Petőfi Népe, 1992. május (47. évfolyam, 103-127. szám)

1992-05-12 / 111. szám

PÉNZ, VÁLLALKOZÁS, PIAC 1992. május 12., 5. oldal kezdőknek és profiknak A PN-KALAUZ VENDÉGE Tiszaalpári kosárfonó Az ártéren zöldellő füzesek — valaha régen — ingyen kínálták az anyagot, hajlékony vesszejüket. Ez lehetett az elsőszámú oka an­nak, hogy Tiszaalpáron sokak által gyakorolt mesterség lett a kosár­fonás. A századforduló táján, sőt még a két vi­lágháború között is, ja­varészt göngyöleg gya­nánt használták a vesz- szőtermékeket; mosta­nában a karon hordo­zott bevásárlókosarak mellett fűzvesszőből ké­szített lakásdíszekkel, sőt ágyakkal is talál­kozhatunk. Alpáron az utóbbi ötven évben ez a szakmának el nem ismert tevékenység jelentette - szövetkezeti, vállalati ke­retek közt — az egyetlen nem mezőgazdasági ke­reseti lehetőséget. Az utóbbi évtizedben a ko­sárfonók zöme kisiparos lett, illetve vállalkozó. — Én csak két éve szántam rá magam, hogy búcsút mondjak a házi­ipari szövetkezetnek és kiváltsam a vállalkozói igazolványt — meséli Bo­ros Béla, miközben fürge kézzel fonja a kaspadján készülő munkadarabot. Kis műhelyében, amely házuk udvarán, a mellék- épületben van, vele dol­gozik felesége, Marika is. • Boros Béla a lugasban szárítja a lakkozott kosarakat. — Mikor tanulta meg a kosárfonást? — kérdezem az ötvennégy éves férfitól, ooi— Beleszülettem ebbe a munkába, a szüleim is ezzel foglalkoztak. Nem tu­dom, hány éves voltam, amikor az első kosarat megcsináltam, de még elég ki­csi. Aztán amikor tizennégy éves ko­romban kimaradtam az iskolából, mint a felnőttek, elkezdtem darabbérben fonni a zöld kosarakat, magyar gara- bolyokat. Akkor ezek voltak kelendő­ek. — Ez a szakma úgy öröklődött? ur-TT Igen, nem kellett szakmunkásképr zőbe járni. Az én gyerekkoromban in­nen a faluból még csak nagyon kevesen jutottak el valahová városba ipari ta­nulónak. Nekem egyedül ez a lehetősé­gem volt. Amikor később megnősül­tem, a feleségem beállt mellém a szö­vetkezetbe és ő is megtanulta a kosár­fonást. — Olyan könnyű? — Kell ehhez érzék, nem is kevés. Hiszen a kosarak formáját kézzel ad- jitk meg, és mostanában már nagyon sokféle termék, nagyon sokféle válto­zatban kerül ki a kezünkből. Ahogy a piac kívánja. — Ki veszi meg az árut? — Visszajárnak a kereskedők hoz­zánk Szombathelyről, Pilisről, Sárvár­ról, Budapestről, Pécsről és még több helyről. — Jelen pillanatban hányféle kosaruk van? — Körülbelül húszféle. Egy- és több­cserepes virágtartók, mézes-, ruhás-, babás- és sokféle, díszes fonatú, karon hordott kosár. Mi általában belakkoz­zuk a portékát, úgy adjuk el, de akad olyan kereskedő, aki a továbbadás előtt otthon festi a kosarakat fehérre, barnára, rózsaszínűre. — Regen héjas, zöld vesszőből készí­tették a kosarakat? — Igen, de azok altatóban gazdaság­ban használatos kosarak voltak. Vi­szont most már én például kizárólag fehér vesszőből dolgozok, amelynek a héját lehúzták. Ha valaki például tyúk­ültetőt kér, azt is csak ilyenből fonom meg. — Honnét szerzi be az anyagot? — A helybeli háziipari szövetkezet­nek, ahol évtizedeket dolgoztam, van­nak telepített területei, onnan vásáro­lom. Békében váltunk el egymástól, szívesen adnak nekem is, mint mások­nak, a vesszejükből. — Miért léptek ki a szövetkezetből? — Sajnos, a szövetkezet a rengeteg teher miatt nem tudta igazán megfizet­ni azt a munkát, amit mi hozzáteszünk a vesszőhöz, hogy kosár legyen belőle. Láttuk, hogy akik bátrabbak voltak, és már akkor, tíz-tizenöt éve, a kosárex­port visszaesése idején önállósodtak, jól boldogulnak. Az az igazság, hogy ezt a munkát sohase fizették meg ren­desen, az apámék idejében, a két világ­háború közt, és később Sem. Most ta­lán, hogy divatjuk van az olyan termé­szetes anyagoknak is, mint a fűzvessző jobban lehet keresni. De csak vállalko- , zóként, u saját .ángyén" -műhelyben; „ingyen” fűtés és villany mellett. — Az adó, a társadalombiztosítás? — Természetesen ezek alól mi sem vagyunk mentesek, a társadalombizto­sítási járulékom ezerkétszázról több mint négyezer forintra emelkedett. Pár szót beszélünk meg a családról; asszonylányuk, Marika, utolsó vizsgáit teszi le a jogi egyetemen, húga, Beáta pedig szintén most végez a kereskedel­miben. Aztán Boros Béla, az ügyes ke­zű tiszaalpári kosárfonó mcgncdvcsíti a félig kész kosár vesszőszálait — ha kiszárad, a fűzvessző megmerevedik és hajlításkor eltörik — és folytatja a fo­nást, ahol a kedvemért abbahagyta. — a. tóth — FÉLEGYHÁZI EGYPERCES Reggeli a számítógépben Gál Miklós tavaly Kiskunfélegyházán egy régi-új vállalkozásba kezdett: tejet, ke­nyeret és péksüteményt szállít reggelente a megrendelőinek. Napi 3-5 forintot kér ezért, meg a zacskó árát. Az ötlet csak félig a sajátja — a megvalósítás viszont teljes egészében az... — Kiskunmajsáról jöttünk át Félegy­házára, amikor ott már szinte teljesen be­szűkültek a munkalehetőségek. Először a rendelőintézet büféjét vezettem, de már ekkor is gondoltam arra, hogy üveges tejet kellene kihordani a lakásokhoz. Régeb­ben, úgy tudom, sokan csinálták ezt. Ami­kor viszont nekiláttam a tervem megvaló­sításának, bizony rengeteg akadályba üt­köztem. Kiderült például, hogy még a konyhai csapunkból folyó vizet is be kelle­ne vizsgáltatni, mert nem biztos, hogy al­kalmas a tejes üvegek mosogatására. Más irányban kellett tehát próbálkozni. Egy bérelt Daciával kezdtük a vállalko­zásunkat, az első vevőink pedig a baráta­ink és azok ismerősei voltak. A kedvező fogadtatás hatására aztán egyre bővítet­tük a kört. A megrendelőkről ma már számítógépes nyilvántartást vezetünk, így a napi árumennyiség elosztása is és az adminisztráció is sokkal egyszerűbbé vált. Családi házunkat egy lakótelepi pa­nelra cseréltük, hogy a vállalkozáshoz szükséges anyagi fedezetet biztosítani tudjuk. Ennek egy éve, és közben bi­zony volt olyan időszak, amikor nyere­ségről szó sem volt, inkább csak annak A General Motors európai vállala­ta, az Adam Opel AG, amely a szent­gotthárdi összeszerelő üzemnek is társtulajdonosa is, öt év alatt 6 ezer fővel kívánja csökkenteni a 31 ezer fos adminisztratív- és fizikai állo­• Kilincsen a reggeli örültünk, hogy egyáltalán talpon tud­tunk maradni. Azóta persze egy kicsit megerősödtünk, de azt tudomásul kell venni, hogy ebből a vállalkozásból iga­zán meggazdagodni nem lehet. Az em­berek azonban nagyon elfoglaltak, és sokat dolgoznak — ha pedig majd meg is tudják fizetni a kényelmet, biztosan nekem is könnyebb lesz majd... S. E. mányt a rüsselsheimi gyárban, amely otthont ad a konszern főhadiszállásá­nak is. A vállalat indoklása szerint azért van szükség a leépítésre, hogy a gyár sikeresebben vehesse fel a ver­senyt a konkurenciával. Szövetkező kertbarátok Az ország egyik legszélesebb bázisú, tömeges szerveződése a kertbarát- és mezőgazdasági kistermelői mozgalom. Tömegbázisa a kertes házban lakó 1,5 millió, a hétvégi és zártkertben termelő közel 1 millió, valamint kisáruterme- léssel foglalkozó 1,4 millió család. Utóbbiaknak egyre jelentősebb hánya­da válik napjainkban önálló vállalko­zóvá. — A Kertbarátok és Kistermelők Or­szágos Szövetsége (KKOSZ) ennek a széles, sokszínű kistermelői rétegnek milyen területeken tud segíteni ? kér­deztük dr. Merényi Károly főtitkárt. — A kistermelők nemzetgazdasági­lag is igen jelentős termelői tevékenysé­géhez, földszeretetéhez, a magántulaj­don ápolásához igyekszünk segítséget nyújtani. — A szövetség mit tekint kiemelt fel­adatának ? — Ismerve a mezőgazdasági szövet­kezetek, állami gazdaságok jelenlegi stagnáló és lassú átalakulásban lévő helyzetét, a kistermelésre fokozott sze­rep vár. Csak akkor remélhetünk zök­kenőmentes élelmiszerellátást a közeli években, ha a kistermelők és egyéni vállalkozók termelési kedvét és értéke­sítési feltételeit biztosítjuk. Ennek elő­segítése ma kiemelt feladatunk. Most elsősorban a szakmai oktatási, termesztéstechnikai kereskedelmi és ér­dekképviseleti feladatok ellátásában betöltött szerepünk növekszik meg. — A ketbarátmozgalom sok vihart megélt, de jól bevált hármas jelszava a „Kertészkedj, művelődj, barátkozz!” Ma még ez a sorrendiség aktuális, mi­vel a fő hangsúly most vitán felül az elsőn, vagyis a termelésben van. Leg­főbb teendőnk ezt tartalommal megtöl­teni. M. É. HOGY CSÖKKENJEN A DEFICIT A költségvetés vészkijárata Korai még azon vitatkozni, hogy a költségvetés első negyedévi 46—48 milliárd forintos hiánya aggasztó-e vagy sem. Nem tagad­ható azonban, hogy baljós jel ez, ami előrevetíti az árnyékát számos szakértő véleményének: nem tart­ható az év végére tervezett deficit. Akkor pedig megismétlődik az, ami 1991-ben történt, és mielőbb fel kell készülni esetleg akár a tava­lyit elérő (meghaladó?) hiányra is - véli a Tőzsde Kurír szakírója. A kérdés tehát ez: ebben a hely­zetben mit tehet a pénzügyi kor­mányzat, amelynek mozgástere meglehetősen korlátozott. A kia­dások mérséklésére ugyanis nincs remény. Az Országgyűlés által jó­váhagyott költségvetés amúgy is szűkös kereteket szabott meg, és senkitől sem várható, hogy továb­bi önmérsékletet tanúsítson. A be­vételeket kellene növelni. Ezért ke­resi a pénzügyi kormányzat a kis- és nagykapukat: emeli a benziná­rakat, bevezeti a súlyadót, ahol tudja, szorítja az adóprést, tovább terheli a vállalkozókat és a lakos­ságot. Az ilyen és hasonló intézke­dések azonban egyáltalán nem biz­tos, hogy érdemben növelni fogják az állami bevételeket. Ha pedig így van,-az a kérdés: vajon hogyan és miből fedezhető a költségvetési deficit? A válasz egy­szerűnek látszik, és a pénzügymi­niszter — szokása szerint — opti­mista: a belső megtakarításokból. Ezt lehevőté teszi a költségvetési törvény is, amely előírja: a pénzpi­acon felvett hitelek adhatnak fede­zetet a hiányra. így az eredeti elgondolás szerint mintegy hetvenmilliárd forintot kellene „átterelni” a lakossági és vállalati megtakarításokból a költ­ségvetésbe, nagyrészt újabb kincs­tárjegyek és államkötvények kibo­csátásával, amelyeket az MNB vá­sárolna meg és adna tovább a ke­reskedelmi bankoknak. E megoldás azonban hátrá­nyokkal is jár. Az egyik az, hogy a pénzpiaci finanszírozás nem ol­csó dolog, az adósságszolgálat és a kamatfizetés rövid és hosszabb tá­von tovább terheli az államháztar­tást. A másik pedig, hogy az ily mó­don lekötött pénz nem kerül be a gazdasági élet vérkeringésébe, ugyanakkor ösztönözheti az inflá­ciót, ezzel pedig hátrányosan befo­lyásolhatja a kamatlábakat. De van még egy vészkijárat a kormányzat számára. Ez pedig a költségvetés részbeni finanszírozá­sa privatizációs bevételekből. El­gondolkodtató, hogy miközben az államháztartás parlament által jó­váhagyott bevételei között az év egészére húszmilliárd forint szere­pel ebből a forrásból, eddig csupán februárban már tízmilliárd privati­zációs bevétel gazdagította a költ­ségvetést. Ma még nem tudható, hogy az év folyamán mennyi is lesz a privatizációs bevétel, s ezt mire fordítják, az viszont bizonyos, hogy ennek jó részét hasznosabb volna visszaforgatni a gazdaságba. Persze alapvetően igaza van Bőd Péter Ákosnak, aki egy interjúban nemrég kifejtette: „Sok minden függ a gazdaság reálteljesítményé­től, ha valóban bekövetkezik bizo­nyos területeken a stabilizálódás, másutt pedig az enyhe növekedés, akkor ez az esztendő végéig jöve­delemtermelésben, adófizetésben is megnyilvánul". És tegyük hozzá: akkor a költségvetés gondjai is ki­sebbek lesznek. Ha már most ez mégsem követ­kezik be, és a hiány számottevően meghaladja az előirányzatot, a pénzügyi kormányzat lassan ki­fogy azokból az eszközökből, amelyeket a bajok elhárítására al­kalmazni tud. Az árak központi kezdeményezéssel már alig emelhe­tők, korlátái vannak az állampapí­rok kibocsátásának is. Valamiféle pótköltségvetés parlamenti előter­jesztésétől pedig a kormány —jog­gal — úgy fél, mint az ördög a tömjénfüsttöl, túl azon. hogy ez sem volna gyógyír a bajra. Mivel pedig a deficit mértéke nem a kor­mány — vagy a pénzintézetek — privát ügye, hanem következmé­nyeit tekintve minden állampolgá­ré, helyes volna a kincstári opti­mizmust féretéve már most kidol­gozni a megfelelő megoldás lehet­séges alternativáit. K. D. IQOÜOnOOOOCJOOOOOOl IO Q QQOÜQQUQ'jQC-----­]!2Ö^l^Ö%1Í4Ö%|f&Ö%ll60%||70%ir8Ö%1[9Ö%1[ÖÖ%| Budapest ***** lOOV lOOO ICIOOL ioooQ> IOOOOU IOOOOO OOOOOL GOGÜOOQ, * » oooooorA 'WwXw oooooooa OOQDOOOOh ooooooüoa\ 'k-k'k oooooaoooos ooooooooooK oaooooooooo OOOOOOOÜOQQ., OOL'OOOOGOOOOl OOOOOOOOOOOCK-. OOr.OOOOGQCOOOI cu. ooooooonc.oao' ku.Quaatiijüouou.QQi nov GÓC, OCiGl oaorű croo ocionc or.aooo\ oüoooot 1 OGOCOOOCV OÜOOOOOOi . . . ooooococcís ★★★ oooooooooa QCOODOOOOOh . OOOOOOOOGOCV. 000000000000 '"' ™ OOOOOOOOOCCGj. . OOOOOOOOOCOÜÓVA Balaton-part ★ ir'k'k A szállodák szoba­kihasználtsága 1992 , január - február □ Az ország összesen ★ ★★★★ OOGOOOOv 1 t i i corocooli ARAK OOüCOOOu oooüoooooä. oooooooaooa. . . oaooooooaooV A'X OOOOf’COOOOOCX OOOOOOOGOOOOO OOOOOOOOOQOOOV -X- oooaoooooooooú./' OOOC)OOGOOOOGOO\ lOQOOQOOOQOOOOOOv GOOOGCOOGOOOOGoiV GoooacorjuooGonoiA lOCGoaooocjrioOGí __ < nooooGC.'Cooaoooooi 10000000000001)0001 OOÜOOOOC.OOOOOOOOI oooooooooaociooooi lOOOtiOOOCGGOOOGUOi ooaoooooGGocuaoo' ooooooooooooouoot uooooooooooooooot lOUOOOOOOCOUOOO--­• \ híguló május 7-ci számából. Szerkeszti: A. Tóth Sándor r Brit—amerikai ^ videofon A British Telecom és az amerikai IBM olyan Videotont fejlesztett ki. amellyel a kapcsolatba lépők hall­ják és mint neve is sejteti látják egymást, s tudnak együtt is dolgozni személyi számítógépeik­kel. Az asztali videofon a személyi számitógép mellett egy kis kamerá­ból és egy videodekóderből áll, utóbbi alakítja át a jeleket digitá­lissá. Mindemellett szükség van egy különleges kumpulerprogram- ra is, s egy PC-kártyára. Á készülé­ket Nagy-Britanniában fejlesztet­ték ki. s Nyugat-Európában. ahol a digitális vonalak már eléggé kié­püllek. várhatóan 1992 vége felé debütál az új elektronikai kommu­nikációs rendszer. Román cégek devizaszámlái A Román Nemzeti Bank beje­lentette, hogy ezentúl engedélyezi a helyi vállalatok számára kemény­valutában jegyzett devizaszámlák nyitását. Á pénzintézet a helyi pénzbe, a lejbe vetett bizalom erő­sítésének eszközét látja intézkedé­sében. Japán biztonsági program Japán szakértőkből álló küldött­ség indul május végén Kelet-Euró­pába és a volt Szovjetunió országaiba, hogy előkészítse az idén beinduló japán atomenergeti­kai oktatási programot. A japán kormány a következő tíz évben mintegy ezer kelet-európai szakér­tőt hív meg Japánba egy héttől egy hónapig terjedő képzési program­ra. A tanfolyamokon a japánok főképp az erőmüvek biztonságá­val, karbantartásával kapcsolatos ismereteket kívánják megosztani a vendégekkel. Közös piaci autóárak Az Éurópai Közösségek Bizott­sága sürgette az autógyártókat, hogy egységes árakat állapítsanak meg a Közös Piac területén, mivel egy felmerésből kiderült: ugyanazt a gépkocsitípust tagállamonként igencsak különböző áron vesztege­tik az autószalonok kirakatában. I A bizottság követeli az autógyár­tóktól, hogy rendszeresen tegyék közzé a közös piaci árusításra vo­natkozó árlistáikat. A jelenlegi sza­bályok szerint IX százaléknál ki­sebbnek kell lennie az árkülönbö­zetnek, valójában viszont 37-55 szá­zalékos differencia is mutatkozik. Bush bejelentése Bush, amerikai elnök, felfüg­gesztette a kereskedelem korláto­zását hat volt szovjet köztársaság­gal szemben, s bejelentette, hogy mielőbb rájuk is kiterjesztik majd a legnagyobb kedvezményt tu­datta a Reuter. Az Olivetti nagy üzlete A McDonald's hamburger ét­kezde-hálózat 8800 amerikai árusí­tóhelyét Olivetti-számítógépek 1 szerelik föl. Erről írtak alá nu il lapodást a Torino melletti Ivrea- ban, az Olivetti központjában. A szerződés értéke 300 millió dol­lár (375 milliárd líra), a legna­gyobb, amit eddig az Olivetti az Egyesült Államokban kötött, s egyike az. Olivetti eddigi legna­gyobb üzletkötéseinek. Háborús költségek Gyakorlatilag a teljes beígéri összeget lerótták már Washington­nak az Öböl-háborúban vele szö­vetséges nyugati és Perzsa-öböl- menti országok, így a 61 milliárd dolláros összköltségből még fönn­maradó 7,3 milliárdot már az ame­rikai adófizetőknek kell megtéríte­niük közölte a washingtoni vé­delmi minisztérium. A szövetsége­sek összesen 53,7 milliárd dollárt fizettek nagyrészt készpénz formá­jában, hogy hozzájáruljanak az Egyesült Államok háborús költsé­geihez. A legnagyobb hozzájárulok Szaúd-Arábia (16,8 milliárd dol­lár), Kuvait (16 milliárd), Japán (10 milliárd), Németország (6.5 milliárd) és az Egyesült Arab (4,1 milliárd) voltak. V Emírségek Létszámleépítés Rüsselsheimben

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom