Petőfi Népe, 1992. július (47. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-01 / 154. szám

VÁT T AI.KOZÓK DRÁMÁJA — HEPIEND KIZÁRVA 1992. július 1., 5. oldal Gilisztából tengeri kígyó Aki vállalkozik, kockáztat Csupán Ladánybenén mintegy száz családot érint a gilisztaügy — tűnik ki összeállításunk egyik cikké­ből: hitelfelvevő vállalkozókat és ke­zeseket. A kárvallottak, akik se gi­lisztát, se humuszt nem tudtak érté­kesíteni, viszont jelentős tőkét öltek a csábítónak ígérkező üzletbe, rész­ben az OTP-t hibáztatják, részben pedig az ügy más szereplőit, például az integrátorokat. A tengeri kígyóvá növekedett giliszta — képletesen szólva — fojtogatja az érintetteket, sőt néhányan már föl is adták a küz­delmet. Mások az ország háza előtt tüntetve próbálnak felülről jövő se­gítséget kicsikarni. A becsapott vagy becsapódott vállalkozókkal együtt érzek, sajná­lom a bajbajutott családokat, és örü­lök, ha az összeállításunkban emle­getett alapítvány létrejön, és enyhít a helyzet drámaiságán. Egy nagyon fontos tanulságra azonban szeret­ném fölhívni a figyelmét mindenki­nek, aki vállalkozást fontolgat. Mégpedig az új kibontakozó gazda­sági rend, a kapitalizmus sajátossá­gaira. Ezek egyike, hogy a tisztessé­ges üzleti partnert — legalábbis most, az átalakulás nagyon szövevé­nyes időszakában — olykor-olykor nagyon nehéz megkülönböztetni a szélhámostól, aki csak a saját hasz­nára gondol és aztán olajra lép, ott­hagyva a pácban a partnerét. Ezeket az embereket a gyors meggazdago­dás vágya vezérli, és semmi és senki nem számít nekik, csak a saját céljuk. Sajnos ez a láz, a gazdagodni akarás kissé a gilisztaügy károsultjait is ha­talmába kerítette, ezért feledkeztek meg sokan az óvatosságról, az ügy végiggondolásáról. Ha ezt nem mu­lasztják el, rájönnek: a gilisztaeladá­si lehetőség véges. Minden vállalkozás kockázattal jár az új gazdasági rendben—bukni is lehet, csődbe is lehet jutni, ha rosz- szak a számításaink, és bizony akkor a végén megjelenhet házunknál a végrehajtó. Allamatyuskára a magántulaj­don világában nem lehet számítani, mindenki köteles viselni a saját rossznak bizonyuló döntéseinek kö­vetkezményeit. Szeretném még egyszer hangsú­lyozni: együtt érzek a bajban lévőkkel és senkit nem akarok kioktatni, de minden vállalkozás kockázatát csök­kenteni lehet és szükséges is az óvatos­sággal, mert a tengeri kígyóvá nőtt gi­liszta esete bizonyítja, nem mind bombaüzlet, ami első pillantásra an­nak látszik. A. Tóth Sándor VÁLASZLEVÉL A PETŐFI NÉPÉBEN 1992. MÁJUS 21-ÉN MEGJELENT „SE HUMUSZ, SE MAFFIA” CÍMŰ CIKKRE Tisztelt S. B. úr! Nem tudom, hogy ki a cikk írója, de úgy gondolom SITKÉI BÉLA, aki nem messze lakik tőlem. Az utcá­ról is látszik a humusz és giliszta az udvaromban. Szét kellett volna előbb nézni, mielőtt a cikk megírásá­hoz fogott, és akkor nem elmaraszta­lóan ír rólam ... Igenis be tudom bi­zonyítani, hogy volt maffia a kun- szentmiklósi OTP-ben. Ön is érde­kelt volt a TAKAROS KISSZÖ­VETKEZETNÉL. Igaz, sem az ön, de még az OTP vezetőjének az udva­rában sem fordult meg a giliszta, hát még a humusz. De pénz az jött a részükre szépszerével. Mi a „37-ek” az ÖSSZEFOGÁS jeligén az OTP vezetőjét, Szappanos Zsigmondot és Papp Gáborné hitelügyintézőt hibáztatjuk. Nem kell az ügybe be­lekeverni Szabó Istvánt és Geréné Garai Juditot. Én 1989-ben, mikor letelt a 60 nap szaporodási idő, ma­gam kerestem vevőt. Találtam is Budapesten. Kétszer bejött velem a helyi OTP-be, mert Budapesten nem kapott hitelt. Pappné lefizette, hogy a Takaros Kisszövetkezettől vegyen gilisztát, és kapott is OTP- hitelt rá a helyi pénzintézetnél. Ez így történt. Mi ez, ha nem csalás, hogy különböző ürüggyel pénzvisz- szaadással a vevőt elcsalták tő­lünk!? Az OTP megyei revizorával mi­ért nem jött ki hozzám a két ügyin­téző, hogy rendezze velünk az ügyet? Mikor a revizor először vitte a levelünket a helyi OTP-be, Papp­né járta a házakat délután, hogy minek írták alá nekem a panaszos levelet. Biztos rendben mentek az eladások. Ha bemegy az OTP-be a póruljárt gilisztás, Szappanos úr feláll az asztaltól és kimegy az iro­dából ... Van egy dosszié az OTP- ben és „feketelistán” a 37 aláíró neve. Azóta 44-re nőtt az aláírók száma, mert nem kellett a károsul­takat erőszakkal hívni. Az ügy nem mérgesedett volna el ennyire, ha va­lami áthidaló hitellel segített volna rajtunk Szappanos úr. Volt, akinek adott, de nekem többszörös kérésre is azt mondta, hogy nem felelős a gyerekeimért. De én igen, mert mind a három tanuló és a szüleik munkanélküliek. Már mindent megpróbáltunk, hogy kilábaljunk, mivel a szociálpolitikai kedvez­mény is járna a 3 kereset nélküli gyerek után. De azt a mai napig sem kaptam meg, és nem is segít az OTP, hogy megkapjam. Bizonyítékaim vannak a helyi OTP ellen, hivatali visszaélés miatt. Lehet, hogy befejezték a vizsgálatot, de mi nem! Gaborják Józseftől kér­tük a hivatalos jegyzőkönyvet, amit a megyei revizor vizsgált lakásomon március 4-én. Mivel csak ígéret volt és jegyzet lett a vége egy papíron. El­fogultságot vettünk észre. A pana­szos levelet, amit több helyre elküld- tünk, nem volt kötelező aláírni. Ke­zesek, károsultak azért írták alá, mert kivizsgálást kértek a helyi OTP felelőtlen, hanyag munkavégzése mi­att, amivel több család életét tönkre­tette. Ha az OTP-ben tudták, hogy az integrátorszervek nem becsületesek, miért nem tájékoztattak bennünket? Többet ért a pénzintézet vezetőjének a 42%-os kamat, mint a felek bizal­ma? Nem változó kamatra vettük fel a 200 000 Ft MEZŐGAZDASÁGI TERMÉKÉRTÉKESÍTŐ HI­TELT, hanem 20+1 százalékos ke­zelési költségre. Tudott az egész városa dologról, le sem kellett volna írni. Miért nem kell védenem a becsületem az újságon ke­resztül, hogy nem csaltam, nem lop­tam!? É>e egy demokráciában elő kell venni a csalókat és tisztázzák viselt dolgaikat. Ne a családoknak kelljen tönkremenni, öngyilkosságba mene­külni a kilátástalan helyzet miatt, ők meg éljenek büntetlenül. Nem volt kötelező felvenni a hitelt, de nem tud­tuk, hogy csalókkal állunk szemben. Szórta az OTP a pénzt, nem kellett fe­dezet sem hozzá. NEM VÁLLALKOZÁS VOLT! A gilisztakárosultak megbízólevelet írtak alá, hogy az ügyeikben is eljár­jak. Addig nem tudunk elhallgatni, míg ügyeinket nem rendezik, mert dolgos, becsületes emberek vagyunk és nem tehetnek tönkre bennünket. Fizetni nem tudunk. Hallottuk, hogy jön új bank Kunszentmiklós- ra, VÉGRE BIZALOMMAL FORDULHATUNK VALAKI­HEZ. Fehér Lajosné az „ÖSSZEFOGÁS” jelige megbízottja Valódi segítséget ad az OTP A drámai fordulatot vett gi­lisztaügyben Bács-Kiskun me­gyében is sokakat rászedtek az úgynevezett integrátorok. Csak az OTP-nél mintegy 850-900 még futó hitelszerződést tarta­nak nyilván, amelyet biohumusz előállítására vettek fel a jóhisze­mű, ám becsapott vállalkozók. Mit tehet a bank az igen nehéz, nemegyszer lehetetlen helyzetbe került emberek érdekében? — kérdeztük Merényi Ferencnét, az OTP Bank megyei igazgatóságá­nak osztályvezető-helyettesét. A válaszból kiderült, hogy az OTP már június 15-étől fölfüg­gesztette a munkabérből való közvetlen letiltásokat, mind az adósoknál, mind a kezeseknél, nem várva meg az Alkotmánybí­róság által előírt június 30-át. Már korábban módosították a hitellejárati időket azok kérésére, akik, bár meghiúsult az eredeti humuszleadásuk, de próbáltak értékesíteni, illetőleg beperelték a fölvásárlót, amelyik nem telje­sített. Februártól bizonyos hite­leknél a kamatot is csökkentet­ték, így az most legföljebb 32 százalék. Ißazi megoldásnak, komoly segítségnek azonban az a lehető­ség látszik, amelyről a napokban tájékoztatták az OTP helyi fiók­jait. Nevezetesen, hogy alapít­ványt hoznak létre — várhatóan a jelentős részt vállaló OTP mel­lett mások közreműködésével is —, s ebből kaphatnak majd azok, akik szociális helyzetük alapján a leginkább rászorulók. A bank hitelt nem enged el, vi­szont az alapítványi támogatást az ellehetetlenült helyzetbe ke­rült adósok nemcsak a kamat, hanem a hiteltartozás kiegyenlí­tésére is fordíthatják. Olyan megoldást kell találni, amelyik azok igazságérzetével is találkozik, akik önerőből rende­zik, vagy már rendezték a hitele­ket. Amelyek 100-200 ezer fo­rintra rúgnak átlagosan, de nem egy esetben a családoknál töb­ben is fölvették a hitelt, így az együttes tartozás jóval nagyobb is lehet. Az alapítványhoz segítségért a vállalkozóknak kell fordulnia, de csak olyanok jöhetnek szóba, akik a szerződéseiket valóban bi­ohumusz előállítására kötötték. Aki például birkára vette föl a pénzt, az nem kaphat ilyen segít­séget. V. T. Nyílt levél S. B. újságíróhoz Ha az S. B. alatt Sitkéi Béla újság­író, akkor Önhöz intézem levelem. Ha nem, úgy más illetékestől várom a választ! 1992. május 21-ei számban megje­lent, „Befejeződött a vizsgálat a kun- szentmiklósi gilisztaügyben” c. cikk­re. A „Vádak harminchét aláírásai között”, én is ott vagyok. S be tudom bizonyítani, hogy igen is volt „MAF­FIA” a gilisztahitelügyben. Á Taka­ros Kisszövetkezet 1989. július 24én írásban felszólította az integrátor­ként megbízott Simon Sándor üzlet­kötőt, hogy szüntesse be a tevékeny­ségét. Akivel karöltve gilisztázott a kunszentmiklósi OTP-ben dolgozó Papp Gáborné, mint hitelügyintéző, s mint a Takaros Kisszövetkezet iro­davezetője. A fenti 1989. július 24. után még számos hitelt lebonyolítot­tak. A szerződések másolatával tu­dom bizonyítani. Meg kívánom jegyezni, hogy Ön, Sitkéi Béla úr, mielőtt a fent említett cikk írásához fogott, jól meggondol­ta a leírtakat? Megkérdezem Önt, hogy Ön és társai hány eladást tudtak össze­hozni? Mivel ugyancsak a gilisztá- sok közé számíthatja magát. Ha nem is személy szerint, de a bevé­tel érinti a bugyellárisát. Cikké­ben megjegyzi, hogy biohumusz nincs, csupán hamvában holt, fél­bemaradt kísérletek. Nekem az összes humusz- és gilisztaállomá­nyom, amit 1989. június 22-én a sógorától vettem, 200 ezer forint­ért, a szaporulatával és három IFÁ-ra való humusszal a birto­komban van. Tévedni lehet, ugye? Csak előbb körül kell nézni, nem csak az egyik fél portáján. Ne ítéljen, csak ha meggyőződtünk a másik fél tökéle­tes ártatlanságáról. Bízom a jövőben: nem a „palira veiteket” büntetik, hanem azokat, akik tudatosan anyagi haszonszer­zésért becsapják embertársaikat. Szőke Zsigmondné 6090 Kunszentmiklós, Bacsó Béla u. 25. Egy a „bűnösök” közül. (Fotó: Straszer András) Kukacpiramis Nem felvásárlás, csak szervezés Tulajdonképpen a ladánybeneiek, már akik a Magyar Kertészek Egye­sületével vannak (vagy voltak?) kap­csolatban, még „szerencsésnek” mondhatják magukat. Nekik leg­alább van kihez fordulniuk.- Ez az egyesület létezik ma is. A giliszta-, vagy humuszfelvásárló, -forgalmazó szervezetek közül sok azonban már föl sem lelhető. Nos, miután a Ma­gyar Kertészek Egyesülete még meg­van, hozzájuk, pontosabban elnö­kükhöz, Téglás Andráshoz lehet még kérdésekkel fordulni. Meg is tettük, telefonon kértük, válaszoljon közve­títésünkkel a ladánybeneiek pana­szaira. — Azok, akik önökkel vették fel a kapcsolatot gilisztaügyben, mesélték, hogy az áprilisi egyesületi ülésükre de­legálták képviselőjüket. Úgy mond­ják, nemigen volt szíves fogadtatásban része. A tanácskozás végén az egyesü­let egyik tagja kiment a gépkocsiba várakozó többiekhez és ígéretet tett, mondván, „mindent megtesznek azért, hogy menjen ez a dolog". Mi történt azóta? —Van német megrendelésünk hu­muszra, de egalizált minőséget kér­nek. Ez nem nagyon megy. Az az egyesületi tagunk, aki beszélt az asz- szonyokkal, nemsokára Hollandiá­ba utazik, szintén ez ügyben. Bár et­től igazán sokat nem varhatunk. Én mindig mondtam, hogy a humuszt nem lenne szabad kivinni az ország­ból, hiszen nagy szükség van rá itthon is. Vannak termelők, akik folyama­tosan szállítanak humuszt, van saját pavilonja az egyesületnek, ahol 2 ki­logrammos csomagokban, bizo­mányba, fogadják ezt a terméket. — Ez azonban édeskevés, gondo­lom? — Persze, mert mindenki a gilisz­taeladásra ment. Pedig megmondtuk az elején, hogy ez egy piramis, nem lehet a végtelenségig a gilisztát eladni. A humusz-előállítással meg techno­lógiai gondok vannak. Való igaz, hogy a minősége nem kifogástalan. — Az egyesület mit tett gilisztate­nyésztő tagjai érdekében? Kötöttek velük szerződést felvásárlásra ? — Soha. Kezességet sem vállal­tunk egyetlen esetben sem. A tagok­nak, a beneieknek is felajánlottuk, hogy fizessék meg a szaktanácsadót, nem tették. Az egyesület vezetőségi határozata alapján, a tagok egymás közti forgalmazásának bonyolításá­ért 10 százalékot kaptunk. Egyéb­ként az egyesület még a legelején leír­ta azt is az OTP felé, a hitel visszafize­tésére nem elég egy év, mert ennyi idő alatt nem lehet humuszt előállitani. — Az egyesület, vagy annak tagjai nem adtak el gilisztát ? — Az egyesület nem is adhatott volna, hisz nincs neki. A tagok igen. En személy szerint is néha adtam el oltóanyagot. (Ez más, mint a gilisz­ta). Meg ritkán továbbszaporuásra gilisztát. Humuszt is állítok elő, enél- kül elképzelhetetlennek tartom a ker­tészetet.-— Remélhetően a pénzügyminisz­ter aláírja egy alapítvány indításának okmányát. Az egyesület ad-e erre va­lamennyi pénzt ? — Nem. Hiszen nem rendelkezik anyagi eszközökkel. Amink volt, pél­dául a szakmunkásképzésre fordítot­tuk. — Es személy szerint ön ? — Nem voltam Magyarországon, így nem ismerem az elmúlt időszak eseményeit. Ha ésszerűnek tartom majd ezt az ‘alapítványt, akkor magánemberként elképzelhető, hogy fizetek. G. E. LADÁNYBENEIEK VÉLEMÉNYE Minden szereplő vállaljon a kockázatból A hírek sze­rint a Parla­ment előtti „gi­lisztatüntetés” óta 10-15 pó­ruljárt ember folytatja az ülősztrájkot. Nekik drukkol­tak azok is, akikkel La­dánybenén be­szélgettünk. Nem ismeretle­nek az asszo­nyok, hiszen vagy három év­vel ezelőtt ugyanígy a gilisztaüggyel kapcso­latosan szólaltak meg a Petőfi Né­pe hasábjain. Helyzetük azóta sem változott, sőt... — A községben élő 500-600 csa­ládból igen sokat érint kedvezőtle­nül ez az ügy — mondta Visontay István polgármester —, vagy har­minc család vágott bele a tenyész­tésbe, de a hitelfelvételhez a kezes­séget szintén nagyrészt innen vál­lalták. így a szinte lehetetlen hely­zetbe került családok száma bi­zony elérheti a százat is. — Nem volt igazán öröm, ami­kor vagy egy hete levelet kaptunk az OTP-től — panaszolta Szagri Istvánná —, hogy a tartozásunk fejében foglalni jönnek. Eddig már kifizettem egyben 130, meg 50 ezer forintot — ilyen-olyan kölcsönök segítségével -— és most itt vagyok! Bementem, kértem, hogy engedjék meg a részletfizetést. Ezentúl tehát fizetünk havi 3000 Ft-ot, meg az eddigi kölcsönre havi 8000-et. Ja igen, munkanélküli vagyok. — Valamennyien, úgy is mondhatjuk, az utolsó körben kapcsolódtunk volna be a gilisz­tatenyésztésbe, humusztermelés­be —- mutatott négy beszélgető- társamra Nagy Imréné —, mind­annyian a keceli Magyar Kerté­szek Egyesületével vettük fel a kapcsolatot. Én annak elnökétől vettem meg ezeket a dögöket. Állítólag hatszázezer darabot, harminc fillérével. Humuszt per­sze egy grammot sem tudtunk leadni. — Nagy átverés ez — vélte Rácz Benjáminná —, az egyesület 9500 forint tagdíjat kért, szakta­nácsadás, reprezentáció, meg mit tudom én mi fejében, ha meg va­laki véletlenül mégis tudott elad­ni, abból természetesen 10 száza­lékot azonnal levettek. Itt valahol gilisztának kell lennie — forgatja a vas­villát Nagy Imréné. KÁMFORRA VÁLT „GESZTOROK” Üzleti tárgyalás a babakocsi-tárolóban Vizsgálatok indulnak és zárulnak le, bírósági perek folynak, cikkek, el­lencikkek es nyílt levelek íródnak. A gilisztaügy továbbgyűrűzik: nincs megnyugvás, hiszen mindmáig nem született használható és mindenki számára elfogadható megoldás. Az idő pedig halad, a terhek nőnek, s mindezek következtében az indula­tok egyre inkább felkorbácsolódnak. Mert mi mással is magyarázhatnám például azt a vihart, amit a Petőfi Né­pe május 21-ei számában megjelent — általam pártatlannak és távolság- tartónak veit—tudósításom kevert? Arról szólt ez a cikk, hogy szabály­talanságokat igen, de visszaéléseket nem tárt fel a kunszentmiklósi gilisz­taügyben az OTP-nél elrendelt belső vizsgálat. A megjelenés napjáig, úgy hittem, sikerült már-már kínosan ügyelnem arra, nehogy bármelyik fe­let elmarasztaljam, vagy éppen vala­kinek pártját fogjam ebben a tekervé- nyes ügyben. Nos, nem sikerült. Az OTP inkriminált ügyintézője telefo­non adta tudtul: nem örül a leírtak­nak, miközben a kárvallott gilisztate­nyésztők két képviselője a Petőfi Né­pe szerkesztőségéhez küldött levél­ben tiltakozott. Szőke Zsigmondné, Kunszentmik­lós, Bacsó Béla u. 35. szám alatti la­kos egyebek között azt írja: „Be tu­dom bizonyítani, hogy igenis volt maffia a gilisztahitel-ügyben”. S ha­sonlóképpen fogalmaz Fehér Lajos­né, Kunszentmiklós, Kaszás u. 3. szám alatti lakos is, aki megemlíti, hogy Gaborják József megyei OTP igazgatótól megkérték a vizsgálat hi­vatalos jegyzőkönyvét. Végül mind­ketten úgy vélik, hogy a cikk szerzője jobban tette volna, ha nem fog tollat, merthogy ő maga is „gilisztázott”. Nos, igaz, ami igaz, én is megpró­bálkoztam vele, s nékem se sikerült valami jól. Ám ez még nem ok arra, hogy kétségbe vonjam a hivatalos vizsgálat megállapításait. Különö­sen nem tehetem ezt tudósítóként. De, kérem, olvassák el még egyszer figyelmesen azt az írást, s látni fog­ják: egyszerű beszámolót tartanak a kezükben egy vizsgálatról és annak eredményéről. A cikk — s különös­képp a cikkíró — nem minősít, nem kommentál, nem állítja, hogy Fehér Lajosnénak, Szőke Zsigmondnénak és társainak nincs igaza. Amiképp azt sem, hogy igazuk van. Ennek megállapítása — a dolgok eme előrehaladott állapotában — a bíróság dolga. Folynak is a főváros­ban perek. (A pesti székhelyű gesz­torszervezetek miatt a kerületi bíró­ságok az illetékesek.) E sorok írója jelen volt a minap egy tanúkihallga­táson, talán nem érdektelen az el­hangzottakból néhány mondatot idézni: Bíró: Biogiliszla-lermelést folyta­tott-e? Tanú: Igen, a felperessel együtt. De becsaptak bennünket. Akkor szerveztek be minket, amikor már a végét járta a dolog. Mégis azt mond­ták, rengeteg a vevő. Bíró: Hogyan vásárolták a gilisz­tát? Tanú: Először be kellett lépnünk a kisszövetkezetbe. Ez 6 000 forint­ba került. Ezután vehettünk az egyik régebbi tagtól gilisztát. A hitelt az OTP intézte és az összeget átutalta a kisszövetkezetnek. Az levett belőle 18 ezer forintot, a többit kifizette annak a tagnak, akitől a gilisztát vettük. Bíró: Hol találkoztak a gesztor­szervezet képviselőivel? Tanú: Pesten, a XVIII. kerület­ben, egy lyukban. Egy lépcsőházból nyíló babakocsi-tárolóban. Nem folytatom, csak még annyit adalékul: akad olyan „gesztor”, amelyik kétféle hasonló csengésű cégbélyegzőt használt egyszerre ... Bizony voltak, akiknek bombaüzlet volt a biogiliszta. Félő, hogy ezek­nek bottal üthetik a nyomát. A rászedetteken, a bajbajutotta­kon viszont segíteni kell. Sitkéi Béla- Leveleztünk mi mindenki­vel, meg járunk a legkülönfélébb helyekre, ahol intézhetnénk vala­mit — folytatta Gondos Gyula, aki a lányáék hitelfelvételénél kezességet vállalt. - Én úgy hi­szem, ez volt az a dolog, amikor legálisan becsaptak embereket. Boldog-boldogtalan kapta ezt a hitelt, szinte gyerektől a nyugdí­jasig. Visszafizetni persze mu­száj, a hitel „kitermelése" meg a mi dolgunk. Csakhogy lehetet­len! — Belefogtunk, mert persze, hogy szerettünk volna valami kis pénzhez jutni. Ez, főleg a vállalkozói világban, tán csak nem bűn? — kérdezte a többi­ektől Nagyné. Azok, akik ne­künk eladták a gilisztát, szerin­tem még idejében megneszelték a dolgot és kiszálltak. Mi meg mi a fenét kezdhettünk volna a kukacokkal? Ha számol az em­ber, nem elég, hogy a hitel meg a kamat van vagy 350 ezer fo­rint, de még a trágya, a locsolás díja, az utak költsége, az egye­sületi tagdíj, a csibeháló, meg a fólia, mit gondol, mennyire rúg már? Annyira, hogy a családom feje fölül elviszik a házat? — Már gondoltunk arra is, hogy perelünk — szólt közbe Szagriné —, de az ügyvéd kerek perec megmondta, nem-vállalja. Nincs esélye a kertészegyesület­tel szemben. Meg egyébként is, ki fizetné ki az ügyvéd költsé­gét? Miből? Az lenne tisztessé­ges, hogy mindazok, akik részt vettek ebben az egész giliszta­ügyben vállalnák a kockázat ré­szeit. Mi úgy gondoljuk a pá­rommal, hogy a hitelt kinyög­jük, hiszen muszáj. De az egye­sület is vállaljon valamit meg az OTP is. Úgy lenne igazságos. G. E.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom