Petőfi Népe, 1992. április (47. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-01 / 78. szám

8. oldal, 1992. április 1. MEGYEI KÖRKÉP KÉSZÜL AZ EGÉSZSÉGÜGY REFORMJA SÜRGŐS BEAVATKOZÁSRA VAN SZÜKSÉG Vajon elég lesz-e az alázat, a lelkesedés? A magyar egészségügy küszö­bön álló reformja volt a témája annak a halasi fórumnak, amelyet március 27-én a szívbetegek klubja szervezett. Dr. Kövecs Gyula, a helyi kórház igazgató főorvosa előadásában hangsúlyozta: betegbiztosítási iga­zolvány ide, kék kártya oda, a be­teget el kell látni! Csakis utána le­het meditálni arról, hogy az illető milyen formában van biztosítva. Aminek esetleges hiánya sem lehet ok az ellátás megtagadására. A kórházigazgató elmondta, hogy a közeli napokban mindenki meg­kapja a betegbiztosítási igazolvá­nyát, amellyel április 15. után je­lentkezhet a „kiszemelt” orvosnál. A halasiak egyébként tíz körzeti orvos közül választhatnak. Dr. Kövecs Gyula nem tagadta, hogy a betegellátás új formájára történő átállás gondokkal, problémákkal jár, ám ha az egészségügyben dol­gozók a hivatásuknak megfelelő alázattal, lelkesedéssel tevekeny- kednek, a nagyobb bajokat meg lehet előzni. S reményét fejezte ki, hogy a jövő évtől kezdődően kiala­kulhat a háziorvosi hálózat. Az előadást követő hozzászólá­sokban — többnyire — az új bizto­sítási rendszertől való félelem fo­galmazódott meg. Ami részint a széles körű tájékoztatás hiányának tulajdonítható. Egy idősebb hölgy amiatt aggó­dik, hogy tán megváltozik a körze­ti rendelők helye. A beteg lábával hogyan tud a város másik végére eljutni? Egy úr pedig nem érti kris­tálytisztán, hogy a körzeti orvos hová utalhatja be a páciensét? Mert ugye nem mellékes, hogy oda-e, ahova a beteg kéri vagy a területileg illetékes intézménybe. Hajdú főorvos érthetetlennek tart­ja, hogy a biztosítási kártyát miért nem lehet az ország egész területén használni? E körülmény — adott helyzetben — gondot jelenthet a betegellátás, de a gyógyszerekhez jutás terén is. Többen kérdezték, hogy mi lesz a jól bevált üzemor­vosi rendszerrel? Az üzemorvost választhatják-e háziorvosnak? Mi történik, ha valaki (munkájából adódóan) gyakran lakóhely­változtatásra kényszerül? Dr. Kövecs Gyula válaszában elmondta: a körzeti rendelők he­lye egyelőre nem változik. Kór­házat az orvos választ, nyilván­való, hogy a betegét oda irányít­ja, ahol az esetleges szakvizsgá­latokat, műtéteket olcsóbban el tudják végezni. Kivéve persze a speciális eseteket, amelyek indo­kolják a klinikai elhelyezést. A kettősség, hogy valakinek egy időben van üzemorvosa, ill. kör­zeti orvosa, megszűnik. Mind­egyik polgárnak csakis egy orvo­sa (háziorvosa) lehet. E körből természetesen az üzemorvost sem lehet kizárni, kivált, ha ren­delkezik a megfelelő jogosítvá­nyokkal. Végül dr. Sthul Éva városi fő­orvos elmondta: az egészségügyi reformot 1998-ig folyamatosan vezetik be, lesz elég idő alkal­mazkodni hozzá. És hogy a vál­tozás a rendszeres orvosi kezelés, ellenőrzés alatt álló betegek ellá­tásában nem jelenthet törést. A főorvos asszony értesülése sze­rint a városi ügyeleti szolgálat megmarad, színvonala a jelenle­ginél rosszabb a jövőben sem le­het. Kovács Pál Vagyonnevesítés után, szervezeti változások előtt Március a tsz-zárszámadások ideje. A mostani közgyűléseken azonban a tagságot jobban érde­kelte a vagyonnevesítés és a földki­jelölés. Érthető, hiszen a minden második szövetkezetben vesztesé­get hozó múlt éven már változtatni nem lehet, a jövőt viszont alapve­tően meghatározza, hogy mit kezd az üzletrészével a tulajdonossá lett tag, és mi lesz a föld sorsa. A Kis­kunsági Mezőgazdasági Szövet­ségnél Sághi Tamás főmunkatár­sat kértük meg, összegezze a köz­gyűlések eddigi tapasztalatait. — A megszokottnál nagyobb ér­deklődés és részvétel mellett zajlot­tak a közgyűlések, bár előfordult határozatképtelen rendezvény is, amelyet meg kell ismételni. A meg­ismételt közgyűlést a megjelentek számától függetlenül határozatké­pesnek minősíti a törvény. Erre azért is szeretném a figyelmet fel­hívni, mert ebben az évben még legalább három alkalommal kell a szövetkezeteknek közgyűlést ösz- szehívni az átalakulással kapcsola­tos döntések meghozatalára. — Nagy vitákat váltott-e ki a vagyonon való osztozkodás? — A szövetkezetek többségében nem a közgyűlésen hallottak elő­ször a tagok a vagyon nevesítésé­ről. Ettől függetlenül érzékelhető volt, hogy nem azonos a tagok és az alkalmazottak érdeke, de eltérő a nyugdíjas és aktív tagok érdeke is. Volt ahol komoly vita után a közgyűlés módosítással fogadta el a vagyonnevesítésre előterjesztett szabályzatot, de olyan nem volt, ahol döntést ne tudtak volna hoz­ni. Egy esetről tudunk, ahol a tör­vény által előírt 20 százalékot nem éri el a vagyonnak az a része, amit a vagyoni hozzájárulás alapját szándékoznak felosztani, meg kell néznünk, hogy ez nem törvénysér- tő-e. Ez ugyanis nem .biztos, mert ha a jogosultak köze az idők folya­mán csökkent, arányosan csök­kenthető a 20 százalék. Bevitt va­gyonként szinte mindenhol a föld aranykorona-értékét veszik ala­pul, mert az egyéb vagyontárgyak­ról ma már nincs dokumentum. A közgyűlések elfogadták azt a ki­indulópontot, hogy a bevitt föld nagyságának általában függvénye volt a felszereltség, így az aranyko­ronában kifejeződik az alapításko­ri vagyoni hozzájárulás. Ezekben a napokban a szövetkezetekben lá­zas számolás zajlik, hogy minden tag és jogosult üzletrészének érté­két kiszámítsák. Ezt a szervezeti változásokról való döntés előtt minden taggal személy szerint köz­ük. — Ez lesz az a bizonyos értékpa­pír, aminek alapján a szövetkezet tagja osztalékra jogosult, illetve el is adhatja, ha akarja? — Még nem, ilyen értékpapírt az átalakulás befejezése után kap­nak majd a tagok, mert az év fo­lyamán az üzletrész értéke több­ször is változhat, attól függően, hogy a szövetkezeti vagyon gyara­podik vagy csökken. Értékpapírt az átalakulás végrehajtása, azaz az új szövetkezeti alapszabályának el­fogadása után kapnak a jogosul­tak. — A mostani közgyűlések témája volt a kárpótlási földek kijelölése is, s ezzel együtt az is eldőlt; mely terü­letek kerülnek majd a tagok tulaj­donába. Volt-e nagy vita? — A legtöbb helyen már az ér­dekegyeztető fórummal való tár­gyalás után került a tervezet a köz­gyűlés elé, információink szerint sem a fórumokon, sem a közgyűlé­seken nem voltak parázs viták. A megegyezésre való törekvés volt a jellemző. A Kiskunsághoz tarto­zó hetven szövetkezet összesen 3 millió 812 ezer aranykorona-érté­kű földterülettel rendelkezik, a kárrendezési hivatal értesítése alapján árverésre 1 millió 338 ezer aranykoronát kellett volna kijelöl­niük. Ha figyelembe vesszük azt, hogy a tagok és alkalmazottak ré­szére földalapot lehetett képezni 30, illetve 20 aranykorona erejéig, továbbá azt, hogy az öt évnél ré­gebbi haszonbérlőknek és szakcso­porti tagoknak megvételre fel kell ajánlani a földet, a szükséges aranykorona 40 százaléka hiány­zik. Ez persze szövetkezetenként változó. Elenyésző kivétellel a kö­zös tulajdonban lévő terület felét kárpótlásra, felét tagi-alkalmazot­ti földalapra jelölték ki. A törvény ugyan nem rendelkezik erről, de valószínűleg az élet magával hoz olyan ésszerű megoldásokat, ami a földhiányt enyhíti. Nevezetesen, ha valakinek részaránytulajdon is jár, meg jogosult lenne az általa bérelt föld megvételére, a bérelt földet kapja meg részaránytulajdo­na fejében. Hasonló megoldás len­ne célszerű, amikor a kárpótlási jegy tulajdonosa és a bérelt föld megvételére jogosult személy azo­nos. — A földhiány miatt kik káro­sodnak elsősorban? A tsz-tagok vagy a kárpótlásra jogosultak ? — A kárpótlásra jogosultak az állami tulajdonból kijelölt te­rületekből is vásárolhatnak majd, így remélhetőleg nem rövi­dülnek meg, főleg ha azt is fi­gyelembe vesszük, hogy nem is mindenki földet akar venni a kárpótlási jegyén. A tagok és al­kalmazottak 30, illetve 20 arany­koronás földalapját nincs miből kiegészíteni, ilyen szempontból ők károsodnak, viszont az is igaz, hogy ha az árverésre kerü­lő földekből marad, közöttük lesz szétosztva. Igazán nagy gond a Kiskunsági Nemzeti Park területén van. Mint ismere­tes a természetvédelmi területek állami tulajdonba kerültek. A törvény pénzbeli kártalanítást, vagy csereingatlant helyezett ki­látásba, de egyik sem megoldás, mert az emberek földet akarnak, és hiába kapnak csereingatlant is, ha az a másik falu határában van. Ez a gond 25 szövetkeze­tünket érinti, köztük súlyosan ötöt. Van szövetkezetünk, ahol az összes terület kétharmadával nem rendelkezhetnek, s azt sem tudják mikor, hogyan történik meg az állami tulajdonba vétel. A Kiskunsági Nemzeti Park igyekszik megnyugtatni a terme­lőket, hogy az eddig művelt te­rületeken ezután is engedélyezik a termelést. Igenám, csak ha ál­lami tulajdonba kerül, bérleti dí­jat kell fizetni érte. Ez az a „csak” amit nem lehet megma­gyarázni az embereknek épp most, amikor elérhető közelség­be került, hogy hozzájutnak jo­gos tulajdonukhoz. Igaz, hogy nemzeti parkká a földterületnek mindössze 5 százaléka van nyil­vánítva, de akit személy szerint érint, annak ez százszázalék. B. Nagy Éva Visszhang FELHÍVÁS! Baja város polgáraihoz Századunk utolsó évtizedeit foglal­koztató számos probléma közül az egyik legnagyobb a Föld élővilágát, így az emberiség létét fenyegető környezeti válság. E visszafordíthatatlan jelenség meg­állítása, a még létező természeti értékek megőrzése, lehetséges helyreállítása nem csak pénzkérdés. A problémák megoldása és javítása nemcsak a szak­emberek feladata, hanem mindannyi­unké. Tisztelt bajaiak! E gondolat jegyében meghirdetjük szemétgyűjtési akciónkat. A Duna- hídtól (Dunafürdő) Bács-Kiskun me­gye határáig kb. 10 km-es szakaszon az út melletti sávot tisztítjuk meg. Erre a nemes feladatra minden természetsze- rető felnőttet és gyereket várunk! Gyülekezés: 1992. április 10-én reg­gel 9-kor a Béke téri Szentháromság­szobornál várjuk a segíteni akarókat! Javasolt öltözék: sűrű szövésű nad­rág, kesztyű vagy nejlonzacskó, kézre húzható. Egyéb felvilágosítást a Gyermek és Ifjúsági Házban lehet kérni. Telefon: 79/26-242. A szervezők: Déri Frigyes Termé­szetvédelmi Információs Bázis és a Bácskai Zöldkör várják azokat a bajai polgárokat, akik szebbé, egészségeseb- b" 'r<’tnék tenni környezetüket.­A minap rövid hírben számol­tunk be arról, hogy botrány tört ki a bajai piacon a reggeli helyfoglalás­kor. A sértettek közül megkereste szerkesztőségünket az a bajai fiatal­ember, aki menyasszonya sgítségé- re sietve szenvedte el a gázspray okozta fájdalmakat és aki nem ta­gadja, hogy ezen feldühödve verte meg az igen agresszíven viselkedő pesti drogériást. Az volt a kérése, hogy a becsületes bajai árusok vé­delmében felhívja a figyelmet a pia­con eluralkodott szervezetlenségre, és az ott lévő hangulatra. Reméli, hogy a piacot fenntartó polgármes­teri hivatal hamarosan megoldja a helyfoglalás rendszerét. Kiszáradtak a tavak és a kutak Tanácskozás Kiskőrösön a talajvízszint csökkenéséről Amint arról már hírt adtunk, a múlt hét csütörtökön tanácskozást tartottak a Magyar Hidrológiai Társaság megyei szervezete és az Al- só-Dunavölgyi Vízügyi Igazgatóság közös rendezésében a vízgazdálko­dással foglalkozó szakemberek. A téma a Duna—Tisza köze, de el­sősorban a Bács-Kiskun megye kö­zépső részén elhelyezkedő homokos hátság katasztrofális mértékű talaj­vízszint csökkenése volt. Negatív tényezők — Számtalan, egymást negatív irányban erősítő tényező okozza a hetvenes évek elejétől a nyolcvanas évek közepéig folyamatosan romló jelenséget, a talajvízszint csökke­nését — fejtette ki előadásában dr. Pálfai Imre, az Alsó-Tiszavölgyi Vízügyi Igazgatóság osztályveze­tője. A halmozottan jelentkező alapvető okok, a kevés csapadék, a nagy párolgás, a rétegvizek foko­zódó kitermelése, és a talajhaszná­lati módok megváltozása idézte fő­ként elő, hogy elsősorban a Duna- Tisza közi hátságon az átlagos két méterről négy méterre csökkent a talajvíz szintje. Az időjáráson, tehát az aszályos nyarakon, és az ezzel együtt jelent­kező fokozott párolgáson változ­tatni nem tudunk. A kutatók egyébként nem a szárazság irányá­ba ható, hanem a szélsőségekre hajló éghajlatváltozást jósolják. Lehet és kell is változtatni, az a rétegvíz-kitermelés pazarló módja, és annak a szemléletnek a tovább­élése, mely szerint például az ivóvíz ingyen van. A rétegvíz kinyerését meggyorsította, hogy szinte min­den településen törpevízmű készült az utóbbi időben, és a hétvégi tel­kek ezreire ástak vagy fúrtak ku­tat. Ami a pazarlást illeti, néhány elszomorító példa: nálunk az utcá­kat is ivóvízzel mossák, ipari víz helyett. Ez szolgál az autómosástól kezdve sok más, nem ilyen minősé­gű vizet igénylő célra is: ezzel öntö­zik a városi kiskerteket. Megoszlanak a vélemények a földhasználat változásának talaj- vízszint-csökkentő hatásáról. Mindenesetre tény, hogy Bács- Kiskunban a hatvanas évek után kétszeresére nőtt az erdőterület, és a fák több vizet kívánnak. Célsze­rű tehát a jövőben oda telepíteni az erdőket, ahol a vízháztartásban nem idéznek elő veszélyes szint­csökkenést. Kecskeméten 15 méteres süllyedés A * Vízgazdálkodási Tudomá­nyos Kutató Intézet átfogó vizsgá­latot végzett a Kecskemét környé­ki rétegvizekkel kapcsolatban. A megdöbbentő eredmény: az utolsó két évtizedben 15 méteres süllyedés tapasztalható. (A vízadó réteg feküje 250—300 méter mély­ségben van.) Madari Jenő, a megyei földhiva­tal képviseletében a talajvízszint- csökkenésnek a mezőgazdasági termelésre való hatását elemezte. A megye mezőgazdasága három jól elkülöníthető részre tagozódik: a Kunszentmiklóstól Bajáig tartó solti lapályra, a dél-bácskai terüle­tekre és a homokhátságra. Az előbbi területek 25—30, aranyko­• Nemcsak a ví/.pazarlás, a \i/ck loko/ott kitermelése, hanem a jósai kesesehh csapadék is oka a talajvíz süllyedésének. • A vízhiánynak katasztrofális következményei lehetnek a mezőgazdaságra, ha nem történik változás. (PN-archív) róna, míg a hátságiak általában 10 alatti aranykorona-értékűek. A mezőgazdasági termelés terüle­tei így oszlanak meg a homokhát­ságon: szántó 143, gyep 71, szőlő 20, kert 8, gyümölcs 6 ezer hektár. Itt található a megye erdőterületei­nek 54 százaléka, mind új 10—15 éve telepített erdő. Körülbelül 50 ezer családnak adott biztos megélhetést a szőlő, Kecskemét, Kiskőrös, Kiskunha­las, Tiszakécske környékén. Jelen­tős búza-, kukoricatermő területek vannak, és az igénytelen kalászo­sok, mint például az őszi árpa, ko­molyan veendő gazdálkodási té­nyezők. Miután a homokhátságon található növényi kultúrák, a fák kivételével, nem képesek a 4 méte­res mélységből felemelni a vizet, meg kell keresni a módját az öntö­zéses gazdálkodásnak. Azonnali beavatkozásra van szükség Kánya Gábor országgyűlési képviselő, aki állandóan szorgal­mazza a kérdés országos szinten való megoldását, arra hívta fel a tanácskozás résztvevőit, hogy fog­janak össze a talajvízszint-csökke- nési folyamat megállítására, illetve megfordítására. Jó példákat is em­lített, így az Aduvízig által kidol­gozott Bácskai Többcélú Vízgaz­dálkodási Gál Zoltán Eltűnt a kiskunhalasi Bermuda-háromszög Pár hónappal ez­előtt még a kertváro­siak sem hitték volna, hogy a Margaréta, Gyöngyvirág és Gyár­fás utcák keresztező­désében — közismer­tebb nevén Bermuda- háromszög — lévő építési telek helyén mintegy negyven fa­csemetével és díszcser­jével beültetett park díszelegjen. A háromszög alakú kereszteződés építési telekként szerepel a városrendezési terv­ben. Még tavaly egy társaság — noha nem rendelkeztek jogerős építési engedéllyel — megkezdte a felvonu­lást az építkezéshez. A tervek szerint egy többlakásos társasház épült volna, ha a nagymérvű lakossági tiltakozás hatására az önkormányzat még csírájában fel nem függeszti a műveletet. Ami ezután történt, jó példája annak, hogy a lakosság értel­mes cél esetén képes is tenni valamit a kör­nyezetéért. Az építési anyagok eltávolítása után ugyanis a kör­nyék apraja-nagyja társadalmi munkában beparkosította a terü­letet. Ezek után joggal feltételezhető, hogy az önkormányzat szá­mukra kedvező dön­téssel megváltoztatja a területfelhasználás jel­legét, vagyis az építési telket parkká minősí­tik. Vissza. Kép-szöveg: Ferincz János A környékbeliek egy nap alatt beparkosították a terüle­tet.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom