Petőfi Népe, 1992. május (47. évfolyam, 103-127. szám)
1992-05-25 / 122. szám
PETŐFI NÉPE 1992. május 25., 5. oldat A JÓHISZEMŰSÉG CSAPDÁJA Példázat az üzletről és a barátságról ASZÁLYKÁR FENYEGET Mentőöv az utolsó órában? • Májusban ilyen rögös a termőföld. (Fotó: PN-archiv) magára az öntözésre is futja a pénztárcájából . . . — Az öntözővíz árát valóban meg kell fizetni, a költségek tényleg tetemesek. A kormány erre is gondolt, amikor engedélyezte, hogy az öntözésnek akár a teljes költségét bizonyos hitelezési eszközökkel támogathassák a bankok. Erre az a 20 milliárdos hitelkeret nyújthat biztonságot, amelyet a tavaszi munkák finanszírozására már korábban megszavaztak a mezőgazdaságnak. — Ezt a kedvezményes hitelt azonban csak a hitelképes gazdaságok vehették föl. Most vízhez is csak ez a kör juthat? — Lényegében igen, de a kormányrendelet a nem első osztályú adósok esetében is olyan garanciákat ígér, ami a bankok számára meggondolandóvá teszi a hitel engedélyezését. De a kedvezményes hitel minden olyan mezőgazdasági terményhez igénybe vehető, amelyre termelési szerződést kötöttek. Ebben az esetben a banki kamat ÍO százalékát az állam vállalja magára. A búza- és kukorica- termelők esetében a hitelhez még kormánygarancia is csatlakozik, ami azt jelenti, hogy a fizetőképtelen gazdaságok helyett — a termény fejében — szükség esetén az állam fizeti meg a banki tartozás egy részét. — A gazdaságok korábban azért adták el az öntözőberendezést, mert a nem használt gépek után is fizetni kellett valamilyen díjat. így marad ez a továbbiakban is? — Valóban így van. A berendezések után fizetendő dij azonban köbméterenként csak néhány fillért jelent. A vízszolgáltatásnak vannak költségei, ezt kell fedeznie a fenti bevételeknek. A vízszolgáltatás nyereségorientált vállalkozás, az ö érdekeikre is tekintettel kell lenni. — Kiterjednek a biztosítások az aszálykárra is? — Általában nem. Az új földadótörvénynek azonban van egy ' pontja, melynek értelmében az aszálykárt szenvedett termelő földadókedvezményt igényelhet, vagy az adó teljes eltörlését kérheti. Ez szinte alanyi joga, nem kell rá engedélyt kapni. Ferenczy Europress HOGYAN NEHEZÍTHETJÜK MEG A BETÖRŐK ÉS TOLVAJOK DOLGÁT? Fontos tanácsok nyaralás előtt A közelmúltban vastag borítékot hozott a posta Császártöltésről. Feladója Rausch Jánosné, az ottani Szolgisz kisszövetkezet képviselője, illetve elnöke. Felajánlja benne szerkesztőségünknek egy sztori megírását, amelynek ő a következő címet adta: Hogyan lehet több százezres jövedelemre szert tenni adózatlanul, büntetlenül Magyarországon. Bemutatja: Horváth Imre asztalos kisiparos, bajai lakos. Ha megírjuk a történetet, nem abban a reményben tesszük, hogy sikerül ezáltal visszajuttatni Rau- schék pénzét, hiszen ez sem a városi, sem a megyei bíróságnak nem sikerült, de hiába „fáradozott” ezen a végrehajtók csoportja, mint ahogyan meddőnek bizonyult az a megbízatás is, amelyet Rauschék egy adósságbehajtó kft.-nek adtak. Miután minden, általuk ismert jogi lehetőséget kimerítettek, írtak a megyei főügyészségnek és azt kérdezték: milyen jogi lehetőségük van még az ügy végleges tisztázásához, amiről esetleg ők nem tudnak, viszont a főügyészség tud? Rauschék segítenek n, A válasz a Bajai Városi Ügyészségtől érkezett március 25-én. Ennek lényege, hogy Horváth Imre adós ellen több, a Rauschékéhez hasonló végrehajtási eljárás van folyamatban, de mert lefoglalható ingatlana vagy ingósága nincs, nem tudnak semmit csinálni. Egyébként is, ha lenne valamije nevezett úrnak, előbb az állammal szembeni adósságát egyenlítenék ki abból. Erre mondják némi iróniával, hogy a kör bezárult. De hol kezdődött ez a kör? Több mint két évvel ezelőtt, 1990. március 20-án nevezett Horváth Imre fenyő fűrészárut vásárolt a Szolgisz kisszövetkezettől 493 ezer forint értékben. De nem fizette ki. Ez a vásárlás tulajdonképpen úgy történt, hogy Rau- schékat megkérte egy ismerősük,-.hogy „segítsék ki” Horváthot, akinek kell az áru, de fizetni csak öt nap múlva tud. Rauschék jószívűségből segítettek, vagyis megvették Itt az államvizsgák ideje, azután mintegy huszonötezren kapják kezükbe a diplomát. De vajon mit kezdenek vele a fiatal szakemberek? A kecskeméti kertészeti főiskola három végzős hallgatóját kérdeztem az elképzeléseikről. Szántó István: — Az az igazság, hogy még nem is nagyon gondolkoztam azon, hol fogok dolgozni. Előttem van még ugyanis az év végi záróvizsgák özöne és az államvizsga. Annak nagyobb a valószínűsége, hogy Kecskeméten a szakmán belül nem tudok elhelyezkedni. — Miből írtad a szakdolgozatodat? — A paradicsomsűrítmény viszaz árut, Horváth elvitte és megígérte, elismerte, hogy tartozik 493 ezer forinttal és annak évi 28 százalékos kamatával. De nem fizetett. Perek és ítéletek Érthető, ha Rauschék kezdtek kételkedni az „adott szóban” és fizetési meghagyást bocsáttattak ki, amelyet Horváth jogi képviselője kifogásolt. Következett a bírósági feljelentés. Az első tárgyaláson sem az adós, sem a jogi képviselője nem jelent meg. Ä második tárgyaláson az alperes (az adós) szintén nem jelenik meg. Harmadszorra — ez már 1990 novemberében volt — Horváth újra távol marad a tárgyalásról, de a bíróság ekkor már ítéletet hoz: kötelezik alperest, Horváth Imrét, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 493 682 forintot és annak 1990. április 3-ától járó évi 28 százalékos kamatát. Az ítélet ellen Horváth fellebbezett, így került az ügy a megyei bírósághoz, ahol 1991. április 2-án az elsőfokú ítéletet helyben hagyták, vagyis: Horváth fizessen. De nem fizetett... Persze Horváth a megyei tárgyaláson sem jelent meg sem először, sem másodszor. Rauschék végrehajtást kérnek, a bíróság 1991. július 18-án délelőtt 11 órára tűzi ki a végrehajtás időpontját. A végrehajtó nem jelenik meg (később kiderült, hogy éppen szabadságon volt). Újabb időpont: 1991. augusztus 8. Most megjelenik a végrehajtó s megállapítja, hogy lefoglalható ingóság vagy ingatlan nincs, ugyanakkor közli Rau- schékkal, hogy Horváth ellen öt végrehajtási lapja van, így az övéké reménytelen. Közben amint levélben írja Rauschné — Horváth Imre nyugati kocsival közlekedik, komoly gépparkkal rendelkezik, telephelyén alapanyagot, félkész és készterméket árusít. Ez utóbbit látszik igazolni az a hirdetés is, amelyet a hitelező mellékelt leveléhez s amelyben Horváth úr portékáit kínálja közületeknek és magánszemélyeknek egyaránt. Megadja a telefon- és telefaxszámokat is (a hirdetés 1992. március 16-án jelent meg egy országos lapban). kozitását vizsgáltam. Szeretek laborban dolgozni. Már a főiskola előtt — később vettek fel — a kecskeméti Zöldségtermesztési Kutató Intézet laboratóriumában munkálkodtam. Ez egy nyugis állás. Ezért is jelentkeztem a harmadik évben tartósítás fakultációra. Bár az, hogy egész életemben a konzervgyárban szalag mellett dolgozzak? Valahogy nem nekem találták ki... Az egyik barátommal szeretnénk valahol egy kis területet, üvegházat, fóliasátrat bérelni. Ugyanis úgy látszik, hogy ezekben néhány négyzetméteren valamilyen dísznövény továbbszaporítá- sával szert tehetnénk kevéske mellékjövedelemre . .. Kölcsön szekrény és telefax Természetesen megkérdeztük magát Horváth Imrét is: mit szól az ügyhöz és miért nem fizetett eddig? Á kérdést a hirdetésben olvasható telefaxon adtuk le és hamarosan jött a válasz: „Tisztelt Gál Úr! Megkaptam hozzám küldött faxát, ami igen meglepett. Nem tudom, hogy miért foglalkozik egy újságíró olyan tönkrement emberrel, mint amijen (sic) én vagyok. Igaz, belebuktam egy kisipari vállalkozásba, amiért igen komolyan meg kellett bűnhődnöm, mégpedig a fizetésképtelenségem miatt. A bajai végrehajtó bizottság (sic) a szó szoros értelemben elvitte az összes bútorunkat, a tévét, rádiót stb. Annyi fekhelyünk maradt, amit per pillanat is használok a családommal. Barátaim jóvoltából van most kölcsön szekrényem stb. Mind ennek ellenére én felajánlottam Rauschéknak, hogy ha másképpen nem, hát anyagban, illetve készáruban ki tudom őt fizetni, ő inkább a végrehajtást választotta. Nem értem az összefüggést, egyszer már a végrehajtással megbűnhődtem. Most úgy illik, hogy még a nagy nyilvánosság előtt is bűnhődnöm kell? Ebből a Rauschéknak még nem lesz pénze. Tisztelt Gál úr én önre bízom, hogy mit fog csinálni, én meg legfeljebb a szegénységemet a nyilvánosság előtt is szégyellhe- tem, hiszen most úgyis ez a divat. Köszönöm, hogy megkérdezett. Tisztelettel: Horváth Imre.” Végül két mondat: Rauschék elfogadták volna, ha anyagban vagy készáruban törleszt, de ez is csak ígéret maradt. Továbbá: nem a szegénység a szégyen, hanem az ha jégre visszük üzleti partnerünket, aki szorongatott helyzetünkben mellénk állt, segített. S legvégül az újságíró gyanúja: nem hiszem, hogy Horváth Imre annyira szegény, mint mondja. A telefax és telefon ugyanis műkö,- dik és ezek nem olcsó dolgok, továbbá egy keretes hirdetés országos lapban több tízezer forintba kerül. . . Gál Sándor Fehér Attila: — A mezőgazdasághoz, ezen belül a kertészethez régóta vonzódom, úgyis mondhatnám „tősgyökeres parasztgyerek” vagyok. Makón élek a szüleimmel. Otthon van fél hektár saját és két hektár háztáji földünk, tehát az egész terület igényel egy szakértő gazdát, hiszen a szüleim a termelési tapasztalatból szerezték tudásukat. Tudom, hogy nem elég megtermelni, hanem értékesíteni is kell. Ezért is végeztem el Makón a Juhász Gyula Mezőgazdasági Áruforgalmi Szakközépiskolát. — Mi lesz a diploma kézhezvétele után? — Szeretnék a makói ZKI-nál elhelyezkedni, vagy valamelyik helyi téesznél. Gondolkoztam a továbbtanuláson is. Azt hiszem, jelentkezek az Államigazgatási Főiskola környezetvédelmi szakára, ami kétéves levelező képzést jelent. Fazekas Emőke: — Mint városi ember jöttem ide a százhalombattai gimnáziumból. Nem gondoltam, hogy ilyen gyakorlatias lesz a főiskola. Jó alapot kapunk a magángazdálkodáshoz ... Az jár legjobban, aki az itteni friss tudását otthon tovább bővíti. Ha valaki üzemben talál munkát, ott csak egy részfeladatot kap, és kevésbé tud áttekinteni más folyamatokat. Szeretnék a jövőben a virágkötészettel foglalkozni. Jártam tanfolyamra, és a fakultáción is ragadt rám valami. Szerintem ez a szakma most kezd felfutni. — Lesz-e munkahelyed? — Érdeklődtem már virágboltokban, mint virágkötő-eladó, de semmi remény. Mivel Százhalombattán lakom, így Budapestre az átjárást is vállalnám. Azt hiszem, a vizsgaidőszak és az utána kő vetkező nyári hónapok munkakereséssel telnek majd el... Szatmári Gabriella A mezőgazdasági szakemberek véleménye szerint az évszázad aszálykára fenyegeti a mezőgazdaságot. Azonkívül, hogy a természet igen szűkmarkúan mérte a csapadékot, az őszi talaj-előkészí- tésbe is hibák csúsztak, mert a gazdaságok széles körének nem volt elegendő pénze műtrágyázásra, jó minőségű vetőmagokra. A kormány legutóbbi ülésén 400 millió forintos beruházási támogatást helyezett kilátásba azoknak a gazdaságoknak, amelyek hajlandóak megteremteni az öntözés feltételeit. Szöllősi Endrével, a Földművelési Minisztérim főosztályvezetőjével beszélgettünk az intézkedés részleteiről. — Az utóbbi öt hónapban az ország területén átlagosan mindössze 101 milliméter csapadék hullott, ami a 30 éves átlagnak 53 százaléka. Az Alföldön és néhány más megyében még ennél is rosszabb a helyzet: a sokéves átlagnak mindössze 42 százalékát kitevő csapadék esett. Összesen 360 ezer hektár van csak öntözésre berendezve, a teljes mezőgazdasági művelési területnek mindössze 5,6 százaléka. — Május utolsó napjaiban járunk, a betakarítás előtti 24. órában milyen lehetőségek vannak még az aszálykárok csökkentésére? — Egyedül az öntözés segíthet. Aszályos években általában az öntözhető területek 70 százalékán alkalmazzák is a védekezésnek ezt a módját, az idén azonban mindösz- sze a területek 30 százalékára kötöttek öntözési szerződést a gazdaságok. Úgy tűnik, kevés a pénz ... A kormány ezért nyúlt a zsebébe. A 400 millió forintot a megyei földművelésügyi hivatalok rendelkezésére bocsátották, ennek az összegnek a terhére vehetnek a gazdálkodók öntözőberendezéseket, illetve alkatrészeket. — A teljes összeg beruházási célokra fordítható? — Ebből a pénzből a vételár 40 százalékát lehet vissza nem térítendő támogatásként igényelni. Be kell adni egy kérelmet, s a hivatal határozata után, a számla alapján, az APEH juttatja vissza a támogatás összegét az érintetteknek. — Az öntözés meglehetősen drága, 1990-től az öntözővíz szabad árformába tartozik. Ha valaki meg is veszi a gépeket, nem biztos, hogy A betörésekkel és rablásokkal foglalkozó szakemberek időben figyelmeztetnek: a kellemetlen meglepetések egy részét meg lehetne előzni, ha az utazásra készülődök kicsit előrelátóbbak lennének. Utazás előtt: 1. Értékeinket helyezzük el bankban vagy más biztonságos he• Számon tartom a csomagokat! De ennyit? (Fotó: PN-archív) lyen. A nagyobb értékekről készítsünk aprólékos leírást és fotót. 2. Áz ablakokat, valamint a ház-, lakás- és balkonajtót úgy biztosítsuk, hogy azokat ne lehessen könnyen kiemelni. 3. Ä leveleket és újságokat küldessük magunk után, tároltassuk a postahivatalban vagy kérjük meg a szomszédot: ürítse ki a levélládánkat. 4. A családi házban lakók kérjék meg szomszédaikat: távollétük idején az ő kukáikat is használják és üríttessék ki! 5. Napközben — távollétünk idején — mindig tartsuk zárva az ablakokat és redőnyöket, hogy ne legyen feltűnő, ha hosszabb időre megyünk el. 6. Az üzenetrögzítőről senki ne tudja meg, hogy elutaztunk. A levélládára sem tanácsos ilyen értelmű figyelemfelkeltő cédulát ragasztani. Utazás közben: 1. Mindig tartsuk szem előtt a csomagokat. 2. A vonaton, buszon ne az ajtó közelében lévő fogasra akasszuk a kabátunkat és táskánkat! 3. Ne bízzunk meg minden, magát hordárnak mondó emberben! A poggyászt mindig kövessük szemmel, ha idegent kérünk meg szállítására. 4. A bőröndre úgy szereljük rá a névjegyet, hogy azt csak közelről lehessen elolvasni. 5. Az autós turisták gépjárműveiket ne néptelen parkolókban tárolják. Az ablakot akkor se hagyják letekerve, ha nagyon bemelegedne a parkoló kocsi. Aki benéz a négykerekűbe, ne lásson benne semmi érdemleges holmit: még a térképeket is tegyük el, legalább az ülés alá. Üdülőhelyen: 1. Az értékeket — pénzt, jegyeket és útleveleket — őriztessük a szálloda széfjében. 2. Séta közben a lehető legkevesebb pénzt tartsuk magunknál. A férfiak ne a hátsó nadrágzsebben hordják a pénztárcájukat. 3. A hölgyek — amennyiben lehetséges — ne viseljenek retikült, mert ezt könnyen kitéphetik a kezükből. Aki nyakba akasztva hordja a pénzét, kiteszi magát annak, hogy hátulról támadnak rá. A legjobban az cselekszik, aki övre szerelt táskában hordja értékeit. 4. Strandra ne vigyünk értékeket. Zsebtolvajok elleni tippek: 1. Ha nem egyedül utazik, a nagy tömegeket vonzó helyeken — koncertek, szabadtéri rendezvények — maradjon a csoportjával. Akit a tolvajok le tudnak „kapcsolni”, azt hamar kifoszthatják vagy kirabolhatják. 2. Tömegben különösen ügyeljen arra, hogy a nadrágzsebében ne legyen még zsebkendő sem, s az óráját se tudják észrevétlenül levenni. 3. Ne dőljön be a lökdösődési trükköknek. Míg Ön önkéntelenül magát védi az eleséstől, akadálytalanul kifoszthatják. Gyakran a zsebeket borotvapengével vágják fel, hogy a remélt értékekhez hozzájussanak. 4. Ne essünk áldozatul a cigaret- tás fogásnak sem. A zsebes cigarettával lehamuzza az áldozat karját, s amíg az lesöpri magáról a szürke port, eltulajdonítják például tárcáját. Ferenczy Europress • A virágkötészet igazán szép női szakma. (Fotó: PN-archív) DIPLOMÁVAL A KÉZBEN ... Mit hoz a jövő?
