Petőfi Népe, 1992. július (47. évfolyam, 154-180. szám)
1992-07-07 / 159. szám
PÉNZ, VÁLLALKOZÁS, PIAC 1992. július 7., 7. oldal AZ EGYSÉG ÁRA: AZ ÁLLAMI TULAJDON A gyógyszerellátás privatizációja A gyógyszertári központok és a hozzájuk tartozó gyógyszertárak nehézkesen induló privatizációja már az első pillanatban kisebb vihart kavart. Az önkormányzatok és a többi érintett ugyanis nem ért egyet a tulajdonjog kérdésében. Az 1950- ben államosított, majd tanácsi kezelésbe adott, végül 1984-ben a tanácsi alapításúnak mondott közüzemi vállalatok körébe vont gyógyszertárakat és a húsz gyógyszertári központot sokan—így a kormányzat is — egyértelműen állami tulajdonúnak tartja. Mi a tárca álláspontja a tervezett privatizációról? Erről kérdezte az MTI-Press munkatársa dr. Hamvas Józsefet, a Népjóléti Minisztérium főosztályvezetőjét. — Az önkormányzati testületek képviselőivel és a Belügyminisztérium illetékeseivel folytatott többlépcsős megbeszélések eredményeként lassacskán kialakul a konszenzus ebben a — mi tagadás — kissé bonyolult ügyben—újságolta a főosztályvezető. — Az alapkérdésben nincs vita: a gyógyszerellátás mai rendjét át kell alakítani, mégpedig úgy, hogy az a folyamatos gyógyszerellátást ne akadályozza. Vállalkozásba adni a területen bármit is csak úgy lehet, hogy a szakma speciális követelményeinek érvényesülését a vállalkozók személye garantálja. Az is mindenki által belátható, hogy a privatizációnak az ország egész területén egységes elvek alapján kell lefolynia. A központok átalakítása — Mi lehet ennek az egységnek az alapgondolata? —Az a már lassan két éve meghirdetett privatizációs stratégia, amely szerint a gyártás, a nagykereskedelem és a gyógyszertárak átalakítását, privatizációját csak egymáshoz kapcsolódóan szabad elvégezni. Ma a gyógyszertárak a megyei központokhoz kapcsolódnak, ahol a gyártás, a nagykereskedelem és a patikák irányítása egy kézben fut össze. Ezeknek a gyakran ellentétes érdekeket képviselő funkcióknak a szétválasztása és magánkézbe adása csak alaposan átgondolt elvek alapján válhat gyakorlattá. — Miként? — A nagykereskedelmet az általános privatizációs szabályok szerint —a jelenlegi gyógyszertári központok 2-3 csoportba összevonva — alakítjuk át. így kerülhető el, hogy ne egy-egy nagykereskedő és gyártó legyen mind a húsz központ helyén, mert ez esetben sem a gazdasági, sem a szakmai háttér nem biztosíthatna, megfelelő lakossági ellátást. Ami viszont a gyógyszertárakat illeti, arra kidolgoztunk egy törvénytervezetet, abban bízva, hogy igen rövid idő alatt törvényerőre emeli az elképzeléseinket — megfelelő vita, netán módosítások után — a parlament. Ennek a legfőbb gondolata, hogy ismét személyi jogon működtetnék a gyógyszertárakat. Ezt láttuk a legcélszerűbbnek, akár történeti hagyományokból, akár a hozzánk hasonlítható európai országok mai gyakorlatából, akár az EK-igényekből, akár pedig a gyógyszerészszakma döntő többségének véleményéből indulunk is ki. Csak gyógyszerész! — A szakmai véleményeket hogyan összegezték ? —Ebben a Magyar Gyógyszerész Kamara volt segítségünkre. Küldöttközgyűléseik állásfoglalása és négyezer példányban megjelenő lapjuk nyilvánossága valóban az egész szakmát reprezentálja. — Mi a törvénytervezet lényege ? — Gyógyszertárat csak a Népjóléti Minisztérium engedélye birtokában lehet vezetni. A működtető csak gyógyszerész lehet, aki — ha nyugdíjba megy, vagy valamilyen más okból (például haláleset folytán) nem folytatja tovább ezt a munkát —akkor a jog visszaáll a minisztériumra, mely újra kiadja azt valakinek. Ha a korábbi működtető családtagja, például gyermeke is ott lesz a jelentkezők között, akkor — az egyéb feltételek megléte esetén — eredménnyel pályázhatja meg a gyógyszertár működtetésének a jogát. — Befolyásolja-e a törvény megszületését a bevezetőben említett tulajdonjogi vita? — A jelenleg működő gyógyszertári központok tulajdonjoga értelmezhető úgy, hogy azok bizony tényleg nem egységes tulajdonúak. Ám éppen azt szorgalmazzuk, hogy határozzák meg mindegyiket állami tulajdonként, mert az eddig elmondottak alapján talán belátható, hogy a mai helyzet gátja az ésszerű privatizációnak. Ha parlamenti döntéssel tisztázódik a tulajdoni helyzet, megkaphatja a kezdő lendületet a privatizációs folyamat, amely így az ország egész területén egységes rendbe foglalja majd a gyógyszerellátást is. Okulni a boltok eladásából Az önkormányzatok aggályát, hogy a magukénak vélt gyógyszertárak állami tulajdonba kerülésével jelentős bevételektől esnének el, túlzónak tartom, hiszen a privatizációból is befolyik hozzájuk a törvényben megszabott összeg, a gyógyszerkiskereskedelem pedig nem hasonlítható más, nyereségcentrikus forgalmazáshoz. Egyébként a lánc végén a gyógyszertárak privatizációját nem kell indokolatlanul sürgetni. Okoljunk más, például a kiskereskedelmi hálózat privatizációjának tapasztalataiból. — Mire gondol? — Azokra a jelenségekre, amikor a külföldi tőke benyomulása a külföldi termékeknek a hazaiak rovására való elterjedésével járt. Ez sem a lakosság, sem a magyar gyógyszeriparjavat nem szolgálná. S. J. A brit kormány vállalása Foodapest ’92 • Nemzetközi élelmiszer-, ital- és élelmiszergép-ipari szakkiállítást rendez november 25—29. között a Hungexpo Rt. a kőbányai vásárvárosban. Az első ilyen jellegű hazai szakkiállítás üzleti, piackutatási, valamint stratégiánkat felmérő szellemi fórum lesz egyúttal. Ez idáig 180 kiállító jelentkezett a szakkiállításra, ebből 122 hazai és 58 külföldi cég. Összesen 6210 négyzetméteren rendezik meg a kiállítást, amelynek 80 százalékán az élelmiszeripar, 20 százalékán pedig a hozzá kapcsolódó élelmiszergépipar és csomagolóipar mutatkozik be. A kiállításon a magyar élelmiszeripar teljes köre, valamint a nyugat-európai, a közép-keleti és Európán kívüli élelmiszerpiacok szereplői is képviseltetik magukat. Jelen lesz önálló nemzeti kiállítással az Európai Közösség valamennyi tagállama, ^továbbá az Amerikai Egyesült Államok, Kína, a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság és Svédország. A marketingcélokat szolgáló bemutatkozást szakmai konferenciával és előadásokkal kötik össze. Az előadók között lesznek az élenjáró szupermarketek vezetői, valamint külföldi élelmiszer-kereskedelmi szervezetek szakemberei. A brit kormány magára vállalja a Maxwell-nyugdíjasok júliusi járandóságának kifizetését. A nyugdíjakat emellett májusig — korábbi fölfüggesztésükig — visszamenőleg is megkapja a 4240 jogos tulajdonos. A pénzt abból a 2,5 millió fontos rendkívüli alapból biztosítják, amelynek létrehozását három héttel ezelőtt határozta el a londoni vezetés. A kormány emellett fölhívta a bankok és pénzintézetek figyelmét, hogy adják vissza azokat a pénzeket, amelyek a Maxwell-cégek elsikkasztott nyugdíjalapjaiból származnak. „NEM KELLENE INKÁBB MÁS SZÁLLODÁBA MENNÜNK, IGAZGATÓ ÚR?” TREND — osztrák gazdasági magazin. Minden automata egy hirdető Még ma is elevenen él bennem első — hetvenes évek végi — magyarországi utam jó néhány emléke. Akkoriban kezdtek megjenni a nagy pesti pályaudvarok várótermeiben és a vasárcsarnokokban a különböző automaták. Gyakran negyedórákig is szent áhítattal figyeltük krákogással, szipogással kísért igyekezetüket, mellyel az előzőleg lepottyantott poharakat Javéval, kakaóval vagy üdítővel töltötték meg. Sokszor csak a szórakozás kedvéért is bedobtuk a három darab kétforintost — amiből egy forintot még vissza is adtak —, hogy aztán néhány pillanatig élvezhessük furcsa zörejekkel kísért munkamódszerüket. Nemrég a tolmács szerepét töltöttem be egy vállalkozó ismerősöm külföldi üzleti tárgyalásain. Természetesen utazás közben is az üzletről beszélgettünk és ismerősöm elmesélte néhány Japánban szerzett élményét, benyomását. , Japánban az automaták meghatározói a kiskereskedelemnek. Ha a szigetország valamelyik városában az ember szeretne egy számára érdekes látványt megörökíteni, de nincs nála fényképezőgép, egyszerűen odamegy a sarki automatához s vásárolhat egy eldobható kamerát. A szomjas embert a lépten- nyomon fellelhető automaták kiszolgálják üdítővel, kávéval, sőt, dobozolt kávéval is, ami egyedülálló; télen meleggel, nyáron hideggel. De árusítanak az automaták vágott virágot, fagyasztott húst, friss kenyeret, hamburgert, cigarettát, hírlapot, sőt még ékszereket is! Érmék ellenében szinte mindent kidobnak magukból a fáradhatatlan gépek. Ismerősöm elmondta, hogy Japánban különös gonddal ápolják az eladó-vevő kapcsolatot, ennek ott ősi hagyományai vannak. Mégis az automaták térhódítása rohanó világukban szinte megállíthatatlannak tűnik. Az elmúlt esztendőben több mint negyvenmilliárd dollárt inkasszáltak a szorgalmas gépek. A japán udvariassági — időt igénylő — szokások is kedveznek az automaták terjedésének. A japán ember ugyanis sok időt tölt munkahelyén (a magasvasu- tak kocsijaiból este tíz óra körül is serényen tevékenykedő japánok ezreit látni a vasúti irodaházakban), ezért időt nyer a gépek használatával. A hagyományos üzleti hálózat azonban nem akar meghátrálni, ezért éles versengés folyik a „felek” között. A gépek előnyben vannak, hiszen kévés helyet foglalnak el, ráadásul a bolti eladáshoz számos alkalmazott munkája szükséges. Már működnek olyan automaták is a távol-keleti országban, amelyekből az árun a beépített mikrosütőn felmelegítheti a vásárló és várakozás közben nézheti az automata képernyőjén a cég hirdetéseit. Vagyis a gép egyben reklámügynök is. Ismerősöm szerint az automatáknak sehol sincs olyan jövőjük, mint Japánban. Ennek legfőbb oka a biztonság kérdése. A világ más részein a gépek ki vannak téve a rongálóknak, tolvajoknak. A szigetországban ilyen veszély ismeretlen. Szász András Tengerjárók német megrendelésre • Húszévi szünet után ismét tengerjáró hajókat gyártanak a Ganz Danubius angyalföldi gyárában. A német Thisscn cég megrendelésére elsőként három 2700 tonna hordképességű konténer- szállító hajó épül. Képünkön: a sólyatér. (MTI-fotó) INKÁBB INGYEN, MINT OLCSÓN Stradivari sem dolgozott másként Sokáig tartott, míg Semmelweis Tibor hangszerjavító-mester nyomára bukkantam. Kerestem a műhelyében és a lakásán, de hiába. Mígnem azt a tanácsot kaptam, hívjam a Zeneakadémián. Bevallom, erre nem gondoltam ... De mit csinál a Zeneakadémián egy hangszerkészítő? Iskolát vezet. Egy éve alakult a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Hangszerkészítő Iskolája, amelynek igazgatására őt kérték fel. Nyolc tanártársával együtt — akiknek nagy része tanítványa volt korábban, megpróbálnak kinevelni néhány hangszerjavítót. Olyan érettségizett fiatalokat képeznek tovább, akik legalább egy idegen nyelvet és egy hangszert már alapfokon ismernek. Két év alatt megtanulják a szakma alapjait, még egy nyelvet és egy hangszer kezelését. Erre van szükség ahhoz, hogy valaki érvényesülni tudjon ebben a szakmában. — Ezek szerint hangszerjavításban is elmaradtunk a világtól? — faggatom a mestert. — Még nem, de ahhoz, hogy tartani tudjuk a külföldön is elismert színvonalunkat, egyre komolyabb erőfeszítéseket kell tennünk. Nem egyszerűen több hangszerkészítőre van szükség, hanem jobbakra. Messzi földön jó a magyar szakemberek híre. — Úgy látom, ideje és energiája nagy részét leköti az iskola. Nem sínyli meg ezt a vállalkozása? — Egész életembeh többféle dolgot csináltam egyszerre. Húsz éve vagyok igazságügyi szakértő, 15 éve lettem vállalkozó, s közben mindvégig tanítottam a szakmunkásképzőben. S bár kétségtelen, hogy az új iskola felállítása sokkal több feladattal jár, mint maga a tanítás, mégis szívesen csinálom ... — De a nap akkor is csak 24 órából áll... — Sajnos, a hangszerjavításra valóban kevés időm jut. A mi szakmánkat igazi elmélyülés nélkül nem lehet gyakorolni, erre pedig most nincs lehetőségem. Az igazsághoz hozzátartozik: nagyon régen készítettem új hangszert. Halkan mondom, talán soha nem is volt túl nagy tehetségem hozzá, de a javításhoz értettem. Azt hiszem, a családunkban a fiam lesz majd az igazi tehetség, ő már úgy tanulja a hangszerkészítést, mint a régi mesterek. Hosszabb időt töltött Németországban, jelenleg Olaszországban tanul, az ottani mesterek kézről kézre adják. Mindegyik műhelyében készít egy-egy hegedűt, azután megy tovább. így midenkitől azt tanulhatja meg, amit az a legjobban tud. Benne az ügyes mesterből, bennem az elméleti szakemberből van több. A kettőre együtt volna szükség, de ilyen eddig csak Stradivari volt. Ugyanakkor a kereskedői véna sem hiányozhat a mesterekből! Azt szoktuk mondani: ingyen adunk hegedűt, de olcsón sose! Ebben a mondatban rejlik a hangszerkészítés lényege. — Változott a hazai piac az elmúlt 5 évben? — Amikor megnyitottam az első önálló műhelyemet, majdnem egyedül voltam a piacon. Ma negyvenen vagyunk. De ez egyáltalán nem baj, ugyanis ebben a szakmában mindenki megél, aki jól csinálja. Minket még a külföldi konkurencia sem zavar. Egyrészt, mert a minőségi magyar áru még mindig olcsó, másrészt azok a kufárok, akik olcsó tömegáruval árasztják el az országot, sorra elhalnak. A komoly vásárlók ugyanis nem érdeklődnek irántuk. Mi ugyanúgy dolgozunk, mint évszázadokkal ezelőtt. Nincs szükségünk infrastruktúrára, ipari háttérre, hiszen még a szerszámainkat is magunk készítjük. A mi munkafeltételeink állandóak: a nagy Stradivari sem dolgozott jobb körülmények között, „csak” a tehetségén múlott, hogy nagyszerű hegedűket készített. És itt visszakanyarodok az oktatáshoz: az Akadémián rövidesen akusztikai labor áll majd rendelkezésünkre a hanghullámok mérésére, bemutatására, de én azt tartom, hogy az a tanár, amelyik egy szál krétával a táblánál nem tud elmagyarázni bármit, az a műszerek segítségével sem képes rá. — Kik és milyen problémával fordulnak Önhöz? — Gyerektől aggastyánig, alföldi cigánymuzsikustól holland zenészig, rengeteg ember hozza el a hangszerét. Mint tudjuk: a hegedű él! Állandóan változik az alakja, érheti trauma, elrepedhet, megsérülhet. Ilyesmi még akkor is előfordulhat, ha nem használják, hát még szállítás közben! — Olyan szépen beszél a hegedűről, mintha azok hús-vér élőlények volnának... — Az igazi mesterek megszállottak, nem hétköznapi emberek. Ha hangszert készítenek, többnyire bezárkóznak, s van, aki addig elő sem jön, amíg el nem készült a „mű”. Addig nem iszik, nem eszik, nem pihen, nem alszik. Csak dolgozik. Persze, erre kizárólag a legnagyobbak képesek. — Ha végiggondolja, mit ért el eddig és mit szeretne még, mi kerülne a számadás egyik oldalára és mi a másikra? — Mindent, amit elértem, a szakmának köszönhetem. Mesterként ott tartok, hogy ma már pontosan tudom, mennyi mindent nem tudok, és ez nem kis dolog. Ha az anyagiak érdeklik: nem vagyok gazdag. Nem élek luxuskörülmények között, de nincsenek napi megélhetési gondjaim sem. Öröklakásban lakom a családommal, Mazdával járok és nem okoz gondot, ha el akarok utazni valahova. Szemléletemre jellemző, hogy amíg egy cipőért sajnálok kiadni háromezer forintot, addig egy könyvért akár 25 ezret is megadok. Ferenczy Europress Rejtvényes utazás a Country Toursszal A megfejtő neve, címe: Legközelebbi rejtvényünk egy hét múlva a PN-Kalauzban! A Country Tours Utazási Iroda és a Petőfi Népe közös játékában második rejtvényünk kérdései a következők: 1. Kié volt ez a hajó — mármint az eredetije — és jelenleg hol horgonyzik? Genovában — Barcelonában — Sevillában Az Ön szerinti helyes választ húzza alá! 2. Soroljon fel három olyan ismert zenekart, amelyik a nyereményeket fölajánló utazási iroda nevében megtalálható zenét játsza. 3. Melyik várost nevezik észak Velencéjének? Könnyítés: a Country Tours is szervez oda utazást. A megfejtést legkésőbb július 10-én kérjük postára adni! Cím: Country Tours Nagykőrös, Széchenyi tér 2., vagy Country Tours Kecskemét, Centrum Áruház, Nagykőrösi u. 2. Ugyanitta megfejtés személyesen is leadható. rcgsffssn A hegedűből a legcsodálatosabb hangokat csalja elő az értő kéz. (PN-archív)