Petőfi Népe, 1992. október (47. évfolyam, 232-257. szám)
1992-10-31 / 257. szám
4. oldal, 1992. október 31. PETŐFI NEPE HETI SOROZATUNK SZÍNHÁZ, MOZI, KTV, KISKUN TV EGY HÉT DÁNIÁBAN A másság tanulságai kétezer kilométerről (4 > A valaha élt jámborok ünnepe... Évezredes hagyomány, hogy ho- vember első napjai a holtakra való emlékezés jegyében telnek. Elsején mindazon valaha élt jámborok ünnepe van, akiket név szerint nem említ a kalendárium — olyan sokan vannak. Tiszteletük azonban különösen fontos, hiszen közbenjárásuk a földiek életén könnyít, ahogyan az élők imái is megrövidítik a túlvilági szenvedéseket. Ez a katolikus tanítás „a szentek egyes- sége”, aminek nyomán a híres bencés kolostorból, Clunyból terjedt el a mindenszentek kultusza. Ez az ünnep mára a halottak napjának vigíliája lett. Szent András hava második napján tulajdonképpen a purgató- riumban szenvedőkről emlékezik meg az egyház. Ezt legméltóbban valaha a szegények és betegek megsegítésével képzelték előmozdítani, ezért került sor temetéseken és a halottak napján az elesettek megajándékozására. Régi temetőink mindig a templomok közvetlen közelében helyezkedtek el. A kereszténység felvételét követő évszázadokban ugyanis sokszor felbukkantak a pogány halotti szokások, a duhaj mulatságok. Az egyház pedig saját szent helyeinek közelségével is próbálta elhalványítani a pogányság emlékét. A magyarság körében élő katolikus délszlávok „koledálással”, a nyomorultaknak való kéregetéssel kapcsolták össze halottas szokásaikat. A lassan faluszélre szoruló temetők kapujában került azután sor az ajándékok szétosztására. Halottak napján azonban népünk másképp is megemlékezik őseiről. A máig ismert és élő gyertyagyújtás szokásán túl országszerte meghúzzák ilyenkor a harangokat, remélve, hogy a szenvedő lelkek ekkor megpihenhetnek. Sokszor ki-ki saját halottjáért húzta a harangot. Kevés olyan család élt az egykori Alpá- ron, amelytől nem követelt áldozatot a 11. világháború. Talán ebben is rejlik, hogy olyan bensőséges volt az október 24-ei ünnepség, amelyen felavatták, fölszentelték a katonahősök és a polgári áldozatok tiszteletére emelt emlékművet. (A mai Tiszaalpár másik falurészén. Újfalun már korábban elkészült a hasonló, ugyancsak szép emlékmű.) A fekete márványtáblákon üres helyet hagytak, mert még ennyi év sem teljes az elesettek, s a meggyilkolt polgári áldozatok névsora. .. (Fotó: Walter Péter) • I-loterben a Sönder-tó Népszerű társasjátékunk jutott eszembe Dániában néha, amikor többszörös tolmácsi áttételek útján próbáltunk kapcsolatot teremteni a „bennszülöttekkel”. A dán elmondta mondókáját, amit angolra fordított egy tolmács, majd a másik tolmács angolról magyarra. (A kamaszkori játékban az első fülbe súgó felírta egy papírra a mondatát, az utolsó pedig — akinek többszörös továbbítás révén megsúgták — hangosan elismételte. így lett aztán a Túl az Óperenciánból jobb esetben „tolató pecám”.) Meg kell azonban mondani, hogy ilyen helyzet ritkán adódott. Dániában alig fordult elő, hogy a megszólított — legyen takarító, boltos, diák vagy farmer — ne tudott volna németül vagy angolul annyit, hogy a legalapvetőbb kapcsolat megteremtődjön. Fordítva sokkal gyakrabban történt. Másik fontos kommunikációs jellemzőjük, hogy szinte soha nem panaszkodnak a. nálunk megszokott affektálással. Úgy beszéltek eredményeikről, mint tényekről, amelyekre akár büszkének is lehet lenni, de ezt a büszkeséget nem akarták azonnal álszerény megjegyzésekkel „egyensúlyba hozni”. Magunk között beszélgetve meg is állapítottuk, hogy mi, magyarok, tíz mondat után nyomban előhozakodnánk a problémákkal is, nehogy dicsekvésnek tűnjenek az eredményeink: szép, szép, csak az a gond ... mondanánk átvezetésképp. Általában természetesen, sallangmentesen viselkedtek — ami néha- néha már az udvariatlanság határát súrolta — magyar szemmel vizsgálva a dán nyitottságot, öntudatos szabadságot. Két eset példaképp, amikor majdnem megsértődtünk. Átutazva három határt, 25 órás buszozás után dagadt szemekkel, kocsonyás gerinccel dél körül érkeztünk Viborgba, a népfőiskola udvarára. Elkövettük azt a határtalan könnyelműséget, hogy semmibe vettük a levélben jelzett fogadás időpontját, amely 16 órára számította ki a megérkezésünket, s magyar virtussal három órát lefaragtunk. (A pontossággal, helyesebben pontatlansággal egyébként a későbbiekben még számos kínos helyzetet teremtettünk magunknak.) Mit tesz ilyen esetben egy magyar házigazda? Ke- zét-lábát töri össze, nehogy a korábban érkezett vendég észrevegye, hogy nem számítottak még rá. A dán ezzel szemben derűs mosoly- lyal elmagyarázza, amit már levélben is megírt korábban, hogy tudniillik 16 órára tervezik a bennünket üdvözlő beszédet, s azt követően elfoglalhatjuk szobáinkat, az esti program pedig ez és ez lesz. Egyezteti az óráját az óráinkkal, szívélyesen elköszön, és magunkra hagy elképedt bennünket az agyonutált buszunkban. Más... \ ilmrg >úros látképével. • A kául nem lehet kihagyni még előadáson sem. Néhány viborgi diák, a mezőgazdasági iskola tanulói, egy-két hetet Magyarországon töltöttek az elmúlt nyáron. A negyedik vagy ötödik napon meghívást kaptunk, hogy egyik este diavetítéssel egybekötött élménybeszámoló keretében találkozzunk velük. Miután néhány pontatlanságból fakadó tanulságot már a hátunk mögött tudhattunk, lihegve igyekeztünk időben érkezni a néhány kilométerrel távolabb lévő intézménybe, elvégre a kedvünkért fognak nosztalgiázni magyar emlékeikről a dán diákok! Bevonulunk a hatalmas előadóterembe, ki-ki helyet foglal, s elsötétülnek a lámpák. Felvillannak a vetítővásznon az első képek: indulás az iskolaudvarról, megálló az első pihenőben, majd Hegyeshalom. A gépet kezelő fiatalember erőteljes dán hangsúlyokkal „közvetít”, harsány kacajokat aratva beavatott közönségétől. Mi udvariasan mosolygunk a sötétben, s várjuk a fordítást. Mintegy felkészültünk, hogy majd a kellő pillanatban mi is hálásan röhécselhessünk az élményeken, ami azonban elmarad. Az első száz dia után rá kell ébrednünk, hogy itt a kutya se törődik vele, hogy mi nem tudunk dánul, ez magánügy. Ahányan csak diáztak a csoportból, azokét most mind levetítik. Harmadszor, negyedszer villannak fel a Parlament, az esztergomi bazilika képei mellé a szöveg ugyanolyan harsány röhögésekkel kisérve, mint a bugaci lovaspusztabetyár- bemutatót vagy a hangulatos borospincék snittjét. Határozottan meg vagyunk bántva, magunkban már fontolgatjuk a diplomáciai válaszlépéseket, aztán szerencsére mégis úrrá leszünk a helyzeten és feltaláljuk magunkat. Nekünk is akad közvetítő tréfamesterünk. Igaz, elnevetünk egymás mellett, a dánok meg mi, de amikor a több száz dia után felgyulladnak a teremben a fények, már nem is duzzogunk. Jöhet a kávé a leglehetetlenebb időpontban is, dán szokás szerint az éjszaka kezdetén. (Vége) Hajós Terézia (Fotó: Walter) KECSKEMÉTI KATONA JÓZSEF SZÍNHÁZ: este 7 órakor: POMPADOUR. Csortos Gyula-bérlet. Városi mozi: fél 4 3/4 6 és 8 órakor: EGYEDÜLÁLLÓ NŐ MEGOSZTANÁ . . . Színes, amerikai film. 14 éven aluliaknak nem ajánlott. Árpád mozi: 3/4 6 és 8 órakor: A JÁTÉKOS. Színes, amerikai film. Stúdiómozi: 7 órakor: ZÖLD KÁRTYA. Színes, mb., amerikai film. KISKUNFÉLEGYHÁZA, Petőfi mozi: 5 és 7 órakor VADAK URA 2. Színes, amerikai film. 14 éven aluliaknak nem ajánlott. Stúdiómozi: 7 órakor: TOKYO POP. Szines, amerikai film. KTV: 8.00—12.00: ATV-víkend. Családi magazin. A tartalomból: — Tom és Jerry — Telesoft — Teleáruház — Kemény fejű, amerikai krimi. 13.00—17.00: ATV-víkend. Délutáni ifjúsági magazin (DIM) — Ripacs macskák. Sport Billy. — Tök jó, válnak az őseim. Francia vígjáték. — Rocktükör. — Ufómfrgazin. Kiskun TV: 05—08: KÉPÚJSÁG. 08 —12: Agro-tv műsora. 12—13: KÉPÚJSÁG. 13—17: ATV — Délutáni magazin. 17-24: KÉPÚJSÁG. November /., vasárnap: KECSKEMÉTI KATONA JÓZSEF SZÍNHÁZ: délután 3 órakor: NAPLEMENTE ELŐTT: Ruttkai Éva-bérlet. A mozik műsora megegyezik a szombatiéval. KTV: 8.00—12.00: A csütörtök esti TV-Tévé-produkció ismétlése. 14.00— 14.30: KÉPÚJSÁG. 20.00- 24.00: A péntek esti TV-Tévé-produkció ismét- j lése. Béke porainkra! Áldozatok emlékére • Nem feledhelnk cl a ki tudja hol elhalttól! testterek. Itajlarsak. • A Szózat pátosza enyhít a fájdalmon. # ... és az örök \ ilágosság fenteskedjek nekik. * • \ kii/ség fennállásának ÓIMÉ e\fordulójára készült emlékmű szomszédságában állították föl az újabb emlékeztetőt. • Könnyes szemű hozzátartozók virágai. • Amen. Ezekben a napokban, ha eljön az este, gyertyák fénye világítja meg a sírkerteket. A fagyoktól megóvott kései virágok már ott díszlenek az ünnepre rendbehozott sírokon. Aki csak teheti, eleget tesz az élők kötelességének: elzarándokol elődei nyughelyéhez. Aki teheti. .. Hányán, de hányán gyújtanak gyertyát, s képzeletük bolyong • A megholt hívó lelkek, Isten irgal- távoli vidékeken, ahol sejtik a másságából, békességben nyugodjanak. férj, az apa nyughelyét. Hány elárvult sír marad virág nélkül, dédszülőké, üköké, ott, a másik országban. Besüppedt sírok, jeltelenek itthon is vannak. Miért hogy ilyenkor egy-égy szál virág azokra is jut? Kik azok a jótét lelkek, akik gondolnak az elfeledettekre? S míg eligazítják a csokrot, fohászuk az ott nyugvóért, s a távoliért egyszerre száll az ég felé? Béke porainkra!
