Petőfi Népe, 1992. augusztus (47. évfolyam, 181-205. szám)

1992-08-25 / 200. szám

8. oldal, 1992. augusztus 25. PÉNZ, VÁLLALKOZÁS, PIAC A PREMIER ÓTA 800 EZER ASTRÁT ADTAK EL Opel-motor-gyár Szentgotthárdon Másfél év alatt elkészült és há­romhavi próbaüzemelés után meg­kezdődött a sorozatgyártás a Ge­neral Motors legújabb gyáregysé­gében, a szentgotthárdi motor­gyárban. Az avatóünnepségre júli­us 24-én került sor a patikatiszta­ságú szerelőcsarnokban. A népes vendégsereg és a gyár dolgozói előtt Ernst A. Hofmann, a General Motors Hungary vezérigazgatója a többi között a következőket mon­dotta: ­— A motorgyárban a legmaga­sabb színvonalú technológiát hasz­náljuk föl, ötvözve a General Mo­tors Europe-nál alkalmazott haté­kony termelési rendszerrel. A GM Hungary egész világra kiterjedő ajánlatkérésére 12 or­szágból 573 cégjelentkezett. Közü­lük választottuk ki azt a 84-et, amely a legjobb berendezéseket kí­nálta. A nagy sebességű furatkészí­tés technológiáját alkalmazva pél­dául' a hagyományos módszernél szokásos 162 másodperces meg­munkálási időt 14 másodpercre szorítottuk le, és ezzel együtt job­bak, pontosabbak az így készült furatok. A gyártási folyamatot az egész gyárban egy komputerizált központi rendszer figyeli és ellen­őrzi. Hans Hüskes, a GM Europe el­nökhelyettese az Opel és a Vaux­hall piaci részesedésének nyugat­európai adatait ismertette, ki­tt Patikatisztaságú csarnokban, teljesen automatizált gépsorokon folyik az 1,4-es és 1,6-os benzinmotorok szerelése a General Motors Hungary újonnan átadott szentgotthárdi motorgyárában. (Kép és szöveg: Schmidt Antal) emelte az Astra nagy sikerét: a pre­mier óta 800 ezer Astra eladását, illetve megrendelését regisztrálták. (Március 13., az első magyar Opel Astra elkészülte óta hazánkban eddig 3500 darab talált gazdára.) A motorgyár jelenlegi kapacitá­sa 200 ezer 1,4-es és 1,6-os benzin­motor, de a gyártósorok bővíthe­tők, és ha a piaci helyzet úgy kí­vánja, akkor pótlólagos beruhá­zással a gyár termelése meg is dup­lázható. A Szentgotthárdon készü­lő motorok jelentős része exportra kerül, természetesen a hazai igé­nyek kielégítése mellett. Az Opel bízik jövőbeli sikere­iben: már épül a legújabb autó­gyáruk a németországi Eise- nachban. AMIT JÓ LENNE ELKERÜLNI így zajlik a felszámolás Ha egy cég tartósan fizetéskép­telenné válik, a csődtörvény alap­ján bekövetkezhet a számára leg­rosszabb végkifejlet, a felszámolás. Ilyenkor rendeznie kell tartozásait, amihez még meglévő vagyonát is pénzzé kell tennie. A Falutévé se­gítségével arra kerestünk választ: miért érdeke a felszámolást vég­zőknek, hogy a lehető legmaga­sabb áron értékesítsék a csődbe ment cég vagyonát? — Ki lehet a felszámoló és mi a do/ga?—kérdeztük dr. Herbst Ár­pád egyetemi adjunktust, a téma kiváló szakértőjét. Ki csinálhat pénzt a vagyonból? — A felszámolót a bíróság ren­deli ki, abból a körből választva, amelyet külön kormányrendelet határoz meg. Ugyanis nyilvánvaló, hogy ez egy speciális szakma, s ma­ga a folyamat nagy hozzáértést igényel. A felszámoló legfonto­sabb tevékenysége, hogy pénzzé te­szi a cég vagyonát azzal a céllal, hogy a céggel szemben fellépők anyagi követeléseit ki lehessen egyenlíteni. Ezzel kapcsolatban fontos garanciális szabályokat tar­talmaz a törvény, hogy a lehető legmagasabb áron értékesítse a fel­számoló a vagyont. Hiszen csak így van esély rá, hogy a hitelezők hozzájussanak a pénzükhöz. Két ilyen garanciális szabályt említe­nék. Az egyik magának a felszá­molónak a gazdasági érdeke, amely azt kívánja, hogy lehetőség szerint minél magasabb áron kel­jen el a vagyon, amelynek két szá­zaléka az őt megillető díj. A másik lényeges garancia, hogy a felszá­moló bármely cselekményét, va­gyoneladását szerződéskötésig bármely hitelező jogosult a bíró­ságnál megtámadni. Erre az adhat indokot, hogy úgy véli: a felszámo­ló el akarja kótyavetyélni a va­gyont. — Ezek szerint az eljárás vala­mennyi résztvevőtől — csődbe ment cégtől, hitelezőtől egyaránt — ala­pos figyelmet érdemel... — Ez természetes, és ezt az igényt szolgálja a bírósági eljárás nyilvánossága is. Az iratokba be lehet tekinteni, s indokolt esetben a bíróságnál jogorvoslatra is van lehetőség. — Hogyan ér véget ez a hosszú, s az egyik fél számára minden bi­zonnyal igen kellemetlen történet? Sorrendbe állított adósságok — Amint a felszámoló a va­gyonértékesítést befejezte, elkészíti a zárómérleget a bíróságnak. Eb­ben javaslatot tesz a bíróságnak arra, hogy a meglévő vagyonból a követeléseket milyen sorrendben elégítsék ki, ugyanis a törvény bi­zonyos sorrendiséget ír elő. Éppen azért, mert általában nem lehetsé­ges valamennyi igény kielégítése — nem futja rá a maradék pénz­ből. Legelőször a felszámolási eljá­rással kapcsolatos költségeket kell rendezni. Ide tartozik — s ez na­gyon lényeges — a munkabérek, a végkielégítés kifizetése és a felszá­moló már említett díjának, vala­mint magának a bírósági eljárás­nak a költsége. A másik fontos kategória az úgynevezett zálogjog­gal biztositott követelések kie­gyenlítése. Ez új szabály a törvény­ben, amely ezáltal arra próbálja ösztönözni a gazdálkodószerveze­teket, hogy szerződéseiket valami­lyen módon biztosítsák. Ezután a magánszemélyek nem gazdasági tevékenységből eredő kötelezettségei kerülnek sorra. Ta­lán a legjobb példa erre az, hogyha a magánszemély felé jótállási sza­vatossági kötelezettségei vannak a felszámolás előtt álló cégnek, ak­kor nyilvánvalóan rendezni kell: a jövőben ki fog helytállni mindeze­kért. A törvény előírja, hogy a fel­számoló köteles erre nézve megál­lapodást kötni valamely más cég­gel, természetesen megfelelő ellen­szolgáltatást adva a terheket átvál­lalónak. Ugyancsak nagyon lénye­ges tudnivaló, hogy a társadalom- biztosítási igények megelőzik az egyéb hitelezői követeléseket, ép­pen azért, mert közérdekű kötele­zettségeknek kell eleget tenni. Amennyiben a már említett köve­telések kielégítése után még marad valami a cég vagyonából, akkor teljesíthetők a rendes gazdálkodás­ból származó hitelezői követelé­sek. — Mi a helyzet akkor, ha a ma­radék pénzből nem telik valamennyi adósság rendezésére? — Ilyen esetben a követelések arányában kell a hitelezőket kielé­gíteni. — Azaz, mindenki kap, de csak arányosan kevesebbet. — Pontosan. A végelszámolás nem jelent csődöt — Akkor beszéljünk még egy lehetséges esetről. Arról, amikor egy cég egyszerűen meg akar szűn­ni, noha nem ment csődbe, és pénzügyi helyzete sem tragikus. — Ilyenkor — tehát amikor valamely cég bármilyen okból föl kívánja számolni a tevékeny­ségét — következik a végelszá­molás. Ha több a vagyona, mint a vele szemben támasztott köve­telések, akkor nincs szükség olyan bonyolult eljárásokra, mint a csődbe ment vállalatok esetében. Valamennyi hitelezői követelést ki tud egyenlíteni, így tehát a végelszámolást a cégbíró­ság törvényességi felügyelet mel­lett lefolytathatja. Az eljárás lé­nyege az, hogy a hitelezői köve­telések teljes kiegyenlítése után a megmaradó vagyont a céget ala­pító tulajdonosok között kell felosztani, attól függő mérték­ben, hogy milyen arányban vol­tak tulajdonosai az illető cégnek. Nőtt a vetetlen szántóterületek aránya A Központi Statisztikai Hiva­tal adatai szerint az ország szántóterülete 1992. május 31- én 4707 hektár volt, amelyből május 31-éig 4378 ezer hektárt vetettek be. A vetetlen terület az 1991. évi 101 ezerről 329 ezer hektárra növekedett. Az összes szántóterület 7 százaléká­ba ebben az évben nem került vetés. Gabonaféléket 2649 ezer hektá­ron, az előző évinél 110 ezer hek­tárral kisebb területen vetettek. A búza és a rozs vetésterülete csök­kent, mig a kukoricáé és az árpáé növekedett. A cukorrépa vetésterülete az 1991. évihez viszonyítva 23 száza­lékkal csökkent, napraforgót vi­szont csaknem 17 százalékkal na­gyobb területen termelnek a gaz­daságok. Kisebb mértékben, 8 százalék­kal növekedett a burgonya vetéste­rülete, míg jelentősen visszaesett a szántóföldi zöldségtermelés, amit mindössze 88 ezer hektáron foly­tatnak. Nyári segítség a piacgazdaságra vágyóknak Immár három éve nem tátong­nak üresen nyaranta a bécsi köz- gazdasági egyetem előadótermei: akkor határozták el ugyanis, hogy az éppen határt nyitó keleti orszá­gok diákjainak és gyakorló ifjú akadémikusainak nyári tanfolya­mokat rendeznek a piacgazdaság rejtelmeiről. Ahogyan az lenni szokott, az el­ső sikerek után egyre szélesedett a projekt, és az idén már hathetes a 281 résztvevő számára rendezett kurzus. És mivel a példa ragadós, ma már Ausztria-szerte összesen 14 helyszínen tartanak hasonló rendezvényeket. Ezek már nem fel­tétlenül elméletieknek adnak kép­zést, hanem bevonják a gyakorlat­ban tevékenykedő szakembereket is, és a gazdasági ismereteken túl­menően jogi továbbképzést (krem- si Közép-európai Jogászfórum, Európa-jog a grazi egyetemen), il­letve történelmet (bécsi és salzbur­gi egyetem), valamint pedagógiát (bécsi egyetem) is tanítanak. A legnépszerűbb a bécsi Wirt- schaftsuni tanfolyama. Nyolcszáz — a tavalyihoz képest kétszer any­nyi—jelentkező közül válogattak. Nem csak a keleti reformországok­ból fogadnak tanulni vágyókat: kétszázan vannak a magyarok, lengyelek, csehek, szlovákok, hor- vátok, szlovének, románok, oro­szok, ukránok, s csatlakoztak hoz­zájuk amerikai és nyugat-európai fiatal akadémikusok is, sőt, köztük első ízben 15 osztrák. S hogy honnan a pénz a 14 tanfo­lyamra? Az osztrák gazdasági minisz­térium állja a számlát—abból a meg­fontolásból, hogy ez is a segítség egy formája. Nem is a. legrosszabb. Célegyenesben a Suzuki-gyár tt A magyar Suzuki tervei szerint augusztus végén megindul a próbagyártás az esztergomi autógyárban. A hátra­levő napok gyorsan telnek, de a szakemberek ígérik: időben elkészül a japán—magyar Suzuki Swift. (MTI-fotó) — 1992. OKTÓBER 7—11. Szombathelyi Nemzetközi Őszi Vásár Az 5 napos szombathelyi vá­sáron 220 kiállító mutatja be termékeit mintegy 70 000 látoga­tónak. A ’91 -es őszi vásár 68 000 látogatójával, míg a ’92-es tava­szi vásár már 70 000 látogatójá­val a szombathelyi nemzetközi vásárokat a legsikeresebb nyu­gat-magyarországi vásárok közé emelte. Kiemelt szakterületek: építke­zés-lakberendezés, élelmiszer­ipar-mezőgazdaság, irodatechni­ka-komputertechnika, gépek- berendezések-szállítóeszközök, hobbi-sport-szabadidő. A kiállí­tók 40%-a Szombathelyről és Vas megyéből, 40%-a Budapestről és az ország többi városából, 8%-a Ausztriából, 5%-a Szlovéniából, 7%-a pedig más európai országok­ból, úgy mint Németországból, Svájcból, Franciaországból, a Cseh és Szlovák Köztársaságból és Olaszországból érkezik. A látoga­tók 60%-a szombathelyi, ill. Vas megyei, míg 25%-a budapesti és az ország más vidéki városaiból való. 12% Ausztriából és 3% a már fent említett európai országokból jön. A kiállítók megkérdezéséből kiderül, hogy 60% számára a vá­sári részvétel a várakozásnak megfelelt, 20% a várakozáson túl teljesített, 15%-tól nincs adatunk és mindössze 5%-nak nem jött be a számítása. A kiállítók kb. egyharmada már a tavaszi vásá­ron jelentkezett az őszi vásárra. Szombathely a 90 000-es megye- székhely kedvező földrajzi fekvé­sével — mindössze 12 km-re az osztrák határtól — ideális vásár­helynek tekinthető. E régió lako­sainak átlagon felüli bevételei és a sok újonnan alapított cég jó feltételeket kínál a sikeres vásári részvételhez. Az IPOSZ—Magyar Kézműves Kamara ajánlásai a gazdasági kamarákról szóló törvény koncepciójához Az IPOSZ—Magyar Kézműves Kamara a gazdasági érdekképvise­leti tevékenység hatékonyságának biztosítása, illetve magasabb szint­re emelése érdekében szükségesnek és halaszthatatlanul megoldandó- nak tartja a gazdasági kamarák ala­pításának, működésének, feladatai­nak, jog- és hatáskörének egységes, a modern piacgazdaság követelmé­nyeinek megfelelő törvényi szintű szabályozását. Az IPOSZ ebben a munkában kész együttműködni minden érdekelt szervezettel, külö­nösen a gazdasági érdekképvisele­tekkel, a kormányzati és más köz­ponti és helyi államigazgatási szer­vekkel. Ezért az Ipartestületek Or­szágos Szövetsége az 1992. március 28—29-ei közgyűlésen az alapsza­bályát módosítva döntött névvál­toztatásáról is, ekkor vette fel a Magyar Kézműves Kamara elneve­zést. E döntés egyúttal kifejezésre juttatta az IPOSZ—Magyar Kéz­műves Kamara azon elhatározását, hogy amint annak a törvényi előfel­tételei megteremtődnek, jogilag is kamarává kíván átalakulni. Ennek érdekében közgyűlése elfogadta és 1992. március 29-én nyilvánosságra hozta „A gazdasági kamarákról szóló törvény megalkotásának szükségességéről, valamint a tör­vény tartalmi téziseiről” szóló elvi állásfoglalását. Az elvi állásfoglalás nyilvános­ságra hozatalának időpontjában még erősen vitatott volt az a kérdés, hogy egyáltalán szükség van-e ilyen törvény megalkotására. Azóta e kérdésben jelentős előrehaladás történt. Az illetékes kormányzati szerveknél is megkezdődtek az elő­készületek az egységes kamarai ke­rettörvény kidolgozására. Ezzel összhangban, belső műhelymunka eredményeként, de az országban működő mintegy 290 ipartestület véleményét is figyelembe véve, az IPOSZ—Magyar Kézműves Ka­mara kidolgozta a gazdasági kama­rákról szóló törvény egy általa el­képzelt, lehetséges koncepcióját. Ezt a koncepciót megküldték a kormány tagjainak, s a jelenleg is kamarai jelleggel működő érdek- képviseletek vezetőinek. Egyidejű­leg jelezték: az IPOSZ a tagszerve­zeteiben tömörült mintegy 135 000 kisiparos képviseletében tőlük szár­mazó szellemi erejével és gyakorlati tapasztalataival kész arra, hogy te­vőlegesen is csatlakozzon a jogsza­bály-előkészítő munkához. Az IPOSZ erre a célra létrehozott munkabizottsága által kidolgozott koncepciót — regionális tájértekez­letek keretében — minden ipartes­tület vezetőivel részleteiben is meg kívánják vitatni. A kamarai törvény lényegét ille­tően az IPOSZ álláspontja a követ­kező: Az IPOSZ kezdettől fogva azon a határozott véleményen volt és van, hogy a gazdasági kamarákról kerettörvényt kell alkotni. Olyan törvény szükséges tehát, amely — az egyes hivatásrendek (orvosok, mérnökök stb.) mellett — a gazda­sági élet valamennyi szereplőjének (egyéni vállalkozó, társas vállalko­zások, egyéb gazdálkodószerveze­tek) is egyaránt lehetővé teszi, hogy saját érdekorientációjukból kiin­dulva és senki mást ki nem rekeszt- ve, megalakíthassák a jellegüknek és tevékenységüknek leginkább megfelelő kamarai szervezetet, illet­ve választásuk szerint csatlakozhas­sanak valamely más működő ka­marához. Olyan kerettörvényre van szük­ség, amely kellően rugalmas ahhoz, hogy a szakmai, ágazati és területi alapon szerveződő gazdasági ka­marák alapításának és működésé­nek fő elvekben egységes szabályo­zását adja. Ugyanakkor a törvény megfelelő keretek között tartsa az alapítás és működés, valamint a ha­tósági jogosítványok elnyerésének követelményeit és feltételeit! Ez a követelmény egyben azt is jelenti, hogy a törvényben pontosan defini­álni kell a gazdasági kamarák jogi fogalmát és a törvényben kell sza­bályozni azokat a feltételeket, ame­lyek megléte szükséges és elégséges ahhoz, hogy valamely érdekképvi­selet vagy más szerveződés kamara­ként jegyezhesse magát és kamarai jogokat, jogosítványokat kaphas­son. Ezzel biztosítható, hogy a ka­marák alapítása, illetve a kamarává való átalakulás feltételei minden potenciális vagy meglévő szervezet számára azonosak legyenek. Egyszintű szabályozásra van szükség. Ez biztosítja, hogy a tör­vény erejét, normativitását és hatá­rozott feltételrendszerét alacso­nyabb szintű (végrehajtási) rendele­tek (például kormányhatározatok vagy tárcarendelkezések) ne gyen­gíthessék, ne téríthessék el. Az egy­szintű szabályozásból következik, hogy egyrészt a gazdasági kamarák saját — a kerettörvény előírásaival összhangban kialakított — alap­szabályaiban lehet és kell a kamarai működés részletszabályait rendez­ni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom