Petőfi Népe, 1992. augusztus (47. évfolyam, 181-205. szám)

1992-08-11 / 189. szám

1992. augusztus 117. oldal

PÉNZ, VÁLLALKOZÁS, PIAC

ÖNPRIVATIZÁCIÓ A HÁROMSZÁZASOK KLUBJÁBAN

Bácsterv — átalakulás közben

Több Bács-Kiskun megyei céggel együtt a tervezővállalat is bekerült az önprivatizációra kijelöltek 300-as klubjába. Hol tart most a Bácsterv átalakulása, hogyan állja a versenyt az átmeneti időszakban az egyre nagyobb számban létrejövő kis tervezőirodákkal, magántervezőkkel — akik egy része korábban éppen a vállalattól távozott el —, s miként készül a későbbi időszakra, amikor már kft. formában kell a lépést tartania a konkurenciával?

— Az önprivatizáció, az, hogy mi magunk határozhatjuk meg az átalakulás formáját, tempóját, egyáltalán saját magunk tudjuk befolyásolni a folyamatokat, ez kedvez- ménynekis tekinthető—állítja Sebő László, a Bácsterv igazgatója. — Az viszont elemi érdekünk, hogy ha már csináljuk, akkor minél gyorsabban vigyük végig az átalakulást, mert különben az átmeneti időszakban szétzilálódhat az egész cég. Engem az átalakulás levezénylésére kértek föl a kollégák, azzal, hogy bizalmat szavaztak, én pedig fölvállaltam ezt, mert meggyőződésem: egy ilyen komplex tervezési szellemi kapacitást és a hozzá tartozó műszaki bázist, könyvtárat, dokumentációt, térképtárat nem szabad elkótyavetyélni. Egy ilyen nagyságrendű cégre a megyének, Kecskemét városnak és környezetének szüksége van.

Természetesen ez a Bácsterv, a mai hatvanas létszámával már nem a korábbi, 120 fős vállalat. Ezt, így, csökkentett, racionálisabban kialakított létszámmal lehetett és volt érdemes privatizálni. Az ÁVÜ elfogadta az átalakulási tervet, s ameny- nyiben a cégbírósági bejegyzés megtörténik, akkor május 31-ei dátummal létrejön egy egyszemélyes kft.,

illetőleg a bejegyzés nyomán, a törvény értelmében a kecskeméti ön- kormányzat is tulajdonos lesz, az ingatlan értékének arányában.

A kft. teljes jogutódlással alakul meg, törzstőkéje 28 miihó, a teljes vagyona 45 millió forint. A terv szerint a dolgozóknak a vagyon 51 százalékáig elővásárlási joguk van. Részben kedvezményesen, másrészt teljes áron. Én bizom benne, hogy ezzel élni is fogunk, sőt, esetleg az 51 százalékot meghaladóan is.

Az átalakulás után, amikor a megbízók is látják, hogy együtt maradt egy stabil, tőkeerős, éppen ezért megfelelő garanciát is vállalni tudó komplex tervezői csapat — amelyiken a felelősségvállalást később is számon lehet kérni, nem úgy, mint az éppen megalakuló, majd fél év múlva feloszló egymilliós alaptőkéjű kft.-ken, vállalkozásokon, nos, úgy érzem, hogy ekkor nekünk bizonyos nagyságrendű munkákat meg kell tudni nyerni. Gondolok itt a 4 tantermes iskolánál, illetőleg a 6 lakásos háznál nagyobbakra. Iskolán kívül más középület egyelőre alig- alig létesül. A bizakodás alapja: hogy a jelenlegi 60 fős kft.-vei árban versenyképesek vagyunk, ráadásul mi egy órán belül kiállítunk egy

olyan csapatot, amely megkezdheti egy komplex dokumentáció elkészítését a pályázatokra.

Állunk a verseny elé, ha munkát akarunk, nem is tehetünk mást. Elismerjük, hogy kellenek a kisszervezetek is, mert sok olyan feladat van, amelyeket azok gyorsabban, hatékonyabban megoldanak. De vannak ellentmondások is. Amíg nincs kamarai törvény, és nem szabályozzák a versenykiírásokat, addig áron alul is lehet szerződni, s ezzel a tervezés, mint szakma, leértékelődik. Az is vitatható, hogy egy iskolabővítésre 20-30 pályamunkát is elfogadjanak úgy, hogy a versenyben indulók minimális költségeit sem térítik meg. De amíg ezek az anarchikus állapotok uralkodnak, addig nekünk is ezt kell elfogadni, s indulunk is a pályázatokon — nyerési eséllyel.

Mert a meglevő gárda olyan komoly erő, amely erre alapot ad. Tény, hogy távoztak tőlünk kollégák, neves, jó szakemberek is, főként építészek, akiket sajnálunk, mert velük gyöngült a cég műszaki vonatkozásban. De az itt maradtak, hogy csak néhány nevet említsek: Albrecht László, Boros Pál, Báhner József, a Roszik házaspár, Krizsik László, Várkonyi Péter kiváló építész szakemberek, s remélem, ha beáll az üzem, akkor már én magam is többet tudok a tervezőasztal mellett dolgozni.

Váczi Tamás

RENDORLOVAK „CIVIL PÁLYÁN”

Istálló a Műkertben

A kezdőkkel általában Doktor István foglalkozik.

S

ikeresen szerepelt a Belügyminisztérium hagyományteremtő lovasversenyén a megyei rendőrválogatott. Az országos ötödik helyezést elért Nagy, Gál, Szepesi, Kiss összeállítású csapat, mely a bajnokság sportszerűségi díját is elnyerte, Kecskeméten, a mukert- városi lovardában készült a versenyre. Az őr és járőr alosztály lovainak a gondozását ugyanis január .óta egy vállalkozó végzi.

— Korábban itt egy sertéstelep volt, ezt béreltük ki a férjemmel három évre — mondja Doktor Istvánná, a lovarda vezetője. — Nyolcszázezer forint vállalkozási kölcsönt vettünk fel az épületek átalakítására, a szükséges eszközök, a lószerszámok és a kocsik vásárlására. Amikor pedig láttuk, hogy az átalakított épület befogadóképessége lényegesen nagyobb az igényeinknél, a szabad férőhelyek egy részét felajánlottuk a rendőrségnek. Ők éppen istállózási gondokkal küszködtek ekkor. Mindkét fél számára előnyös szerződést kötöttünk.

— Hogyan lesz egy lajosmizsei vegyesbolt eladójából Kecskeméten lovardatulajdonos?

— A falu határában, Benén, egy tanyán lakunk. Évekkel ezelőtt a szomszédos birtok budapesti gazdája, megunva a „parasztizálást”, felszámolta a gazdaságát. Amit

csak lehetett eladott. Egy másfél éves csikónak azonban valahogy nem akadt vevője. Kínálta, persze, nekünk is, de mi eleinte viccnek vettük a dolgot. Mikor aztán a csikó csak nem kellett senkinek, kezdtünk komolyabban foglalkozni a vásárlás gondolatával. Végül aztán megvettük. Nagyon szerettük, de a saját kárunkon rövidesen rájöttünk, hogy miért nem kellett senkinek: túl fiatal volt. Lovagolni még nem lehetett rajta, kocsit sem tudott húzni. Az étvágya viszont annál nagyobb volt. Elcseréltük hát egy hasas kancára. Miután lefialt, az egész család ezen tanult meg lovagolni. Aztán vettünk még egyet, utána meg a következőt. Négy-öt lovat azonban hobbiból már nem lehet tartani. Sokba kerülnek, valamit kezdeni kell velük.

— Több hasonló vállalkozás van mára környéken. Nem félnek, hogy a konkurencia lehetetlen helyzetbe hozza jönöket?

— Úgy hiszem, valójában mi senkinek nem jelentünk konkurenciát. Ide teljesen más vendégek járnak: elsősorban gyerekek és a környékbeli családok. Ä programjainkat és persze az árainkat is az ő igényeiknek megfelelően alakítottuk ki. Ha a kiadásaink megtérülnek, akkor már érdemes volt belevágni ebbe az egészbe. —galambos —

Részvényvisszavásárlás

Az az ár, amennyiért az Állami Vagyonügynökség felajánlotta kárpótlási jegyek ellenében az Inter-Éurópa Bank részvényeit, a pénzintézet számára is igen kedvező. A bank átlagosan 77,5 százalékos árfolyamon akarja visszavásárolni részvényeit az értékesítést végző , konzorcium brókercégeitől. Az ÁVÜ a pénzintézet részvényeit a kárpótlási jegyekre egy az egyben cseréli, miközben az értékesítést végző konzorcium gesztora, a Budapest Értékpapír és Befektetési Rt. szerint a kárpótlási jegyek legutóbbi árfolyama 70—80 százalék között alakul — nyilatkozta az MTI-nek Iványi György, az Inter-Európa Bank Rt. elnök vezérigazgatója.

Iványi György szerint az In- ter-Európa Bank minden olyan nagyobb részvénycsomagot meg fog venni az értékesítést végző brókercégtől, amelyeket augusztus 31-éig nem váltanak át kárpótlási jegyekre. Ebben az időszakban az ÁVÜ a kezében levő 184 millió forintos részvénycsomagból 61 millió forintot (10 ezer forintos címletekben) kínált fel a kárpótlási jegyek ellenében.

Az elnök vezérigazgató szerint a visszavásárlással a pénzintézet a jelenlegi részvényeseinek érdekében is fellép. Olyan minimális árat akar a részvényekre kialakítani, amely alá nem csökkenhet árfolyamuk.

CUKORREPASZEDO GEPEKET AD EL

Francia cég magyar exportmenedzsere

1985-ben a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Gépészmérnöki Karán végzett a kecskeméti Makáry György. A fiatalember ma a legjobb francia cukorrépa-betakarító cépeket gyártó Cég, a Moreau közép- és kelet-európai exportmenedzsere. A mérnök külkereskedőt kérdeztük:

— Hogyan lett a Moreau munkatársa, mit kell tudni cégéről?

— Az egyetem elvégzése után pár hónapig a Városföldi Állami Gazdaságban dolgoztam, majd Franciaországban a mezőgazdasági és élelmiszer-ipari gépekkel foglalkozó Stolz cégnél voltam gyakorlaton. Ott végeztem el egy külkereskedelmi iskolát, nemzetközi ipari marketinget és exportstratégiát tanultam. Dolgoztam a Peugeot-nál, majd a Saint-Gobainnél, onnan kerültem a Moreau-hoz, amely egy rendkívül rugalmas cég. Munkám a közép- és kelet-európai kereskedelmünk irányítása és szervezése. Sokat utazom, érdekes feladat nyomon követni a gyors változásokat, és gazdaságilag is részt venni ezekben. Cégemet 1890-ben alapították, fő profilja a cukorrépa-betakarító gépek gyártása. Az ’50-es években nagy sikerük volt a kétsoros önjáró gépekkel, a ’60-as évektől a hatsoros önjárókkal. Ma is a hatsoros gépek a favoritok, 45-50 cm-es sortávolsággal dolgoznak, nagyon jó hatékonysággal és megbízhatósággal. Jelen vagyunk a nyugati és keleti piacon is.

— Mi jellemzi leginkább a francia cukorrépa-termesztést és -betakarítást?

— A cukorrépa termesztése országonként eltérő. A franciák nagy táblákon, nagy teljesítményű gépekkel dolgoznak, a németek kisebb táblákon, más típusú gépekkel művelik a répát, takarítják be a termést. A volt szocialista országokban elsősorban a volt Szovjetunióból származó gépeket használták eddig. Az utóbbi években jó pár nyugati gép is bekerült, Mo- reau-gépek üzemelnek Magyarországon, a többi között Hatvanban, Szerencsen és Szolnokon. A francia farmergazdaságok nem minden esetben vesznek meg gépeket, hanem szolgáltató cégeknél rendelik meg a munkát (betakarítást). Ez a szakosodás fejlődési tendencia, ami Magyarországon most van kialakulóban.

— A Magyarországra behozott Moreau- és az itt elterjedt szovjet gépek között mi a legfeltűnőbb különbség?

— Két lényeges pontot emelnék ki. Egyrészt különbség van a kiszedőegységben. Az ukrán gépeknél feltétlenül a soron kell tartani a gépet, ujjas kiszedőjük — ha a gép elmozdul a sorról — belemegy a répába, így a tábla szélén lerakott sérült répa hamarabb kezd erjedni. A mi gépeink kétféle módszerrel dolgoznak: a talaj minősége és a megrendelő kívánsága szerint tárcsásak vagy rezgőkésesek. Másrészt: gépeink 5 turbinán, nagy felületen tisztítják a cukorrépát (rázzák le a földet), ami az egytnenetes betakarítás sarkalatos pontja.

— Hogy ítéli meg a magyar mezőgazdaság helyzetét, az importlehetőségeket?

— Magyarországon most is van pénz a fejlesztésre, van vásárlóerő! Nagyon nagy a konkurencia, minden valamirevaló nyugati cég itt topog, próbál piacot szerezni. A mezőgazdaságigép-vásárlás most megtorpant a privatizáció miatt. A németek kicsit könnyebb helyzetben vannak Magyarországon, ők már régebben jelen vannak a piacon, és az exporttámogatásuk jelentős. Igazi versenytársaink! A volt szocialista országok között feltétlenül Magyarországnak van a legnagyobb esélye a mielőbbi talpra álláshoz. Lényeges: ha Magyar- országra jövök, itt úgy dolgozom, mint egy nyugat-európai országban: van importőrünk, a Felmox Kft., aki a technikai kiszolgálást végzi, a kereskedelmi hálózatok kiépülnek, kezd kialakulni a viszont• Makáry György

eladói érdekeltség, nincs devizaprobléma. Létezik a piacgazdaságra jellemző adózási rendszer és az amortizáció, itt a cégek egyre jelentősebb része magáncég. Ha lezajlik a privatizáció, fellendül a mezőgazdaság is.

— Tapasztalatai szerint mi a helyzet a többi volt szocialista országban?

— Romániában nagyok voltak a változások az elmúlt három évben,' de sok helyen csak most kezdődik a mezőgazdaság szó szerinti gépesítése. A hagyományosan jó román— francia reláció segíti jelenlétünket, az együttműködést. Ukrajna Franciaországból nézve nagyon érdekes ország, hasonló méretekkel (lakosság, terület). Jók az adottságaik a répatermesztéshez, potenciálisan nagy cukortermelő ország lehet. Munkánk pénzügyi vonatkozásai itt a legösszetettebbek. Bulgáriában a cukorrépa-termesztés viszonylag kis területen történik, de eredményeik igazán jók lehetnek a technikai bázis megteremtésével. Egy biztos: gépeink jók és gazdaságosak, a modern masinákra most igazán szükség van az új utat járó, kereső kelet-közép-európai országok mezőgazdaságának. Külöcsönösen keresnünk kell a kapcsolatokat; ezért töltök én is sok időt ezekben a gyorsan fejlődő országokban.

k. m.

A Henkellé a Hungarovin

A Henkell und Söhnlein KG vette meg a Hungarovin Rt.-t, és így a Törley Pezsgőgyár is magántulajdonba került.

A 2 milliárd 107 millió forintos alaptőkével rendelkező részvénytár- saságÁVÜ-részvényeit, azaz 79,5 százaléknyi tulajdonrészt vásárolt meg a Henkell. A cégben több kisbefektető is tulajdonos. Számuk mintegy 30.

A 350 éves múlttal rendelkező italgyártó vállalat 900 dolgozót foglalkoztat. A vevő garanciát vállalt arra, hogy megtartja a dolgozókat. Vállalta továbbá a műszaki fejlesztést, erre a következő években 26 millió márkát áldoz. Fontosnak tartja a marketing- munka korszerűsítését és a dolgozók továbbképzését. A Henkell azt is vállalta, hogy újabb piacokat teremt a Hungarovin termékeinek. A tulajdonosváltással, illetőleg a sikeres privatizációval mintegy 20-30 ezer kistermelő, beszállító termékeinek felvásárlási gondja is megoldódik.

KERESKEDNI MÜS2ÁJÍ'

Komputertechnika és egy vödör krumpli

Nemrégiben a hazai külkereskedők némelyikének fölkészületlenségét jellemezte egy riport, amikor ismertette, hogy Baskíriában próbáltak szuperfejlett komputertechnikát árusítani — holott vödörrel mérik a krumplit. Elmeséltem ezt Tamás István helyettes főosztályvezetőnek és Takács Géza osztályvezetőnek, a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériumából. Érdekes értelmezést adtak:

— Először is, ezek szerint ott van krumpli, méghozzá vödörszámra. Másrészt: a vödör igenis nagyon pontos mérőeszköz, 10 kg krumpli fér bele. Továbbá nem fantáziálni kell, hanem ismerni sem árt a volt szovjet partnert.

— A nemzetközi kereskedelemben adnak valamit ezért az ismeretért?

— Nagyon is sokra tartják, bizonyítja ezt, hogy több mint egy- tucat háromtagú vállalkozás jött létre, melyek egyik tagja és szervezője magyar. Nyugatiaknak belevágni a volt szovjet piac viszonyai közé: kicsit amolyan ugrás a sötétbe. Ismeretlen terep az számukra. Ezért érnek sokat a magyar tapasztalatok. De! Ez nem tart örökké! Nem várnak ránk, amire mi ezt megtaláljuk, fölajánljuk. Ahogy múlik az idő, ennek a szakértelemnek úgy csökken az értéke. Ezért kellene sürgetően kamatoztatni.

— Most itt önök polgármesterekkel találkoztak, és konzultáltak a dél-alföldi régió köztársasági megbízottjával, dr. Farkas László államtitkárral. Miről esett szó e megbeszéléseken ?

— Igyekeztünk bátorítani a helyi közigazgatás vezetőit, hogy ösztönözzék a vállalkozókat, kereskedjenek a FÁK tagállamainak vállalataival. Az államtitkár úr pedig vázolta egy magyar—ukrán kereskedelmi találkozó szándékát, amelynek részleteit most nem, de koncepcióját alaposabban megtárgyaltuk.

— Milyen információkat adtak a polgármestereknek ?

— Csupán azt jeleztük számukra, honnan szerezhetik be azokat a jogi-gazdasági ismereteket, amelyek nélkülözhetetlenek a FÁK vállalataival történő kereskedéshez. Ezen információkat minisztériumunk (NGKM) készséggel bocsátja az érdeklődők rendelkezésére. Ézek egyébként afféle biztosítótok, amelyek garanciát adhatnak a magyar vállalkozónak.

— Mintha önök most optimistábbak lennének, mint korábban!

— Hála istennek, igen! A közelmúltban tető alá került az a megállapodás, amelynek révén jóval biztonságosabb ma a kereskedés a FÁK tagállamaival, mint korábban. Ennek értelmében a FÁK- béli partner, ha eladó, akkor itt nálunk levásárolhatja áruja ellenértékét, ami mindkét félnek jó. Továbbá az is igaz, hogy egy kissé lecsillapultak a nagy reménységek, és mindkét oldalon közelítettek a realitások irányába. Tehát mindenki kezdi megérteni, hogy az áhított nyugatnak elsődlegesen mint piacnak van ránk szüksége, de nem versenytárs eladókra.

— Tartok tőle, még Magyarország sem igazi piac...

— De, sajna, toronymagasan inkább az, elsősorban az információk terén, mint a FÁK tagországai. Fölkészültebbek, jártasabbak a nyugati üzleti életben vállalkozóink, mint a Csapon túliak. S ez döntő jelentőségű tény. Annyira, hogy nekünk kell FÁK-béli partnereink helyett is elvégezni a reklám- és a piackutatás, áru bevezetés feladatkörét.

— Fölveszik a versenyt a nyugati csodákkal a magyar áruk ?

— Egy-két éve még azt hitték, azt hittük, hogy nem. Ma már, ahogy terjed a szegénység mindkét oldalon, egyre keresettebbek a hagyományos, bár igénytelenebb, ám strapabíróbb termékek. Szaratov hűtőszekrény, Rakéta porszívó, evőeszközök és egyebek. Ám az is nyilvánvaló, a ráfizetéses olcsó termék önmagában ma már nem versenyképes.

— Dél-alföldi régiónkban hagyományos a szőlő-bor termelés ...

— Kevés a pénzük odaát, nem bort vesznek elsőként. Bár ... Ha meg tudnánk állapodni, talán. Ezen is dolgozni kell, mint mindenen. Ezért is hozták létre a minisztériumunkat, hogy segítsünk a vállalkozóknak kereskedni. Mi igyekszünk.

(tráser)

OSZTEN - macedón szatirikus lap