Petőfi Népe, 1992. június (47. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-11 / 137. szám

FINNEK KEREKEGYHÁZÁN Pusztába kiáltott (ének)szó A Petőfi Népében hírt adtunk már a finn énekkar és fúvószenekar látogatá­sáról, fellépéséről. Az egyhetes vendé­geskedésük idején felkerestük őket Ke­rekegyházán, a Pongrácz-tanyán. Kel­lemes órát töltöttünk körükben. Ebéd után ismerkedtünk meg a Ka- lajoki községből érkezett vendégek képviselőivel, akik egyúttal bemutat­ták a művészeti csoportokat. A tolmá­csot, a fő szervezőt régóta ismerem, hiszen Kecskemétről került ki Finnor­szágba. Oláh Lajos tanár, a Bányai Jú­lia Gimnáziumban tanított és egy ideig kollégák is voltunk, hiszen az MTI me­gyei szerkesztőségében dolgozott. Az ismeretség még korábbi, a főiskolán évfolyamtársak voltunk. Három éve él a homokos tengerparton elterülő üdü­lőfaluban, a kilencezer lakosú Kalajo- kiban. Kitűnően beszéli a finn nyelvet! Először a kórusról hallottunk beszá­molót. Tellervo Huuskonen asszonytól, a titkártól megtudtuk, hogy a közösség másfél év múlva ünnepli százéves fenn­állását. Eleddig Svédországban jártak és most Magyarország számit igazán külföldi turné állomásának. Kerekegy­házán és Kecskeméten mutatkoztak be. A falu egyetlen kórusa mára újjá­született, hiszen egyre több a fiatal éne­kes. Elsősorban helyi dalokat, hagyo­mányokat adnak elő. Van olyan házas­pár, aki már negyven éve erősíti a kó­rust! Az Oláh házaspár megjelenését örömmel vették, hiszen a Kalevala- hagyományokról elsősorban tőlük hal­lottak és tanultak dalokat. (Milyen fur­csa! Ehhez magyaroknak kellett a kis településen letelepedni?) Templomban énekelnek a legtöbbet és hazafias dalo­kat is előadnak. Oláh Lajos fordítás közben azt is megjegyezte, hogy bizony Finnország­ban is hódítanak a zenecsatornák. Nem könnyű vállalkozás az iskolában az értékekre tanítani a gyerekeket. A helyi gimnáziumban ezt szorgal­mazza feleségével együtt, aki a tánc hagyományait szeretné meghonosíta­ni. Amíg nem tudtak finnül, segítsé­get kaptak a kollégáktól. Most pedig már megy minden, mint a karikacsa­pás. Erki Kuisma a fúvószenekar kar­nagya. Huszonkét zenészt igazgat. Elmondta, hogy a csoport hetven­éves múltra tekint vissza. A temetés­től a lagziig sok helyen játszanak, időnként pedig koncertet adnak a helyi közösségi házban. Hetente egy­szer találkoznak, amikor is gyakor­lással töltik az időt. A környező fal­vakon kívül jártak már Svédország­ban és most boldogan jöttek Kerek­egyházára. A puszta feledhetetlen él­ményt jelent számukra. Az ellátással is elégedettek. Viszonzásul meghívják majd a kerekegyházi ifjúsági fúvós- zenekart. Penti Rahkola a faluvezetésben a szabadidős tevékenység szervezésével foglalkozik. Tubán játszik és három gyermeke ugyancsak tagja a zenekar­nak. Mesélte, hogy a Pongrácz-tanyá- ról maradandó emlékkel térnek haza, hiszen kislánya lovaglás közben leesett a lóról. Szerencsére nagyobb baj nem történt. Mint elmondta, nemcsak az ő családjának tagjai muzsikálnak együtt, hanem példájukat már mások is követ­ték. Oláh Lajostól jó volt hallani, hogy régi álma valósult meg azzal, hogy Finnországban telepedett le és koráb­ban megkezdett kutatásait ott folytat­hatta, illetőleg ismereteit — éppen a Kalevaláról — továbbadhatta. Es örül a kerekegyházi kapcsolatnak is. Garzó János bácsi, a kerekegyházi általános iskola fúvószenekarának kar­nagya emlékezik még arra, amikor Védtelen romtemplom • Egy kis pusztai romantika. Énekesek a kútnál... • Népviseletben a tanya udvarán. (Fotó: Straszer András) Tőserdőben tamburázás közben „le­szólította” Oláh úr. Lám, azóta barát­ság szövődött köztük és vendégségbe érkeztek a finnek, a Kalajoki vegyes • A fiatalok viszik tovább a hagyomá­nyokat. kar és fúvószenekar ötvenöt tagja. Énekhangjuk és a muzsikaszó nem ma­radt pusztába kiáltott szó ... (borz) A középkorban országszerte száz­számra építettek templomokat. Az Al­földön a legtöbb helyen olyan sűrűn állottak ezek az épületek, hogy hallották egymás harangzúgását. Aztán jött a tö­rökuralom, amikor a hódítók lerom­bolták az általuk gyauroknak, hitetle­neknek nevezettek imahelyeit. Eltűntek tehát a pusztatemplomok, csupán egy­két rom maradt hírmondónak. Egyikük éppen Lajosmizse határában. Ám ez a rom is egyre fogyott, mert sokáig nem volt gazdája. A környéken lakó embe­rek egyszerűen elhordták kiváló köveit istállók, s egyéb gazdasági épületek épí­téséhez. Nem egyedülálló az efféle törté­net, hiszen a már védett, világhírű római Colosseum is gyorsan fogyadozott, amíg a városatyák megálljt nem paran­csoltak az építkezőknek, akik innen akarták beszerezni a köveket. Több évvel ezelőtt a lajosmizsei ta­nács is körbekerítette a romot. Csak­hogy a kerítés nagy részét valakik mára lebontották, s a pusztatemplom ismét védtelen. Lajosmizséről a főváros irányába ha­ladva, a régi 5-ös út jobb oldalán tábla hirdeti: 4 kilométerre muzeális értékű rom várja az érdeklődőket. De meddig? G. B. • A főútró] le­térő turistát megfogja a ha­talmas fake­reszt látványa, háttérben a több száz esz­tendős temp­lomrommal. A feszület még bizonyára soká­ig áll majd a helyén. De mi lesz a templom­mal? (Fotó: Gaál Béla) Tornaterem Ágasegyházán Ágasegyházán az általános isko­la mellett épül az új tornaterem. Az alapozás, illetve az előre legyártott elemek lefektetése befejeződött. Ezek költségei négymillió három- százezer forinttal terhelték az ön- kormányzat költségvetését. Abban az esetben, ha Ágasegyháza meg­kapja céltámogatásra beadott pá­lyázatát, akár jövő év augusztus végére, tanév elejére birtokukba vehetik a diákok a tantermet. Az építkezés teljes költsége húszmillió forint. Kunbaracs pályázni fog A kunbaracsi önkormányzat szerdán délután négy órakor tartja testületi ülését. A napirendi pontok között szerepel a telekosztáshoz szükséges porták kialakításának kérdése, az óvoda önállósodása, valamint pályázat benyújtása a hát­rányos helyzetű települések megse­gítésére létrehozott állami támoga­tásért. A testület meghallgatja ezen felül a szociális és kulturális bizott­ság tagjainak beszámolóját az ed­dig végzett munkájukról. Június 21-én egyébként búcsú lesz Kunbaracson a falu melletti parkerdőnél. Diáktáborozást támogatnak Öt általános iskolai diák nyári táborozásához kért segítséget a tan­testület az ágasegyházi önkormány­zattól. Mivel a szülők nem tudták fedezni a költségeket, az önkor­mányzat állja a körülbelül ötezer forintos számlát. A diákok így együtt mehetnek nyaralni a Csepel- szigetre. Kinevezett igazgató Ladánybenén Ladánybenén az eddig igazgatói feladatokkal megbízott Kollinászi Lászlónét nevezte ki az általános iskola igazgatójának a helyi önkor­mányzat, elmúlt heti ülésén. A tan­testület egyértelműen a tizenöt éve tanító pedagógust támogatta, így a képviselő-testület is beleegyezését adta az 1997-ig szóló kinevezéshez. Tarthatatlan a helyzet A helyzet lassan kezd elviselhe­tetlenné válni — mondta Kristóf Lajos polgármester —, Orgoványt elönti a szemét! Az utak mentén, a természetvédelmi park területén, az erdőkben mindenütt nejlonzacs­kók, zsákokba gyömöszölt szemét­kupacok tarkálianak. Két héttel ezelőtt ellopták a szeméttelep drót­kerítését. Nem csoda, bár a polgá­rok többsége nem vette a fáradsá­got, hogy elvigye szemetét a telepre. Valószínűleg falugyűlést kell ösz- szehívni, mert a helyzet tarthatat­lan! Izsáki döntések Az izsáki önkormányzat legutób­bi közgyűlésén döntött a gyermek- és ifjúságvédelem előterjesztésről, valamint az egyházi ingatlanok visszaadásáról. Egy másik napiren­di pont értelmében az önkormány­zat nyolcvanezer forint értékben vásárolt hússertéseket, melyeket te­nyésztőkhöz helyeznek ki, az állat- állomány javítása érdekében. Döntés született arról is, hogy a sportcsarnok terveit nemsokára be­fejezik, s az építést akár már szep­temberben megkezdhetik. Az izsáki önkormányzat erre kapta a céltá­mogatásban igényelt szükséges ösz- szeget. Áthelyezését kéri az orgoványi fogorvos Fél év után újabb pályázatot kell kiírni a fogorvosi tiszt betöltésére Orgoványon. Az eddigi orvos ugyanis nemrég adta be lemondá­sát, és áthelyezési kérelmét az ön- kormányzathoz. Kristóf Lajos pol­gármester elmondta, hogy valószí­nűleg rendkívüli közgyűlést kell összehívni az új fogorvosi pályázat kiírása miatt. Az oldalt szerkeszti: Borzák Tibor Ágasegyháza • Izsák 9 Kerekegyháza 9 Kunbaracs 9 Ladánybene 9 Lajosmizse 9 Orgovany A POLGÁRMESTERI SZERBEN Az sem baj, ha este tízkor kopogtatnak be A nyáreleji nagy hajtásban nem volt könnyű egyeztetni egy órát, amikor is valamelyik Kecskemét környéki pol­gármesterrel leülhetnénk beszélgetni. Azután mégis sikerült — Kecskeméten. Kormányos Lajos, Kunbaracs polgár- mestere ugyanis a megyeszékhelyen la­kik. Petőfivárosi kertes házában keres­tük fel. * — Eredeti szakmám állattenyésztési üzemmérnök — meséli Kormányos Lajos. — A Kunágotai Állami Gazda­ságban kezdtem a pályám, egyébként a Békés megyei településen születtem. Amikor Szabadszálláson katonáskod­tam, megismerkedtem a leendő felesé­gemmel, aki kunbaracsi. Összeháza­sodtunk, majd apósoméknál laktunk, állást pedig a kunpeszéri Parasztbecsü­let Tsz-ben kaptam. Három éve költöz­tünk Kecskemétre. Itt, a Petőfiváros- ban építkeztünk. Még mindig van mit tenni a ház körül. A feleségem a Vásár­helyi Pál Általános Iskola magyartaná­ra, németet is tanit. A lányom hatodi­kos, a református gimnáziumban tanul és kiváló versmondó, több versenyen szerepelt már sikerrel. — A Viktória nevű cégnél dolgozik, a gabonaforgalmi vállalatnál. Társadal­mi megbízatásként vállalta el Kunbara­cson a polgármesterséget. Bizonyára a korábbi családi kötődés miatt mondott igent! j— Amíg Kunbaracson laktunk, na- gypn fontosnak tartottuk a feleségem- mál az ifjúsági nevelést, a sportot. Szép eredményeket értünk el a helyi sport­körrel. Ázt hiszem, ez is hozzájárult ahhoz, hogy sokan rám szavaztak a polgármester-választáskor. Hárman indultunk. Egy kistelepülésen minden­ki ismer mindenkit és fontos, hogy a polgármester kezet fogjon a járókelők­kel is. — Ezt hogyan tudja megtenni, mert hajói tudom, hetente egyszer jár ki Kun- baracsra!? — Kedd délutánonként vagyok kipn. Amikojr meglátják a kocsimat az aposomék háza előtt, akkor is felkeres­nek. Hétvégeken ugyancsak odahaza vagyunk, segítkezünk a szülőknek. Az sérti baj, ha este tízkor kopogtatnak be. Kecskemétről szintén lehet tartani a kapcsolatot, hiszen a telefont már ré­gen feltalálták. Azt szeretném, ha a fa­luról nem botrányok kapcsán írnának az újságban, hanem az eredményekről, az egész közösséget megmozgató ak­cióinkról. — A cikkek mégis arról szóltak, hogy egy időben két jegyzője volt a község­nek! — Igen, tényleg így volt. Azóta el­dőlt a kérdés. Sajnálatosan tragikus fordulatot vett a dolog, hiszen meghalt a korábbi jegyző. De inkább arra ké­rem, erről ne írjon. A gondokat egyéb­ként is önmagunknak kell megoldani, • Kormányos Lajos: A kihívással szem­be kell nézni. (Fotó: Gaál Béla) nem biztos, hogy minden a nyilvános­ság elé kívánkozik. — Arra már fény derült, hogy vannak kunbaracsi kötődései. Azt árulja el, ho­gyan lett állattenyésztési üzemmérnök­ből a Viktória munkatársa? — Kecskeméten előbb a halasi úti vállalatnál dolgoztam, majd átkerül­tem a központba, ahol a takarmány­gyártási igazgatóságon vagyok keres­kedelmi vezető. így végül is kapcsoló­dik a munkám az eredeti szakmámhoz is. A polgármesteri választás előtt a főnökeim véleményét meghallgattam. Azt gondoltam, a kihívással szembe kell néznem. — Mégpedig? Mi a tennivaló? — A rendszerváltozás után bizony sok újszerű gond jelentkezett a faluban is. A munkanélküliséggel is szembeke­rültünk, ez ügyben igyekeztünk segíte­ni, tájékoztatókat tartani. Most már az állattenyésztés és a növénytermelés „frontján” vannak vállalkozóink. A bedolgozói lehetőségek is adottak. A kimérhető házhelyek problémája ugyancsak megoldódtak, tehát számít­hatunk arra, hogy sokan Kunbaracson telepednek le. Sorolhatnám még a ten­nivalókat, a kihívásokat. Az a célom, hogy a lehetőségek szerint segítsek a község fejlődésében. Igaz, szabadidőm nem sok marad, de ez nem számít. — Ha mégis marad szabad hétvégéje, mit csinál szívesen? — Korábban sokat utazott a csalá­dunk. Ma kevesebbszer kelünk útra és ha igen, akkor elsősorban Magyaror­szágot járjuk. Odahaza, a szülőknek segítünk, a tanya még a kikapcsoló­dásra is megfelelő. Szívesen nézünk színházi előadásokat, szerencsére Kecskeméten erre évente, többször tu­dunk alkalmat keríteni. És hát itt van a kert... B. T. TÖBB EMLÉKTÁBLÁT LEVETTEK Orgovány szobrai Orgoványon több köztéri szo­bor és házak fa­lán elhelyezett emléktábla lát­ható. Talán nem véletlen ez, hi­szen a történel­mi múltra, az 1919-es véreng­zésre, a sok ál­dozatra emlékez­nek még ma is az orgoványiak. Ám az is igaz, néhány emlék­tábla nem kívá­natos a faluban, vagyis olyanok­nak állít emléket, akik azt nem ér­demlik meg. A helyi önkormányzat képviselői a szobrok, emléktáblák ügyében már korábban megállapo­dott, vagyis jó néhányat megszüntet­ni javasolt. Időközben tehát megfo­gyatkozott az emléktáblák száma, több ház faláról leszerelték a múlt­ban történteket hamisan hirdető márványlapokat. A község főterén található az I. világháború áldozatainak emléket ál­lító szobor. Ugyancsak itt látható az 1968-ban felavatott 1919-es emlék­mű. A művelődési ház oldalán áll Pálfy Gusztáv Kossuth-mellszobra, melyet március 15-én ünnepélyes ke­retek között adtak át. Az orgoványi­ak 1988-ban kapták azt az 1919-es mártirszobrot, melyet Veszprémi Im­re készített és a közeli Zsidódombon helyeztek el. A felsorolt műalkotá­sok kiállták a próbát, vagyis a helyi képviselők nem javasolták egyik megszüntetését sem. így hát a falu­központban rövidke történelmi sétá­ra is indulhat az arrajáró ... Pálfy Gusztáv Kossuth-mellszobrát március 15-én avatták fel. Az első világháborús hősök emléké­re ... A Tanácsköztársaság 50 éves évfor­dulójára ... • A főtér tanácsköztársasági emlékműve ... és a meggyilkoltak neveit tartalmazó tábla. (Fotó: Straszer András) Gazdakörök Izsákon Az átalakulások időszakát éli az egész ország. Privatizálódnak, újra szerveződ­nek szövetkezetek, állami gazdaságok. A bizonytalanság érzetében egymásra támaszkodva jönnek létre új szervező­dések. Izsákon is így alakult meg két gazdakör. Vajon van-e szükség a 8000 lakosú nagyközségben két hasonló szer­vezetre? Szerintem igen. Ha a tagok ér­deklődési köre egymástól eltérő, a je­lentkezők ott vállalnak gazdaköri tagsá­got, ahol számukra a programok és a tagsági kör a legszimpatikusabb. A szakmára koncentrálva és nem a sze­mélyes sérelmekre, olyan kútfő létreho­zására kell törekednünk, amelyből az érintetteknek meríteni lehet. Az Izsáki Kertész Gazdakör békés, higgadt, szélsőségektől és pártérdekek­től mentes kapcsolatok létrehozásának híve a térség szőlő-gyümölcstennelési hagyományainak és a helyi adottságok jobb kihasználása érdekében. Nyitottak vagyunk, és a kör tagjain kívülieket is szívesen látjuk rendszeres szakmai ren­dezvényeinken, ahol gazdasági tárgyú előadások, szakmai tudományos viták rendezése mellet lehetőség van a gazdák kölcsönös tapasztalatcseréjére is. Fennállásunk rövid ideje alatt vendé­günk volt Szabó Tamás privatizációért felelős miniszter és Kozma Huba, az országos Gazdakörök Egyesületének el­nöke, országgyűlési képviselő. A kor­mány gazdasági programjának figye­lembevételével az állami vagyon privati­zációja volt a fő témakör. Izsák létét meghatározó borászati és pezsgőüzem megmentése aktualitássá vált. A priva­tizáció során előfordulhat olyan is, hogy külső vállalkozó kezébe kerül az üzem, aki nem az itt élő emberek érdekeit tart­ja szem előtt. Hogy ezt elekerüljük, ezért is akarunk összefogni dolgozók, terme­lők, gazdaköri tagok egyaránt. Mindkét gazdakör működésében — ha vannak is eltérő nézetek—elsődleges szempont kell hogy legyen a békés át- szerveződés segítése. Ebben bízva, ilyen formán két dudás is megfér egy csárdá­ban, ha nem is egyszerre, de egy hangon szólhat a nóta. Oreskó Imre az izsáki Kertész Gazdakör elnöke

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom