Petőfi Népe, 1992. május (47. évfolyam, 103-127. szám)

1992-05-13 / 112. szám

8. oldal, 1992. május 13. MEGYEI KORKÉP Együtt vagy külön? — ez volt a kérdés A hercegszántóiak bennmaradnak a Csátalja és Vidéke ÁFÉSZ-ben Szinte izott a levegő a Csátalja és Vidéke ÁFÉSZ hercegszántói, a múlt heti negyedik részközgyűlésén. A huszonöt megjelent áfész-tagból — kez­detben hatvanötén voltak, de negyvenen már a kezdet-kezdetén kivonultak a teremből —, huszonnégyen tartózkodtak a szavazáskor, egy tag voksolt amellett, hogy az áfész hercegszántói részlege, a 791 tag váljon külön a Csátalja és Vidéke AFESZ-től, és alakítson önálló szövetkezetei. Az előzményekről annyit, hogy 92 hercegszántói szövetkezeti tag kérte aláírásával, hogy váljanak ki a nagyobb közösségből, és álljanak a maguk lábára. Ennek egyébként nincs akadálya, ha az erről határozó részközgyű­léseken a tagok 50 százaléka megjelenik, és a jelenlévők kétharmados többséggel a különválás mellett döntenek. Hercegszántón a múlt hétfőtől csütörtökig megtartott négy részközgyű­lésre a határozatképességhez szükséges 396 tagból csak 235 volt jelen, így a hercegszántóiak kiválási kísérlete nem sikerült. Sokan azonban úgy mondják, a procedúrában sok minden nem ment rendben. Távollétükkel szavaztak — A kiválási szándéknak in­kább érzelmi, mint gazdasági indítékai vannak — véli egy hercegszántói gazda, aki megfe­lelőnek tartotta az eddigi közös szövetkezeti gyakorlatot., — A Csátalja és Vidéke ÁFÉSZ a megye 23 hasonló szervezetéből a gazdasági eredményeit tekint­ve az első öt között van. — Minek nekünk akárkivel közösködni. Legyen a szántói- aknak saját szövetkezetük. Az­tán, ha sikerül, együtt neve­tünk, ha meg nem, hát együtt sírunk — mondja egy fejkendős asszony, miközben meggyőzően bizonygatja, hogy azóta van csak nyugta, amióta az anyósá­tól külön mentek. — Én azért tartok a jövőtől. Eddig — ha valamelyik ágazat­ban rosszabbul mentek a dol­gok — más részlegek átsegítet­ték a nehézségen. Aztán hon­nan veszünk piackutatókat, ki adja majd el az árut?! A mai könyörtelen gazdasági verseny­ben a kisebbet könnyen kétváll- ra fektetik — így morfondíro­zott egy szövetkezeti dolgozó. O sem kívánt névvel szerepelni a riportba!.. Amint mondta, Hercegszántón lassan már csak munkanélküliek lesznek. Amíg lehet, elodázza, hogy közéjük kerüljön. Szentesíti-e a cél az eszközt? Solymosi Tivadar szakta­nácsadó — jóllehet Hercegszán­tón lakik —, rendületlenül az együttmaradás híve. Véleményét nyíltan vállalja, sőt, a harma­dik részközgyűlésen fel is tett néhány ezzel kapcsolatos kér­dést. Most nagyon fájlalja, hogy választ egyáltalán nem kapott. — Érdekes lenne példá­ul megtudni — mondja —, hogy a szétválás szervezői eddig miért nem valósították meg a kitűzött programot a község la­kosságának jobb ellátását. Alig­ha akadályozta őket ebben va­laki is, nem beszélve arról, hogy ezért kapták a fizetésüket. Solymosi Tivadar nem rejti véka alá a véleményét, hogy Rumbach István, a helyi ügyve­zető és Tóth Tibor boltvezető a tagokat félrevezették. A közgyűlés előtt néhány nappal arra buzdították őket, hogy szüntessék meg szövetke­zeti tagságukat. Ezzel együtt azonban a vagyonjegyüket is elvesztették, ami bizony nem kis dolog. (Ez után a szövetke­zet az idén 4 százalékos oszta­lékot fizetett.) Zubán János a közgyűlés szí­ne előtt nyíltan elmondta, hogy leánya nevében átvett 500, a maga részére 250 forintot a részjegy fejében, majd rövidesen visszakérték tőle. — Ötven fo­rintot, bánatpénz címén, nálam hagytak, állítja határozottan, és meg is nevezte az adakozókat, majd hozzátette: — Ezt Rum­bach úr jelenlétében is elmond­tam volna. Erre egy megjegyzés a hallga­tóság soraiból: — Nem igaz, hogy a cél szentesíti az eszkö­zöket. (A közbeszóló arra gon­dolhatott, hogy ha a herceg- szántói taglétszám csökkent volna, könnyebben összejön a szétválás kimondására az 50 százalék.) A többség nyugalmat akar Jó lenne ezzel pontot tenni a dolog végére. Ha a többség, éppen a meg nem jelenésével, arra szavazott, hogy nem ér­dekli a szétválás, akkor abba kellene hagyni a civakodást, és közös erővel munkához látni — talán így foglalhatnám össze az emberek véleményét, már akik egyáltalán mondtak valamit. El­szorul a torkom, amikor látom, — a munkanélküliség árnyéká­ban — mennyire ki vannak szolgáltatva. Elsősorban a bolti dolgozók érzik ezt, akiket az égvilágon semmi sem véd. (Ha nem így van, hát így gondol­ják.) Megszívlelendő Major Ferenc tanácsa, aki egyszerű gazda lé­tére vagy éppen ezért, nagyon világosan fejtette ki: — Félre kell tenni minden sérelmet, mert csak így lehet — a felada­tokra összpontosítva — a gaz­dasági versenyben helytállni. Ha pedig eljön az ideje, meg lehet próbálkozni ismét az ön­állósággal. Gál Zoltán • Több mint 400 millió forint volt a tavalyi áruforgalom. Tellett az erőből három nagyberuházásra: 18 milliót költöttek a nagybaracskai benzinkút bővítésére és az ABC-áruházra. 8 millió forintért a hercegszántói csárdát építették fel. Gaál Béla felvételén az említett csárda látható, néhány nappal az átadás előtt. RÁC ANDRÁS IS MEGÍRTA A LEVELÉT A Fidesz-képviselő a tömegsportot támogatja Május 6-ai lapszámunkban közöltük azt a 105 sportoló által aláírt levelet, amelyet Rác András kecskeméti önkormányzati képviselőnek cí­meztek. A válasz sem késett soká, s természetesen ennek is helyt adunk. Tisztelt Sportbarátaim! Köszönöm a megtisztelő figyel­müket, amivel levelüket nekem cí­mezték, noha annak tartalmából kiderül az, hogy elsősorban a Kul­turális és Sportbizottságnak írták. Megjegyzem: a bizottság másik hét tagja sértve érezheti magát azon állítások miatt, hogy az én befolyá­som alatt állnak. Igazuk van, élsportoló valóban nem vagyok, de a város sorsáért felelősséget vállaló képviselő igen. Éppen ezért kötelességem gondo­latmenetük ellentmondásaira fel­hívni a figyelmet. Úgy vélem, esz­mefuttatásuk nemcsak ténybeli té­vedéseket tartalmaz, hanem indo­kolatlan, megokolhatatlan szemé­lyeskedést is. Levelük végén köz­ük, hogy ifjúságellenes tevékenysé­get folytatok — ez annyira nevet­séges, hogy még sértésnek sem tu­dom venni —, s ezt az egyénileg értelmezett gondolatot próbálják az előzményekben bizonyítani. Én — s egyébként a kulturális és sportbizottság többsége, is — tö­megsportpárti vagyok. Önök ezzel szemben azt próbálják bizonygat­ni, hogy a tömegsport ifjúságelle­nes! Önök szerint az 50 rendszere­sen sportoló több, mint a 200 rend­szeresen sportoló?... Én ezt for­dítva látom. Tény, hogy a kialakított sporttá­mogatási rendszer is bizonyos mér­tékig a tömegsport támogatására ösztönöz. Bár nincs — és talán nem is lesz! — tökéletes támogatási pontrendszer, de a levelük alapján megállapítható, hogy a meglévő jól működik, hisz már Önök is elgon­dolkodtak azon, hogy esetleg több fiatallal kellene foglalkozni. Vi­szont, hogy a minőségi munkától ne menjen el a kedvük a későbbiek­ben sem, tájékoztatom Önöket ar­ról, amit Önök is tudnak — de az újságolvasó nem —, hogy az ön- kormányzati támogatásuk 81 szá­zalékát az eredményességük elis­merése alapján kapták. Az viszont, hogy mekkora pénzösszeg áll a sport támogatásara, a mindenkori gazdasági helyzet függvénye. Kecskemét város az 1992-es év­ben sportlétesítmények fenntartá­sára 55 millió forintot költ (ebben benne van az Önök részére is in­gyen biztosított edzéslehetőség), direkt sporttámogatásra pedig ezen felül 14 millió forintot bizto­sít. Gondolják meg kérem: a vá­rosban létező munkanélküliség ke­zelésére 5, azaz ötmillió forint jut. Lényeges megjegyezni, hogy mind­kettő önként vállalt feladat!. . . Egyébiránt, a sporttámogatási rendszerünk olyan jól működik, hogy 1991-ben a hasonló jóslások, felháborodások ellenére biztosítot­ta a városban működő, s önkor­mányzat által támogatott sport­ágak talpon maradásai. Ez az idén is így fog lenni. Azt viszont tudni kell, hogy aki nem képes a gondol­kodásmódján változtatni, az lema­rad, mégha-az év legeredménye­sebb edzője, akkor is. Végül mégegyszer köszönöm megtisztelő figyelmüket, tekintet­tel levelük azon részére, ahol köz­ük, hogy megjegyezték nevemet. Biztos vagyok benne, hogy az idő engem fog igazolni, így a követke­ző választásokon számítok szava­zataikra. Tisztelettel: Rác András önkormányzati képviselő DONGÉR-CSATORNA: A vízjogi engedélyek felülvizsgálhatók • A Dongcr-csatorna ilyen aszályos időben is szállítja a vizet a Péteri-tó halgazda­ságának. (Fotó: Walter Péter) El kell dönteni, hogy ilyen aszályos időben a haltermelő tógazdaságok, vagy a fentebb fekvő települések érde­kei a fontosabbak egy-egy kiskunsági csatorna mentén — mondta dr. Kováts Gábor, a szegedi székhellyel működő Alsó-Tiszavidéki Vízügyi Igazgatóság igazgatója Kiskunmajsán azon a kerekasztal-beszélgetésen, amelyen a Dongér menti községek és a környék­beli termelőszövetkezetek szakemberei, valamint a vízügy illetékesei cserélhet­ték ki véleményüket a kérdésről. Az utóbbi évek csapadékhiánya a Homokhátságon katasztrófával hatá­ros talajvízszint-csökkenést okozott, s vészesen csökken az ivóvizet adó — mélyebb — rétegvizek nyugalmi víz­szintje is. A rendszerváltás előtt — s lényegében ma is ez a helyzet — a víz- gazdálkodás államilag irányított ható­sági tevékenység volt, egy-egy település csak vészhelyzet — főként belvíz - idején fogalmazta meg saját érdekeit. Az új önkormányzatok tevékenységé­nek megkezdését követően Jászszent- lászlón tűzték ki elsőként célul, hogy saját területük vízgazdálkodásával kapcsolatban megpróbálnak érdemben beleszólni az eseményekbe, s kérték, hogy az aszály miatt a Dongér-csator- na télen is zárva lehessen. A Dongér fenékszintje ugyanis mélyebben van, mint a község talajvize, s a víz elfolyása a határ kiszáradását gyorsítja. A csa­torna téli elzárása viszont a Péteri-tó halgazdaságát sértené, akiknek egyéb­ként joguk van a vízhez. (A talajvíz jelenleg állami tulajdon.) A vízügy illetékesei számítanak rá, hogy a jövőben sokkal inkább szolgál­tatójelleggel kell majd működniük, s a területeiken lévő települések önkor­mányzataival partneri viszonyban len­niük. Ennek a változó szemléletnek a jele a mostani kerekasztal-beszélgetés is, melyen dr. Kováts Gábor kérte az önkormányzatokat, hogy a készülő új vízügyi és környezetvédelmi törvény előmunkálataiba — országgyűlési kép­viselőiken keresztül — próbáljanak meg érdemben beleszólni, s egyébként is foglalkozzanak intenzívebben tele­pülésük vízgazdálkodásával. Csak kö­zös fellépésük eredményeként valósul­hat meg ugyanis, hogy a kiszáradó Ho­mokhátságra valamilyen módon vizet vezessenek. A jászszentlászlóiak megismételt ké­résére ígéretet tett a Dongér vízszint- szabályozási rendjének felülvizsgálatá­ra, ami a kerekasztal-beszélgetés konk­rét eredményének is tekinthető. Az ön- kormányzatok részére — mintegy biz­tatásként — elhangzott az is, hogy a vízjogi engedélyek felülvizsgálhatók, nem kilátástalan tehát, hogy megkez­dődjön a víz igazságosabb elosztása. Bálái F. István AZ IDEGENFORGALOM ELTARTHATJA DÁVODOT Hatszorosára bővül a gyógyfürdő • Teszárik József polgármester naponta kijár az építkezésre és személyesen fel­ügyeli a munkafolyamatokat. Valószínű, hogy Magyarországon kevesebben ismerik, mint külföldön a Dávod melletti kistelepülés Püspök­puszta gyógyfürdőjét. Szezonban, a három kismedence körül naponta 300- 400 vendéget tudnak fogadni. A kül­földiek közül elsősorban a németek lá­togatják előszeretettel a gyógyvizű strandot. A medencéket tápláló kútnak érdekes története van: 1914-ben a pécsi püspök az állatok itatására kutat fúrat- tatott. Amikor 380 méter mélységbe ért a fúrófej, 38 fokos meleg víz tört a felszínre. Hosszú évekkel később dr. Bruszt Pál bajai fogász főorvos felfi­gyelt arra, hogy az itt lakó emberek fogazatának állapota messze megha­ladta az átlagost. Alapos vizsgálatnak vetette alá a vi­zet, és az eredmények azt mutatták, hogy literenként 2,6 milligramm fluort tartalmaz , és ettől ilyen egészségesek a fogak. 1970-ig kellett várni, hogy meg­épüljön az első medence. Azóta 126 üdülőtelket mértek ki a fürdő környé­kén. Az önkormányzat évek óta keresi a lehetőségét a fürdő bővítésének, és a kiszolgáló létesítmények kiépítésének fedezetét. Pályázaton 15 millió forintot sikerült szerezniük, melyet 15 év alatt kell visszafizetni. A megyei önkor­mányzat 7 millióval járult hozzá az ősz­szel elkezdődött fejlesztéshez. Amint Teszárik József polgármester elmondta a jelenlegi 1000 négyzetméteres terület 6000 négyzetméterre nő, így naponta több mint 1000 vendéget fogadhatnak. Új egyharmados medencét építenek, egy 200 nyaralót befogadó kempinget alakítanak ki, és megépül a vízforgató berendezés is. Párhuzamosan 240 da­rab üdülőtelket mérnek ki. Arra na­gyon vigyáznak, hogy a jelenlegi zöld­felület megmaradjon, sőt az egész üdü­lőövezetet erdősávval levédik, de építe­nek parkokat és játszótereket is. Az építkezésen 20 dávodi munkanél­külit is foglalkoztatnak, akik az építke­zés után a fürdő alkalmazottai lehet­nek. Eddig nem sok nyereséget termelt a strand, de a megnövekvő idegenfor­galomból ezután jó pénzt kereshetnek a dávodi polgárok. Többen vállalko­zásba kezdtek, üzleteket építenek, de olyan is van, aki a terményeivel kíván kereskedni. A külföldi tőke is megje­lent, és rövidesen apartmanokkal bő­vül a szállodai kapacitás. Arra is van kilátás, hogy fedett medence épül, s talán ezzel folyamatossá válhat a gyógykezelés. A falu nagyon büszke az üdülőöve­zetére, és a most megalakuló faluszépí­tő egyesület értékes munkákat ajánlott fel a rendbentartásra. Rápity László tanár vezetésével rendberakták a temp­lomkertet, és a fürdőhöz vezető utat. Ha befejeződik az építkezés a kemping területét is kitakarítják. A május 23-ára tervezett nyitáskor a vendégek már sokkal jobb körülményeket találnak. így pihenésük, szórakozásuk ideális le­het. Papp Zoltán NYITÓBUU! LAJ0SMIZSEN Sztárvendég: EXOTIC s pCAM' kcMXll LaAi Ne leiedd! Május 16-tól minden szombaton neked Is Itt a helyedl

Next

/
Oldalképek
Tartalom