Petőfi Népe, 1992. június (47. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-25 / 149. szám

Drágszél • Fájsz • Géderlak • Harta • Homokmégy • Miske • Negyvenszállás • Öregcsertő Kalocsa és vidéke PANASZKODIK A BÁTYAI POLGÁRMESTER Egészségügyi alapellátás gyenge lábakon • A bátyai polgármesteri hivatal falai közt született a döntés: megelőlegezi az önkormányzat a hatszázezer forintot a fogorvosi rendelőre. A társada­lombiztosítás 1990. január el­sejével átvette a körzeti egészség- ügyi szolgála­tot, s ettől kezd­ve rá hárult az alapellátás fi­nanszírozásikö­telezettsége is. Ha az azóta el­telt időszakot vizsgáljuk, meg­állapítható, hogy jó néhány önkormányzat esetében ábér—és dologijellegű ki­adások egy részét képtelen volt telje­síteni. Ehhez minden bizonnyal an­nak is köze van, hogy számtalan vál­lalat tartozik a társadalombiztosítás felé, minek következtében annak is megrendültek anyagi alapjai. Finanszírozási kérdésekben külö­nösen nagy gond tapasztalható Bá­tyán, Miskén és Fajszon. Ném vélet­len háborognak e községek polgár- mesterei. Sáfrán József bátyai pol­gármester a következetőket mond­ja: — Hogy az alapellátás legalább a megszokott szinten biztosítva le­gyen, az önkormányzatok kénytele­nek zsebbe nyúlni. Konkrétan Bá­tya esetében évente 250 ezer forint ilyen kiadásról van szó. A közel­múltban tárgyaltak a térség polgár- mesterei dr. Ligeti Zsuzsannával, a megyei tisztiorvosi szolgálat szak­emberével, hogy egyeztessük, ho­gyan oldjuk meg ezeket a problémá­kat. Ehhez el kell mondjam, hogy jú­lius elsejétől az alapellátást egy elkü­lönített társadalombiztosítási szám­láról finanszírozzák. Ezzel lehetet­len állapot jön létre, vagyis: az egész­ségügyben dolgozók erről a számlá­ról kapják meg a támogatás egy ré­szét, a fennmaradó részt az önkor­mányzat külön számlájáról kell pó­tolni. A tárgyalást mi, polgármeste­rek úgy képzeltük el, hogy a társada­lombiztosítás által nem fedezett kia­dások ügyében valamiféle komrpro- misszumot kötünk, az elkülönített számla ténylegesen fedezze azt a há­ziorvosi szolgálatot, ami egy települé­sen az egészségügyi alapellátáshoz tartozik. Nos, ez a megbeszélés a me­gye képviselőjével nem tárgyalás volt, csupán ellenőrzése annak, hogy a korábban lebontott pénzek a megfelelő számlára kerültek-e. Arra sem ígéretet, sem lehetőséget nem kaptunk, hogy valamiből pótolnák az önkormányzat ide vonatkozó ki­adásait. A polgármestertől azt is megtud­tuk, hogy az önkormányzat a kor­mányprogramban meghirdetett el­veknek megfelelően céltámogatást igényelt a helyi fogorvosi rendelő ki­alakítására. A támogatást el is nyer­ték, amiből megvásárolták a gépe­ket, a saját fejlesztési alapból pedig kialakították a rendelőt. Az üzemel­tetéshez szükséges társadalombizto­sítási finanszírozást is kérték. Ez ügyben a mai napig nem született döntés, még most sem tudják, hogyan fog a 2500 ember fogászati alapellá­tása megoldódni. A legutóbbi testü­leti ülésen az önkormányzat úgy döntött: az idei második Fél évben megelőlegezi a közel hatszázezer fo­rintot, hogy ne álljon üresen a rende­lő és mielőbb megkezdhesse munká­ját a fogszakorvos. £s. K. I. — ................ ..... ■ ■ J M OHÁCSRÓL — BUDAPESTRŐL — SVÉDORSZÁGBÓL Az agyag művészei Kalocsán ITT A PÉNZ, ITT A LEHETŐSÉG Szennyvíz­csatorna negyvenezerért A világon mindenhol költenek a környezetvédelemre. Hazánkban is szinte minden hosszú távú program előtérbe helyezi az egyre inkább szennyeződő élettér védelmét, s ez alól Kalocsa sem kivétel. így való­sulhat meg egy régi terv: az átfogó szennyvízcsatorna-hálózat kiépíté­se. Az önkormányzat sikerrel pá­lyázott központi pénzekre. Öt év alatt összesen 460 millió forint negyven százalékát kapja a város, ha a többit saját erőből előteremti. Lassan az év felénél tartunk. Még az idén 75 millió forintos be­ruházást kell megvalósítani ahhoz, hogy a fél évtizedre szóló program arányos része elkészülhessen. Az sem elhanyagolható szempont, hogy idén 30 milliót az állam biz­tosit. 45 millió forintnyi az a rész, ami az önkormányzatot és a lakos­ságot terheli. Ha az utóbbi hozzá­járulásának mértékét vizsgáljuk, kiderül, hogy az semmiképpen nem haladja meg a negyvenezer forintot, amire kedvezményes hitel van. — Az elgondolások szerint 10 évre szóló részletfizetési kedvez­mény is kapható. A szakemberek szerint 1992-ben azok a városrészek köthetnek rá a városi szennyvízcsatornára, ahol a kiépített vezetékek már ott van­nak, s csupán a rácsatlakozással, vagy rövid szakaszok megépítésé­vel kell foglalkozni. Ilyen lehetőség elsősorban a kertvárosban, a bel­város megfelelő utcáiban, vala­mint a Széchenyi-lakótelep kör­nyékén van. Az ott lakók már meg is kapták azokat a meghívókat, amelyekben a szennyvíztársulat tá­jékoztatójára invitálja őket. Ugyan a lakóközösségi találkozá­sok már megtörténtek, továbbra is várják azoknak a jelentkezését, akik szívesen látnának el bonyolí­tói feladatokat a szerződő társu­lásban, majd az azt követő munká­latok segítségében. Mint megtudtuk, most minden az időn múlik. Amelyik lakókö­zösség, utca leghamarabb jelentke­zik, s vállalja akár OTP-hitel, akár a részletfizetési kedvezmény mel­lett történt befizetést, ott várható­an már a jövő év elején a központi gyűjtőbe folyhat a háztartási szennyvíz. Az érdeklődők bővebb felvilágosítást egyelőre a polgár­mesteri hivatal műszaki irodájától később a megalakult szennyvíztár­sulattól kaphatnak. Egyes gazda­sági szakemberek szerint, ha Kalo­csa most nem él a talán vi*sza nem térő alkalommal, akkor a későbbi években csak súlyos anyagi áldo­zatokkal pótolható gz elmulasztott lehetőség. Zs. F. Az oldal a KALOPRESS közreműködésével készült • Kovács László kalocsai fazekas­mester. A kalocsai Kovács László fazekas, a népművészet ifjú mestere. Műhe­lyében nagy volt a sürgés-forgás két héten keresztül. Az ország szinte min­den tájegységéről érkeztek vendégek, hogy közösen alkossanak, egy-egy szakmai fogást ellessenek egymástól, s e hét végén kiállítással rukkoljanak ki a városi kiállítóteremben. A műhelyben és az udvaron szaka­datlanul forogtak a korongok. Ősi for­májú edények, korsók, tálak kaptak formát a fürge kezek által. Kovács László megszállott mester hírében áll, aki a tiszta népművészeti hagyomá­nyokból merít. Néhány évvel ezelőtt, egy építkezés során, 17. századi faze­kasműhelyre bukkantak a régészek. Az itt készült kalocsai vörös edények messze földön híresek, keresettek vol­tak. Ma a múzeumok kerámiagyűjte­ményeit gyarapítják. A 20. század kö­zepe felé a kalocsai fazekasság kihalása fenyegetett. Elfogytak a mesterek. Sze­rencsére a városatyák 1983-ban a kar­cagi Kovács Lászlót Kalocsára telepí­tették. A Kossuth-díjas Kántor Sándor műhelyében tanult fiatal korongos gyorsan gyökeret vert a városban. Hogy jött létre a fazekastábor? A házigazdát, Kovács Lászlót kérdez­tük. — Régi vágyam valósult meg. Ebben a túlhajszolt, elanyagiasodott világban is szükség van művészien elkészített tárgyakra, emberi szóra, barátságra. Ezt a célt szolgálja az együttlétünk. Nem bezárt céhként működünk, ha­nem mindenki előtt nyitottan. Kíváncsi tekintetek kísérik a műhely munkáját. Ez azt jelenti a fazekasok számára, hogy nemcsak a bóvli, a silány tömegá­ru iránt van kereslet, hanem az értékre, a szépen megformált tárgyakra is .van igény. A piaci kereslet könnyen kísér­tésbe ejti a mestereket. Az á rin dol­gunk, hogy az értékeket átmentsük az utókor számára, ébren tartsuk a lán­got. Egyetlen elvet tartunk szem előtt: minden egyes alkotás mívesen legyen elkészítve, ahogy ezt a karcagi idős és ifjú Szabó Mihálytól, a mesterektől ta­nultam. — Hogy került Kalocsára Simonko- vics Béla mohácsi fazekas? — kédez- tem a tábor egyik résztvevőjét. — Nagyon sok megrendelésem van otthon, de mégis eljöttem, mert a kollé­gák között vidáman telnek az órák. Barátságra, jó szóra kiéhezett az em­ber! Hasonló elvet vallók, mint Kovács Laci barátom. Túl vagyunk az első hé­ten, hamarosan az égetés következik. Most jönnek a legizgalmasabb pillana­tok, a tűz varázsa ezután következik. Ekkor dől el, mit is hoztunk létre. Bérezi Csilla Svédországból (Sveda- la) érkezett: — Véletlenül hallottam erről a tá­borról. Otthon, a népfőiskolán, kerá­miaszakon végeztem, ahol inkább a modern formákat, a praktikus tárgyak készítését ismertem meg. Itt a régi dí­szítőelemek, a hagyományos technikák vannak előtérben. Nagyon izgat a mo­hácsi fekete kerámia készítése is. Re­mek alkotói légkör vesz körül. Sokat tanultam az elmúlt napokban. Ez jól is jön, mert Londonban folytatom tanul­mányaim, természetesen kerámiasza­kon. Mit viszek magammal Kalocsá­ról? Azt a lelkesedést, őszinte szakma­szeretetét, ami két héten keresztül su­gárzott felém — Remélem, jövőre is itt lehetek, a második fazekastáborban. Tamás László „Levelező tagozat” Öregcsertőn Úgy tűnik, Öregcsertőn nincsen hónap botrány nélkül. Nemrégiben két kepviselő-testületi tag lemondása miatt pezsdült meg a helyi közélet. Alig hogy lecsitultak a kedélyek, kez­dődtek az iskolaigazgató-választás körüli bonyodalmak. A helyi tantes­tület többszöri pályázati kör után jó néhány jelentkezőre mondta ki az al­kalmatlanságot. A képviselő-testület kezdte elveszíteni a türelmét, s élve a törvény által biztosított lehetőséggel, végül — egyetértésben a szülői mun­kaközösséggel —Vörös András kalo­csai lakost kinevezték öt évre iskolai­gazgatónak. Mostanság pedig levelezésbe kezd­tek az öregcsertőiek, s a képviselő- testületi tagok a célpontok. Hol az egyiket, hol a másikat jelentik föl vala­melyik szervnél. Néhány hét leforgása alatt négyen kaptak névtelen, vagy ha­mis névvel ellátott levelet, teli fenyege­téssel, hazugságokkal. Az egyik helyi szenátort például a szomszédok nevé­ben jelentették föl az Állami Számve­vőszéknél. Az aláírások persze hami­sítványok, a szomszédok sírva keres­ték a képviselőt, követelve az írássza­kértői vizsgálatot a hatóságoktól. Lassan-lassan mindenki haragszik mindenkire, a faluban „mérgezett” a légkör. Nemrégiben még példamuta­tó községként emlegették a települést, ahol szervezett formában vették föl a harcot az alkoholizmus ellen. Ha így halad tovább, megváltozhat a közvé­lemény ítélete Öregcsertőről. Csak a falu összefogása, az ármánykodók ki­szűrése jelenthet megoldást. Jól tudják ezt maguk is. A demokrácia jelszava alatt nem akarnak anarchiát. Egyelő­re azonban az utóbbira hasonlítanak a közállapotok. Zs. K. I. Művészettörténeti szenzáció Patajon • A templom keleti szárnyán feltárták a gótikus abla­kot. • Több mint kétszáz éves toronyóra mutatja a pataji- aknak az időt. Ipartörténeti emlék. Losonczi István nagykőrösi mester munkája. Pastyik Ist­ván, a Pataji Múzeum igaz­gatója, évtize­dek óta kutatja a község törté­netét, s amit ő nem tud Pataj- ról, azt talán nem is érdemes tudni. Az ember azt hinné, hogy a befejezett múlt immár változhatatlan s csak nagyon kevés ember­nek adatik meg, hogy ku­tatásai nyomán olyan kincsek bukkanjanak fel a századok mély kútjából, amelyek kissé átírják a törté­nelmet. A sze­rencsés kevesek közé tartozik Pastyik István is, bár szeren­cséjéhez évtize­dek türelme és szívóssága kel­lett. — Pataj 1409-től 1886- ig volt mezővá­ros, s emögött nyilván jelentős gazdasági és társadalmi fej­lettség állt — mondja a mú­zeumigazgató. fi. tizenötödik század elején épül Litt égjLgó-' tikus templom, amely átvészelt sok-sok évszá­zadot, bár való­színű, hogy a törökök idején rommá lett és ezt követően többször is átépítet­ték, míg végül 1807-ben elnyerte je­lenlegi formáját. 1985-ig, ha valaki erre a templomra nézett, csak sejt­hette, hogy benne rejlik a gótika, hi­szen a régebbi korok a maguk képé­re formálták, merthogy abban az időben nemigen létezett műemlék­védelem ... A templomhajó kö­zépkori, a tornya 1773-ban épült s talán ez volt a megtévesztő a szak­emberek számára is. Apró adatok­ból és sejtésekből táplálkozott az az álom, hogy majd egyszer, egy ala­pos felújítás során megmutatkozik a gótika. Megtudtuk Pastyik Istvántól, hogy a sejtések 1985-ben váltak bizonyossággá, amikor Bán Béla, a község református lelkipásztorá­nak sikerült annyi támogatást sze­reznie, hogy a templomot kívülről teljesen felújítsák. Nem hagyta nyugton a kutatóösztön az igazga­tót, s amikor a kőművesek a kriti­kus helyhez értek, rámutatott az egyik falrészre: „Óvatosan! Itt kell lennie . ..!” — mondta és arra gondolt, hogy vagy szertefoszlik egy álom, vagy igazolást kapnak a hipotézis részletei. S lám, a kőmü- veskalapács kíméletes ütései nyo­mán a templom keleti végében, az egykori szentélyrésznél, üregesen szakadt át a vakolat és feltűntek a csodaszép csúcsívek! Azonnal érte­sítették a műemlék-felügyelőséget, akik rohanvást jöttek s Oltay Pé­terrel közösen megtervezték a so­ron következő lépéseket. így tör­ténhetett, hogy a felújítás további szakaszában a templom külső gó­tikus elemeit szakszerűen tárták fel, s ma szemügyre vehetik a láto­gatók is. „Ha valami van kívülről, belül­ről is lennie kell” — gondolta Pas­tyik István és a muzeulógusszeren- cse hét év után ismét mellé szegő­dött. Az idén ugyanis nekifogtak a templom világításának korszerűsí­téséhez s arra lehetett számítani, hogy a gótika belülről is „visszakö­szön” majd. így is történt. De mi­ért számít szenzációnak a gótika­megjelenés Patajon? — Azért lett országos jelentősé­gű ezzel templomunk, mert egy képzeletbeli térképen haladva Bu­dapesten, Ócsa, Kecskemét, Sze­ged vonalán, majd átlendülve a Dunán Pécsett és Székesfehérvá­ron van csak gótikus templom. E nagy körön belül csak Patajon érhető tetten a gótika, amit eddig csak nyomaiban, de könnyen lehet, hogy a közeljövőben teljes pompájá­ban megismerhetünk. Abban a ki­vételes szerencsében lehet majd ré­szünk, hogy e félezer éves temp­lomban együtt gyönyörködhetünk a barokk, a gótika és a klasszicista stílus szépségeiben. Éppen ezért il­lik fejet hajtanunk a régi korok művészei előtt: 1807-ben Hofrich- ter József, a pesti Kálvin téri temp­lom megálmodója építette újjá templomunkat. Ekkor már állt a torony, amelynek építéséhez Má­ria Terézia személyesen adott en­gedélyt és komoly bizonyíték van arra, hogy Batthyány József kalo­csai érsek is közbenjárt a császár­nőnél, hogy a pataji reformátusok ilyen méltóságteljes tornyot emel­hessenek, mintegy viszonzásul an­nak, hogy ők is besegítettek az 1761-ben felépült barokk pataji ka­tolikus templom építésébe ... Hof- richter magával hozta azt a Kar- detter Tamást, aki Pesten a Rókus kórházat építette, ő tervezte Pata­jon a templom karzatait, ahol több mint félezer ember fér el. A templom hűvöséből kilépünk a ragyogó napsütésbe. Szinte arcul csap a forróság, behúzódunk egy öreg gesztenyefa enyhet adó lomb­jai alá. Bársonyos hangon delet üt a toronyóra, önkéntelenül a maga­méra pillantok s elismerően bólin­tok. Van is miért: a Losonczi István nagykőrösi mester által 1786-ban készült szerkezet ma is eredeti al­katrészeivel működik és a díszes barokk mutatók hajszálpontosan ugyanazt az időt mutatják, mint az én kissé viseltes, de megbízható kvarc Roamerem. Pedig több, mint kátszáz év van közöttük... Csapai Lajos Boldog zenekar A Kalocsa Város Alapítvány ja­vára adott jótékonysági koncertet a kalocsai Helyőrségi Zenekar a városi sportcsarnokban. A tömött padsorokon kívül valamennyi álló­hely elkelt. Az előadást követően Filus Antal karmestert a várossal való kapcsolatról kérdeztük. — Boldogságban úszik az egész csapat. Külön megdobogtatta a szívünket a középiskolások töme­ge. A mostani esten mindent bele­adtunk, mert az alapitvány bevéte­lével is szerettük volna szeretetün- ket kifejezni. Hálával tartozunk a kalocsaiaknak, ugyanis a zenekart ők mentették meg a honvédelmi miniszternek írt tiltakozásukkal. Olyan érzésem van, most vagyunk a csúcson. Ordasnak végre van lelkipásztora Lassan, két éve, hogy üresen ár­válkodott az ordasi református pa­rókia. A gyülekezet mind gyakrab­ban kopogtatott a polgármester aj­taján, lelkészt sürgették. Az erdélyi Dézsaknáról települt át hosszú hu­zavona után Kosa Ferenc lelkész. Az ordasi gyülekezet nagy szeretet­tel fogadta a lelkipásztort. Azt re­mélik a hétszáz lakosú község la­kói, hogy az egyházi életen kívül szellemi pezsgést is hoz a tiszteletes úr megérkezése. Utazik a Hagyományőrző Együttes A , kalocsai Hagyományőrző Együttes a németországi Schwa­ienbergbe indul hamarosan. A nemzetközi folklór ünnepek ke­retében szerepelnek a litván, dán, portugál, svéd, ukrán, német cso­portokkal közösen. Hazafelé útba ejtik Kirchheim unter Teckket, a testvérvárost, ahol szintén a kö­zönség elé lépnek. Körbefutották az Érsekkertet Úgy tűnik, nem lehet elég korán kezdeni az egészségnevelést. Erre adott példát a kalocsai Kunszt Jó­zsef utcai óvoda. Dr. Szepesi Mag­dolna gyermekgyógyász és Kapi­tány Józsefné logopédus előadasa után Miskei Menyhértné óvónő a testedzés fontosságáról beszélt. Ar­ra bátorította a szülőket, hogy mind több munkába vonják be a kicsinyeket, ugyanis sok időt tölte­nek a tévé képernyője előtt. Terhel­hetőségüket igazolja, hogy, egy- szuszra körbefutották az Érsek- kertet. Mátrai Károlyné vezető óvónő elmondta: nem kampányfe­ladatnak tekintik a gyermekek testnevelését. Tudatosan vallják: a kicsinyek érzelmi nevelése mellett igen fontos a testedzés. Utak épülnek Nagy munkában a homokmégyi szállások népe. Örömmel fogadták az anyaköz­ség önkormányzatának a döntését, miszerint Hülyén és Alsómégyen a még meglévő földutakat szilárd burkolattal látják el. Ezek után az­tán senki sem mondhatja, hogy Horriokmégy kizárólag magára gondol. — Egyszerre három településen is építünk szilárd burkolatú utat — a képviselő-testület korábbi döntésének megfelelően újságolja Matos Attila homokmégyi polgár- mester. — Hülyén körülbelül negy­ven családot érint ez az intézkedés. Alsómégyen rövidebb utca készül, annak csak néhány család élvezi közvetlenül előnyét, bár így az egész falu meg tudja közelíteni az szeméttelepet, tehát mindenkinek hasznos. Homokmégyen pedig a József Attila utcát aszfaltozzuk. Egyébként minden évben építünk utat. Alsómégyen és Hülyén már csak egy-egy rövid utcácska marad poros, az sem sokáig. Homokmé­gyen is előbb-utóbb valamennyi utca szilárd burkolatú lesz. Azt is megtudtuk, hogy a ho­mokmégyi önkormányzatnak há­rommillió forintjába kerül a_ há­rom utca aszfaltozása. És ami kü­lönlegesség: a lakóktól nem kérnek hozzájárulást, mint ahogy ez általá­ban szokás, hanem a kiadásokat az utolsó fillérig a községi költségve­tésből fedezik. J

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom