Petőfi Népe, 1992. július (47. évfolyam, 154-180. szám)
1992-07-15 / 166. szám
8. oldal, 1992. július 15. PETŐFIMÉRE Segíthetünk ? Figyelem... . . . ez lehetne a mottója ennek az összeállításnak. Alábbi cikkeink többségéből az derül ki, hogy az egymás iránti figyelemmel milyen sokat tehetünk — tehetnénk — embertársainkért. Különösen a betegek, fogyatékosok életének minőségét határozza meg: mennyire figyelnek oda problémáikra az egészségesek. Újság a cukorbetegeknek A Magyarországon élő csaknem félmillió diabéteszesnek szól a veszprémi székhelyű Alapítvány a Cukorbetegekért által kiadott Diabetes című újság. A kéthavonta megjelenő lap a betegek számára ingyenes, a kiadásához szükséges összeget az alapítvány, illetve szponzorok biztosítják. A lap célja, hogy a diabéteszesek mindennapjait megkönnyítő, alapvető információkat biztosítson olvasóinak. A betegségről orvosok, a betegség okozta hétköznapi gondokról maguk a betegek írnak. A háziasszonyok sok-sok diétás ételreceptet találnak a lapban, a gyermekek képregényt olvashatnak benne. FÉLMILLIÓS KÁRTÉRÍTÉST KÖVETEL A félrekezelt beteg Jó másfél kilónyi orvosi leletet, bírósági végzést, saját feljegyzést tart az ölében N. úr. Megpróbáltatásainak felidézése alatt egyiket-másikat előhúzza, bizonyítandó, hogy ami vele történt, nem a képzelet szüleménye . . . N. úr több mint két évtizeden át autóvillamossági műszerész volt egy megyei élelmiszer-ipari nagyvállalatnál. Három éve kezdődtek fájdalmai. A következő két esztendőben mindössze 272 napot dolgozott, 456 napot táppénzes állományban töltött. Csípőízület-kopást állapítottak meg nála, ám sem az első, sem a másodfokú orvos szakértői bi- • zottság nem ítélte 30 százalékosnál többre a munkaképességcsökkenését. Fájdalmas kezelések sorozatán ment végig, ám ennél is nagyobb megpróbáltatást jelentettek számára mint mondja — a lélektelen táppénzes felülvizsgálatok, a négyhetes főorvosi ellenőrzések. Állítása szerint itt többször tajtékozva kiabáltak vele, „nincs magának semmi baja, csak nem akar dolgozni!” — hallotta nemegyszer üzemorvosától is, aki más tanult kollégáihoz hasonlóan, sokszor fel sem állt az asztaltól a felülvizsgálat során. N. úr fájdalma pedig a reumagyógyszerek, injekciók és minden egyéb kezelés ellenére — mint később kiderült: éppen attól —, egyre fokozódtak. Már akkor sem tudta rendesen ellátni munkáját, amikor kiírták dolgozni. (Táppénzes keretét kimerítette, a társadalombiztosítás pedig nem engedélyezte a méltányosságból történő további táppénzkifizetést.) Igazságügyi orvos szakértő vizsgálatát kérte munkaképesség-csökkenésének újbóli megállapítására (itt a meKinek a kontójára tévedhet az orvos? gyében), de az is a 30 százalékot hagyta helyben. A véletlenen múlott, hogy valaki észrevette —r egy reumatológiai rutinkezelés során —, hogy fájós lábában a főverőér pulzusa nem tapintható ki. Ismerős segítségével a szegedi klinikára került, ahol azonnal megműtötték. Megállapítva, hogy betegsége oka kezdettől fogva a súlyos érelzáródás volt. Az ugyanitt elvégzett igazságügyi orvosszakértői vizsgálat a műtét után, amely jelentős javulást hozott N. úr állapotában, 50 százalékos munkaképességcsökkenést állapított meg. Igazolta továbbá, hogy az operációt megelőzően a beteg 67 százalékos, III. fokú rokkantnak volt tekinthető. Utólag semmi követelése nem lehet, világosították fel a társadalombiztosításnál, hiszen kálváriájának két éve alatt hol munkabért, hol táppénzt kapott, anyagilag még jobban is járt, mint a rokkantnyugdíjjal. (Mert hogy jogosult lett volna rá, azt most már nem vitatják.) Csakhogy — éppen tartós betegsége miatt — N. urat az elsők között tette lapátra a csőd szélére került nagyvállalat. Kisiklott életéért az orvosokat hibáztatja. Kártérítést követel azért, mert nyugdíjigényét két éven át jogtalanul utasították el, előidézve ezzel egészségi állapota rosszabbodását. Perelni akarja az orvosokat a félrekezelé- sért, az elszenvedett méltánytalanságokért. Ám a törvénykezés malmai is lassan őrölnek. Tavaly decemberben benyújtott keresetét júniusban azzal hárította el a felkért bíróság, hogy az ügy nem az ő hatáskörébe tartozik. N. úr most újrafogalmazza perindítványát, s eredeti 300 ezer forintos kártérítési igényét 500 ezerre módosítva, államigazgatási jogkörben elkövetett, nem vagyoni jellegű kár okozása miatt, a Pest Megyei Bírósághoz nyújtotta be keresetét az Országos Társadalombiztosítási főigazgatóság Bács-Kiskun megyei orvos szakértői bizottsága ellen. Ha lesz ereje végigcsinálni — folyt. köv. (szabó) Zoli számítógép-kezelőnek készül Amikor az izsáki bőrbeteg kisfiút megkerestem a helyi általános iskolában, akkor láttam először Kocsis Zoltánt, akit rokkantkocsijával együtt az osztálytársai olyan természetes szeretettel fogtak körbe, majd felvitték az emeletre, mint a segíteni akarás mintaképei. — Látom, a 7/c-ből jöttek ki a gyerekek. így van ez évek óta? — kérdeztem Azsolt Tamás igazgatót. — Zoli nálunk kezdte az iskolaéveit. Igaz, akkor még gondtalanul futkározott a többiekkel. Pár esztendeje izomsorvadás miatt tolókocsiba kényszerült. Sokáig a szomszédos új iskolaépület földszinti termében voltak. A pedagógusok innen jártak át tanítani azért, hogy a legény mozgását megkönnyítsék. Csakhogy az alsó • Az izsáki iskola 7/c osztálya az elmúlt tanévben is naponta többször vizsgázott barátságból, segíteni akarásból. tagozatosok termét hamar kinőtték. Ezért történt az átköltöztetés. — A pajtások viszont megoldották Zoli emeletre „járkálásat”. — Azt csak az hiszi el, aki nap mint nap látja ezeket a gyerekeket, hogy micsoda közösség- és ember- formáló ereje van ennek az összefogásnak, segiteni akarásnak. És az a csodálatos ebben, hogy mindez nem teher nekik, természetes. Soha nem feledkeznek meg róla. Nédó Zsolt, Kiss Géza, Kosziba Gábor, Hegedűs Csaba és Szűcs Zoltán különösen sokat vannak Zolival. A testület arra gondolt, hogy valahogy e nemes tettet el kellene ismerni. Végül is az utolsó osztálykirándulásra adtunk hatezer forintot, az említett öt gyereknek pedig 500-500-at. — Zoli, ez az utolsó vakációd. Mi a kedvenc időtöltésed, és gondoltál-e a pályaválasztásra? — Nagyon jó, hogy a gyerekek mindig segítettek. Olyan klasszakat rodeóztunk. Legjobban a történelmet szerettem, de számítógépkezelő szeretnék lenni. Remélem, hogy felvesznek majd abba az iskolába, ahol a mozgássérültek tanulhatnak tovább. Anyu mindig otthon van velem, sokat tanulunk. Ha valahová megyünk, akkor általában apu visz autóval. Most a nyáron még biztosan sokszor előveszem az Ezerarcú természet című könyvet, amiben mindig találok újat. Az állatokat különösen kedvelem. Csöpi, a pónim a kedvencem. Igazi ám, én kaptam három éve. Most sokat lehetünk együtt és szeptembertől ismét rodeózunk ... P. S. Ha a kicsi nem úgy fejlődik ... Minél hamarabb ismerik fel a kisgyermekek értelmi fogyatékosságára utaló jeleket, annál nagyobb az esély, hogy a gyermek nem kerül behozhatatlan hátrányba, esetleg hasonló képességű társaihoz mérten is. Az idejekorán elkezdett speciális fejlesztések azonban csak akkor hoznak eredményt, ha megfelelő alapokra épülnek a magasabb követelményt támasztó fokozatok. A szülők pedig nem mindig tudják: mit, milyen sorrendben próbáljanak elérni gyermekeiknél. Meglehet, a kudarc oka sokszor csak az, hogy kihagytak egy-két lépcsőfokot. A megyeszékhelyen kívül Bajáról, Halasról, Petőfiszállásról és Budapestről is érkeztek résztvevők a kecskeméti foglalkoztató iskola júniusban szervezett tanfolyamára, amelyet 2-3 év közötti, értelmileg sérült gyermekeknek és szüleiknek tartottak. Áz iskola gyógypedagógusai már a személyes találkozás előtt ismerkedtek a kicsikkel: a szülők adott megfigyelési szempontok alapján, előzetesen, írásban számoltak be arról, mi a probléma gyermekeikkel. A háromnapos együttlét alatt helyi és meghívott szakemberektől, a beszéd- és mozgásfejlesztéshez, a játékra és az önkiszolgálásra neveléshez kaptak gyakorlati segítséget. Az otthoni munkához egyénre szabott képességfejlesztő gyakorlatsort állítottak össze a gyermekek, illetve szüleik számára a gyógypedagógusok. A feladatsorok koncentrikusan bővülnek, nehezednek. A tanfolyam résztvevőit három hónaponként visszahívják, hogy újabb tanácsokkal lássák el őket a további fejlesztéshez. A Juhar utcai iskolában egyébként a tanév során is szívesen nyújtanak szakmai segítséget azoknak a szülőknek, akik úgy látják, hogy kisgyermekük valamilyen téren nem úgy fejlődik, ahogy az korához képest elvárható lenne. — sz — Fél lábbal a jövőbe Sz. Jánosnak egy szerencsétlen autóbaleset után levágták az egyik lábát. Azóta csak a háromkereküjé- vel tud mozogni. Elkeseredett persze, nagyon kilátástalannak látta ezutáni életét. Legjobb lenne meghalni, mint így vergődni, kínlódni. De győzött benne az élniakarás, az életösztön. Meg nemegyszer olyasmit is gondolt, hátha valami csoda folytán ..., de az ilyen vágyálmokat hamar elhesseget te Ám nem űzte meszire a töprengéseket, hogy miként is legyen tovább? Előszóra kerttel, a jószágokkal foglalkozott. A kerékpárjából kihajolva ültette a palántákat, öntözött rózsás locsolóval és szedte az epret, a paprikát, s ezeket egy-két segítő vitte eladni. Telt-múlt az idő, a bánat, keserűség, a belső kín kisebb lett, és a bizakodás nagyobb. Azután jött egy újabb ötlet. Színes vesszőkkel szép formájú üvegeket kötött be fáradságos munkával ugyan, de a siker sokszor megörvendeztette. Jól jött az a kevéske haszon, ami ebből a tevékenységéből eredt. Kevesebb lett a gondja. Es legutóbb az újabb „vállalkozás”: újságot árul egy forgalmas helyen, ahol sok turista pihen meg naponta, főleg így nyáridon. Amikor ott ül a kirakott olvasnivalók mögött, várva a vásárlókat, közben fáradhatatlanul köti a kicsi és nagyobb üvegeket. Aki napi- és hetilapot vesz, olykor-olykor megértő együttérzésből is — kézbe vesz egy-egy eladásra szánt, tetszetős üveget. Sz. János már végleg — amennyire csak lehetséges ebben a helyzetében -elégedett. Féllábbal isbizako- dóan néz a jövőbe. y yj GYEREKCIPŐBEN JÁRÓ VÁLLALKOZÁS Csökkent képességűek foglalkoztatása A mai munkaviszonyok között az egészséges embereknek is nehéz az elhelyezkedés, nem is beszélve azokról, akik csökkent szellemi vagy munka- végző-képességűek. A gyógypedagógiai speciális iskolákból évről évre többgyerek kerülki, s jövőjük, szociális biztonságuk teljesen kilátástalan. A különböző mértékben fogyatékos emberek között nagyon sokan vannak, lennének, akik a társadalom számára hasznos munkát tudnának végezni. Ma Magyarországon foglalkoztatásuk nem megoldott, nincs olyan kiépült munkahelyrendszer, mely fogadni tudná ezeket az embereket. Többségük képességeik kihasználása nélkül tengeti életét, otthonokban, intézményekben. Jelentős számban vannak olyanok is, akik felnőttkorukban váltak valamilyen betegség miatt csökkent munkaképességűekké, s akik szintén megfelelő szociális háló nélkül küszködnek létfenntartásukért. Bács-Kiskun megyében a Humán Kft. vállalta fel a feladatot, hogy különböző munkalehetőségeket teremtve próbálja enyhíteni e súlyos társadalmi problémát. Urbán Teréz igazgató elmondta, hogy a megyeszékhelyen kívül 7 telephelyen, Kiskunhalason, Kéleshal- mon, Imrehegyen, Lajosmizsén, Kiskunfélegyházán, Gátér on, Halason dolgoznak ilyen emberek. Szivacstépéssel, fóliatasakok, zsákok, dísztárgyak készítésével foglalkoznak. Szeretnének minél több olyan telepet létrehozni, ahol bármilyen hasznos tevékenységet, többek között növénytermesztést, állattenyésztést • A munka nemcsak (szerény) pénzkereseti lehetőséget, hanem terápiát is jelentene az egészségkárosodott embereknek. (Straszer András felvétele a kaskantyúi szociális foglalkoztatóban készült.) tudnának végezni. Sajnos, az igényekhez képest rendkívül alacsony az a létszám, akiknek munkát tudnak adni. Kecskeméten ellátogattunk egy foglalkoztatóhelyiségbe, ahol csökkent munkaképességű felnőttek, s szellemi fogyatékos fiatalok dolgoznak. Cipőfelsőrészt varrnak, fóliatasakot készítenek. Közöttük volt Szukonyik Izabella 19 éves és Drob- nik Teréz 20 éves-kislány. — Jó ez a munka, nem fárasztó —mondta Teréz—, szeretek itt lenni. Emellett az ifjúmunkás otthonban, ahol lakunk, még takarítok, felmosom a lépcsőházat. Kell a pénz, hogy tudjak magamnak ruhákat, ezt-azt vásárolni. Vannak rokonaim, de a szüleim meghaltak, így szinte csak magamra számíthatok. — Félreteszem a pénzt — folytatta Izabella, hogyha kikerülök az életbe, tudjak lakást venni. Anya- mékkal nem vagyok jóban, lehet, hogy nem fogok nekik kelleni. Azt a hat órát, amennyit dolgozunk, ki lehet bírni. A Humán Kft. kezdeményezése még gyerekcipőben jár. Nincs mindenhol megfelelő helyiségük, s a termékek eladását is meg kell oldaniuk. Ezen a több ezer embert érintő problémán csak társadalmi ösz- szefogással lehetne javítani. Szappanos Benedek ÚJ CSALADSEGITO MOZGALOM Add tovább! A munkanélküliség fenyegetése, a rohanás, a mindennapos megélhetési, családvezetési, gyermeknevelési gondok közepette manapság egyre zártabban, beszukültebben élünk. Elsősorban a gyermekeket nevelő, fiatal családok problémáinak megoldásához kíván elméleti, gyakorlati segítséget nyújtani az Add tovább! nevet viselő, a megyeszékhelyen az I. Számú Családsegítő Központ közreműködésével induló új kezdeményezés. A Magyarországon még alig ismert, de Angliában már két évtizede, száznegyven településen sikerrel működő, családsegítő módszer lényegéről, lehetőségeiről dr. Babay Imrénével és Bálint Józsefné családgondozóval beszélgettünk. B. J.:—A hazánkban már Miskolcon és Sátoraljaújhelyen bevezetett módszerről a Kecskeméti Tanítóképző Főiskola egy rendezvényén, az Angliából érkezett Margaret Haryson asszony előadásán hallottunk először. Az eredeti modell tökéletes adaptációja a mi társadalmi rendszerünkben, gazdasági körülményeink között elképzelhetetlen, nálunk nemcsak a fiatalabbak, de az idősebbek sem nagyon tudnak az effajta önzetlen munkába teljes erőbedobással beszállni. Az önkéntességre épülő társadalmi szervezet angliai magja egy játszócsoportból, gyermekeiket közösen felügyelő kismarnak ötletéből jött létre. Népszerűsége a tapasztalatok szerint annak köszönhető, hogy a kisgyermekes szülők egymás tanácsait szívesebben elfogadjak, mint az úgynevezett hivatásos segítőkét. — Hogyan, kitől kapnak ehhez felkészítést? Dr. B. I.: — A háttérben egy profikból álló bizottság áll, melynek tagjai az önkéntes segítők felkészítésére is vállalkoznak. Olyan embereket kértünk fel e feladatra, akik nagy empátiás készséggel rendelkeznek, és hivatásuk miatt is közel állnak az emberekhez, családokhoz. Bizottsági tagjaink között van gyermekorvos, védőnő, pedagógus, lelkész és pszichológus. E munka szükségességét mindennapi tapasztalataik alapján is érzik. — Hogyan működik a gyakorlatban az Add tovább! mozgalom? Dr. B. I.: — A szervezési feladatokra egy főállású munkatársat alkalmazunk. Teendői közé tartozik majd az önkéntesek munkájának összefogása is. Egy-egv segítőre három-négy család jut majd. Úgy gondolom, a mi városunkban eleinte csak három-négy jelentkezővel számolhatunk, aztán majd teljed a híre, és egymás beszervezése is megkezdődik. Segítőként elsősorban azokat az embereket szeretnénk megtalálni, akik úgynevezett fiatal nyugdíjasok vagy értelmisé• A négy fal közé zárt kismamáknak nagy segítséget jelentene, ha egy-egy délutánra felmentést kapnának ... gi munkanélküliek. A hasznos elfoglaltság közben nem érezheti senki, hogy felesleges. Úgy gondolom, a kisgyermekes, több évet a négy fal között töltő kismamáknak nagyon nagy segitséget jelenthet, ha felmentő segítséget kapnak ebben a formában, például egy délutánra. A kisgyermekre vigyázó segítő a család, a gyermeknevelés más jellegű problémáiban is segítséget adhat. Ilyen jellegű tanácsra lehet szükség például a kistestvér érkezésénél vagy bármely más, a család átstrukturálódásával is járó esetben. (Az okok közé tartozhat egy családtag végleges kiválása, esetleg elhalálozása.) Könnyen felborulhat a megszokott rend, és előfordulhat, hogy az ember hamarjában nem tudja, mi a szerepe. Ilyenkor sokat segíthet objektív, minden részletre figyelő tanácsaival egy segítő. — Milyen formában készítik fel az önkéntes segítőket? Dr. B. I.: — Tízhetes képzést kapnak (amit elbeszélgetésnek is nevezhetünk), felkészítésükben közreműködnek a bizottság tagjai, és esetleg felkért előadók. Erre mindenképpen szükség van, hisz tanácsaiknak komoly súlyuk van. A bizottság tagjait már felkértük, ők választják ki az ügyintéző személyét, az önkéntes segitőket pedig várjuk. A problémás eseteket a bizottság tagjai saját munka- területükről hozzák. Most már csak az indításhoz szükséges pénzösszeg beszerzése van hátra, ami valószínűleg a legnehezebb feladat. Megpróbálunk különféle alapítványokat megpályázni, különféle pályázatokból támogatást nyerni ügyünk megvalósításához. Ha minden jól megy, ősztől indul a gyakorlati munka. K. J. Kinek, mikor adható ápolási díj? Sokan vannak, akik beteg hozzátartozójuk otthoni gondozása miatt hosszabb-rö videbb ideig nem tudnak munkát vállalni. A keresetkiesés okozta anyagi gondokat tetézi, ha a beteg ápolását végző személy esetleg sem önmaga, sem valamely hozzátartozója réven nem szerzett sehol biztosításijogot, vagyis július elsejétől nem lenne jogosult az ingyenes orvosi ellátásra. Rajtuk segít az önkormányzatoknál igényelhető ápolási díj. Azok kérhetik, akik hozzátartozójuk gondozása miatt nem tudnak kereső foglalkozást végezni, ezáltal rendszeres jövedelemhez jutni. A betegápolás céljára igénybe vett fizetés nélküli szabadság idejére is folyósítható. Munkanélküli-járadékban részesülők nem kaphatnak egyidejűleg ápolási díjat is, mivel ellátásuk rendszeres jövedelemnek tekinthető, viszont a jogszabály szerint jogosultak lehetnek rá a beteg ápolása mellett otthon bedolgozói munkát végzők. Az ápolt állandó lakóhelye szerinti polgármesteri hivatalnál kell benyújtani a kérelmet, a kezelőorvos indoklásával együtt. (Mellékelve a diagnózist, kórházi zárójelentést stb.) Az önkormányzat hatáskörébe tartoák a jogosultság megállapítása. Általában környezettanulmányt véf eznek, s megvizsgálják az együttla- ó családtagok jövedelmi viszonyait is. Azápolási díj összege havi kétezertől nyolcezer forintig terjedhet. A konkrét díjazás egyebek között attól függ, milyen gondozási formákat igényel a beteg. Folyósítását határozott és határozatlan időre is megállapíthatja az önkormányzat. Időtartamát a nyugdíj kiszámításánál szolgálati időként veszik figyelembe. Az ápolási díjban részesülők betegbiztosítási kártyáit a díjat folyósító polgármesteri hivatalok érvényesítik- (sz. k.) Az oldalt szerkeszti: Szabó Klára
