Petőfi Népe, 1992. augusztus (47. évfolyam, 181-205. szám)
1992-08-19 / 196. szám
Istvántól napjainkig István király intelmei fiához, Imre herceghez Ha becsületet akarsz szerezni királyságodnak, szeresd az igaz ítéletet: ha hatalmadban akarod tartani lelkedet, türelmes légy. Óvakodj bírónak lenni, ám örülj királynak lenni és neveztetni. A türelmes királyok királykodnak, a türelmetlenek pedig zsarnokoskodnak . . . * Amiként különb-különb tájakról és tartományokból jönnek a vendégek, úgy különb-különb nyelvet és szokást, különb-különb példát és fegyvert hoznak magukkal és ez az országot díszíti... Az egynyelvű és egyszokású ország gyenge és esendő. Ennélfogva megparancsolom neked, fiam, hogy a jövevényeket jóakaratú- an gyámolitsad és becsben tartsad. . . Aki megveti, amit megszabtak atyai elődei, az isteni törvényekre sem ügyel. Mert az atyák azért atyák, hogy fiaikat gyá- molítsák, a fiák pedig azért fiák, hogy szüleiknek szót fogadjanak ... Az én szokásaimat, melyekről látod, hogy a királyi méltósággal összeférnek, a kétkedés minden béklyója nélkül kövessed . . . A svájci magyar derűlátó Bár a Lakitelek Alapítvány különböző rendezvényein többször találkoztam a mindig elfoglalt, Svájcban élő Ghéczy Ivánnal, a kuratórium tagjával, csak most kérdezhettem meg tőle, hogy miként került kapcsolatba az alapítvánnyal. — Fontos nemzeti ügynek érzem hagyományaink gondozását, a kulturális értékek megóvását, magyarságunk tudatosítását. így neveltek szüleim, így tanítottak tanáraim a győri bencés gimnáziumban és Budapesten. Felfogásom miatt ítéltek el 12 évre 1951-ben, az úgynevezett húszévesek perében. — Mikor szabadult? — 1956-ban. A szovjet hadosztályok bevonulása után nem maradhattam idehaza. Svájcban telepedtem le. Az egyetem elvégzése után néhány évvel önálló vállalatot alapítottam. Háromszázötven emberrel dolgozunk, egy holding keretében. Kisebb cégek csak így maradhatnak fenn az autóipar éles gazdasági versenyében. Győrben is van egy kisebb üzemem. — Bízik ezek szerint a hazai gazdasági kibontakozásban. — Nemcsak én tartom a térség — minden kétségtelen gondja, megpróbáltatása ellenére — legstabilabb országának hazámat. — A különböző nemzetiségeket békésen együttéltető Svájcból miként látja térségünk elvadult soviniszta indulatait ? — Egyetértek a kormányzat, a parlament higgadt magatartásával, így segíthetik leginkább Kelet- és Közép-Európa számunkra is fon• Ghéczy Iván (Walter Péter felvétele) tos konszolidációját. Véleményem szerint ami széjjel akar esni, azt nem szabad erőszakkal összetartani. —: Szavaiból derűlátónak gondolom. — Miért ne lennék az? Nyilván nem hibátlanul, de alapjában véve jól halad a gazdaságtörténelemből páratlan folyamat. Még sehol sem próbálták ki, hogy egy tervutasításos gazdaságból miként alakítható ki piacirányultságú. A világon sehol sem alapítottak ilyen rövid idő alatt ennyi kisüzemet, mint itt. Igaz, sok tönkremegy, sok megengedhetetlenül ügyeskedik, de a rendszer működik. Egy-két év múltán érzékelhető javulást várok. Heltai Nándor Alföldi emlékek Kalotaszegen • Kalotaszeg központjában, Bánifyhunyadon áll ez a jellegzetes négy fiatornyos, a XIII. században épült református templom. (Fotó: Szász) Nagyváradról Kolozsvár felé utazva, a Sebes-Körös révi szorosát, majd a csúcsai Boncza- kastélyt elhagyva a táj fokozatosan szétterül és beérünk a Kalotaszegi-medencébe, mely kazettás mennyezetű, fiatornyos templomaival, kopjafás temetőivel, régi, faragott kapuival, s ma mar csak ritkán látható, egyedi hímzésű népviseletével, méltán Erdély egyik legvonzóbb és legérdekesebb tájegysége. Kalotaszeg központja, a mintegy kilencezer lelket számláló Bánffyhunyad, legszebb építészeti emléke, a főtér közepét uraló Arpád-kori református templom. Építését a XII. században kezdtek és elkészülte után Szent Erzsébetnek szentelték. Hatalmas szentélyét, Erdély híres főnemesei, a Bánffyak emeltették 1483- ban. Számos értékes műtárgya és emléktáblája közül kettő tagadhatatlanul az Alföldhöz kötődik. A templom hátsó bejárata mellett fekete márványtábla hirdeti: „A nemzet költője, a szabadságharc hős őrnagya, Petőfi Sándor 1849. március 25—26-án, bánffyhunyadi tartózkodása idején alkotta az Erdélyi hadsereg cimű versét.” A szentély fölötti karzat korlátját díszítő — a templom szélességével azonos hosszúságú — gyönyörű terítő, a sarkaiba hímzett szöveg szerint: „Dézsi Márton és neje, Czucza Zsófia emlékére, hálás gyermekük, Dézsi István és neje Tálas Ilona” — adománya —, „Kecskemét 1965”. Szász András 1942. AUGUSZTUS 20-ÁN HUNYT EL Ki volt Horthy István? Vitéz Horthy István 1904- ben Pólóban született. Egyéniségére döntő hatást gyakorolt katona édesapja és édesanyja szeretetreméltósága. Istvánt is vonzotta a tenger, a katonaélet. 1918. augusztusában a cs. és kir. haditengerészeti akadémiára vették fel. Választott életpályáját azonban derékba törte a Monarchia összeomlása. Budapesten érettségizett 1922-ben. Ezt követően a műegyetemen a gépészmérnöki kar hallgatója. Már egyetemi hallgató korában sokat foglalkozott a repüléssel. 1926. augusztusában bevonult a jászkun huszárokhoz tényleges katonai szolgálatra. Innen a légierőkhöz kérte felvételét. A tartalékos tiszti vizsgát kitűnő eredménnyel tette le és ennek alapján karpaszományos tizedessé lépett elő. 1929-ben repülőhadnagyi rendfokozatot ért el. Kiváló pilóta, nagyszerű sportember. (Ebben az időben a repülés még nálunk tiltott dolog volt, a legnagyobb titokban folytak a kiképzések. A növendékek nem katonaruhában, hanem bőrkabátban és sportnadrágban jártak. Mindez a trianoni békediktátumból következett.) A több nyelven beszélő mérnökdiplomás fiatalember 1929 -30-ban amerikai tanulmányútra ment. Egy teljes évig a Ford gyárban dolgozott mint munkás (Dear- borne) és mint mérnök (Detroit). # Ifjabb Horthy István kiváló pilóta volt. Az egyik autótípust az általa tervezett és szabadalmaztatott alvázrészlettel gyártották a 40-es évek közepéig. Hazatérve a Mávag szolgálatába lépett, mint az autógyártási osztály főmérnöke. 1935-ben a vezérigazgatóhelyettesi teendők ellátásával bízták meg. A magyar repülőgépgyártás érdekében fejtett ki eredményes munkát. 1938 májusában a Magyar Repülőszövetség elnöke. 1939. januárban repülő főhadnaggyá léptették elő. 1939—41 között a Horthy , Miklós Nemzeti Repülőalap elnöke volt. 1939. július 18 augusztus 2. között a Budapest—Bombay—Budapest útvonalon 13 ezer (!) kilométert repült egy Áradó 79 típusú sportrepülőgéppel. Ezzel az úttal világszerte feltűnést keltett. Bombayban megszervezte a Mávag képviseletét. 1940. június 1-jétől a MÁV elnökévé nevezték ki. A szakfeladatok ellátása mellett óriási figyelmet szentelt a magyar vasutas-társadalom helyzetének megjavítására és jövőjének biztosítására. 1940. április 27-én feleségül vette Edelsheim-Gyulai Ilona Mária grófnőt. 1941. január 17-én megszületett fia, ifjú Horthy István. 1942. február 19-én közfelkiáltással választották meg az ország kormányzóhelyettesének. Mint repülő főhagynagy az 5/1 vadászosztály tagjaként a keleti fronton teljesített szolgálatot. 1942. augusztus 20-án már 25. bevetésére indult v4+21 egyéni jelzésű Héja gépével. A mai napig tisztázatlan körülmények közt 300 méter magasságból lezuhant és hősi halált halt. Egy ország népe kísérte utolsó út-. jára mély megrendüléssel. A kenderesi családi sírboltban nyugszik. ifjú Sarkady Sándor A GAZDAG ÚTRAVALÓ ELÉG VOLT AZ ÉLETRE Osztálytalálkozó a Szilády-gimnáziumban Vasárnap reggel a halasi főutca még csendes. A reformátusok öreg temploma mellett, a Szilády Áronszobornál hét, idős úr beszélget. Hajuk gyérül, őszül. Elegánsak: ünnepre jöttek. Fóti Ferenc, Gáspár Imre, Hegyi József, dr. Kalmár Ernő, dr. Kopasz Gábor, Körösi Antal, Milánkovicz Andor — mint szép reményű ifjak éppen hat évtizeddel ezelőtt, 1932 nyarán búcsúztak el a kiskunhalasi reformátusok gimnáziumától. Ezen a szép nyári vasárnapon pedig nyolcad- szorra jöttek össze Szilády Áron szobránál. Tisztelegni és emlékezni: megfejteni a nagy és érthetetlen titkokat! A koszorúzás és az istentisztelet után következik az alma mater. Az öreg épület minden szeglete emlékeket idéz. Van, aki hetvenkilenc évesen megpróbál lecsúszni a lépcső kőkorlatján. Ifjú korában kemény pofonokkal bűnhődött, ha meglátta valamelyik mester a nadrágkoptató mutatványt. A régi osztályt keressük, ahol a felejthetetlen matematika-, földrajz-, angol- és természettanórákat izgulták végig egykoron. — Huszonhármán végeztünk 1932-ben .. — mondja és elém teszi a tablót a házigazda-főrendező, Gáspár Imre. — Osztályfőnökünk Jeremiás Lajos meghatározó személyisége volt a tanári karnak. Jól felkészített, reménykedő embereket indított az útra. Pezsgett a magyar élet. Terveztünk, hittünk, hajtott az életerő. Ki gondolta még akkor, hogy néhány ev és két hősi halottal — Rabatin Istvánnal és Zilah Pistával — fogyatkozik az osztály. Aztán jön a kommunizmus, a terror, az idegen elnyomás. Megalázzák, szétkergetik a tanárainkat. Államosítják az iskolánkat. Még egy Miatyánkot sem lehet efsuttogni Szilády Áron gimnáziumában. Akkor mindent szépnek láttunk. Boldogok voltunk, hogy szabadulhatunk a padoktól. Halas — legtöbbünk lakóhelye — rangja szerint kezelte ezt az iskolát. Aki itt tanított, aki ide járt. tiszteletet szerzett magának. No jó csapat is volt a mienk. Hatan doktoráltak. Volt aki — dr. Mor'ocz Jenő — Szent-Györgyi Albert munkatársa volt és részt vett a professzor No- bel-díjjal honorált kísérletekben is. Dr. Dohány Marcell főrabbi Torontóban, dr. Kopasz Gábor a pécsi megyei levéltár igazgatójaként ment nyugdíjba. Kiss Károly neves fordító lett. Es még hosszan sorolhatnám jeleseink sorát. Sajnos, az osztályunk fele már a túlvilágon vitatja a diákcsínyek részleteit. A ma is élő tizenegyből heten tudtak csak eljönni. Egyetlen tanárunk él csak: Paczolay István. Ő nem bírja már a gyaloglást. Mi, „fiatalok” fogjuk fölkeresni otthonában, a Vörösmarty utcában. Intim családi ügyek és nehezen viselhető vagy gyógyíthatatlan betegségek kerülnek szóba. Most érzem igazán, hogy idegen vagyok itt. — Fiúk — kezdi Fóti Ferenc. nyugdíjas kollégiumigazgató Orosházáról. — Én már biztosan tudom, hogy nem jövök többé. Ne kérdezzétek, hogy miért. Elégedjetek meg ennyivel. Nehéz volt most is, de még egyszer életemben el akartam jönni szeretett iskolámba. Oda, hol ifjúságom legszebb éveit éltem. AhoJ mindvégig jól éreztem magam. És ahonnét gazdagon megrakott batyuval távozhattam. Veletek is akartam találkozni még • Hatvan éve érettségiztek. utoljára, hogy elköszönjek főietek, örök barátaim. Emlékszem, a legszebb az első érettségi találkozónk volt. — veszi át a szót Körösi Antal, a halasi malom egykori tulajdonosa. — Huszonöt évvel a búcsúnk után. Vége volt már a háborúnak, és a kommunizmus legkeményebb éveinek, de a forradalmunknak. is. Kétségbe voltunk esve hitünk és hazánk miatt, de az 1957-es összejövetel mindany- nyiónknak erőt adott és vigaszt. Valahogy élnünk kell! Tovább kell vinni és adni a sziládys örökséget. Azóta ötévenként pontosan megérkezik a meghívó. Várnak a fiúk! Dr. Kopasz Gábor, pécsi levéltáros említi először az iskola visszaadásáért indult mozgalmat, amelyet a helyi egyház vezetői mellett a régi „refis” diákok is támogatnak. Mindenféle vallású, világnézetű ember jól érezhette ímagát a protestáns iskolában — emlékeznek. — Nem véletlen, hogy több zsidó származású fiú is végzett a 32-ben elbúcsúzott osztályban. A többi között a he-, lyi rabbi fia. Dohány Marcell is. — A vallástant és a filozófiát tanítottam ezeknek a virgonc fiataloknak! — emlékezik Paczolay István, amikor fogadja a delegációt — Igen örülök, hogy nem felejtettek el, hogy megkerestek a magányomban. A régi emlékek ismét mozgásba hozzák a memóriámat. Jó emlékezni, hogy milyen aktív és magas színvonalú szellemi élet volt az iskolánkban annak idején. Azok, akik most kétkedve beszélnek a „türelmi” ígéreteinkről, egykor tüzzel-vassal irtották a mi hitünket. A keresztyények áldozatvállalásával emelt iskolából kirúgtak 1958-ban, mint a régi idők emlékét és tanúját. Közösen fogalmaztuk meg a fiúkkal a kiáltványunkat: nem hagyjuk, ami a miénk. Az iskola lelke ma is él az egykori diákokban. Délutáni kávézás Gáspár Imre lakásán. Nézzük a névsort, a tabló arcképeit. Kegyetlen nehéz, de mégis szép volt az élet. — viszi a szót Hegyi József piliscsabai lelkész. Gazdagon _ távozhatunk, ha elszólít az Úr. Annyit pakoltál a vándortarisznyánkba, kedves iskolánk, hogy vén korunkra is maradt. Sőt a, túlvilágra is jut belőle: a hit. Áldjon meg az Isten és vigyázzon rád! Kerecsensólyom lesz az új ötvenforintoson A Magyar Éremgyüjtők Egyesületének kecskeméti csoportja az idén hatodik alkalommal rendezte meg a numizmatikai hirös napot, amely országos találkozóvá nőtte ki magát. Ez alkalommal a pénzvilág történetében ritka esemény tanúi is lehettek a résztvevők. Ugyanis a találkozó díszvendége Kosa István volt, aki a Magyar Nemzeti Bank által korábban meghirdetett érmepályázat győztese, s elhozta magával az új fémpénzek rajzait és'gipszmintáit. — Minden bizonnyal művészi munkát végzett, pedig — úgy tudom — nem művész. — A szerencsém azzal kezdődött, hogy ezúttal nemcsak a művészeknek szólt a pályázat. Nyitott volt, azon bárki részt vehetett. A tanult és gyakorolt szakmám vésnök, az Állami Pénzverdében érmeket és pénzszerszámokat készítek. De már az elején hadd mondjam el, az érdem nemcsak az enyém. Bartos István barátommal aki szintén nem művész és csodálatos ember — közös a szerzemény. Végül is én két éremsort fésültem össze. — Az országban elsőként Kecskeméten voltak láthatók a forgalomba kerülő új fémpénzek rajzai és gipszmintái. A banki engedély csak a bemutatásra és nem a fotózásra szólt. Elmondani azért lehet: milyenek lesznek az új forintok? Hazánk védett növényeit és állatait terveztem a forintokra. Hét új pénzünk lesz. Valamennyi egyik oldalán .csak számok, kiírással FORINT. A legkisebb címletűn, az egyforintoson csak címer lesz. A kétforintoson kikerics, az ötösön nagy kócsag, a tízesen és az új százason hazánk címere lesz, a húszason magyar nőszirom, az ötvenesen a kerecsensólyom. Mindezek jövő év elején forgalomba kerülnek. • A új fémpénzek tervezője a gipszmintákkal. Viva hungaros! Koltay Gábor rendező azon kezdeményezése, hogy az István, a király című nemzeti rock operát a sevillai világkiállításon bemutassa, korántsem volt egyszerű. A rendező azzal érvelt, hogy nekünk nemzeti programként olyasmivel kell az Expóra összesereglett nemzetközi közönség elé állnunk, ami a magyar nép érzelem- és gondolat- világába ad betekintést, s aminek egyedül mi vagyunk a letéteményesei. Az andálúz fővárosban tanúi lehettünk Makovecz Imre álomháza után a második magyar csodának: a két estén tíz-tizenkétezer ember zajosan ünnepelte nemzeti rockoperánkat. A hangulat már az első negyedórában felforrósodott, amikor az első nyílt színi taps és ováció felcsattant. E sorok írója tanúsíthatja, hogy nemcsak az első sorokban ülő magyarok, hanem a hátsó „kakasülő”, pontosabban állóhelyek spanyol vagy nemzetközi közönsége is brávózott. A finálét és a magyar himnusz zenéjét már alig lehetett hallani az ütemes tapsorkántól. Talán nem túlzó a megállapítás, hogy példátlan sikernek lehettünk tanúi, amikor a közönség legalább negyedórán át állva s „Viva hungaros!”, „Éljenek a magyarok!” kiáltásokkal ünnepelte a produkciót. (Pusztaszeri László riportja nyomán, mely a Magyarok Világlapjában jelent meg.)
