Petőfi Népe, 1992. április (47. évfolyam, 78-102. szám)
1992-04-29 / 101. szám
MEGYEI KORKÉP 1992. április 29., 5. oldal rr Tompának « a határőröknek azonos az érdeke Varga Lajos őrnagy, a tompái határforgalmi kirendeltség vezetője, maga is tompái lakos, számtalanszor nyilatkozott már lapunknak a nehéz pillanatokban is, amikor tömegével fordítottak vissza devizarendelkezések miatt turistákat, vagy több kilométeres kami- onoázlop ostromolta az átkelőt. A legutóbbi tompái érdekegyeztető tanácskozáson is szót kért, hogy meggyőzze a minisztériumi kiküldötteket, országos testületek vezetőit, nem halogatható sokáig a tompaiak kérése, meg kell építeni az elkerülő útszakaszt. Elmondta, hogy az eredeti tervek szerint maximum egymillió utas és a hozzá tartozó járműforgalom számára épült az átkelő, infrastruktúra nélkül. Röviddel az átadás után, a nyolcvanas években már elérte a forgalom ezt a tervezett szintet, majd beindult a kamionforgalom s kezdett a falu számára folyamatosan növekvő terhet jelenteni. Most az eddig lappangó problémát a kirobbant jugoszláv belháború hihetetlen mértékben felnagyította azzal, hogy az amúgy is megterhelt kis átkelő felé vitte a Balkán tranzitforgalmát, sőt a jugoszláviai belföldi forgalom egy részét is. Má ott tart a helyzet, hogy ki- lencszáz—ezer között van az átléptetett kamionok száma naponta. Mint a kirendeltségvezető elmondta, a jelenlegi ellenőrző munkát tovább gyengíteni nem lehet. Főként ebben a kritikus helyzetben nem, amikor a kábítószer- és fegyver- csempészet ostromlott helyzetben tartja Európát. Kevés a pénz, nehéz helyzetben vagyunk, ám az is tény, hogy ezalatt a jugoszláv fél a háborús helyzet ellenére felépített egy közel 150 kamion befogadására alkalmas terminált. Félmilliárd forintot hajt évente a költségvetésnek a tompái átkelő, talán megérne egy kis ráfordítást is. Megfontolandó ezzel kapcsolatban Varga őrnagy javaslata, hogy a ; várhatóan eleinte veszteséget hozó Bácsalmás—-Bajmok átkelő megnyitását nem lenne-e célszerű elhá- lasztani, s előbb a pénz átcsoportosításával Tompát rendbe tenni. Az egyeztetés eredményeképp mindenképpen biztató ígéret az is, hogy a jövő év első félévében elkészül az elkerülőút. H. T. Cigányfolk-találkozó Halason • A halasi Csillagok. (Fotó: Kosa Zoltán) A kiskunhalasi mozi színháznak is alkalmas épülete ritkán lát annyi embert, mint a múlt hét péntekjén. Az esemény, amely megtöltötte a széksorokat, nem a legújabb akció- vagy erotikus film bemutatója, de még csak nem is egy vidéknek szánt könnyed színházi előadás volt. Három város — Kalocsa, Jánoshalma, Kiskunhalas — cigány hagyományőrző együttesei mutatkoztak be a halasi érdeklődőknek, akik között a pár hónapos csecsemőtől a hetven-nyolcvan évesig minden korosztály megtalálható volt. Feltörő tapsviharok és egyéb hangos és mozgalmas tetszésnyil- vánitások jelezték, hogy az előadás több száz embernek szerzett remek élményt. A rendezvény néprajzi és etnikai jelentőségű is. A cigányfolklór ma is létező hagyomány. Értékes és színes részét képezi kultúránknak, sokáig azonban méltatlanul kevés jelentőség jutott neki értékeink között. A halasi előadás ezt a kultúrát volt hivatva reprezentálni és ilyen módon is lazítani az előítéleteket a cigánysággal szemben. Rostás László önkormányzati képviselő, a cigány egyesület elnökségi tagja, miután köszönetét mondott a rendezvény szervezőinek, a Gőzön Művelődési Központ dolgozóinak, mondván, végre a cigányságnak is van ünnepnapja, ezekkel a szavakkal zárta az estet: — Sokszor kérdezik tőlem, milyen érzés cigány vezetőnek lenni. Én most büszke vagyok. Ma este Halason jó volt a cigányság vezetőjének lenni. _ , , _ Balogh Eszter 0 Jánoshalmi cigányszépség. • A legifjabb halasi táncos, az ötéves Kincses Krisztián. Kiskunmajsa madártávlatból • Ilyen Kiskunmajsa felülnézctböl. Gaál Béla felvétele a Fönix-Air helikopteres légiszolgálat segítségével készült. TÖBB A KINTLEVŐSÉG, MINT A TARTOZÁS A Hangyát is elérte a csődhullám A Hangya-mozgalmat is elérte a csődhullám — tájékoztatta az MTI-t a Hangya Szövetkezeti Szövetség illetékese. Mint ismeretes, a Hangya égisze alatt az elmúlt két évben több mint 100 szövetkezet és mintegy fél tucat gazdasági társaság alakult. Ezek a gazdálkodószervek — kivéve az áfészekből kiváltakat — részjegyek jegyzésével indultak el a gazdálkodás útján. Végh Tibor, az rt. általános vei zérigazgató-helyettese elmondta: a vállalkozások többsége jelenleg is sikeres, ám a kötelező csődbejelentés alapján néhányan kénytelenek az említett rendelkezés szerint rendezni pénzügyeiket. Köztük van a Hangya Rt. is, amely az elmúlt két évben a Hangya-mozgalom legfőbb szponzora volt. Ez a részvénytársaság különféle szolgáltatásokat végzett a Hangya-mozgalom tagjai számára, ám ezekért nem mindig kapta meg az ellenszolgáltatást. Mivel az rt.-nek több a kintlevősége, mint a tartozása, nem valószínű, hogy a 62 millió forintos alaptőkéjű vállalkozás a felszámolás sorsára jutna. Ez azzal is alátámasztható, hogy a részvénytársaságban több bank is érdekelt, így a felszámolás veszélye közvetlenül nem áll fenn. Az rt. szponzori tevékenységét — szigorúan üzleti alapon — a Hangya Szövetkezeti Központ kívánja pótolni. MENNYI FA TESZ KI EGY ERDŐT? Kárpótlási gondok Érsekcsanádon • Az itt látható erdőt ajánlja fel az fcrsekcsanádi Búzakalász Mgtsz a kárpótláshoz. (Gál Zoltán felvétele) Az ókori görög filozófusok foglalkoztak egy furcsa paradoxonnal. Egyszerű kísérlettel magunk is kipróbálhatjuk. Tegyünk magunk elé, mondjuk, három szál gyufát. Majd adjunk még egy szálat hozzá mindaddig, amíg egy csomó gyufa lesz belőle. Nem tudjuk megállapítani, melyik az a mennyiség, melyhez még egyet adva csomó lesz belőle. Nos, a fotón árválkodó fa az Érsekcsanádi Búzakalász Mgtsz szerint egy csomó fa, vagyis erdő. Legalábbis annak megfelelő, négyszeres szorzóval szeretnék kárpótlás céljára átadni. A pontosság kedvéért íme a helyrajzi szám: 0214/1. Lényegében ez az, amin elúszott az érsekcsanádi megegyezés. Cserebere fogadom Az érsekcsanádi gazdák valaha az évi takarmányszükségletüket Veránkán, a Duna átelleni oldali szigetén szerezték be. Jobban mondva, az ottani réten legelésztek a teheneik. A „nagyok” szemét — ez volt a kormány kedvenc vadászterülete, meg a pártfőnököké is — szúrta az ottani gazdálkodás. Elcserélték tehát a legelővel a községi erdőt. A falu a saját tulajdonáért megkapta a saját területét, ami aztán most hiányzik a kárpótlásból. Több más területtel együtt. Ugyanis elveszett a veránkai 300 hektár, mert az tájvédelmi körzet. A Hosszúhegy eladott 64 hektár almást. (Minden Baja környéki ember ismeri, Csanád központjából a Duna felé haladva a kövesút mellett terül el. Itt szoktunk almát szedni.) Komoly aranykorona-ér- ték-veszteséget jelent, hogy a Hosszúhegyi Mezőgazdasági Kombinát 32-34 aranykoronaértékű földeket tartott vissza, míg az érsekcsanádi átlag 17 aranykorona. Sok itt a homokos, 12 aranykorona-értékű terület. Az jár jól, aki birtokon belül van Ami igaz, az igaz. Az érdekegyeztető fórumok munkájához az április 18-ai határidő meglehetősen szűkös volt. Annál is inkább, mert egyedül a termelőszövetkezetnek vannak adatai. Ki tehet róla, ha az adatok kissé késnek, meg nem pontosak vagy éppen hiányosak? Például nem lehet tudni, milyen korú az erdő, milyen fafajok vannak benne, mennyi az aranykorona-érték. A megyei kárrendezési hivatal felhívta a helyi tszt-t, hogy különítsen el 18 800 aranykorona-értékű földet árverés céljára. A törvény előírja, hogy először a ma is tagi tulajdonban, de a tsz-tagok nevén levő területeket kell elkülöníteni, majd az alkalmazottak 20-30 aranykoronáját — többféle elképzelés van, hogy melyiket először kell biztosítani. Amikor ez Érsekcsanádon megtörtént, a termelő- szövetkezet 34 ezer aranykoronájából nem maradt több 18 ezernél, azaz annyi, amennyit a kárpótlás céljára el kellett volna különíteni. Csakhogy a tsz-nek ott vannak még azok a tagjai és alkalmazottai, akik nem rendelkeznek földtulajdonnal. Ők előbb még elviszik a megmaradt 18 ezer aranykorona felét, így a kárpótlásból hiányzik legkevesebb 6-7 ezer aranykoronányi földterület. Akiknek a melioráció csak teher Közvetlenül a Duna-töltés mellett van, szintén a termelőszövetkezet tulajdonában, egy tekintélyes méretű meliorációs (javított talajú) terület. Könnyen művelhető, viszonylag nem magas aranykorona-értékű 250 hektár. A tsz kimutatta, hogy 90 hektáron van körülbelül 30, a további 150 hektáron pedig 61 ezer forint költség hektáronként. Tehát a 17 aranykoronaérték négyszerese. Ha valaki az ottani földjét szeretné visszakapni, addig nem kerülhet a nevére a földje, amíg a summát le nem fizeti. Ézt a legtöbben nem tudják megfizetni. A bizalmatlanságot pedig csak fokozza, hogy először 10, majd 27, végül 61 ezer forintos hektáronkénti meliorációs költséget jelöltek meg. * * * Talán alig is hihető, de az előbbiekben csak fő vonalaiban jelezhettem az érsekcsanádi vitás kárpótlási helyzetet. Felmerül a kérdés, miért nem hallgattatott meg a másik fél is. Nos, azért, mert akkor nem cikket, hanem regényt kellett volna írnom. De a termelőszövetkezet álláspontjának szívesen ad helyet a szerkesztőség. Gál Zoltán Másfél ezer résztvevő a Jehova Tanúi körzetgyűlésén • A résztvevők nagy figyelemmel hallgatják Trszkity István előadását. Mindkét napon zsúfolásig megtelt a bajai Német Művelődési Központ tornacsarnoka, melyben a Jehova Tanúi vallásfelekezet tagjai szombaton és vasárnap körzetgyűlésüket tartották. Szerte a megyéből és a legtávolabbról, Pécs körzetéből is érkeztek vendégek az előadások meghallgatására. Amint Trszkity István, a rendezvény érsekcsanádi származású sajtófelelőse elmondta, a gondolati tartalmat a Hordozzuk a saját felelősségünk terhét! bibliai idézet köré csoportosították. Elemezték a szülők gyermekeik, a fiatalok egymás iránti kötelességeit. Itt a piros, hol a piros? Bizonyára vannak, akik azt mondják: — Úgy kell neki, miért nem volt több esze. Én mégis amellett vagyok, és tisztelettel kérem a rendőrséget és a közterület-felügyeletet: — Vessen véget — immár többévi türelmi idő után — ama fiatalember üzelmeinek, aki minden szerdán és szombaton, most utoljára tegnapelőtt, elnyeri általában idős emberek vagy romániai magyar árusok pénzét a bajai piacon. Állítólag ha csak negyedórára sikerül kipakolni a társaságnak, megvan a 20-30 ezer forint alkalmanként. Nem sajnálnám tőlük, ha a leggyakrabban nem nyomorult szegények nyomorúságos nyugdíja vándorolna a csalók zsebébe. Akik viszont szépen gazdagodnak. Nemrég még egy matuzsálemi korú Zsigulin érkeztek, most már egy vagyont érő nyugati kocsin lógtak meg, amikor néhány piaci vásárló megkísérelte elkapni a vezért, akinél még ott volt egy öregember 8 ezer forintja. Szeretnék rövidesen hirt adni arról, hogy az illusztris társaságot és annak minden egyes tagját nem kívánatos személynek minősítik Baján. Gál 'Zoltán
