Petőfi Népe, 1992. június (47. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-30 / 153. szám

PETŐFI NÉPE HETI SOROZATUNK A Gorilla a.) Kamera a madárfészekben • Pillantás a bagolyfészekbe. Gorillát mindenki ismerte a vá­rosban. Nemcsak öles termetéről, hanem arról is, hogy nem volt ta­nácsos ujjat húzni vele, ellentmon­dani, ellenére cselekedni, az adott szót megmásítani. Akkor kegyet­len tudott lenni. Elég volt egy ütés és az illető napokig eszméletlenül feküdt, rendőrségre nem mert menni, orvost nem hívhatott, mert a következmény még szörnyűbb lett volna, arról nem is beszélve, hogy sokan markában voltak a Gorillának. Persze volt „becsületes” neve is, de azon csak a rendőrségen, ügyészségen, a bíróságon szólítot­ták, no és persze az OTP-ben: a banknál Barna Lázárnak, mert­hogy a Gorilla milliomos volt. Ez a legenda járta róla és mindenki elhitte. Volt alapja, hiszen családja ki­halt mellőle, egyedül élt és mindent ő örökölt. Márpedig az apjáról tudták, hogy nagy üzletember volt, akkor gazdagodott meg, amikor bejöttek az oroszok. Aranyért, ék­szerért szállította nekik a bort, pá­linkát, lovat, sőt még asszonyt is. Jellemző, hogy az apja csúf halállal végezte: agyonverték. Éppen azok, akiknek lovát, asszonyát, lányát átjátszotta az oroszoknak. A nyo­mozók annak idején — valamikor az ötvenes évek közepe táján — bizonyítékok hiányában lezárták az ügyet. Viszont az aranyakat, a házat és mindent Gorilla örökölt, amikor kettesben maradtak az megözve­gyült anyjával. De örökölt mást is: az apja kérlelhetetlen természetét, olthatatlan szerzési vágyát, zsugo­riságát. Barátságot nem ismert, csak érdekszövetséget, amelyben a feltételeket kizárólag ő diktálta s ha az nem tetszett a többieknek — jött a bosszú, a megtorlás. Éj­szaka félmázsás követ dobott be az ablakon, megmérgezte a kutyát, felgyújtotta az utcán parkoló au­tót, ledöntötte 'a háztetőn a Ré-' ményt, beborította a kőkerítést stb. De mindezt úgy csinálta, hogy soha semmi nyomot nem hagyott és egyetlen esetet sem tudtak rábi­zonyítani, noha mindenki tudta, csakis ő lehetett. Időnként kölcsönöket is adott a „barátainak”, uzsorakamatra. Nem nagy összegeket, de ezáltal a markában tartotta őket. A kamat törlesztését a feleség átengedésével is meg lehetett oldani és a piti bű­nözők, csencselők, napszámosok, a fuvarosok alkalmi munkásai nemegyszer maguk ajánlották ezt a módszert Gorillának. Ő azonban válogatott. Csak a mutatósabb, fi- * atal nőket választotta ki, akik — mi tagadás — örömmel vállalták a törlesztést, hiszen a Gorilla az ő környezetükben férfiszépségnek számított. Jól kidolgozott izmok, remek felsőtest, nyúlánk, majd kétméteres termet, adoniszi fej. Az nem érdekelte ezeket az asszonyo­kat, hogy a Gorilla kicsit kacsázva jár és a feje szinte üres. Gorilla egyedül élt egy családi házban, miután anyja is meghalt. Egyetlen fiú volt és kiskorától ma­ximális kényeztetésben volt része. Alig tanult meg járni, az anyja ál­landóan fehér ruhát adott rá, isko­lába is ilyenben járt, dolgozni soha nem engedték és amikor másnak még biciklire sem telt, neki már autót vettek. Az apja halála — agyonverése — megrendítette s el­határozta, hogy felkutatja és meg­bosszulja a tetteseket. Az anyjával sokat beszélgettek erről. — Te csak az én fiam vagy. Csakis az enyém. Tegyél le erről a bosszúról, mert téged is elemészte­nek — mondta mindig az anyja, akivel pici korától egy ágyban, összebújva aludtak. Megeskette a fiát, hogy tervéről letesz. Az haj­landó volt erre, de csak azzal a feltétellel, ha az anyja nem küldi el a közös ágyból. Tizenhat éves volt ekkor. Azután még három évig együtt aludtak, de egy reggel az anya nem mozdult: a szíve végzett vele. Ekkor maradt egyedül Goril­la, aki bár lemondott apja halálá­nak megbosszulásáról, de örökölt természetét nem tudta, nem is akarta megváltoztatni. Lobogott benne a vele született gyűlölet mindazok ellen, akik normálisan éltek. Különösen a hivatali embe­reket nem szerette, akik gyakorta „akadályozták” a csencselésben, a kisebb-nagyobb szabálysértésben, a zsarolásokban, az alig .eltussol­ható verekedésekben... Bűnözői pályafutása egy ártat­lannak indult esettel kezdődött. Virágot vitt az anyja sírjára. Már erősen alkonyodott, amikor haza­felé indult és nem kapcsolta be,a gépkocsi világítását. A sugárút vé­gén a rendőr megállította és az ira­tokat kérte. Az iratok azonban nem voltak nála. Ráadásul a rend­őr még ismerte is — volt már dol­guk egymással. Ez a felismerés mérhetetlenül idegesítette Gorillát. Szó szót követett, mígnem a hatal­mas termetű gépkocsivezető meg­verte a rendőrt. Leütötte puszta ököllel, majd beült a kocsiba és elviharzott. Otthon a kocsit a garázsba tette, bezárt kaput, ajtót, ablakpalettát, a villanyokat eloltotta. Fél óra múlva négy rendőr volt a ház előtt. A kutya láncát szaggatva őrjön­gött az udvaron. Zörögtek, dörömböltek a ka­pun, ablakon. Tudták, hogy ott­hon van. De Gorilla nem válaszolt, életjelt nem adott magáról. — Barna! Jöjjön ki. Egyszerűbb lesz, ha kijön! — kiáltotta Somlyai főtörzs, noha tudta, hogy ennek sok következménye nem lesz, vi­szont azzal is tisztában volt, hogy mielőtt behatolnak az udvarra, fel kell szólítani Barnát. Válasz termé­szetesen nem érkezett, csak a kutya szaggatta a láncát, ha lehet, még harciasabban. A négy rendőrnek nem jelentett túl nagy akadály a rozzant kerítés, amely inkább csak szimbólum volt, mintsem valamiféle akadályt. Azonnal engedett. A lakásban — egyetlen ajtó sem volt bezárva — felgyújtották a villanyokat, szólít- gatták a házigazdát, átnéztek min­den zugot, de Barna nem volt se­hol. A garázsban az autó motor­házteteje mele$> volt, tehát nemré­gen állt he véle a gazdája. Megnéz­ték a pincét — semmi. Az ólakat, istállót, kamrát — semmi. Végül a padlásra mentek fel ketten, de az erős zseblámpa fényénél mindent megtaláltak, csupán Barnát, a Go­rillát nem. Nyoma veszett. A rendőrök egyszerűen nem akarták elhinni, hogy Gorilla nél­kül kell visszamenniük az őrsre. Pedig ez történt. Nem találták se égen, se földön. Azzal tisztában voltak, hogy a szomszédok nem bújtatták el, hiszen mindegyikkel haragot tartott, pontosabban a környéken lakók voltak azok, aki semmi pénzért nem vállaltak volna mégcsak pillanatnyi közösséget sem. Utálták, ugyanakkor féltek is tőle. — Ez olajra lépett! — jelentette ki álmélkodva Somlyai s az udvar közepén állva, kicsit feljebb tolta sapkáját. A kutya, mintha kifáradt volna, elhallgatott és csak állt bambán, nyakán a hatalmas lánc­cal, mintha arra várt volna, hogy az ismeretlenek megszabadítják a kényelmetlen kölönctől. A rend­őrök azonban ügyet sem vetettek rá. Még egyszer körülnéztek, s úgy határoztak, hogy — látszólag — föladják. Messze, természetesen, nem mehetett Gorilla, hiszen ideje, alkalma sem volt erre, kocsija a garázsban áll, gyalogosan pedig könnyebben felakad valahol. Az­zal is tisztában voltak Somlyaiék, hogy Gorilla ilyen, szorongatott helyzetében soha nem megy senki­hez, nincs ember, akiben megbíz­na. Maga, egyedül rendezi a sor­sát, bujkál és arra számít, hogy a zsaruk felejtenek. Pedig ez még egyszer sem jött be neki. — Ez a kutya éhen pusztul, ha itt hagyjuk! — nézett vissza Ka- rancsi tizedes, aki sajnálta az álla­tot, márcsak azért is, mert ilyen irgalmatlan nagy lánccal volt meg­kötve s a jószág is mintha könyör­gő tekintettel nézett volna a távozó emberek után — legalábbis Ka- rancs tizedes ezt „olvasta ki” az állat tekintetéből. Valami kis korcs kutya lehetett, termetre is inkább a földszintesek közül. Nem fenye­getett tehát az a veszedelem, hogy elengedvén, rájuk támad. — Hát engedd el, ha akarod! — szólalt meg Somlyai, vissza sem nézve a sajnálkozó tizedesre. (Folytatjuk) Keresett, nagy népszerűségnek ör­vendő műfaj a természetűim a világ televízióiban, csupán egy baj van ve­lük: elkészítésük iszonyatosan munka- igényes, és egy 10-13 részes sorozaton 3-4 évig is dolgozik egy-egy stáb. Ez az oka annak, hogy csak kivételesen tőke­erős tévés vagy filmes társaságok vág­hatnak bele egy olyan sorozat elkészí­tésébe, mint a nálunk is játszott Elet a Földön, vagy Az élő bolygó. A műfajnak a természet majd min­den ágában megvannak a klasszikusai. Jacques Cousteau filmjein keresztül is­mertük meg a tengereket, Haroun Ta- zieff hozta közelebb a vulkánokat, Da­vid Attenborough pedig az ezerszínű állatvilágot. A gyakran rendkívüli körülmények, amelyek közt a forgatócsoportoknak dolgozniuk kell, különleges felszere­lést, technikát is igényelnek. Hol van­nak már azok az idők, amikor Atten­borough, mind kezdő televíziós az öt­venes evekben, a stúdióba vitt be álla­tokat, és élő műsorokat készített velük. A természetes körülmények közt vég­zett forgatás viszont nagy apparátust igényel. A hagyományos, 35 mm-es fil­met használó kamerák igen nehezek, nem könnyű velük a dzsungelben vagy a hegyoldalban mozogni. A közelké­pekhez régebben óriási teleobjektíveket használtak, amelyek nemcsak mére­tükben, hanem súlyukban is egy akna­vetővel vetekedtek. Manapság a vál­toztatható fókusztávolságú, ún. zoom- optikák korában könnyebb az opera­A kerékpárosok tovább élnek A kerékpárosok tovább élnek és töb­bet ismernek meg az életből: ez derül ki a brit orvosi kamara jelentéséből, mely saját és nemzetközi kutatási eredmé­nyekre támaszkodik. Aki 35 éves korától kezdve naponta 13 és fél kilométert biciklizik, koránál 10 évvel fiatalabbnak érzi magát és ezáltal két és fél évvel hosszabb életre számíthat. Ezt az eredményt adta a Harvard egyetem 35—84 éves korú egykori diákjaival végzett vizsgálat. Hollandiában — amelyet kerékpá­ros országnak tartanak — a férfiak 18, a nők pedig 30 hónappal élnek tovább mint Angliában, ahol a lakosságnak csak 23 százaléka kerekezik rendszere­sen. A brit orvosi kamara azt is megál­lapította, hogy a biciklisták nemcsak szívbántalmak ellen vannak jobban fel­vértezve, hanem általában kevésbé fo­gékonyak súlyos betegségekre. Késői boldogság Eddig úgy tudtuk, hogy a nők kiis­merhetetlenek. Ahogy Jacques-Yves Cousteau példája mutatja, a férfiak is. A mélytengerek fáradhatatlan kutató­tőrök dolga, bár nem mindennapi álló- képességet kíván, hogy fakoronákon lógva, hideg gleccsertó vizében ülve kell dolgozniuk. A filmesek azonban — persze, a néző érdekében — időnként csalnak is. Né­ha mesterségesen kell megteremteniük a természetesnek látszó környezetet ah­hoz, hogy tökéletes illúziót keltve fil­mezhessék az állatokat. Ennek egyik úttörője a híres német természetkutató és filmes, Heinz Sielmann, akinek egy filmsorozatát éppen most sugározza az RTL. Sielmann még az ötvenes évek­ben filmet készített egy harkálycsalád mindennapjairól, s hogy a néző azt is láthassa, mi történik a fa odvábán, he­lyenként kivágott egy darabot a fa­törzsből, és infravörös fénynél forgat­tak. Sielmann gyakran alkalmazott „színészeket” is, vagyis fogságba ejtett, az emberi jelenléthez már hozzászokott állatokat. De megcsinálnak olyat is, hogy távvezérlésü, széles látószögű ka­merát rejtenek el madárfészekben vagy a víz alatt, s az operatőrnek nem kell a mélyben kuksolnia, amíg a sirály alá­bukik egy halért. Egy amerikai stáb vadludak vonulá­sát akarta filmen végigkövetni a Hud- son-öböltöl a Mississippi deltájáig. A rendező úgy oldotta meg a feladatot, hogy elárvult kis vadlibákat nevelt fel, és hozzászoktatta őket ahhoz, hogy re­pülve kövessék a dzsipjét, amely a mű­ködő kamerát szállította. ja, a világhírű természettudós —-leg*-' alábbis az utóbbi 15 évben — kettős életet élt. Házasságkötésekor derült fény arra, hogy menyasszonyát nem előző felesége halála (1990) óta ismerte meg, van már tőle egy 11 éves kislánya. A 81 éves természettudós most törvé­nyesítette kapcsolatukat és adta nevét kislányának, Diane-nak. Újabb botrány Windsorban Megint tombol a királynő, de most nem menyeivel, Fergie és Diana her­cegnővel gyűlt meg a baja. A bűnös egy 41 éves festő, Don Grant, aki megfes­tette a királyi család portréját. Az egyetlen „hiba”, amit elkövetett, hogy „elfelejtette” felöltöztetni modelljeit. Estélyi ruha és korona helyett mind­össze egy cipőbe bújva áll Di és Fergie a híres-neves angol pázsiton, Anna her­cegnő anyaszült meztelen ül egy lovon, maga a királynő Fülöp herceggel együtt, szintén ruha nélkül ül egy kana­pén. A merész királyi portrékat bemu­tató kiállítás belépődíja 300 font. Egy konzervatív politikus, Geoffrey Dickens szerint „korábban az ilyes­miért a Towerbe vetették volna az il­letőt”. • A jászberényi állatkertben élő Nóra nevű leopárd három kölyke a gyermekek kedvence. (MTI-fotó) N. G. Pletykák a világból Esti segélyjárat 1992. június 30., 9. oldal Utcai szociális segítőszolgálat alakult Tatabányán az önkor­mányzat kezdeményezésére. Tag­jai a késő esti és az éjszakai órák­ban járják a várost, felkutatják azokat a gócpontokat, például a pincéket, az elhagyott üzemépüle­teket, ahol rendszerint meghúzód­nak a hajléktalanok, és igyekeznek rávenni őket arra, hogy vegyék igénybe az éjjeli menedékhely szol­gáltatásait. Az önkormányzat ugyanis a Népjóléti Minisztérium anyagi támogatásával nemrégiben megnyitotta a hajléktalanok szál­lását, ahol naponta egyszer ingyen étkezhetnek a rászorulók. Az utcai segitőszolgálat és az éj­jeli menedékhely is része a Tatabá­nyán kialakulóban levő szociális gondozói intézményrendszernek. Azok részére, akik válás, halálo­zás, vagy más tragédia miatt átme­neti időre fedél nélkül maradnak, az önkormányzat már korábban megnyitotta az úgynevezett krízis- házat. Ugyancsak a szociális intéz­ményrendszer részeként foglalkoz­tató műhely és rehabilitációs ott­hon létesítését is tervezik. A városi családsegítő szolgálat a település minden kerületében kis centrumot nyitott. Az itt dolgozóknak ugyan­csak elsődleges céljuk a szegények, az elesettek felderítése és felkarolá­sa. Ki mit ér a túlparton? Bush fizetése és a virágszámla • Ki mit kevesell? (Fotó: PN- archív) Választási évben Amerika hirtelen fenemód puritán lesz. Választási évben ebrudalták ki a politikai porondról Gary Hart demokratapárti elnökjelöl­tet egy nőügyért és zárták be a Penta­gon kapuját John Tower szenátor, vé­delmi miniszterjelölt előtt, mert „hirte­len” kiderült, hogy szereti a tüzes vizet. Ebben a választási évben pedig — me­gint — akadnak olyanok, akik azzal vádolják az elnököt, hogy „maga is milliomos lévén, kizárólag milliomo­sokkal veszi körül magát”. Igaz: Qayle alelnök, Baker külügy- és Brady pénzügyminiszter éppúgy a pénzügyi elitklub tagja, mint Nosba- cher, az elnök kampányfőnöke. És ma­tematikailag az is igaz, hogy maga Bush is milliomos: az ilyenkor illendő módon a minap vallotta be teljes va­gyonát, ami pontosan 3,7 millió dollárt ér. Csakhogy ebből az immár világhírű kennebunkporti üdülő értéke 2,2 millió és ezt az elnök a szüleitől örökölte. 1,3 millió dollár kimutathatóan már akkor ugyanazokban a részvényekben fe­küdt, amikor George Bush alelnökként foglalta el irodáját a Fehér Házban. A fennmaradó mindössze 200 ezer dol­lár, mint a kimutatásból kiderül, egy kisebb texasi ingatlan értéke, valamint készpénz. Az Egyesült Államok első emberé­nek fizetése pontosan évi 200 ezer dol­lár. Meglehetősen régen ennyi és az Amerikában is létező infláció bizony kikezdte e summa vásárlóerejét. Ezt megsejthette a fizetésekről döntő Kongresszus is, mert a testület a minap a honatyák és -anyák fizetését nagylel­kűen évi 125 ezer dollárra emelte, de az elnök béréről valahogy megfeledkezett. Az elnöknek pedig nem tanácsos szóvá tennie a saját javadalmazását, különö­sen választási évben nem, amikor, mint láttuk, úgyis a milliomosokkal való bratyizással vádolják. Ez a fizetés, mint most kiderült, mel­lesleg pontosan annyi, mint a Fehér Ház 132 szobájába és termébe kerülő virágok évi számlája. Amiből vagy az tűnik ki, hogy az amerikai adófizető jó ember, mert szereti a virágot, vagy az, hogy keveset fizet elnökének. Német márkában ez havi 27 ezret jelent. Kohl kancellárnak — beleértve képviselői juttatásait — havi 37 ezer márkája van. George Bush ellenfele, a Demokrata Párt elnökjelöltje, Bili Clinton arkan- sasi kormányzó viszont az elnökhöz képest is a templom egere: vagyona 697 ezer, családja múlt évi jövedelme pedig 234 428 dollár volt. Ebből 35 ezret ke­resett a kormányzó, 199 428-at pedig a neje, ügyvédként. Közismert, hogy Bush kutyája, Millie mind az elnök, mind ellenfele keresetét kenterben veri: a róla szóló bestseller 889 200 dollárt hozott a konyhára, s még egy összeha­sonlítás: az USA-ban 660 bejegyzett baseball-psofi van. Évi átlagjövedel­mük 1 millió dollár. Ferenczy Europress Ismét indul az olcsó pacal! Vegyszermentesen tisztítva 130 Ft/kg Trungel-diszkont Hetényegyháza, Iskola u. 10. Tel.: 76/21-584 83/6 Kedvezményes tyúkvásár! A jakabszállási JHM Holding tojástermelő üzeme tojótyúk-állományát értékesíti. Ha 30 napig tartja a vásárolt tyúkokat, akkor a megtermelődött tojásból visszanyeri a vásárolt tyúkjának az árát. Gondoljon az őszi, téli magas tojásárakra is. Az eladás minden munkanap 8—14-ig, amíg a készlet tart. Most is mindenkinél olcsóbban: 99,— Ft/db 100 db vásárlása esetén 10% kedvezmény. Érdeklődni minden munkanap személyesen, ill. a 76/72-083-as telefonon. Várjuk kedves vásárlóinkat! 29035 HELYESBÍTÉS! Az 1992. VI. 27-én, 215152 sz. alatt megjelent 2/50-es méretű hirdetés­ben nyomdai elírás történt. Az árengedmény mértéke he­lyesen: 20% Falemez Áruház Kecskemét, Kuruc krt. 8. (Fészek Áruház mellett) . KALOCSA A Bács-Kiskun Megye ZÖLDÉRT Rt. kalocsai telepéhez tartozó Kossuth utcai és Piac téri boltegységek kiadók 42, ill. 37 m2 alapterülettel. Érdeklődni: Kiskörös. Izsáki út Tel.: 78/12-114 18/92 e § ® $ i $ ® I ® ® ® ® @ ® $ $ $ Építkezők figyelem! AKCIÓ! Kisméretű tömör tégla kapható, 5 Ft/db. Egység rakatos 6 Ft/db. Helyszínen befizethető. Tel.: 714/18-48 000359 MÁV-ÁLLOMÁSFÖNÖKSÉG (Kecskemét, Kodály Z. tér 7.) pályázatot hirdet a vasutas-kultúrotthon 215 m2 összalapterületű helyiségeinek kulturális célú hasznosítására. A pályázatok benyújtásának határideje: 1992. július 31. A pályázatokkal kapcsolatosan részletes felvilágosítást Molnár Péter ad. Tel.: 7523-721 21978

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom