Petőfi Népe, 1992. május (47. évfolyam, 103-127. szám)

1992-05-13 / 112. szám

PETŐ Fi NÉPE 1992. május 13., 5. oldal rr __ • • K ÁRPÓTLÁS — TERMŐFÖLDDEL A földkijelölés szabálya • A régi paraszti munka értékeinek megőrzésével egy új, modern mezőgazdaságot lehet teremteni. A termőföldek árverése során csak az egykori volt tulajdonosok, illetve a kárpótlási törvény szerint helyükbe lépő hozzátartozók szerezhetnek termőföldtulajdont és csak az őket megillető kárpótlási jegyeket, illetve utalványokat használhatják föl erre. Elöljáróban le kell szögeznünk: a földkijelölési szabályok, az árverési előírások nemcsak a szövetkezetekre, hanem az állami gazdaságokra is kötelezőek. A jelen értekezésben külön nem említjük mindig a szövetkezet mellett az állami gazdaságot; a szövetkezettel kapcsolatos szabályok az állami gazdaságokra is vonatkoznak; csak az eltérő szabályozásnál említ­jük meg az állami gazdaságokat. Milyen földek jelölhetők ki árverésre? r Igen sok félreértésre adott okot az, hogy a kárpótlási tör­vény nem tartalmazza a földkije­lölés részletes szabályait. Hang­súlyozni kívánjuk: az árverési földek kijelölése szorosan össze­függ az új típusú szövetkezetek létrehozásával, a szövetkezetben levő tagi földek kárára nem le­het megvalósítani a volt tulajdo­nosok kárpótlását, hiszen ez esetben egy korábbi sérelmet i újabb sérelemmel orvosolnánk. Ennek ellenére a legfontosabb ismérvet a kárpótlási törvény is tartalmazta, nevezetesen előírta: a szövetkezet vagy jogutódja a kárpótlási törvény kihirdetése (1991. auguszt 9.) napján tulaj­donában és használatában álló termőföldterületből kijelöli azo­kat a földeket, amelyeket a kár­pótlási törvény 2. sz. mellékleté­ben felsorolt jogszabályok alkal­mazásával szerzett. A kijelölt termőföldek átlagos aranykoro­na-értékének meg kell egyeznie a szövetkezet egyéb földterületei­nek átlagos aranykorona-értéké­vel. Sokan nem tudták kellőképpen értelmezni, mit is jelent a 2. sz. mellékletben felsorolt jogszabá­lyok alkalmazásával megszerzett termőföld kijelölése kárpótlási földként. Holott éppen ez a rendel­kezés biztosította, hogy a szövet­kezetnek a jogellenesen elvett föl­deket kell elsősorban kijelölni ár­verésre, ezzel nyílik meg a lehetősé­ge a volt tulajdonosoknak egykori tulajdonuk visszavásárlására a licit során. Igen sokan féltek attól: a jogalkotó az utolsó helyre sorolja a kárpótlásra jogosultakat, és így részükre a legrosszabb minőségű, a község belterületétől a legtávo­labbra eső földek maradnak. Az átmeneti törvény részletes előírásokkal szabályozza ezt a kér­dést. A legmegnyugtatóbb a volt tulajdonosok részére, hogy az ár­verési földeket azon a településen, illetőleg elsősorban a település (község, város, főváros) azon ré­szén kell kijelölni, ahol azok a tu­lajdonosoktól a szövetkezet közös használatába kerültek. Tehát egyértelműen előtérbe he­lyezték a kárpótlásra jogosultak érdekeit a szövetkezet általános ér­dekeivel szemben, mivel a több te­lepülésen gazdálkodó szövetkezet részére a törvény sem teszi lehető­vé a kárpótlási földek egy település területén történő kijelölését, ha­nem azt a települést jelöli meg az árverési föld kijelölésére, amelyik területhez tartozott a termőföld az elvételkor. A jogalkotók azonban nem áll­tak meg pusztán annál a szabály­nál, hogy a település azonosságát írja elő; hanem ennél szigorúbb mércét alkalmaztak, a településen belül is meghatározták a kijelölt föld fekvését. Ismét az elvételkori állapot az irányadó, elsősorban erre kell törekedni. Ez az előírás vonatkozik egyéb­ként az úgynevezett tagi földek kije­lölésére is; így mind a szövetkezeti parasztság, mind a kárpótlásra jo­gosultak részére biztosított a lehe­tőség, hogy egykori földtulajdonu­kat ismét megszerezhessék. Természetesen ennek az elvnek a mindenáron való keresztülvitele egyrészt lehetetlen, másrészt ellen­kezne a korszerű gazdálkodás kö­vetelményeivel. Irányadó az elvételkori állapot Az elmúlt 50 év alatt egy Szolnok megye nagyságú területet vontak ki a mezőgazdasági termelésből; így ér­telemszerűen azoknak, akiknek a földjét jelenleg nem mezőgazdasági termelésre használják, árverésre sem lehet kijelölni a volt tulajdonukat. A korábbi birtokszerkezet a mai felfogás szerint igen elavult volt, a sok törpe- és kisbirtok a jelenlegi gazdasági viszonyok között életkép­telennek bizonyulna. A kárpótlási törvény megalkotá­sa során ezen két indok is igen nagy nyomatékkai esett latba a reprivati­záció ellen. Nem volt cél az elavult birtokszerkezet visszaállítása, illetve a korszerű mezőgazdálkodást bizto­sító lehetőségek megsemmisítése. Ezért a fő elv mellett úgynevezett segédelveket is figyelembe kell venni a kijelölés során; így biztosítva nem­csak a leendő termőföld-tulajdono­sok gazdálkodási lehetőségeit, ha­nem az árverések befejezése után megmaradt földeken, illetve a tagi tulajdonban levő földeken az új tí­pusú szövetkezetek, valamint a kilé­pett tagok gazdasági tevékenységé­nek folytatását is. Ezért az egyes földalapokon (ta­gi földek, kárpótlási földek, szö­vetkezeti földalap, állami földek), illetőleg a szövetkezet által ki nem jelölt földeken belül az azonos mű­velési ágú területek mennyisége arányaiban meg kell hogy felelje­nek egymásnak. Ezzel a rendelkezéssel biztosítha­tó, hogy a földkijelölés során ne lehessen visszaélni a művelési ágak aránytalan megpszlásával a termő­földek között. így nem fordulhat elő, hogy egy szövetkezet például tagi földekként szőlő- és gyümölcs­művelési ágú földeket jelöljön ki kárpótlási földként, viszont, bár megfelelő aranykorona-értékben, de csak legelő művelési ágú földet. Alapelv az arányosság is Az arányosságot kell alapul ven­ni abban az esetben is, ha egy szö­vetkezetnek több településen van földje. Ez esetben a kijelölt termő­földekből az érintett települések az aranykorona-érték arányában ré­szesednek. Valójában először fel kell állítani az egyes településekhez tartozó földek aranykorona-rtéké- nek arányát, és ezt az arányszámot kell alkalmazni azt követően, hogy megállapítják az árverésre kijelölt földek összesített aranykorona­értékét. Ezt az összesített aranyko­rona-értéket kell településenként felosztani, méghozzá az előbbi módszer által meghatározott arányszám birtokában. Ezzel előzhető megminden olyan törekvés, mely indokolatlan meg­különböztetést eredményezne több település között. A kárpótlási törvény alkotta meg az úgynevezett aranykorona-érték­ben ki nem fejezett értéknövekedés fogalmát. Ilyen beruházás alatt a jogalkotó csak a termőföld haszno­sítását és védelmét szolgáló, s a ter­mőföld értékét növelő meliorációs, öntözési és útépítési költségnek az állami támogatással és az amortizá­lódott hányaddal csökkentett érté­két érti, melyet az árverési vevő kö­teles megtéríteni az eladó részére. A kijelölési szabályok megfogal­mazása során reális lehetőségként merült föl annak veszélye, hogy el­sősorban olyan földeket jelölnek ki árverésre, melyek esetében igen je­lentős az aranykorona-értékben ki nem fejezett értéknövekedés, ezért ez riasztóan hatna az árverezőkre, hisz ezeket — mégha állami támo­gatással és amortizálódott hányad­dal csökkentve is, de meg kell téríte­ni a szövetkezet részére. Ezért az aranykorona-értékben ki nem fejezett értéknövekedést tar­talmazó termőföldeknek a kijelölt földek között arányosan kell elosz­taniuk. A 15. szakasz e) pontjában meg­fogalmazott ismérv megint egy so­kak által hangoztatott félelmet osz­lat el. Ugyanis a kárpótlási földek kijelölése során a település belterü­letéhez közel álló, illetve ahhoz csatlakozó földeket is ki kell jelölni. Ezzel elejét lehet venni annak az alaptalan aggálynak, hogy a szö­vetkezet csak a távol eső földeket adja a kárpótlásrajogosultaknak, a belterülethez közeli és ezáltal érté­kes földeket viszont megtartja ma­gának. A fenti szabály beiktatásával vé­leményünk szerint ezen aggályt si­került eloszlatni. Az eddig felsorolt kritériumok elsősorban az arányosságot tartot­ták szem előtt; s ily módon biztosí­tották a kijelölés során a kárpótlás­ra j ogosultak érdekeinek szem előtt tartását. Ez azonban önmagában kevés lenne, mivel az így kijelölt föl­deken feltehetően nem lehetne a mai kor igényeinek megfelelő mó­don gazdálkodni, illetve nagy való­színűséggel megjósolható: ez eset­ben tönkremennének azok a termő­földek értékét növelő beruházások, melyek nagyban hozzájárultak a magyar mezőgazdaság világhírű eredményeihez. Az okszerű gazdálkodás biztosí­tása végett írja elő a törvény, hogy a kijelölés során törekedni kell ar­ra: az erdő és legelő művelési ágú termőföld lehetőleg egy tagban maradjon; továbbra is fenn kell tartani a talajvédelmi feladatot el­látó, a meliorációs és öntözési léte­sítményekkel berendezett terület működőképességét, illetőleg a ta­lajvédelmi követelménynek megfe­lelő földhasznosítást; valamint mindazon termőföldeknek az ok­szerű gazdálkodás követelményei­nek megfelelő hasznosítását, me­lyeken gazdasági épület vagy gaz­dasági központ áll. A modem kor követelményei­nek megfelelően megjelenik a kije­lölés Során a természetvédelem el­ve is. Nem hagyható figyelmen kí­vül az a szomorú tény: az eltelt időszak alatt a természeti ritkasá­gokban gazdag magyar táj hatal­mas veszteségeket szenvedett. Fe­lelősek vagyunk az utókornak; de felelősek vagyunk magunknak is a természeti kincsek megóvásáért. Környezetünk védelme társadalmi összefogást igényel; e körben a nemzet érdekeit kell elsősorban fi­gyelembe venni. Amiből nem lesz földalap Ilyen elvi megfontolások miatt tartalmazza az átmeneti törvény, hogy a lakott tanyákhoz tartozó termőföldek kivételével, melyek kijelöléséhez is a természetvédelmi hatóság hozzájárulása szükséges, nemzeti park területe, nemzetközi egyezmény hatálya alá tartozó és a fokozottan védett terület, továbbá a — szőlő-, gyümölcs-, szántó-, kertművelési ágba tartozó termő­föld kivételével (melyek kijelölésé­hez is a természetvédelmi hatóság engedélye szükséges) — egyéb vé­dett terület a földalapokba ne ke­rüljön bele. Ügy tűnt azonban, nem elég a jelenleg már védett területek meg­óvása iránt gondoskodni, hanem előre tekintve, a védelemre terve­zett területekre is ki kell terjeszteni a fenti szabályt. Ezért rögzítették: a védelemre tervezett területen a nyilvántartásba vett és a védetté nyilvánítást előkészítő eljárás alá vont területeket kell érteni. A kárpótlási földek kijelölése te­kintetében szűkítő szabályt állít föl a 15. paragrafus 2. bekezdése, mely kimondja: nem jelölhető ki kárpót­lási földként az a föld, amely a kijelölés időpontjában is személyi használatban vagy tartós földhasz­nálatban van. Személyi használatba a 45/1968. (XII. 6.) korm. sz. r. alapján kerül­tek a termőföldek, míg a tartós földhasználatról a 27/1987. (VII. 30.) MT sz. r. rendelkezik. Az eddig leírtakból is kitűnik: a földkijelölés szabályait igen apró­lékosan dolgozta ki a jogalkotó; igyekezett előrelátni mindazon eseteket, melyek lehetővé tennék a kárpótlásra jogosultak érdekeinek kijátszását, s törekedett olyan sza­bályok beiktatására, melyek gátat szabnak az ilyen törekvéseknek .- (MTI-Press) TALLÓZÓ A mezőgazdaságnak hitelekre van szüksége Épül a vidék bankja Antall József miniszterelnök kor­szerű, a mezőgazdaság támogatását szolgáló hitelbankrendszer kiépíté­sével bízta meg Bethlen Istvánt, aki a magyar mezőgazdaság lehetősé­geiről, jelenlegi problémáiról és a tervezett „vidék bankja” szerepéről nyilatkozott az Új Magyarország­nak. — Hogyan fog ez működni, mi­lyen lesz a felépítése? — A vidék bankja állami többsé­gű részesedéssel rendelkező pénz­intézet kell, hogy legyen. Fontos, hogy ez a pénzintézet az ország egé­szét átfogó hálózatra épüljön fel. Erre a szerepre igen alkalmasak len­nének a takarékszövetkezetek. Se­gítségükkel megoldható lenne egy tanácsadói hálózat kiépítése is. Nem biztos azonban, hogy a taka­rékszövetkezetek vállalják ezt a fel­adatot, mert ezzel elveszítenék eddi­gi függetlenségüket. Amennyiben a takarékszövetkezetek nem óhajta­nának szerepet vállalni ebben a munkában, akkor külön hálózatot kell kiépíteni e célra, s az költsége­sebb lesz. — Lehet-e arra számítani, hogy ezek a bankok egy idő után állami támogatás nélkül is tudnak és szán­dékoznak majd működni? — Minden országban az állam szubvencionálja valamilyen formá­ban a mezőgazdaságot. Kizártnak tartom, hogy Magyarország olyan mezőgazdasági bankrendszert tud­na létrehozni, amely képes lenne állami támogatás nélkül hosszú tá­von eredményesen működni. A me­zőgazdaságnak minden országban létre kell hoznia azt az élelmiszerbá­zist, amely mindenkor képes a ha­zai lakosságot ellátni. A magyar gazdaságban ennek még hangsú­lyosabb a szerepe, feladata, hiszen a mezőgazdaság nagymértékben já­rulhat hozzá a magyar gazdaság fellendüléséhez és megfelelő támo­gatás esetében esélyünk van arra is, hogy versenyképesek legyünk a vi­lágpiacon. — Honnan számíthatunk segít­ségre? —A hálózat kiépítésével kapcso­latos képzési és továbbképzési kia­dásaink fedezésére a Phare Prog­ram majdnem 500 millió forintot biztosít. A Világbanktól akár 100 millió dolláros nagyságrendű támo­gatást is remélhetünk. Ezen túlme­nően a hozzánk tradícióiban és me­zőgazdasági struktúrájukban is na­gyon közel álló országok bankjai, mint például az osztrák Raiffeisen­bank, a német Deutsche Genos­senschaftsbank és a holland Rabo Bank volnának készek segíteni. — Hogyan lehet elérni azt, hogy • Bethlen István később kevesebb támogatás is ele­gendő legyen? — Az intézményrendszer két rész­ből fog állni. Az egyik rész a szoro­san vett termelés érdekében kedvező kamatú hiteleket folyósítana a ter­melőknek, másik része pedig a me­zőgazdasági termelésre épülő ipar­nak és kereskedelemnek adna hitele­ket a kereskedelmi bankokhoz ha­sonló feltételekkel. Az e tevékeny­ségből származó nyereséget vissza lehet forgatni a szorosan vett terme­lés alacsony kamatú hiteleinek fi­nanszírozására. Fedezet nélkül azonban semmiféle hitelt nem lehet nyújtani, ezért újra életre kell kelteni a jelzálog intézményét. A jelzálog- rendszer keretében a föld maga válik a fölvett hitel fedezetévé. — Milyen szerepet fognak betölte­ni ebben a folyamatban a gazdakör rök ? — A vidék bankja nem csupán hitelintézet, aktív tanácsadói tevé­kenységet is kell folytatni, szakem­bereket, tanácsadókat kell majd fog­lalkoztatni. Ezzel kapcsolatosan szá­mítunk a gazdakörökre. Igen nagy örömömre szolgál, hogy Kozma Huba képviselőtársam, a gazdakö­rök vezetője nemcsak egyik legaktí­vabb sürgetője a vidék bankja létre­hozásának, hanem a gazdakörök tá­mogatását az előbb említett tevé­kenységeknél is kilátásba helyezte. — Mi a véleménye a Tárgyán Jó­zsef által ígért kisgazdabankról? — Az a gazdabank-elképzelés a problémának csak az egyik részét oldaná meg — ezt is lényegesen drá­gábban, mint a vidék bankja, mivel a nyereségesen működtethető, keres­kedelmi banki orientációjú intézet ebből a tervből hiányzik. Ezzel szemben mi a mezőgazdaságra épü­lő ipar és kereskedelem hitelellátásá­nak megoldását is tervbe vettük. (Új Magyarország) Miért késik az agrárrendtartási törvény? Márciusban kellett volna a Tisztelt Ház elé kerülnie az agrárrendtartási törvénytervezetnek. Kérdésünkre Gár- dosi Péter, a Földművelésügyi Minisz­térium agrárrendtartási főosztályáról elmondta: a kormány február 6-ai ülé­sén csak úgy fogadta el a törvényterve­zetet, ha a képviselők tájékoztatására a minisztérium kidolgoz néhány, a gya­korlati megvalósítást is bemutató mi­niszteri rendeletet. Ez a késés oka, de ennek ellenére remélik, hogy a parla­ment májusban napirendre tűzi a tör­vénytervezet vitáját. — Mennyiben befolyásolja a törvény megléte, illetve hiánya a piacgazdasági vi­szonyok kialakulását az agrárágazatban ? — A törvény sürgető szükséglete a piacgazdaságnak, és máris késésben van. Igaz, ahhoz, hogy az egész agrár­piac szabályozását átfogja, még hosszú évekre lesz szükség. Az Európai Kö­zösség agrárszabályozása 40 év óta for­málódik, alakul és most mégis kiderült, hogy újabb lényeges átalakításra szo­rul. Nekünk ezzel szemben egy évünk van arra, hogy törvényünk legyen, és miniszteri rendeletek sora szülessen meg folyamatosan, a törvény szerint az egyes konkrét termékpályák szabályo­zására. — Mit szabályoz a törvény? — A törvény kerettörvény, ami az átfogó szabályozás eszközeit határozza meg, az egyes termékek szabályozását pedig miniszteri rendeletek oldják meg. A jobb megértés kedvéért, a minisztéri­um kidolgozott néhány példaértékű rendelettervezetet. Ezek közül az egyik a terméktanácsok alakulásának és mű­ködésének feltételeit rögzíti, míg egy másik azokkal a termékekkel foglalko­zik, amelyek közvetlen piaci szabályo­zás alá kerülnek az agrárrendtartás sze­rint. Az ilyen termékek esetén — az EK gyakorlatához hasonlóan — minden évben meghatározzák a termesztendő mennyiséget és a garantált árat. — Hogyan működnek a terméktaná­csok a törvénytervezet szerint? — A törvény ugyan még nem szüle­tett meg, de számos terméktanács már létrejött és működik. A terméktaná­csokhoz hasonló egyesületek és szerve­zetek pedig idáig voltak. Ezek a ter­mesztő érdekvédelmét igyekeztek ellát­ni, sikertelenül. A mostani terméktaná­csok alakításánál éppen ezért, már nemcsak a termesztők védelmét tűzték ki,célul, hanem az egész vertikum sza­bályozását: termelést, feldolgozást, ke­reskedelmet igyekeznek átfogni az ér­dekeik egyeztetésében. Ennek köszön­hetően a jövőben megszűnhet az a ha­gyományos gyakorlat, hogy mindenki annyit és azt termeszt, amennyit gon­dol, eladni viszont csak alacsony áron, nehézkesen tud. A terméktanácsok meghatározzák a mennyiséget, bizto­sítják annak értékesítését, szaktanácsot adnak, esetleg szaporítóanyagot is biz­tosítanak. így megnő mind a termelési, mind az ellátási biztonság. — Mennyi az agrártermékek idei tá­mogatásának összege? — A költségvetés idén 30 millfárd forintot biztosít agrártámogatásra. Az összeg tavaly is ennyi volt, de voltak olyan évek is, amikor 60-80 milliárd forintot is elért. Ekkora támogatás napjainkban is elkelne. A pénzt az ag­rárrendtartás szabályai szerint lehetne elosztani exporttámogatásokra és a belföldi piac egyensúlyának fenntartá­sára. A szűkös anyagi helyzet miatt az a termék kaphat csak támogatást, ame­lyikre tényleges piaci igény van. Az EK országaiban nagyobb mértékben támo­gatják az agráripari termékeket mint másutt. A magyar termékek mégis ver­senyképesek maradhatnak a nyugati piacokon ökológiai és ökonómiai hely­zeti előnyük miatt. Nálunk még mindig olcsóbb a föld, az energia, a munkaerő és a szaporítóanyag is. — toldy —

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom