Petőfi Népe, 1992. július (47. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-20 / 170. szám

LABDARÚGÁS 1992. július 20., 11. oldal A megyei III. osztály bajnokai Bajnokcsapat Solton Jövőre is a másodosztályban Legnagyobb gond az utánpótlás • Bácsborsód megyei II. osztályba jutott csapata. I llés Antal negyedik évét kezdhe­ti a Bácsborsódi Tsz edzője­ként. Az első idényben rögtön feljut­tatta csapatát a II. osztályba, amely nem tudott megkapaszkodni. Az el­múlt idényben újra bajnok lett a Borsód, mégpedig imponáló maga- biztossággal, 7 ponttal megelőzve a 2. helyezett Szeremlét. Egyértelműen csak az első he­lyezést tűzték ki célul? — A kiesést követően rossz volt a hangulat, s még az sem látszott biz­tosnak, hogy a hagyományokhoz méltóan tudunk szerepelni. Szeren­csére a vezetők nem szeretik a kö­zépszerűséget, azért olyan csapatot kellett összehozni, amelyik esélyes lehetett a feljutásra. Igazoltunk 3 já­tékost, majd még egyet ősszel a baj­nokság közben. Ráadásul az •'idő­sebb labdarúgók, akik a kudarc után vissza akartak vonulni, vállal­ták a további játékot. Volt-e kritikus szakasza a bajnok­ságnak ? — Nagyon kiegyensúlyozottan szerepeltünk, amit az is mutat, hogy a 2. és a 28. forduló között nem kaptunk ki. — Hogy tudtak a játékosok mun- kd'Mellett edzeni és játszátii? ,, J"“ — A csapat 60 százaléka rendsze­resen edzett. Volt, aki teljesen elma­radt, s olyan is, aki ha tudott, jött. Ilyen körülmények között az edző hozzáértése háttérbe szorult, és in­kább a csapategység dominált. An­nak megteremtése viszont az edzői munka része. Mi azért lehettünk baj­nokok, mert több jó labdarúgónk volt, mint ellenfeleinknek, ezenkívül nagyon jó baráti társaság alakult ki. —- Ki nyújtott kiemelkedő teljesít­ményt? — A helyezést nézve gondolom nem csoda, hogy mindenkivel elége­dett vagyok. De Komáromi 28 gólja nagyon kellett a bajnoki címhez. , — Eddig „lifteztek”. Jövőre mi várható? — Bizonyítási vágy van minden­kiben, hiszen a csapat is, és én is kudarcként értük meg a tavalyi kie­sést. Úgy érzem, reális esélyünk van a gond nélküli bentmaradásra. A si­kerek hatására annyira összeková- csolódott az együttes, hogy egy-egy vereséget is el tudunk majd viselni. — Terveznek-e új igazolásokat? — Egy tartalékkapusra feltétlenül szükségünk van, és ismerjük, figyel­jük a környező községek tehetséges fiataljait is. Mikor kezdik a felkészülést? — Július 21-én lesz az első hivata­los edzés, de jellemző, hogy több játékos már most lejár futni, játsza­ni. Néhány an az aratás miatt csak később tudnak bekapcsolódni. A legnagyobb gond az utánpótlás, hiszen ezen a szinten már minden mérkőzésre ificsapatot kell kiállíta­ni. Valahogy majd ezt is megoldjuk, hiszen jövő ilyenkor is a megyei II. osztályra akarunk készülni. Géczy Zsolt A siker gonddal jár Nyárlőrincen Nyárlőrinc dinamikusan fejlődő település Kecskemét közelében. Vonattal alig húsz perc, autóval szűk negyedóra alatt elérhető a község központja. A város ráhatá­sa a sportban is érvényesült, már abban is, hogy a testedzés többféle ágával próbálkoztak. Működött itt kézilabda-, tenisz-, természetjá­ró-szakosztály. Időnként feltűnt egy-egy tehetséges atléta is, aki ter­mészetesen nem itthon, hanem a KSC-ben folytatta. No és van a labdarúgócsapat már ősidők óta, s bár korábban nem kényeztették el kiugró eredményeikkel a szurko­lókat, az idén meglepetéssel szol­gáltak. Elsők lettek a megyei III. osztályú bajnokság kiskunfélegy­házi csoportjában és feljutottak a már rangot jelentő megyei II. osz­tályba. A labdarúgásban a siker nagy öröm. ám egyben komoly gond is mostanában. így volt ez Nyárlő­rincen is, ahol az első számvetés után jöttek rá, hogy van ugyan csapatuk, amely képes helyt állni a magasabb osztályban, de valójá­ban minden más hiányzik. — Itt van mindjárt az első és legnagyobb gondunk, a pálya és az öltöző — mondta Várkonyi Mik- „ *..a sportkör elnöke. — A talaj göröngyös, gödrös. A harmadosz­tályban megfelelt, hisz a többiek­nek sem volt sokkal jobb. Az öltö­ző is szűk, korszerűtlen. Amikor épült, senki sem gondolt arra, hogy az ifjúságiaknak és a játékve- zetoknek is külön helyiség kell. Az epulet beázik, ezért használhatat­lan. A szponzorokat azonban már szervezzük. A Nyárlőrinc szakvezetője, Fer- ro, , ÍW?V nem ismeretlen a labdaró- go körök ben. Beszélgetésünk elején uszüiztuk, hogy csak testvére a Kit, egykori csatárának. Ő maga J,ls?al7ecs^ön rúgta a bőrt, majd M yarlonncen volt játékos, játékos- edzo egészen tavalyig, amikor, szögre akasztva a stoplis cipőt, végleg a kispadra ült. Ő szervezte az együttest. — Korábban volt már a község­ben eredményesnek látszó kísérlet Morvái László irányításával, aki azonban túlságosan is keményen bánt a fiatalokkal és ezért nem volt si­kere. Később alakult egy serdülőgár­da, és ez képezte a mostani felnőtt- együttes alapját. Egyre feltétlenül büszkék vagyunk. Nálunk nincs „idegenlégiós”, miből is lenne? Itt mindenki nyárlőrinci és saját örömé­re, a csapat hasznára játszik. Ha egy győztes meccs után leülünk egy po­hár sörre, legfeljebb én nyúlok a zse­bembe. — Számítottak-efeljutásra ? — Őszintén szólva először nem, aztán ahogy jöttek a győzelmek, már változott az elképzelésünk is. —Melyik csapat volt a legnagyobb ellenfél? —A Kaskantyú együttese, aztán a Harkakötönyből alakult Ámor SC. Csupa rutinos kemény labdarúgó. Nem volt könnyű megelőzni őket. — Milyen csapat a nyárlőrinci együttes? —Érdekes keveréke a rutinosjáté- kosoknak és a fiatal, ügyes és gyors focistáknak. A húzóembereink a há­rom Pádár testvér, József, István és Zoltán. Aztán RinócziKároly és Bok­sa Zoltán. A fiúk közül többen közép- iskolásként a KSC ifjúsági csapatá­ban is játszottak már,de idevalósiak. — A másodosztályban ifjúsági csa­patot is kötelező indítani. — Az iskolában sok ügyes gyerek van, akik örömmel játszanak az ifjú­sági csapatunkban. — A pálya viszont alkalmatlan az osztály mérkőzéseire. — Ez most a legnagyobb gon­dunk. Ezt a bajnoki évet nem játsz­hatjuk le itthon, Nyárlőrincen. Talán majd a következőt, ha sikerült meg­kapaszkodnunk. Addigra a támoga­tóinkkal közösen felújítjuk a pályát. Addig is Tiszaalpáron rendezzük a mérkőzéseinket. Szabó Zoltán Egy évvel ezelőtt összeültek a labdarúgást szerető és érte tenni akaró emberek Solton és elhatá­rozták, hogy mindenképpen össze­hoznak egy jó csapatot, hiszen a nagyközséghez méltatlan az eddigi teljesítmény. Az elhatározást jól megtervezett lépések követték. Önálló labdarúgóklubot alakítot­tak Solti FC néven, megszervezték az önkormányzat támogatását és találtak egy tőkeerős szponzort. A Soltker Kft. hathatos támoga­tásával rendbe tették a pályát — ami azóta a község egyik gyöngy­szeme — és hozzáláttak a csapat kialakításához. A csapat magja adott volt. Az 1986-ban megyei bronzérmes serdülőcsapatra épí­tettek, néhány családi okokból Soltra került játékos, valamint az addig is szerepeltek kezdték el az edzéseket. A vezetés szigorúan kö­vetelt a játékosoktól, hiszen jelen­tős anyagi támogatást kapott a csapat — időközben a kisiparosok segítsége is megérkezett —, amit jó játékkal illett honorálni. Áz edzé­seken végzett munka eredménye a mérkőzéseken is mutatkozott. Erőnlétben, játéktudásban is kie­melkedtek a mezőnyből. Imponáló magabiztossággal 118 rúgott, 14 kapott góllal, 92 százalékos telje­sítménnyel nyerték el a megyei III. osztály kalocsai csoportjának aranyérmét. Közben a 2. és 3. he­lyezettet mindkétszer legyőzték. Uszódot 3—0-ra és 5—0-ra, a Mis­ke II.-t 6—1-re és 2—0-ra. Ősszel a nyitómérkőzésen Dus- nok II. ellen és Dunapatajon vesz­tettek csak pontot,, míg tavasszal már bajnokként Érsekcsanádtól szenvedtek vereséget, mindannyi­szor idegenben. Nagy Ferenc edző a legtöbbször a Molnár — Fekete, Paréj, Sass, Katzenbach, Horváth, Romfa, Persóczky, Bajnok, Döb- rentei, Fehér összeállítású csapatot küldte a pályára. Szóhoz jutott még Szente, Halász, Korsós, Búzás, Mauk és Slezák is. A megyei II. osztályra július 16- án kezdték el a felkészülést. A ke­retben nem terveznek változást, csupán Hartáról Sümegi leigazolá­sát szeretnék elintézni. Elsősorban a bajnokságot nyert csapat tagjai­ra számítanak és fontosnak tartják az utánpótlás-nevelést, hiszen a kötelező ifin túl serdülőcsapatot is indítanak a bajnokságban. A veze­tésben annyi változás történt, hogy Fehér Józsefet Kiliti István váltotta fel az elnöki poszton. A bajnok­ságban a mezőny első felében sze­retnének végezni, ehhez jó alapot szolgáltat a Nagy Ferenc által ve­zetett edzés és az erősebb csapatok elleni mérkőzések sorozata. Sz. L. AZ ELNÖKSÉG DÖNT A PAPÍRHÁBORÚBAN Kiesett a Kecel, feljutott a Kecel? A fociban az az érdekes, hogy mindig történik valami váratlan, amin lehet vitat­kozni, s amire van vagy nincs szabály. A megyei II. osztály deli cso­portjából kie­sett a Kecel lab­darúgócsapata. A fiaskó eléggé váratlanul jött, mert bár a ke­cellek egész év­ben a mezőny alsó felében áll­tak, kiesőhelyre először a 28. héten kerültek. Utána, kétszer is nyert a csapa­tuk, már ott is maradtak. A „keceli bú­csúban” döntő szerep jutott a kisszállási Ámor Harka „Y” együttesé­nek, amely ta­vasszal megtál­tosodott csa­pattal sorra aratta a győzel­meket. Az utol­só fordulóban a Bátya ellen ide­genben 3 góllal vezetett, amikor vihar miatt a 72. percben félbesza­kadt a találkozó. A versenybizott­ság a 2 pontot a pályán elért ered­ménnyel igazolta, és ez a kisszállá- siaknak nemcsak a bentmaradást, hanem a táblázat 11. helyét, a ke- celieknek pedig a kiesést jelentette. Igazságtalan volt-e a döntés? — Véleményem szerint a ver­senybizottság a szabályok szerint járt el — mondta Flaisz Ferenc, a Keceli SE elnökhelyettese. Az a mendemonda sem lehet igaz, hogy a kisszállásiak megvették a mérkő­zést, hiszen a Bátya együttesének ez a vereség a bronzérmébe került és az Ámor Harka csapata nem­csak őket verte meg tavasszal, ha­nem a Kunbaját, a Katymárt, a Kelebiát, a Nagybaracskát, a Vas­kutat, a Homokmégyet, a Császár- töltést meg minket is. Áz más kér­dés, hogy nálunk állandóan jöttek- mentek a játékosok, s nyilván nem az Ámor iránti szerelemből fociz­tak. Ennyi erővel ránk is foghat­nák, hogy lefizettük a Kelebia vagy a Vaskút együttesét. Ugyan kérem, kinek van itt pénze meccset venni? A kutya nem itt van eltemetve. — Amikor mégis van valami sus- mus a dologban ? — Az nincs, de ha ránéznek a megyei III. osztályú bajnokság kecskeméti csoportjának a táblá­zatára, ott az látható, hogy a baj­nok a Kecel II. együttese, vagyis elsőként felkerül a II. osztályba. • Még mondja valaki, hogy nálunk kényelmetlen a labdarúgók kispadja ... (Farkas Tibor felvétele) — Ezek szerint felkerül a máso­dik csapat a II. osztályba? — Ezt hittük mi is. Most mégis azt magyarázzák, hogy a szabály szerint két osztály különbségnek kell lenni az első és második csapat között. A Kecel II. tehát a III. osztályban fantomcsapat volt. Nem is létezett, ezért nem nyerhe­tett bajnokságot és így nem is ke­rülhet felsőbb osztályba. Tehát mindebből az következik, hogy ha ez így igaz, akkor a kiesett első csapatunk helyére olyan együttes kerülne, amelyet a mi második csa­patunk az alsóbb osztályban meg­előzött. Ezt nevezik fából vaskari­kának. Hogyan lehetne két osztály különbség a csapatok között, ami­kor a III. osztály a legutolsó állo­más? Papírháború az egész, amely­ben, sajnos, mi lehetünk a veszte­sek. — Nálunk a Kecel II. nyert bajnokságot — mondta Fehér László, a megyei III. osztály kecskeméti csoportját irányító labdarúgó-szövetség főtitkára. — Valóban van olyan szabály, hogy két osztály különbségnek kell lenni, de ezt már akkor át­léptük, amikor engedtük indulni a tartalékcsapatokat. Az eset va­lóban egyedi, és a vita eldöntésé­re egyedül a megyei labdarúgó­szövetség elnöksége illetékes. A szövetség elnöksége egy hét múlva ül össze. Döntését mi is kíváncsian várjuk. Sz. Z. ÉLEN AZ UTÁNPÓTLÁS-NEVELÉSBEN Utolsóból lett első A megyei I. osztályú ifjúsági bajnok­ságban a kalocsai fiatalok hosszú éve­ken át „kibérelték” az első helyet. Az itt folyó szervezett nevelőmunka ered­ményeként a nyolcvanas években rend­re első lett a csapatuk, bár az is igaz, hogy a tehetséges fiatal focisták közül kevesen maradtak meg a városban. A kalocsaiak egyeduralmát először az 1987—88-as bajnoki évben az Izsák törte meg. Igaz, csak egy évre, mert a következő esztendőben már ismét a ka­locsaiak voltak az élen, egészen a nem­régen befejezett 1991—92-es idényig, amikor a sokszoros bajnok leszorult a dobogó legfelső fokáról és helyét — sokak számára váratlanul — a Harta ifjúsági csapata foglalta el. A hartaiak sikerére sokan felkapták a fejüket, hiszen emlékeztek még az 1989—90-es szezonra, amikor a Harta ifije a táblázat utolsó helyén a „vízhor­dó” szerepét játszotta. — Az ifjúsági gárdánk felfutása va­lóban ezzel az utolsó helyezéssel kezdő­dött — mondta Stefán János, a sport­kör elnöke. A kudarc kijózanító volt, s be kellett látnunk, hogy az idegenből hozott játékosok nem fogják megolda­ni a hartai labdarúgás problémáját. A „légiósok” csapata nem vonzotta a közönséget, amely a helyi focistákat szerette volna a pályán látni. A feltéte­leket megteremtettük és ekkor látott munkához a fiatalokkal Schetter Já­nos. Az eredmény a vártnál korábban jelentkezett. Tavaly a 4. helyen végzett az ifjúsági csapatunk, az idén pedig nagy küzdelemben bajnok lett. Még azt sem mondhatja senki, hogy érdemtele­nül, hiszen a Kalocsát kétszer, idegen­ben és otthon is legyőzték. Az első he­Balogh Tibor Az 1992-es év — a felnőttek mérsé­kelt szereplése ellenére — bizonyára aranybetűkkel kerül a kiskunmajsai labdarúgás dicsőségkönyvébe. A me­gyei II. osztályban szereplő ifjúsági csapat 30 mérkőzésen szerzett 25 győ­zelmének köszönhetően megnyerte a bajnokságot. — Hasonló bravúr 15 évvel ezelőtt hozta lázba a focit szerető majsai szur­kolókat — mondta Vörös Tibor, az együttes vezetője. — Az akkori gárdát Kozma Huba irányította, és olyan játé­kos szerepelt benne, mint Balogh Tibor, aki később a Vasasban folytatta pálya­futását és a magyar válogatottban is szóhoz jutott. — Milyen tervekkel kezdték egy év­vel ezelőtt a pontvadászatot? — Tavaly ősszel úgy éreztük, hogy van esélyünk a bajnoki cím megszerzé­sére. A játékosokkal elbeszélgettünk és kiderült, hogy hajlandóak mindent el­követni a siker érdekében. Remek raj­tunknak köszönhetően már az első for­duló után az élre álltunk és végig vezet­ve nyertünk. Tulajdonképpen csak a Tiszaalpár tudott velünk lépést tartani. Versenyfutásunk az utolsó fordulóig tartott. Volt egy időszak, amikor úgy látszott, hogy utcahosszaí nyerünk, de sajnos tavasszal hullámvölgybe kerül­tünk, és a 4 pontos előnyünk „elol­vadt”. Néhány játékos úgy érezte, hogy lyen végzett együttesből többen a fel­nőtt keretbe kerülnek, mert Hartán nagy mozgás lesz a csapat körül. — Mit jelent ez? — A gazdasági életben jelentős vál­tozás történt nálunk is. Nem biztosít­ható az idegenből hozott játékosok költségeinek fedezete. A régi felnőtt együttesből csak az igazi hartaiak — Juhász, Radványi, Csehri, Grob és- Gra- bicza marad. Hegedűs, Herczeg és Sü­megi visszamegy Kunszentmiklósra, Doszpod és Szabó F. Kecelre tart. Ko­vács után a KSC érdeklődik, Sárai és Sebestyén talán marad. Takács abba­hagyja, Szabó László kapus pedig ki­hagy fél évet, s majd azután derül ki, hogy folytatja-e a játékot. Helyükre az ifjúsági csapatból Bodó kapus, Bleszák S., Blesszák Cs.. Vejteiés .S7mo« játéká­ra számíthatunk, de még több fiatal is felkerülhet. — A szakvezetés marad? — Az edző szerződése lejárt, s egyik fél sem kíván hosszabbítani. Francia László jó munkát végzett, sikerrel benntartotta a csapatot, de most az üzleti életben próbálkozik. Mi elsősor­ban az eddigi ifjúsági edzőben, Schett- rer Jánosban bízunk, hiszen az általa nevelt fiatalok képezik a csapat több mint felét. — Nem okoz-e törést ez a változás az utánpótlás-nevelésében ? — Remélhetően nem. Az ifjúsági csapatnál Nagy József, a serdülőknél Frei Márton lesz az edző és folytatni kívánjuk a megkezdett nevelőmunkát is, hiszen a mai körülmények között más út nem képzelhető el. Sz. Z. méltó utódai biztosan zsebünkben van az aranyérem és egy kicsit kiengedett. Szerencsére Dinnyés Ferenc közreműködésével — aki végleg odaadóan segítette munká­mat — még időben rendet tudtunk ten­ni a fejekben. — Az egyéni teljesítményekről mon­dana néhány szót? — Mi rúgtuk a legtöbb (150) és kap­tuk a legkevesebb (26) gólt, ezért a vé­dőkkel és a támadókkal egyaránt elége­dett vagyok. Az egész éves teljesítmé­nyeket figyelembe véve a Kónya — Vö­rös, Gyóni, Vajda, Szőke, Felföldi, Be­déi, Kuklis, Dinnyés, Török, Sándor ösz- szeállítású csapatot tartom a legerő­sebbnek, de a kiegészítő emberek f Mu- csi, Tóth, Sípos, Hunyadi, Takács) is minden dicséretet megérdemelnek. — Kik támogatják anyagilag a gár­dát? — Fő szponzorunk az önkormány­zat és a Rotary Kft. Segítségük nélkül ez az eredmény nem születhetett volna meg. — Hogyan tovább? Együtt marad a csapat? — Várhatóan öt játékos felkerül a fel­nőttkeretbe. Nehéz lesz a távozókat pó­tolni, habár a serdülők között sok a le­hetséges gyerek. Bízom abban, hogy sike­rül egy olyan együttest összekovácsolni, amely már jövőre képes lesz bárkinek borsot tömi az orra alá. Á. Fúrús János Vaskút saját magának nevel Vaskúton, ahol a megye második legnagyobb városának, Bajának az „el­szívó” hatása a sportéletben is érezhe­tő, valójában mindig népszerű volt a sport és többféle ágát is eredményesen űzték, mégis mindig a labdarúgás volt az igazi sláger. Hajdan, az idősebbek még emlékez­nek rá, megyei I. osztályú csapata is volt a településnek, ám mostanság in­kább tősgyökeres I. osztályúnak szá­mít, s ebben a rangsor elején emlegetik az együttest. A felnőttcsapat az 5. he­lyen fejezte be a küzdelmet, az ifjúsági pedig bajnoki aranyérmet nyert. Te­gyük mindjárt hozzá, hogy nem várat­lanul, hiszen az elmúlt néhány év alatt két negyedik hely mellett egy ezüst- és egy bronzérmes teljesítménnyel büsz­kélkedhetett és a közelmúltban lezárult a bajnokságban all. fordulótól végig az élen állt az együttes. — Vaskúton sok éven át nevelő­együttes volt, ahonnan mindig csak mentek az ügyes játékosok — mondta Mazugh István, a csapat edzője, aki nemcsak a felnőtt-, hanem az ifjúsági gárda mellett is szakvezető. — „Beho­zatalra”, vagyis átigazolásra csak az utóbbi néhány évben kényszerültünk, mert volt egy időszak amikor éppen a legfontosabb korosztálynál, a serdü­lőknél történt néhányéves kihagyás, amit az ifjúságiaknál már nem lehetett pótolni és a mulasztást végül a felnőtt­csapat érezte meg. Ennek, szerencsére, már vége. Az éveken át végzett követ­kezetes munka most hozta meg a gyü­mölcsét. Erre büszke vagyok, de nem az én érdemem, hanem a fiúké. Ok vol­tak, akik — bár a többségük Bajára jár iskolába — igényelték, hogy a heti há­rom edzés helyett négy foglalkozást tartsunk. Mindenki igyekszik a legtöb­bet nyújtani, s egymást segíteni, biztat­ni. Furcsa kis csapat a mi ifjúsági gár­dánk, nemcsak a pályán vannak együtt, hanem az edzések és mérkőzé­sek után is külön közösséget alkotnak. A vaskúti ifjúsági csapat teljesítmé­nye valóban egyedülálló. A 30 mérkő­zésből egyet vesztett el Hajóson, azt is a vége felé, amikor már utcahosszal bajnok volt az együttes. 119 gólt szer­zett, ami mérkőzésenként több mint hat gólt jelent, 18-at kapott. A megsze­rezhető 60 pontból 54-et kasszírozott, s ez 90 százalékos teljesítmény. Ennyi­vel lett bajnok a Vaskút. A tehetséges fiatalokat most a felnőttcsapat keretébe vittük foly­tatta Mazugh István, az együttes edző­je. Ide került Kurucz János, a csapat házi gólkirálya. Csíki Attila, Dózsa Zoltán, Vörös Csaba. Szabó Róbert és Rozmanicz Péter, hogy csak a legjob­bakat említsem. Bízom benne, hogy a felnőttek közt is megállják a helyüket. A névsor, persze, nem teljes. Akad ná­lunk még több ügyes, fiatal gyerek is, aki egy-két év múlva crik kész játékos­sá. A Vaskút ifjúsági csapatát a bajnok­ság megnyerése után dr. Vámos Ferenc polgármester látta vendégül egy remek hangulatú vacsorán, amelyen köszön­tötte az együttest, és mindenkinek név­re szóló ajándékot nyújtott át. Ott volt a vacsorán Vaskút másik híressége, az országos szépségversenyen második hélyezést nyert Rutterschmidt Szilvia, a csapat fő szurkolója is. Á vaskúti ifjúsági focicsapat — bár az „öregjei” már a felnőttcsapatot erő­sítik. most a jövőt tervezik. Együtt akarnak maradni és ismét bajnokságot szeretnének nyerni. — SZ,—

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom