Petőfi Népe, 1992. április (47. évfolyam, 78-102. szám)
1992-04-15 / 90. szám
MEGYEI KÖRKÉP 1992. április 15., 5. oldal PÁRATLAN ÉRTÉKŰ NEMZETI KINCS A Gemencben semmi sem változott? • Kitől kell félteni Gemencet és a Dunát? — Sok minden történt a Gemenc ügyében az utóbbi két évben, ebből azonban az egyszerű polgár aligha vesz észre valamit — véli Petrity József, az Alsó-Duna- völgyi Környezetvédelmi Felügyelőség főmunkatársa, aki most a természetet szerető, egyszerű polgárként, szenvedélyes horgászként nyilatkozik. —- Csak a tilalmi táblák szövege változott: most már nem természetvédelmi okokra, hanem vadászati, erdővédelmi szempontokra hivatkoznak. A lényeg az, hogy közönséges halandónak továbbra is tilos bemenni. Petrity József határozottan állítja, hogy most is folyik a tarvágásnak nevezett, „természetbarát” erdővédelmi tevékenység. Mire a védett területeket kijelölték, az ottani erdők felét levágták. A vadászat privatizálódik — és egyben ellenőrizhetetlenné válik —, így decemberben és januárban a védett vízi- madarak gátlástalan gyilkolását tapasztalta. Ismét folyik az elektromos halászat a Duna tiltott szakaszán. Továbbra is vita tárgya, hogy kitől is kell félteni a Gemencet és a Dunát? A horgászoktól és a hor- gásztanya-tulajdonosoktól vagy a gazdaságoktól? Sokan úgy látják, hogy Gemenc — Európa legnagyobb összefüggő ártéri erdősége —, bíztató kezdetek után, ismét kikerült a közérdeklődés homlokteréből. Tekintve, hogy páratlan nemzeti kincsről van szó, szívesen adnánk teret olvasóink véleményének. Gál Zoltán AMIT A HABARCSBÓL KIFELEJTETTEK ... A Kiss család kálváriája Imrehegyen Kiss Sándorék otthona — kir vülröl — éppen olyan, mint egy másik típusház a községben. A lakás belső képe azonban alaposan elüt a szokványostól, a falakról 1-3 négyzetméteres darabokban potyog a vakolat. — Mikor épült a ház? — kérdezem a házigazdát. — 1987-ben húztuk fel a falakat, s a rá következő évben lett bepucolva az épület. Utána nemsokára jelentkeztek a repedések és ez a folyamat ma is tart. Még az elején jeleztem a problémát a felelős kivitelezőnek, Takács János kőműves, mesternek, aki a kisebb hibákat ki is javította. — És a nagyobbakat? — A mester húzta, halasztotta a dolgot, majd amikor nyilvánvalóvá vált, hogy az egész belső részt újból kell vakolni, kerekperec kimondta: ez őneki már sok, meg egyébként is anyaghiba miatt történt a sajnálatos eset. — Nem próbáltak megegyezni? — De igen. Felajánlott végül ötvenezer forintot, amit nem fogadhattam el, ugyanis ennyiből nem tudtam volna senkivel elvégeztetni a munkát. A hiányzó összeget meg honnan pótoltam volna? Az építkezés miatt teljesen kiköltekeztem. — De nem hagyta annyiban a dolgot. Muszáj volt lépnem. Közöltem a kőművessel, hogy szakértőt hívok, aki majd megállapítja a tényállást. Ezt a mester sem ellenezte. Az igazságügyi szakértő mit rögzített? — Megállapította, hogy a használt habarcs összetétele nem felel meg az előírásoknak, valamint az iparos kihagyott egy fontos technológiai lépést — a grúzolást —, s a malter emiatt mozog a falakon. Summázva: a vakolást meg kell ismételni! • Kiss Sándor: — Ezen a falon nyoma sincs a grúzolásnak. (Fotó: Ferincz János) E szakértői véleménnyel 1991- ben fordultam bírósághoz. Az idén januárban és februárban tárgyalták az ügyet, az utóbbin bírósági szakértőt rendeltek ki. Márciusban lett volna az újabb „szemle”, ám a mester úr betegsége miatt elmaradt. — Es most mitévő lesz? — Várom a kivitelező gyógyulását, aztán várhatóan folytatódik a tortúra. — Ezt már nem lehet ép ésszel bírni — fakad ki Kissné: — Se takarítani, se rendesen elpakolni itt nem lehet. Évek óta csak várunk és várunk, de egy tapodtat se haladunk előre. A magunk erejéből még jó ideig nem is tudunk. A férjem a létminimum közelében keres, jómagam munkanélkülisegélyen vagyok, hát hogyan? A kevéske pénzünk elmegy az OTP-re, a rezsire, a létfenntartásunkra. Két kicsi gyermeket nevelünk, akiknek ezt a helyzetet sehogy sem tudom megmagyarázni. Meg aztán féltem is őket, hogy valami maradandó betegséget kapnak ebben a lakásban. Szóval van nálunk baj bőven. Várjuk a bírósági döntést, aminek a kimenetele bizonyára nem lehet kétséges, de az is további gondokat jelent majd. Vajon hol húzzuk meg magunkat hetekig, hónapokig, amíg a munkálatok folynak? Kovács Pál Keresztyén • p* ff* ítjusagi egyesület alakult Halason Mintegy hatvan fiatal, református, katolikus, baptista és evangélikus gyűlt össze az elmúlt hét végén Halason a református gyülekezet imaházában, hogy szellemiségüket, erőiket egyesítve közösséget alakítsanak. A Keresztyén Fiatalok Egyesületének tagja lehet minden 12 és 35 év közötti fiatal, aki a Szentháromság Istent a Szentírás alapján vallja, és valamely keresztyén gyülekezethez tartozik. Az egyesület célja a keresztyén kultúra ápolása, a városban és környékén élő fiatalok és gyermekek programjának, nyári táborozásának, sportolásának megszervezése, illetve bizonyos karitatív, szociális tevékenység folytatása. Az alapszabály tartalmazza még a határainkon kívül élő keresztyén fiatalokkal, illetve más egyesületekkel való kapcsolatfelvételt, illetve -ápolást, fiatalok evangelizálá- sát. A tagoknak joga és kötelessége az egyesület — egyelőre — három szekciójában tevékenykedni, azaz kulturális, sport- és szociális téren az egyesület céljainak elérését előmozdítani. Az alapszabály elfogadása után nyilt jelöléssel, szavazással megválasztották az egyesület irányító szervét, a 13 tagú választmányt, amelynek összetétele arányosan tükrözi az egyesület felekezeti ösz- szetételét. Elnöknek Váczi Lajos presbitert, a református gyülekezet ifjúsági gondnokát választották a fiatalok, titkár Szabadszállási Teréz, pénztáros Ván László lett. Az első alkalommal a szekcióvezetőket is a közgyűlés választotta, a kulturális tagozat élére Haluza Jánost, a sportéra Figura Istvánt, a szociális szekciót pedig Székely Boglárka vezeti. A létszámaránynak megfelelően a választmányba hat református, négy római katolikus, két evangélikus és egy baptista fiatal került. H. T. A TŰRŐKÉPESSÉG HATÁRÁN A NAGYKÖZSÉG LAKÓI Jajkiáltás Tompáért • Száz kilométeres sebességgel rohant a lakóházba a kamion hétfő hajnalban. — Eladom ezt a házat, addig meg a lányomhoz költözöm — mondja egy fejkendős, idős asz- szony. Még egy éjszakát nem töltök benne. — Ugyan Julis, ne beszélj már — veti közbe valaki. — Nem ad érte senki egy lyukas garast sem. Hajnali tragédia Nem bizony. Tompa nagyközség főutcájának, az Árpád utcának takaros portái elértéktelenedtek, az emberek legszívesebben elmenekülnének innen. Ezt tárgyalják a tragédia helyszínét körülálló tömegben, míg sokan — köztük jómagam is — megdöbbenten, elszorult torokkal, hangtalanul szemléljük a lehangoló képet: a kamion vezetőfülkéje beékelődött az út melletti házba. Hiába várja vissza családja a húsvéti ajándékkal Pod- reka Zorko 37 esztendős olasz fiatalembert, aki azonnal szörnyethalt, amint az általa vezetett autómonstrummal, valószínűleg több mint 100 kilométer/óra sebességgel a lakóházba rohant. Isteni csoda mentett meg — Ha nincs a kis árok, a mi házunknak is vége. Meg talán nekünk is — reszket még most is Androvics Istvánná. Mellette eltávozáson levő határőr katonafia, aki a pótkocsi hátsó részétől mintegy 80 centiméterre levő fal mellett aludt. — Isten csodája, hogy megmenekültünk. Androvicsék háza szomszédos a félig romba dőlt portával, özvegy Stof Jánosné, vagy ahogyan mindannyian szólítják, Annus néni portájával. — Csak egy óriási csatta- nást — ez a villanyoszlop lehetett —, majd egy tompább puffanást hallottunk. Áz első pillanatban azt hittük, hogy álmodunk. Annus nénit az udvaron vigasztalják a szomszédok, meg az egyik lánya. Beszélni alig-ahg tud, minduntalan sírógörcs vesz erőt rajta. — Egész életünk munkája — el- , hunyt férjére gondol — fekszik itt a romok alatt. Összedőlt a szoba, minden bútor összetört — legyint reménytelenül. — Bár én se maradtam volna meg. Hetvenhárom esztendőmmel ezt kellett megérnem. — Ne mondjon ilyet, mama — kérleli veje, Almási Sándor. — Rendbe hozzuk a házat, szebb lesz, mint volt, csak próbáljon megnyugodni. A biztosító a pénzbeli kárt enyhíti, éppen jönnek felbecsülni. A többit meg úgyis lehetetlen — teszi hozzá halkan, hogy Annus néni ne hallja. így nem mehet tovább — A lakosság eljutott türelme végső határáig — mondja Lengyel- né László Veronika polgármester asszony, akinek megfontolt nyugalma szemmel láthatóan jó hatással van az emberekre. — Minden lehetséges fórumot megjártunk, hogy a tarthatatlan helyzet megváltoztatásához segítséget kapjunk. Most magához a miniszter- elnök úrhoz fordultunk. Hát igen. Tompa nemrég még csendes, nyugodt település volt, emlékszem, minden községszépíté- si verseny győztese, a rengeteg virágról híres. Most szinte már elviselhetetlen itt az élet. Pedig nem az emberek változtak meg. A határátkelőhelyet 1978-ban évi két-háromszázezer fős személy- forgalomra tervezték, tehergépkocsik áthaladására nem is gondoltak. Ennek megfelelően képezték ki a nagyközségen áthaladó főutat, melyből még a derékszögű kanyarokat sem tartották indokoltnak kivenni. Ezzel szemben tavaly négymillió utas és 120 ezer kamion haladt át. Ebből — a háborús események következtében — októberben és novemberben egymillió utas és 31 ezer kamion, tehát két hónap alatt az évi forgalom egynegyede. A polgármester asszony kigyűjtet- te lapunk számára az idei adatokat. Szinte hihetetlen, de igaz: az első negyedévben — megjegyzem, januárban alig volt forgalom —, Tompán 1 millió 334 ezer 110 személy, 7550 autóbusz, 50 ezer kamion és 445 ezer személygépkocsi haladt át. Ez, egész évre kivetítve és kissé kerekítve 11 és fél ezer kilométer hosszú, szorosan egymás mögött álló kocsisort jelent, a Kecskemét—Baja közötti távolság százszorosát. Gyakran előfordul — különösen hétvégeken —, hogy a tompai- ak nem tudják elhagyni a falujukat, vagy ha igen, nem tudnak visszatérni. A kellemetlenségekhez járul a közbiztonság romló színvonala, a mindent ellepő kosz és szemét. — Ez itt a Balkán — keseregnek a helybeliek, és mindjárt megkérdik: — De vajon meddig marad az? Gál Zoltán MŰKÖDŐ GAZDAKÖR DÁVODON Gyerekek módjára kezeltek bennünket... A gazdakörök eredete a múlt század végére tehető, amikor a magyar falu öntudatos, gazdálkodó parasztjai szerveződni kezdtek a szakmai képzés és az árutermelés megindítása érdekében. Azóta sokat fejlődött a világ, benne Magyarország, a magyar falu. A régi értelemben vett paraszti életforma gyakorlatilag megszűnt létezni. A Dávodon már működő Gazdakör elnökét Facskó Mátyásáét kérdeztem (aki a gazdakörök országos elnökségének is tagja):-— Mennyiben más ez a mai szervezet? — A gazdaköröknek a mostani feltételekhez és körülményekhez kell alkalmazkodniuk, esetleg falvan- ként más-más utat, módszert választva. Véleményem szerint a legfontosabb tevékenységi terület a termeléshez szükséges anyagok, vetőmagok, vagyszerek stb. beszerzése, a megtermelt áruk értékesítéséinek megszervezése, valamint az érdekvédelem érvényesítésének különböző formái lehet feladat. Láthatjuk, hogy napjainkban a mezőgazdaság milyen óriási változásokon megy át. Ez egyrészt a külföldi piacok összeomlásának, másrészt a rendszerváltozásnak tulajdonítható. Ami ebből minket és leendő magángazdákat érint, az, hogy eddig mindent fölülről irányítottak és szerveztek, ugyanakkor korlátoztak is. Gyerekek módjára kezeltek bennünket, és ezt, sajnos, megszoktuk. Mára az igénytelen, dömpingárut is felvevő keleti piacról is kiestünk. Azt most ne vitassuk, hogy miért. Jól meg kell nézni, mit termelünk és kivel szerződünk, mert tele van kalandorokkal az ország. — Kik lehetnek gazdakörük tagjai? —Bárki tagdíj nélkül csatlakozhat hozzánk. Dávodon hetven családdal állunk rendszeres kapcsolatban, de ennél sokkal több azoknak a száma, akikkel szerződéses a viszonyunk. Kis dolgokkal kezdtük: nyúl, fűszer- paprika, paradicsom, vöröshagyma felvásárlásával, de ez a kör az igényekhez mérten tovább bővíthető. Fontos feladatnak tartjuk a piackutatást és -szervezést, mert csak így valósítható meg, hogy beszerezendő anyagok és az értékesítendő termékek a lehető legkevesebb közvetítőt érintsenek és a haszon nagyobb része a gazdáknál csapódjon le. — Milyen jövőt jósol önmaguknak? — Ha nem lennék optimista, még nem lenne irodánk sem, de ezzel már rendelkezünk. Sőt, van telefonunk és faxunk is. Ez utóbbit a Lakitelek Alapítványtól kaptuk és nem hiszem, hogy ők olyanba fektetnének, amiben nem látnak fantáziát. Ha anyagilag kissé megerősödünk, tervezzük egy számítógép megvásárlását, mellyel rá tudunk kapcsolódni az FM adatbankjára. így hiteles, friss információkkal is tudunk majd segíteni. Azokban a falvakban, ahol gazdakörbe tömörülnek a gazdálkodók, ott maguktól jönnek a feladatok, mert az élet, a mezőgazdasági termelés ezt hozza magával. Azok maradnak meg a piacgazdaságban, akik olcsón és jó minőséget termelnek, termesztenek. Ahol lógnak a munkában, lopnak és hanyagul dolgoznak, ott a mai körülmények között hamar a csőd szélére jutnak. Ezért mentek tönkre ilyen rövid idő alatt a termelőszövetkezetek. Remélhetőleg egyre többen ismerik fel, hogy a «gomba módra szaporodó egyéni mezőgazdasági vállalkozások egyik legkedvezőbb összefogási formája a gazdakör. Ha versenyben akarunk maradni, meg kell vívnunk az egészséges harcot a konkurenciával, az áfészek, zöldértek és egyéb cégek felvásárlóival, mögöttünk tudva a gazdák bizalmát. Somogyi Gábor Szeremlei szerény nyereség A Szeremlei Dunagyöngye Tsz azon kevés szövetkezetek közé tartozik, melyek nem váltak veszteségessé. Szerény, háromnegyed milliónyi nyereségüket nem tekintik hőstettnek, mégis eredménynek számít a mai körülmények között. Vancsura István téeszelnök mégsem elégedett, mert mint mondotta, önmagukhoz viszonyítva rosszul zártak. — 2200 hektárunknak negyven százalékát kérték vissza a kárpótlásra jogosultak. Az érdekegyeztető fórummal különösebb vita nélkül sikerült megegyeznünk. A véleményem az, hogy a maradó területünkön egy új szövetkezeti formában, az átmeneti időszakban pár évig még ugyanezzel a szisztémával fogunk dolgozni. Önök hogyan állnak a fizetéssel ? — Amikor egy vezetőnek azon kell törnie a fejét, hogy miből lesz fizetés, nem túl rózsás a helyzetünk. Bérezési rendszerünk hetven százalékban alapbérből és harminc százalékban mozgóbérből áll. Pozíciónknál fogva az év első három hónapjában csak az alapbért fizettük, de ehhez hozzátartozik az is, hogy — pár fő kivételével — nem kellett senkit munkanélkülire küldenünk. Van 590 tonna eladatlan kukoricánk a magtárban, melyre már érkezett ugyan 4-5 vevő, de mikor garanciákat kértem fizetőképességükről, nem jöttek vissza. Saját kárán tanul az ember és pár esetben már mi is megjártuk, amikor termékeink ellenértékét csak hónapok múlva kaptuk meg. Hatmillió feletti kintlevőségünk is van, amit a mai napig sem tudtunk behajtani. — Ha jól tudom, az alaptevékenységen kívül mással is foglalkoznak . — Árbevételünk felét az ipari vonal adja. Faipari üzemünkben bútorvázakat készítünk, egy másik egység pedig zsírkrétát gyárt. Ez utóbbival három éve foglalkozunk, mióta megvettük az ICO-tól és a Politúr Kisszövetkezettől a technológiát. Mint minden területen, itt is visszaesés tapasztalható; a korábbi vevőink egy- egy hónapra rendelnek, a megszokott negyedéves, éves szükségletek megadása helyett. Nem beszélve arról, hogy a konkurenciánk helybet van. Az történt ugyanis, hogy a kit taüzem korábbi vezetője kivált tőlünk és alakított ugyanerre a termékre egy kft.-t. Somogyi Gábor
