Petőfi Népe, 1992. október (47. évfolyam, 232-257. szám)

1992-10-19 / 247. szám

SEGÍTHETÜNK? 1992. október 19., 5. oldal Mérleg Féléves lett havonta jelentkező oldal-összeállításunk, a Segíthe­tünk? Reméljük, itt megjelent írá­saikkal valóban segítettünk vala­melyest a testi, lelki adottságaik­ban sérült, vagy egyéb okok miatt hátrányos helyzetbe került ember­társainkon. Ha mással nem, sajá­tos körülményeik okán járó joga­ik, lehetőségeik ismertetésével, s nem utolsósorban: életük értelmét újra megtaláló, az átmeneti csüg- gedésen saját erejükből túljutott sorstársaik példájának bemutatá­sával. Kéijük olvasóinkat, to­vábbra is jelezzék, ha maguk vagy környezetükben valaki, mássága miatt szenved méltánytalanságot — mi, elsősorban a nyilvánosság erejével, megpróbálunk segíteni rajta. Váijuk az olyan leveleket is, amelyekből a hátrányos helyzet­ben is megtalált életöröm sugárzik — az ilyen példák mindennél erő­sebb biztosítást adhatnak a sors­társaknak. Szívesen számolnánk be arról is, hogy kisebb közössé­gek milyen erőfeszítéseket tesznek a rokkant, a fogyatékos, a MÁS emberekért. Ha rászánják magu­kat a levélírásra, a borítékra, kér­jük, írják rá: Segíthetünk? ALAPELVUK: A DISZKRÉCIÓ Lelkisegély telefonon Legalább egyszer életében min­denki érezheti úgy, hogy teljesen padlóra került. A válságos idősza­kot átvészelni pedig nem könnyű, különösen akkor, amikor magány súlyosbítja a lelki bajt. Működik Kecskeméten és kör­nyékén egy telefonszolgálat, melyet pontosan azért hoztak létre, hogy ha bárkinek segítő hangra, megér­tésre van szüksége, nyugodtan tár­csázhassa, a 328-222-es telefonszá­mot. Öt éve működik ez a szolgálat, mégis nagyon kevesen tudnak róla. Farkas Éva pszichológust, a lelkise­gély egyik szervezőjét azzal a kér­déssel kerestük meg: kik veszik igénybe a szolgáltatásukat? —Nagyon sokan, hétévestől het­venévesig, természetesen a legkü­lönbözőbb problémákkal hívnak fel minket. Mivel a diszkréció az alapelvünk, nem beszélhetek egye­di esetekről. — Milyen válsághelyzetek kész­tethetik a telefonálókat arra, hogy egy általuk soha nem látott ember­nek kiöntsék a lelkűket ? — Mindenkinek a saját gondja a legnagyobb. Fiatalok, akiknek szü­leikkel vannak konfliktusaik, pár- kapcsolatok, szex, szerelem, med­dőség, abortusz, barátság, félté­kenység, magány, munkahelyi gon­dok, kritikus élethelyzetek; felso­rolni is nehéz lenne, hogy mi min­den okozhat lelki válságot valaki­nél. A mi feladatunk az, hogy segít­sük átvészelni az ilyen időszakot. Bizonyos szempontból az elmúlt 40 év vákuuma csapódik le most; bi­zonytalanság, belső akaraterő­problémák, egyfajta szétesés az, amit érzünk a telefonok alapján. Sajnos, a hi vők közül 14-24 száza­lék az öngyilkosság gondolatával foglalkozók aránya. — Mit tehetnek, ha egy végleg el­keseredett ember hívja önöket? — Ezek az emberek nem meghal­ni akarnak valójában, hanem élni, csak nem tudják, hogy az adott helyzetben hogyan tovább? Ebben kell támaszt, segítséget nyújta­nunk. — Milyen eszközökkel tudnak hatni a telefonálókra? — Mindenkivel megbeszéli az ügyeletes, hogy milyen gondja van, de nincsenek állandó receptek. A lényeg az emberi hang, és vélemé­nyem szerint, a türelem. Sokan ösz- szetévesztenek minket a telefon- doktorral, de mi ilyen irányú segít­séget nem tudunk adni, mint ahogy nem tudjuk megszüntetni a gondok • Este hattól reggel hatig sírhat a telefon... forrását. Ha valaki munkanélküli és ezért lelki válsághelyzetbe kerül, mi nem tudunk számára munkát keresni, abban viszont remélhetően hasznos tanácsokkal szolgálha­tunk, hogyan vészelje át a pillanat­nyi helyzetet. A lelket kell tarta­nunk ezekben az emberekben. — Viszonylag kevesen veszik igénybe mégis a telefonos lelkise- gély-szolgálatot. Miért?' , — NJunk ezpj^^em meeszp; kott dolog. Nyugaton sokkal ter­mészetesebb szolgáltatásnak szá­mít az ilyesmi, és idő kell ahhoz, hogy itthon is lehetséges alternatí­vának számítson az, hogy valaki felvegye a kagylót. — Hogyan fogadják a telefoná­lók az önök által nyújtott segítsé­get? — Ha valaki felé még nem nyúj­tottak segitő kezet, akkor az nem biztos, hogy tudja, mit akarnak tőle. Számunkra mégis óriási siker­élmény, ha úgy érezzük, hogy segí­teni tudtunk valakin. Egy példát hadd említsek, néha milyen kevés kell ahhoz, hogy egy emberen se­gítsünk. Ha a folyón keresztben áll egy farönk csak egyetlen ponton kell egy picit meglökni, hogy to­vább úszhasson a víz tetején. Ne­künk ezt a pontot kell megtalál­nunk és ehhez óriási empátiáskész­ségre van szükség. Éppen ezért nem szakmai ismeretre, orvosi fel- készültségre van szükség a telefo­nos szolgálathoz, hanem ember- ismeretre és segítőkészségre. Bán János MAGASABB CSALÁDI PÓTLÉK Ki tekinthető egyedülállónak? Szeptemberben átlagosan 300 forinttal emelkedett a családi pót­lék összege. Az egygyermekes csa­ládok 2600; az egygyermekes egye­dülállók és a kétgyermekes csalá­dok 3100; a kétgyermekes egyedül­állók, valamint a három- és több- gyermekes családok 3600; a há­rom- és többgyermekes egyedülál­lók pedig 3800 forint családi pót­lékot kapnak gyermekenként. A tartósan beteg, illetve testi és szellemi fogyatékos gyermekek után havi 4950 forint jár. Az aláb­biakban részletesen ismertetjük, hogy a családi pótlék összegének megállapításánál kik tekinthetők egyedülállónak. A jogszabály szerint egyedülál­lónak minősül az, aki elvált, öz­vegy; akinek házastársa (élettársa) sorkatona, oktatási intézmény nappali tagozatán tanul, börtön- büntetését tölti, vagy munkaterá­piás intézetben tartózkodik. Egye­dülállónak számít továbbá az is, akinek házastársa (élettársa) mun­kaképességét 67 százalékban el­vesztette, s ez az állapot legalább egy évig fennáll; ha a házastárs (élettárs) átmeneti vagy rendszeres szociális járulékban részesül, illet­ve ha betöltötte az öregségi nyug- dijkorhatárt. Az utóbbi három esetben azonban további feltétel, hogy a házastárs (élettárs) ellátásá­nak összege —jövedelme — a rok­kantsági, illetve az öregségi nyug­díj legkisebb összegét nem halad­hatja meg. Az egyedülállónak járó magasabb családi pótlékot folyósítják akkor is, ha a házasfelek (élettársak) egy lakás­ban ugyan, de külön élnek. Az igény­lőnek azonban ehhez hatósági igazo­lást kell beszerezni arról, hogy házas­társa (élettársa) legalább két hónapja nem gondoskodik gyermekéről. KÍSÉRLET KUNSZENTMIKLÓSON A napközi gyermekei SÍ Egy éve írtunk a kunszentmikló- Fejlesztő Napköziről annak kapcsán, hogy új házba költöztek, jobb körülmények közé kerültek. Mi történt azóta? Erről Szappanos Zsigmondnét, a napközi vezetőjét kérdeztük. Ő azt ajánlja, először nézzünk körül a már otthonossá tett, „bela­kott” házban. A pincével kezdjük, ahol a műhelyek találhatók. Szö­véssel, varrással, seprűkötéssel foglalkoznak az itt dolgozók. Fen­tebb az iroda és a társalgó foglalja el a földszintet. Az emeleten pedig a lakók szobái vannak és egy tan­terem is található. — Jelenleg három lakónk van, ők úgynevezett családcsoportos el­helyezésben élnek. Ketten közülük állami gondozásból kerültek ide — mondja a vezetőnő. -— Nagy gondot jelent számunkra, hogy egyelőre a saját pénzünkből kell eltartanunk ezt a két gyereket. Mert járna ugyan utánuk 233 ezer forint állami támogatás, de ehhez nekünk családcsoportos elhelye-. zésre jogosító okiratot kellene be­nyújtanunk, ami még nem áll ren­delkezésünkre. Az az igazság, hogy az országban nincs meg hagyomá­nya az ilyen jellegű megoldások­nak, s bizony néha még az illetékes szervek sem tudják, mi a teendő. Más jellegű gond, hogy ezeket a gyerekeket nem az életre nevelték. Nincsenek tisztában például a pénz értékével. Ezért — és persze fogyatékosságuk miatt — éjszakai felügyelet is szükséges melléjük. — Mi célt szolgál a tanterem ? — Itt a 620-as számú ipari szak­munkásképző intézet speciális ki­helyezett tagozata működik. Var­rást és szövést tanítunk, de emel­lett a közismereti tárgyakat is ok­tatjuk. Tanulóink dolgoznak is a műhelyben, így az elmélettel pár­huzamosan sajátítják el a gyakor­lati tudnivalókat. Nagy előrelépés, hogy heti egy alkalommal gyógy­tornát is tartunk itt helyben. Hisz aki itt dolgozik, az valamilyen for­mában egészségkárosodott. Van­nak nálunk a mozgássérülteken kí­vül vese- és szívbetegek, valamint szellemi fogyatékosok is. — Az itt előállított árukat ho­gyan tudják értékesíteni? — Szerencsére van kereslet, így működtetni tudjuk azt a szövetke­zetét, melynek keretein belül terme­lünk. Feltétlenül szeretném megem- liteni hogy október 19-étől 29-éig lesz a Magyar Áruk Fóruma. Ezen ini is szeretnénk részt venni, és je­lentkezésünket el is fogadták. Ez azt jelenti, ,hogy az ország összes Centrum Áruházába küldhetünk egy csomagot a termékeinkből. Ez is elősegíti ezeknek az áruknak a jobb megismerését országszerte, s reméljük, hogy ez a vevők számá­ban is megmutatkozik. Sitkéi Tamás A kevésbé öntudatos rokkantak visszaélései ürügyén Egy nadrá- gos ember fejé­be szöget ütött: bizonyos moz­gássérültek visszaélhetnek a közlekedésü­ket elősegítő, széles körű jogi lehetőségekkel. Ugyanis, ha az erre illetékes orvosi bizott­ság — több hó­napos aktatolo­gatás után — igazolja, hogy közforgalmú jármű­vön nem képesek utazni, a moz­gássérültek évi 12 ezer forintos közlekedési támogatásra jogosul­tak. Ezt a lakóhelyük polgármeste­ri hivatala fizeti ki számukra, egy összegben. Létezik emellett egy másik fajta közlekedési támogatási rendszer is: a gyógykezelés során felmerülő útiköltség megtérítése, mely a tár­sadalombiztosítás kasszáját terhe­li. Amennyiben a beutaló házior­vos úgy ítéli meg, hogy a beteg nem tud a szakrendelésre, kórházba vo­nattal vagy busszal elutazni, meg­állapíthatja a személygépkocsival történő utazás (szállítás) jogossá­gát. A tb. ilyen esetekben azt a költséget téríti meg, amely a köz­forgalmú jármű igénybevételével felmerült volna. Kevésbé öntudatos mozgássé­rültek — így a nadrágos ember — mindkét lehetőséggel élnek. (Nyilván tetemes kárt okozva ezzel a népgazdaságnak.) Hát nem fel­háborító? De az. Hogy valaki így is képes megközelíteni a dolgokat. Az érin­tettek tudják, hány tankolásra, ta­xiszámlára elég az évi 12 ezer fo­rint, ha rendszeresen kénytelenek utazgatni. (Busszal nem szállítható gyermeküket iskolába hordani, uram bocsá’ munkába járni.) Még inkább felháborító, hogy a mozgássérültek közlekedésének támogatásáról rendelkező leg­újabb jogszabály is kijátszható. Rokkant hozzátartozó rendszeres szállítása indokán — ürügyén — olyanok is hozzájuthatnak a 240 ezer forintos autóvásárlási támo­gatáshoz, akik aztán egyszer sem ültetik be a kocsiba a szegény ro­kont. A legtöbb, rokkantnyugdíjból, járadékból élő mozgássérült egyébként valóban olyan szegény, • közlekedni, persze, így is lehet.. hogy még a fenti, viszonylag ma­gas összegű anyagi segítség — fel­tételezett elnyerése — mellett sem álmodhat saját autóról. Ezért igaz­ságosabb a korábbi benzinpénznél — amit csak a gépkocsival rendel­kezők kaphattak — a 12 ezer fo­rintos közlekedési támogatás. Ez a „gyalogrokkantaknak” is jár, ha szociális helyzetük indokolja. Mélységesen igazságtalan vi­szont a többi rokkant, tartósan be­teg vagy fogyatékos ember számá­ra. A közlekedési támogatás bár­melyik formájára ugyanis csak az számíthat, aki — bármilyen erede­tű — mozgásszervi betegsége miatt nem tud közforgalmú járművön utazni. Epilepsziás gyermekét Sza­badszállásról a kecskeméti közép­súlyosán fogyatékos gyermekek heti bentlakásos intézményébe já­rató édesanya írt levelet szerkesz­tőségünknek. A kisfiút nem lehet busszal hordani, mert kiszámítha­tatlan, mikor lesz rohama. Ezért autóval szállítja hétfőn oda, pénte­ken vissza. Közlekedési támogatás iránti kérelmét azzal utasították el: nem jogosult rá, mert a gyermek nem mozgássérült. De ő csak egy a sok közül, aki méltánytalannak tartja, hogy a jogszabály betűje ki­zár a kedvezményezettek köréből olyanokat, akik pedig annak szel­leme szerint oda tartoznának. Ezen pedig csakis a pórnép által nadrágos embereknek nevezett hi­vatalnokok, törvényalkotók vál­toztathatnak. Ahelyett tehát, hogy azon törnék a fejüket, miként le­hetne kiküszöbölni, hogy egyes, kevésbé öntudatos mozgássérültek élnek mindazon jogukkal, melye­ket ők, a nadrágosok biztosítottak számukra, inkább a felsorolt visz- szásságokon tűnődhetnének el. (sz) Ongyógyító tanfolyam A krónikus betegségben szenve­dők jelentkezését várják arra az öngyógyító tanfolyamra, amelyet november 1—20. között szervez a kecskeméti SAUNA Természet- gyógyászati Intézet. A Bokor Ka­talin vezette kurzuson az érdeklő­dők többek között brazil vízterápi­ás módszerek, fitoterápiás eljárá­sok, reformtáplálkozás, önismereti tréning, léböjtkúrák, kínai masz- százstechnikák megismerésével se­gíthetik elő saját gyógyulásukat. Az érintettek bővebb információkat a 329-139-es telefonon kérhetnek. JOTEKONYSAGI HANGVERSENY A MOZGÁSSÉRÜLTEKÉRT Segítség Viborg megyéből kiállítás részeként a mozgássérültek számára hasznos, sőt nélkülözhetet­len bemutatót is meglátta, elhatároz­ta, hogy ő is megpróbáj segíteni régi kollégája fiának, Ittzés Ádámnak. Jó­tékonysági gyűjtést szervez, s ehhez kérte a Viborgiak hozzájárulását is. Miután Bent Bro úr segítőkészsége révén Ádám nagy gondja már megol­dódott, a gyűjtőakciót most a többi rászoruló, a Bács-Kiskun megyei mozgássérült-alapítvány javára foly­tatjuk. Ennek keretében a pedagógus énekkar ad hangversenyt október 20- án, este 7 órakor a kecskeméti evan­gélikus templomban. Bent Bro elmondta, hogy öröm­mel tapasztalták a hátrányos helyze­tű gyerekek ügye iránti érdeklődést a kiállításon, s erre alapozva további szorosabb együttműködést is tervez­nek. És ha Bács-Kiskunban igénylik, szívesen küldenek további hasznosít­ható eszközöket is. Dr. Balogh Lász­ló, a megyei közgyűlés elnöke szerint a sokrétűen fejlődő kapcsolatok újabb hasznos területtel bővülnek, és természetes, hogy a megye is segíti a minél eredményesebb együttműkö- dést. Váczi Tamás Motoros toló­szék. A mozgás- sérültek talán legnagyobb vá­gya. A jobb ol­dali karfa mellett kis botkormány. Egy mozdulat — a benne ülő­től igazán nem igényel nagy erő­feszítést —, és a négykerekű megy előre, hát­ra. Egy másik mozdulat — né­hány centis csu­pán —, máris helyben körbe­fordul. A kecskeméti IttzésAdám pár perc alatt már maga kormányozta a dániai Viborg megyéből számára kül­dött ..csodamasinát”. Amikor az ajándékozó, Bent Bro, aViborg megyei egészségügyi eszköz- ellátó technikai központ képviselője atadta a remek kis járművet, sejtette, hogy milyen sokat segít majd ez Adámnak. Ám a fiatalember később el is mondta: bízik abban, hogy ezen­Ittzés Ádám, mellette az ősz hajú úr, Bent Bro, középen Erdei Péter. (Fotó: Walter Péter) túl akár egyedül is el tud majd menni iskolába, feltéve, ha a bejárattól lesz, aki bevigye. De ez minden bizonnyal megoldható—tette hozzá reménytel­jesen, s nyilván ezt az iskolájában is hasonlóképpen gondolják. A kapcsolat előzményéről dr. Er­dei Péter, a Kodály-intézet igazgatója s a minapi kedves találkozó házigaz­dája elmondta: amikor májusban a Kecskeméten tartott Viborg megyei Kecskeméti SOS-gyermekek Caldonazzóban A napokban érkezett szerkesztőségünkbe az SOS-gyermekfalu magyar- országi egyesületének Hírnök című, negyedéves kiadványa. Az idei harma­dik szám — egyebek között — színes élménybeszámolót közöl a battonyai és kecskeméti SOS-gyermekek olaszországi nyaralásáról. Az alábbiakban ebből idézünk, hogy a Petőfi Népe szélesebb olvasótábora is némi bepillan­tást nyerjen az SOS-falumozgalom viszonylag zárt világába, az itt élő állami gondozott gyermekek mindennapjaiba. A kétezer méteres hegyek karé­jában elterülő tópart a helyszíne immár negyven éve az SOS üdülő- központnak. Több mint ezer SOS- gyerek tölt itt a nyárból 4-6 hetet, természetesen elsősorban fürdés­sel, kirándulással, sportolással. Az állandó helyszín azonban minden évben kínál lehetőséget újabb él­mények szerzésére. Az élmények gyűjteményében biztosan maradandóak lesznek a gyalogtúrák. Centa San Nicolo fa­lucskát, a perginei várat meredek hegyi ösvényeken közelítettük meg. Ahhoz, hogy Levicóban fü- rödhessünk, egy kisebb hegyet kel­lett megmásznunk, mely a túrázás­hoz nem szokott alföldi lábacskák­tól komoly teljesítmény. A „bátor­ságpróbán” átesett gyerekek, akik arra vállalkoztak, hogy az éjszakát szabad ég alatt, a Centa folyó ki­száradt medrében töltsék háló­zsákba, pokrócokba burkolózva, már igazi tapasztalt turistáknak te­kinthetik magukat. A garda-tói ki­ránduláson Malcésinében egy cso­dálatos várat is felfedeztünk. A kecskeméti gyerekek a sziesz­ta idejét minden nap szövéssel, fo­nással, papírhajtogatással, kézmű­ves foglalkozásokkal töltötték, Éva néni vezetésével. Az idei tábo­ri módit a hajba fonott, színes fo­nalak jelezték. Hanna „Oma” is dicsérte az ügyes kezű magyar lá­nyokat, akiket batikolásra, textil- festésre tanított. Az igazi színfoltot az idén a Hard Touch rockzenekar koncert­je jelentette, akik a kecskeméti SOS-gyermekfalu vendégeiként ér­keztek az üdülőtáborba, Német­országból. Ezután egy igazi tóparti buli következett. A kezdeti elfogó­dottságot leküzdve a Beatles-nó­tákra már együtt táncolt gyermek, idősebb és fiatalabb egyaránt. Olasz, osztrák, luxemburgi, liba­noni, francia, magyar, cseh, román és ki tudja még milyen akcentussal együtt dalolva John Lennon szer­zeményeit. A stübingiek különö­sen kedvesen közeledtek magyar társaikhoz, hiszen hamar híre ment, hogy az európai kerékpártú­rán részt vevő stübingi SOS-gyere- keket milyen vendégszeretően fo­gadták Kecskeméten. A dornbirniek által rendezett, immár hagyományos „Wiesen­fest” csodálatos gyermekünnep volt, póznamászással, ügyességi versenyekkel, vidám játékokkal, az elmaradhatatlan pattogatott kukoricával, sok zenével. Új sporteredmények is szület­tek. A kecskeméti Horváth Robi az úszóversenyen nem jutott ugyan be a döntőbe, de egyedüli magyar indulóként, becsületes helytállá­sért dicséretet érdemel. A kecske­méti focicsapat az ostuniakat 14 —2-re legyőzte. Pflaz csapatától sajnos kikaptunk, igaz az idén már a nagy pályán indultunk, mely ko­moly erőpróbát is jelentett. Hor­váth Laci az atlétika elődöntőben a második legjobb időt futotta, amiért elismerő oklevelet kapott. Szűcs Ibolya az asztaliteniszben je­leskedett, de a többi sportverse­nyen induló gyerek is reménysége­ink közé tartozik. Élményekkel gazdagon tértünk haza és avval a tudattal, hogy cal- donazzói nyár lesz jövőre is. Lovas Tibor nyári homokvárat azóta szétfútta az őszi szél... (A szerző felvétele) Az oldalt szerkeszti: Szabó Klára

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom