Petőfi Népe, 1992. július (47. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-29 / 178. szám

TISZTELT SZERKESZTŐSÉG 1992. július 29.. 7. oldal Kedves olvasóink! Örömmel nyugtáztuk, hogy a visszaköszönt kánikula ellenére a levelek sokaságát kaptuk Önöktől az utóbbi napokban is. Ismételten köszönjük a lapunk iránti bizalmukat. A kifejezetten közlésre szánt — vagy kívánkozó — írásaik túlnyomó részét olvashatják mai összeállításunkban, a többit egy hét múlva adjuk közre. Az alábbiakban többek között bajai, tiszakécskei, kecske­méti, szalkszentmártoni és dunaegyházi olvasóink levelei kaptak helyet. Írjanak továbbra is, közérdekű témákról, szabadon. Több szolgáltatást a lapba! „ ... lehet a zavarosban halászni, vadászni” Mivel egyre inkább bővül a Petőfi Népe szolgáltató jellege, néhány öt­lettel, javaslattal én is szeretnék hoz­zájárulni annak további bővítéséhez. Az alábbi javaslatok indokait, okait nem kívánom részletezni, ab­ban a hitben, hogy azok maguktól értetődnek. Jó lenne, ha közölné a lap a me­gyei vasúti és távolságiautóbuszme- netrendet. (Terjedelménél fogva több részletben, logikai sorrendben.) Érkező, induló vonatok, autóbu­szok Kecskemét, illetve más jelentő­sebb települések vonatkozásában. Ugyanez vonatkozhat a megyeszék­helyi, helyi autóbuszjáratokra is, ér­telemszerűen a mindenkori változá­sokra. Alighanem népszerű lenne egy olyan állandó rovat, amely a megje­lenő, illetve életbe lépő jogszabályo­kat ismertetné, „magyarra fordíta­ná”, felhívná rájuk az érdekeltek fi­gyelmét. Jól tudom, ma is van ilyen szolgáltatás, de rendszeres rovatként gondolom, esetleg hetente, és mindig A Petőfi Népében láttam egy ké­pet Jim Sanders gyógyításáról. Ne­kem két találkozásom volt vele, s az egyik személyessé vált. Az egyik júli­us 9-én Forráskúton, a másik július 17-én Akasztón. Az egyik magyar egyházi kiadó megbízott árusa va­gyok, az egész országra szóló megbí­zólevéllel. Hogy az emberek egészségükért mindenre képesek, természetesnek tartom. Mindkét rendezvényen —, számokban nem tudom — nagyon sokan voltak, a gyógyulás reményé­ben, illetve kíváncsiságból. A szer­vező engem meghívott Forráskútra. Elmondta, hogy Jim Sanders Jézus nevében gyógyít, s szeretné, ha el­mennék árusítani, hiszen az ott lévő emberek szeretnének rózsafüzérhez, imakönyvhöz, vallásos tárgyú köny­vekhez jutni. A meghívásnak szíve­sen tettem eleget. A gyógyítás lezajlott. Amin meg­lepődtem, az az adományos dobo­zok sokasága volt, amiket gondosan elhelyeztek a járdaszélek mellé, jól láthatóan, „Jézus nevében”. Eszem­bejutott az Evangélium, hogy a gyó­gyítás kegyelmét ingyen kaptátok, ingyen is adjátok. Természetesen ezt nem kérték, ez adomány. A tömeg távozása után „Jézus ne­vében” összeszedték az adományt és nagy ordítozást csaptak. Jim San­ders az őt kísérő gitárossal olyan hangosan kiabált, hogy valósággal ledöbbentek a még ott lévők ... Elkövetkezett július 17., az akasz­tói gyógyítás. Felhívtam telefonon a polgármester urat, és engedélyt kér­tem az árusításra. A polgármester úr azt mondta, nyugodtan mehetek. Kiraktam az árut. Az érkező vendé­gek helyeselték, hogy kegytárgyak is kaphatók. Egyszer csak ordítozásra ugyanazon a helyen, mondjuk Tör­vénykönyv, vagy hasonló címmel. Ugyanis az olvasók többségéhez egyrészt nem jutnak el a hivatalos lapok, másrészt azokra nincs min­denkinek pénze. Indokoltnak tartom, hogy a lap­ban kezdjék el és folyamatosan kö­zöljék a jelenleg érvényben lévő me­gyei telefonkönyv kiadása óta (1990) létesített távbeszélő-állomások (tele­fonszámok) jegyzékét. Itt indokolt talán a magyarázat: az utóbbi évek­ben sok állomás létesült, s a magán- személyek, szervek, közületek, hiva­talok számait sokszor maga a postai szolgálat sem tudja megmondani. Remélem, javaslataim hasznosít­hatók. Antalfy István Kecskemét (Tisztelt Antalfy Úr! Szerkesztősé­günk ősztől bővíti szolgáltatási jellegű közleményeit. Ekkor az Ön javasla­tait is figyelembe vesszük, mivel azok valóban sokak érdeklődésére tarthat­nak számot. A szerk.) lettem figyelmes. Megérkezett a „Jé­zus nevében” gyógyító Jim Sanders. Eközben sátramhoz jött a tolmács­nő és közölte, Jim Sanders nem haj­landó megtartani a rendezvényt, míg én a területet el nem hagyom. Men­tegetőzni kezdtem, megbízólevelem van, a polgármester megengedte, de a hölgy nem tágított. Az emberek igyekeztek marasztalni és megkér­dezték a tolmácsnőt, miért kell tá­voznom. Azt felelte, hogy Jim San­ders tevékenységével a rózsafíizér, a kereszt, a Mária-szobor nem össze­egyeztethető, nem tűri maradásom, vagy tartsa meg a rendezvényt a pol­gármester. Csomagoltam, mert nem akartam kellemetlen helyzetbe hozni a pol­gármester urat és a „gyógyulni” vá­gyókat. Az adományos dobozokat megint elhelyezték, a kijáratok min­den pontjára, „Jézus nevében”. Ek­kor győződtem meg róla, én azért nem árusíthatok Jim Sanders gyó­gyításain, mert igen szerény százalé­kot kapok a forgalom után, s nem adományokból élek, és nevelem gyermekeimet. Az ő csoportja refor­mátus bibliát árul és kazettát. Szeretném megkérdezni Jim San- derst, engedélye mire jogosítja fel, csak a gyógyításra, vagy arra is, hogy más vallású dolgok árusítását megtiltsa rendezvényein? Tisztelt Olvasók! Engedjenek meg egy megjegyzést. Ha a magyar nép az általa megválasztott hat párt kép­viselőinek úgy hinne, mint ennek az ismeretlen múltú és jelenű úrnak, ak­kor országunk biztosan kilábolna a nehéz helyzetből. M. J.-né Madaras (Teljes név és cím a szerkesztőségben) Kérem Önöket, szíveskedjenek közölni az alább leírtakat, mivel sajtószabadság van és törölve a cenzúra. A felelősségemre közöl­jék, olvasni akarom az újságom­ban. Mivel 67 éves vagyok, gyakran horgászok. Élvezem a víg öreg­kort. Elvicceltem 67 évet, a ko­moly években. És aki viccelt, az szerzett farmot, kacsalábon forgó villát, halastavat, mint például Grósz elvtárs. Úgy kell neki, fizet­heti az adót, miért nem lett vállal­kozó az ózdi kohászatnál. Én saj­nálom a régi vezető elvtársakat. Igaz, ők csak irányítottak a hűvös szobában, a kormány gondosko­dott. Nem úgy, mint most, a sza­bad demokráciában, a kormány és a honatyák keresik a szabadpia­cot, éjt-nappalt nem sajnálva fara­Baján sok ember foglalkozik nyúlhizlalással. Átvevőhely is van hat vagy hét. Jelenleg 65 forintért veszik át a nyúl kilogrammját, ami a termelőnek szinte veszteséges. Csak remélhetjük, hogy a téli átvé­teli ár majd kompenzálja a mosta­nit. Hogy mégis miért írok Önök­nek? Áz átvevőhelyek egyike a Vajk utcai. A hirdetőtábla szerint: átvétel 1992. július 22-én, 7 óra, átvételi súly 2,5 kilogrammtól, 80 Ft/kg Sáron. Ez a kiírás körülbelül egy hétig, vagyis az átvétel reggelé­ig így volt. Megérkezett az átvevőautó és közölték, az ár nem 80 Ft, hanem csak 70. Tehát a csalogatás meg­történt 80 Ft-tal, a kifizetés pedig doznak, hogy a nemzet nagy csa­ládjának több és jobb kenyeret, kényelmet, nyugodtságot, birto­kot, vagyont adjanak! Ok meg le­betegedve, elszegényedve, tönkre hajtsák magukat, de beváltják, amit a szavazóknak ígértek. A jövőben is őket választjuk, mert ezt a gárdát már ismerjük. És ők felelnek is tetteikért, nem úgy, mint a régiek! Csak le ne mondja­nak és el ne jöjjenek horgászni Sza­badszállásra, mert a víz itt olyan tiszta és oly sok a hal, csak ki kell fogni. Olcsó tagdíj, szóval tiszta halászparadicsom. Adva van itt minden. Tisztán, rendben tartják a Duna-völgyi csatornát, mert a horgászvezetőség és a vízügyiek tudják, hogy ők a felelősök és szí­vük, zsebük szerint cselekednek. Érdemes lenne fényképet közöl­70 Ft-tal. Szép kis becsapás! Vajon kinek volt ez jó? Nekem nem, mert becsaptak. Márpedig, ha engem egyszer becsaptak, én oda többet nem megyek vissza. Viszem inkább az előre meghirdetett 65 forintos helyre, mert ha kevesebb is a pénz érte, legalább így tisztességes. Egyébként meg elszámolási pa­pírt sem adnak, holott a többi át­vevőhelyen az is van. Tudomásom szerint a bajai Vajk utcából Lajos- mizsére viszik a nyulakat. Kérem Önöket, tanulságként közöljék le­velem. Tisztelettel: K. J, Baja (Teljes név és cím a szerkesztőségben ni a csatornáról, megmutatni, hogy valahol csak el kell vezetni a szennyet, piszkot. Ez a baja kor­mányunknak is, hogy nem tudják, hol engedjék le a sok salakot, igaz­ságtalanságot és a sok dumát, a semmit éró javaslatokat, ígérgeté­seket. Nesze semmi, fogd meg jól, tanulj tinó, ökör lesz belőled. Itt a hirtelen meggazdagodás lehetősé­ge, a Kánaán, lehet a zavarosban halászni, vadászni. Mi, öregek meg vígan megyünk tönkre, nyugodtan halunk meg, mert ugye látjuk, hogy a jövő biz­tos kezekben van, fiaink erősek, jól neveltek, szeretnek dojgozni, s ta­nulnak a vezetőktől. Üdvözlettel: A helybeliek félnek a bosszúállástól Abban a reményben keressük fel e pár sorral Önöket, hátha lehető­ségük van egy elvetemült, brutális, alkoholista kocsmatölteléket fe­gyelmezésben részesíteni úgy, hogy odatelefonálnak, ahol hatart szab­nak az ilyen eseteknek. Arról van szó, hogy egy héttel ezelőtt sorompót kaptunk Lakite­leken, a Rácz-féle iskolát elhagyva. A szembeni földútról egy lovas ko­csi rá akart hajtani a betonra. A részeg hajtó összevissza rángatta a ló zabláját, mivel az nem ott állt meg pontosan, ahol ő akarta. A szerencsétlen állatot ezek után karvastagságú karóval püfölni. kezdte a lába közt, az alhas tájé­kán. Utólag észrevettük, hogy a csődörnek a micsodáját verte, mi­vel ott a legfájóbb neki. A szerencsétlen állat földre ro­gyott, hogy a rettenetes ütésektől megvédje magát valahogy. Nem bírtuk már tovább nézni, és kértük a többi várakozót, fékezzük meg az elvetemült, részeg hajtót. Senki nem mert odamenni hozzá, pedig kettőnkhöz még egy-két segítség elegendő lett volna. Két kerékpáros várakozótól megtudtuk, Németh Imrének hív­ják a hajtót, MÁV-pályamunkás volt, már nyugdíjas, a Zrínyi utca 13. szám alatt lakik 20 év óta, csa­ládjától elváltán. Elmenekültek előle, mert sok éven át ütötte, verte őket, a hideg téli éjszakákba is ki­zavarta az asszonyt a három kis­korú gyerekkel a házból. Nézetünk szerint olyan hatósági embert, felügyelőt kellene kikülde­ni, aki szembe mer nézni ezzel a brutális elvetemülttel. Annak sem­mi értelmét nem látjuk, hogy a helybeliek, a bosszúállástól tartva, figyelmeztessék. Az állatok védel­mében is köszönettel: S. Varga András mentős, betegkísérő Tiszakécske, Kerekdomb-külterület (Tisztelt Uram! Az eset való­ban felháborító és elítélendő. Azonban mi nem intézkedhetünk, erre nincs jogosítványunk, nekünk más a dolgunk. Az például, hogy — az Ön levelének közzétételével — felhívjuk az állatbarátok, a közvélemény figyelmét erre az emberre. Ugyanis csak a közös fellépés járhat eredménnyel ilyen esetekben. A szerk.) Kéregetés, ordítozás Jézus nevében Varrónők, mint diszkótáncosok!? Tisztelt Főszerkesztő Úr! Ra­gyogó ötletnek látszanak a váro­sokról és vidékeikről közölt oldal­összeállítások, hiszen minden lo­kálpatrióta örömmel olvas többet a saját településéről. Amikor a júli­us 16-ai lapszámban a mi kis fa­lunk nevét olvastam a hasábokon, magam is élénkebb lettem, ám mi­re a cikk végére értem, élénkségem sajnos, keserűségbe csapott át. Nem egészen értem Sitkéi Úr koncepcióját. Ugyanis rögtön egy unszimpatikus ellentéttel kezdi a cikket, miszerint a határban arat­nak, de azért a kocsmában, a víz­parton is vannak. Vízparti telepü­lés lévén, sok pesti hobbis jár ide pihenni, s nem biztos, hogy nekik is aratni kellene, és hát Kecskemé­ten is tele van minden presszó déle­lőtt is. De hát, ha az a célja, hogy az alaphangot így adja meg, azt elérte. A riport aztán végképp elké­pesztő! A telepvezetőről annyit tudni kell, hogy nem helybéli, és nem igazán gondja a dolgozóké, nyilván azért is mond ilyen blőd dolgokat, de hála a sajtónak, lehet közölni, miszerint a legkomolyabb érdeklődő diszkót akar létesíteni a varrodából. A hölgy szerint a leg­jobb megoldás, ha az új bérlő to­vábbra is foglalkoztatna őket. Kapitális ötlet! Varrónők, mint diszkotáncosok!? Jelen esetben el­túlzottnak tartom a kétségbeesést, amit az újságiró felerősít, ugyanis, ha a saját lapját átnézte volna (6. oldal), Apostagon (ide 4 km) ke­resnek éppen 18 varrónőt! De van még más, a budapestinél jóval kö­zelebbi állásajánlat is. És itt ez a gyönyörű felvétel a buszmegállóról. Kérem, ez nem buszmegálló! Dunaegyházán min­den buszmegállóban van fedett, kulturált váró, vagy szerényebben fogalmazva, esőbeálló, új típusú jelzőtáblával, menetrenddel ellát­va. Ez a kép egy ott felejtett, kemé­nyen bebetonozott jelzőtábla. Va­lóban nem szép, kösz, hogy felhív­ták rá a figyelmet, el kell tüntetni. A szöveg alatta megint csak nem helytálló, hiszen járnak innen dol­gozni Pestre is, Dunaújvárosba is, s főleg oda, s a legelső busz fél 5-kor indul és nem hajnali 3-kor, amihez talán le sem kéne feküdni, nemhogy kettőkor kelni. Szóval, egy ilyen cikk olvasása után felmerülhet az olvasóban a kérdés: ha csak ennyire tudja az újságíró a valóságot híven tük­rözni, érdemes-e olvasni? Ha a közvetlen környezetemről úgy ír (amit én jobban ismerek, nyil­ván), hogy enyhén szólva fel­bosszant, nem azt kell-e gondol­nom, hogy a többi is csak annyi- re lehet igaz, mint amit itt két­ségbe vontam? Kérem, ez a falu akkora fejlő­désen ment át az utóbbi négy évben, hogy két oldalon nem győzném felsorolni a sok válto­zást. Miért nem tudnak erről egy átfogóbb, lélekmelengetőbb cik­ket írni? Tisztelettel: Thiesz Jenő Dunaegyháza, Akácfa u. 7. Tisztességtelen nyűlátvétel Baján, a Vajk utcában Sebők József Szabadszállás, Mester u. 2. NAPJAINK HUMORÁBÓL ASSZIMILÁLÓDÓ FÖLDÖNKÍVÜLI (Novoje Vremja) A Pi-víz nem - a büdös kecskeméti igen? Kedves Petőfi Népe Szerkesztő­sége! A lapjuk július 21-ei számá­nak 3. oldalán megjelent írásra az észrevételem a következő. Dr. Zi- mányi Mária főorvos asszony véle­ményével én nem értek egyet. (A Betiltották az életvizet című cikkről van szó. A szerk.). Kecskemét lakossága hónapok óta büdös — ivóvíznek nem mond­ható — folyadékot kénytelen fo­gyasztani, mert a csapokból ilyen folyik. Jött a Pi-víz (életvíz), tiszta, szagtalan. Végre víz, nemcsak a nevében, hanem a pohárban is víz, s ezt a köjál letiltja, nem ihatjuk. Ami víz, nem büdös, nem barna, nem illatos, azt nem fogyaszthat­juk, mert letiltják. Ha a Pi-víz nem is gyógyhatású, de legalább víz, amiből jóízűen tu­dok inni, de nem fogyaszthatom, mert állítólag káros az egészségre. A kecskeméti büdös vizet meg illa­tom. Nem értem! Nem értem, mert én egyszerű asszony vagyok, ma­gas nekem a tudomány szintje. Tisztelettel: Dózsa Ferencné Kecskemét, Nyár u. 1. Az a busz a Kunság Voláné volt Kérjük, az alábbi néhány sort szíves­kedjék közölni, válaszul egy panaszos levélre és a Bács Volán esetbeni szere­pének tisztázására. A Petőfi Népe július 15-ei számának 7. oldalán megjelent, A Bács Volán utasellenes című levelében Ámann Jó­zsef, Császártöltés, József Attila u. 1. szám alatti lakos elmarasztalta a Bács Volánt. Az egésznek a szépséghibája csak az, hogy Kiskőrösön a gyorsvona­tot be nem váró autóbuszt nem a Bács Volán, hanem a Kunság Volán üzemel­teti. Bács Volán Baja (Eszerint levélírónk tévedett. Sajnáljuk. A kérdés most már csak az, mit szólnak mindehhez a Kunság Volán vezetői? Szívesen helyet adnánk véleményüknek. A szerk.). Az oldalt összeállította: Rapi Miklós Címünk: Petőfi Népe 6000 Kecskéméi. Szabadság tér 1/A LEVÉLVÁLTÁS Elnézés Törteli Űrtói Mellékelten megküldjük Törteli Fe­renc úr napilapjukban megjelent rekla­mációjára neki írt levelünk másodpél­dányát, tájékoztatás végett: „Az 1992. június 19-én történt és Pe­tőfi Népében megjelent kellemetlen töl­tőállomási esetet kivizsgálva, az alábbi­akban tájékoztatom. Június 19-én a kecskeméti BP-töltő- állomásnál a tankolás során a pisztoly meghibásodása miatt több liter üzem­anyag elfolyt, melyet az odasiető másik kútkezelő nem megfelelően intézett el Önnel. A meghallgatások során az is kiderült, hogy dolgozónk modortala- nul, nem kereskedelmi dolgozóhoz méltóan viselkedett. E dolgozónkat — Dócs Bélát — szi­gorúan felelősségre vontam. A történ­tekért vállalatunk nevében is szives el­nézését kérem, s egyben remélem, hogy az eset ellenére továbbra is vásárlónk marad”. Almási Pál bázistelep-vezető A jót is észre kell venni Tekintettel arra, hogy elismerő so­rok írására ritkábban fognak tollat az emberek, szíveskedjenek lapjukban megjelentetni írásomat. A Kecskemét—Solt viszonylatában közlekedő, a pályaudvarról 11 órakor induló autóbusszal gyakran utazom mindkét irányban, különböző napo­kon. így volt alkalnfam megfigyelni, hogy az autóbusz vezetője a megszo­kottól, az átlagostól eltérő — méghoz­zá pozitívan eltérő — bánásmódban részesíti utasait. Szolgálatkész, kultu­rált magatartást tanúsít mindig, nem csak akkor, ha jó napja van. Higgad­tan. körültekintően vezet, ami nem kö­zömbös az utasok biztonságérzete szempontjából. Remélem, a járat uta­sainak véleménye egyezik az enyém­mel. Bizonyára mások is észrevették ezt, de nem szeretnek írni, legfeljebb csak akkor, ha sérelem éri őket. Azonban úgy gondolom, hogy néha a jót is észre kell venni. Azt, hogy min­denkinek, aki ezen a területen dolgo­zik, így kellene végeznie a munkáját. Sajnos, egyelőre ez nem így van. Az említett buszjárat vezetőjének a nevét sikerült kinyomoznom: Varga Ferenc. Az utastársak nevében is köszönet ne­ki. Mező István ny. alezredes, Kecskemét Miért nem kapja meg útlevelét Kanizsai András? A helyi polgármesteri hivatalban be­adtam gyermekem részére egy útlevél­kérelmet, még 1992. május 6-án. On­nan továbbították a BM adatfeldolgo­zó hivatalába, de az útlevél mind a mai napig nem érkezett meg, amire pedig szüksége volna fiamnak, mert augusz­tus 16-án táborozásra indulnának Csehszlovákiába. Fiam már belebetegszik a gondolat­ba. hogy nem tud menni, mert nincs útlevele. Már írtam két ajánlott levelet is, de még válaszra sem méltattak. Ké­rem. írják meg nekem, hova forduljak még, mert lassan lejár az idő. A polgármesteri hivatal is tehetetlen, mert nem tudják ott sem, hogy ilyenkor mi a teendő. Fiam neve: Kanizsai And­rás, született Szabadszálláson, 1981. áp­rilis 12-én. Egy elkeseredett édesanya: Kanizsai Rozália Szalkszentmárton, Mező u. 3. (Kedves Asszonyom! Ha Ön már annyit levelezett, újabb ötlettel aligha szolgál­hatnánk, legfeljebb azzal, hogy utazzon fel személyesen a Belügyminisztérium­ba, vagy pedig várjanak türelemmel, ha van még rá idő. A szerk.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom