház pedig kell! Abban már nincs vita a kérdést ismerő kecskeméti önkormányzati tagok körében, hogy a városbeli autista gyermekek képzését meg kell oldani. Ennek legmegfelelőbb módja egy bentlakásos otthon lét­rehozása volna, amire több javas­latot is kidolgoztak az illetékes bi­zottságok. Fényűzés lenne azon­ban csak a városbeli „esőember­kék” számára megépíteni — illetve kialakítani — egy ilyen speciális intézményt, s nem venni tudomást a megye településein szétszórtan élő, autista gyerekeket nevelő csa­ládok problémáiról. Azaz minden­képpen egy valamennyiüket befo­gadó otthont kell létrehozni — hallottuk az ügy egyik pártfogójá­tól, Hideg Antal kecskeméti alpol­gármestertől. Csakhogy a város nem tud egye­dül fenntartani egy ilyen, hihetetle­nül költségigényes intézményt. (Legnagyobb kiadás a bérköltség lenne, ugyanis, mint arról a győri autista iskolában tett látogatásuk­kor meggyőződhettek az önkor­mányzati képviselők: a kiszolgáló személyzet száma szinte ugyan­akkora kell, hogy legyen, mint a gyerekeké.) Vagyis szükség volna a megyei önkormányzat anyagi hozzájárulására, elsősorban a mű­ködési költségekhez. Ennek vállalása nélkül nem va­lószínű, hogy meghatja a kecske­méti képviselőket az olyasfajta morális érvelés, hogy az autisták- nak is joguk lenne a képességeik­nek megfelelő foglalkoztatáshoz. Melynek elmaradásával egyéb­ként — ha szüleik már nem gon­doskodnak róluk — eltartásuk előbb-utóbb a városra, a megyére hárul. Csak akkor már — mivel nem tették képessé őket semmi­lyen munkavégzésre — sokkal többe kerül. sz. k. Otthon az otthonban # Ilonka és Károly együvétartozása példaértékű. (Fotó: — pulai —) O lyan megható házasságkötést ritkán látni, mint amilyen jó egy esztendeje Bácsborsódon, az Ószi Napfény Időskorúak Szociá­lis Otthonában volt. A habfehér menyasszonyi ruhában Horváth Ilona, a csokornyakkendős ele­gáns vőlegény Horváth Károly volt. A fátyolt sűrűn igazgatták az ápolónők, nehogy a rokkantkocsi kereke bekapja azt. Károly maga­biztosan irányította motoros jár­művét, s aligha emlékezik boldo­gabb cipőlevetésre, mint akkor, hi­szen a házasságukat tanúsító anya­könyvet lábujja közé vett tollal írta alá. Azóta együtt, maguk kis ottho­nában boldogan, megértésben él­nek az otthonban. Ki-kijárnak a községbe, a helyi szórakoztató, kulturális rendezvények aligha múlnak el nélkülük. Ám nemcsak ők boldogok, hanem a körülöttük élők is, hiszen együvétartozásuk példaértékű. Csakhogy mozgásukban segít­ségre szorulnak, hiszen Ilonka ko­csija hagyományos, kézi hajtású, s az asszonynak a keze is beteg. Ám a férj nem adja fel a reményt. Láb­ujjával szorgalmasan írja a levele­ket, hátha valahogyan sikerülne egy elektromos rokkantkocsi — még ha használtan is — megvétele. Bizodalmát arra alapozza, egyko­ron neki is sokan segítettek, és a kalocsai érsek közbenjárásával évekkel ezelőtt megkapta a kocsit. p. s. Szerkeszti: Szabó Klára Gálamérleg A nyáron hozták létre az Össze­fogás a Mozgássérültekért Alapít­ványt, amelynek alaptőkéje a hoz­zá csatlakozók befizetéseinek kö­szönhetően, rövid pár hónap alatt meghaladta a félmillió forintot. Ezt gyarapítja a közelmúltban ren­dezett kecskeméti gyermekgála be­vétele is. Kétszázezer folyt be a jegyárakból, 30 ezer forintért vásá­rolt tombolát a közönség. A kisor­solt nyeremények is adományok­ból származtak. A rendezvényt anyagilag támogató gazdálkodó- szervezetek mellett önkormányzati felajánlások is érkeztek, egyebek között Garáról, Kiskunfélegyhá­záról, Kömpöcről és Tompáról, valamint a Szentkirályért Alapít­ványtól. Sok-sok 50, 100, 200 fo­rintos befizetés is történt, magán- személyek által. A tervezett kiadásokat mintegy 150 ezer forinttal kisebbítette, hogy a gálán fellépő művészek egyike sem kért gázsit, csupán az utazási költség megtérítését fogad­ták el. A II. Rákóczi Ferenc Álta­lános Iskolának sem kellett terem­bért fizetni, csak a felhasznált ener­giát téríttették meg. Ez, valamint a technikai személyzet bére 50-60 ezer forintot tesz ki. Az alapítvány vagyonának fel- használásáról még nincs döntés. A kuratórium elnökétől kapott tá­jékoztatás szerint, apróbb folyó ki­adásokra félretesznek egy mobil összeget, a többit pedig igyekeznek tovább gyarapítani. Szerepel ugyan a terveik között egy tolóko­csis mozgássérülteket szállító mik­robusz megvásárlása, de egy hasz­nált jármű árához képest is fillé­reknek tűnik az alapítvány jelenle­gi vagyona. JÖVŐ HÉTEN LEHET JELENTKEZNI Add tovább a segítséget! Szerte a világban számos követőre talált az angol Margaret Harrison asszony által létrehozott Home-start mozgalom. Ennek keretén belül, ki- sebb-nagyobb csoportokba szerve­ződve, áldozatkész önkéntesek pró­bálnak segíteni bajba jutott ember­társaiknak: életvezetési tanácsokkal, bizonyos teendők átvállalásával, ha szükséges, akár fizikai munkával. A tapasztalatok szerint leginkább ott érnek el eredményeket, ahol a hivatá­sos segítők, szociális munkások cső­döt mondanak. Sokakban él ugyanis a tartózkodás a „hivatali emberrel” szemben, olyanokban is, akik pedig egy „civil” idegennek azonnal kiöntik a lelkűket. A Magyarországon Add továbbinak elkeresztelt mozgalom önkéntesei barátként kívánnak köze­ledni a segítségre szorulókhoz, s szol­gáltatásaikért semmi fizetséget nem kémek. Balassagyarmaton már működik egy ilyen csoport, három szerveződik Budapesten, egy pedig Kecskeméten. Ez utóbbi tevékenységének — szigo­rúan a háttérből történő — támoga­tására már megalakult egy munka- csoport, a többi között lelkész, peda­gógus, pszichológus, orvos részvéte­lével. A kecskeméti Ádd tovább! cso­port beindításában az 1-es számú csa­ládsegítő központ közreműködik, de a csoport a későbbiekben teljesen függetlenül dolgozik. Akik kedvet éreznek az ilyenfajta segítségnyújtáshoz, s képesnek is tartják rá magukat, november 23- án, 25-én és 27-én, reggel 9 órakor jelentkezhetnek a kecskeméti, Tán­csics utca 1. számú ház I. emeletén, Tamásné Farkas Zsuzsánál. A je­lentkezőket az elkövetkezendő hó­napokban felkészítik a lehetséges teendőkre, a különböző konfliktu­sok megoldására. Tájékozódás cél­jából szívesen látják a segítségre vá­rókat is. A külföldi tapasztalatok egyébként azt mutatják, hogy a megsegítettek később maguk is be­kapcsolódnak a mozgalomba, illet­ve egyidejűleg betölthetik mindkét szerepet. (Egymás gyermekeire vi­gyázó kismamák például.) — sz — „Nem bírom nézni, hogy fáznak a gyerekek” Dolgos, amolyan menő gaz­dálkodónak ismertem meg azt a középkorú férfit, akivel hosszú idő után a közelmúltban össze­futottak útjaink. Tudom, egyko­ron a faluban irigyei akadtak, hiszen látványosan gyarapodott a családja. Nagy házat építettek, s három gyereket vállaltak. Az asszony jó családanyaként „csak” háztartásbeli maradt. A férfi előrelátó parasztember módjára beszerezte az állattar­tást segítő különféle gépeket. Vett traktort, fűkaszát, használt Arót. Persze, hiteleket is kért, és kapott. Fizetett is becsülettel. A napot meg koránkelésével haj- nalonta lepipálta, az esti munká­jához sokszor csak a hold világí­tott. „Befaragtam” — mondta egy­szer, s ecsetelte miként csapta be egy megyebeli állami gazdaság amellyel sertésekre szerződött. Ez­után az üszők „csapták be”, de Nem előzmények nélküli, hogy az „Úszni tudó mozgássérült gyer­mekekért” Alapítvány a kecske­méti fedett uszodába várja pártfo­goljad és családjaikat, Mikulás­napi bulira. Az idei országos sport- találkozóról hét érmet hoztak haza az úszószámokban induló kecske­méti és városkörnyéki mozgássé­rült gyerekek. Egyikük, Mali Eri­ka, 50 méteres szabadúszásban or­szágos bajnok lett! A december 6-án, 15 órakor kez­dődő programok között ezért szere­pelhet például egyéni és családi úszóverseny. Az előbbiekben külön indulnak a béka, a delfin és a serdü­lő korosztályok, az utóbbi érdekes­sége pedig, hogy legalább három családtagnák kell beneveznie, s az utolsónak beérkező eredményét mérik. A versenyek után csónakon érkezik a Mikulás, búvárruhás krampuszok kíséretében, s ajándé­kokat oszt a jó gyerekeknek. A belépődíj adomány jellegű, az alapítvány számláját gyarapítja. Szívesen fogadnak a szervezők adományokat a tombolajátékra, a büfé összeállításához és az aján­dékcsomagokhoz is. Ezeket de­cember 1-jéig az uszodában lehet átadni, illetve ugyaneddig az idő­pontig az alapítvány tagjának, Ro­nem maradtak ki a sorból a kamattermelő pénzintézetek sem. Legutóbb pedig a fényképre illő két vöröstarka tehenét is otthagyta a szekszárdi vágóhídon. Az értük kapott pénzt, a 76 ezret az asszony az OTP-nek vitte. „Most adjam el a traktort, a rendszám nélküli Arót? Akkor végképp nem tudom újrakezdeni. Ki kell nyitnom az ólajtókat, s vetni kell, hogy arat­hassak, kaszálhassak” — mondta legutóbb, s nyelt nagyokat. Az ap­ja után föld is járna neki. De a terület kimérése — négy különbö­ző helyen -— is ezrekbe kerülne. Csakhogy éppen pénzük és szenük nincs. A pénz hagyján — tudtam meg az elkeseredett embertől —, csak szén lenne, vagy olyan tüzé- pes, aki hitelben adna nekik ötven mázsa kazánba való szenet. „Majd nőnek a malacok, házal­nak már a disznókért, de nem bí­rom nézni, hogy fáznak a gyere­kek”. P. S. • A különböző mértékben mozgás- sérült gyerekek együttes versenyzé­sét az előzetes orvosi vizsgálaton megállapított kódszám figyelembe­vétele teszi lehetővé. Képünk az or­szágos verseny indulóinak „kódolá­sán” készült. (Straszer András fel­vétele) gics Jánosnénak felajánlani. (Cí­me: Kecskemét, Március 15. u. 1/ B. Tel.: 347-407, este 7 óra után.) Pénzbeli hozzájárulás az 597- 001948-6 OTP számlára küldhető. A program idejére az adományo­zóknak reklámlehetőséget biztosí­tanak, illetve adóalap-csökkentő le­vonásra jogosító igazolást adnak. Vízi Mikulás az uszodában

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom