Petőfi Népe, 1992. június (47. évfolyam, 128-153. szám)
1992-06-09 / 135. szám
PÉNZ, VÁLLALKOZÁS, PIAC 1992. június 9., 7. oldal „Még nem nyílt meg az adósok börtöne ... Az OTP Bank megyei igazgatója a rossz adósokról 99 Aki hitelezéssel foglalkozik, két hagyományos banki kategóriát biztosan ismer: van jó és rossz adós. Az az igazi szakember, aki még a szerződéskötés, a pénz folyósítása előtt meg tudja ítélni, a pályázó melyik csoporthoz tartozik. Van, amikor a bank fut a betétesek pénze után? Milyen módszereket alkalmazhatnak a pénzintézetek a késve fizetők sürgetésénél? A többi között ezekről a kérdésekről beszélgettünk Gaborják Józseffel, az Országos Takarékpénztár Bank megyei igazgatójával. — Valóban sokan tartoznak; akadozik a részletek és a kamatok fizetése — kezdte Gaborják József. — Nem akarom a partnereimet mentegetni, de úgy gondolom, recesszió idején ez egy természetes helyzet. Nem csak a magyar bankok küzdenek ezzel a problémával. Amikor az Országgyűlés felemelte a lakáshitelkamatokat, előre lehetett látni, hogy igen sokan kerülitek majd nehéz helyzetbe. Két új Szabályozónk is van — a pénzintézeti és a csődeljárási törvény —, amely kényszeríti a pénzintézetedet: következetesen lépjenek fel a rosszul fizető adósokkal szemben. Minden szerződést, minden adóst rttinősítenünk kell. A kihelyezések besorolása alapján kell — a kétes és a rossz követelések után — céltartalékokat képezni. Eredményünk azon is múlik, hogy milyen partnerekkel dolgozunk ... — A törvények nem tesznek különbséget szerencsétlenek és szélhámosok között? — Nem. De a belső utasítások lehetőséget teremtenek, hogy emberséggel figyeljünk a gondokra. A legnépesebb problémás csoport a lakáshitelekkel bajlódik. Ők tevtékkelkórábban vettek föl százezreket lakásvásárláshoz vagy -építéshez. Időközben romlottak megélhetési körülményeik. Olyanok is lehetetlen helyzetbe kerültek, akik korábban mindig pontosán fizettek. A létminimum körüli jövedelmükből nem tudják a megemelt kamatokat fizetni. A gazdasági visszaesés áldozatai. Az ön-ir 0 Gaborják József: — A polgári világban elfogadott banki módszerekkel dolgozunk. (Walter Péter felvétele) kormányzatok és mi is megpróbálunk segíteni rajtuk. Agresszív fellépést biztosan nem tapasztaltak. Ha kölcsönös és konstruktív a szándék, mód van az 1988 előtt felvett hitelek megemelt kamatainak az átütemezésére. Sajnos tartozást elengedni nem tudunk. Úgy gondolom, nem bánnak kesztyűs kézzel a hazardírozó vállalkozókkal és a szélhámosokkal. — Kérem, hogy a két csoportot ne említse együtt. Vannak jó szándékú, bátor kezdeményezők, akik az indulásnál nem mértek fel mindent helyesen. Nem számoltak azzal, hogy nehezebb idők is jöhetnek. A gödörből szakadékba estek. A bankkal együtt futnak a pénzük után. Ilyen esetben is az a legfontosabb kérdés: a partnerünk hajlandó-e együttmunkálkodni velünk? Ha nem bujdosik el, ha nem lépdel bentebb a mély mocsárba, segítünk — ha a helyzet megkívánja, újabb hitelekkel is; természetesen ezeket keményebb feltételekhez kötjük. Nekünk is érdekünk, hogy a bajba jutott vállalkozó megmeneküljön és rendezni tudja a tartozásait. Bizony szélhámosokkal is találkozhatunk néha, akikből hiányzik a jószándék. Ilyenkor a fedezetekhez nyúlunk. Számos gépkocsink és ingatlanunk van már. De nem az a célunk, hogy ilyen vagyontárgyakhoz jussunk. Ezeket mihamarabb értékesíteni fogjuk. A pénzforgatásban vagyunk érdekeltek. — Elárulná-e, hogy a megyei igazgatóságnak hány millió behajthatatlannak ítélt hitelforintja van? — Nem kevés. Több száz millió forint. Annyit elárulhatok, hogy míg 3-4 évvel ezelőtt ezrelékekben, ma kétszámjegyű százalékokban mérjük ezt a hitelarányt. Ha a behajthatatlan követelések az összes kihelyezés tíz százalékát nem érik el, nincs nagy baj. Ha ennél drámaibb a helyzet, veszélyben a nyereség. Aki figyelemmel kísérte a magyar bankok idei zárszámadásait — és látta a szerény eredményeket — következtethet az okokra. — Az OTP milyen eszközöket és módszereket vet be, hogy a pénzét visszakapja? Alkalmazhat-e „verőlegényeket”? — A polgári világban elfogadott banki módszerekkel dolgozunk. Nem hozzuk nyilvánosságra az adóslistákat és pofozó pénzbeszedőket sem alkalmazunk. Még nem nyílt meg az adósok börtöne. Amikor kimarad a részletfizetés, felszólítjuk a partnerünket. Ha nem reagálnak rá, a pénzintézeti letiltás következik és megkeressük a kezeseket. Ha nem tudnak segíteni, a végrehajtó veszi át az ügyet. Az Alkotmánybíróság döntése alapján július 1-jétől megszűnik a közvetlen banki illetményletiltás lehetősége. Már csak bírósági döntés után kezdődhet a kellemetlen procedúra. A banki munkának a kellemetlen része a rossz fizetők ügyeinek intézése. Higgye el, nem szívesen foglalkozunk ezzel, de ez is kötelességünk. A bonyolultabb hitelbeszedés kikényszerítette, hogy lehetőleg már a kérelmek elbírálásánál gondoskodjunk olyan feltételekről — megalapozott üzleti terv, mobilizálható fedezet —, hogy a későbbi kellemetlen kényszerintézkedések elkerülhetők legyenek. A legfőbb banki törvény: vigyázzunk a betétesek pénzére! A bank veszélyes üzem! Farkas P. József Kiállítások Ausztriában-B-z:-3 „Három ország kiállítás” a neve annak a rendezvénynek, amelyet szeptember közepén tart meg a Grazi Kereskedelmi Kamara, de a yendéglátó osztrákokon, a magyarokon és a stájer vidékkel szintén szomszédos Szlovénián kívül jelen „lesznek cseh és szlovák, valamint „horvátországi vállalkozások is. Nyugati szomszédunk távolabbi végében, Dornbirnban lesz fo- gyasztásicikk-vásár augusztus első hetében. Ausztria tiroli és Alber- gen túli területei mellett Svájcra és Bajorországra is kiterjed a dornbirni vásár vonzáskörzete. A részvétel lehetőségerői a Délmagyarországi Gazdasági Kamara irodája ad tájékoztatást. Augusztusban, Jaltában a DmGK vállalatainak részére nyílik bemutatkozási lehetőség, egy árubemutató keretében. A korábban keletkezett, gazdasági hasznot ritkán eredményező, a jelenlegi helyzetben azonban újból érdekessé váló kapcsolatok felelevenítésére, újak kiépítésére kíván lehetőséget teremteni a kamara. Vásárvita Pécsett Nemzetközi kiállítás és vásár lesz június 16—21. között Pécsett. A fogyasztási és beruházási termékek, szolgáltatások bemutatójára nyolcvan külföldi — angol, amerikai, belga, francia, holland, horvát, német, olasz, osztrák, svéd és szlovén —, valamint százhetven hazai céget vár a rendező Novopress Kft., amely a Vállalkozók Országos Szövetségének támogatásával szervezi a hatnapos programot. Bár a júniusi kiállítást ugyanott — a pécsi Apáczai Csere János Nevelési Központ épületeiben és terein — rendezik meg, ahol a tavalyi, XIII. Pécsi Ipari Vásárt, a két programnak azonban semmi köze nincs egymáshoz. Az utóbbit ugyanis hagyományosan kétévenként, július elején, a szegedivel felváltva tartják, ezért az idén nem rendeztek volna ilyet Pécsett. A Pécsi Ipari Vásár Kft. panasszal is fordult a versenyhivatalhoz, hogy a konkurens vállalkozás — amely tavaly még partnere volt egy őszi Ívovi vásár megrendezésében — az idei kiállítás szervezésével megtéveszti a kiállítókat, ami etikátlan. A Novopress Kft. szerint viszont nem sértették meg a versenyetikát, mert bár a júniusi nemzetközi kiállítást ugyanott, de nem a pécsi ipari vásár évében, s nem is annak szokásos hónapjában tartják. A jelentkezett kiállítók kilencven százaléka sem azonos a tavalyi PIV résztvevőivel. MOGORVA MONOLÓG valamennyi az üzletbe, de már rég elfogyhatott. A zsömle és a kifli is újítás, ezért nem hasonlítanak már az igazi elődeikre. Mi az oka, hogy a kenyér nem a régi? Talán az, hogy a korábbi gazdasági szabályozók folytonos újításra ösztökélték a sütőiE art. Az új termék árát magasában lehetett megszabni, ezért aztán bősz újításba kezdtek a pékek. Meg elővették az állítólagos hagyományokat. Meg külföldről is hoztak ötleteket. Aztán a nagyüzemi termelékenység, a korszerű berendezések. És lassacskán a (szabályozott árú) kenyér kenyér mennyisége minimálisra csökkent a kínálatban. Most már piacgazdaság van nálunk. Ez azt is jelenti, hogy én például csak a kenyér kenyérért megadnám azt az árat, amelyet a kalácshoz hasonlítani akaró kenyérért kérnek, mert számomra az előbbi az értékesebb, mert azt nem úgy kell morzsánként föl- markolaszni az abroszról, mert abból lehet szép szeletet vágni és igazi, finom kenyéríze van! Finom a héja és a bele. Kenyérízű. Vajon lesz még ilyen a piacon? —ats— PRIVATIZÁCIÓ — PRIVATIZÁCIÓ Önprivatizációra kijelölt megyei vállalatok Bajai Fémipari Vállalat (Bajapen), Bajai Hűtőipari Vállalat, Bajai Épületasztalos és Faipari Vállalat, Bajatex (Bajai Textilipari Vállalat), Délalföldi Állattenyésztő Állami Gazdaság, (Kecskemét), Elektrotechnikai Vállalat (Kalocsa), Ganz Kiskunhalasi Gépgyár Vállalat (Kiskunhalas), Hírős Piért Kereskedelmi Vállalat (Kecskemét), Kalocsai Állami Gazdaság, Kaloplasztik Műanyag- és Gumiipari Vállalat (Kalocsa), Kecskeméti Mezőgazdasági Gépgyár (Agrikon), Kiskunhalasi Faipari Vállalat, Kun- plaszt Műszaki Műanyaggyár (Kiskunfélegyháza), Siló és Kabingyártó Művek (Kecskemét), Meliorációs Szolgáltató Vállalat (Kecskemét), Mezőgazdasági Termelőeszköz Kereskedelmi Vállalat (Agroker, Kecskemét), Tiszakécskei Gépgyártó Vállalat (Agrikon Tisza-Gép). Telefoninterjú három cég igazgatójával A decentralizált privatizáció jól sikerült első ütemén felbuzdulva március közepén úgy döntött az ÁVÜ igazgatótanácsa, hogy tovább bővítik az ily módon privatizálandó cégek számát. Kiválasztásuk fő szempontja volt, hogy vagyonuk ne lépje túl az egymilli- árd forintot. A gyors ütemű értékesítésre kijelölt újabb háromszáz vállalat listáján jó néhány megyei is szerepel. Az érintett vállalatok igazgatóihoz telefonon körkérdést intéztünk, melyekből kiderült, hol tartanak az önprivatizáció folyamatában, a vevőkeresésben. Nyirádi János, a kalocsai Kaloplasztik Műanyag- és Gumiipari Vállalat igazgatója elmondta, a cég átalakulása meglehetősen előrehaladott állapotban van, első üteme várhatóan a harmadik negyedév folyamán befejeződik. Igen széles vevőkör érdeklődésével dicsekedhetnek, hazai és külföldi, szigorúan szak- rhai és pénzügyi profilú befektetők egyaránt érdeklődnek a vállalat iránt. A jelenleg háromszáz fős látszámmal tevékenykedő cég alapító vagyonának 15%-át szeretnék dolgozói tulajdonba adni, ennek előkészítése már megkezdődött. A vállalat igazgatója a Kaloplasztik munkával való ellátottságát kielégítőnek tartja. Elmondta még, hogy a cég teljes, többlépcsős átalakulása reményeik szerint legkésőbb a jövő esztendő legelején befejeződik. Lényegesnek tartja, hogy a privatizáció során olyan komoly tőkebefektetésre, beruházásokra kerüljön sor, melyeknek seLökhárítógyártás a félegyházi kunplasztban. (PN-archív) gítségével termékeik piachoz jutási esélye erőteljesen növekszik. Az országos körű hálózatból 1990- ben önálló állami vállalattá kivált, kecskeméti székhelyű Hírős Piért Vállalat ugyancsak az önprivatizációra kijelölt cégek listájára került. Hajagos István igazgató elmondta, náluk is jó ütemben folyik az 50 fős létszámú cég átalakulása. „Kivásárlásos” elképzelésük van, a tervek szerint a részvények legalább 51%-a felett szeretnének rendelkezni. Az átalakulás gondjaiból a Piért vevői semmit nem érzékelhetnek, sőt... Az áruellátás kitűnő, és az árak sem magasak, mert a vállalatnak a vásárlóerő csökkenése miatt le kell szorítania az árrést. A szintén önprivatizációra kijelölt kiskunfélegyházi Kunplast Műszaki Műanyaggyár jó kondíciókkal láthatott az átalakulás folyamatához. Állami vállalatként való önállósodásuk — 1991 januárja — óta jelentős termékszerkezet-átalakítást hajtottak végre, árbevételük több mint 60%-a tőkés exportból származik. Jelenlegi létszámuk 650 fő, évi árbevételük meghaladja az 1 milliárd forintot. Kerékgyártó Kálmán igazgató elmondta, a cégnek év végéig gazdasági társasággá kell alakulnia. A Kunplast már elvégeztette a vagyonértékelést, és megtörtént a vállalat vagyoni átvilágítása is. Hamarosan megkötik a partnerkeresést vezénylő, szakértő céggel is a szerződést, aztán pedig felgyorsulnak a folyamatok. Mivel sokrétű nemzetközi kapcsolatokkal rendelkeznek, a cég iránt máris jelentős a külföldi érdeklődés. Arra számítanak, hogy az előírt legrövidebb időn belül, azaz a jövő év közepére befejeződik az átalakulás. A tavalyi évet nyereséggel zárt vállalat kilátásai idén is kedvezőek, újabb piacok meghódítására törekszenek. Károlyi Júlia A privatizáció mellékhatásai A politikai és gazdasági viták felforrósodott légkörében csupán kevés kérdésben tapasztalható egyetértés a kormány hívei és tevékenységének bírálói között. Ezek egyike az állami vállalatok mielőbbi privatizációjának szükségessége. Privatizáció nélkül ugyanis nem lehetséges a gazdaságot elmozdítani a mélypontról, a termelést hatékonnyá, versenyképessé tenni, vagyis előbb-utóbb a nemzeti jövedelem növekedésének útjára térni. Ugyanakkor a közvélemény, de némely szakember is túl gyors eredményeket vár a vállalatok magánkézbe adásától. Az illúziók azonban veszélyesek lehetnek, hiszen figyelmen kívül hagyják azt a közismert tényt, hogy noha a gyógyszerek káros mellékhatásokkal is járnak, nélkülük nincs gyógyulás. így van ez a privatizációval is. Számos jel mutat arra, hogy a pénzügyi vezetés nem vett tudomást a privatizáció élénkülésének néhány előre is felmérhető kellemetlen következményéről. S ez az egyik döntő oka a költségvetés vártnál nagyobb hiányának. Az igazi privatizáció, vagyis az, ha az állami vállalatok valóban magánkézbe kerülnek — legalábbis rövid távon — egyfelől csökkenti az államháztartás bevételét, másfelől növeli annak kiadásait. A magántulajdonosnak közismerten az az első dolga, hogy vállalatát racionalizálja, „gatyába rázza”. Ezt azzal kezdi, hogy a fölösleges dolgozókat elbocsátja. Emiatt gyors ütemben nő a munkanélküliek tábora. Az állás nélkül maradók száma ezért az év végére — különböző becslések szerint —- elérheti a nyolcszázezer—egymillió főt. Róluk pedig alapvetően az államnak kell gondoskodnia. A leromlott állami vállalatok feljavítása emellett időigényes folyamat, jó néhány évig elhúzódhat. Addig viszont nincs, vagy csak alig van nyereség, tehát nem folyik be elegendő vállalati nyereségadó az államkasszába. Ha viszont az állam emiatt még jobban szorítja az adóprést, a vállalatok szanálása, „meggyógyítása” még jobban elhúzódik, es amit nyernek a réven, azt elvesztik a vámon. Van itt még más is. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a magánvállalatok — közülük elsősorban a kis- és középvállalkozások, meg azok is, amelyek a korábbi nagyvállalatok „feldarabolásával” jöttek létre — könnyebben bújnak ki az adózás alól. Megtalálják a kis- és nagykapukat; szabályosan vagy szabálytalanul nem mutatnak ki nyereséget, tehát nyereségadót sem fizetnek. Különösen így van ez a gyorsan — bár most már kissé lassabban — szaporodó kisvállalkozások, kft.-k esetében. A kiszélesedő szürke, sőt feketegazdaság, amely a munkanélküliek egy részét — jórészt illegálisan — képes felszívni, szintén nem a jó adófizetői moráljáról híres. Ha viszont állás nélkül marad több százezer állampolgár, akinek kieső keresete miatt családok tömege kénytelen nélkülözni, csökken a kereskedelmi forgalom, és a vártnál kevesebb lehet a fogyasztási adókból származó bevétel is. Ezzel szemben a kormányzat szociális kiadásai tovább növekednek, aminek fedezetéről gondoskodni kell. Ez áll a Szolidaritási Alap gyors kimerülése mögött is: a hiány az év végére már megközelítheti a 40 milliárd forintot. Ezek a terhek azonban nem háríthatok át sem az állampolgárokra, sem a vállalkozókra. Igaz, mindezt részben ellensúlyozhatja az állam privatizációs bevétele, ami — bár az év eleji eredmények nem rosszak — inkább cseppen, mint csurran. (Ez év február végéig 14,23 milliárd forint folyt be privatizációs bevételként, s ebből 10 milliárd forintot fordítottak a költségvetés hiányának pótlására.) Tetszik, nem tetszik, mindezek a hatások elkerülhetetlenek egy depresszióval küzdő gazdaságban. Mindebből azonban nem következik az, hogy ne alkalmazzuk magát a gyógyszert, vagyis hogy lassítsuk a privatizációt vagy látszatmegoldásokat válasszunk, és privatizációnak tekintsük azt, hogy egy állami vállalat részvény- társasággá alakul át. Azzal ugyanis, hogy a részvények tulajdonosa időlegesen vagy tartósan egy állami szerv lesz, még csak az első lépést tettük meg, de a probléma megoldatlan marad. Az igazi tulajdonos továbbra is hiányozni fog. K. D. A KUNSZENTMIKLÓSI NEM KELT EL MNK-boltok kalapács alatt Az állami könyvterjesztés privatizációja során, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium, valamint az Állami Vagyonügynökség döntése értelmében megszűnik a vidéki könyvesbolti hálózattal rendelkező Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat. Az MNK igazgatóját, Jeney Istvánt kérdeztük: hogyan alakul Bács- Kiskunban a könyvterjesztés, mi lesz könyvesboltjaink sorsa? —Az ÁVÜ határozata alapján 25 MN K-boltból alakítjuk meg a Bibliofil Kft.-t, 19 bolt a megyeszékhelyek 1-1 könyvesboltja, 6 pedig ide- genforgalmilag kiemelt helyen lévő üzletünk. Bács-Kiskunban egyetlen boltunk lehet csak, ez a Kecskeméti Katona József Könyvesbolt lesz, a többi üzletet egyedi formában el kell adnunk, árverésre kell bocsátanunk. Szabadszálláson tavaly megszűnt üzletünk, helyette volt dolgozóink egyéb áruféleségeket is árusító könyvesboltot nyitottak. A kun- szentmiklósi könyvesboltot kétszer meghirdettük már, sajnos eredménytelenül; így vissza kell adnunk az önkormányzatnak, szabad rendelkezésre. Júniusban árverésre kerül a kecskeméti könyváruház és a kalocsai könyvesbolt (az utóbbira jelentkezett hagyományos könyves vállalkozó). A kecskeméti Jókai Mór Könyvesbolt új gazdája rövidesen a Móra Könyvkiadó lesz. így megyéjükben három tiszta profilú könyvüzlet már biztosan lesz, megszűnő boltjaink után. A bajai bolt árverésének idejét még nem tudjuk, árverésre most meghirdetett üzleteinkért, ott dolgozó kollégáinkért csak drukkolni tudunk. —Milyen tervekkel indul a Bibliofil Kft.? — Csak könyvvel és hangzó dokumentumokkal (lemez, kazetta) kívánunk foglalkozni; jó könyveket, széles választékot szeretnénk jól képzett szakembereinkkel forgalmazni. Az ünnepi könyvhétre hagyományos módon most nem tudunk készülni, nem lesznek rendezvényeink, utcai árusitásaink: leltároznunk kell, megkezdjük a vagyon- v értékelést, a boltok átadását. Rövidesen új cégtáblával, átalakult boltba várjuk vásárlóinkat. K.M. /
