Petőfi Népe, 1992. március (47. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-13 / 62. szám

% 4. oldal, 1992. március 13. MEGYEI KORKÉP AZ ALFÖLDI SZŐLŐ IS SZŐLŐ Előremenekülő előkészítés Az elmúlt években, úgy is mond­hatni, minden rossz összejött a szőlészek, borászok háza táján. Volt évekig tartó fagyos periódus, és a legutóbbi időben összeomlott a piac. Egyenként is elég lett volna a két dolog ahhoz, hogy felborítsa az addigi termelési rendet. Hát még a kettő együtt! A művelésbeli változtatásokat kikényszerítette az időjárás, a kor- donos művelést ma már a legkü- lönféleképpen variálják, lehúzzák a szálvesszőt, takarják a növényt. A piacromlással azonban nehe­zebb kezdeni. Főleg az Alföldön, ahol az olyan kijelentések sem rit­kák, hogy nem szabad itt szőlőt termelni. Pedig a múlt század má­sodik felétől, a filoxéravész miatt idetelepített szőlőművelés eléggé bizonyított már. És manapság pél­dául a megye 38 ezer hektáros sző­lőterülete hány családnak ad meg­élhetést? A mélypont, az előreme­nekülés vágya, az ágazati érdekvé­delmi szervezetek kialakulásának is kedvezett. így történt, hogy négy éve a Bács-Kiskun, Szolnok, Csongrád és Pest megyeiek létre­• A fajta és az eredet alapja a termelő büszkeségének. (PN-archív) hozták az Alföldi Szőlészek és Bo­rászok Egyesületét. Mit tehet ebben a helyzetben egy ilyen szervezet? Tulajdonképpen felkészítheti az érintetteket — sző­lészeket és borászokat — arra, hogy amikor a lehetőségek jobbak lesznek, jobb körülmények közül indulhassanak. A leendő bortör­vény, a hegyközségek alakulása körüli feladatok megkövetelnek például adatsorokat. A szőlő- és a pincekataszter elkészítése, az ere­detvédelmi vizsgálatok, a fajtaösz- szetétel meghatározása a jövő tele­pítéseinek, a „piacminőségű” bo­rok készítésének érdekében történ­nek. Persze, ezeknek igazán akkor lesz jelentőségük, ha a termelő szá­mára anyagi előnyöket jelentenek. Bár, már vannak kereskedők, akik vásárláskor érdeklődnek például az eredet után. Még akkor is, ha a hagyományosan asztali jellegű bo­rokat vásárolják. És vannak rések, amelyeken az áhított piacra be lehet kerülni. Mondjuk a megyében oly ritka ét­kezési szőlőkkel, melyek kultuszát az Alföldön is lehetséges megte­remteni. Persze ehhez jobban meg kellene ismerni azokat a fajtákat, amelyek erre megfelelőek ezeken az éghajlati és talajadottságokon. Többször esett szó épp ezért az alföldi borok házáról, pontosab­ban arról, hogy szükség lenne rá. Most megvalósulni látszik az ötlet a Szőlészeti és Borászati Kutató Intézet miklóstelepi, kutatóbázisa éppen alkalmas lenne erre. Ráadá­sul úgy, hogy a kutatómunka mel­lett jól megférne a fajták bemuta­tása, a borversenyek megrendezése és egy — kimondottan alföldi bo­rokkal foglalkozó — kereskedő­hálózat székhelye. G. E. Meddig áll még a szovjet emlékmű ? Nemzeti ünnepünk közeled­tével egyre többen teszik ismét szóvá, hogy Kecskemét főteré­ről még mindig nem távolítot­ták el a szovjet emlékművet, s e tekintetben, lassan már a leghű­ségesebb magyar város rangját is kivívja a megyeszékhely. A hétfői képviselő-testületi ülés a közel 4 milliárdos költségve­tésben jóváhagyott 1 millió fo­rintot a szovjet emlékművek el­távolítására. Ivanics István al­polgármestert a további lépé­sekről kérdeztük: — Mikorra várható a főtéri és a vasútkerti obeliszk eltávolítá­sa? — A politikai és pénzügyi döntést a közgyűlés meghozta az emlékművek elbontására, il­letve ha sírokat találnak alatta, akkor azokat exhumálják és a Budai úti temetőben helyezik el. Március 15-ére az emlékmű­vek még minden bizonnyal a helyükön lesznek, mivel nem érdemes durva technológiával végezni a bontást, hiszen az anyag későbbi hasznosításának reményében, egy módszeres és körültekintő művelettel ez költ­ségtakarékosán is megvalósít­ható. — Mégis, mi az a konkrét, legkorábbi időpont, amikor elvi­szik az emlékműveket? Október 23., augusztus 20., április 4.. .. ?, — Úgy gondolom, május 1-jére megvalósítható az obe- liszkek elbontása, de augusztus 20-ára mindenképpen, illetve akkorra már a helyüket is rend­be szeretnénk hozni. Pályázati felhívás! A Bács-Kiskun Megyei Nemze­tiségi Alapítvány pályázatot hirdet a megyei és etnikai kisebbségi szer­vezetek, egyesületek,' hagyomány- őrző csoportok és intézmények nemzetiségi programjai támogatá­sára, helyi televíziók nemzetiségi műsorai készítésére. 1. A támogatás célja, hogy ösz­tönözze a kisebbségeket és közös­ségeit a nyelvi-kulturális hagyomá­nyaik ápolására, továbbfejleszté­sere, közösségteremtő értékek lét­rehozására. Segitse a tárgyi és szel­lemi kulturális értékek megőrzését, nemzetiségi témájú kiállítások szervezését, a nemzetközi kapcso­latok fejlődését és a hagyomá­nyokra építő kulturális’ tevékeny­séget. 2. Az alapítvány pályázónként legfeljebb 50 ezer forint támogatást biztosít. A pályázat megvalósításá­hoz a pályázónak saját — igazolt — forrásokkal is rendelkeznie kell. A pályázatnak tartalmaznia kell: — a pályázó célját, a megva­lósítás programját; — a részletes költségvetést (saját forrásokat és a kért támogatást). A pályázatokat a nemzetiség nyelvén is be lehet adni. A pályázat beadási határide­je: 1992. április 10. Az alapítvány címe: Bács-Kiskun Megyei Nem­zetiségi Alapítvány, 6500 Baja, Ár­pád ter 1. Randevú Békéscsabán Tizenhárom évvel ezelőtt, a nem­zetközi gyermekév alkalmából A gyermek és kultúra címmel peda­gógiai szemináriumot rendeztek Svédországban. Itt vetődött fel, rend­szeressé kellene tenni az európai gyer­mekszínjátszók randevúit. Nos, az el­képzelést tett követte és az azt követő években Belgiumban, Svájcban, Dá­niában, Ausztriában és Luxemburg­ban szervezték meg a seregszemléket. Az idén először tartják meg a több­napos programot hajdani szocialista országban, mégpedig nálunk Ma­gyarországon. A VI. Európai Gyer­mekszínjátszó Találkozó Békéscsa­bán lesz, július 12—26. között. A célok között szerepel, hogy a drámajáték módszerével közösen al­kossanak, közeledjenek egymáshoz a különböző szociális és kulturális kör­nyezetben élő nebulók. Harmincegy országból jön majd 10-10 fős gyer­mekcsoport, köztük árvák is lesznek. A bemutatók igen változatosnak, szí­nesnek ígérkeznek, lesz utcaszínház, báb- és ámyszínház, vizuális műhely, bohócok és artisták showja, némajá­ték megelevenedett figuráinak műso­ra. A találkozó mottója nem is lehet­ne más: „Jól csak a szívvel lát az em­ber”. KECSKEMÉTEN IS Interbalett ’92 A Budapesti Tavaszti Fesztivál része­ként —március 17-étől 28-áig—rendezik meg az Interbalett ’92 kortárs nemzetközi táncfesztivál-triennálét, a Táncfórum szervezésében. A rangos kulturális esemé­nyen —a magyar balettegyüttesek mellett — három külföldi együttes is műsort ad. A francia balettművészetet a Lyoni Opera Balett 40 tagú együttese képviseli. A walesi hercegi család fővédnökségével működő Angol Nemzeti Balett kíséreté­ben a fesztivál vendége lesz Lady Diana. A 65 taggal érkező társulat a március 23-ai fővárosi előadásán kívül — amelyet az Operaházban tartanak — az azt követő napokban Szegeden és Győrött is fellép­nek. Paul Taylor táncegyüttese az Egye­sült Államok kortárs táncművészetét rep­rezentálja az Interbaletten. A 24 tagú együttes március 21-én és 22-én a Vígszín­házban, az azt követő napokban Kecske­méten, Veszprémben és Debrecenben lép fel. ÖRÖKBE FOGADOTT IKREK Egyik román, másik magyar Az alábbi igaz és megdöbbentő történet nem tőlem, hanem egyko­ri román tanáromtól, Gheorghe Moldovantól származik. Hitelessé­géhez kétség sem férhet. Az én szerepem csupán a tolmácsolás lenne, bár erre sincs különösebb okom, hiszen a nevezett férfiú — mellesleg kiváló Arany-fordító — anyanyelvi szinten beszéli és írja a nyelvünket. íme a történet: Amióta önmagára eszmélt, ro­mán. Román az anyanyelve, román a nemzeti öntudata. Román óvo­dába és iskolába járt. Otthon szere­tet és gondoskodás vette körül. Ki­lencévesen — mintegy véletlenül — megtudta: fogadott gyerek. Né­hány napos gyötrődés után az élet visszatért a rendes kerékvágásba. Azt a néhány álmatlan éjszakát a szokásos kamaszkori kudarcok okozták. A válasz ütötte sebtől fél­ve, fel sem tette kérdéseit. Csak mondatfoszlányokat csípett el, ott­hon, kissé másként értelmezve. Ko­lozsváron volt vegyészhallgató. Férjhez ment, gyerekét — talán el­lensúlyozásképpen is — különös gonddal, odaadással nevelte. Harmincas éveiben járt, amikor Szatmárnémedibe vetóaött. Szom­bat esti séta a vidéki város főutcá­ján, és... szembejött egy nő. Egy­szerű rendes asszony, mintha kissé feszélyezte volna a tömeg nyüzsgé­se. Döbbenet. Mindketten megáll­tak, tekintetük egymásba olvadt. Mint két vízcsepp. Mint két tojás. Teljesen egyformák voltak. Csak az öltözékük különbözött, és a . . . nyelvük. A szatmári asszony ma­gyarul szólt. Csak egy kicsit tudott románul, azt is rosszul. Magyar családban nőtt fel, az egyszerű, szorgos munkásemberek rendesek voltak, s kissé félszegek — éppen mint ő. Tisztességesen nevelték, magyar gimnáziumot végzett, ma­gyarságtudata nem túlzó, de szi­lárd . . . Vállvetve kutattak, jelbeszéddel segítettek magukon az értekezés­ben, míg kiderült: egypetéjű ikrek. Egy ostoba baleset áldozata lett mindkét szülőjük, s az alig egyéves lányokat a rokonok „közvetítésé­vel” örökbe fogadták. Egyiküket egy váradi román, a másikat egy szatmári magyar család. Azóta gyakran találkoznak. Ta­nulgatják egymás nyelvét. Két erdélyi. Két nővér. Két em­ber, akiknek sorsa összeforrt. És most már senki szét nem választ­hatja. Senki! Sz ,sz András HETI SOROZATUNK Ahol véget érnek az utak Cimboraság, szomszédság, kaláka (4.) • Az idén még ezzel fogunk csépelni. Székelyvarság azon ritka telepü­lések közé tartozik, ahol nem volt kollektivizálás. A Varság és Ud­varhely közötti Zetelakán is csak félig sikerült; a szervezők dől rendre elmenekültek a családfők és a határbeli tanyákon telepedtek le. A kollektív szökevényeket nem zaklatták tovább, Varságon pedig kísérletet sem tettek a szervezésre. A szocializmus évtizedei persze nem múltak el nyomtalanul a tele­pülés fölött. Mégis, itt, ahol az út véget ér, a hatalmas erdőségek öle­lésében, sokat megőriztek a hagyo­mányos paraszti értékrendből és a közösségi élet múltbéli formáiból. Az egyik legfontosabb közösségi önszerveződés valamikor a cimbo­raság volt. Az állatok kihajtása és közös őrzése végett öt csoport — öt cimboraság jött létre. Az egy cimborasághoz tartozók közös megegyezéssel fogadták fel pászto­raikat és a cimborabíró tárgyalt a közbirtokossággaTa regölök (lege­lők) ügyében. A pásztorfogadás és kihajlás tM’ is'’áz of'WruFelT cS<£r portnak megfelelően történik. Nem változott a kihajtás és a béta- karodás ideje sem: az előbbi május 1—10. között zajlik, fönt az eszte- nákon pedig október 6. körül „hányják szét" a juhokat. Ezután őszöltetőket fogadnak, akik — cse­kély díjazás és főként a trágya fejé­ben — 6 hétig végzik az őrzést és legeltetést, lent a központ környé­kén. A kaláka nálunk is jól ismert fogalom, leginkább a falusi, kisvá­rosi családi házak építéséhez kötő­dik. Varságon minden fontosabb munkát kalákában végeznek. A házépítésen kívül ilyen a pityó­kaültetés, kapálás, szedés, az ara­tás, cséplés, szénatakarás, tollfosz- tás. A tapasztókaláka — akárcsak a többi — a fiatalok ismerkedési alkalmául is szolgált, hiszen a munka után mindig mulatság kö­vetkezett. A kalákát kalákahívoga­tó lányok szervezték meg, akik ke­zükben virágcsokorral, az alábbi vagy hasonló szöveggel járták vé­gig a meghívandó szomszédokat, ismerősöket: „Tifán Dénes avval búsítaná, hogy szombaton tapasz­tani akár s ha el tudna gyünni szí­vesen látnák s visszasegitenék ...” Akit hivnak, annak nem lehet a kalákánál fontosabb dolga. Ha mégsem tudna elmenni, fogad ma­ga helyett valakit. Egy asszonnyal találkoztunk csak, aki így gondol­kodik: „Én az enyimet egy-másfél nap megkapálom, de legyen kettő. Ha öten-hatan jőnek, fel nap alatt megcsinálják, de az a nap már el Gyermektáncszín hatodszor Nagybaracskán Március 15-én, 15 órától a nagy­baracskai művelődési házban is­mét megrendezik, immár hatodíz­ben a gyermektáncszínt, gyermek- néptánctalálkozót. Már hagyo­mánynak számít az is, hogy a helyi takarékszövetkezet besegít a mun­kába, személyi és anyagi támoga­tást nyújtva, hiszen több mint há­romszáz gyerek fellépését kell zök­kenőmentesen megszervezni. Kilenc község ifjú táncosai, szín­játszói lépnek színpadra, melynek legfontosabb célja — a találkozá­son, ismerkedésen kívül — a rutin­szerzés, a tapasztalatcsere és nem utolsósorban a bemutatkozás lehe­tősége. Láthatják majd az érdeklődők a szeremlei néptáncegyüttes után­pótláscsoportját, a bátmonostori Független Színpadot és a Rozma­ring hagyományőrző együttest, Garáról a Korsócska és Prelo cso­portot, bunyevác táncokkal. Új- mohácsról, Mohácsról, Vaskútról, Csátaljáról is érkeznek gyerekek bemutatni tudásukat és természe­tesen a vendéglátók is megteszik ezt újjáalakult három csoportjuk­kal. S. G. SZÍNHÁZ — MOZI — TEVE KECSKEMÉTI KATONA JÓZSEF SZÍNHÁZ: délelőtt 11 óra: A KŐSZÍVŰ EMBER FIAI. Kada Elek Közg. Szakkö- zépisk. részére szervezett előadás. Este 7 óra: SZENTIVÁNÉJI ÁLOM Bessenyei György-bérlet. KECSKEMÉTI VÁROSI MOZI: fél 4, 3/4 6 és 8 órakor: THE ADDAMS FA­MILY — GÁLÁD CSALAD. Színes, mb. amerikai film. ÁRPÁD MOZI: 3/4 6 és 8 órakor: ISTENEK FEGYVERZETE 2. Szí­nes, mb. hongkongi film. OTTHON MOZI: fél 6 és fél 8 órakor: A HULLÁMOK HER­CEGE. Színes, mb., amerikai film. 14 éven aluliaknak nem ajánlott. STÚDIÓMOZI: 7 órakor: GENGSZTEREK SOFŐRJE. Szí­nes, amerikai film. MESEMOZI: 3/4 6 óra­kor: A HERCEG MENYASSZONYA. Szí­nes, mb., amerikai mesefilm. KISKUNFÉL­EGYHÁZA, PETŐFI MOZI: 5 és 7 órakor: TRÜKKÖS HALÁL 2. Színes, mb., ameri­kai film. STÚDIÓMOZI: 6 órakor: AZ ÁL­LOMÁS. Színes, olasz film 14 éven aluliak­nak nem ajánlott. KISKUNHALAS MOZI: fél 6 és fél 8 órakor: A HALÁSZKIRÁLY LEGENDÁJA. Színes, amerikai film. BA­JA, URÁNIA MOZI: fél 4 órakor: KACSA­MESÉK. Színes, mb., amerikai rajzfilm. Fél 6 és fél 8 órakor: MEGHALSZ ÚJRA. Szí­nes, mb. amerikai rajzfilm. 14 éven aluliak­nak nem ajánlott. KALOCSA, OTTHON MOZI: 6 és 8 órakor: OSCAR. Színes, mb., amerikai film. KISKŐRÖS MOZI: 5 és 7 órakor. BÖRTÖNCSAPDA. Színes, mb„ amerikai film, csak 16 éven felülieknek., VÁROSI TV: 9.00—11.00 KÉPÚJSÁG. 14.00- 16.00: KÉPÚJSÁG. 19.30—20.00: KÉPÚJSÁG. 20.00-24.00: TV-TÉVÉ- PRODUKCIÓ. A tartalomból: 20.05: Trans World International. A labdarúgás történe­te. 20.30: Magyar fotóművészet III/l. 20.55: Politikai biliárd. Frei Tamás műsora. 22.00: Volt egyszer egy Amerika II/l. film. IKTV: 9.00: KÉPÚJSÁG — REKLÁM. 9.30: HT PRESS—VIDEO CASINO TV műsora (ism.). 13.30: KÉPÚJSÁG — REKLÁM. 14.00- ig. 18.00: KÉPÚJSÁG — REKLÁM. 19.00: FILMEX Kft. műsora (ism.) 23.00: KÉPÚJSÁG — REKLÁM. 23.30-ig. . KISKUN-TV: 8—19.30-ig: KÉPÚJSÁG. BAJAI TELEVÍZIÓ: 18-án, szerdán, 19 órakor: Hétfői műsoraink ismétlése (híradó és a film). 19-én, csütörtökön, 18 orakor: TV-TÉVÉ 1. 20-án, pénteken, 20 órakor: TV-TÉVÉ 2. 21-én, szombaton, 9 órákor: ATV MAGAZIN. 22-én, vasárnap, 8 óra­kor: TV-TÉVÉ 1. ismétlés, 20 órakor: TV- TÉVÉ 2. ismétlés. Hétfőtől péntekig: 12 órá­tól adáskezdésig KÉPÚJSÁG. van menve — és akkor nekem még öt-hat nap...” Ez az asszony hosszabb ideig távol élt Varságtól és elvált, családfenntartó. Mások viszont újabb közös tevékenységet honosítanak meg. így például szombatonként — amikor úgyis olyan asszonyjövés-menés, szom­szédolás van — néhányan meg­egyeznek, és hol egyiknek, hol má­siknak megcsinálják a télire való savanyúságot, zakuszkát, markos- csípőst (zöldséges babpüré, illetve tormás-zöldpaprikás reszelt sárga­répa). A rokonság mellett erősen tart­ják a szomszédságot. „Néha jobb egy jó szomszéd, mint tíz távoli rokon” — mondják. Szomszédok között természetes a kölcsönkérés, egymás kisegítése. Persze, válto­zott a világ: régen a vékáért szalaj- tották át a gyereket, most a hűtő- szekrénybe visznek át valamit. A szomszédasszonyok szívesen ad­nak a-frissen sült kenyérből,-süte­ményből, és meghívják egymást kávérá, ríra hozzájuthak ehhez áz állandó hiánycikkhez. Valamikor sós kenyérrel kinálták a vendéget. Ha váratlanul érkezett és nem volt otthon kenyér, gyorsan küldték a gyereket a szomszédba. Ott akko­ra madzaggal, cérnával mérték meg a kölcsönkenyeret, amekkora éppen átérte. A madzag addig ló­gott az asztal fölött, a lámpára kötve, amíg meg nem adták a ke­nyeret. Nagy ünnepek alkalmával szinte egyként mozdul meg az egész falu. Lakodalom, keresztelő, elsőáldo­zás — az egész közösség eseménye, de az a Péter-Pálkor rendezett bú­csú, az oroszhegyi búcsú Boldog- asszonykor és a híres pükösdi búcsú Csíksomlyón, ahová a var ságiak is elzarándokolnak. Az elmúlt évben egy régi hagyományt is fel­újítottak: a húsvéti határkerülés szokását. Az iskolától indulva és a templomhoz érkezve, énekelve körbejárják a falu területét és a legfontosabb pontokon felállított kereszteknél a határ épségéért, sze­rencsés esztendőért, jó termésért imádkoznak* A közösség gondoskodik a sze­gényeiről, az elesettekről, bajbaju­tottakról is. Gyönyörű, tágas tel­ken, egy picike kunyhóban el a falu koldusasszonya. Szerre-sorra járja a házakat, mindenhol kap valamit. Még annak a históriáját is tudja mindenki, hogyan csúszhatott le idáig, hiszen a szülei még rendes gazdák voltak. Valamikor—; mesé­lik — magukhoz vették egy idegen ember elejtett pénztárcáját, s leta­gadták, amikor az keresni kezdte. Elment hát az ember a Regátban, a kaluberekhez (kalugyerek, görög­keleti papok) s imát mondatott ve­lük, ami a családot szerencsétlenné, a gyerekeket ügyetlenné, boldogta­lanná tette. Matyi Erzsi is az átok­nak tulajdonítja sorsát, ezért nyu­godt lélekkel kéregét. Ha tűz üt ki valahol, leég a csűr vagy a ház, akkor pénzzel, ter­ménnyel és kétkezi munkával siet­nek a károsultak segítségére. Még egy apró, de jellemző moz­zanat. Idehaza természetes, hogy gondosan zárjuk az ajtókat. Varsá­gi házigazdáink csodálkoztak, amikor—magunkat és értékeinket féltve — kulcsról és zárásról kezd­tünk érdeklődni. — Itt nem zá­runk, kulcsunk sincs — mondták kolléganőmnek. Az én háziasszo­nyom a lábtörlő alatt tartja a lakás­kulcsot, és ezt mindenki tudja a fa­luban. De még soha, semmi nem tűnt el. Akinek kell valami, kér . . . Székelyné Körösi Ilona l

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom