Petőfi Népe, 1992. augusztus (47. évfolyam, 181-205. szám)

1992-08-15 / 193. szám

1992. augusztus 15., 5. oldal HÉT VÉGI MAGAZIN KÉT EMELET BOLDOGSÁG Milyen a világ 215 centi magasból? Lehet, hogy mire ezek a sorok megjelennek, a 215 helyett 216 centi lenne a pontosabb méret. Czeigler László nagykozári fiatalember—aki alighanem kis hazánk legnagyobb polgára—tudniillik 21 éves, s a rossz nyelvek szerint még növésben van. —Szülőfalumban már megszokták az emberek, hogy családunk kicsit „magasan hordja az orrát”—mondja nevetve, s mindjárt meg is magyaráz­za a családi többest: — A família minden tagjára sok eső hullhatott. Ha például a húgom a fejem búbjára állna -— amit persze nem vál­lalok — ketten együtt úgy öt centivel magasabbak lennénk 4 méternél. Apám sem adja 2 méter alatt, édes­anyámnak pedig, a maga 185 cen timé- terével, már csak a sor végén a helye. Otthon tehát föltehetően az ágytól a vasárnapi ebédporcióig minden a rendhagyó családi méretekhez igazo­dik. De „házon kívül”? — Nincs valami nagy ruhatá­ram ... a fehérneműn és a pólón kívül mindent méretre varrnak rám. A far­mert, a melegítőt, a pulóvereket is kü­lön kell csináltatni és köttetni. — Hányas a lába? — Ötvenes. Ez azért nem különle- gesennagyméret.. .Hahiszi,hanem, Pesten fölfedeztem egy olyan boltot, ahol készen is kapok megfelelő lábra- valót. Talán kicsit lötyög is... —Akkor—ahogy mondani szok­ták— magát jobb etetni, mint öltöz­tetni. — Ki tudja? Nem tartozom a madárétküek közé. Ráadásul kedven­cem a hús — minden mennyiségben. Utána pedig a somlói galuska. László büszke gépkocsi-tulajdo­nos. Érthető okokból nem Polski FIAT-ja vagy Trabantja, hanem Mercedese van — igaz, az majdnem egy idős vele, kereken 20 éves. Nagy- kozár és Pécs között ingázik, edzések­re jár. Kell-e mondani: kosaras, a jó nevű Pécsi Vasutasok játékosa. De a nagyra nőtt fiúk hazai mezőnyéből is kimagaslik: mondják, a második leg­hosszabb kosaras legény is 7-8 centi­vel alacsonyabb nála. — A lányok, a lányok ... ? — Nem gondolok még nősülésre. — Milyen az ideál? — Barna és hosszú—de csak aha- ja. — Szóval filigrán alkatúak is re­ménykedhetnek? — A magasság nem minden — én csak tudom. Nincsenek méretbeli elő­feltételeim. Legfeljebb annyi, hogy a nagy Ó ne legyen túlságosan kicsi. (—borgó) » men is nagy sikerű előadások színhelye volt a szegedi Dóm tér. Képünk a Szegedi Szabadtéri Játékok egyik előadásának próbáján készült. A La Mancha lovagja című zenés játék egyik jelenetét próbálja Haumann Péter és Méhes László. Már bőgnek a szarvasok Gemencen Hamarosan kezdődik a vadászszezon A Dunán evezve vagy a zöld­ben pompázó erdő szúnyogos útjain járva már hallani elvétve egy-egy szarvasbika bőgését. Az igazi koncert azonban augusztus utolsó napjaiban, illetve szep­temberben szokott megkezdődni Gemencen. A csöndes tisztáso­kon ilyenkor „vadzene” szól, s a békésen legelésző tehenek helyett földet kaparó, agancsukat előre­szegező bikák csatáznak. Fejüket leszögezve vívják harcukat a ge- menci erdő királyai. Szeptember elsején ugyanak­kor a tél végéig tartó vadászsze­zon is megkezdődik. Ez egyrészt állományszabályozás, másrészt pedig beindul a bérvadászat is. Hiszen sokan kívánják, hogy otthonukat díszes trófea éke­sítse. Erdeink másik nagy testű állata a vaddisznó. Egész évben vadász­ható. Sajnos a felmérések azt bizo­nyítják, hogy több kárt okoznak, • A vaddisznók túlszaporodtak. Az igazi koncert augusztus utolsó napjaiban kezdődik. mint amennyi hasznot jelentenek, s számuk igen jelentős. A vadgaz­dálkodás azért természetesen ma­gában foglalja bizonyos fokú vé­delmüket, bár az állomány túlsza­porodott az elmúlt években. Az viszont örvendetes, hogy végre a vadmacskák is megtalálták a szá­mukra kedvező területet. Géczy Zsolt Kilencvenéves a fekete énekesnő A dzsesszmuzsikában már a kez­detektől vezető szerepet vittek a fe­kete bőrű zenészek. Nem így a klasz- szikus zenében. Hogyvégül a nem fe­hér művészek ezen a területen is meg­csillogtathatták képességeiket, az nem utolsósorban egy nagyszerű fe­kete bőrű alténekesnőnek, az idén 90. születésnapját ünneplő Marian Andersonnak köszönhető. Ez a békés forradalom azonban nem kis küzdelemmeljárt. 1939-bcn Marian Anderson dalestet akart tartani a washingtoni Constitution Hallban. Egy ultrakonzervatív, ha­zafias nőegylet azonban megakadá­lyozta a fellépést. Mire az akkori First Lady, Eleanor Roosevelt nemcsak kilépett a tiszteletre méltó társaságból, hanem elintézte, hogy az énekesnő szabadtéri koncertet tarthasson a Lincoln Memóriáiban hetvenötezer néző előtt. Marian Anderson pályájának másik nagy fordulópontja 1955. január 7. Ezen a napon — mint az első nem fehér énekesnő—a Metropolitanben Ul- rika, a jósnő szerepét énekelte Verdi Álarcosbáljában. Fiatalon jórészt templomokban érvényesíthette te­hetségét, amelyről , Toscanini az 1935-ös Salzburgi Ünnepi Játéko­kon azt mondta, hogy ilyen hangot egy évszázadban egyszer lehet hal­lani. Az operabarátok milliói soha­sem fogják megtudni, válhatott volna-e belőle kiváló színpadi éne­kesnő, olyan későn debütált a nagyopera világában. Egy olyan énekhangot képviselt, amelyet so­kan már eltemettek: az úgyneve­zett contraltot, ezt a mély, nehéz, sötét tónusú hangszínt. Nem vé­letlen, hogy egy olyan művész, mint Sztanyiszlavszkij próbálta őt megnyerni 1936-ban Moszkvában a Carmen szerepére. HAZAI SZTÁRPARÁDÉ A zenekarok nyáron sem pihennek • Hat szuperzenész: a Tátrai Band. • Két szőke, három barna: az Éva-Neoton. (PN-reprók) Úgy tűnik, a nyár a zenekaroké. A hazai popvilág jelesei közül töb­ben is jelentkeztek új produkció­val. Elsőként a régi rókákról, az LGT-ről essék szó. Igaz, ők májusi koncertjeikkel búcsút intettek a ri­valdának, de tudtuk akkor is, ez nem azt jelenti, hogy többé nem hallunk tőlük dalokat. A búcsú­koncert műsorából összeállították azt az anyagot, melyet a kiskun­félegyházi székhelyű Aréna Kiadó jelentetett meg kazettán, lemezen és CD-n. Presserék zenevonata te­hát még mindig fut. igaz most már a hifitorony jóvoltából... Új szerzeményeket kínál a másik szupercsapat, a Tátrai Band. Kí­sértés címmel a Hungarotonnál je­leskednek fekete korongjukkal. A nóták a korábbi színvonalat tükrözik. Horváth Charlie, Ko­vács Tamás, Pálvölgyi Géza, Papp Tamás, Solti János és Tátrai Tibor neve mellett feltűnik egy régen lá­tott-hallott zenészé, Orszáczky Jackie Miklósé is, aki tizennyolc év után készített újra magyar nyelvű felvételt. Tátraiékkal most egy szá­mot játszik. Az Éva-Neoton azok közé a ze­nekarok közé tartozik, akik nem adják fel egykönnyen. A közel­múltbeli zenekari csetepatékon már régen túltették magukat, a két Neotonból Éváék maradtak a fel­színen. Az újságokból időközben arróljs értesülhettünk, hogy Csep- regi Éva anyuka lett, Dávid nevű kisfia már három hónapos. Úgy látszik, hogy Éva szinte a szülés pillanatáig dolgozott, hiszen nem­régjelent meg az a kazetta a Hun­garotonnál, amelyiken ABBA- slágerek szólnak magyarul. A svéd sikercsapat időtálló, nem véletle­nül újítják fel a külföldi zenekarok is a régi slágereket. Az Éva- Neoton magyar szöveggel kínálja a hajdani sikerdalokat. Arról is ér­tesültünk, hogy, hamarosan a bol­tokba kerül az Éva irányította Ne- oton új dalokat tartalmazó kiad­ványa is. Ilyen ez a popszakma: nincs megállás. Borzák Tibor Állati dolgok (8. oldal) LELKI POSTA „Alig van olyan napom, hogy a szomszédom ne okozna nekem valami bosszúságot. Kertes házban lakunk mind a ketten. Ha csak teheti, odasöpri elém a szemetet az utcán. Ami­kor nemrég szóltam neki, hogy ne csináljon ilyet, akkor megfe­nyegetett a szemétlapáttal, ami éppen a kezében volt. Hogy mi­lyen szitkokat szórt rám, arról meg jobb nem is beszélni. Én mindig tiszteletben tartom az idős embereket, de ő ezzel is inkább visszaél. Közel hetven­éves és így mindenütt meghall­gatják, pedig már volt olyan is nemegyszer, hogy alaptalanul jelentette fel az utca lakóit. Mindenki, mindent elnéz neki, és ő szabadon zaklatja a szom­szédait. Már odáig jutottam, hogy reggelente gyomorgörcsöt kapok a puszta gondolattól, hogy mi var rám. Orvoshoz is kellett fordulnom, mert képte­len voltam enni az állandó ide­geskedéstől. Mégis tehetetlen vagyok. Tudom, hogy nem le­hetséges változtatni ezen. Én egyedül élek a kisfiámmal és tel­jesen kiszolgáltatott vagyok. A szomszédommal együtt él a felnőtt fia és a férje is. Biztos még meg is vernének, ezek sem­mitől sem tartanak.” Mindnyájan csak akkor érez­zük otthonunknak a környeze­tet, ahova naponta megtérünk megpihenni, ha abban bizton­ságérzetet, nyugalmat találunk. Ahhoz, hogy erőt merítsen napi gondjai megoldásához, bizony nagyon fontos lenne, hogy ott­hont teremtsen maga és kisfia számára ilyen értelemben is. Az én házam, az én váram — tartják régóta a bölcs embe­rek, és önnek is erre kellene tö­rekednie. A háza falai mellett fontos lenne, hogy saját érzel­mi, lelki életében is erős válasz­falakat tudjon emelni, amiről visszaperegnének a szorongató gondolatai. Félelmei, az elkép­zelt vészhelyzetek állandó lakói lelkének. Még ha új helyre köl­tözne is, ezek akkor is önné mennének, hiszen ezek ott él­nek legbensőbb énjében. Beköl­töztek leikébe. Ezek betegítet- ték meg igazából és nem szomszéd áskálódásai. Ezek a képzelt veszélyek a valóságnak csak árnyékai, és mint minden árnyék, torzképek. Torzulásuk felnagyítja a bajokat is. Azt ja­vaslom, első lépésként ne azon töprengjen, mi módon tudna visszavágni, a szomszédjának is a sajátjához hasonló kellemet­len perceket szerezni. Nem „gyávaság” az, ha most inkább fegyverszünetet köt, vagyis igyekszik nem foglalkozni szomszédjával. Ne beszélgessen másokkal róla, ne fürkéssze szándékait, és mindenféle érint­kezést igyekezzen elkerülni. Er­re elsősorban egészségi állapota miatt van szükség. Ha sikerült kiűzni magából vagy legalább csökkenteni állandó félelemér­zetét, akkor testileg-lelkileg is meg fog erősödni. Ilyen lelkiál­lapotban a kellő önbizalom tu­datában fog majd kilépni az ut­cára, és szinte sugározni fog ön­ről ez az erő, ami meglátja — megtorpanásra készteti majd a rosszakaró, bajkeverő szán­dékot. Kúti Ibolya A gyermekek nagykövete- Korunkban, amikor az ember helyett a különleges effektusok vál­tak sok film tulajdonképpeni sztárjá­vá, megritkultak az ő tehetségéhez il­lő filmtémák. így egyelőre csak az emlékek maradnak meg: emlék­szünk régi filmjeire és azokban is bi­zonyos felejthetetlen képekre: ám el­sősorban egy színésznőre emlék­szünk, aki már régen kivívta mara­dandó helyét számtalan mozinéző emlékezetében az egész világon. így zárul Audrey Hepburn életé­nek könyve, amiből megtudhatjuk, hogy a Római vakáció és más filmek bájos fiatal lánya 60 esztendős. Le­zárta életét a filmmel és a múltat is; azt például, hogy éppen az említett filmbéli partnere, Gregory Peck el­hagyta a feleségét és gyermekét, hogy utánamenjen. Fénykorában egy kritikus azt írta róla: „Ez a lány még eléri, hogy a kebel teljesen ki­menjen a divatból.” Ma már tudjuk, hogy ezt nem érte el. Csak az jött ösz- sze, hogy a közönség megszerette, megkedvelte filmszerepeiben és testi valóságában is. Mi történt vele az­óta, hogy már nincs reflektorfény­ben? A Paris Matchnak igy nyilatko­zott: „Az UNICEF — az ENSZ gyermekszervezete — nagykövete vagyok. Távol a stúdióktól, a lám­páktól és a sztárvilágtól. Genfben la­kom, nyugodtan élem az életemet a kutyáimmal. S ha egy időre eluta­zom, bizony nagyon megsokasodik a postám. Ä szívemen viselem min­den küldetésemet. Ha például Szu­dánba kell utaznom, előtte készülök a vallás, a kormány, az ország prob­lémáiból. Ezenkívül különféle jóté­konysági rendezvényeket, konferen­ciákat, ebédeket, koktélokat és esté­lyeket szervezek az Egyesült Álla­mokban. Tehát sokat kell beszél­nem. És ehhez pedig tudnom kell, hogy mi történik a világban.” A TARTALOMBÓL így nem romlik meg a befőtt (6. oldal) Mitől lehet otthonos? (6. oldal) A csodálatos calendula (7. oldal) Színház a Dóm téren

Next

/
Oldalképek
Tartalom