Petőfi Népe, 1992. szeptember (47. évfolyam, 206-231. szám)

1992-09-12 / 216. szám

HÉT VÉGI MAGAZIN 1992. szeptember 12., 5. oldal Rómeó és Júlia részvénytársaság Rómeó és Júlia szerelme és halá­la, mint tudjuk, közüggyé vált, ki­váltképpen azzal, hogy Shakes­peare halhatatlanná tette magán­ügyüket. Erről bárki meggyőződ­hetett személyesen is, ha Veroná­ban felkereste a Júlia-házat, s fel­nézett a híres erkélyre, vagy éppen lenézett onnan, a szűk udvarra. Csupán a nézőpont változhatott, a mögöttes tartalom nem. Aztán döbbenten tapasztalhatta a nosz­talgiázó turista, hogy Júlia olykor nem fogad ... A házat bezárták. Nem a szellemet, az anyagot kezd­te ki az idő, az erkély veszélyes, a falakat is rendbe kellene hozni. De ki fizesse a kőművest? Jóllehet, Ve­rona sokat köszönhet Júlia és Ró­meó beteljesületlen szerelmének, s kiváltképpen a nagy angol dráma­írónak, de manapság sem a Capu­let, sem a Montagu család nem hajlandó fizetni, eltűnvén az idő­ben. Vagyis a ház a városra szállt. És most, mintegy a kor szavára figyelve, a közigazgatás műemlék­felügyelője, Alfredo Meocci úr, úgy tűnik, megtalálta a megoldást: privatizálni kell Júlia házát! A terv egyszerű, mint minden nagy ötlet: részvényeket bocsátanak ki, ebből 51 százalék a városi közigazgatás kezébe marad, 49 százalékon pedig osztozzanak a gazdag magánosok. „Ezzel két legyet ütünk egy csapás­ra — nyilatkozta a tisztviselő —, megoldódik a város számára oly fontos turistacsalogató menedzse­lése, és ugyanakkor megszűnik az a gond, hogy ki fizesse a fenntartás költségeit.” Júlia tehát a jövőben nem lesz állami gondozott. TIZENKÉT MAGZAT A MÉHBEN Terhességrekord drámai folytatással Orvosi szenzáció, családi öröm és drámai következmények — így összegezhető a Maariv cimű izraeli lap közlése, miszerint Tel Aviv egyik kórházában 12 gyermek éli egyetlen anyaméhen belüli békés életét. A terhesség — orvosi véle­mény szerint — zavartalan, leg­alábbis ebben a szakaszban. A 12 parányi embrió számára még van elég hely, és az anya szervezete is táplálja őket. Még ... S úgy tűnik, ez a kulcsszó. Az izraeli újság ugyanis azt közölte, hogy a Tel Hashomer kórház orvosai tudják: a 12 magzatot nem szabad életben hagyni, mert a fejlődésükhöz nin­csenek meg a feltételek, továbbá az anya életét is veszélyeztetik. A konzílium ezért úgy döntött, hogy „szelektív abortuszt” kell végrehajtani, vagyis az orvosoktól függ, hogy melyik magzat fejlőd­jön az élet természetes törvényéi szerint, és melyik legyen az a való­színű 10 (!) testvér, akiről lemon­danak. Az anya kezelőorvosa sze­rint a beavatkozás nagyon kocká­zatos, annak ellenére, hogy a kór­ház mindent elkövet a siker érde­kében. A műtét lényege: az anya­méhbe vezetett műszerrel egyen­ként megvizsgálják a 12 magzatot, majd eltávolítanak tízet a túlélők érdekében és reményében. Orvosi vélemény szerint egyedülálló eset­ről van szó, számos veszélyforrás­sal. Mindenekelőtt azzal, hogy nem tudni, miként reagál az anya szervezete a szelektív abortuszra. A biológiai válasz egyik lehetséges formája ugyanis, sajnos, a vala­mennyi magzatra kiterjedő abor­tusz is lehet. Az anya — akinek a nevét érthető okból nem hozták nyilvánosságra ;— korábban hor­monkezelést kapott, meddőség el­len. (MTl-Press) A ROCK KLASSZIKUSAI Az ELP visszatért! Madonna túl erotikus • Az amerikai popsztár, Madonna soha nem volt szégyenlős. A z amerikai popsztár, Madon- l. na legújabb filmjét, a „Body of Evidence”-t a cenzorok a túl drasztikus és erotikus jelenetek mi­att a 17 éven felüli filmek közé akarják száműzni, sőt azon is gon­dolkodnak, hogy nem kellene-e a filmet megvágni. Madonna az új filmben egy Re­becca nevű nőt játszik, akit a szere­tője elleni gyilkosság vádjával állí­tanak bíróság elé: a férfi — jóval idősebb, mint partnernője — szex közben az ágyban leli a halálát. Madonna filmbeli partnere Wil­lem Dafoe, a rendező Ulli Edel. A forgatásról szóló beszámolók szerint Madonna/Rebecca odalán­colja szeretőjét az ágykerethez, egy másik szó szerint forró jelenet­ben pedig forró viaszt csepegtet Willem Dafoe csupasz felsőtesté­re. Ezek azonban még a szelídebb jelenetek közül valók ... (FEB) SZÍN-FOLT Tizenkét év hallgatás után tért vissza a rockzene világába az Emer­son, Lake and Palmer együttes. Olyan albumot készítettek, mellyel egyből felkerültek a listák élére. A Black Moon (Fekete Hold) hat hónap alatt készült el Los Angeles­ben és visszatérést jelent a hetvenes években kialakított ELP-hangzás- hoz. Mintha mi sem történt volna, nem számít az egy évtizednyi hallga­tás, újra tudják kezdeni és ott foly­tatják, ahol félbeszakadt. A régi rajongók jól emlékeznek még az Egy kiállítás képei fergete­ges sikerére, arra, hogy Angliában ötszázezer példányban talált gaz­dára a szuperprodukció. Az új le­mezzel ismét bizonyítanak: az ÉLP ereje teljében van, mit sem vesztett fényéből. Mostanság, amikor kü­lönböző együttesek válnak a divat kiszolgálóivá, az Emerson, Lake and Palmer a régi hagyományokat ápolja, nem ijednek meg a saját árnyékuktól, biztosak a rocktörté­nelemben elfoglalt helyükben, a róluk kialakított képben. A dobos, Carl Palmer úgy véli, az új szá­mokban nincsenek kompromisz- szumok, az albumot pedig senki nem tévesztheti össze mondjuk az Erasure-ral. Az együttes tizenket­tedik lemeze rendkívüli és ebben szerepe van Keith Emersonnak, a tehetsége teljében levő virtuóz bil­lentyűsnek, a Hammond mesteré­nek. Most már örül a trió, hogy igent mondott Phil Carsonnak, a Victory Records elnökének, ami­kor megkereste őket az ajánlattal. Egyébként a zenészek szólópá­lyájukon is termékenyek voltak, de mintha hiányzott volna a közös munka. Hogy miért választották címadónak a Black Moont? Erről Lake így nyilatkozik: „A tévét néz­tem és láttam egy riportot a fel­gyújtott olajkutakról. Mutattak egy képet: a Napot teljesen elta­karta a füst. Még látni lehetett, de úgy nézett ki mint a Hold, mint egy fekete Hold. Ekkor kezdtem el gondolkodni...” Az Emerson, Lake and Palmer a koncertszínpadra is visszatér. Az új műsor bemutatását az ÜSÁ-bán és Kanadában kezdik, majd Euró­pa és a Távol-Kelet következik. Világjárásuk során Budapestre is ellátogatnak. A Multimédia szer­vezésében szeptember 29-én, ked­van szó. Ha ez nem jön össze, akkor A kaktusz virágában kapok felada­tot. Későbbi, februári bemutatko­zásom Móricz Zsigmond Rokonok című darabjában lesz. — Ennyi munka mellett szaba­dabb lehetsz a pályán? — Magyar sajátosság vagy in­kább létkérdés, hogy viszonylag szabadok lehessünk. Nem szeret­nék a szinkron és a televíziós fel­adataimtól megszabadulni, hiszen nagy örömmel dolgozom mindkét helyen. Arról nem beszélve, hogy a mellékkeresetre is szüksége van az embernek. — Szinte a pályád kezdete óta szinkronizálsz. — Igen, és a saját mércém sze­rint a csúcsot is elértem már. Zeffi­relli Názáreti Jézus című filmjében Jézus lehettem — a hangom által. Ennél nagyobb feladat nem is jö­het. — Végül is minden felkérés je­lenthet új kihívást! —1 Persze. Ez ösztönzi a szí­nészt. Minden új feladat izgal­mas, legyen az a legkisebb sze­rep, szinkronfigura is. Az éle­tünk rövid, minden ránk mért feladatot maximális hittel, tehet­séggel kell megoldani. Ezt tanul­tam a nagyoktól. Pécsi Sándor­tól, Márkus Lászlótól. Nem sza­bad félvállról venni a mestersé­get, mert az előbb-utóbb meg­bosszulja magát. — Gyakran látunk a televízió Álljunk meg egy szóra nyelvmű­velő műsorában. — Grétsy László és Vágó Ist­ván a főszereplő, nekem csupán mellékszerep jut, de boldogan csinálom. Szép magyar beszéd nélkül olyan lenne a színész, mintha a futó sántán állna a rajthoz. — Hogyan éltek feleségeddel, Ivancsics Ilonával szentendrei pa­rasztházatokban? — Kitűnően! Ott élünk, Pes­ten dolgozunk. Egyik kollégám meg is kérdezte, hogyan tudjuk ezt megoldani, soha nem ülök be a barátaimmal, egy pofa sörre. De, beülök. És Kecskemétről sem fogok elrohanni, ha éppen nem szólít a kötelesség. Borzák Tibor CSERNÁK JÁNOSTÓL ÉRDEKLŐDTÜNK Miért szerződött a kecskeméti színházhoz? — Nyolc év után szakítottál a budapesti Ma­dách Színházzal és a Kecskeméti Katona József Színházhoz szerződtél. Mi volt az oka, hogy otthagy­tad sikereid helyszínét? — A Ma- dáchban eddig öt főszerepet játszottam el és ez a sorozat megszakadt. Kevésbé szí- nésztpróbáló feladatokkal gondoltak rám, tehát elégedet­len voltam. Azért is, mert így nem tud előbbre lépni a színész a pá­lyán. A másik ok az igazgató­váltásban ^kere­sendő. Ádám Ottót Kerényi Imre váltotta fel, aki musical­színházat te­remtett a Ma- dáchból. Kecs­kemétre azért is megyek örömmel, mert Illés István vezetőszínésznek hívott (ha van egyáltalán ilyen ti­tulus!) és jó szerepeket ígért. — Nehéz volt a szakítás? — Nehéz. Hűséges típus vagyok szerelemben, barátságban, mun­kában. Két év debreceni színját­szás után kerültem a Madách Szín­házba, akkor úgy éreztem, ott is maradok nyugdíjas koromig. Úgy tűnik, mégsem sikerült. Számomra fontos, hogy ne csak én tervezges­sek, hanem rám is gondoljanak a • C'sernák János édesapja Dunapatajon, édesanyja Zentán, ő pedig Budapesten született. Egy régebbi kecskeméti kötődése: a hírős városban szerelt le a kato­naságtól. rendezők alkatomhoz, képessége­imhez megfelelő szereppel. Illés Pista ezt tette, ezért volt szimpati­kus az ajánlata. — Mit ígért? — Évente két szerepet. Ha elfo­gad a kecskeméti közönség és én is megtalálom a művészi örömömet, akkor életemet és véremet áldozom a színházért, hosszú távú lesz a kap­csolatunk. Az egyik szerepem még nem biztos, most várom a telefon- értesítést. Égyébként a Taps című amerikai musical férfi főszerepéről A rock nagymesterei: Emerson, Lake and Pálmer. 1 • den este lépnek fel a Budapest Sportcsarnokban. Tizenöt év óta ez lesz az első alkalom, hogy élő­ben újra együtt játszanak. Émer- son azt ígéri, fantasztikus show-t produkálnak azoknak, akik már­már úgy érezték, meghalnak egy kis zenéért, mely egyszerre kihívó és felemelő. Kíváncsian várjuk! A lényeg pedig az, hogy a rock ■klasszikusai visszatértek. (borz) A TARTALOMBÓL: A narkózás árulkodó jelei 6. oldal A házi kedvenc megnyugtat, gyógyít 6. oldal Kockázat nélküli kockás 7. oldal A nagymama titkai 6. oldal Madarak whisky­mámorban 7. oldal Az ideális főnök miniszótára Könyvtárakat megtöltő irodal­ma van az örökzöld témának, hogy milyen az ideális vezető, a jó főnök. A vezetéstudomány ameri­kai szakemberei már száznál több alkati, jellembeli, morális és egyéb tulajdonságot, követelményt sora­koztattak föl, amelyek mindegyike nélkülözhetetlen a magasabb posz­tok betöltéséhez. (Az érvényesülés titkainak egyik legismertebb ame­rikai kutatója, Carnegie szerint az igazán jó főnöknek beosztottjairól azt is tudnia kell, hogy hány gyere­kük van, azokat hogy hívják és hányadik osztályba járnak — s ezek ismeretében rendszeresen ér­deklődnie kell irántuk.) Egy munkapszichológusokból álló angol tudományos bizottság azonban a közelmúltban alaposan megvizsgálta az újabb és újabb kö­vetelményekkel bővülő tudomá­nyos kritériumrendszert. Arra a következtetésre jutott, hogy kitű­nő főnök lehet bárki, aki beosztot­taival kommunikálva leggyakrab­ban tíz szót használ, ügyelve még a fontossági sorrendre is. íme, az ideális vezető miniszótárában a négy legfontosabb szó: — „Igazán büszke vagyok Önre”; — a három legfontosabb: „Mi a véleménye?” — a két legfontosabb: „Legyen szíves” — a legfontosabb: „Köszö­nöm”. Az angol munkapszichológusok mindehhez azt a lakonikus meg­jegyzést fűzik, hogy a jó vezető szókincsének a legkevésbé fontos az „Én . . .” kitétel. Azt már mi tesszük hozzá, hogy ha saját főnö­keink szövegében mégis ez bukkan föl leggyakrabban, akkor ... nos, akkor az angol szakemberek sem tévedhetetlenek. — szórna — Ausztrál film Hitlerről „Valószínűleg nincs senki, aki hivatottabban szólhatna erről a té­máról, mint egy német zsidó” jelentette ki Georges Mora auszt­rál filmrendező, aki „Az Istenek alkonya” (Twilight of the Gods) cimmel a jövő év márciusától Né­metországban és Prágában filmet forgat Hitlerről: A majdnem 30 millió dolláros film a „Führer” 1914 és 1939 közötti életútját akar­ja bemutatni s öngyilkosságát csak az epilógusban fogja megemlíteni. „Be akarom mutatni azokat a sze­mélyeket és konszerneket, akik és amelyek Hitlert a világ legtöbb or­szágából pénzelték. Annakidején nem egyik napról a másikra, nem minden előzmény nélkül jelent meg Hitler a színen.” Móra még nem választotta ki a főszerepet játszó színészt. Valószí­nűleg angol színészre esik a válasz­tása, mert „a téma klasszikus Shakespeare-i történet, amelyben a főszereplő egy király, aki min­dent lerombol maga körül.”

Next

/
Oldalképek
Tartalom