Petőfi Népe, 1992. szeptember (47. évfolyam, 206-231. szám)
1992-09-10 / 214. szám
8. oldal, 1992. szeptember 10. MEGYEI KORKÉP DOLLÁRMILLIÓK A FEJLESZTÉSRE Révbe jutott a Kecskeméti Konzervgyár NEM A BŐSÉG, A SZÜKSÉG TÖRVÉNYE Javaslat új típusú szociális ellátásokra — Maga a törvény nem oldja meg szociális gondjainkat, az igazi megoldás csak a gazdasági fellendüléstől várható— mondta dr. Surján László miniszter azon a sajtótájékoztatón, amelyen a készülő szociális törvényt „mutatták be” az újságíróknak. Mint ismeretes, a kormány rövidesen a parlament elé terjeszti a szociális törvény tervezését. A gyakorlati megvalósításra a számítások szerint az idei 30 milliárddal szemben jövőre mintegy 42 milliárd forint jut az állami költségvetésből, s az önkormányzatok szociális támogatásra fordítható pénze is várhatóan 80 százalékkal emelkedik. A parlament elé kerülő javaslatban több új támogatási, ellátási forma is szerepel. Ezek közül a legfontosabb a nagycsaládosokat érinti: az állami költségvetésből fizetnék az úgynevezett gyermeknevelési támogatást. A legalább három kiskorút nevelő anya, ha legkisebb gyermeke még 3—10 év közötti és a család egy főre jutó jövedelme nem haladja meg a mindenkori öregségi nyugdíjminimum kétszeresét, havonként a legkisebb • Dr. Surján László népjóléti miniszter. nyugdíj összegének megfelelő támogatást kapná. A gyermeknevelési támogatás ideje egyébként beszámítana a szolgálati időbe. A törvénytervezet szerint a munkanélküliek jövedelempótló támogatása azoknak járna, akik már nem jogosultak munkanélküli-segélyre, és családjukban az egy főre eső jövedelem nem haladja meg az öregségi nyugdíjminimum 80 százalékát. Sokakat érint a lakásfenntartási támogatás bevezetése. Ha a lakbér, víz, villany, gáz, fűtés, csatornadíj költségei meghaladják a család összjövedelmének 35 százalékát, talán már jövőre ezen a címen a helyi önkormányzatoktól támogatást kaphatnak a leginkább rászorulók. Megváltozik az ápolási díj rendszere is. Akik 10—18 év közötti beteg gyermeküket ápolják, azok az öregségi nyugdíjminimum 100, akik felnőtt hozzátartozóikat gondozzák, azok 60 százalékának megfelelő díjazást kaphatnak a házi orvos véleménye alapján a helyi önkormányzatoktól. Ha a honatyák elfogadják a törvényt, jövőre mód lesz arra is, hogy a rászorultak ne pénzt kapjanak, hanem adott esetben az ön- kormányzat fizesse ki helyettük a közüzemi díjakat, vagy élelmiszert, tankönyvet vásároljon helyettük, esetleg átvállalja a gyermekintézmények térítési díját. Változatlanul érvényben marad az úgynevezett közgyógyellátás. A törvénytervezet szerint a bentlakásos gyermek- és ifjúságvédelmi intézetekben élők, a rendszeres szociális segélyben részesülő hadi- gondozottak, a családi segélyre jogosult sorkatonák is kaphatnak térítésmentes gyógyszerellátásra jogosító igazolványt. A személyes gondoskodást nyújtó ellátások között a javaslatban szerepel — egyebek között — a gyermekek napközbeni ellátása, a rászorultak otthoni gondozása. Rendelkezik a törvényjavaslat az olyan szakosított ellátásokról, mint a súlyos és tartós betegek intézményi ápolása, a szenvedélybetegek rehabilitációja. A sajtótájékoztatón Lakner Zoltán kormánybiztos bejelentette, hogy várhatóan jövőre rendezik a gyermekes családok, az idősek és tartósan betegek támogatásának rendszerét. Ferenczy Europress A gyermekkor lelki problémái Beszélgetés dr. Ranschburg Jenővel Három éve alakult meg az Országos Gyermekvédő Liga. Egyik alapítója dr. Ranschburg Jenő, a Magyar Tudományos Akadémia pszicholóf iai intézetének osztályvezetője. Ak- ori kijelentése megütközést váltott ki és nyugtalanságot keltett: „Magyarországon minden második gyerek veszélyeztetett”. Hogyan látja a mai helyzetet? Milyen a gyerekek és a fiatalok lelki egészsége? — Amit annak idején mondtam, továbbra is tartom. Több értelmezése is lehet ugyan a veszélyeztetettségnek, ám ha azt mondjuk, hogy mind az, ami a fejlődő személyiség testi és lelki egészségét veszélyezteti, akkor nincs túlzás a kijelentésben. Az Országos Gyermekvédő Ligában kialakított szakszolgálatban orvosok, jogászok, pszichológusok éjjel-nappal elérhetők. Döbbenten tapasztalom, hogy milyen gyakori a lelki problémáknak már testi tünetekben való jelentkezése: az ágybavize- lés, az ideges hunyorgás és sok egyéb tünet. A szülő akkor hozza el a gyerekeket, amikor testi tüneteket tapasztal, illetve a magatartászavar már olyan fokú, amit a pedagógus is elviselhetetlennek tart. Az utóbbi főként agresszivitásban vagy olyan súlyos kapcsolódási képtelenségben nyilvánul meg, melynek következtében a gyerek teljesen a peremre szorul, magára marad. — Milyen okokra vezethető vissza? —Szinte közhelynek számít: a családok széthullása. A harmonikus családban 99 százalékos biztonsággal harmonikus gyerekek nevelődnek, kivéve csak azokat az eseteket, amikor valamilyen veleszületett probléma akadályozza a gyerek egészséges fejlődését. — Kimondhatjuk, hogy a gyerek szemnontiából nincs ió válás? Időt és jogokat igényelnek 'J -"-Csak rossz és még rosszabb válás létezik. De nem a válás itt a döntő, hanem a családon belüli diszharmónia. Az okokhoz tartozik ez a döbbenetesen ideges, hajszolt élet, a megélhetésért folyó rettenetes hajsza. A szülők naponta csak perceket tölthetnek gyerekeikkel „csakúgy”, minden különösebb cél nélkül, pedig a gyerekeknek volna szüksége. Reggel bemegy a gyerek az iskolába és délután ötig ugyanott van. Ez önmagában is abszurdum. A gyerek neurotizálódik, felveszi a felnőttek idegességét, feszültsége támad környezetével. Elindul a neurózishoz vagy a devianciához vezető úton. —Holott nem vétkes, hanem áldozat. Mégis ő bűnhődik. — Végre ratifikálta a parlament a gyermeki jogok konvencióját, amely réges-régtől fogva napirenden volt. így hivatkozási alapunk van arra, hogy próbáljunk a gyerekek helyzetén javítani. Nálunk tradicionális, szemlélet, hogy gyereknek nem jogai, hanem csak kötelességei lehetnek, a ratifikálás új helyzetet teremt. A gyermek jogai természetesen nem érvényesülnek automatikusan, harcolni kell értük. De már lehet. — Hogyan kellene „bevinni” a gyerekek jogait az iskolákba? Mit kellene tenniük a pedagógusoknak a lelkileg sérült gyerekekkel? — A két kérdés összefügg. A gyerek joga a szabad iskolaválasztás. Sokféle iskolára van szükség. Olyan iskolára is, amely nemcsak a szellemi képességek fejlesztésével törődik, hanem foglalkozik a mozgékonyabb, nyugtalanabb gyerekekkel. Normál iskolában az ilyen gyerek tönkremegy, ezt naponta látni. A pedagógus — szándékosan sarkítva — semmi mást nem akar a problematikus gyerekkel tenni, mint megszabadulni tőle. Más iskolát javasol, vagy elküldi a nevelési tanácsadóhoz. A személyiség kialakítása is dolga a pedagógusnak, nem lenne szabad automatikusan meghátrálnia egy-egy nevelési probléma előtt. Hozzánk is küldenek értelmes gyerekeket, akik nem tudnak a közösségükbe beilleszkedni, a kortársaik nem szeretik őket. Rajtuk én sem tudok segíteni. A pedagógus viszont tudna azon a közösségen keresztül, amelyben a gyermek él. Koraérett, kulcsos gyerekek — Inkább elromlik a családi élet, annak ellenére, hogy nem rontja senki. Valóban több szülő jön azzal: „Tessék mondani, hol rontottam el? Hol követtem el hibát?” Nem bíróság előtt áll a család, és nem ítélkezés folyik felette. Ám kétségtelen, hogy a családi élet romlásával „rongálódik” a gyerek személyisége, s erre az iskolai körülmények is „rátesznek egy lapáttal”. így tovább romlik a gyerek személyisége, és az örökös iskolai panaszok tovább rontják a családi kapcsolatokat. „Mert te elkényezteted!”, „Te pedig vered!” — veszekednek a szülök. Előfordul azonban, hogy a gyerek bekerül egy alapítványi iskolába, ahol csodák történnek. A normál iskolai képzésre alkalmatlannak nyilvánított magatartászavaros gyerek egyszeriben kinyílik. Holott a családi háttér semmit sem változott. De — éppen a gyerek révén—megjavulhat. A gyereket dicsérni kezdik a pedagógusok, s ez is visszahat: javulnak a családi kapcsolatok. — Milyen lesz a következő felnőtt generáció? Milyen szülőkké válnak a mostani veszélyeztetett gyerekek? — Érdekes törekvés figyelhető meg a családokban: a fejlődés sürgetése. Minél korábban legyen a gyerek önálló, hogy kevesebb gond es felelősséglegyen vele! Hatéves „kulcsos” gyerekek szaladgálnak, az utcán és ok hozzák el kistestvérüket a bölcsődéből. Kialakul egy speciális koraérettség, amelynek fiatal felnőttkori infantilizmus lesz a következménye. Csábíthatóbbak lesznek a fiatalok, hiányzik belőlük bármiféle elkötelezettség, s ez pályaválasztásban, később a párválasztásban is megnyilvánul. Nagyon veszélyes dolognak tartom, mert a szó pszichológiai értelmében nem tudnak felnőtté válni. Család nélkül, intézmények által nevelődött már két generáció, s nevelődik a harmadik. Gyors alaptőke-emelés A kötelező óvatosság végezetül mégis megkérdezteti velem Cson- govai Tamás vezérigazgatótól, hogy nem tart-e a nagyüzem leépítésétől. — Gondolkodtam ezen a lehetőségen is. Véleményem határozott nem! Miért is áldoztak eddig tízmilliókat a legjobb elemző szakemberek foglalkoztatására? Miért költenének egy-két éven belül 5-8 millió dollárt a kecskeméti üzemre, ha nem hosszú távon terveznének. A Heinz egyszerűen nem engedheti meg magának, hogy bármely hozzá kötődő cég csődbe jusson. A közeljövőben összeülő részvény- társaság alaptőke-emelési szándéka is egyértelmű fejlesztési szándékról tanúskodik. Heltai Nándor • A világpiacon leesett a csemegekukorica ára. E lőször Csongovai Tamás vezérigazgatót kérdeztem az immár magántulajdonú Kecskeméti Konzervgyár új vezetőinek első megbeszélése után: — Miért olyan feltűnően jóked- vűek, kiegyensúlyozottak? A bizonytalanság megszűnésének örülnék ? Csődbe mentek volna a privatizálás nélkül? — Még csekély nyereséget tervezhettünk ez évre. Nagyobb termeléscsökkentéssel, létszámleépítéssel néhány évig talpon maradhattunk volna, de az is előfordulhatott volna, hogy úgy járunk, mint az egyik nagy vidéki gyár. — Tönkrement? — Fontos gyártósoraik állnak, mert nincs pénzük, hitelük a szükséges csomagolóanyagok megvásárlására. A mostani hazai hitelezési feltételek minket is erősen korlátoznak, terhelnek. Irigylésre méltóak? — Más, esetleg jobb megoldás nem volt? — Méltányosnak érzem a megállapodást. Eddig csak a mi gyárunk privatizálása sikerült. Irigyelnek bennünket az iparági vállalatok. — Ezt kínálta legolcsóbban a Vagyonügynökség ?- - A többi tárgyaláson áralkuig el sem jutottak. — A befektetők nem éltek vissza a magyar gazdaság kényszerhelyzetével? A néhány hónapja már-már elfogadott ár mintegy kétharmadáért, háromnegyedéért vette meg a Magyar Foods cég. — Természetesen a számukra legelőnyösebb megoldásokat keresik, de nem pillanatnyi előnyöket hajszolnak. A vételárnál fontosabb, hogy mennyit fordítanak modernizálásra. A különbség nem a tárgyalási szándékok vagy a helyzet, hanem a körülmények rosszabbodását tükrözi. A legjobb szakértőikkel elvégeztetett elemzések adatai kedvezőtlenebb összképet mutatnak tavalyi mérlegünknél.-— Ekkorát tévedtek volna? — Számoltunk jókora készleteinkkel. Sajnos, ezek értékesítése elmaradt a várttól. A világpiacon nagyot esett a csemegekukoricatermékek ára, kedvezőtlenül változtak a hazai adózási feltételek. Az angoloknak megérte Aggodalmam nem lepte meg a rutinos menedzsert, az angol M. J. B. Smither urat, névjegye szerint a Kelet-európai Üzletfejlesztés vezérigazgatóját. — Sokan a nemzeti vagyon kiárusításáért támadják a kormányt. Ismereteim szerint 400 lakás áráért jutottak a nagy gyártelepekhez, fölhalmozott szakmai tapasztalathoz, üzleti kapcsolatokhoz. — A több mint 90 évvel ezelőtti gyáralapítást, a nagyüzem sikereit a vitrinekben elhelyezett oklevelekkel, díjakkal, termékekkel idéző tanácsteremben értem, de indokolatlannak érzem az aggodalmiat. Nemcsak azért, mert itt annak idején — elmondták — a városi vezetők támogatták a gyáralapító külföldieket, hanem saját tapasztalataim alapján is. Évtizedek óta amerikaiak által hazánkban alapított cégnél dolgozom. Az angol éíelmi- szer-feldolgozó ipar sokat köszönhet a régebbi amerikai befektetésnek. Miért lenne itt másként? Mi sem csak pénzt hozunk — mint annak idején az osztrákok, ha jól tudom —, hanem termelési, értékesítési tapasztalatokat is. Miért Kecskemét? — Miért a kecskeméti konzervgyárat választották a hazánkban található 13 konzervgyár közül? — 1990 júniusában végigjártam valamennyi magyarországi tartósító nagyüzemet. Földrajzi helyzete, múltja, számos piaci kapcsolata, jó szakembergárdája miatt döntöttünk Kecskemét mellett. — Mikor veszik át az irányítást? — Vállalatunk mindenütt alapvetőnek tartja a nemzeti jelleg és az önállóság megőrzését. Az irányítás felelőssége Csongovai Tamás vezérigazgatóé és munkatársaié. Magam az elkövetkezendő 6-9 hónapban azért töltöm itt munkaidőm mintegy felét, mert szeretnék alaposabban megismerkedni a gyár működésével, a fejlesztési lehetőségekkel. — Milyen támogatásra számíthat a kecskeméti nagyüzem? — Több millió dollárért vásárolunk új termelőberendezéseket. Az így hozzáférhető, kedvezőbb külföldi hitelek révén visszafizethetjük a magas kamatozású hazaiakat. Az első kétévi nyereséget teljes egészében a korszerűsítésre fordítjuk. Tanfolyamokat szervezünk. Termelésbővítés vagy létszámcsökkentés ? — Aligha vigasztalja a tetszetős — bízzunk benne: reális—jövőkép az esetleg utcára kerülőket. — Üzleti vállalkozásként számolunk azzal, hogy a modernebb gépeket kevesebb ember is kiszolgálhatja. Mégse féljen senki tömeges elbocsátástól. Ä termelés bővítésével és belső átszervezéssel szeretnénk megtartani dolgozóink döntő részét. — Eladhatónak ítéli a kecskeméti termékeket? — Noha a kecskeméti gyárat is tömegtermelésre kényszeritette a KGST, mégis több termékük — a csemegekukorica, a zöldbab, a bébiétel — ügyesebb ajánlással, még tetszetősebb csomagolással Nyugaton is versenyképes. Minden terméknek el kell érni vagy meg kell közeliteni a világszínvonalat. Elsősorban a volt Szovjetunió területére szeretnénk szállítani. Előbb- utóbb összeszedik magukat. Kivárjuk a keleti kereskedelem gyárunk számára is ígéretes fellendülését. Vannak tartalékaink, biztos jövője van a Kecskeméti Konzervgyárnak — búcsúzott derűlátóan M. J. B. Smither. • Egy üvegben fél liter kecsap. (Fotó: Gaál Béla) • Fogékonyak a szépre, jóra. (Fotó: PN-archív)
