Petőfi Népe, 1992. szeptember (47. évfolyam, 206-231. szám)

1992-09-28 / 229. szám

MEGYEI KÖRKÉP 1992. szeptember 28., 7.oldal A Planetárium működni fog! Helyzetjelentés szeptember végén Meghiúsult a Kecskeméti Planetá­rium átadása. A régóta húzódó ügy­ben újabb fordulatként számolhat­tunk be arról, hogy a TIT vezetése nem képviselte magát a szeptember 8-ára kitűzött eseményen. Vajon mi­ért nem ment el senki? Mi lesz a kime­netele az önkormányzat és a TIT egy­re terebélyesedő vitájának? Szabics István, a TIT megyei igaz­gatója mondja: — Egy nappal a kitűzött időpont előtt, szeptember 7-én kaptam kéz­hez a felszólító levelet, hogy vegyek részt ezen az eseményen. Sajnos, már nem tudtam átszervezni a programo­mat, hiszen nyolcadikán ülésünk volt. Másrészt: nem értem, hogy mi­ért Mészáros Sándor, a Lánchíd Ut­cai Általános Iskola igazgatója küld nekem levelet, holott az átadás-átvé­tel ügyében a két alpolgármester len­ne illetékes, mint ahogy az a számom­ra utólag megküldött önkormányza­ti határozat kivonatában is szerepel. Miért a Petőfi Népéből kellett meg­tudnom először, hogyan döntött a közgyűlés? Egyébként az utólag küldött kivo­natban egyértelműen az áll, hogy kik kompetensek a Planetárium átadás­átvételének ügyében. Ott a két alpol­gármestert nevezték meg, és nem a Lánchíd utcai iskola igazgatóját. — De öt bízta meg az önkormány­zat! —Erről én nem kaptam semmiféle értesítést. Ilyen alapon akár a Piár igazgatójának is átadhatnám a Pla­netáriumot!? Egyszóval az eljárást nem tartom túl előremutatónak. Mi, a TIT részéről semmiben sem gördí­tettünk akadályt az ügyben — de ne az utolsó pillanatban értesítsenek en­gem sem, hogy itt és ott jelenjek meg. — Ön szerint mikor lesz meg az át­adás? —Azt még nem tudom. A jövő hé­ten technikai megbeszélést folytatok a Planetárium vezetőjével, E. Kovács Zoltánnal arról, hogy melyek azok, a TIT tulajdonát képező műszaki be­rendezések, melyeket feltétlenül ott­hagyunk — a többit valószínűleg el­visszük. Amennyiben kompetens személ­lyel találkozhatom, minden további nélkül megtörténhet az átadás­átvétel. Fontos ez, márcsak azért is, mert a későbbi egyeztető megbeszélé­seken, melyeket az önkormányzattal folytatunk, nagyfokú toleranciára lesz szükség mindkét részről. — Ezek a tárgyalások a tulajdoni viszonyokat lesznek hivatottak ren­dezni? • A Planetárium működni fog. (Kötő: Gaál Béla) —Igen. Most, reméljük, biztosítani lehet a folyamatos működés feltételeit, de mindenképpen tisztázni kell a tulaj­don kérdését. Ezzel kapcsolatban két lehetséges megoldási javaslatunk van. Az első: tekintettel arra, hogy a Plane­tárium építésénél a költségek kb. 1/3- át a TIT állta, valamint arra, hogy az épület műszaki berendezéseinek egy része szintén a TIT tulajdona. Ezek té­nyék. Kb. 50%-os tulajdoni arányra tartunk igényt. Ezt apportként vihet- né a TIT, ennyi lenne a tulajdoni ará­nya a Planetáriumnál. A másik javaslat szerint, amennyi­ben az önkormányzat nem kívánja a közös tulajdoni állapotot megvalósí­tani, tárgyalásokon lehetne tisztázni, hogy kinek milyen része van. Ezek után — ügyvezető elnökségünk ja­vaslata szerint — egy méltányos használati díjat állapítanánk meg a város felé, az ott levő tulajdonré­szünk után. — Mennyi lenne ez a díj? — Ezt szakértő állapítaná meg. Arról van szó, hogy a TIT nem mondhat le jogos tulajdonáról egy nemes gesztussal, mert jogtalan lenne egy ilyen döntés, hiszen nekünk el kell számolnunk a TIT vagyonával! — Ha fele-fele arányban oszlana meg a tulajdoni jog, akkor a TIT vál­lalná a költségek felét is? — Nem, a Planetárium működte­tője egyértelműen az önkormányzat. A tulajdonlás kérdése ezt nem érinti. * Fazekas István, az oktatási iroda vezetője: —Mi a véleménye a TIT javaslata­iról a Planetárium tulajdoni helyzetét illetően? — Milyen javaslatról? Nem isme­rem a javaslatot, de meg kell monda­nom: a Planetárium tulajdoni helyze­te nem kérdéses! Egyértelműen a vá­rosé az épület, így is van bejegyezve, nem is beszélve a TIT lemondó nyi­latkozatáról. Ami a műszaki beren­dezések egy részét illeti, az valóban az övék. De nem tudom, önmagukkal a műszerekkel mit akar csinálni a TIT — a Panetárium nélkül! Szabics úr, a TIT igazgatója nem jelent meg az átadásnál, többször is értesítettük, mégsem sikerült eljön­nie! — Véleménye szerint azért, mert Mészáros Sándor, a Lánchíd utcai is­kola igazgatója nem kompetens az átadáson az önkormányzatot képvi­selni! — Miért ne lenne az? A közgyűlési határozat őt bízta meg ezzel a mun­kával. Emögött a kifogás mögött né­mi hatalmi metódust érzékelek. Amennyiben nem lehet civilizált módon tárgyalni a TIT-tel, akkor azt kell mondanom: jöjjenek a műszaki berendezéseikért és vigyék — az övék. A város gondoskodni fog a Pla­netárium zavartalan működtetésé­ről, már eddig is bebizonyította, hogy hajlandó erre a célra jelentős összeget áldozni. % — Mi történik, ha a TIT nem jele­nik meg to vábbra sem a hivata/os át vé­teli-átadási eljárásnál? — Egy lemondó levelet már írtak: felmondtak az ott dolgozóknak. In­nentől fogva a többi már részletkér­dés. A Planetáriumot mi működte- tük, és én azt hiszem, hogy szeptem­berben ki is nyithatja kapuit a közön­ség előtt! Bán János MÁRTON, LUKÁCS, A VÉNASSZONYOK ÉS AZ INDIÁN • A rendkívüli szárazság következtében a bajai közterek gesztenyefái szinte kivétel nélkül idő előtt megkezdték a lombhullatást. Éppen ezért szembetűnő, hogy a halpiacnál levő parkoló egyik gesztenyefája egy időben a lombhullatássa! új virágo­kat hajtott. A megkérdezett bajai polgárok úgy értékelik ezt a természeti jelenséget, • mint a hosszú ősz előrejelzőjét. Milyen lesz az ősz? A megnyugtató nyár végi időjá­rást, a venasszonyok nyarát nem is­merik az egész Földön.—Amint Né­meth Lajos, az Országos Meteoroló­giai Szolgálat osztályvezetője el­mondta: —Csak az északi félgömbön és ott isa 30. és a 65. szélességi körök között örülhetnek a szeptember végi, késői nyárnak. Európában — egy hatal­mas háromszög alakú területen, amelynek déli csúcsa Athén, a keleti Moszkva, a nyugati csúcs pedig a skóciai Edinburghban van —jellem­ző a késői nyár. Mivel Magyarország ennek a háromszögnek a közepén van, nálunk szinte évről évre menet­rendszerűen visszatér az utónyár. Ehhez a jellemzően kellemes időjá­ráshoz valójában méltatlan kifejezés a vénasszonyok nyara, ugyanígy a tü­körfordításnak megfelelő német Alt­weibersommer, vagy az orosz bábi lé­tó. — Mennyivel szebb az indián nyár kifejezés. — Valóban poétikusabb és ki is fejezi a lényeget. Észak-Ameriká- ban és Kanada keleti partvidékén hívják indián-summer-nek a nyár­utót. Az elnevezés valószínűleg az ilyenkor vörösesbarnára színeződő őszi erdőket, vagy Amerika ősla­kóit, a valamikor szebb napokat látott, jellegzetesen vörösesbarnás bőrű indiánokat szimbolizálja. — Általában mettől meddig tart a kései nyár ? — Közép-Európában és Észak- Amerikában szeptember 25—29. között melegszik fel ismét a levegő, a kellemes idő gyakran áthúzódik október elejére is. A Földközi­tenger nyugati medencéjében, ahol ritkábban jelentkezik, az udvarias latin népek jobban meg is becsülik. A portugálok verdo de sao martin- ho-nak, az olaszok estate di Sao Martino-n-dk, a franciák été de la Saint Martin-nak, vagyis Szent Márton nyarának nevezik. Ezek­ben a déli országokban ugyanis november elejére, Szent Marton havára tolódik az utónyár. Az an­golok Luke ’s summer, azaz Lukács nyara néven emlegetik (Lukács­nap október 18-án van) az október közepére kialakuló szép őszi napo­kat. Milyen lesz az őszi napéjegyenlősé­get követő időjárás? Erről dr. Maller Aranka adott tájékoztatást: —A szeptember 23-át követő, ok­tóber 7-éig tartó időszakra kellemes idő várható. Sok napsütésre számít­hatunk. A kissé hűvös éjszakák és hajnalok után napközben 20—25 fok közötti csúcshőmérséklet is ki­alakulhat. A hajnali órákban 6—11 fokig csökken a hőmérséklet. Több­felé lesz párásság, gyenge ködfolt. Szeptember utolsó hete átmeneti fel- hősödéssel kezdődik, de nem várható jelentős mennyiségű csapadék. A nappali fölmelegedés kissé mérsék­lődik, viszont az éjszakai lehűlés nem lesz olyan erős, mint az előző héten volt. Október elsejétől nyugodt, csen­des őszi időre számíthatunk. Hajna­lonként 3—8, kora délután pedig 20—23 fok közötti hőmérsékletek várhatók. Az 5-ével kezdődő héten borultságig megnövekszik a felhőzet, és ismétlődő esők zavarják meg a vénasszonyok nyarát. A nappali föl­melegedés gyengül, és mintegy 5-7 fokkal csökken a maximumhőmér­séklet. — A kései szabadságra indulóknak tud-e jó időt ígérni? — Kontinensünk középső és déli részén csak időnkénti felhősödésre kell számítani, gyenge légmozgás, haj­nali pára, napközben eleg sok napsü­tés valószínű, azaz valóban vénasszo­nyok nyara várható. Ugyanakkor Európa északi, északkeleti részén cik­lonok hatására változékony, hűvös, gyakran csapadékos időjárás lesz a jel­lemző, sőt, már hózáporok is kialakul­hatnak. — szabó — MÁSFÉL ÉVTIZEDE KÖNYVET ÍRT A SZOVJETUNIÓ FELBOMLÁSÁRÓL Kémnek nézték a tudóst Négy esztendeje szoríthattam meg először dr. Révész László, Svájcban élő magyar egyetemi ta­nár kezét, de a minap a régi isme­rőst megillető örömmel köszönthet­tem a kecskeméti városháza előtt, véletlen találkozásunkkor. Jó néhá- nyan régóta tudtunk tudományos műveiről, de csak az 1956 előtt írta­kat olvashattuk. A forradalom után évtizedekig a nevét sem írhattuk le. A híres kis­gazda politikus fia szomorúan lépte át a határt az elemi erejű népi moz­galmat megtorló letartóztatások megkezdésekor. Menekülnie kel­lett, sokévi börtönbüntetés várt vol­na a budapesti jogi egyetem forra­dalmi bizottságának az elnökére. Akasztott katona fényképe Miféle jó szél hozta haza? kérdezem a kölcsönös örvendezés után. „ — Új könyvem kiadása ügyében Bécsben jártam. — Címe? — Visszaemlékezéseimet írtam meg. Nyolcvan felé indokolt. Nem a magam élete a fontos, azt szeret­ném, ha olvasóim kicsit többet tudnának arról, hogy mi is történt itt, az első világháború óta. Kalandokban sem szűkölködött pályám. Éppen előbb sétáltam el a Batthyány u. — azt hiszem — 5. számú épülete előtt. Itt fogtak le 1945 elején az oroszok. Hiszékeny törvénytudó létemre elhittem, hogy igazolványt kapok, ha — mint erre a plakátok felszólítottak — mint volt, a frontról hazajött katona jelentkezem. Az NKDV egyik hivatalában két tiszt fagga­tott. Kezdetben emberi hangnem­ben társalogtunk, amíg . .. — Amíg? — Ki nem javítottam a hibázó tolmácsot. Rám ripakodott az alezredes: Maga kém! Miért hall­, gáttá el, hogy tud oroszul. Hiába • l)r. Révész László (Gaál Béla felvétele) magyarázgattam, hogy mint tudo­mányos ösztöndíjas, a kelet-euró­pai jogrendszerek tanulmányozá­sára tölthettem el még, a háború előtt, több évet Krakkóban, tanul­tam szláv, nyelveket. — Bántották? — A földre löktek. Ütöttek. Egy akasztott katona fényképét dug- dosták elém, így járok, ha nem árulom el megbízóimat. Azt hit­tem, hogy kivégzésre visznek, ami­kor rám nyitották az alkalmi fog­da ajtaját. Egészen másként foga­dott az alezredes. Vodkával kínait. Tévedtek, tudatta. Ha nem lennék tiszt, azonnal hazaengedhetne, de csak egy bizottság jogosult erre. Hamarosan Szibériában találtam magam. A rendőr és a kékcédulás — Meddig építette ott a szocia­lizmust? — Az 1947-es választások előtt térhettem haza. Azonnal bekap­csolódtam a politikai életbe. Föl­háborítottak a kommunisták sze­mérmetlen választási csalásai. Az egyik kecskeméti körzetben a rendőr szeme előtt ejtett el 30 kék­cédulát az egyik elvtárs. Az egyen­ruhásnak a szeme sem rebbent. Két amerikai is itt tartózkodott a választás — úgymond — ellenőr­zésére. Tájékoztattam őket a visz- szaélésről. Beavatkozásra nincs jo­guk, válaszolták sajnálkozva. — Gondolt-e arra, hogy valaha hazatérhet a szabad hazába? — Biztosra vettem a szovjet­rendszer bukását. Két évtizede nagy feltűnést keltett a Szovjet­unió nemzetiségi problémáiról, a birodalom menthetetlen felbomlá­sáról írt könyvem. Az ezredfordu­lóra vártam a változásokat. Csak bízhattam abban, hogy megérem a világtörténeti fordulatot. Még az MDF sem alakult meg, amikor el­ső utamon Lezsák Sándornál, La­kiteleken, ráérezhettem a pártálla­mot végleg szétfeszítő eltökéltség­re. Könyvek a szülővárosnak . — Min dolgozik ? — Életemben először most ju­tottam el oda. hogy keresni kell a tennivalókat. Több mint fél évszá­zadig könyvtárakban, levéltárak­ban, íróasztalomnál töltöttem időm nagy részét, 46 könyvem je­lent meg — egyik-másik több nyel­ven —, több mint 300 tanulmányt publikáltam. Három egyetemen tanítottam, rengeteget utaztam. — Több mint sajnálatos, hogy egyetlen Révész László-tanulmány található a Katona József Könyv­tárban. — Küldök munkáimból néhá­nyat szülővárosomnak. A legfon­tosabbak, sajnos (?) elkeltek. Várjuk a mielőbbi találkozást a könyvekkel és a viszontlátást Ré­vész László professzorral. Heltai Nándor A Tisza menti nemzetiségek nepelete Azok a jelentős politikai és tör­ténelmi változások, amelyek érzé­kenyen érintették Úkrajnát is (te­hát Kárpátalját is), tulajdonkép­pen három alapterületre vonatkoz­tathatók: politika — ökonómika — kultúra. A volt SZU-ban kiala­kult vélemény szerint első helyen volt a politika, másodikon az öko­nómia és csak azután kapott helyet a kultúra. Sajnos, de ebben a felfo­gásmódban rejlik az állampolitiká­nak több sikertelensége. Miért? Mert a műveltség (kultúra) híján nem lehet politizálni, de egyáltalán nem lehet gazdálkodni. Ha rossz az ökonómia, nincsen élelmiszer, ruházat, munkalehetőség, lakás stb., szó sem lehet politikáról. Ha azonban kulturáltan tudnánk egy­mással szemben viselkedni, érte­kezni, jelentősen javulna a nép jó­léti állapota is. Élső helyen min­denképpen a kulturáltság kell, hogy legyen, mert ez magával hoz­za a jobb és értelmesebb ökonomi- kát, és akkor ez már helyes politi­kát is jelent. A jelenlegi nincstelen- ség, kulturáltság hiányában kiélezi a nemzetiségi es vallási viszályo­kat. Ennek a rendbontásnak az az eredménye, hogy leállnak a gyá­rak, bányák, közlekedés, és kiala­kul egy szükségtelen politikai álla- ot. Ez semmiképpen sem mozdít­ana elő a kisebbségben élő nem­zetiségek sorsát. Mivel a kulturált­sággal nagyon gyengén állunk, kié­leződött a diktatórikus módszerrel való bánásmód mely visszaszorítja a művelődést, az emberi jogok gyakorlását. Mindez a legjobban sújtja a nemzetiségi kisebbségeket, köztük a magyart is. Intelligencia híján a politikai és sok esetben az állami apparátus képviselői min­den sikertelenségükért a nemzeti­ségi kisebbségeket és vallási feleke­zeteket hibáztatják, bántják. Mit tehet ilyenkor a már úgyis agyon­sanyargatott nép? Bezárkózik sa­ját sejtjébe — otthonába, családjá­ba, és imádkozik. Ennek a sejtbezárkózásnak van azonban egy erős genetikai alapja: a családi összetartozás, közös imádság, népszokások, emlékek, balladák, altatódalok, öregek elbe­szélései. Éz a sejt osztódásra is ké­pes. Alkalomadtán összejönnek a rokonok, szomszédok („kaláka”), segítenek egymásnak (fonók, hán­tás, tollfosztás), titokban vagy nyíltan megünneplik a karácsonyt, húsvétot es megannyi tradíciót. Ezt önmagában is éli a nemzetiségi kisebbség, de gyakorolhatja a vele együtt élő más nemzetiségi egység­gel is, ezekhez ugyanis ezeréves, de legalábbis több száz éves barátság köti. A népéletnek ebben a kis egysé­gében van elrejtve az az erő, mely- lyel mi, kárpátaljai magyarok megannyi szenvedés és megalázta­tás után is megőriztük anyanyel­vűnk tisztaságát, népi és vallási szokásaink eredetiségét, történel­mi hovatartozásunk identitását. Ezt a szempontot minden eddigi felettes államképviselet (több évti­zeden át, nevezzük akárhogyan: felszabadítóknak, megszállóknak, újraegyesítőknek), mindig felis­merték és lehető minden eszközzel azon igyekeztek, hogy a nemzetisé­gi „népit” beárnyékolja egy erő­szakolt, irányított, úgynevezett „művelődéspolitika” amely már az óvodában kezdődött (első meg­nyilvánulásában, hogy egyáltalán nem volt magyar nyelvű óvoda), és egészen a felsőfokú oktatásig tar­tott. A szülők ideológiai nevelésé­ről gondoskodtak a munkahelyi párt- és szakszervezetek. Az irányí­tott „népi kultúra” nagyon sokat ártott a magyar kisebbségnek. S mégis, az a kis (,család”, a legki­sebb közösség annyi kín és vérál­dozat árán (vegyük csak a „ma- lenykij robot”-ot) fennmaradt, él és alkot. Ha csak a néprajzra és folklórra korlátoznám a népélet is­mertetését, abban sok minden nem volna, benne, amit átélt a magyar­ság. Éppen ezért az egységesített „népélet” kifejezés fedi a legjobban sorsközösségünket. Sajnos, a történelem rárakta iszapját a magyarság kulturáltsá­gára is. Ennek megtisztításához, különválasztásához hozzá kellene fogni,, míg vannak adatközlők, egykori tanítók, népi mesterek, börtönből és lágerekből élve sza­badultak, akik ugyancsak meg­őrizték népi kincsüket. Kárpátalja magyar nemzetiségé­nek nyelvi és zenei kultúrája, ha­gyományai, néprajza, folklórja, történelmi tudata bizonyos mérté­kig kiszorult az összmagyarságot képviselő művelődéstörténetből. Ezen a területen évszázadok óta több nemzetiség egy családként élt és él együtt. A többnyelvűség és egymásra gyakorolt kultúrák gaz­dagították a magyar hagyományo­kat. A nyelvi kontaktusok, telepü­léstörténeti és szociális fejlődési is­meretekkel társultak. Mindazonál­tal a magyarságkutatás legalább 70 évvel van lemaradva az anyaor­szággal szemben. Magyarország részéről sokan és sokféleképpen igyekeztek es meg ma is igyekeznek segíteni kárpátal­jai néprajz- és folklórkutatások el­végzésében. Ez valóban nemes fel­adat. A hiba mindössze abban rej­lik, hogy a kutatások nem rendsze­rezettek, inkább véletlenszerűek. A legtöbb alkalmi kutatónál nin­csen elfogadható munkaterv, cél­kitűzés, főképpen helyi ismeretek­kel rendelkező kutatók résztvétele az expedíciókban, nincsen hiteles­ségre való törekvés. Sokan jönnek e területre riportot csinálni, meg­szólaltatják a lakosokat; úgy teszik* fel a kérdéseket, hogy abban már benne van a riporternek tetsző (szükséges) válasz is. A valóság kor|átozódik a mindenkori ripor­ter vagy újságíró elképzeléseihez, netán szenzáció közléséhez. Érdemes megjegyezni, hogy a „havasi gyopár”, a huszti „nárcisz­mezők”, a beregszászi „rózsaker­tek”, a nagydobronyi „tulipánok” külön-külön is csodálatos virágok. Ezek mégis akkor kelnek életre, ha egymás mellett, egymást kiegészít­ve tündökölnek éppúgy, mint a Kárpátok hegycsúcsai, a völgyek lerohanó folyoival, a síkság felé nyíló búzatáblák, mint a természe­ti szépséget egyesítő Kárpátalja. A Tiszát a történelem úgy tartja nyilván, mint magyar folyót, és ha ezt vesszük alapul tanulmányaink során, akkor ebben részt vesznek a szórványtelepülések magyarjai, a kifejezetten magyar vagy vegyes lakotelepülések, községek, rég el­felejtett települések, emlékművek, feljegyzések, természeti tájak, nép­zene, néptánc, népművészet. Mindezekről hiteles képet, fényké­pet, rajzot, videofelvételt, leírást, térképet lehet összeállítani. A fel­tárt, rögzített anyagnak tudomá­nyosan feldolgozott tisztázatát a múzeumok, iskolák, tanintézetek, társadalmi szervezetek és állami kultúrpolitikát képviselő intézmé­nyeknek kell rendelkezésére bocsá­tani azzal a feltétellel, hogy ezt az autentikus anyagot felhasználva méltóképpen neveljék a felnövek­vő nemzedéket, az utókort. Fel kell hívni a tankönyvszerzők és -írók figyelmét arra is, hogy helye­sen írják és tolmácsolják a kárpát­aljai magyar nemzetiségi kisebbség „népéletét”. Ungvár, 1992 Dr. Árpa István kandidátus (A szerző a kecskeméti népzenei találkozó előadója volt.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom