Petőfi Népe, 1992. szeptember (47. évfolyam, 206-231. szám)
1992-09-12 / 216. szám
HÉT VÉGI MAGAZIN 1992. szeptember 12., 5. oldal Rómeó és Júlia részvénytársaság Rómeó és Júlia szerelme és halála, mint tudjuk, közüggyé vált, kiváltképpen azzal, hogy Shakespeare halhatatlanná tette magánügyüket. Erről bárki meggyőződhetett személyesen is, ha Veronában felkereste a Júlia-házat, s felnézett a híres erkélyre, vagy éppen lenézett onnan, a szűk udvarra. Csupán a nézőpont változhatott, a mögöttes tartalom nem. Aztán döbbenten tapasztalhatta a nosztalgiázó turista, hogy Júlia olykor nem fogad ... A házat bezárták. Nem a szellemet, az anyagot kezdte ki az idő, az erkély veszélyes, a falakat is rendbe kellene hozni. De ki fizesse a kőművest? Jóllehet, Verona sokat köszönhet Júlia és Rómeó beteljesületlen szerelmének, s kiváltképpen a nagy angol drámaírónak, de manapság sem a Capulet, sem a Montagu család nem hajlandó fizetni, eltűnvén az időben. Vagyis a ház a városra szállt. És most, mintegy a kor szavára figyelve, a közigazgatás műemlékfelügyelője, Alfredo Meocci úr, úgy tűnik, megtalálta a megoldást: privatizálni kell Júlia házát! A terv egyszerű, mint minden nagy ötlet: részvényeket bocsátanak ki, ebből 51 százalék a városi közigazgatás kezébe marad, 49 százalékon pedig osztozzanak a gazdag magánosok. „Ezzel két legyet ütünk egy csapásra — nyilatkozta a tisztviselő —, megoldódik a város számára oly fontos turistacsalogató menedzselése, és ugyanakkor megszűnik az a gond, hogy ki fizesse a fenntartás költségeit.” Júlia tehát a jövőben nem lesz állami gondozott. TIZENKÉT MAGZAT A MÉHBEN Terhességrekord drámai folytatással Orvosi szenzáció, családi öröm és drámai következmények — így összegezhető a Maariv cimű izraeli lap közlése, miszerint Tel Aviv egyik kórházában 12 gyermek éli egyetlen anyaméhen belüli békés életét. A terhesség — orvosi vélemény szerint — zavartalan, legalábbis ebben a szakaszban. A 12 parányi embrió számára még van elég hely, és az anya szervezete is táplálja őket. Még ... S úgy tűnik, ez a kulcsszó. Az izraeli újság ugyanis azt közölte, hogy a Tel Hashomer kórház orvosai tudják: a 12 magzatot nem szabad életben hagyni, mert a fejlődésükhöz nincsenek meg a feltételek, továbbá az anya életét is veszélyeztetik. A konzílium ezért úgy döntött, hogy „szelektív abortuszt” kell végrehajtani, vagyis az orvosoktól függ, hogy melyik magzat fejlődjön az élet természetes törvényéi szerint, és melyik legyen az a valószínű 10 (!) testvér, akiről lemondanak. Az anya kezelőorvosa szerint a beavatkozás nagyon kockázatos, annak ellenére, hogy a kórház mindent elkövet a siker érdekében. A műtét lényege: az anyaméhbe vezetett műszerrel egyenként megvizsgálják a 12 magzatot, majd eltávolítanak tízet a túlélők érdekében és reményében. Orvosi vélemény szerint egyedülálló esetről van szó, számos veszélyforrással. Mindenekelőtt azzal, hogy nem tudni, miként reagál az anya szervezete a szelektív abortuszra. A biológiai válasz egyik lehetséges formája ugyanis, sajnos, a valamennyi magzatra kiterjedő abortusz is lehet. Az anya — akinek a nevét érthető okból nem hozták nyilvánosságra ;— korábban hormonkezelést kapott, meddőség ellen. (MTl-Press) A ROCK KLASSZIKUSAI Az ELP visszatért! Madonna túl erotikus • Az amerikai popsztár, Madonna soha nem volt szégyenlős. A z amerikai popsztár, Madon- l. na legújabb filmjét, a „Body of Evidence”-t a cenzorok a túl drasztikus és erotikus jelenetek miatt a 17 éven felüli filmek közé akarják száműzni, sőt azon is gondolkodnak, hogy nem kellene-e a filmet megvágni. Madonna az új filmben egy Rebecca nevű nőt játszik, akit a szeretője elleni gyilkosság vádjával állítanak bíróság elé: a férfi — jóval idősebb, mint partnernője — szex közben az ágyban leli a halálát. Madonna filmbeli partnere Willem Dafoe, a rendező Ulli Edel. A forgatásról szóló beszámolók szerint Madonna/Rebecca odaláncolja szeretőjét az ágykerethez, egy másik szó szerint forró jelenetben pedig forró viaszt csepegtet Willem Dafoe csupasz felsőtestére. Ezek azonban még a szelídebb jelenetek közül valók ... (FEB) SZÍN-FOLT Tizenkét év hallgatás után tért vissza a rockzene világába az Emerson, Lake and Palmer együttes. Olyan albumot készítettek, mellyel egyből felkerültek a listák élére. A Black Moon (Fekete Hold) hat hónap alatt készült el Los Angelesben és visszatérést jelent a hetvenes években kialakított ELP-hangzás- hoz. Mintha mi sem történt volna, nem számít az egy évtizednyi hallgatás, újra tudják kezdeni és ott folytatják, ahol félbeszakadt. A régi rajongók jól emlékeznek még az Egy kiállítás képei fergeteges sikerére, arra, hogy Angliában ötszázezer példányban talált gazdára a szuperprodukció. Az új lemezzel ismét bizonyítanak: az ÉLP ereje teljében van, mit sem vesztett fényéből. Mostanság, amikor különböző együttesek válnak a divat kiszolgálóivá, az Emerson, Lake and Palmer a régi hagyományokat ápolja, nem ijednek meg a saját árnyékuktól, biztosak a rocktörténelemben elfoglalt helyükben, a róluk kialakított képben. A dobos, Carl Palmer úgy véli, az új számokban nincsenek kompromisz- szumok, az albumot pedig senki nem tévesztheti össze mondjuk az Erasure-ral. Az együttes tizenkettedik lemeze rendkívüli és ebben szerepe van Keith Emersonnak, a tehetsége teljében levő virtuóz billentyűsnek, a Hammond mesterének. Most már örül a trió, hogy igent mondott Phil Carsonnak, a Victory Records elnökének, amikor megkereste őket az ajánlattal. Egyébként a zenészek szólópályájukon is termékenyek voltak, de mintha hiányzott volna a közös munka. Hogy miért választották címadónak a Black Moont? Erről Lake így nyilatkozik: „A tévét néztem és láttam egy riportot a felgyújtott olajkutakról. Mutattak egy képet: a Napot teljesen eltakarta a füst. Még látni lehetett, de úgy nézett ki mint a Hold, mint egy fekete Hold. Ekkor kezdtem el gondolkodni...” Az Emerson, Lake and Palmer a koncertszínpadra is visszatér. Az új műsor bemutatását az ÜSÁ-bán és Kanadában kezdik, majd Európa és a Távol-Kelet következik. Világjárásuk során Budapestre is ellátogatnak. A Multimédia szervezésében szeptember 29-én, kedvan szó. Ha ez nem jön össze, akkor A kaktusz virágában kapok feladatot. Későbbi, februári bemutatkozásom Móricz Zsigmond Rokonok című darabjában lesz. — Ennyi munka mellett szabadabb lehetsz a pályán? — Magyar sajátosság vagy inkább létkérdés, hogy viszonylag szabadok lehessünk. Nem szeretnék a szinkron és a televíziós feladataimtól megszabadulni, hiszen nagy örömmel dolgozom mindkét helyen. Arról nem beszélve, hogy a mellékkeresetre is szüksége van az embernek. — Szinte a pályád kezdete óta szinkronizálsz. — Igen, és a saját mércém szerint a csúcsot is elértem már. Zeffirelli Názáreti Jézus című filmjében Jézus lehettem — a hangom által. Ennél nagyobb feladat nem is jöhet. — Végül is minden felkérés jelenthet új kihívást! —1 Persze. Ez ösztönzi a színészt. Minden új feladat izgalmas, legyen az a legkisebb szerep, szinkronfigura is. Az életünk rövid, minden ránk mért feladatot maximális hittel, tehetséggel kell megoldani. Ezt tanultam a nagyoktól. Pécsi Sándortól, Márkus Lászlótól. Nem szabad félvállról venni a mesterséget, mert az előbb-utóbb megbosszulja magát. — Gyakran látunk a televízió Álljunk meg egy szóra nyelvművelő műsorában. — Grétsy László és Vágó István a főszereplő, nekem csupán mellékszerep jut, de boldogan csinálom. Szép magyar beszéd nélkül olyan lenne a színész, mintha a futó sántán állna a rajthoz. — Hogyan éltek feleségeddel, Ivancsics Ilonával szentendrei parasztházatokban? — Kitűnően! Ott élünk, Pesten dolgozunk. Egyik kollégám meg is kérdezte, hogyan tudjuk ezt megoldani, soha nem ülök be a barátaimmal, egy pofa sörre. De, beülök. És Kecskemétről sem fogok elrohanni, ha éppen nem szólít a kötelesség. Borzák Tibor CSERNÁK JÁNOSTÓL ÉRDEKLŐDTÜNK Miért szerződött a kecskeméti színházhoz? — Nyolc év után szakítottál a budapesti Madách Színházzal és a Kecskeméti Katona József Színházhoz szerződtél. Mi volt az oka, hogy otthagytad sikereid helyszínét? — A Ma- dáchban eddig öt főszerepet játszottam el és ez a sorozat megszakadt. Kevésbé szí- nésztpróbáló feladatokkal gondoltak rám, tehát elégedetlen voltam. Azért is, mert így nem tud előbbre lépni a színész a pályán. A másik ok az igazgatóváltásban ^keresendő. Ádám Ottót Kerényi Imre váltotta fel, aki musicalszínházat teremtett a Ma- dáchból. Kecskemétre azért is megyek örömmel, mert Illés István vezetőszínésznek hívott (ha van egyáltalán ilyen titulus!) és jó szerepeket ígért. — Nehéz volt a szakítás? — Nehéz. Hűséges típus vagyok szerelemben, barátságban, munkában. Két év debreceni színjátszás után kerültem a Madách Színházba, akkor úgy éreztem, ott is maradok nyugdíjas koromig. Úgy tűnik, mégsem sikerült. Számomra fontos, hogy ne csak én tervezgessek, hanem rám is gondoljanak a • C'sernák János édesapja Dunapatajon, édesanyja Zentán, ő pedig Budapesten született. Egy régebbi kecskeméti kötődése: a hírős városban szerelt le a katonaságtól. rendezők alkatomhoz, képességeimhez megfelelő szereppel. Illés Pista ezt tette, ezért volt szimpatikus az ajánlata. — Mit ígért? — Évente két szerepet. Ha elfogad a kecskeméti közönség és én is megtalálom a művészi örömömet, akkor életemet és véremet áldozom a színházért, hosszú távú lesz a kapcsolatunk. Az egyik szerepem még nem biztos, most várom a telefon- értesítést. Égyébként a Taps című amerikai musical férfi főszerepéről A rock nagymesterei: Emerson, Lake and Pálmer. 1 • den este lépnek fel a Budapest Sportcsarnokban. Tizenöt év óta ez lesz az első alkalom, hogy élőben újra együtt játszanak. Émer- son azt ígéri, fantasztikus show-t produkálnak azoknak, akik mármár úgy érezték, meghalnak egy kis zenéért, mely egyszerre kihívó és felemelő. Kíváncsian várjuk! A lényeg pedig az, hogy a rock ■klasszikusai visszatértek. (borz) A TARTALOMBÓL: A narkózás árulkodó jelei 6. oldal A házi kedvenc megnyugtat, gyógyít 6. oldal Kockázat nélküli kockás 7. oldal A nagymama titkai 6. oldal Madarak whiskymámorban 7. oldal Az ideális főnök miniszótára Könyvtárakat megtöltő irodalma van az örökzöld témának, hogy milyen az ideális vezető, a jó főnök. A vezetéstudomány amerikai szakemberei már száznál több alkati, jellembeli, morális és egyéb tulajdonságot, követelményt sorakoztattak föl, amelyek mindegyike nélkülözhetetlen a magasabb posztok betöltéséhez. (Az érvényesülés titkainak egyik legismertebb amerikai kutatója, Carnegie szerint az igazán jó főnöknek beosztottjairól azt is tudnia kell, hogy hány gyerekük van, azokat hogy hívják és hányadik osztályba járnak — s ezek ismeretében rendszeresen érdeklődnie kell irántuk.) Egy munkapszichológusokból álló angol tudományos bizottság azonban a közelmúltban alaposan megvizsgálta az újabb és újabb követelményekkel bővülő tudományos kritériumrendszert. Arra a következtetésre jutott, hogy kitűnő főnök lehet bárki, aki beosztottaival kommunikálva leggyakrabban tíz szót használ, ügyelve még a fontossági sorrendre is. íme, az ideális vezető miniszótárában a négy legfontosabb szó: — „Igazán büszke vagyok Önre”; — a három legfontosabb: „Mi a véleménye?” — a két legfontosabb: „Legyen szíves” — a legfontosabb: „Köszönöm”. Az angol munkapszichológusok mindehhez azt a lakonikus megjegyzést fűzik, hogy a jó vezető szókincsének a legkevésbé fontos az „Én . . .” kitétel. Azt már mi tesszük hozzá, hogy ha saját főnökeink szövegében mégis ez bukkan föl leggyakrabban, akkor ... nos, akkor az angol szakemberek sem tévedhetetlenek. — szórna — Ausztrál film Hitlerről „Valószínűleg nincs senki, aki hivatottabban szólhatna erről a témáról, mint egy német zsidó” jelentette ki Georges Mora ausztrál filmrendező, aki „Az Istenek alkonya” (Twilight of the Gods) cimmel a jövő év márciusától Németországban és Prágában filmet forgat Hitlerről: A majdnem 30 millió dolláros film a „Führer” 1914 és 1939 közötti életútját akarja bemutatni s öngyilkosságát csak az epilógusban fogja megemlíteni. „Be akarom mutatni azokat a személyeket és konszerneket, akik és amelyek Hitlert a világ legtöbb országából pénzelték. Annakidején nem egyik napról a másikra, nem minden előzmény nélkül jelent meg Hitler a színen.” Móra még nem választotta ki a főszerepet játszó színészt. Valószínűleg angol színészre esik a választása, mert „a téma klasszikus Shakespeare-i történet, amelyben a főszereplő egy király, aki mindent lerombol maga körül.”
