Petőfi Népe, 1992. április (47. évfolyam, 78-102. szám)
1992-04-09 / 85. szám
/ ANYAKÖNYVI HÍREK KECSKEMÉT Születtek (1992.,március 26. és április 2. között): Váradi Ádám (anyja neve: T ú- ri Zsuzsanna), Dabi Viktor (Fekete Piroska), Fricz Agnes (Görbe Agnes), So- modi Nikolett Erika (Molnár Erika), Kovács Réka Virgínia (Botos Erika), Kiss Luca (Szalai Julianna), Virág Szandra (Dunai Adrien), Baranyi Anett Szabina (Oláh Katalin), Sutus Petra (Marosi Anita). Takács Nikolett (Dömötör Éva), Takács Tamás (Dömötör Éva). Fekete Bence László (dr. Kristofó- ri Flelga). Bene Gergő (Pap Gabriella), Nagy Sándor (Firdélyi Sarolta), Pataki József (Tóth Ilona), Kapuvári Andrea (Bimbó Andrea). Tormási Evelin (Ele- fánti Katalin). Pászti Dorotea (Kordas Ildikó), Szaniszló Alexandra Krisztina (Kolozsi Rechtorisz Marianna), Bíró Pál Balázs (Sárai-Szabó Mária), Vincze Zoltán (Berta Katalin), Vakulya Lajos (Tóth Irén), Körmendi Kristóf (Baranyi Ilona), Csorba József (Nédó Ildikó), Ország Annamária (Csiha Piroska), Koletár Noémi (Inoka Katalin), Antal Nikolett (Marsó Margit), Gáspár Anita (Ja- novics Piroska), Gajdácsi Dániel (Tóth Ilona), Magyar Gábor (Szeibert Erika), Kócsó Balázs (Kiss Ildikó), Lovas Máté (Fekete Tünde), Koncz Vivien (Fábián Mária), Ács Katalin (Halász Katalin), Pörge Tímea Katalin (Harkai Erzsébet), Hódi Máté (Madari Márta), Németh Luca (Zoboki Gabriella). Házasságot kötöttek (1992. április 4- én): Molnár Péter és Antal Csilla, Horváth Péter és Makula Aranka, Antal Lajos és. Bodor Klára, Török Mihály és Balázs Éva. Meghaltak: Hegedűs Flórián (Kiskunfélegyháza), Kócsó ístvánné Mészáros Mária (Kecskemét), Tóth János (Kecskemét), Dobos József Sándor (Kecskemét), Németh Lászlóné Csókás Etel (Kecskemét), Tóth János (Lajosmi- zse), Gyurkovics Miklós (Szabadszállás), Izsák László (Izsák), dr. Dormány Mihályné Pap Karolina (Kecskemét), Bíró Lajos József (Fülöpszállás), Szabó Antal (Kecskemét), Sándor István (Kecskemét), Simon Sándor (Kerekegyháza), Nagy László (Nyárlőrinc), Tóth Pál (Kecskemét), Urbán Imréné Miklós‘Mária (Tiszakécske), Kalmár Józsefné Szabó Piroska (Kecskemét), Borbély Lászlóné Mák Ilona (Kecskemét), Opoczki Lászlóné Verdon Mária (Kecskemét), Borbély Istvánná Fejes Ilona (Izsák), Tóth András (Kiskunfélegyháza), Dobos Imréné Boros Ilona (Lakitelek), Bíró Péter Pál (Kecskemét), Drozdik Ferencné Kovács Ilona (Kiskunfélegyháza). Lovászi Csaba (Budapest IX.), Lőrincz Péter (Kecskemét), Czibolya Antal (Kiskunfélegyháza), Kovács Gáspárné Sörös Terézia (Kecskemét), Szabó József (Lajosmi- zse), Jobbány Lajosné Sédl Katalin (Lajosmizse), Szűcs Mihályné Kenyeres Rozália (Szabadszállás), Illés Istvánná Tormási Erzsébet (Kecskemét), Balogné Kozma Rozália (Kecskemét), Szalontai Sándorné Szabó Erzsébet (Kecskemét), Solymosi Józsefné Szabó Ilona (Kecskemét), Schöffer Mártonná Szabó Mária (Soltvadkert), Tajti Lajosné Zsikla Ilona (Soltvadkert). 8 oldal, 1992. április 9. MEGYEI ELTOLYNAK A VIZEK Szárítják a Homokhátságot? KÖRKÉP ______________________________ A NAGYKÖZÖNSÉGNEK IS BEMUTATKOZNAK A tévé gálaműsorába is bekerülhettek volna Országos szintű gyermek Ki mit tud? vetélkedőt kezdeményezett múlt év végén a Magyar Televízió. A Pedagógusok Szakszervezete országos irodájával közös felhívásukra annak rendje és módja szerint Kiskunhalason is megkezdődtek az előkészületek a városi rendezvény lebonyolítására. Időközben a televízió kilépett az akcióból, ezzel együtt elvágva annak az ígéretnek a lehetőségét is, hogy a legtehetségesebb 6—15 évesek ország-világ szine előtt bemutatkozzanak. A halasiak ennek ellenére megrendezték a városi gyermek Ki mit tud?-ot, vallva a tehetségek felkarolásának fontosságát. A filmszínházban vasárnap reggel kilenc órától több mint ötven egyéni, hét páros és tíz csoport lépett műsorával színpadra. A zsűri, reggeltől estig, valóban erőt próbáló munkát végzett. Mint mondották, igen sok, rendkívül tehetséges gyereket láttak. A mezőny szorossága miatt nem egy versenyszámnál megosztott első helyezést hirdettek, vagy adtak ki két második díjat is. Teljességgel lehetetlen huszonnégy kategória összes díjazottját felsorolni, ezért a hat—tíz évesek között érdemesnek tartották kiemelni a Szőke Antalné vezette furulyacsoportot, a második osztályos Péterfia Nóra szavalatát, Szvetnyik Margit hegedű-, Pintér Anita furulyaszólóját, továbbá Romvári Frigyes—Weisen- berger Dénes zongoranégykezesét. A tíz—tizenöt évesek kategóriája legeslegjobbjának, egyben a rendezvény legkiugróbb tehetségének Gál Gabriella mutatkozott. A felsővárosi iskola hetedik osztályos diákja — felkészítője dr. Vis- nyovszki Lászlóné, aki már sok tehetséges fiatalt indított el pályáján — operadalaival maximális pontszámot érdemelt ki. Versmondásban Bakó Katalin (Szilády Áron Gimnázium) és Gönczöl Beáta (Szüts József Általános Iskola), a megyei szavalóverseny harmadik helyezettje hívta fel magára a szakértők figyelmét. Prózában Vezendi Gábor (felsővárosi), Pető Norbert (ÁMK), Faragó Henriett (alsóvárosi) és Karsai Linda (Szilády) jeleskedtek. Egyaránt sikert aratott a felsővárosi és a Szüts József áltaA néptánccsoportok versenyét a kertvárosi iskola csoportja nyerte. Szvetnyik Margit (Szüts-iskola) hegedűvel. • Pintér Anita (Szűts-iskola) furulyával bizonyult a legjobbnak. lános iskola kamarakórusa, valamint Abrahám Nóra és Temesvári Ivett kettőse, Szőke Dóra szóló népdal-előadása. A közönség tetszésével szinkronban kapott elismerést a Tóth Szabolcs—Kákonyi Tímea versenytánc-bemutatója — de viharos taps kísérte Rácz-Fodor Béla és Adóm Szilvia néptáncát is. Valamennyi néptánccsoport mindkét korosztályban — a Kon- torás együttes kíséretével — magas szintű tudásról tett tanúbizonyságot. • Nagy András kertvárosi fuvolás. (Fotó: Ferincz) A. Kiskunhalas városi gyermek Ki mit tud? briliáns képességű szereplőit az érdeklődők á gyermeknap, majd a Halasi Szüret ünnepi műsorában láthatják viszont. Már felszínre kerültek, — s felkészítőik mellett a zsűritagok szakértő szeme is vigyázza jövőjüket. Vass Katalin A KÖZOKTATÁSI TÖRVÉNYRŐL — DIAKSZEMMEL A tanulók jogai csak papíron élnek A diákság képviselői is megkapták a lehetőséget, hogy aktív részesei legyenek a közoktatási törvényről folyó vitáknak. Szervezetük megbízottai bekapcsolódtak a szakmai előkészítő munkákba, s igen határozott véleményt képviselve dolgoznak ki javaslatokat a diákérdekek érvényesítésére. Az ezekben a hetekben napirenden szereplő téma — amely a közoktatás' szereplőinek jogait és kötelességeit öleli fel — erre külön is alkalmat kínál. Pál Tamás szociológust, a diákszervezetek küldöttét a tanulói oldal álláspontjáról, véleményéről kérdeztük. — Abból kell kiindulnunk, hogy a tanügyek három főszereplőjének, a pedagógusnak, a szülőnek és a diáknak sem jogai, sem kötelességei nincsenek pontosan meghatározva. Ezt a hiányt pótolni kell — figyelembe véve azt, hogy a hirtelen és gyökeres változtatások roppant nagy ellenállást váltanak ki. Ezért a jelenlegi helyzetben a fokozatosság, az átstrukturálódás a járható út. — Ennek jegyében a diákszervezeteknek az az elgondolásuk, hogy az 1985-ös oktatási törvény nyomvonalán kell elindulnunk. Ez, a maga nemében reformszellemü jogszabály kimondja, hogy a gyerek az iskolában véleményt nyilvá- nithat, kérdést tehet fel, amire érdemi választ kell kapnia! Azt is leszögezi, hogy a pedagógus és a szülő köteles eljári a gyerekek érdekében. Csakhogy — sajnos — a törvényből hiányzik a szankcioná- lis rész, így az idézett pozitív megállapítások pusztán ajánlásoknak tekinthetők. S ahogy a gyakorlat bizonyítja: valóban csak papíron létező jogok maradtak. Javaslataink tehát az ilyen típusú joghézagok megszüntetését, a fiktív jogok valódivá tételét célozzák. Az iskola nem csak az ismeretszerzés színhelye. (Fotó: PN-archív) — Az elképzelhető, hogy adódnak szituációk, amikor éppen a szülőkkel és a nevelőkkel szemben kell védelmezni a tanulók jogait. Az már kevésbé, hogy az ilyen fellépés tartós, megnyugtató eredménnyel jár . . . — Igen, mert a gyermekek jogérvényesítő képessége korlátozott. Választott képviselőkön keresztül azonban érvényesíthetik törvényes jogaikat. Erre, az úgynevezett jó- szolgálati szerepre bárki fölkérhető — de hát efféle megoldás, természetesen, csak a legkirívóbb esetekre alkalmazható. — Annak az általános követelménynek szeretnénk érvényt szerezni, hogy a jogsértés akkor is hivatalból üldözendő, ha színhelye történetesen a tanterem, a tanintézet, s az elkövető történetesen szülő vagy pedagógus. A nemzetközi gyakorlatban az oktatás területén is nagyon határozottan érvényesül ez a törekvés. Jellemző példa, hogy Hollandiában és más országokban elképzelhetetlen olyan vizsga, ahol csak ketten vannak jelen: a tanár és a diák. Ha ugyanis pl. a diáklány kijelenti, hogy a tanár szexuálisan zaklatta, a pedagógust azonnal fölfüggesztik az állásából. Mert a jog automatikusan a gyengébb, a kiszolgáltatottabb, vagyis a diák oldalán áll, még akkor is, ha nem bizonyítható egyértelműen az igaza. — A diákszervezetek oldaláról fölvetett észrevételeink és javaslataink sorsát bizonytalannak látjuk — egyelőre az oktatásügy illetékesei csak „begyűjtik” a véleményeket. A félhivatalos információk azonban arra utalnak, hogy pozitív irányban változnak a központi elgondolások. Gyakoribbá váltak a közös szakmai konzultációk is, ami szintén arra utal, hogy javulnak a közoktatási törvény konszenzuson alapuló kialakításáinak esélyei. Ferenczy Europress • Fgj asbeton műtárgy, úgynevezett tiltó a Kelő éri csatornán. A víz itt nem folyhatna át, de mit ér a keresztbe berakott deszka? Bálái F. István • Vízesés a Kiskunságban aszály idején? A Dong- ér-csatorna az ilonaszállási határban lép ki Jász- szentlászlóról Csengele irányába, majd halad tovább Pálmonostora felé. Az eltávozó víz nem lehet más, mint Jászszentlászló talajvize. Az Ativizig is elismeri, hogy a csatorna fenékszintje lejjebb van, mint a szentlászlói talajvíz. • Kömpöcnél aszály idején is folyik a víz a Kiskunságból, a szegedi halgazdaság felé ... (Fotók: Walter Péter) • Hogy a Majsa-Fehértói Főcsatorna milyen mély, azt az árokpart mutatja. Tudjuk, hogy az utóbbi évtizedekben egyre kevesebb a víz a Kiskunságban. Aszály van, kévés a csapadék, párologtatnak a közelmúltban telepített erdők, s nagy az ipari és a kommunális felhasználás. A napokban tudományos tanácskozást is rendeztek a témában, s aligha tévedünk, ha megjósoljuk, hogy a következő években, vagy akár évtizedekben, egyre élesebben felvetődő téma lesz a vízgazdálkodás ilyen vagy ojyan volta. Megyék régiók, s települések viszálya (amely eddig is megvolt abban a kérdésben, hogy mi legyen a területükre hullott csapadékkal) a nyilvánosság elé kerül, s furcsa dolgok derülhetnek ki. A napokban tartott tanácskozás arról szólt, hogy nincs víz, s miért nincs. Képriportunk azt próbálja meg bemutatni, hogy mi történik azzal a kevés vízzel, ami azért mégiscsak van. Jászszentlászló talajvize a Pé- teri-tó halgazdaságát táplálja, anu karos következményekkel járhat a helybeliekre, de a víz mégiscsak Bács-Kiskunban maiad. (Hacsak, lehalászáskor nem szivattyúzzák át a Tiszába.) Kömpöcön, az Ativizig- rnérőállomás mellett viszont az látszik, hogy a Majsa-Fehértói Főcsatorna a Homokhátság, főként Kömpöc talajvizét viszi át Csongrádba, a Szeged melletti Fehértó halgazdaságát táplálandó Miért nincs víz, ha van? • Ahol a Dongér-csatorna belép Jászszcntlászlóra, csak egy kevés víz pang az alján — mutatja Diós Márton földmérő üzemmérnök, aki tagja a szentlászlói képviselő-testületnek, s civilben a Majsa és Vidéke Vízgazdálkodási Társulat dolgozója.
