Petőfi Népe, 1992. július (47. évfolyam, 154-180. szám)
1992-07-04 / 157. szám
SPORT 1992. július 4 oldal Polgárék továbbra sem vállalják a válogatottságot Pénteken, a sakkozó Polgár testvérek edző édesapja, Polgár László egy bejelentéssel kereste meg az MTI munkatársát: ‘— Ezúton, tehát a sajtón keresztül szeretném közölni, hogy mindaddig, amíg a szövetség vezetésében nem történik személyi változás, lányaim semmilyen formában nem vállalnak szereplést a válogatott színeiben. Vonatkozik mindez természetesen az őszi, magyarországi csapat-Európa- bajnokságra is. Ha úgy tetszik, ez a bejelentésünk amolyan nyilt levél a Magyar Sakk Szövetség felé. — Miért éppen most vált aktuálissá ennek a közlése, hiszen a manilai sakkolimpiát megelőző viharok lassan elcsitulni látszottak? — Az olimpia egyértelműen bizonyította, hogy nem sikerült a hagyományoknak megfelelő csapatokat kiállítani. Mindezért, és, Adorján András minősíthetetlen viselkedéséért, a szövetség egyes vezetői a felelősek. Mindezek után következett a csütörtöki elnökségi ülés, amelyen elmaradt mind az önkritikagyakorlás, mind pedig a lemondás. Megnevezné, hogy ki vagy kik ellen van kifogása? — Elsősorban a főtitkár Ambrus Zoltánnak kellene levonni a következtetést. Mint ismert, ő volt az, aki az emlékezetes 8:7-es szavazásnál nyíltan vállalta a „nem” voksát Alekszandr Csernyin szerepeltetésének ügyében. S ha már a személyi változásokról esik szó, hadd mondjam el, hogy szívesen látnám a főtitkári székben Hazai Lászlót, az elnöki vagy szövetségi kapitányi tisztségben pedig Benkő Pált. — Gondolom, a válogatottban való szereplés nélkül is akad elég versenylehetőségük. Hogyan alakul a további program? Vasárnap hosszú útra indulunk, hiszen szeptember közepén jövünk ~ csak“~haza. Először az Egyesült Államokban ül asztalhoz a három lány egy nagymesterversenyen, majd Ausztráliában megyünk egy rapid tornára. Ezután a Holland Antillákra, Aru- bába utazunk, ahol a női világválogatott mérkőzik a férfiszeniorok csapatával. Utóbbiban Benkő Pál irányításával olyan nevek szerepelnek, mint Szmiszlov, Geller, Polugajevszkij, Grigories. A nőknél Judit és Zsuzsa kapott helyet a válogatottban, mig Zsófi az elsőszámú tartalék. Két évig, két keréken Három fiatalember őrültségnek tűnő vállalkozásba kezdett. A helvé- ciai Szakolczai József és Molnár Pál, valamint a budapesti Maráz Ferenc elhatározták, hogy körbekerékpározzák a Földet. Az útiterv szerint 60 ezer kilométer megtétele után érkeznek majd Barcelonába, a nyári olimpiai játékokra. Az expedíció 1990. szeptember 10-én vágott neki a nagyvilágnak. Hármójuk közül Szakolczai Józsefet Törökországban baleset érte, ezért haza kellett jönnie. Két társa azonban jelenleg is kerekezik. Az USA-ban a vélemények az ország felső vezetéséről is eltérőek. Leginkább a züllött, és korrupt jelzőket használják. A szenátorok fedezet nélküli csekkeken költenek milliókat, az alamizsnaszedésről (segély) vállalkozók százalékosak és gazdagodnak, reklámként kölcsönkérve egy-egy kórház vagy iskola nevét. A hontalanoknak létesített ingyenkonyhán az államnak kétszer annyiba kerül egy tányér leves, mintha azt egy kisvendéglőben állították volna elő. A technika olyan fokot ért el, hogy nagyrészben már csak „trógermunkára” van szükség. Betanulási idő 5 perc, butábbaknak félóra. A gyárosok mindig olcsó munkaerővel dolgoztatnak, mivel a munkások mindig kezdő emberek, új dolgozók. Amint eltelik annyi idő, hogy emelni kellene a fizetésen, kirúgják őket, és újakat vesznek fel. Kivétel csak ott van, ahol van szakszervezet. A középosztály egyre lejjebb csúszik. A piac abszolút telített, egyre nehezebb termelni. Szomorú, de Amerikának úgy kellene a háború vagy a háborús veszély, mint a tavaszi eső. Ez az ország alapjában véve a hadiiparra rendezkedett be, ami a Szovjetunió fennállásáig kitűnően jövedelmezett. Ma egy középosztályú amerikai bérli a házát vagy törleszti. A családban van két vagy több autó (itt nagyon gyorsan elvesztik az értéküket), két-három színes tévé, egy két videomagnó, hifitorony, és a konyhában mindenféle elektromos készülék. Az emberek legnagyobb része azonban mégsem boldog. Látszik az arcukon a rájuk nehezedő nyomás, a bizonytalan jövőtől való felelem. Még az sem biztos, hogy holnap menniük kell dolgozni. Ha pedig elvesztik a munkájukat, akkor néhány hónap alatt nullára redukálhatják anyagi helyzetüket. Először az 500 dolláros televíziót adják el 100 dollárért, azután az elektromos készülékeket, majd az autót negyedáron, s legvégül a telefont. Ha azt kikötik, akkor már nincs semmi esély. Az állami állások a biztos jövő, de azokba csodával határos a bejutás. A legtöbb ember kénytelen kitalálni valamit, ha nem akar a trógermunkákból megélni. Ilyen szempontból nagyon élelmesek a kivándorolt magyarok. Nagyon sokan teremtették meg saját üzletüket. Nem hiszem, hogy az anyagi javak utáni hajsza még sokáig mozgásban tudja tartani a világot. Akinek nincs pénze, az ezután sem lesz nagy vásárlóerő, akinek van, az meg már szinte minden műszaki cikkel rendelkezik. Úgy érzem, Amerika, akárcsak valaha Róma, vagy megújul, vagy a végnapjait éli. Sajnálom, hogy Juttába nem jutottam el. Ott a mormonok még a saját hitükben, békében, jólétben, tisztességben és szere- tetben élnek. Ezeket az embereket az ilyen dolgok még lelkesítik, ott érdemes biciklizni, és talán úgy élni is. Molnár Pál HOGYAN TOVÁBB, BAJAI BÁCSKA? Csak a feljutásért jár prémium Eldőlt végre a bajai kosárlabdázás sorsa: továbbra is külön utakon folytatódik. A Bajai TK csapata anyagi okok miatt jövőre is marad az NB II-ben, a Bácska pedig nevezett az NB I B-be. Ezek után tettünk fel kérdéseket Kan- csár Máténak, a Bajai Bácska elnökének a bajnoki (le)szereplésről és a folytatásról. — Ki a felelős a kiesésért: az edző, a játékosok vagy a vezetők? — Az edző annyiban felelős, hogy a meglevő játékosállományból nem tudott csapatot alkotni. Ráadásul a nyilatkozataival szemben az elnökség úgy véli, hogy ebben a társaságban benne volt az A csoport, csak Ő nem tudta kihozni. A játékosok, főleg az öregek felelőssége ott van, hogy a fiatalok beépítése erős ellenállásukba ütközött, másrészt a bajnokság második felében fizikailag sem tudtak kellően felkészülni, nem volt megfelelő az edzettségi állapotuk. Ebben azért az edzők szerepe sem elhanyagolható. A vezetőség is hibázott, korábban és keményebben kellett volna figyelmeztetni az edzőt és a játékosokat. M— Milyen tanulságai vannak a történetnek? ~.El kellene érni a vezetőségnek — mivel a játékosok többsége profi , hogy éljenek is, eddzenek is, játsszanak is profi módon. — Hogyan tovább? A játékosok zömének él a szerződése, csak Ághé és Mihalo- vicse járt le június 30-án, de bízunk benne, hogy sikerül velük hétfőn megegyezni. Gorjanácz már jelezte, hogy abbahagyja, míg Likár és or. Varga folytatni kívánják. Ha vállalják a feltételeket: tisztességes edzés, jó erőnlét, jó játék, akkor természetesen szükség van rájuk, de csakis teljes erőbedobással. Az ő sorsuk is előreláthatóan hétfőn dől el. Rozwadowskitól szerződése lejártával elköszöntünk. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy a fiatalok mielőbb beépüljenek a csapatba. A múlt évben Kaposvárott katonáskodó, majd a leszerelés után Kecskemétre kölcsönadott Réthátiék is hazatérnek. Szerződtetünk egy orosz centert is. Az edző személye még nem dőlt el, de a jelöltek listája három bajai főre szűkült. Az biztos, egy nagyon kemény kezű, főállású edző kell, aki független, senkihez nem kötődik. Nagyon fontos, hogy rendet rakjon a fejekben, és bevezesse a már részletezett profi szemléletmódot. — Miben kívánnak még változtatni? Tűrhetetlen ez a rossz kapcsolat a bírókkal, a játékvezetői testülettel, sőt a szövetséggel is. Ezen mielőbb változtatni kell. Bajának nagyon rossz híre van, de nem a szurkolókkal van gond. A jó kapcsolat kialakítása elsősorban az edzők és a vezetők feladata. Változtatni kell az eddigi stíluson, és jó kapcsolatot kell kiépíteni a sajtóval. Én elfogadom, sőt, igénylem a kritikát, az észrevételt. — Mi a célkitűzésük? Szeretnénk felkerülni az A csoportba. A játékosok premizálási rendszere, bérezése is ehhez lesz alakítva. Baja kosárlabdahagyományai nem engedhetik meg, hogy évekig a B csoportban vegetáljunk. Zalavári László Nem éheznek a versenyeken A bajai kajakosok-kenusok nem várnak a sült galambra. Még a költségvetés elosztásakor kiderült, ebben az idényben sem lesz a szakosztálynak elegendő pénze a versenyeken való étkeztetés finanszírozására. Hogy azért mégse álljanak erőtlenül a lapát mellé a versenyzők, a baráti kör vállalkozott a kalóriapótlásra. Az egyik szponzor egy hízott sertést ajánlott fel, melyet a feldolgozás után hűtőládába raknak, amit majd a versenyeken a vállalkozó szülők fognak megfőzni, feltálalni. Két verseny időpontja is közeleg, az országos videkbajnokság és az utánpótlásbajnokság, ahol a 4 napos versenyek során 40-50 fő étkeztetését kell majd biztosítani. A baráti kör emellett komoly technikai felszerelésekkel is segíti a szakosztályt az évek óta tartó eredményes szereplésben. Kiváló sportolók és edzők Kiváló Ifjúsági Sportolókat díjaztak csütörtökön Budapesten. Megyénk képviseletében Gyimesi Zoltán, a Dutép SC sakkozója kapott elismerést. Edzője, Ábel Lajos a Kiváló Nevelőmunkáért díjat vehette át dr. Jakabházy Lászlótól, az OTSH elnökhelyettesétől. Az olimpiára való felkészülés miatt nem lehetett jelen az ünnepségen Hamzók József , a Kalocsai SE Ka- ge Rt. birkózója és nevelője, Katus György, ezért ők egy későbbi, hasonlóan ünnepélyes alkalommal vehetik majd át plakettjeiket. KOSÁREDZŐ, KEZÉBEN MUNKAKÖNYVVEL Halott városban próbáltam ébresztőt fújni akik ezt hirdetik a városban, még alapjaiban sem ismerik, mi a különbség a profi és az amatőr sport közt! — Ön szerint mi? — Nézze, beszélhet nekem a Rác úr és csapata arról, hogy saját, kecskeméti fiatalokra kell építeni. Ez mind szép és amatőrnek titulált, csakhogy nincs utánpótlás Kecskeméten! Ahhoz, hogy kialakuljon, legalább hat évre és összefogásra lenne szükség. Addig viszont megszűnhet a sportág a városban, mert százötven centis srácokkal nevetséges élvonalbeli mérkőzést játszani! En annak idején dolgoztam amatőr körülmények közt, de olyan kosarasokkal, mint Kovács Tamás, Farkas Pista, Szabó Feri, Csikai, Gál és a többiek. Munkából jöttek edzésre, imádtak kosarazni, tombolt értük a közönség, megbecsült emberek voltak a városban. —S ön szerint mi mostanság a profizmus? — Nem kell messzire menni: Kecskeméttől tizenöt kilométerre, Nagykőrösön virágzik a kosárlabda! S kik öntözik a virágokat? Kecskeméten nevelkedett kertészek! Ebből a városból kilenc olyan kosaras távozott az utóbbi időben, akikkel dobogón lehetne végezni az NB I- ben. Salgótarjánban gondoltak egyet és remek csapatot kovácsoltak. Ezer ember szorong a nézőtéren, szurkolnak, a fiatalok jól érzik magukat. Itt? Lézeng nénány idősebb ember a sportcsarnokban, különösebb izgalom nélkül figyelik a meccseket. A fiatalok? Sehol! Hát persze, hogy nem jönnek, nincsenek példaképek, nagy játékosok a csapatban, akikkel jó lenne együtt játszani, figyelni őket, tanulni tőlük. — Miként lehetne változtatni ezen a tényen ? — Mondtam már. Kell hozzá egy kis eltökéltség, hat év, jó kosarasok, testnevelők, edzők. Mert mi lehet a cél? Az, hogy öt-hatszáz fiatal kecskeméti érezze magát jól a kosárlabdapályán és a nézőtéren. Ám ehhez, az induláshoz is kell egy jó csapat, s persze kellenek szponzorok, no és egy sportellenes, sportügyekben járatlan önkormányzattal sem lehet eredményt produkálni... Meg kell adni a lehetőséget azoknak, akik győzni akarnak, jobbak szeretnének lenni. Ám ezeket az embereket teljesítményük mértékében meg is kell fizetni. — Sértődöttnek tűnik! — Persze hogy az vagyok! Nem értettek meg, halott városban próbáltam ébresztőt fújni. Kérdezem Szarka Balázst, miért svéd gépeket vesz, ha fejleszteni akarja az Univer konzervüzemét? Miért nem hazait? Mert az eredményhez profi gépek kellenek! Nincs ez másként a kosárlabdában, a sportban sem. Csak ezt, itt, ebben a városban senki nem akarja megérteni. Aggódom a kecskeméti kosárlabdáért, mert ha valóban ifjúsági játékosokkal indul el a csapata a bajnokságban, akkor annak csak a csúfos kiesés lesz, lehet a végeredménye. Ötven-hatvan pontos vereségek mellett az utódomat sem irigylem! Rajtmár István • Gouth Iván (Farkas Tibor felv.) M ost már nyugodtan beszélhetek, zsebemben van a munkakönyvem, tíz perce kaptam kézhez — kezdte Gouth Ivan, a neves kosáredző, aki egy esztendeje vette át a kecskeméti Univer KSE edzéseinek az irányítását. — Megmondom őszintén, nem így képzeltem a visz- szatérésemet! Harminchat évet töltöttem el az élvonalban, úgy jöttem haza Kecskemétre, hogy tennem kell valamit a kosárlabdáért. A régi játékosokra, testnevelőkre támaszkodva élesszük újjá ezt a gyönyörű játékot! Azt hittem, számíthatok a régiekre és három-négy év alatt az élvonalba kerülhet a csapat. — Ezzel szemben már az első évben is kiesési gondokkal küszködtek. Mégis optimista volt? — Katonák nélkül kellett hadsereget szerveznem! Nem volt játékos, a külföldiek csak játszadoztak, a fiatalok nem szokták meg a fegyelmet, itt kérem Rezák Laci óta nem volt komoly szakmai munka! Ennek ellenére csont nélkül maradtunk az NB I-ben, s a bajnokság végére kialakult egy olyan csapatnak a gerince, amely kisebb erősítéssel mar komolyabb tervekkel vághatott volna neki a következő idénynek. — Most mégis távozni kényszerül. Mivel indokolták munkaadói a felmentését? — Tulajdonképpen semmivel, különösebb indoklás nélkül kaptam kézhez a munkakönyvemet. — Mégis mit gondol, mi lehetett az oka az elküldésének ? — Tudom, hogy nehéz ember vagyok. A játékosok is nehezen szokták meg, hogy hirtelen jött egy ember, aki kiabál, követel, büntet, s nem könyörög, hanem elzavar. Igen, én a munkámban profi szemlélettel dolgozom, s csak profi körülmények közt tudom elképzelni a sikert! — Ez a kecskeméti csapat profi módon élt, edzett, versenyzett? Ez nekem új! — Nem, ez a csapat amatőrebb volt az amatőrnél. Ä játékosok tanultak és dolgoztak, hetente jó, ha négy-öt edzést tarthattunk. Nagyon szép az amatőr szemlélet, csak azok, LAPSZEL Folt a sportszerűségen Egyik minapi számunkban arról az örömteli hírről tudósítottunk, hogy Tompán ünnepi sportköri közgyűlésen köszöntötték a megyei II. osztályú focicsapatot abból az alkalomból, hogy harmadik helyezést ért el a déli csoportban. A vállalkozók által összeadott pénzből még háromezer forintot is kiosztottak a csapat tagjainak a bronzérem mellé. Távol áll tőlem, hogy kétségbe vonjam a tompái csapat érdemeit, ám a sportszerűséggel kapcsolatos fenntartásaimat kénytelen vagyok megosztani az olvasóval. Történt, hogy az utolsó fordulóban — a két bronzérmes helyezésre esélyes csapat közül — a Tompa 4—0-ás zakót kapott Vaskúton. A Bátya — a másik jelölt — pedig 3—0-ás, kiütéses vereséggel vonult le saját pályájáról, ahol a kiesőjelölt kis- szállási Ámor Harka „Y” SE rúgta a gólokat. Ez már önmagában akkora meglepetés volt, hogy a jobbérzésű bátyai szurkolók azt a bizonyos ruhadarabot kezdték emlegetni, amely egykor az eredmények alakulására is passzol. De fogadjuk el, hogy vannak csodák, s ez is azok közé tartozik. Igaz erre kissé rájátszott az időjárás is. A mérkőzést ugyanis 0—3-as állásnál a játékvezető a 72. percben vihar miatt félbeszakította. A találkozó később már csak a kiskunhalasi labdarúgó-szövetség fegyelmi bizottsága előtt folytatódott, ahol a pályán elért eredményt hagyták jóvá. S ezzel megmenekült a kieséstől az Ámor Harka „Y” SE, a Bátya pedig egyetlen pontocskával lemaradt a dobogóról. Talán szót sem érdemelne az egész, ha mindez csupán az említett két csapat ügye lett volna. De — utolsó forduló lévén — a Kecel, mint másik kiesőjelölt, is érintett volt az ügyben. Ha ugyanis a Bátya pálya- választóként és a papírforma szerinti esélyesként nyer, a Kecel marad az osztályban. így azonban kiesett, s különösen azok után esett nagyot, hogy legalább annyira vétlen volt saját sorsát illetően, mint a tompái csapat, amely a vaskúti „ruha” ellenére is a dobogón találta magát. Szeretném előrebocsátani, semmiféle érdekem nem fűződik hozzá, hogy átalakítsam a táblázatot, vagy annak módosítását bármi módon befolyásoljam. Csupán a sportszerűségre hagyatkozva szeretném megjegyezni; talán megnyugtatóbb lett volna, ha a sorskérdés nem a fegyelmi bizottság asztalánál, hanem a pályán dől el. A sportágban járatosak még emlékezhetnek arra a szabályra, amely az ilyen vitatható eseteket megelőzte. Ennek az volt a lényege, hogy feljutást és kiesést eldöntő mérkőzést nem lehetett tárgyalásos úton elintézni, le kellett játszani. Azt hiszem, bárhogyan is alakult volna az újabb mérkőzés eredménye, megnyugtatóbban zárták volna az idényt a főszereplők és a közvetetten érintett csapatok is. így viszont, úgy tűnik, egy apró folt esett a sportszerűségen. Banczik István A BAJA FC BEFIZETTE A NEVEZÉSI DÍJAT Kelet vagy nyugat, ez itt a kérdés? Megyénk egyetlen állva maradt NB Il-es labdarúgócsapata háza táján a bajnokság után is nagy a sürgés-forgás. A klubvezetés elsősorban az anyagi háttér megteremtéséért küzd. Sorba járják a szponzorokat, de egyelőre egyetlen egy fillér sem érkezett a kasszába. Csupán az önkormányzat könyörült meg rajtuk azzal, hogy a havonként esedékes támogatást a következő háromnegyed évre összevonták és átutalták. Ezzel lehetővé vált, hogy a határidős 600 ezer forintos nevezési díjat befizessék az MLSZ-hez. így viszont az a veszély fenyegeti a klubot, hogy ha a szponzori támogatások az ígéretek szintjén maradnak, nem lesz pénz a működésre. Márton László ügyvezető elnök dühös, mert a jogi értelmezés fonákságai miatt lemaradtak a szerencsejáték-vállalkozás indításáról. Az a véleménye, hogy nem lehet cél a játékosok kiárusítása, mert akkor nem tudják teljesíteni a célkitűzéseket. Talán mire ezek a sorok megjelennek, B. Szabó és Rumán már a Rába ETO játékosa lesz, amennyiben megegyezés születik. Vén Csaba átigazolását visz- szamondta a Dunaújváros, mert Oroszlányból hoztak helyette csatárt. Kovács Imre ciprusi ajánlata továbbra is élő, a meghívót várja a kiutazáshoz. Visszajön Szabó kapus, akit még egyéves szerződés köt a Bajához, de környékbeli fiatal tehetségeket is keresnek. Valószínű, hogy a kiesett három NB I-es csapat miatt a Baját visszasorolják a keleti csoportba. Mindez csak július 7-én, a sorsoláskor derül majd ki. Márton László azt is elmondta, hogy szinte teljesen leépítették a klub alkalmazotti létszámát, egyetlen edző sem került főállásba. A szakmai munkát Rónai Sándor irányítja majd három segítőjével, akik közül Viszmeg István az ifjúsági csapatot, Ácsai János a serdülőket, Zomborcsevics Mátyás pedig a serdülő Il-t trenírozza. Az utánpótlás-nevelésben Farkas László lesz a kapusedző, Morvái Tamás és Tumó György az előkészítő-csoporttal foglalkozik. Jó hír a szurkolóknak, hogy a felkészülés során 10 előkészületi mérkőzésre kerül sor, amelyekre NB Il-es csapatokat hívnak meg, de arra is van remény, hogy élvonalbeli együttesek látogassanak • Kovács Imre előkészítette az utazótáskát, már csak a ciprusi meghívót várja. Bajára. Erről folynak még a tárgyalások a Siófokkal, a Péccsel és a Győrrel. P. Z.
