Petőfi Népe, 1992. július (47. évfolyam, 154-180. szám)
1992-07-06 / 158. szám
10. oldal, 1992. július 6. SPORT Ez történt a megyei I. osztályú labdarúgó-bajnokságban A Tiszakécske kimagaslott a mezőnyből A megyei 1. osztályú bajnokság győztese, a Tiszakécske labdarúgócsapata. bajnokság záróforA tavalyi dulója előtt egy pont előnynyel vezetett a Tiszakécske a Fájsz és az Izsák előtt, és már szinte mindenki elkönyvelte elsőségét, amikor az utolsó 90 perc során olyan történt Izsákon, amire úgyszólván senki sem számított. A kécskei együttes valósággal „beleszaladt” egy katasztrofális vereségbe. Miután a Fájsz „kiizzadta” a Bácsalmás elleni győzelmet, ők lettek a bajnokok, míg Somogyiéknak csak a bronzérem jutott! Ekkor sokan azt hitték, hogy hosszú időkre befellegzett a Ti- sza-parti városban a fociéletnek. Szerencsére a szakosztályvezetés józanabbul gondolkozott és Szabó Tamás irányításával egy kicsit átszervezték a szakosztályt. A változásokat követően az addigi edző, Őrző István technikai vezető lett, helyette pedig Bánhidi József — aki egykoron már sikerrel dolgozott Ti- szakécskén — vette kezébe a karmesteri pálcát. Pályaedzője az egykori játékostársa, Czéh László lett. A többit már mondja el Bánhidi Józsefedző, az „új seprő”, aki valóban „jól sepert”. — Az elvesztett bajnoki aranyérem utáni kábulatból szerencsére elég gyorsan felráztam a társaságot egy jól sikerült alapozással. A játékosok képességeiről gyorsan képet alkottam magamban, hiszen ismertem őket már régebbről. Igazolásaink jól sikerültek, Peller József bravúrjai a kapuban már az indulásnál biztosabbá tették a védelem játékát, elől pedig Török László és Bállá Mihály az előkészületi mérkőzéseken valósággal rongyosra rugdalták az ellenfelek hálóit, így bizakodva vártuk a rajtot. Nos, edző talán nem is tud elképzelni jobb indulást, mint a Mélykút elleni 5—0-ás győzelmet, de sajnos gyorsan jött a kijózanító „hideg zuhany”, miszerint a szövetség jogosulatlan játékos szerepeltetése miatt 0 —3-mal a Mélykútnak ítélte a két pontot. A zöld asztalnál született ítélet után kis híján a padlóra kerültünk, de egy forró hangulatú szakosztályértekezleten elhatároztuk, hogy nem hagyjuk magunkat. A fiúk megígérték, hogy a pályán bizonyítanak. Be is indult a henger és a csapat egyre-másra gyűrte maga alá az ellenfeleket, így az őszi szezon végén már tetemes előnnyel vezettük a táblázatot. A téli alapozás után a szakosztályvezetés jóvoltából tovább erősödtünk. Ekkor került hozzánk Málik, Tóth Ferenc, Lovász, Mike, akikkel együtt megnövekedett önbizalommal vártuk a folytatást. A nagy csatában kiharcolt mélykúti siker után viszont néhány játékos már úgy érezte, hogy biztosan a zsebében van az aranyérem és egy kicsit kiengedett. Szerencsére gyorsan „helyre tettem” őket, és az Izsákon aratott fontos győzelmünkkel immár papíron is megvalósítottuk nagy álmunkat, a bajnoki cím elnyerését! Úgy érzem, ezért mindenki megérdemli a dicséretet, hiszen a bajnoki év során egy olyan jó kollektíva alakult ki a szakosztályon belül, mely a párját ritkítja. Sokan azzal riogattak az indulásnál, hogy milyen nagy ellentét lesz majd a régi kécskei és az új Kecskemétről érkezett játékosok között. Most elmondhatom, hogy a vészmadarak jóslatai nem váltak be, mert a játékosok csak egy célt, a Csapat érdekét nézték. A pályán mindenki helyt állt, de ez nem valósulhatott volna meg, ha nem kapjuk meg a kellő anyagi és erkölcsi segítséget az önkormányzattól, a baráti körtől, a szakosztályvezetéstől, a jóban-rosszban kitartó lelkes szurkolóinktól és szponzorainktól, akiknek ezúton is szeretnék köszönetét mondani támogatásukért. Az egész éves teljesítmények alapján a Peller — Málik, Somogyi, He- lik, Pálinkás, Ézsiás G„ Domonics, Tóth F., Balia L., Török, Balia M. összetételű gárda volt a legütőképesebb tizenegy, de a helyettesitő emberek, Kovács kapus, Gulyás, Jó- zsa, Gazdag A., Lovász, Mike, Gazdag J., Zoboki, Ézsiás B. is „hozták” magukat. Július 7-éig pihennek a játékosok, majd megkezdjük a felkészülést az új bajnoki évre. Ez az együttes így, ahogy van, biztosan állja a helyét az NB Ill-ban. Nem szeretnénk azonban szürke csapat maradni, ezért tárgyalásokat folytatunk néhány játékossal, így a „holtszezonban” is mozgalmasan telnek a napjaink. Farkas Tibor Ismét dobogón az Izsák Kellemes balatoni nyaralásról tért vissza Száz Sándor, az ezüstérmes izsáki futballcsapat edzője, akit arra kértem, elevenítse fel néhány szóban a bajnokság főbb mozzanatait. Először a csapat célkitűzéséről esett szó: — A tavalyi második helyezés után újból a három első hely valamelyikét tűzte ki a szakvezetés. Örülünk, mert célunkat elértük és szurkolóink is jól szórakoztak mérkőzéseinken. Azt most csak utólag teszem hozzá, hogy én aranyéremmel szerettem volna búcsúzni, ezért egy kicsit csalódott vagyok. — Tavasszal ragyogóan szerepelt a csapat. A bajnoki cím sorsa a Tiszakécske elleni találkozón dőlt el, egy nagyon jó hangulatú mérkőzésen. ■— Jó eredményeink következtében hosszú ideig követtük a listavezetőt a tabellán. Ahogy mondani szokás:, evés közben jön meg az étvágy. Állandóan figyelemmel kísértük riválisunk szereplését. Tudtuk, hogy kisebb, nagyobb botlásaik ellenére is nagy csata vár ránk. A rangadón a győzelem érdekében ki kellett támadnunk. Rutinos ellenfelünknek ez lehetőséget kínált, amellyel élni is tudott, és végül megérdemelten szerezte üreg a feljutást jelentő győzelmet. A csapat nevében gratulálok tiszakécskei sportbarátainknak és sok sikert kívánok nekik az NB Ill-ban is. — Az egyéni teljesítményekről mondana néhány szót? — A közvetlen védelem és a Barna—Domokos csatárkettős végig kiválót nyújtott. Néhány játékosomtól lényegesen többet vártam, itt Illésre, Sebestyénre, Bankesre és Gajdóra gondolok elsősorban. Ezzel együtt azért elmondhatom, hogy jó szellemű, sportszerű felfogású gárdával dolgoztam együtt. Minden edzőnek ilyen társaságot kívánok. — Közel húsz év alatt többször is elvállalta a csapat vezetését. Sikeres szereplés és sok öröm járt együtt. Most búcsúzik a csapattól? —- Valóban nagyon sok szépet kaptam a futballtól játékosként is, és edzőként is. Most úgy érzem pihenésre van szükségem. Nemsokára nagypapa leszek, a családban nekem is több feladat jut majd. A meccseken azért ott leszek, és szurkolok a fiúknak. — Gál — Ha valaki a bajnokság előtt arra voksolt volna, hogy a kalocsai labdarúgók a végén felállhatnak a dobogó harmadik fokára, bizonyára értetlenkedve néznek rá. Eltávoztak a csapattól a befejező csatárok (Farkas Z. és Hepp), odébbállt két középpályás (Matos Zs. és Dob- ler), bevonult a katonasághoz két ígéretes fiatal (Keszthelyi és Markó), úgyhogy Tamás Ferenc edző csak abban bízott, hogy a fajszi Csupor fivérek és a hartai Iván Flórián leigazolása, valamint Márton Zsolt visszatérése Miskéről megakadályozza a csapat mélyrepülését. Bár ekkor még nem sikerült megfelelni a célkitűzéseknek (a hetedik helyen végzett ősszel a csapat), már látszottak egy kedvezőbb tavaszi szereplés jelei. A sikeres téli felkészülést követően — melynek során bombaként robbant a hír, hopy Kalocsára igazol Evanics Zoltán, a nagy múltó bajai labdarúgó — olyan parádés díszlépést vágott ki a kalocsai együttes, amely történetében szinte egyedülálló. A Lajosmizse és Mélykút elleni magabiztos győzelmet követően még hétszer nyertek egymás után, eközben sikerrel vették kupameccseiket a magasabb osztályú Miske és Kiskőrös ellen, úgyhogy a végére maradt két fordulóban aratott győzelmük után szinte a szurkolók vállán hagyhatták el a pályát a korábban sokat kritizált játékosok. „A tavasz tizenhét pillanata!” emlékezett visz- sza a nagy menetelésre Tamás Ferenc edző. Boldogsága érthető, hiszen az őszi 14 ponttal szemben tavasszal 23-at szereztek, teljesítményük egyszerűen fantasztikus: 76,6 százalékos! Emögött az edző szerint az is meghúzódik, hogy menet közben sikerült passzív követő emberfogásból erőteljes letámadó védőjátékra átállni, s ez ellen a többi csapatnak nem volt ellenszere tavasszal. A Tiszakécskével szemben elveszített Bács-Kiskun Kupa-döntő ellenére Kalocsán megbecsülés övezi a labdarúgókat teljesítményükért. Azonban gondok is vannak a csapat háza táján, például Gojtán kapus és Berta műtét miatt nem tudja elkezdeni a felkészülést. Annyi azonban biztos, hogy az egyéves születésnapjára készülődő „KFC-bébi” akár a következő bajnokság meglepetéscsapata lehet a táblázat legfelsőbb régióiban. Csapai Lajos Az edző veszi a kalapját Törő Sándor, a Lajosmizse labdarúgócsapatának mestere tulajdonképpen sikeredző. Két éve, amikor átvette a valamikor szebb napokat látott csapat szakvezetését, az együttes a teljes bomlás állapotában volt. Igaz ez nem az eredményekben tűnt ki, hiszen akadt egy sor öreg, rutinos focista, akik bár edzésre nem jártak, vasárnaponként összeverődtek és játszottak egy jót. Sőt, többnyire még nyertek is. Azután egyik napról a másikra a szélrózsa minden irányába szétspriccelt a régi gárda. Törő Sándor edző vezetésével két év alatt kicserélődött, megfiatalodott az együttes. Néhány régebbi, lelkes játékos vezérletével jó szellemű, harcos csapat alakult ki. A tavalyi 9. helyről most a negyedikre léptek előre, és csak rosszabb gólkülönbségükkel maradtak le a bronzéremről. Hogyan folytatják? — kérdeztük. — Ezt már nem tudom — mondta az edző. — Szerződésem, ha a megállapodást annak lehet nevezni, lejárt. Ugyanis ingyen, társadalmi munkában dolgoztam. A vezetőség az általam benyújtott feltételeket nem fogadta el, így átadom a helyemet. Nagyon sajnálom, mert már jól együtt volt a csapat. Hogy ki lesz az utódom? Erről sejtelmem sincsen. Remélhetőleg nem hullik szét az együttes. Sz. Z. Az év válogatottja A tudósítók jelentése alapján a bajnoki évben minden héten összeállítottuk a forduló válogatottját. A legtöbbször jól szerepelt labdarúgókból félévkor is közöltünk csapatot. Most, az év végén elkészült a válogatott teljes névsora. Az év csapata (a zárójelben közölt szám azt mutatja, hogy a játékos hányszor szerepelt a forduló válogatottjában): Orell (Kerekegyháza 5) — Iván (Kalocsa 7), Jakus (Izsák 4), Vojnics (Mélykút 5), Domonics (Tiszakécske 10), Szabó G. (Jánoshalma 4), Evanics (Kalocsa 4), Tóth F. (Tiszakécske 5), Mata (Helvécia 7), Barna (Izsák 6), Lázár (Izsák és Lajosmizse 7). Az őszi csapatból négyen—Vojnics, Domonics, Mata és az Izsákról leszerelés után Lajosmi- zsére került Lázár—tudták megtartani helyüket, míg Szabó G. (Jánoshalma) a tartaléksorból rukkolt előre. Ketten, Evanics és Tóth F. csak tavasszal kerültek a megyei első osztályba. A gólkirály: Török (Tiszakécske) 36 góllal A további sorrend; 28 gólos: Bállá M. (Tiszakécske), 26 gólos: Barna (Izsák), 19 gólos: Mata (Helvécia), 17 gólos: Révész Zs. (Bácsalmás), Juhász (Soltvadkert), Lázár (Izsák — Lajosmizse), 16 gólos: Sümegi (Harta), 14 gólos: Csesznegi, Marosi (Soltvadkert), 13 gólos: Révész G. (Bácsalmás), Csermák (Kiskunhalas— Soltvadkert), Vadászi (Akasztó), 12 gólos: Óvári (Kerekegyháza), Csurka (GAMF), 11 gólos: Szénás! (Jánoshalma), Sziiják (Akasztó), Máté (Kerekegyháza), Csupor E. (Kalocsa), 10gólos^Csehi (Harta), 9 gólos: Domokos (Izsák), Juhász Zs. (Kerekegyháza), Csima (Lajosmizse), 8 gólos: Józsa (Tiszakékcse), Szabó G. (Jánoshalma), Tóth II. (Izsák), Vojnics. (Mélykút), Vatai (Kalocsa), Kertész, Lénárt (Kkfházi Honvéd), 7 gólos: Domonics (Tiszakécske), Oláh (Izsák), Ézsi (Mélykút), Baji (Kiskunhalasi Ganz), Iván, Facskó, Márton (Kalocsa), Oláh (Helvécia), Hájer (GAMF), 6 gólos: Török (Soltvadkert), Illés, Jakus (Izsák), Pongó (Mélykút), Nagy A., Pázsint (Lajosmizse), Aradi, Evanics (Kalocsa), 5 gólos: Deák (Akasztó), Szabó Z., Papp (Mélykút), Virágh (Kerekegyháza), Hermann, Velez, Papp L. (Kiskunhalasi Ganz), Doszpod (Harta), Mátéfi L. (Lajosmizse), 4 gólos: Fenyvesi (Jánoshalma), Bankes (Izsák), Juhász (Mélykút), Orosz, Réti (Kerekegyháza), Horváth (Bácsalmás), And- ricz (Kiskunhalasi Ganz), Kovács L. (Harta), Lakatos (Bajai Tsz SK), Bosánszki (Kkfházi Honvéd), Go- lovics (Helvécia), Kolarovszki (GAMF). 3 gólt 20,2 gólt 26,1 gólt 55 labdarúgó szerzett. Az öngólosok száma 9. A gólkirály Török mögött a mezőnyben több korábbi gólkirály neve is található, így Barna, Mata, Csehi most is eredményesen szerepelt. A felnőttbajnokság 240 mérkőzésén kereken 800 alkalommal szedték ki a labdát a kapuból, ez 3,33-as gólátlag. A 210 ifjúsági találkozón 895 gól esett, ez 4,26-os átlagnak felel meg. Mély víz, csak úszóknak! Kiskunfélegyházi tudósítónk, Rácz Zoltán „virágnyelven” vagy inkább „úszónyelven” fogalmazta meg a Honvéd együttesének kiesését. A kiskunfélegyházi labdarúgók úgy jártak, mint az az ember, aki nem vagy csak gyengén tud úszni és bedobják a mély vízbe. Kapkod, ful- doklik, aztán vagy akad úszómester, aki kihúzza, vagy alámerül. A félegyázi labdarúgócsapat sokáig a felszínen volt, mert voltak jó „úszói” és akadt mestere is. A kép idővel változott. A jobbak elmentek és változott a mester személye, aki viszont csak azt küldhette a medencébe, aki éppen a parton volt. Ennyi körülbelül a kiskunfélegyházi labdarúgócsapat elmúlt egyévi története. A segítség — továbbra is az úszónyelvnél maradva — új mester révén mér későn jött. Nincs más hátra, ősztől a korábbinál kisebb medencében folytatják töretlen akarattal, s abban a reményben, hogy egy év múlva ismét a megyei élvonalban képviselhetik Félegyháza pillanatnyilag mélyre sodródott labdarúgását. Számok tükrében a megyei labdarúgó-bajnokság 1. Tiszakécske 30 24 3 3 88-24 51 Harminc mérkőzésből 24 győzelem, három döntetlen és mindössze három vereség. Pontosan 85 százalékos teljesítmény. Ennyivel nyert bajknokságot á Tiszakécske. Érdekes, hogy kécskeieket a pályán csak a Kerekegyháza tudta megverni, ám ők kétszer is véghez vitték ezt a bravúrt. A Tiszakécské- nek az ősszel ment jobban a játék. Akkor az óvás miatt elvesztett 2 pont mellett az utolsó fordulóban kaptak ki hazai pályán. Tavasszal időnként „lazított” az együttes és többnyire a középcsapatok ellen csúszott be néhány döntetlen, de a rangadókat akkor is komolyan vették. A Tiszakécske együttesében tavasszal 17 labdarúgó kapott játék- lehetőséget, de tíznél többször csak 12 focista lépett pályára. Öten valamennyi mérkőzésen részt vettek hárman 14, ketten 13 alkalommal jutottak szóhoz. A leggyakrabban szerepelt csapatuk: Peller (14) — Somogyi (15), Málik (15), Domonics (15), Helik (13), Mike (11), Balia L. (14), Pálinkás (13), Tóth F. (14), Balia M. (15), Török (15). A további sorrend: Józsa (11), Ézsiás G. (9), Lovász (6), Salánki (3), Zoboki (3), Kovács kapus (1). 2. Izsák 30 18 8 4 82-39 44 Tavaly az izsákiak számítottak a Tiszakécske „mumusának”, mert a bajnoki hajrában elütötték őket az első helytől. Az idén viszont a kécskeiek mindkétszer győztek ellenük, sőt Izsákon sima 3—1 volt az eredmény a bajnok javára. Az Izsák együttese hat csapat ellen volt százzázalékos. Három pontot gyűjtöttek a Kiskunhalastól, a Hartától, a Lajosmizsétől és a Kiskunfélegyházi Honvédtől. A Kalocsa és a Kerekegyháza együttesével kétszer döntetlenül mérkőztek. Pontot csak a bajnoktól nem szereztek. A győzelmek, döntetlenek és vereségek száma ősszel és tavasszal is azonos. A csapat legjobbjai Barna és Tóth II. Ősszel még Lázár vezette a listát, ám ő tavasszal már a Lajosmizsét erősítette. A csapat teljesítménye 73 százalékos volt. 3. Kalocsai FC 30 15 7 8 58-41 37 Ősszel még bizonytalankodott a kalocsai együttes, mindössze 14 pontot gyűjtött. Tavaszra remek sorozattal küzdöttük fel magukat az élcsoportba és 23 ponttal a tavaszi másodikak lettek. Legjobbjaik Iván, Evanics, Gojtán, Farkas és Berta. A házi gólkirály Csupor E. lett. Az együttes teljesítménye 62 százalékos. 4. Lajosmizse 30 14 9 7 48-34 37 Csak rosszabb gólkülönbséggel szorultak a Kalocsa mögé. Tavasz- szal több gólt szereztek, mégis egy ponttal elmaradtak az őszi teljesítményük mögött, de a helyük a táblázaton nem változott. A csapat legjobbjai: Csontos kapus, Lázár, Csima, Árva. 5. Kcrekegyh. 30 13 10 7 56-34 36 Ősszel gyengén kezdtek, s a 7. fordulóban bekövetkezett edzőváltásig csak all. helyen álltak. Bende József vezetésével innen kapaszkodott föl az együttes az ősz végéig az 5. helyre és ezt végig megtartotta. Tavasszal 2 ponttal többet szereztek, de a rivális Lajosmizse elleni vereség miatt nem léphettek előbbre. A csapat legjobbjai: Máté, Óvári, Orell, Réti és Nagy J. Erényük a kiegyensúlyozottság. A házi gólkirály Óvári. 6. Mélykút 30 13 9 8 56-36 35 Ősszel még bajnokjelöltnek számított a csapat, vagy legalábbis a Tiszakécske vetélytársának. Nekik sikerült — egyébként jogos — óvással a kécskei 5—0-ás vereségből 3—0-ás győzelmet kovácsolni. A Mélykút ősszel 23 ponttal második volt. Tavasszal viszont mindössze 12 pontot szereztek és a középmezőnyben fejezték be a bajnokságot. Legjobbjaik: Vojnics, Vaits, Tápai, Szabó Z. A házi gólkirály Vojnics. 7. Soltvadkert 30 14 6 10 67-44 34 Az őszi és tavaszi teljesítményük közt csupán annyi a különbség, hogy tavasszal 3 góllal kevesebbet szereztek. A Kalocsa előretörése miatt kerültek egy hellyel hátrább. Legjobbjaik: Dobszai, Juhász, Csesznegi, Csermák, a házi gólkirály Juhász. 8. Akasztó 30 8 13 9 40-43 29 Tavasszal javítottak és sikerrel tartották helyüket a mezőny közepén. Győztek az előttük végzett Soltvadkert és Mélykút ellen, pontot szereztek a Tisza- kécskétől is. Legjobbjaik: Dus- noki, Filus, Szírják, Vadászi. A házi gólkirály Vadászi. 9. Jánoshalma 30 7 10 13 34-52 24 A jelenlegi csapat tudása messze elmarad a hajdan volt NB Il-es együttesétől. Érdekes, hogy tavasszal kevesebb pontot gyűjtöttek, mégis előbbre rukkoltak a táblázaton. Legjobbjaik Szabó G., Miskolczi, Szénási, Fenyvesi. A házi gólkirály Szénási. 10. Helvécia 30 10 4 16 45-65 24 Tavaszra visszaesett az együttes, pedig a játékosok tudása alapján jobb helyezést vártak. Legjobbjaik Mata — aki egyszer még kapusként is kiemelt volt — valamint Golovics. A házi gólkirály Mata. 11. Harta 30 7 9 14 44-55 23 A jelenlegi gárda árnyéka az egykori megyei bajnokcsapatnak. Az idén csak az utánpótlásuk jeleskedett, amely biztató a jövőre nézve. A legjobbjaik: Sümegi, Csehi. A házi gólkirály Sümegi. 12. Kkh. Ganz 309 8 6 16 43-68 22 A névváltozás sem segített, a csapat nehezen kerülte el a kiesést. Az együttes gyenge szereplése megmagyarázhatatlan. Legjobbjaik: Andricz, Szarka, Baji. A házi gólkirály Baji. 13. Bajai Tsz SK 30 8 6 16 30-57 22 Sokáig biztos kiesőnek látszott az együttes, de jól hajrázott és tavasszal 14 pontot szerezve kiharcolta a bentmaradást. A legjobbjaik: Zsibrek, Éber, Bohos, Lakatos, Gyenei. A házi gólkirály Lakatos. 14. Bácsalmás 30 8 6 16 42-79 22 Az ősszel még 10. volt a csapat, de tavasszal 8 pontot szerezve a mezőny legrosszabb teljesítményét nyújtotta. Szerencsével maradtak bent. Legjobbjaik: Révész Zs., Révész G., Prikidánovics, Horváth, Szabó. Á házi gólkirály Révész Zs. 15. Kkfházi Honv. 30 7 6 17 33-55 20 Kiesésük törvényszerű volt. Bár tavasszal javítottak, a bentmara- dáshoz ez kevésnek bizonyult. Legjobbjaik: Lénárt, Kertész, Fekete. A házi gólkirályi címen Lénárt és Kertész osztozik. 16. GAMF DSK 30 7 6 17 34-74 20 A tavaszi teljesítményük alapján all. helyet szerezhették volna meg. Ősszel még nagyon „harmatos” volt az együttesük. A bentmara- dáshoz jó hajrá sem volt elég. Legjobbjaik: Szabó T., Hájer, Kolarovszki, Engel, Magyari. A házi gólkirály Csurka. A BAJNOKSÁG TAVASZI EREDMÉNYE: 1. Tiszakécske 15 11 3 1 38-11 25 2. Kalocsa 15 10 3 2 27-13 23 3. Izsák 15 9 4 2 43-24 22 4. Kerekegyháza 15 7 5 3 26-16 19 5. Lajosmizse 15 7 4 4 26-18 18 6. Soltvadkert 15 7 ' 3 5 32-27 17 7. Akasztó 15 4 7 4 14-16 15 8. Bajai Tsz SK 15 5 4 6 25-44 14 9. Mélykút 15 4 4 7 20-23 12 10. Kkfh. Honvéd 15 4 4 7 19-25 12 11. GAMF 15 4 4 7 19-31 12 12. Kiskunhalas 15 4 4 7 19-32 12 13. Jánoshalma 15 3 35 7 13-22 11 14. Har(a 15 2 6 7 20-29 10 15. Helvécia 15 4 2 9 24-34 10 16. Bácsalmás 15 3 2 10 21-41 8 A táblázatból kitűnik á két — egyébként bentmaradt - Helvécia és Bácsalmás együttesének visszaesése. Kalocsa: „díszlépés” tavasszal
