Petőfi Népe, 1992. május (47. évfolyam, 103-127. szám)

1992-05-30 / 127. szám

6. oldal, 1992. május 30. GYERMEKNAP a tanyára. Ha pedig bemennének, a kutya megharapná a lábukat. Egyik este apu itt aludt a tanyán, mert a ló nem tudott elleni. Ami­kor sétált, folyt a teje, ha lefeküdt, akkor nem. De utána nekem haza kellett jönnöm. Miattuk nem is aludtam jól. Mert amikor apukám hazajött, elmesélte, hogy az egyik kiscsikó megszületett és meghalt. Hát, sajnáltam. A kerítés körbe van áramozva. Tudod, hogy kell megnézni, van-e benne áram? Fű­szállal, mint apa. Én, ha nagy le­szek, kutató meg vadász szeretnék lenni, meg villanyszerelő. Ter­ményboltos is, mert ott van kuko­rica és kiscsirke. A mama is onnan vett sok sárgát. Már fehérek. A csirke bőrét, taraját és az eszét szeretem. De legjobban a tejbe- rizst, de a tejbegrízt azt nem. A papával is el szoktam menni a szőlőbe. Tüzet rakunk, és eléget­jük a krumplibogarakat. Locsolni is kell, a csövet felakasztani az osz­lopra, hogy jól folyjon a víz. Annyi mindene van a papának, még pus­kagolyók is. Nekem pedig sok me­sekönyvem. Mindegyiket szere­tem. Én kiválasztom a mesét, anya vagy apa elmeséli. Csak most meg sok játékom kivittek a garázsba. Énnekem mindig eszembe jutnak. Majd visszaszedegetem. De ha jön­ne valaki, akinek nincs, adnék be­lőle, amilyet választ. Az újból is. Nézzük meg a vakondot, mit csi­nált .. . — s már-már nem tudtam követni a mindössze ötesztendős legényke szabadban történő önfe­ledt futkározását, természetisme­retét, -szeretetét. Szaladva, fejfe­dője szélét fogva azért még tudo­másomra hozta: — A sapkám a Mondok papa varrta, nekem kettőt, apunak csak egyet. . . A szemet pi- hentetően rend­ben tartott izsá- ki ház udvarán az apró legény­ke kíváncsian, de annál hatá­rozottabban fo­gadott: — Mondok Józsika vagyok — mutatkozott be. — Nézd meg az arany­hörcsögöket! Kukoricát esz­nek, meg sárga­répát. Csak anyuka van, meg a két gye­reke. Az apu­kát eltemették. A lovak pedig kint élnek a ta­nyán. Majd el­megyünk. Két kiscsikó is van. A nevüket nem tudom, de a kis bociét igen, ő a Maxi.'Most pi­hen. Én meg csak itthon tu­dok aludni. Az óvodában nem, mert ha az óvó néni kimegy, a rossz gyerekek zajonganak. Azért jó is ott lenni, mert a barátommal, a Laki Pityuval játszhatok. De menjünk a lovakhoz! Fel is ülök valamelyikre, ha segítetek. Az őzeket is szeretem, távcsővel már néztem őket apuval. A vadlesen, a magasban meg vár­tuk a vaddisznókat. Hát, azt nem láttam .. . Kisizsákon pedig rókát lőttünk. Egyiket apu vitte, a mási­kat én cipeltem. Megeszi ám a nyu­• Mondok Józsika: — Ha majd nagy lesz, mint az anyukája, az ő hátára is felülök. Lehet, akkor már nem is keli segíteni... szit, meg a tyúkot. Kettőször sünit is láttam a víznél. Összehúzta ma­gát, én meg pálcával odébb segítet­tem. Nemrégen Katymárra men­tünk, mert onnan kapunk majd kutyát. Most nekünk nincs. De még azt nem tudjuk, hogy fiú vagy lány lesz-e. Ha fiú, elvisszük va­dászni. Rendőrkutya is jó lenne, hogy az idegenek ne menjenek be JÓZSIKA, A KIS FARMER Sünit láttam a víznél A VILÁG LEGFINOMABB TÁRSASJÁTÉKA Andrea ruhatervezőnek ' y JMOigÜlUlMJáq Ji/lUiOIliÜl ■" r • . • Az új gazdasági, pénzügyi világ sok-sok új fogalommal, szóhasz­nálattal jár. Ugye, ti is hányszor rákérdeztetek már otthon rádió­vagy tévéadás, netán felnőttek be­szélgetése közben, mi is az a tőzs­de, a részvény, az árfolyam? Nos, most egy újszerű, a világ legfino­mabb társasjátéka alkalmával megtudhatjátok. A csokitőzsde tulajdonképpen egy óriási játékprogram, amelyen ötven vagy akár ötszáz diák és ta­nár egyszerre részt vehet. A játék pedig egy valóságos, működő tőzs­de, ahol a jelentkezők tízféle rész­vényből (összesen 30 forint) vásá­rolhatnak. Ennek fedezete pedig nem más, mint csokoládé. A rész­vények hivatalos árfolyamát sors- kezekártyák szabályozzák, sza­badpiaci árát viszont a játékosok egymás közti alkudozása határoz­za meg. Tőzsdezáráskor a bank hivatalos árfolyamon minden rész­vényt csokoládéra vált. Ugye, eddig is mennyi új foga­lommal találkoztatok? Pedig könnyen megérthető, ha részt vesztek a játékban, aminek célja, hogy szórakoztató formában is­merkedjetek meg a vállalkozói ma­gatartásforma és az értékpapírpiac alapjaival. A játék során vállalkoz­hattok bróker, tanácsadó, specia­lista, s nem utolsósorban tőzsdecá­pa szerepre. A plusz nyereség pe­dig csokoládé. Emellett fejlődik döntési, kockázatvállalási és kompromisszumkészségetek. Fej­leszti a számolási, kombinációs és kapcsolatteremtési képességet. Meg az egyébként visszahúzódó, gátlásos gyerek is a látvány során hamar aktív résztvevőjévé válik az izgalmas, vidám hangulatú játék­nak Ne feledjétek: csokitőzsde elő­ször Kecskeméten, június 8-án, hétfőt). 3—5 óráig a kecskeméti Er­dei Ferenc Művelődési Központ­ban, ahol elsősorban az általános iskolák felsőtagozatos gyerekeit várják. A meglepetésről a Szamos marcipán, különdíjjal. gondosko­dik. s a tőzsde támogatója az OTP Bank is. A csoportos részvételi szándé­kot máris jelezni lehet a művelődé­si központban. Az oldalt írta és a fotókat készítette: Pulai Sára Örökmo­solygós, vidám kislányként is­merik a kecske­méti Kósa-falu- ban Panik Andreát. Reg­gelente, a ko­ránkelés után, barátnőjével, Kalocsai Gabi- val rója a hosz- . szú utat, hogy a városi iskolába már az elsők között megér­kezzen. — Nem fá­radsz el? — Ennyi gyaloglás min­den gyereknek kell. Igaz, ami­kor még elsős voltam, elfá­radtam. Reggel nem sok. dol­gom van. Az autóbusz indu­lásáig öcsinek segítek, elkészí­tem a reggelijét is, hiszen ő csak négyéves. Apu már nincs itt­hon, amikor felkelek. Ezt nehéz megszok­ni. Most koráb­ban jár dolgoz­ni, Ballószög- 4 ben üzemveze- 1 tő. De ebéd után hazajön, az pedig jó. Persze előfordul, ő vár rám, mert irodalmi szakkörön vagy énekka­ron vagyok. Olyankor kevesebb a rámszabott munka. Mosogatni, porszívózni kell, a kutyának, Désy- nek, friss vizet önteni. Nagyon ren­des állat, mert öcsit nem túrja el ma­gától. Télen meg húzta a szánkót. Igaz, anya szobacicának hiv, mert állandóan bent ülök, de nem vá­gyom emeletes házba. Mivel foglalatoskodsz a négy fal között ? ■— Az az igazság, hogy ruhater­vező szeretnek lenni. Imádok raj­zolni, főleg modellruhákat. Én is szeretek öltözködni. Kedvencem a bő nadrág, a lezser póló, a lenge dzseki. A telet azért nem bírom, mert agyon kell öltözködni. Nincs nagyon sok ruhám, hanem inkább összeválogatom, variálom. Jó is ez a divat, mert szerintem minden gyereknek bele kell nyugodnia ab­ba, hogy kevesebb pénz jut nem­csak a játékokra, hanem öltözkö­désre is. Manapság már nem lehet annyi pénzt költeni, mert minden drága lett. Különben is elég a leg­szükségesebb, pazarolni felesleges. Nekünk sokat segitenek a nagyiék is. Lehet rájuk számítani. Sajnos, a nagypapa meghalt, de az a jó, hogy még az öcsit láthatta. Az unokatestvéreim is tüneményesek. — Hamarosan 13 éves leszel. Ek­kora lány mit kívánhat a gyermek­napra ? — Könyvet szeretnék. Jó ifjúsá­gi regényt, amit igazán lehet olvas­ni. Anyu pöttyös könyvei is jók. Szerintem nem az az érdekes, hogy , mennyi pénzért vesznek ajándé­kot . . . meg olyan másnak ne le­gyen. A legfontosabb, a legértéke­sebb nem mindig a legdrágább. Ezt már biztos sokan tudják .. . Ajándékműsor az S. 0. S. falunak • Az ajándékműsort szinte állandó taps követte. A csengődi Dankó Pista Művelő­dési Ház korábban Tátika­versenyt hirdetett a helyi és a környe­ző települések gyerekeinek. A talál­kozó remekül sikerült: nagy sikert arattak a nebulók, akik azóta is több­ször találkoztak már, sőt újabb pró­bákkal műsort állítottak össze. A 6—14 évesek sokat hallottak már a kecskeméti gyermekfaluról, de kapun belül még nem jutottak. Ez ad­ta az ötletet, no meg a közelgő gyer­meknap, hogy ellátogassanak a me­gyeszékhelyre, ahová ajándékként elhozzákaTátika-programot. Érthe­tően nagy volt a készülődés. A több mint negyven diák — Kiskőrösről, Soltszentimréről, Kaskantyúról és Csengődről — apró emléktárgyakat is készített. A közelmúltban elérkezett az uta­zás napja. Mintegy kikapcsolódás­ként először Kecskemét nevezetessé­geivel ismerkedtek. Megnézték a színházat, a sétálóutcát, majd a vá­rosháza harangjátékának meghall­gatása után az S. 0. S. faluba mentek. — Ilyennek képzelted? — kérdez­tem a fellépési lázt csillapítóan is az apró, fekete kislányt, akiben Szandit láttam. — Én azt gondoltam, azért hívják így ezt a helyet, mert csak gyerekek vannak itt és sokan, mint egy falu­• Vidner Erika, a csengődi első osztályos kislány Szandi szerepé­ben. ban. Mi otthon is sokan vagyunk. • Hat testvérem van. A legkisebb még! menni sem tud, ha tetszene látm! j A nagyobbak meg—és persze anyu- j ék is—segítettek gyakorolni... j S mint láttuk, nem hiába. De zú-; gott a taps a Pa-Dö-Dő előadásakor ’ éppúgy, mint a többi Tátika-szerep­ben. Az pedig, hogy a gyermekfalu­lakói éppúgy emléket szereztek-^ mint az ajándékokat átadók, az a> szponzoroknak is — Kiskőrösi An- tóni Tüzép Kereskedőház, a esem gödi Ferrofarm BT., a VIN Borál szati Kft. és az ifjúsági klub — kö^j szönhető. SZÓRAKATÉNUSZ- SIKEREK, -TERVEK Mesemondó a Napraforgóban* Ördöglakatnyitó­bajnokság, játékpatika Öt esztendővel ezelőtt, gyermekna­pon alakult meg a Kiss Áron Magyar Játék Társaság, amelynek alapvető célja — egyebek között—a hazai já­ték- és játszáskultúra értékeinek feltá­rása, UjegPóNSí,. gazdagítása, az ezzel foglalkozó szakemberek és e témakö­rökhöz közel állók összefogása, mun­kájuk segítése. Ugyanekkor kapta meg a kecskeméti Szórakaténusz A gyermekekért díjat is, aminek azóta is igyekeznek megfelelni. Nemcsak gyűjtik a városi, vidéki já­tékkultúra tárgyait, hanem azokat rendezik, bemutatják. A kisebb- nagyobb gyermekeknek, sőt szép számmal felnőtteknek, leendő gya­korló pedagógusoknak is átadják is­mereteiket. Rendszeresek a hét végi kézmüvesprogramok, azaprók tánca, amelyet Nagy Múnaiparművész, mú­zeumpedagógusvezet. Három eszten­deje munkatársként dolgozik az intéz­ményben Szepesi Andrea, aki az első hallgatók között volt a kecskeméti ta­nítóképzővel közösen folytatott játék­készítő és kézműves speciális kollégiu­mon. A lakiteleki Szelesné Kása Ilona gyöngyfűzésre, természetes anyagok­ból készült játékokra, tojásírásra ta­nítja az érdeklődőket. Szabó Zsuzsa tanárnőt a batikolok ismerik legjob­ban, Varga Imre gyakorló képzőmű­vész papírcirkuszt, -játékot, -sárká­nyokat épít a gyerekekkel. Dugár Já­nos fazekas, Vick'ik István nemezelő programjai is közkedveltek. Nagy Mária, Szepesi Andrea a na­pokban tért haza arról az egyhetes nemzetközi kézműves-konferenciáról és -bemutatóról, amelyet Finnország­ban rendeztek. Velük volt Veres Kata­lin főiskolás hallgató is. Ők hárman képviselték hazánkat a Miniszterelnö­ki Hivatal támogatásával e rangos ta­lálkozón. Az eredmények, a sokaknak él­ményt nyújtó gazdag programok mel­lett — mint dr. Kriston Vízi József, a Szórakaténusz vezetője elmondta — gondjaik is vannak. Ugyanis éppen a népszerűség miatt kinőtték az épüle­tet. Nem titkolt szándékuk a terjeszke­dés, amihez szükségük lenne a városi önkormányzat kezelésében lévő szomszédos területre. Az újabb épít­mény tervezését már szóban elvállalta Kerényi .7c5z.se/Ybl-dijas tervező, aki e munkát ajándékként szánja. Alapít­vány létrehozását is tervezik, hogy mi­nél előbb bővülhessen a tízesztendős intézmény. Természetesen a holnapi gyermek­napi programot a Hosszú utcai óvo­dával közösen, sajátos módon állítot­ták össze. Várják a szülőket és a nagy­szülőket is, hiszen a régi idők játékai­nak bemutatására, tanítására is sor kerül. A legvállalkozóbb kedvűeket játékmesteri oklevéllel és meglepetés­sel jutalmazzák. A játékpatika 10 óra­kor nyilik. Bemutatásra kerül a FAKI nevű új játék, de lesz ördöglakatnyitó- bajnokság, valamint több szabadtéri móka. A Magyar Televízió népszerű gyermekműsorának, a Napra­forgónak lassan egy esztendeje me­semondója Fehér Eva, a kunszent- miklósi ÁMK általános iskola 7/b-s tanulója. — Hogyan jutottál a képernyő­re? — Ez az osztályfőnököm, Mol­nár Péterné Aranka néni titka. Úgy történt, hogy meghallgatásra mentünk és sikerült. Azóta már elmondtam a Hamupipőkét, a Ri­gócsőr királyfit, a Húsvéti nyúl történetét. Most A csillagszemű ju­hásszal készülök. Hathetenként utazom Pestre, az első két hétben az osztályfőnökömmel, aki ma­gyartanárom is, válogatjuk a me­séket, s négy hét marad arra, hogy úgy megtanuljam, hogy az adáskor minél több gyerek üljön a televízió előtt. Sokat segít Aranka néni mel­lett édesanyám is, aki óvónő. Elő­ször neki mesélek, s ha valahol színtelennek látja, ott segít. — Nincs kameralázad? — Én a stúdióban úgy érzem magam, mint ha egy szobában ül­nék és sok-sok gyereknek mesél­nék. Megnyugtató az is, hogy az adás rajzait itt az iskolában készí­tik a gyerekek, akiknek Honti László, iskolánk rajztanára segít. Persze az illusztrációhoz megfelelő mese kell és fordítva. Azokat lehet legjobban mese alá rajzolni, ame­lyekben sok a párbeszéd, mert az már színesnek látszik. Kökény Mó­nika, Baki Ágnes osztálytársam, Bíró Péter, aki nyolcadikos és Szamler Adrienn ötödikes szokott rajzolni. Először ceruzával készül a mondanivaló, utána azt tábla­krétával kiszínezik, a rajztanárunk pedig valamivel lefújja, ho'gy ne fogjon a kép, mert innen visszük a tévéstúdióba. — Neked mi a kedvenc meséd? — Az Ugri meg a Bugri. Ezt pici korom óta nagyon sokat hallottam édesanyámtól. Most inkább arra kérem, inkább az én gyermekko­romról meséljen, milyen is vol­tam . .. Azért néha előveszek a sa­ját könyvtáramból is egy-egy köte­• Fehér Éva tét. Eddig 186 mesekönyvet gyűj­töttem össze. Kedvenc időtöltésem ma is az olvasás, s szívem mélyén őrzöm a legszebb verset; József At­tila: Mama. Ezt tanultam meg elő­ször. A tantárgyak közül is az iro­dalmat és az éneket szeretem a leg­jobban. Most egy-két tizedet ron­tottam, mert megbeszéltük anyu­val, hogy próbáljak egyedül tanul­ni. Legfőbb vágyam, hogy színész­nő lehessek... — És gyermeknap alkalmából — mégha 14. esztendős vagy is — mit kívánnál? — Azt szeretném, ha minden gyereknek minden áldott este jut­na egy mese az édesanyjától. Ma­gamnak pedig? Gyógyuljon meg az édesapám ... * * * Fehér Évával a Napraforgó hol­napi adásában Ti is találkozhat­tok. A Csillagszemű juhász című mesét mondja el nektek, a rajzokat pedig Szamler Adrienn és Bíró Pé­ter készítette, s a hallgatóság kö­zött ott lesz még Mészáros Rita is. E két képet bizonyára felismeri­tek holnap a képernyő előtt. gnitnsK i • tn-ncíw. iXomn.uv Csokitozsae • Bíró Péter illusztrációja. Imádok rajzolni...

Next

/
Oldalképek
Tartalom