Petőfi Népe, 1992. augusztus (47. évfolyam, 181-205. szám)

1992-08-27 / 202. szám

6. oldal, 1992. augusztus 27. PETŐFI NÉPE Európából jöttünk — barátságot hoztunk (Útleírások, naplótöredékek) Köszönet a segítőknek Az Európa Jövője Egyesület legfon­tosabb feladata 1992-ben a kecskeméti gyerekek európai csereutazásainak megszervezése volt. Eznem kisfeladatot jelen tett, hiszen 19 ország 23 településére kellett eljuttatnunk a gyerekeket, ráadá­sul úgy, hogy maximálisan biztonság­ban legyenek nemcsak a vendéglátók­nál, hanem útközben is. A külföldi partnerekkel való kapcso­lattartás, a műszakilag megfelelő autó­buszok biztosítása bizony komoly fel­adat. Menet közben gondoskodnunk kellett az anyagiakról is. Jóleső érzéssel írhatjuk le, hogy a kiutazó gyermekek költségeihez az egyesület csaknem fél­millió forintot tudott adni támogatás­ként, s igy jelentősen csökkent a csalá­dokra háruló kiadás. Távolságtól füg­gően az útiköltség 30—50 százalékát je­lentette az egyesületi hozzájárulás. Nagy segítség volt az is, hogy a Provi­dencia Osztrák—Magyar Biztosító Társaság díjmentesen biztosított min­den kiutazót. A kecskeméti gyerekek nem egyszerű­en nyaralni mentek külföldi barátaik­hoz. Sikerült érvényesítenünk azt a gon­dolatot, hogy kis követekként utaznak Európába, akik nemcsak Kecskemétet, hanem hazánkat is képviselik. Ebbéli szerepüknek hiánytalanul megfeleltek. Ezt elősegítette, hogy szinte minden cso­port vitt magával „ajándékot”: népünk dalait, táncait, játékait. Ehhez, a lelkes pedagógusokon kívül, nagyban hozzá­járult a T áncsics Művelődési Központ és a Csík zenekar táncházsorozata, vala­mint a Kecskemét Táncegyüttes néhány tagjának segítsége. Kedves színfoltja volt a felkészülés­nek tizenegy nyelvtanfolyam, melyeket az egyesület szervezett. Gyermekeink és az őket kísérő felnőttek bolgárul és dá­nul, csehül és törökül, franciául és ola­szul, németül és szlovákul tanultak meg elemi kifejezéseket, melyeket a vendég­látók nagy örömére jól hasznosítottak. Gyermekeinket mindenütt nagy szeretettel, gazdag programmal és igazán kedves vendégnek kijáró meg­becsüléssel fogadták. Az Európa Jövője Egyesület bebi­zonyította, hogy az elmúlt évi gyer­mektalálkozó sikere nem véletlen, ha­nem több száz kecskeméti család tu­datos összefogásának eredménye volt. Köszönettel tartozunk az ön- kormányzat ez évi anyagi támogatá­sáért, amely nélkül nem maradhatott volna talpon az állampolgárok szö­vetkezése. Fárasztó és szép munkán vagyunk túl. Tapasztalatokkal és lelkierőben is megújulva készülünk a II. Európa Jövője Nemzetközi Gyermektalálko­zóra, az újabb megmérettetésre. Kö­szönet mindazoknak, akik segítették, segítik munkánkat. Farkas Gábor ügyvezető elnök Európa Jövője Egyesület Tíz nap a román tengerparton A kecskeméti Gyermek- és Ifjúság­védő Intézet gyermekcsoportja június 30-án, 17 órakor érkezett Bukarestbe, a Gyermekek Palotájához. A csoportot a szülők és a tavaly Kecskeméten járt gyerekek fogadták. A találkozás ben­sőséges és szívélyes volt. Nevadarban, a tengerparton július 1-jén elfoglaltuk szálláshelyünket, majd az ottani tábor­rend szerint élvezték gyermekeink a pi­henést, a tenger és a napozás örömeit. A táborba érkezésünket követően az ott üdülő 16 megye gyerekei tudták, hogy Kecskemétről jöttünk, s tudtak a tavalyi, kecskeméti fesztiválról is. Őszintéi baráti beszélgetések alakultak ki a többnyire Székelyföldről érkezett csoportokkal. Azt tapasztaltuk, hogy valamennyien szívesen vennék a meghí­vást Kecskemétre, de ettől függetlenül, öntevékeny alapon is képviseltetni kí­vánják magukat ajövő évi fesztiválon. Hazafelé jövet csoportunk két napot Bukarestben töltött. A gyerekek szü­lőknél vendégeskedtek, ahol szívélyes vendéglátásban volt részük. A csQport felnőtt vezetőit is meghívták a csalá­dokhoz. Bukarestben városnézésen vettünk részt. A visszautazás előtt Petcu Stella, a palota főigazgatónője megelégedéssel nyugtázta, hogy viszontlátogatásunk is politikamentesen, a népek, nemzetek közötti barátság jegyében zajlott le. Kérte, ha mód és lehetőség van rá, ez év szeptemberében fogadjuk a Prima- vara együttest 10 napos vendégszerep­lésre. Ok, viszonzásul. 1993-ban készek gyermekeinket, illetve a nevelőszülőket 10 napos táborozásra viszontfogadni a Kárpátokban. Ezt együttműködési megállapodásban rögzítettük. Dr. Kovács Gyula iskolaigazgató A világhírű Pirin táncegyüttes vendégei voltunk • V Kilui kolostornál, Bulgáriában. A Tóth László Általános Iskola ta­nulói hiába várták hónapokig remény­kedve a meghívólevelet Bulgáriából. Május közepére végre megérkezett- a meghívó, Blagoevgradból. Ezt azután igencsak lázas készülődés követte. Tudtuk, hogy a világot körbetánco­ló, világhírű Pirin táncegyüttes vendé­gei leszünk, ezért nagy gondot okozott az ajándékműsor összeállítása. Közben nagy szorgalommal tanultuk a bolgár nyelvet is. Műsorunkban volt kecske­méti dal, bolgár népdal, lányaink a Csi- peró dallamára (A kecskeméti gyer­mektalálkozó dala. — A szerk.) saját koreográfiájukra táncoltak, a fiúk pe­dig bemutatták „virtusukat”. Szófiában hosszú órákat vártak ránk, ugyanígy a vendéglátók is Blago- eVerádban. Amikor este kiszálltunk az autóbuszból, az a pillanat leírhatatlan. Mindenki kereste vendégét. Baráti kéz­fogás, csók. virágcsokor, kit mi illetett meg . . . Ősi bolgár szokás szerint, a legked­vesebb vendégnek kijáró tisztelettel fo­gadtak, népviseletbe öltözött lányok meleg szavakkal köszöntöttek bennün­ket és sóval, kenyérrel kínáltak, mely­ből mindenki tört egy darabot magá­nak. Első nap a főtéren találkoztunk. hegy és patak együtt, egyszerre cso­dálatos volt. A második napon a régi várost, a falumúzeumot tekintettük meg, s a pravoszláv templomban egy. számunk­ra különleges kegyeleti szokás szemta­núi voltunk. Aztán állatkerti séta kö­vetkezett, gyönyörű hegyoldalon. Este diszkón vettünk részt. Harmadik nap kirándultunk a Rilai kolostorhoz. Nagy élmény volt a törté­nelemben ezer évet visszamenni. Kü­lönlegesen érdekes idegenvezetésben részesültünk. Negyedik nap: kirándulás a Pirin- hegységbe. Lanovkán utaztunk a fel­hők fölé — nagy élmény volt a forró nyárból a hideg télbe menni — a 2860 méteres Todorka-csúcsra. Didergés után piknik a hegyek között... Az ötödik napon a bacsihovói park­ban egymás szórakoztatására bemutat­tuk nagy gonddal készült műsorunkat. Mi clbüvölten néztük bolgár vendéglá­tóink táncait, felpróbáltuk kézi hímzé­sű ruháikat, bocskoraikat, s a televízió­ban interjút adtunk. Este búcsúdiszkó. Folklórbemutatóval egybekötött va­csorán vettünk részt, ahol a vendéglátó szülők, vezetők a táncosokkal együtt mutatták be revüjüket. Szotirov Maximné szülő Dániában jártunk, Európát láttuk A Vörösmarty Általános Iskola ta­nulói és kísérői Dániában jártak, Bács- Kiskun testvérmegyéjében, Viborgban, annak is az északnyugati csücskében, Thisted városában. Az Északi-tenger­től 15 kilométerre egy fjord öblének partján épült Thisted városa. Kecskeméttől csaknem 2000 kilomé­tert tettünk meg a Budapest - Bécs — Hamburg útirányon át Thistedig. Pat- borgnál léptünk dán földre, ahol Lis- bot és Nils — a két kedves thistedi pedagógus — magyar és dán zászlóval várt bennünket. Ettől kezdve fáradha­tatlanul szervezték számunkra a szebb­nél szebb, kellemesebbnél kellemesebb, igazi élményeket nyújtó programokat. Thistedben, a kikötőnél a vendéglá­tó gyerekek vártak bennünket szüleik­kel együtt — mindegyiküknél egy-egy magyar zászlócska. Örömteli volt a ta­lálkozás, hiszen a gyerekek levelezés­ben álltak egymással, sőt, a családok között is kapcsolatok alakultak ki. A következő három nap az ország­rész, Jylland északi részének bejárásá­val telt el, páratlan élményekkel. Ki­rándultunk Haustholmba, ahol a kikö­tőben tanúi voltunk egy halárverésnek, majd egy kis halászfaluban sétáltunk, s végül bejártunk egy második világhá­borús erődrendszert, s még ezen a na­pon látogatást tettünk egy öt házból álló település iskolájában. Itt, alkalmi tanár—diák csapatunk 4—0-s győzel­met aratott az iskola tanulóiból alakult labdarúgócsapat ellen. A tanítási órák megtekintése után együtt piknikeztünk vendéglátóinkkal. A leghosszabb utunk Aarhusba ve­zetett. Ez Dánia második legnagyobb városa. A központjában lévő, eredeti formájában megőrzött óváros ma skanzen. Dánia tájai, nevezetességei, történelme tanulmányozhatók az év­századok hangulatát árasztó, fageren­dás házacskák között. Az utolsó vendégnapon a thistedi iskolában fogadtak bennünket. A 600 fős iskola rendkívül jól felszerelt, tágas, barátságos intézmény. Udvarában má- szókák, hinták, cölöpvár, sportudvará­ban ápolt füves labdajátékpályák. Öröm lehet abba az iskolába járni. Fel­szabadult hangulat jellemezte a tanuló­kat és a nevelőket. Erről tanítási órán is meggyőződhettek a kecskeméti gye­rekek. Grosán Pál tanár Kormánybiztosi fogadás Triesztben A Magyar Ilona, a Homoki Nagy István, valamint a Kadafalvi Általános Iskola huszonnyolc tanulója öt kísérő és tizenhárom szülő társaságában júni­us 27. és július 5. között Olaszországba, Triesztbe látogatott. Nagy szeretettel fogadták csoportunkat. Már a város bejáratánál hideg üdítővel és süte­ménnyel vártak bennünket. Trieszti tartózkodásunk minden napjára programokat szerveztek, meg­ismertették velünk a város nevezetessé­geit. Bemutatták a kikötőt, a híres cseppkőbarlangot, az akváriumot, a Miramare-kastélyt, a templomokat és múzeumokat. Egész napos kirándulásra vittek ben­nünket Velencébe, egy másik napon pedig a tengerpartra, ahol a gyönyörűen kiépí­tett strandon, a Grádon élvezhettük az édes semmittevést. Csoportunkat fogadta Trieszt város polgármesteri hivatalában a kormánybiztos. A kölcsönös ajándékozás után állófogadást rendeztek tiszteletünk­re. A vendéglátó olasz csoport, ott-tartóz- kodásunk örömére, koncertet adott, me­lyet mi a búcsúesten magyar népi játék elő­adásává! viszonoztunk. Mindenki jól érezte magát, az olasz szülők mindent megtettek, hogy igazán otthon érezzük magun­kat. A nyelvi nehézségek ellenére is testvéri barátságok kötődtek, me­lyek nem értek véget a hazautazás­sal, hanem folytatódnak levelezéssel és a jövő nyári, kecskeméti viszont­látás reményében. Köszönet az Eu­rópa Jövője Egyesület vezetőségének. Farkasné Fazekas Mária csoportvezető szülő Angliában jártunk, tengerre szálltunk A Béke Téri és a Jókai Általános Iskola csoportjai az angliai Folk- stone-ban jártak. A felkészülés so­rán tanulmányoztuk az angol törté­nelmet és természetesen a tervezett útvonal országait, térképeken. Arra gondoltunk, hogy legjobban úgy tudjuk képviselni Magyarországot és szűkebb hazánkat, Kecskemétet, ha egy kis ízelítőt adunk a magyar kul­túrából. Gajdács János bácsi vezeté­sével csoportunk betanult egy cso­korra való magyar csárdást és éne­ket, s meglepetés okozására készül­tünk. Hatalmas út állt előttünk. A kö­vetkező országokon haladtunk ke­resztül: Ausztria, Németország, Bel­gium, Franciaország. Az első, igen látványos élményünk a francia Ca- lais-ban volt, ahol éjjeli megérkezé­sünket követően, néhány óra állt rendelkezésünkre a komp indulásá­ig, így megnézhettük a hatalmas, gyönyörűen kivilágított hajók érke­zését, indulását. Aztán elérkezett a nagy pillanat. Mi, kecskeméti diákok, tengerre szálltunk. A La Manche-csatornán a Dover büszkesége nevű komphajó­val keltünk át. A tengeren az idő zord, ködös, esős volt. A doveri fe­hér sziklákat, a köd és az eső miatt, csak néhány perccel a kikötés előtt láttuk meg. ^Gyönyörű, csodálatos volt! Doverben vendéglátónk, Peter Gil- linghen várt minket, aki a folkstone-i Clewer House-ba kalauzolt. Ez egy ha­talmas parkban van, közel a tenger­parthoz. Városnéző sétánk során talál­koztunk az igazL angol időjárással: esett az eső. Az elro nap estéjén angol vendéglátóinknak bemutattuk műso­runkat. Nagy sikert arattunk, énekka­runk angolul is énekelt. Az előadás után ismerkedtünk egymással. I olkstiiiK-haii. A Clewer House mindennap kirán­dulásokat szervezett. Megnéztük a dangenessi atomerőművet, a kilátót, a kisvasutak A középkori hangulatot árasztó Rye és Hyatt kisvárosok, a do­veri vár megtekintése, majd a londoni kirándulásunk után igazán elfárad­tunk. Láttuk a Királyi Gárda őrségvál­tását, a Nelson admirális szobrával ékeskedő Trafalgar teret, a West­minster katedrálisban szembetalál­koztunk az angol történelemmel. A Hyde Park, a Soho, a kínai ne­gyed, a Tower megtekintése után hajókiránduláson vettünk részt a Themzén (kétszer is), és igazi angol, emeletes, piros autóbuszon utaz- tünk-.' ' '* yixíiliOvi Kirándultunk Canterburybe is. A város és a katedrális szaVák'tcál Tci nem fejezhetően gyönyörű. Megtekin­tettük a La Manche-csatorna alatt épü­lő alagút kiállítását is. Időnk, sajnos, lejárt, el kellett búcsúzni angol házigaz­dáinktól. Könnyes szemekkel szálltunk fel a buszra és integettünk búcsút Pat­ríciának, Pelernek, Paolnak és a többi gyerekeknek. Barátságot kötöttünk ve­lük. Hazaérkezéskor jöttünk rá, hogy Csiperó nélkül nem juthattunk volna el Angliába. Köszönjük, Csiperó! Martini Liza volt Béke téri tanuló Nyolc nap Rodostóban Az Arany János és a Szent Imre utcai iskolából junius 29-én reggel 59 gyerek, szülő és pedagógus indult Rodostóba, az Európa Jövője Egyesület képvisele­tében, viszonozni az Ózel Görkem Li- ses-i Tekirdag hasonló küldöttségének tavalyi látogatását. Június 30-án, helyi idő szerint este 11 órakor érkeztünk meg (délután 3 órá­tól vártak bennünket). A fogadtatás szívet melengetőén barátságos, kedves, bensőséges volt. Necmettin Erdogan úr­nak, az iskola igazgatójának köszönté­se után — melyre röviden válaszoltam a gyerekek elhelyezése a családoknál zökkenőmentes volt. Július 1-jén reggel meglátogatta a programra gyülekező küldöttséget Er­dogan Erken úr, hazánk rodostói. tisz­teletbeli kulturális konzulja, akinél az­után a küldöttség vezetősége hivatalos tisztelgő látogatást tett. A későbbiek során a konzul úr több programunkat megtisztelte jelenlétével. Ä program egyébként a Rákóczi-ház meglátogatásával kezdődött. Elhelyez­tük koszorúnkat és elénekeltük a Him­nuszt. A következő napokban házigaz­dáink érdekes, változatos programot kínáltak számunkra. Ellátogattunk Cannakellébe, illetve Trójába (komp­átkelésen a Dardanellákon), kétszer voltunk Isztambulban (egyik alkalom­mal hajókirándulás is volt, kikötéssel az ázsiai oldalon). Július 6-án, este, sikeres ének- és tánc- bemutatót tartottunk, melyet magyar táncház követett. Köszöntőmben rövid tájékoztatást adtam az egyesület helyze­téről, s mivel úgy érzékeltem, hogy a tö­rök fél erre igényt tart, meghívtam ven­déglátóinkat az 1993. évi II. Európa Jö­vője Gyermektalálkozóra, Kecskemétre. Utazásunk legnagyobb élménye — a tengeren, az ázsiai kirándulásokon és a program többi érdekes mozzanatán túl — vendéglátóink szívélyes barátsága volt, aminek révén Kecskeméttől 1300 kilométerre is otthon érezhettük magun­kat Magos András a Szent Imre Utcai Általános Iskola igazgatója Mariföldön, nyelvrokonok között A Kodály-iskola harmincegy fős csoportja a távoli Mariföld — nyelvro­konaink — fővárosába, Joskar-Olába látogatott. Az orosz fővárosig repülő­vel, onnan vonattal mentünk tovább. A moszkvai Seremetyevo—2 repülőté­ren kedves, ismerős arcokat pillantot­tunk meg. Galina Sirajeva Joskar- Olából és moszkvai barátaink, Mihail Margolisz (újságíró, az Ucsityelszkaja Gazeta tudósítója) és családja fogad­tak bennünket. Gyors utazás Moszk­ván át, mert hamarosan indult a vonat Mariföldre. Július 5. Tizenhét órás vonatát után megérkeztünk Joskar-Olába. Álmo­dunk, vagy talán mégsem? Ezt a figyel­mességet! A Kis Finnugor Népek Nem­zetközi Kulturális Alapítványának el­nöke, Gavrilov úr személyesen, virággal fogad bennünket. Rövid tisztelgő látogatás a város­ban, majd irány tovább, a Meseerdőbe, ahol a kis finnugor népek nemzetközi táborának mi vagyunk az első lakói. Magyarországról mi jöttünk ide elő­ször. Az igazán nemzetközi nyelv, az ének, a zene segítségével tettük meg kezdeti, bátortalan lépéseinket, ismer­kedtünk a táborba érkezőkkel. . . Július 7. Kirándulás a Feneketlen­tóhoz. Szemünk sem rebben a távolsá­gok, méretek, mennyiségek hallatán. Csodálatos! A faluban ismét az elma­radhatatlan házi tej, kenyér. Bővül a finomságok sora babérlevéllel ízesített házi szalonnával. Fából készült falusi házban vendégeskedünk, a kemence melege igazán otthonossá tette. Vendéglátóink aggodalma, miszerint talán nem ízlik az étel, bizonyára elosz­lott már. Repetáztunk! Tejfölt, hagy­mát, kaprot már többet eszünk, mint ők! Napi ötszöri étkezés mellett a fo­gyókúráról végleg lemondtunk. Az oldalt szerkesztette: Rapi Miklós Este ünnepélyes pillanatok. Együtt az egész tábor. Mi érkeztünk a távoli Magyarországról, de Karéba, Udmur­tia, Baskíria sem éppen a szomszédban van. Nem is szólva a különleges mord- vinokról vagy az Urálon túl élő, Ázsiá­ból érkező hanti-mansikról. A Mari Autonóm Köztársaság vezetői mind­annyiunkat meleg szeretettel köszön­töttek. Különleges volt hallani nyelvro­konainkat, amint mindenki a saját nyelvén üdvözölte a tábor lakóit. Július 8. Különleges nap a tábor éle­tében, nagy izgalmak küldöttségünk számára. Magyar nap a táborban! Dél­előtt kiállításon igyekeztünk minél job­ban megismertetni a tábor lakóival Magyarország nevezetességeit, törté­nelmünk nagyjait, köztük a legna­gyobb magyart, Széchenyi Istvánt. Ezen a napon érkeztek meg a köztársa­ság különböző falvaiból azok a gyere­kek, akik tavaly Kecskeméten jártak a gyermektalálkozón. Ujjongva ismerték fel Csiperót, valamint a kecskeméti ha­rangjátékot és a város nevezetes épüle­teit. Nagy szeretettel fogadta az egész tábor műsorunkat. Július 10. Megkezdődtek, illetve folytatódtak a búcsúzások. A ruhák, csomagok sehogyan sem akartak a he­lyükre kerülni. Valaki mindig jött, csak egy pillanatra, elbúcsúzni. A tábor ka­pujában, a busznál valami különös do­log történt: felcsendült egy magyar népdal. Ebben nincs is semmi meglepő, az érdekes csak az volt, hogy a dalt az udmurtok énekelték nekünk,.magya­rul. Igazán megható volt! Július 11. A reggel Moszkvában kö­szönt ránk. Ha eszünkbe jutott volna Napóleon, talán sohasem indultunk volna el, hogy meghódítsuk Moszkvát. De szerencsére megfeledkeztünk a nagy hódító kudarcáról, s így vállal­koztunk a lehetetlenre. A város neveze­tességeinek csak egy töredékét sikerült megnézni. Dr. H. Tóth Istvánná tanár Hegyi túrán Pozsony főpolgármesterével Közelsége ellenére a pozsonyi kapcso­latfelvétel volt a legnehezebb. Már-már politikai indíttatást sejtettünk a dolog mögött, amikor több hónapos próbálko­zás után hír érkezett a szlovák minisztéri­umból: a pozsonyba utazó kecskeméti gyerekek, a II. Rákóczi Ferenc iskola tanulóinak ügyét Peter Kresanek, Po­zsony város főpolgármestere veszi át. (Két hosszan tartó betegség akadályozta addig a szervezést.) A városhatártól rendőri felvezetéssel érkeztünk a Magistrad (városháza) elé. Az épület előtti, középkori hangulatot árasztó kis térre csak rendkívüli alkal­makkor és főpolgármesteri engedéllyel lehet gépjármüvei behajtani. Mi, a Ma­gyar Köztársaság ifjú követei, a szlo­vák járókelők csodálkozása mellett, megtehettük ezt. Délutántól a szlovák családok ven­dégei voltunk, másnap közös városné­zésen vettünk részt. A harmadik napon irány: Znberec! Itt töltöttük a hét hát­ralévő részét, s ide velünk jött —- a vendéglátó pozsonyi gyerekeken kívül — Peter Kresanek úr is. Az első nap 8 kilométeres gyalogtúrán vettünk részt. Gyönyörű, tiszta vizű he­gyi tavak, vízesések mellett vitt az utunk, és úgy 1500 méter magasságban, a déli rekkenő hőségben, hógolyóztunk is. Túravezetőnk. Kresanek úr másnap­ra különleges csemegével szolgált. El­vitt bennünket egy kanyarba, ahol ő (egyébként mérnök a foglalkozása) és barátai rendbehoztak egy bővizű és gyorsfolyású patakra épített vízimal­mot és vízi fűrésztelepet. Megígértük neki, hogy évek múltán, az általa tervezett vízimúzeum megnyi­tásán képviseltetjük magunkat, s addig is, a jövő nyáron szeretettel várjuk Kecskemétre, a pozsonyi szlovák nép­tánccsoporttal együtt, a II. Európa Jö­vője Gyermektalálkozóra. Korb Géza titkár Európa Jövője Egyesület

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom