Petőfi Népe, 1992. május (47. évfolyam, 103-127. szám)
1992-05-30 / 127. szám
6. oldal, 1992. május 30. GYERMEKNAP a tanyára. Ha pedig bemennének, a kutya megharapná a lábukat. Egyik este apu itt aludt a tanyán, mert a ló nem tudott elleni. Amikor sétált, folyt a teje, ha lefeküdt, akkor nem. De utána nekem haza kellett jönnöm. Miattuk nem is aludtam jól. Mert amikor apukám hazajött, elmesélte, hogy az egyik kiscsikó megszületett és meghalt. Hát, sajnáltam. A kerítés körbe van áramozva. Tudod, hogy kell megnézni, van-e benne áram? Fűszállal, mint apa. Én, ha nagy leszek, kutató meg vadász szeretnék lenni, meg villanyszerelő. Terményboltos is, mert ott van kukorica és kiscsirke. A mama is onnan vett sok sárgát. Már fehérek. A csirke bőrét, taraját és az eszét szeretem. De legjobban a tejbe- rizst, de a tejbegrízt azt nem. A papával is el szoktam menni a szőlőbe. Tüzet rakunk, és elégetjük a krumplibogarakat. Locsolni is kell, a csövet felakasztani az oszlopra, hogy jól folyjon a víz. Annyi mindene van a papának, még puskagolyók is. Nekem pedig sok mesekönyvem. Mindegyiket szeretem. Én kiválasztom a mesét, anya vagy apa elmeséli. Csak most meg sok játékom kivittek a garázsba. Énnekem mindig eszembe jutnak. Majd visszaszedegetem. De ha jönne valaki, akinek nincs, adnék belőle, amilyet választ. Az újból is. Nézzük meg a vakondot, mit csinált .. . — s már-már nem tudtam követni a mindössze ötesztendős legényke szabadban történő önfeledt futkározását, természetismeretét, -szeretetét. Szaladva, fejfedője szélét fogva azért még tudomásomra hozta: — A sapkám a Mondok papa varrta, nekem kettőt, apunak csak egyet. . . A szemet pi- hentetően rendben tartott izsá- ki ház udvarán az apró legényke kíváncsian, de annál határozottabban fogadott: — Mondok Józsika vagyok — mutatkozott be. — Nézd meg az aranyhörcsögöket! Kukoricát esznek, meg sárgarépát. Csak anyuka van, meg a két gyereke. Az apukát eltemették. A lovak pedig kint élnek a tanyán. Majd elmegyünk. Két kiscsikó is van. A nevüket nem tudom, de a kis bociét igen, ő a Maxi.'Most pihen. Én meg csak itthon tudok aludni. Az óvodában nem, mert ha az óvó néni kimegy, a rossz gyerekek zajonganak. Azért jó is ott lenni, mert a barátommal, a Laki Pityuval játszhatok. De menjünk a lovakhoz! Fel is ülök valamelyikre, ha segítetek. Az őzeket is szeretem, távcsővel már néztem őket apuval. A vadlesen, a magasban meg vártuk a vaddisznókat. Hát, azt nem láttam .. . Kisizsákon pedig rókát lőttünk. Egyiket apu vitte, a másikat én cipeltem. Megeszi ám a nyu• Mondok Józsika: — Ha majd nagy lesz, mint az anyukája, az ő hátára is felülök. Lehet, akkor már nem is keli segíteni... szit, meg a tyúkot. Kettőször sünit is láttam a víznél. Összehúzta magát, én meg pálcával odébb segítettem. Nemrégen Katymárra mentünk, mert onnan kapunk majd kutyát. Most nekünk nincs. De még azt nem tudjuk, hogy fiú vagy lány lesz-e. Ha fiú, elvisszük vadászni. Rendőrkutya is jó lenne, hogy az idegenek ne menjenek be JÓZSIKA, A KIS FARMER Sünit láttam a víznél A VILÁG LEGFINOMABB TÁRSASJÁTÉKA Andrea ruhatervezőnek ' y JMOigÜlUlMJáq Ji/lUiOIliÜl ■" r • . • Az új gazdasági, pénzügyi világ sok-sok új fogalommal, szóhasználattal jár. Ugye, ti is hányszor rákérdeztetek már otthon rádióvagy tévéadás, netán felnőttek beszélgetése közben, mi is az a tőzsde, a részvény, az árfolyam? Nos, most egy újszerű, a világ legfinomabb társasjátéka alkalmával megtudhatjátok. A csokitőzsde tulajdonképpen egy óriási játékprogram, amelyen ötven vagy akár ötszáz diák és tanár egyszerre részt vehet. A játék pedig egy valóságos, működő tőzsde, ahol a jelentkezők tízféle részvényből (összesen 30 forint) vásárolhatnak. Ennek fedezete pedig nem más, mint csokoládé. A részvények hivatalos árfolyamát sors- kezekártyák szabályozzák, szabadpiaci árát viszont a játékosok egymás közti alkudozása határozza meg. Tőzsdezáráskor a bank hivatalos árfolyamon minden részvényt csokoládéra vált. Ugye, eddig is mennyi új fogalommal találkoztatok? Pedig könnyen megérthető, ha részt vesztek a játékban, aminek célja, hogy szórakoztató formában ismerkedjetek meg a vállalkozói magatartásforma és az értékpapírpiac alapjaival. A játék során vállalkozhattok bróker, tanácsadó, specialista, s nem utolsósorban tőzsdecápa szerepre. A plusz nyereség pedig csokoládé. Emellett fejlődik döntési, kockázatvállalási és kompromisszumkészségetek. Fejleszti a számolási, kombinációs és kapcsolatteremtési képességet. Meg az egyébként visszahúzódó, gátlásos gyerek is a látvány során hamar aktív résztvevőjévé válik az izgalmas, vidám hangulatú játéknak Ne feledjétek: csokitőzsde először Kecskeméten, június 8-án, hétfőt). 3—5 óráig a kecskeméti Erdei Ferenc Művelődési Központban, ahol elsősorban az általános iskolák felsőtagozatos gyerekeit várják. A meglepetésről a Szamos marcipán, különdíjjal. gondoskodik. s a tőzsde támogatója az OTP Bank is. A csoportos részvételi szándékot máris jelezni lehet a művelődési központban. Az oldalt írta és a fotókat készítette: Pulai Sára Örökmosolygós, vidám kislányként ismerik a kecskeméti Kósa-falu- ban Panik Andreát. Reggelente, a koránkelés után, barátnőjével, Kalocsai Gabi- val rója a hosz- . szú utat, hogy a városi iskolába már az elsők között megérkezzen. — Nem fáradsz el? — Ennyi gyaloglás minden gyereknek kell. Igaz, amikor még elsős voltam, elfáradtam. Reggel nem sok. dolgom van. Az autóbusz indulásáig öcsinek segítek, elkészítem a reggelijét is, hiszen ő csak négyéves. Apu már nincs itthon, amikor felkelek. Ezt nehéz megszokni. Most korábban jár dolgozni, Ballószög- 4 ben üzemveze- 1 tő. De ebéd után hazajön, az pedig jó. Persze előfordul, ő vár rám, mert irodalmi szakkörön vagy énekkaron vagyok. Olyankor kevesebb a rámszabott munka. Mosogatni, porszívózni kell, a kutyának, Désy- nek, friss vizet önteni. Nagyon rendes állat, mert öcsit nem túrja el magától. Télen meg húzta a szánkót. Igaz, anya szobacicának hiv, mert állandóan bent ülök, de nem vágyom emeletes házba. Mivel foglalatoskodsz a négy fal között ? ■— Az az igazság, hogy ruhatervező szeretnek lenni. Imádok rajzolni, főleg modellruhákat. Én is szeretek öltözködni. Kedvencem a bő nadrág, a lezser póló, a lenge dzseki. A telet azért nem bírom, mert agyon kell öltözködni. Nincs nagyon sok ruhám, hanem inkább összeválogatom, variálom. Jó is ez a divat, mert szerintem minden gyereknek bele kell nyugodnia abba, hogy kevesebb pénz jut nemcsak a játékokra, hanem öltözködésre is. Manapság már nem lehet annyi pénzt költeni, mert minden drága lett. Különben is elég a legszükségesebb, pazarolni felesleges. Nekünk sokat segitenek a nagyiék is. Lehet rájuk számítani. Sajnos, a nagypapa meghalt, de az a jó, hogy még az öcsit láthatta. Az unokatestvéreim is tüneményesek. — Hamarosan 13 éves leszel. Ekkora lány mit kívánhat a gyermeknapra ? — Könyvet szeretnék. Jó ifjúsági regényt, amit igazán lehet olvasni. Anyu pöttyös könyvei is jók. Szerintem nem az az érdekes, hogy , mennyi pénzért vesznek ajándékot . . . meg olyan másnak ne legyen. A legfontosabb, a legértékesebb nem mindig a legdrágább. Ezt már biztos sokan tudják .. . Ajándékműsor az S. 0. S. falunak • Az ajándékműsort szinte állandó taps követte. A csengődi Dankó Pista Művelődési Ház korábban Tátikaversenyt hirdetett a helyi és a környező települések gyerekeinek. A találkozó remekül sikerült: nagy sikert arattak a nebulók, akik azóta is többször találkoztak már, sőt újabb próbákkal műsort állítottak össze. A 6—14 évesek sokat hallottak már a kecskeméti gyermekfaluról, de kapun belül még nem jutottak. Ez adta az ötletet, no meg a közelgő gyermeknap, hogy ellátogassanak a megyeszékhelyre, ahová ajándékként elhozzákaTátika-programot. Érthetően nagy volt a készülődés. A több mint negyven diák — Kiskőrösről, Soltszentimréről, Kaskantyúról és Csengődről — apró emléktárgyakat is készített. A közelmúltban elérkezett az utazás napja. Mintegy kikapcsolódásként először Kecskemét nevezetességeivel ismerkedtek. Megnézték a színházat, a sétálóutcát, majd a városháza harangjátékának meghallgatása után az S. 0. S. faluba mentek. — Ilyennek képzelted? — kérdeztem a fellépési lázt csillapítóan is az apró, fekete kislányt, akiben Szandit láttam. — Én azt gondoltam, azért hívják így ezt a helyet, mert csak gyerekek vannak itt és sokan, mint egy falu• Vidner Erika, a csengődi első osztályos kislány Szandi szerepében. ban. Mi otthon is sokan vagyunk. • Hat testvérem van. A legkisebb még! menni sem tud, ha tetszene látm! j A nagyobbak meg—és persze anyu- j ék is—segítettek gyakorolni... j S mint láttuk, nem hiába. De zú-; gott a taps a Pa-Dö-Dő előadásakor ’ éppúgy, mint a többi Tátika-szerepben. Az pedig, hogy a gyermekfalulakói éppúgy emléket szereztek-^ mint az ajándékokat átadók, az a> szponzoroknak is — Kiskőrösi An- tóni Tüzép Kereskedőház, a esem gödi Ferrofarm BT., a VIN Borál szati Kft. és az ifjúsági klub — kö^j szönhető. SZÓRAKATÉNUSZ- SIKEREK, -TERVEK Mesemondó a Napraforgóban* Ördöglakatnyitóbajnokság, játékpatika Öt esztendővel ezelőtt, gyermeknapon alakult meg a Kiss Áron Magyar Játék Társaság, amelynek alapvető célja — egyebek között—a hazai játék- és játszáskultúra értékeinek feltárása, UjegPóNSí,. gazdagítása, az ezzel foglalkozó szakemberek és e témakörökhöz közel állók összefogása, munkájuk segítése. Ugyanekkor kapta meg a kecskeméti Szórakaténusz A gyermekekért díjat is, aminek azóta is igyekeznek megfelelni. Nemcsak gyűjtik a városi, vidéki játékkultúra tárgyait, hanem azokat rendezik, bemutatják. A kisebb- nagyobb gyermekeknek, sőt szép számmal felnőtteknek, leendő gyakorló pedagógusoknak is átadják ismereteiket. Rendszeresek a hét végi kézmüvesprogramok, azaprók tánca, amelyet Nagy Múnaiparművész, múzeumpedagógusvezet. Három esztendeje munkatársként dolgozik az intézményben Szepesi Andrea, aki az első hallgatók között volt a kecskeméti tanítóképzővel közösen folytatott játékkészítő és kézműves speciális kollégiumon. A lakiteleki Szelesné Kása Ilona gyöngyfűzésre, természetes anyagokból készült játékokra, tojásírásra tanítja az érdeklődőket. Szabó Zsuzsa tanárnőt a batikolok ismerik legjobban, Varga Imre gyakorló képzőművész papírcirkuszt, -játékot, -sárkányokat épít a gyerekekkel. Dugár János fazekas, Vick'ik István nemezelő programjai is közkedveltek. Nagy Mária, Szepesi Andrea a napokban tért haza arról az egyhetes nemzetközi kézműves-konferenciáról és -bemutatóról, amelyet Finnországban rendeztek. Velük volt Veres Katalin főiskolás hallgató is. Ők hárman képviselték hazánkat a Miniszterelnöki Hivatal támogatásával e rangos találkozón. Az eredmények, a sokaknak élményt nyújtó gazdag programok mellett — mint dr. Kriston Vízi József, a Szórakaténusz vezetője elmondta — gondjaik is vannak. Ugyanis éppen a népszerűség miatt kinőtték az épületet. Nem titkolt szándékuk a terjeszkedés, amihez szükségük lenne a városi önkormányzat kezelésében lévő szomszédos területre. Az újabb építmény tervezését már szóban elvállalta Kerényi .7c5z.se/Ybl-dijas tervező, aki e munkát ajándékként szánja. Alapítvány létrehozását is tervezik, hogy minél előbb bővülhessen a tízesztendős intézmény. Természetesen a holnapi gyermeknapi programot a Hosszú utcai óvodával közösen, sajátos módon állították össze. Várják a szülőket és a nagyszülőket is, hiszen a régi idők játékainak bemutatására, tanítására is sor kerül. A legvállalkozóbb kedvűeket játékmesteri oklevéllel és meglepetéssel jutalmazzák. A játékpatika 10 órakor nyilik. Bemutatásra kerül a FAKI nevű új játék, de lesz ördöglakatnyitó- bajnokság, valamint több szabadtéri móka. A Magyar Televízió népszerű gyermekműsorának, a Napraforgónak lassan egy esztendeje mesemondója Fehér Eva, a kunszent- miklósi ÁMK általános iskola 7/b-s tanulója. — Hogyan jutottál a képernyőre? — Ez az osztályfőnököm, Molnár Péterné Aranka néni titka. Úgy történt, hogy meghallgatásra mentünk és sikerült. Azóta már elmondtam a Hamupipőkét, a Rigócsőr királyfit, a Húsvéti nyúl történetét. Most A csillagszemű juhásszal készülök. Hathetenként utazom Pestre, az első két hétben az osztályfőnökömmel, aki magyartanárom is, válogatjuk a meséket, s négy hét marad arra, hogy úgy megtanuljam, hogy az adáskor minél több gyerek üljön a televízió előtt. Sokat segít Aranka néni mellett édesanyám is, aki óvónő. Először neki mesélek, s ha valahol színtelennek látja, ott segít. — Nincs kameralázad? — Én a stúdióban úgy érzem magam, mint ha egy szobában ülnék és sok-sok gyereknek mesélnék. Megnyugtató az is, hogy az adás rajzait itt az iskolában készítik a gyerekek, akiknek Honti László, iskolánk rajztanára segít. Persze az illusztrációhoz megfelelő mese kell és fordítva. Azokat lehet legjobban mese alá rajzolni, amelyekben sok a párbeszéd, mert az már színesnek látszik. Kökény Mónika, Baki Ágnes osztálytársam, Bíró Péter, aki nyolcadikos és Szamler Adrienn ötödikes szokott rajzolni. Először ceruzával készül a mondanivaló, utána azt táblakrétával kiszínezik, a rajztanárunk pedig valamivel lefújja, ho'gy ne fogjon a kép, mert innen visszük a tévéstúdióba. — Neked mi a kedvenc meséd? — Az Ugri meg a Bugri. Ezt pici korom óta nagyon sokat hallottam édesanyámtól. Most inkább arra kérem, inkább az én gyermekkoromról meséljen, milyen is voltam . .. Azért néha előveszek a saját könyvtáramból is egy-egy köte• Fehér Éva tét. Eddig 186 mesekönyvet gyűjtöttem össze. Kedvenc időtöltésem ma is az olvasás, s szívem mélyén őrzöm a legszebb verset; József Attila: Mama. Ezt tanultam meg először. A tantárgyak közül is az irodalmat és az éneket szeretem a legjobban. Most egy-két tizedet rontottam, mert megbeszéltük anyuval, hogy próbáljak egyedül tanulni. Legfőbb vágyam, hogy színésznő lehessek... — És gyermeknap alkalmából — mégha 14. esztendős vagy is — mit kívánnál? — Azt szeretném, ha minden gyereknek minden áldott este jutna egy mese az édesanyjától. Magamnak pedig? Gyógyuljon meg az édesapám ... * * * Fehér Évával a Napraforgó holnapi adásában Ti is találkozhattok. A Csillagszemű juhász című mesét mondja el nektek, a rajzokat pedig Szamler Adrienn és Bíró Péter készítette, s a hallgatóság között ott lesz még Mészáros Rita is. E két képet bizonyára felismeritek holnap a képernyő előtt. gnitnsK i • tn-ncíw. iXomn.uv Csokitozsae • Bíró Péter illusztrációja. Imádok rajzolni...