Petőfi Népe, 1992. május (47. évfolyam, 103-127. szám)

1992-05-13 / 112. szám

TISZTELT SZERKESZTŐSÉG 1992. május 13., 7. oldal A (Dé)gáztól vagy valami mástól félek Kedves olvasóink! Zömmel bosszús hangvételű leveleket közlünk az alábbiakban. Egyebek között véleményt olvashatnak — reagálásként a lapunkban ezzel kapcso­latban megjelent írásokra — a kecskeméti büdös vízről. Apostagról egy környezetvédő az évszázados gesztenyefák kivágása, egy bácsalmási rok­kantnyugdíjas pedig segélyezési ügye miatt kesereg. Közöljük azt a nem éppen jó ajánlólevelet, mely a VÁEV-Bramac piros tetőcserép garanciájá­val kapcsolatos. Várjuk közlésre szánt további leveleiket. (A szerk.) A kecskeméti művízről Midőn úgy két hónappal ezelőtt 10 éves Gábor fiam egyik reggelen fogmosás közben hányingert ka­pott a víztől(l), enyhe gyanút fog­tam, ám optimista családf/nőmmel abban maradtunk, hogy ez in- kább(?) a szokásos iskolai stressz következménye lehet. Aztán az eléggé mozgalmas életű és éjjel­nappal zajos házunk együttérző felügyelője újabb önbizalmat cse­pegtetett belénk, mondván: „volt már rosszabb is”, aztán meg „úgyis egyformán isszuk a levét a zava­rosnak”, s „előbb-utóbb úgyis fel­tűnik ez az illetékeseknek ...”. Aztán a kollektív tétovaságot Hámori Zoltán szerkesztő úr —a reá jellemző finom, ám célzatos és határozott glosszái törték meg, s provokáltak konkrétabb hivatalos válaszokat. Ezekből egyre inkább az tetszik ki, hogy az ügy szikkadt lelkű kútfői eljátszhatják az írat­lan, de immár működő össznépi ki- és becsap(ó) telepvezetői hata­lom fölényes önkényét. H. Z. úrnak, nem szégyellem ki­mondani, valóban igaza van! Nem ő mondja, én állítom: úgy tűnik, a büdös víz ferde gondolatokat szül, amire Misbrenner M. igh. víziója nyújt jellegzetesen zavaros bizonyí­tékot. Magánügy, de ezért fogtam tollat. Most, május 10-én, vasárnap este megérkezve Sopronból, átla­poztam az elmúlt hét helyi sajtóját, s eszembe jutott, hogy a baráti­szakmai programokat kisérő étke­zések során egy-egy üveg sör, pohár bor mellett milyen jólesett egy po­hár víz is. De lám, a lap múlt pénte­ki számában újra itt van egy ördö­gien megcifrázott vízválasztó (Misbrenner kontra Hámori)! Ki vagy mi és hogyan teheti he­tek óta ezt velünk, több tízezer kecskeméti állampolgárral? Víz he­lyett inkább buggyant vizelettel kell megelégednie a város megzsarolt víz „fogyasztóinak”? A rendszerváltozás és -tisztítás gondjai között mégiscsak elvárhat­juk és szomjazzuk a tiszta választ, az egyértelmű beszédet... Ebben és a tiszta vízben bízva: Dr. Kriston Vízi József Kecskemét, Petőfi S. u. 4. VII./19. Régóta tudom, hogy a nyuga­lomnak, biztonságnak ára van. (Apukám szerint azóta, amióta az egyik ősember összetalálkozott a másikkal.) így aztán nem találtam kivetnivalót abban, hogy a Dégáz ellenőrizni óhajtja „Kedves Gázfo­gyasztói” gázkészülékeit, sőt, szin­te meghatódtam féltő gondosko­dásuktól. Gondoltam is akkor: mindig mondom, hogy nem egy­mástól kell félnünk nekünk, embe­reknek . . . Igaz, a cég által jelzett ellenőrzé­si dijat olvasva, először azt hittem, puszta előzékenységből tevékeny­ségük eszmei értékét közlik velünk (amit, tudvalevő, bármiről légyen is szó, gyakolatilag megfizethetet­len), szomszédaim jajveszékelése azonban rádöbbentett a valóságra. Nem mondom, kicsit kiábrándító volt számomra (hogy a díjat igenis ki kell fizetnünk), de lassanként sikerült legyőznöm pitiáner anya­giasságomat. Beláttam, ilyen ve­szélyes dolog esetén, mint amilyen a vezetékes gáz (lásd debreceni, Budapest, Rottenbiller utcai rob­banás), saját biztonságunk érdeké­ben tulajdonképpen semennyi pénz sem sok. Az önmeggyőzés olyannyira si­került, hogy a végén már csak nyi­tott ablaknál mertem egy fedél alatt maradni gázkészülékeimmel. Ami ugyan nem lett volna rossz megoldás, lévén napközben kelle­mes meleg, de éjszakánként nem bírtam aludni a macskám vacogá- sától. Ilyen körülmények között érthető, hogy alig vártam a nagy napot, amikor majd megjön Ő, a Dégáz embere s meghozza végre nyugalmamat. Lelki szemeimmel láttam, hogy belép az ajtón, meg­gyújtja a gyufát... Illetve, dehogy gyújtja, azt csak a szomszédok mondogatták, hogy azért a szál gyufáért, amit ilyenkor gyújtanak, disznóság ennyi pénzt kérni! Mi­közben senki sem gondolt komo­lyan a gyufára, azt csak úgy képle­tesen emlegetik folyton. A gázszi­várgást hülyeség égő gyufával el­lenőrizni, ennyit én is tudok. Itt­hon szappanos vízzel szoktuk, a Dégáz embere meg majd bizonyá­ra valamilyen műszert hoz, amit a vezetékhez meg a készülékhez kö­zelít, s ha gázvan, a műszer villog­ni, vijjogni vagy csipogni fog! Leg­alábbis én így képzeltem. Igaz, nem így volt ez az előző ellenőrzé­sekkor sem (hanem úgy, hogy a szerelő nem ellenőrzött semmit), de hát akkoriban még nem is kel­lett, ennyit fizetni! És eljött a nagy nap, megjött a Szerelő. Műszert ugyan nem ho­zott, csak egy diplomatatáskát. Le­ült az asztalhoz, elővette a papírjait, megkérdezte, hány készülék van a lakasban. Kitöltötte, amit kellett, s bár restelkedve, de eltette a pénzt. Mondta, hogy sok, de nem ő találta ki... Menni készült. „Hát csak ennyi volt?!” —- kér­deztem csalódottan. „Dehogyis” — nyugtatott meg és belépett a szobába. Tisztes távolságból vetett egy pillantást a konvektorra, aztán a konyhában, a fürdőszobában, végül a kijárat felé vette az irányt. „Még csak egy szál gyufát se gyújt?!” — szakadt ki akkor belő­lem, a csalódástól szinte fájdalma­san. A gyufát persze most sem ko­molyan gondoltam, de a Szerelő a gáztűzhely felé lépett, nyúlt a gyufá­mért. Szóval, nemhogy műszer, de még csak egy doboz gyufa sem volt nála! „Meg ne gyújtsa!” — kiáltot­tam ijedten, mire a Szerelő kedve­sen elmosolyodott és azt mondta, ahogy óhajtom. És elment. Nem szaporítom a szót. Lényeg, hogy azóta sem sikerült visszazök­kennem a régi kerékvágásba telje­sen. Bár csukott ablakok mögött élek megint, már nem félek a gáz­szivárgástól. Azt különben is azonnal megérezném — az orrom­mal. Valami mástól félek. Hogy mitől, nem tudom, csupán az ösz­töneim sugallnak valami megfejt- hetétlent. A Dégázzal vagy valami mással van összefüggésben. Elő-előveszem a számlát, s elol­vasom újra meg újra: vezeték-el­lenőrzés 132 forint, készülék-ellen­őrzés egyenként 50 forint, összesen 200, kiszállás (lakásonként!!!) 80 forint, s minderre az áfa 103 forint. Kifizettem, nekem már nincs félni­valóm. Lenne, ha nem fizettem volna, hiszen a Dégáz a számára is kötelező rendelet szerint járt el, a díjat a polgármesteri hivatal jóvá­hagyta. Tehát a jog is, a hatalom is a Dégázzal van, én meg szép simán engedelmeskedtem... Tör­vénytisztelő ember vagyok, tiszta a lelkiismeretem. Valójában nem lenne okom rá, mégis, amikor eszembe jutnak a történtek, akkor tör rám a félelem ... Kolozsi Lászlóné Kecskemét, Lenin tér 6. Meghaltak az apostagi gesztenyefak Ezen a tavaszon Apostag fő­utcáján suttogták, kérték az év­százados gesztenyefák: Ne bánt­hatok, hagyjatok élni, nemsokára virágba borulunk, lombjainkon madarak fészkelnek, hangos énekszóval köszöntenek és véd­jük mindannyiótok egészségét! Minden hiába. Jött a styhlfűrész És földig levágta a gesztenyefákat. A kiáltást nem hallotta az önkor- jpiányzat s a tanári kar egyetlen tagja sem. (Áz iskola előtt is kivág­ták a fákat.) Senkinek nem jutott eszébe, hogy ezzel elvesznek a gye­rekektől s mindannyiunktól egy darabka levegőszűrőt, egy darab­ka tüdőt, a környezeti szépségről nem is beszélve. Miért kellett meghalniuk a fák­nak? Suttognak az emberek: za­varta a villanyvezetéket, fölnyom­ta a betonjárdát. Bármi legyen is a háttérben, semmi nem indokolta a fák kivágását. Az előző rendszerben barbár módon kiirtottak minden kis er­dőt, út menti fát, a temetőbe veze­tő út mentéről a dűlőutakig eltűn­tek a fák, mert ez jó üzlet volt, pénzt hozott. De ne folytassuk ezt tovább, hiszen pusztaság már az egész környék. Igazságtalan lennék, ha nem ven­ném észre, hogy gondozottabb a község, mint korábban volt, hogy javítják az utakat, hogy vágják az elhanyagolt sövényeket. Épp ezért érthetetlen és megbocsáthatatlan az ilyenfajta környezti károkozás. Hiszen lassan, tiszta levegő nélkül, mi is úgy száradunk el, mint ahogy eltüntették a gesztenyefákat. Szöllősy Lajosné Apostag MKE. 166. sz. környezetvédő Mire vállal garanciát a VÁEV-Bramac? VÁÉV-Bramac-tetőcserepet vá­sároltunk 1987 szeptemberében, piros színben. 1989 márciusában raktuk fel családi házunkra. Gyö­nyörű volt. Munkánk, életünk ér­telmét láttuk benne. Sajnos, a nagy öröm, a megelégedés aggodalom­ba ment át. A probléma 1991 májusában kezdődött, amikor egy kiadós eső­zés következtében a csatornákból valóságos piros víz folyt ki, piros szemcsékkel beterítve a kifolyó környékét. Nagyon meglepőd­tünk, amikor meggyőződtünk,ar­ról, hogy a gyönyörű piros VÁÉV- Bramac-tetőcserepünk okozta a különös, „piros esőt”. 1991. június 4-ei keltezéssel ajánlott levélben reklamációt nyúj­tottam be a VÁÉV-Bramac Kft. címére (Veszprém, Házgyári út 1.), leírva a történteket és kérve az ok pontos kivizsgálását. A reklamá­ció után felkeresett Szép György értékesítési szaktanácsadó, még az év október 8-án. Mivel velünk nem tudott beszélni, névjegykártyán közölte, hogy egy későbbi idő­pontban ismét felkeres, erről érte­síteni fog: De nem értesített! Újbóli telefonhívásomra jelent meg 1992. március 20-án a laká­somban Szép György úr, aki tájé­koztatott bennünket, hogy a rekla­mációnk alaptalan. Ismertette a garanciális levélben foglaltakat. Erre mi kértük, adja meg az oszt­rák cég címét, amire ő azt válaszol­ta, hogy nem tudja, de a mi kifogá­sunkra az sem ad garanciát. Végül nagy nehezen készült egy jegyző­könyv itt, a helyszínen, anélkül, hogy szemügyre vette volna a tető­cserepet. Szóban közölte, hogy ki fog jönni a minőségi garanciás és le fogja fényképezni a cserepet. De nem jött! Helyette kaptunk egy levelet, 1992. április 27-ei dá­tummal, melyben egyértelműen le­írták: „Az Ön által említett hiba semmiképpen sem befolyásolja a Bramac-betoncserép minőségét”. Aláírás: Nyíró András vevőszolgá­lati vezető. Ügyintéző neve: nincs. Levélszám: nincs. Most ott tartunk, hogy a beton tetőcserép szürkül,,szürkül és egy­re csak szürkül! Es morzsolódik lefelé. Gyakorlatilag semmi nem változott az ügyintéző ,során. A minőség nem megfelelő. Én nem akarok senkit bántani, csak az iga­zamat akarom. H. L.-né Kecskemét (Teljes név és cím a szerkesztőségben) A semmiért nem fizetünk az IKTV-nek Az APEH-nak én szimpatikusabb vagyok Amiről írok, gondolom, hogy sok embert felbosszantott a napokban. Szeretném, ha nyilvánosság elé ke­rülne levelem. Házunkban a lakók között felháborodást váltott ki a Kecskeméti IKTV értesítője, misze­rint a nyári időszakra 531 forint fűté­si, rendelkezési díjat számított fel. Szeretnénk tudni, milyen jogon akarja bekasszírozni ezt az IKTV? Mert készenlétben van? Egy szol­gáltató cégnek ingyen is készenlét­ben kell lennie. Vagy talán nem? Ezért a pénzért semmiféle szolgálta­tást nem nyújt. Azt viszont ne akar­ják már elhitetni, hogy vagy 10 em­ber 30 fokos melegben azt lesi, hogy mikor kezdjenek fűteni. De ha lesik is, most legfeljebb a lábukat lóbáz- zák. Ezért nem szokás fizetni. Ez a pénz jogtalan haszonszerzés. Ha hi­ánya van az IKTV-nek, azt ne raj­tunk akarja behajtani, s főleg ne azokon, akik eddig rendesen fizet­tek. Már a múlt hónapban is jogtala­nul több fűtési díjat fizettünk, mint kellett volna. Ugyanis, szerintem, 1980 forintnak nem 1235 forint a fele. Az IKTV-nek igen? Vajon Egy baleset után javításra szorult Wartburg személygépkocsink. 1992. május 5-én fizettem 13 112 forintot a javításért a Bács-Touring Szálloda és Közlekedési Szolgáltató Kft.-nek. Május 6-án Budapestre kellett men­nem mozgássérült gyermekemmel. A visszaúton, 40 kilométerre vol­tunk Kecskeméttől, kénytelenek vol­tunk megállni, műszaki hiba miatt. Lezárva otthagytuk a kocsit, s hosszú várakozás után stoppal ha­zajöttünk. Másnap a 24-480-as telefonszá­mot hívtam, körülbelüli árat kér­deztem, s azt mondták, 3500 forin­tért hozzák haza. A Hírős Taxi au­tómentőse, Lévai Kálmán jött el hozzánk. Kértem, hogy részletfize­tést engedélyezzenek, tekintettel ar­ra, hogy előtte való nap fizettem a több mint 13 ezer forintot és tan­kolni is kellett, a maradék pénzünk miért? Jogunk van tudni! A díjbe­szedőt hiába faggattam. Mégis mit gondolnak az IKTV illetékesei, hogy a panelházakban lakó embe­rek fejőstehenek? Ha nem fizetik az IKTV flúgja szerint megállapított ilyen-olyan készenléti meg a fene tudja, milyen díjakat, akkor még van képük fenyegetőzni: se meleg víz, se fűtés! Kiszolgáltatottak vagyunk, mert se szénnel, se gázzal, olajjal, fával nem tudunk fűteni. Ézzel tisztában is vannak. S ezt a helyzetet ki is hasz­nálják rendesen! Mi szenvedünk a rossz, elavult, ócska technológia mi­att. Ez viszont az ő hibájuk. Ám a nép nem sokáig fogja tűrni, hogy szórakozzanak vele. Mindennek van határa. Egy biztos, hogy jóma­gam és még egy páran a semmiért nem fizetünk. Mi lenne, ha más cég is, például a Volán vagy a MÁV is pénzt szedne azért havonta, mert ké­szenlétben van, ha utazni akarok. Vannak dolgok, amit nem lehet megérteni. Tisztelettel: Kissné Bozsoki Judit Kecskemét Irinyi u. 46. 3600 forint volt. Ő teljes emberi megértéssel volt irántunk. CB-rádi- ón kérte felettese beleegyezését, hogy teljesen díjmentesen hazaszál­líthassa romlott gépkocsinkat. Másnap, nagy meglepetésünkre, csöngettek. A Hírős Taxi autómen­tőse, Lévai úr és két munkatársa azzal lepett meg, hogy szeretnék a járművet megjavítani. Teljesen üzemképes állapotba hozták. Másfél óráig dolgoztak rajta, s közölték, hogy ezért sem kell fizetni. Hirtelen szólni sem tudtam. Némi várakozás után köszönetemet nyilvánítottam. Ezért az emberi segítőkészségért, megértésért, amit pénzben nem le­het kifejezni, ezúttal szeretnék kö­szönetét mondani nekik. Molnár Bélánc Kecskemét Hunyadi János tér 5. „ ... kérdezzék meg a bácsalmási polgármestertől” Nyolc éve 67 százalékos rokkant vagyok. Akkor 2050 forinttal kezdtem a szociális segélyt. Azóta évenként vagy kétévenként rend­szeres, 6-7 hónapos betege vagyok a kalocsai kórháznak. Jelenleg 5000 forint a szociális segélyem. Decemberben volt az egyszeri se­gély, de azt mondták, hogy nekem az már nem jár. Ez évben emelték a szociális se- ' gélyeket, én egy rohadt vasat sem kaptam mind a mai napig. Erre az 5000 forintra vagyunk négyen, két gyerek, az élettársam meg én. Ä két gyerek után a családi pótlék 6500 forint. így 11 500 forintunk van négyünkre, havonta. Ebből kell fizetni a villanyt, a vizet, a tűzrevalót, néhány baromfinak a takarmányát meg az adót, plusz biztosítani kell négy ember ellátá­sát. És akkor én nem kapok semmi emelést, holott törvényesen járna? Ezért kérem önöket, kérdezzék meg a bácsalmási polgármestertől, hogy milyen új törvényt hozott? T. J. Bácsalmás (Teljes név és cím a szerkesztőségben) Köszönet a szép majálisért Szeretnénk köszönetét mondani mindazoknak, akik a május elsejei fü- löpszállási majális rendezésében, szer­vezésében közreműködtek. Ebben a községben sok éve nem volt hasonló jó hangulatú rendezvény. Az egész napos program, a hozzá szolgáltatott zene. kitűnő alapozás volt az esti táncmulat­sághoz. A lakosság megelégedésével meg egyszer köszönjük, és bízunk ben­ne, hogy ez a szervezőstáb nem adja fel, folytatja ezt a mindenkinek kellemes szórakozást nyújtó tevékenységét. Fiilöpszállásiak Egy fővárosi kft.-nél dolgoztam, amely 1991. októberében csődbe ment, a felszámolása megkezdő­dött a bíróságon. Én úgy kerültem kapcsolatba a bírósággal, hogy az utolsó négyhavi béremet nem kap­tam meg. Jogosságát tulajdonkép­pen senki nem vitatta, csak az nem volt nekem már akkor sem tiszta, miért a nettót kaptam, miért nem a bruttót, s ki fogja befizetni az adómat és az SZTK-t? A bírónő határozottan kijelen­tette: bízzam az APEH-ra és az SZTK-ra. Ebbe bele is nyugod­tam. 1992. februárjában kaptam egy levelet az APEH-től, hogy nem jól számították ki az 1990. évi sze­mélyi jövedelemadómat, menjek és tisztázzuk. Rendben, ez állampol­gári kötelesség. A dolog lényege: 1700 forinttal kevesebbet fizetett be vállalatom és nem küldtek adó­bevallást, így büntetést kell fizet­nem. A/onnal írtam az APEH-nak, intézzék el a vállalatomnál, mert úgy érzem, nem én követtem el a hibát. Megjegyzem, annak idején én többször kérdeztem az igazga­tót és a főkönyvelőt, rendben van-e ez a dolog, s ők határozottan állították, igen. Tehát írtam az APEH-nak es megadtam a felszá­moló bírónő nevét, címét, hogy minél gyorsabban fel tudják venni a kapcsolatot. Ám úgy látom, én szimpatiku­sabb vagyok, mert az APEH újból nekem írt: fizessek. Nem érzem magam hibásnak, hiszen annak idején többször kértem a cég veze­tőit, hogy rendezzék, s ők azt mon­dogatták, rendben van. Nekem, mint beosztottnak, nem volt módomban (s hol van ilyen?!) ellenőrizni, mit fizettek és mit je­lentettek az APEH-nak és az SZTK-nak. Kiss József Jánoshalma, Deák F. u. 9. NAPJAINK HUMORÁBÓL — Azért szeretek itt vásárolni, mert mindig visszaköszönnek. Az oldalt összeállította: Rapi Miklós Jótékony autómentősök Címünk: Petőfi Népe 6000 Kecskemét, Szabadság tér 1/A Levélváltás Lapjuk 1992. április 22-ei számá­nak 7. oldalán Kérdések az Egyesült Szakszövetkezethez címmel közölté- özvegy Antal Ferencné, Kecskemét, Vacsihegy 70. sz. alatti lakos olvasói levelét. Kérem, hogy a szakszövetke­zet alábbiakban részletezett válaszát szíveskedjenek közzétenni. Antal Ferenc és Antal Ferencné az 1972. szeptember 29-én kelt ajándé­kozási szerződéssel szerezték meg a tanya tulajdonjogát, 131 négyszögöl (471 m2) területtel. Az ingatlannyilvántartásról szóló, 1972. évi tvr. végrehajtása- az új fel­mérés — során megváltozott az in­gatlan helyrajzi számra, a jelenleg is érvényes 0276/6. helyrajzi száma. A tulajdonosok az ingatlan tulajdon­jogának megszerzéséi követően épít­keztek a telken, s ennek során az épü­letek egy részét a szakszövetkezet te­rületére helyezték, vagyis túlépítet­tek. Ezért az érvényes helyrajzi szá­mon már 755 m2 területtel szerepel tulajdonuk az ingatlannyilvántartás­ban. (Meg kell jegyezni, hogy a túlé- pítésből eredően a szakszövetkezet nem érvényesítette polgári jogi igé­nyét az olvasói levél szerzőjével és volt házastársával szemben.) Özv. Antal Ferencné 1983. márci­us 11-én kérelemmel fordult a Kecs­keméti Járási és Városi Földhivatal­hoz, hogy az ingatlannyilvántartás szerkesztésének hibája címén növelje meg a tanyához tartozó földterületet a földhivatal. Kérelmét elutasították. Azehatározatellen benyújtott felleb bezését a Bács-Kiskun Megyei Föld­hivatal elutasította, az első fokú ha­tározatot helybenhagyta. Özv. Antal Ferencné mindkét határozatot meg­kapta, így egyértelmű kell, hogy le­gyen előtte: soha nem volt az ő és a néhai férje tulajdonában ezen a hely­rajzi számon 800 négyszögöl terület, hanem csupán 131 négyszögöl (471 m2), majd az említett tvr. végrehajtá­sa során megállapított, általuk tény­legesen birtokolt 755 m2, melyet a földhivatal mért be. A szakszövetkezetben 960 m2 szántóterület-részaránnyal rendelke­zett Antal Ferenc, melynek kataszteri lisztajövedclme 2,66 AK volt. Ezt az ingatlant terhelte egyébként özv. An­tal Józsefné Beke Mária kecskeméti (Budaihegy 56.) lakos özvegy joga is. Antal Ferenc 1979. november 20-án hunyt el, s hagyatékát az olvasói levél szerzője, özv. Antal Ferencné Tóth Ilona örökölte, az 1983-ben befejező­dött hagyatéki eljárás szerint. Ekkor még csak a tanya és a hozzá tartozó földterület volt a hagyaték tárgya. A kecskeméti, 6/008. számú termelő­szövetkezeti különlapon felvett 960 m2 területű, 2,66 AK értékű részarányilletőséget azonban csak 1992. január 27-én kelt hagyatékáta­dóvégzéssel adta át számára az eljáró közjegyző. A szakszövetkezet a közjegyzői végzés alapján hozzájárult ezen rész­arány kiméréséhez. A kimérés meg­történt, de a tényleges birtokba adás meghiúsult. Az öröklésben érdekelt Antal József és Antal Mária kérelmé­re ugyanis a közjegyző 1992. március 19-én meghozta hagyatékátadó vég­zését, melynek értelmében néhai An­tal Ferenc részarányilletőségét test­vérei, Antal József és Antal Mária ré­szére adta át, egymás között egyenlő arányban, Antal Ferencné az ol­vasói levél szerzője— haszonélvezeti jogával terhelten. A szakszövetkezet álláspontja szerint a rokonságnak kell meg­egyezni abban, hogy kit illet a rész­arány-illetőség. A szakszövetkezet csak a per jogerős befejezése után képes rendezni a szóban forgó föld­üket. A sok vitát kiváltó földkér­dés rendezése nem a szakszövetke­zeten múlik. Egyébként a szakszö­vetkezet tulajdonosi hozzájárulását adta ahhoz, hogy a levélíró tulajdo­nát képező tanyás ingatlan területe 715 m2-ről 1715 m2-re egészüljön ki. Kérte egyúttal, hogy a kimérés időpontjáról értesítsék. Kecskemét polgármesteri hivatalának mérnöki és környezetgazdálkodási irodája ennek kapcsán 1992. április 1-jén helyszíni szemlét tartott, melyet az iroda értesítése szerint, a résztvevők agresszív magatartása miatt nem le­hetett lefolytatni. A szakszövetkezet álláspontja szerint, az olvasói levélben foglal­takhoz képest, a fentiek elengedhe­tetlenül szükségesek a fennálló, va­lós problémáról történő vélemény kialakításához. Galántai József mb. elnök

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom