Petőfi Népe, 1992. július (47. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-21 / 171. szám

1992. július 21., 6. oldal PÉNZ-TÁRCA Mátkaság a kockázati tőkével — hozomány nélkül? Sorozatunk előző részeiben foglalkoztunk a kockázati tőke- társaságokkal és a kockázatmér­séklő stratégiákkal. Az alapelv, hogy tudniillik nagy kockázatért elvárható az átlag fölötti nagy haszon, igaz. A kockázati tőkés azonban ennek az „egyenlegnek” az első tagjáért, a nagy kocká­zatért nem igazán lelkesedik. El­várja, hogy az állam — cserébe a gazdasági struktúra korszerűsí­téséért, a létesítendő új munka­helyekért. a majdan fizetendő te­temes adóért — maga is kocká­zatot vállal az innovációs folya­matokban. A fejlett piacgazdaságú orszá­gokban ezert alapítványok, s megpályázható, vissza nem térí­tendő támogatási konstrukciók segítik a kockázati tőke műkö­dését. (Emellett jelentős adóked­vezményeket is élveznek a mű­szaki- és piacfejlesztésben nagy kockázatot vállalók.) Tudjak ugyanis, hogy e támogatások a rendszer egészét tekintve bizto­san megtérülnek. Hazánkban, sajnos, ez a felis­merés még nem érvényesül: a tá­mogatási rendszerek nem épül­tek ki, s még az adókedvezmé­nyek sem biztosítottak. Bizonyos eredmények persze felmutatha­tok, csak ezeket a bürokrácia szövevénye jószerével éppen azok elől takarja el, akik a létre­hozott intézmények, alapok, konstrukciók potenciális ügyfe­lei. Az Országos Műszaki Fej­lesztési Bizottság például milliár­dos alappal rendelkezik az élet­képes, piacorientált ötletek, ta­lálmányok — kamatmentes vagy éppen vissza nem térítendő — támogatására. S tény, hogy ala­pítványok, köztük Az Ipar Mű­szaki Fejlesztéséért Alapítvány, segítik a műszaki fejlesztést a központi akarat meghatározta területeken, sőt, kockázati tőke- társaságok is működnek. Csak­hogy mindez nem rendszerben, nem az egész gazdaság érdekei­hez, igényeihez igazítva műkö­dik. A magyar kockázati tőketár­saságokkal kapcsolatban „csak” két dolog kérdőjelezhető meg: az, hogy kockázatiak és az, hogy társaságok. Mert inkább befek­tetési társaságokként, már sike­res vállalkozásokba állami tőkét, pumpálva működnek, mintsem az innovációk, a műszaki fejlesz­tés patrónusaiként. Az alapok, alapítványok forrásaihoz hozzá­jutni nehezebb a hétköznapi ha­landónak, mint az örökmozgót feltalálni. A „forrásvidéket” megközelíteni kapcsolatokkal vagy kellő szakértelemmel és kapcsolatokkal rendelkező szak- tanácsadó szervezetek közvetíté­sével lehet. Ez önmagában nem is lenne baj, csakhogy így a tá­mogatásra érdemesek tekintélyes hányada kiesik a „pixisből”, el­vész az ötlet- és kezdeményezés­kínálat sokszínűsége, csökken a rendszer működésének haté­konysága. Kockázati tőke, s kivált koc­kázati tőkés nem terem minden bokorban. A nagy nemzetközi kockázati tőketársaságok pedig nemigen kívánkoznak olyan te­repre, ahol az infrastruktúra, a kormányzati szándékok nem méltányolják a gazdaságot élén­kítő, megtermékenyítő tevékeny­ségüket. Pedig a gazdasági élet minden felelős szereplőjének tudnia kell: ahol a tőzsde gye­rekcipőben jár, ahol az átlag fö­lötti kockázat nem kap — leg­alább adókedvezményben kifeje­zett — elismerést, ahol bürokra­tikus útvesztők nehezítik a távla­ti célok meghatározását, ahol a támogatásra hivatott állami szer­vek inkább banki, mint rendelte­tésszerű funkciókat látnak el — nos, ott kevés a remény a fejlett országokhoz való felzárkózásra. A tapasztalatok szerint azok­ban az országokban, ahol való­ban működnek kockázati tőke- társaságok, ott az állam szerepe (preferenciákkal, forrásteremtés­sel) az induláskor meghatározó volt. Mára azonban átadta he­lyét e társaságokban a magánbe­fektetőknek, akik azután újabb és újabb társaságokat hoztak és hoznak létre. Nyugat-Európában 10 éve még csak 30 kockázati tí­pusú tőketársaság működött — ma már legalább 300! S az e tár­saságok által kezelt portfolió ér­téke, mintegy 30 milliárd ECU. Nem túlzás, hasonló folyamat végigvitelének hazánkban is adott a lehetősége. Csak végre fel kellene húznunk a jelképes futócipőt és a .világgazdaság él­mezőnye után erednünk. Kése­delem nélkül, mert félő, hogy el­tűnnek a szemünk elől. Merth László Ferenczy Europress USURÁBÓL UZSORA? Legyen zálogház, de csak engedéllyel! Mégha pénzügyekről van is szó, kezdjük egy kis történelmi leckével! A régi rómaiak is is­merték már a kamat fogalmát. Az időszámítás előtti V. század­ban a XII. táblás törvényekben már szabályozták a kamatlábat. Igaz, arról vitatkoznak ma a történészek, hogy évi 100 száza­lék (ez az újabb értelmezés) vagy évi 8 és fél százalék volt-e a ka­mat. Az azonban vitathatatlan, hogy az usura (kamat) szóból magyarított uzsora évszázado­kon keresztül virágzott. Justinia- nus császár az i. sz. VI. század­ban maximálta törvényben a kölcsön után járó kamat mérté­két. Ez pedig általában 6 száza­lék volt. Az üzletemberek 8 szá­zalékot, előkelők csak 4 százalé­kot köthettek ki. A különösen kockázatos, éppen ezért egyfajta biztosítást is magába foglaló tengeri szállítási kölcsön kamata lehetett 12 százalék. Nem enge­délyezték viszont a kamatos ka­matot, és a kamat nem halad­hatta meg a tőkét. Fentiek tükrében talán másként hangzik az a vélemény, amejyet lapunknak nyilatkozva fejtett ki egy kiskunfélegyházi zálogház tu­lajdonosa, amikor kijelentette: „A napi 1 százalék kamat pedig a leg­nagyobb rosszindulattal sem ne­vezhető uzsorakamatnak.” Milyen szabályok vonatkoz­nak ma a zálogházakra — ezt tudakoltuk az illetékesektől. Mint dr. Bányai Endre, a Ma­gyar Nemzeti Bank Bács-Kiskun megyei igazgatója elmondta: a zálogházak működésére vonat­kozóan szigorú szabályokat tar­talmaz a banktörvény. Egyebek mellett például minimálisan 5 millió forint szükséges, vagyis nem elég a kft.-alapításhoz egyébként előírt legkevesebb 1 millió forint. Kell hozzá a bank- felügyelet engedélye — éppen az ellenőrizhetőség miatt — és az ügymenetnek is meghatározott előírásai vannak, amelyeket be kell tartani. Ha pedig nemesfém­mel is foglalkoznak, akkor még a devizahatóság engedélye is szükséges. És szakképzett be­csüst kell alkalmazni. A zálogházi tevékenység ugyanis nem más, mint jelzálog- hitelezés, ami bankári feladat. Csak itt nem egy ingatlant köt­nek le, hanem beviszik és letétbe helyezik az adott tárgyat, amiért pénzt kap az illető. Az MNB információi szerint eddig két zálogház — Kiskunfél­egyházán és Lajosmizsén — mű­ködik a megyében, de nem a banktörvényben előírt feltételek szerint. Igaz, ezek a vállalkozások korábban alakultak, mint ahogy a törvény megszületett, de a beje­lentési kötelezettség és az előírá­sok betartása így is vonatkozik rájuk. Miután a helyi önkormány­zatok adták ki a vállalkozáshoz az engedélyt, lehet, hogy nekik is felül kell vizsgálni a korábbi dön­tésüket ... Az biztos, hogy a több hónapos előkészületek után, im­már a törvénynek megfelelően megalakuló zálogházak érdekeit sértik a jelenlegiek, s hallani arról, hogy egy most létesitendő kecske­méti egység megfelelő jogi lépé­sekre készül. Ami azt a bizonyos kamatot ille­ti, az MNB megyei igazgatója is egyetért azzal, hogy a zálogházi kamat — a nagyobb kockázat mi­att —--Tnagasabb lehet a banki ka­matnál. Talán ezért is nem korlá­tozza a banktörvény a kamat mér­tékét. De a napi 1 százalék, ami egy évben 365 százalék ... Ez több mint a tízszerese a tavalyi 30 száza­lékos magyarországi évi kamat­szintnek! V. T. Moszkvai brókeriskola A Moszkvai Központi Érték­tőzsde brókeriskolát nyitott. Ez a volt Szovjetunióban az első olyan oktatási intézmény, amely tőzsdei alkuszokat képez. Az is­kolának több mint 100 hallga­tója van: brókercégek, kereske­delmi bankok, részvénytársasá­gok képvielői — a tőzsde alapi­tói. A résztvevők volt mérnö­kök, tudományos munkatársak, közgazdászok, akik hivatást változtatva brókerek akarnak lenni. Ez érthető is. A piacgaz­dálkodásra való áttérés idősza­kában. amikor a vállalatok gaz­dasági szabadságot élvezve ön­állóan szabályozzák pénzügyei­ül a lőzsde iesz a fiiac legfőbb tenyi -.»i a pnvatizacio katali­zátora, mely módszertanilag se­gít a részvénytársasággá alaku­lásban. A bróker pedig a tőzsde szerkezetének a legalapvetőbb tényezője. Az egykori Szovjetunióban eddig soha nem folyt értékpa­pírkereskedelem. A pénz és az értékpapírok alapvető része fel­tételes volt és nem mozgott ak­tívan. A különleges ismeretekre ma ezért van akkora szükség. A moszkvai értéktőzsde ezért kezdte meg a megfelelő szakem­berek felkészítését. A tőzsde mellett megalakult egy módszer­tani tanács, melynek tagjai ta­pasztalt tudósok és szakembe­rek. A többszintes képzésben kerekasztal-megbeszélések, sze­mináriumok, az értékpapírpiac neves szakértőivel lefolytatott találkozók és előadások voltak. Az első szakaszt áprilisban, Moszkvában szervezték, s ezen a piacgazdálkodásra való átté­rés általános kérdéseit vitatták meg. A Csernoviciben nemrég befejeződött második szakasz-, ban a szakemberképzéssel, fog­lalkoztak. A program szerkeze­tét ez határozta meg: kevesebb volt az általános vita, többet tö­rődtek a brókercégek konkrét munkájával. Júliusban két héten keresztül tanulmányozták a Nyugat- Ukrajnából, Kazahsztánból, Uraiból, Moszkvából, Litvániá­ból jött fiatal szakemberek a tőzsdei műveletek finomságait: hogyan kell megállapodást köt­ni, könyvelni, ellenőrizni, mit jelent a brókerek gesztusnyelve, hogyan lehet figyelemmel kísér­ni a részvények árfolyamát. . . Egyszóval számos kérdés merült fel, melyek mindegyikére kime­rítő választ kaptak a résztve­vők. — A brókerekkel szemben igen magasak a követelmények — mondja Anatolij Gyerjabin professzor, a közgazdaságtudo­mány doktora. — A bróker ki­fogástalanul becsületes, kitűnő szakember, akikben az ember ugyanúgy megbízhat, mint leg­közelebbi rokonában. Ugyanak­kor közvetít az eladó és a vá­sárló között. A brókernek fizi­kailag erősnek, állóképesnek kell lennie, jó idegekkel, erős hangszálakkal kell rendelkeznie, hiszen egy nap alatt rengeteg al­kut köt, több ezer pénzügyi mű­veletet hajt végre, számos köny­PÉNZ, VÁLLALKOZÁS, PIAC ÍGY LÁTJA EGY FALUSI BANKÁR: „Még nem jött el az igazán jó hitelnyújtások ideje...” • Halászná Kovács Éva: a gázvezeték-építés során ügyfelünk lesz az egész falu. (Farkas P. József felvétele) Az OTP dunavecsei fiókja élére 1992 tavaszán új vezetőt neveztek ki. A négyezernégyszáz lelkes, Du­na melléki falucskában nem kellett bemutatkozni a pénzintézet új irá­nyítójának. Halászná Kovács Éva dédszülei is Vecsén éltek. A fiókve­zető iskolái elvégzése után hazake­rült, és az akkor még körzeti fel­adatokat ellátó OTP-nél állt mun­kába. Később a helyi tanács pénz­ügyi csoportját vezette. Jól ismeri partnereit — a falu lakosait, és a banki munka sem ismeretlen szá­mára ... — A cégünknél több esetben is találkoztam már „visszatérő” mun­katársakkal. Akik szerencsét pró­báltak másutt, de amint lehetett, ismét az OTP-nél vállaltak állást. Ön például a helyi önkormányzat gazdasági vezetője volt. Miért tért vissza? — Jól éreztem magam a szom­szédban, községházán — kezdi vá­laszát Halászná Kovács Éva. — Ta­lán az önállóság, a döntések, a koc­kázatvállalás felelőssége hiányzott. Ott ugyanis a testületek döntenek a pénzek elköltéséről, a befektetések­ről. Az önkormányzatoknál dolgo­zó, jól felkészült szakembergárda más szempontok alapján szervezi a tevékenységét. Sokkal szélesebb az ügyfélkör, mint itt. Szerintem az OTP-nél a bank szigorú belső sza­bályzatai nem akadályozzák meg, hogy sajátos üzleti stílust alakít­sunk ki. A személyiség is érvénye­sülhet! Ezért jöttem vissza és dolgo­zok itt szívesen .. . — Az utóbbi években a dunave­csei OTP sorra bukta el a pozícióit. Sokáig járási, majd körzeti fiók volt, most viszont már csak két kis községből — helyből és Apostagról — verbuválódnak a partnereik. — A települések pozíciói sokat változtak az elmúlt két évtizedben. Solt és Kunszentmiklós megerősö­dött. Sokáig városhiányos térség­nek mondták a Duna melléket, most itt van fctj&js; Dun.aföldvár és Kunszentmiklós. A gazdasági fejlesztések dinamikája nagyon el­térő. Dunavecse elsősorban mező- gazdaságból élő falu. Manapság pedig nincs sok sikerélménye a far­mereknek és a szövetkezeti gaz­dáknak. A megtermelt árut nyo­mott áron lehet csak értékesíteni. Más a bankok profilja is. Termé­szetes, hogy az OTP üzleti politi­kája követi az átalakulásokat. Ma már Szalkszentmártonban, Solton, Kunszentmiklóson is eredménye­sen működik egy-egy fiók. Egyet­értek változtatásokkal, hiszen azt vallom: a bank kéznél legyen! — Kis fiók, kis pénz, kis kocká­zat? — Még fél éve sincs, hogy visz- szatértem. Ha dicsekedni szeret­nék, akkor sem tudnék nagy ered­ményekről beszámolni. Azt azon­ban elmondhatom, hogy ha más pénzével dolgozunk — és minden banki alkalmazott így van —, nincs kis és nagy bank. Mindenütt egyaránt fontos, hogy vigyázzunk! Betétállományunk valamivel több, mint 123 millió; a hitel 70 millió. Vállalkozóknál 41 milliónk van kint. Vajon sok ez vagy kevés? Ha meg akarjuk őrizni a partnereink bizalmát, szigorúan be kell tarta­nunk a pénzintézeti törvény előírá­sait, és természetesen a nagy múltú OTP belső utasításait. Én ezt lá­tom fontosnak. Nem tagadom, hogy elég sok munkát adott az el­múlt időszakokban az adminiszt­ráció rendbetétele. Sok-sok — ko­rábban elmaradt — letiltást, föl- szólítást kellett kiküldenünk ... — A betétekkel ugyanakkor gaz­dálkodni is kell. A Biblia rossz sá­fárnak mondja azt a szolgát, aki a rábízott egy dénárt elássa, nem gyarapítja a gazda vagyonát há­romszor annyival.. . — A vállalkozás, a hitelnyújtás is a Bankosok feladatai közé tarto­zik. Nem is akarunk lemaradni. Szerintem Dunavecse mostani, legjelentősebb beruházásánál, a gázvezeték-építésnél — a lakások építési és szerelési munkáinál — szinte az egész község a partne­rünk lesz. Vállalkozók, gazdálko­dók is jelentkeznek időnként. Saj­nos, egyelőre még nem jött el a fellendülés, az igazán jó hitelkérel­mek ideje, bár a kamatok érezhe­tően csökkennek. Bízunk abban, hogy a mi községünkben is megin­dulnak a beruházások. Addig itt rendezzük sorainkat: felkészülünk! Farkas P. József A könyvpiac újdonságai M. Kundera: A regény művészete. (Mérleg sorozat) (Európa) — J. Attali: Az első nap a halálom után. (Európa) Molnár Tamás: A halalom két arca: Politikum és szentség. (Európa) — Ka- zuo Ishiguro: A főkomornyik szabad­sága (Modern könyvtár) (Európa) — V. Giscard d’Estaing: Hatalom es élet. (Európa) — Játsszunk bluest. Orosz emigráns írók kisregényei. (Európa) — L. Tolsztoj: Anna Karenina. (Euró­pa) — R. Fulghum: Már az óvodában megtanultam mindent, amit tudni ér­demes. Tűnődések hétköznapi dolgok­ról. (Hétköznapi pszichológia), (Park Kiadó) — Saláták es előételek. (ízletes, friss, változatos saláták és remek elő­ételek hetedhét országból. (Nova sza­kácskönyvek) (Officina Nova)— M. E. Lange Ernst: Szépítő természet. Ötle­tek es receptek az otthoni kozmetiká­hoz. (Officina Nova) — Paradicsom. A legjobb receptek — vásárlási taná­csok. (A föld ajándéka) (Officina No­va). velési okmányt tölt ki, elemzi a részvényárfolyam alakulását, előre meg tudja mondani mely részvények ára növekszik, illet­ve csökken. Nem véletlen példá­ul, hogy a New York-i tőzsdén a brókerek 45 éves korukra tel­jesen kimerülnek, szinte emberi roncsokká válnak, ugyanakkor milliomosok lesznek. A képzési szakasz csúcsát je­lenti az „üzleti játék”. A részt­vevők igazi szenvedéllyel vettek részt benne. Igaz, egyelőre még csak ismerkednek mindazzal, ami a tőzsdén vár rájuk. — A tőzsdemüveletek a piaci tevékenység legbonyolultabb fajtáját jelentik — mondta a já­ték végén Alekszandr Lucsin, az iskola egyik hallgatója, a haté­kony Technológiák Egyesülés Gránit vállalatának igazgatója. — Az iskola segített a tőzsdei műveletekben való eligazodás­ban. Most én tanulok, majd azokat a brókereket küldöm el, akiket alkalmazni kivánok. Ha jómagam nem ismerem a piac finomságait, hogyan érthetném meg magamat brókereimmel. — AN — A MAGYAR NEMZETI BANK HIVATALOS VALUTAÁRFOLYAMAI (BANKJEGY- ES CSEKK-) ÁRFOLYAMAI Érvényben: 1992. július 20-án. Pénznem vételi közép eladási árfolyam 1 egységre, forintban Angol font 148,15 149,55 150,95 Ausztrál dollár 56,62 57,24 57,86 Belga frank (100) 250,61 252,94 255,27 Dán korona 13,52 13,65 13,78 Finn márka 19,04 19,24 19,44 Francia frank 15,43 15,57 15,71 Görög drachma (100) 41,94 42,36 42,78 Holland forint 46,23 46,66 47.09 ír font 138,52 139,82 141,12 Japán yen (100) 61,00 61,60 62,20 Kanadai dollár 63,81 64.51 65,21 Kuvaiti dinár 262,98 265,73 268,48 Német márka 52,16 52,64 53,12 Norvég korona 13.26 13,38 13,50 Olasz líra (1000) 68,53 69,17 69,81 Osztrák schilling (100) 734.17 740,97 747,77 Portugál escudo (100) 61,26 61,81 62,36 Spanyol peseta (100) 80,70 81.46 82,22 Svájci frank 58,55 59,09 59,63 Svéd korona 14,36 14,49 14,62 USA-dollár 75,91 76,69 77,47 ECU (Közös Piac) 106,19 107,17 108,15 MAGYAR NEMZETI BANK HIVATALOS DEVIZAÁRFOLYAM Érvényben: 1992. július 20-án Devizanem vételi közép eladási árfolyam 1 egységre, forintban Angol font 149,40 149,75 150,10 Ausztrál dollár 57,13 57,28 57,43 Belga frank (100) 255,10 255,68 256,26 Dán korona 13,64 13,67 13,70 Finn márka 19,16 19,21 19,26 Francia frank 15,53 15,57 15,61 Holland forint 46,62 46,73 46,84 ír font 139,89 140,21 140,53 Japán yen (100) 61,43 61,58 61,73 Kanadai dollár 64,33 64,50 64,67 Kuvaiti dinár 264,87 265,56 266,25 Német márka 52,58 52,70 52,82 Norvég korona 13,36 13,39 13,42 Olasz líra (1000) 69,06 69,22 69,38 Osztrák schilling (100) 747.07 748,77 750,47 Portugál escudo (100) 61,53 61,67 61,81 Spanyol peseta (100) 81.90 82,09 82,28 Svájci frank 59,55 59,69 59,83 Svéd korona 14.46 14,49 14,52 Tr. és Cl. rubel 27,43 27,50 27,57 USA-dollár 76,44 76,64 76,84 ECU (Közös Piac) 106,98 107,23 107,48 Nem üzletemberek, jöttmentek Robert Strauss, az Egyesült Államok moszkvai nagykövete jöttmentek gyülekezetének tartja a nyugati üzleti élet Moszkvában sürgölődő képviselőit. — Moszkva mostanában a leginkább egy korabeli texasi olajvárosra emlékeztet, ott volt ennyi tolvaj és csaló — mondta a nagykövet. — A napokban személyesen zavartam ki a követségről egy tisztességtelen nyugati üzletembert és orosz kísérőjét. A szagukat sem állom az ilyen „üzletem­bereknek" — zárta le nem éppen diplomatikus nyilatkozatát az amerikai nagykövet. (AN)

Next

/
Oldalképek
Tartalom