Petőfi Népe, 1992. április (47. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-29 / 101. szám

8. oldal, 1992. április 29. MEGYEI KORKÉP A háromlábú bölömbika avagy a Titok megőrzése Háromkötetes nagymonog­ráfiám címéül választottam: A háromlábú bölömbika avagy a Titok megőrzését. Felmerül a kérdés, hogy miért a cím el­ső része. Nyilván az emberek többsége tudja, hogy a bölöm­bika nem bika, hanem madár, és két lába van. Arra pedig nyilván kíváncsi lesz, hogy mi­ért van a madárnak eggyel több lába a szokásosnál. Te­hát megveszi a könyvet. Amely tulajdonképpen kor­rajzot ad egy eléggé nem di­csérhető jelenségről. Locsi- fecsi tisztségviselők helyett végre vannak olyan hivatalno­kok is, akik tudnak titkot tar­tani. Különösen, ha népek, nemzetek sorsát eldöntő nagy kérdésekről van szó. Nézzünk egy-két példát! Húsvéthétfőn megkérdeztem a hercegszántói határátkelőhe­lyet, hogy milyen a forgalom. A lakonikus válasz: — Erős. Bármily meglepő, szerettem volna kissé kimerítőbb infor­mációt kapni. Teljes kudarc. (Illetve mégsem. Húsz perc alatt ott voltam a határon, és a legutolsó várakozótól meg­kérdeztem, mióta áll ott. In- diszkréciót nem szeretnék el­követni, inkább a jövő króni­kása számára árulom el a tit­kot: három óra volt a várako­zási idő. — Jobbról vagy balról jött a gázoló autó — kérdezem másutt. Hogy merről szágul­dott az ittas vezető, sohasem fogom megtudni. Csakúgy, mint azt sem, hogy a Súgóban iehetett-e a tavalyi nyár bizo­nyos időszakában fürödni, egészségkárosodás nélkül. A nyilatkozni illetékes szabad­ságon volt. A csúcs azonban a követke­ző igaz történet. Azt szerettem volna meg­tudni pontosan, mi az, amitől a bajai és a városkörnyéki em­bereknek nem kell tartani, mert nincs az ivóvízben: am­monium vagy ammónia. Utólag magam is belesápa­dok a kérdésbe a dolog szu­pertitkos jellegébe mélyebben belegondolva. Akkor azonban egyszerűnek tűnt a megoldás. Megkérdezem a szomszéd zöldségest, aki igen kedves hölgy vagy a labor vezetőjét, aki távolról sem volt olyan kedves. Ma már nem tudnám megmondani, miért az utóbbit választottam. A telefontól ifjú munkatárs pihegve rohant a főnökhöz, aki visszaüzent, hogy nem nyi­latkozhat. Ifjú munkatárs is­mét pihegve az üzenettel: — Nem nyilatkozatot kérek, csak azt, hogy mitől nem kell tar­tanunk, az ammóniumtól vagy az ammóniától vagy mindket­tőtől nem kell. Szegény fiatal beosztott néhányszor még ide- oda rohant, én meg ma is úgy vagyok, mint Svejk, a derék katona, akiről tudvalevő, hogy akkora marhaságot csinált, hogy sohasem volt szabad megtudnia, mekkorát. Vala­hányszor a vizespohárért nyú­lok, eszembe villan, mi lehet, amit már sohasem tudhatok meg. Vajon ammonium vagy ammónia nincs az ivóvízben? Ez a bizonytalanság aztán megkeseríti minden kortyo­mat. Gál Zoltán Tizenegy éves matematikus A hír rövid volt lapunkban: A Zrínyi Ilona országos matematikaverseny győztese az ötödik osztályosok között Sindejy Dániel, Kiskunhalas, Felsővá­rosi Általános Iskola. Azok számára, akik figyelemmel kísé­rik a matematikaoktatás helyzetét, is­merős lehetett a kisfiú neve, hiszen a Magyar Rádió Törd a fejed! című fel­adatmegoldó versenyének tavalyi for­dulóiban kiemelték „nyolcadikosokat is meghaladó logikai gondolatmenetét, egyéni megoldásvázlatát”. A legutóbbi siker után kerestük meg őt magát és felkészítő tanárait. — Negyedik osztályban került hoz­zánk, előtte a Fazekas-iskolába járt — meséli Hegedűs Istvánná, Dani volt ne­gyedikes tanító nénije. — Érdeklődő, fogékony gyerek volt minden iránt. Ma­tematika iránti tehetsége hamar feltűnt. Meglepő ötletekkel jelentkezett, már al­só tagozatban érdekelték a függvények, a hatványozás. Egyénileg foglalkoztam vele, külön feladatokat kapott. — Szerény és segítőkész gyerek Dani —jellemzi Klock Katalin tanárnő, jelen­legi matematikatanára. — Az az igaz­ság, hogy rengeteg segítséget kap a szü­leitől, főleg gépészmérnök édesapjától. Testre szabott feladatokat adunk neki, hiszen a normál ötödjkes tananyag az ő számára már kevés. Érezzük a felelőssé­get, amelyet egy, az átlagnál tehetsége­sebb gyerek pályájának egyengetése ró ránk. — Kezdetben a mértanilag szabályos testek érdekelték - így az érintett. — Apukámhoz fordultam segítségért, aki lehetővé tette számomra, hogy megke­ressem a kérdésekre a válaszokat. Az az igazság, hogy számomra a számtan szó­rakozás, szívesen foglalkozom szabad­időmben egy-egy probléma megoldásá­val. Nyáron elkezdett érdekelni a konti­nensek vándorlása, ami könyv erről megszerezhető volt, azt elolvastam. Most a biológia és a földrajz izgat, bár mi még azt nem tanultuk. Amúgy nem járok külön matematika szakkörre, édesapám segít sokat, és a tanár nénitől szoktam kapni feladatokat. A kedvenc tárgyam egyébként a környezetismeret — fejezi be a beszélgetést Sindely Dániel, aki ez évben több mint tíz megye negy­ven diákja közül az első lett a matemati­kaversenyen. SZÁRÍTJÁK A HOMOKHÁTSÁGOT • A Kelő-éri csatornát a télen a jászszentlászlói horgászok vigyázták. Nem is folyt el a víz ... (Fotó: Walter Péter) MOTTO: „Házad udvarából ne ereszd ki az eső, vagy hó levét; úgy határodból, vármegyédből, országodból haszontalanul ki ne bocsássad .. Amiért gróf Széchenyi István vízi­mérnökének az intését választottuk írásunk mottójául, annak oka az, hogy emlékeztessünk: nem mi va­gyunk az elsők, akik a vármegyénk­ből kifolyó víz elvesztése felett so­pánkodunk, s botorságot sem köve­tünk el, amikor a víz Bács-Kiskun megyében tartása érdekében emel­jük fel a szavunkat. A jeles szakem­ber nyilván úgy tartotta, hogy a gaz­da kötelessége udvarán belül tartani és hasznosítani a vizet, a község ve­zetőié ugyanez a település határá­ban, s így tovább. Ha mindenki meg­teszi a kötelességét, akkor van rá re­mény, hogy hatékony lehet a vízgaz­dálkodás ... Megértjük persze azt is, amit Tö­rök Imre György, az Alsó-Tiszavi- déki Vízügyi Igazgatóság főmérnö­ke írt lapunk április 27-ei számában: „A talajvíz, illetve a felszíni víz kor­mányzása nem a közigazgatási hatá­rok szerint, hanem nagyobb térsé­gekhez, vízrajzi határokhoz igazod­va történhet.” Nem is ezzel a megál­lapításával akarunk vitatkozni. Kö­(Beszédes József, 1830) zölt azonban egy számítást, amiből azt a következtetést kellene levon­nunk, hogy a Majsa-Fehértói főcsa­tornán a Homokhátságról elfolyó víz — még ilyen aszályos időben is —úgyszólvánjelentéktelen. Mint ír­ja*, a csatorna „... alsó szakaszán a mostani száraz tavaszon másodper­cenként 25 liter víz folyt le, amely a 300 négyzetkilométeres vízgyűjtőre vetítve havonta 2 mm-t tesz ki. Eb­ben nincs is hiba (bár más adatok szerint a csatorna vízgyűjtője csak 270 négyzetkilométer), s látszólag nem is sok. De játsszunk tovább a számokkal: A főcsatorna vízgyűjtő területén az év első négy hónapjában (április 27-ei adat) összesen 35 milliméter eső hullott. A Homokhátság szem­pontjából haszontalanul elfolyt víz —8 mm—tehát csaknem egynegye­de annak, mint amennyi csapadék a területre összesen esett! Megenged- hetik-e a homokhátságiak ezt ilyen aszályos időben, amikor a szakem­berek a talajvízszint katasztrófával határos csökkenését elsősorban a száraz időjárással magyarázzák?! Megengedhető-e, különösen télen és tavasszal, amikor a csapadék képes utánpótolni a talajvizet? (A nyári eső a talajvízre már kisebb hatással van, hisz nagyrészt elpárolog.) 25 liter másodpercenként, az ha­vonta 65 ezer köbméter! Kecske­mét átlagos napi vízfogyasztása mostanában körülbelül 30 ezer köbméter. A Majsa-Fehértói fő­csatornán tehát — ha a zsilip hat hónapon át van nyitva — évente ilyen aszályos időben is elfolyik annyi víz, amennyi Kecskemét vá­ros kétheti fogyasztását fedezné! Igaz, a város a vízellátását a mé­lyebb rétegvizekből kapja, de a ré- tegvizszint is tragikusan lecsök­kent az utóbbi évtizedekben, ami — a hozzáértők szerint — szintén magyarázható az időjárással, s a talajvízszint csökkenésével! Ha a 300 négyzetkilométeres vízgyűjtőről ennyi víz folyik el ha­szontalanul évente, akkor mennyi folyik el a 9000 négyzetkilométeres — kiszáradás küszöbén álló — Homokhátságról? Harmincszor ennyi, vagyis több mint Kecskemét egész évi felhasználása! Bálái F. István Nehéz a dolga a katonának Orvosok a laktanyai öngyilkosságokról A laktanyában nem volt ivóvíz, a szennyvízhálózat annyira tönk­rement, hogy az alsóbb szinteken elhelyezett katonák a fölöttük le­vők vizeletében és ürülékében to­csogtak. Az elektromos áramtól rázó falakon a festék tartotta a vakolatot, a körletek ablakait pok­róccal takarták el a hidegben vagy ledeszkázták, mert az ablakkere­tek — az üvegek súlyától — tokos­tól zuhantak ki a falból. Honvédel­mi miniszterünk, aki a múlt év no­vemberében járt a bajai kaszárnyá­ban, így fogalmazott: „Uraim, önök a katonáikat állati körülmé­nyek között tartják ...” A bajai laktanyában az elmúlt fél évben hat öngyilkossági kísérlet történt: kettő halállal végződött. Amikor feltettük dr. Polgár Jó­zsef orvos ezredesnek, a kecskemé­ti honvédkórház igazgatójának azt a kérdést, hogy vajon lehet-e össze­függés a bajai körülmények és tra­gédiák között, így válaszolt: — Sem , tagadni, sem állítani nem lehet. Én az alapvető problé­mát a társadalmi magatartásfor­mák változásában látom. A két vi­lágháború között még dicsőség volt katonának lenni. Napjaink­ban meg mindent megtesznek egyes szülők azért, hogy felmentes­sék katonai szolgálat alól a gyer­mekeiket. Nem is értem, hiszen egyre kedvezőbbek az utóbbi idő­ben érvénybe lépett szolgálati vál­tozások. Hogy mást ne mondjak, felére csökkent a kötelező katonai szolgálat. — Ön szerint egy 20 éves fiatal­embert mi késztethet arra, hogy a halálba meneküljön? — A hadseregbe olyan fiatalok is bekerülhetnek, akik zavarokkal küszködnek, akiknek meglehető­sen alacsony az intelligenciaszint­jük. így az elvárásoknak nem is tudnak megfelelni. Ehhez párosul­hatnak még az egzisztenciális problémák... a nincstelenség, a kilátástalanság, a szülők helyzete. — Az utóbbi években megállapít­ható-e ezzel kapcsolatban valamifé­le emelkedés? Tendencia-e a kato­nai öngyilkosság ? — Nem. Szó sincs róla. Ezelőtt 10 évvel is fordultak elő ilyen ese­tek, csak szolgálati titokként kezel­tették. Beszélgetésünket dr. Magyar László orvos alezredessel, a kórház ideg- és elmegyógyászati osztályá­nak osztályvezető főorvosával folytattuk. — Az öngyilkossággal, azok okaival, megjelenési formáival, kórlélektani és társaslélektani sza­bályszerűségeivel, társadalmi vi­szonyaival igen beható kutató­munka foglalkozik világszerte. • Dr. Polgár József ezredes, a kecske­méti honvédkórház igazgatója. Egy újságcikk keretében a főbb irányzatok címszavainak is legfel­jebb csak egy töredékét lehet meg­említeni. Nemcsak a hazai, de a nemzetközi öngyilkossági statiszti­kák figyelembevételével kijelenthe­tem, hogy az öngyilkossági kísérle­tek száma — főleg a sorállomá- nyúakat illetően — fiatal férfiak körében megegyezik a civil életfor­mák között élőkével, míg a befeje­zett öngyilkosságok száma a had­seregen belül lényegesen kevesebb. — Az okokról szeretnénk halla­ni. Egyáltalán miért követ el valaki öngyilkosságot? A köztudatban ez úgy él, hogy a gyenge idegzetű, de­viáns emberek hajlamosak ilyen cselekedetekre. — Az öngyilkosságot megkísér­lők inkább fiatalok, valamint nők, míg a befejezett öngyilkosságok magas száma inkább az idősebb korosztályú férfiak közül kerül ki. A gyakran értelmetlennek és hirte­lennek tűnő öngyilkosság nagyon is érthetővé válik, ha az úgyneve­zett lélektani boncolás megtörté­nik. Jól látható, hogy az önpusztí­tás már régebben fennálló krízis befejező része, mely előtt az elkö­vető már jelzéseket adott. Szerepet játszhat még a narkománia, az al­kohol, a neurózis, a depreszió és különböző elmebetegségek miatti személyiségzavar. De ki kell hang­súlyozni, hogy a depressziónak nem természetes velejárója az ön- gyilkosság. Viszont az is tény, hogy már a 60-as években az ön­gyilkosok 50%-a járt orvosnál a tettét megelőzően. A kultúra, az értékek, viselkedésformák, maga­tartásminták és magatartási szabá­lyok hagyományos rendszere, amelyek általában az életközösség­ből, a nemzeti vagy nemzetiségi tu­• Dr. Magyar László alezredes, a kecs­keméti honvédkórház ideggyógyászati osztályának osztályvezető főorvosa. datból, illetve történelmi állami­ságból tevődnek össze, ezek is mind lényeges szerepet játszhatnak az önpusztítás tényezői között. Ezeken kívül még említést érde­melnek az úgynevezett szuggesztív hatások; ismert emberek, színé­szek, írók öngyilkosságai valósá­gos járványt indíthatnak el. — A megelőzésre, az elhárításra vannak-e törekvések, és ha igen, milyenek? — Az elhárítás és a megelőzés legfontosabb intézménye az egész­ségügy és azon belül az elmegon­dozás. Az emberi problémák, konfliktusok mind gyakrabban kapnak kórlélektani minősítést és mindinkább elmegyógyászati módszerekkel próbáljuk megolda­ni őket. Megállapítást nyert az is, hogy bizonyos vallásformáknak, mint például a keresztény vallás­nak, védő hatása van az önpuszti- tási cselekményeket illetően azál­tal, hogy például a katolikus vallás kimondja, hogy az bűn, ha valaki önkezűleg vet véget életének. Emlí­tést érdemel még a telefonos lelki elsősegély szolgálatok munkája, mely szintén hozzájárul a prevenci­óhoz. A megelőzési programok igazán csak akkor lesznek hatéko­nyak, ha komplex mentálhigiénés erőfeszítések keretében indulnak meg. Jó lenne, ha ez minél előbb be­következne, de az még jobb volna, ha odafigyelnénk egymásra. Sőt, nemcsak figyelnénk, tennénk is egymásért valamit. Ha a jajkiáltást senki sem hallja meg, ha erre senki sem figyel, és ha nem a megfelelő megoldási módszert alkalmazzuk vele szemben, akkor megeshet, hogy a halálba menekül. Fábián Judit NEM ADOMÁNY . . . Másként számolják a nyugdíjalapot Ez év április elsejétől megváltozott a nyugdíj alapjául szolgáló átlagkere­set számításának módja. Eddig a nyugdíjazás évében és az előző három egymást követő év vagy az utolsó öt év legkedvezőbb 3 évének átlagkeresete számított a nyugdíj alapjául. Most a nyugdíjazás évében a nyugdíj megálla­pításáig és a nyugdíjazás évét közvetlenül megelőző 4 év — vagy a legutóbbi öt naptári év közül a legkedvezőbb 4 naptári év — átlagkeresetét veszik alapul. De csak azokat az éveket, amelyekben az igénylőnek legalább 180 naptári napra volt keresete. Ha a legalább 5 évi szolgálati idejében nincs négy ilyen év, akkor a megelőző évek közül számít az a legközelebbi év, amelyben megvolt a 180 napra jutó kereset. Az átlagkeresetbe változatlanul beszámít minden olyan pénzbeli és természetbeni juttatás, amely után nyugdíjjárulékot kellett fizetni. Nem számít viszont bele az 1987. végéig kapott havi 310 forint hús­pénz és a fegyveres testületek pol­gári alkalmazottai részére betegség esetén fizetett jövedelemkiegészí­tés. Újdonság az is, hogy a betegsza­badság idejére eddig folyósított legalább 75 százalék helyett az át­lagkereset teljes összegét számítják keresetként, a nyugdíjazást köve­tően kifizetett jutalom összege vi­szont — a bányászati hűségjuta­lom kivételével — már nem számít bele az átlagba. A nyugdíjalap kiszámításának fontos mozzanata, hogy nem a bruttó keresetet, hanem csak a sze­mélyi jövedelemadó levonása után maradó nettó részt veszik alapul. Ha az 1988-ban vagy az azt meg­előző években kapott keresetek fi­gyelembevételével határozzák meg a nyugdíjalapot, akkor 42 száza­lékkal növelik az adott év — akko­ri jövedelemadóval csökkentett — átlagkeresétének összegét. Ha a kiszámított átlagkereset 12 000 forintnál több, akkor a 12 000 forint fölötti rész nem teljes egészében számít bele a nyugdíj­alapba. Az átlagkereset 12 001 és 14 000 forint közötti részének 80, a 14 001—16 000 közöttinek 70, a 16 001—30 000 közötti résznek 60, a 30 001—40 000 közöttinek 50, a 40 001—50 000 közöttinek 40, az 50 001—60 000 közöttinek 30, a 60 001—70 000 közöttinek 20, a 70 001—80 000 közöttinek 10, a 80 00 forint fölötti átlagkereset­résznek pedig mindössze 5 százalé­kát veszik figyelembe az öregségi nyugdíj megállapításakor. Ha például valakinek 24 000 fo­rintos havi átlagkereset jön ki, ak­kor 19 800 forint lesz a nyugdíj­alapja, s ha mondjuk 42 évi szolgá­lati idővel rendelkezik, akkor a nyugdíjalap 75 százaléka, azaz 14 850 forint lesz a nyugdíja, mert a 12 000 és 14 000 közötti 2000 forintból csak 1600-at, a 14-^- 16 000 közötti másik kétezerből csak 1400-at, s a 16 000—24 000 közötti 8000 forintból csak 4800-at vesznek figyelembe. (FEB) DERÉK DOLOG A FORTUNÁBAN Reumatológusok szekcióülése Április 24-én Dávod-Püspök- pusztán, a Fortuna Hotelben senki sem kiáltott orvosért, talán éppen azért, mert nem volt hiány belőlük. Vagy százötven, a szakma legjobb­jait képviselő orvos — zömökben reumatológus — szállta meg a szállodát. Itt tartotta tudományos ülését a Magyar Reumatológusok Egyesü­letének dél-magyarországi szekció­ja. Három megye (Bács, Békés és Csongrád) tartozik körükbe és éven­ként más-más témában és helyszí­nen rendezik meg a tanácskozást. A mostani már a hetedik alkalom, mondotta dr. Gyurákovics András, a bajai kórház főorvosa, aki a szer­vezésben is szerepet vállalt. Azért éppen a Fortunára esett a választás, mert ebben a környezet­ben befejeződött egy olyan re­konstrukció, illetve beruházás, amely a mozgásszervi betegek komplex ellátását biztosítja. Van gyógyvíz, fizikoterápiás és elektro­mos kezelés a mai legmodernebb technika jelenlétében. Az ülés kezdetén Teszárik József Dávod polgármesterének üdvözlő szavai után a helyi körzeti orvos (véletlenül ő is reumatológus), dr. Adám András ismertette a termál­víz és a falu történetét, mely után kezdődött az érdemi munka dr. Vajtai István bajai kórházigazgató konferálásával. A derékfájás problémaköréről dr. Bálint Géza, az ORFI főigazga­tója (a megye szakmai felügyelője) és dr. Bart Marietta tartott referá­tumot. Hódmezővásárhely, Kis­kunhalas, Gyula, Kakasszék és Ba­ja néhány érdekes és tanulságos kli­nikai esetéről szóltak az előadások. Somogyi Gábor Mennyi víz a sok?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom