Petőfi Népe, 1992. március (47. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-23 / 70. szám

PETŐFI NÉPE 1992. március 23., 7. oldal KÖRNYEZETÜNK „Tájidegen” gazdák Új államosítás a Felső-Kiskunságban? Végre megkezdődhet az új földosztás: lezárulhat az ősi pör a Felső-Kiskun­ságban is. A gazdák közül többen már saját földbe vethetik a tavasziakat. Reménytelennek tűnő csatát kezdtek viszont a jussért azok az egykori tulaj­donosok, akiknek a földjeik természetvédelmi területen vannak. Ezek a földek nem adhatók vissza, mert az állam tulajdonába kerülnek. Az új államosítás ellen szervez­kedik Faddi József, a régió kisgaz­dapárti képviselője ... — Azok, akik úgy határoztak, hogy a védelem alatt levő térségek nem privatizálhatok, nem ismerik a paraszti gondolkodást — mond­ja dühösen Faddi József. — Mi rettegünk, ha azt halljuk: „cserein­gatlan”. A kolhozszervezés idején fizettek ki így bennünket. A kiváló, faluhoz közel eső parcellák helyett távol, a homokhegyek között kap­tunk valamit. Megértem a társai­mat, akik ragaszkodnak az eredeti tulajdonhoz, és tiltakoznak a tör­vény bántó paragrafusai ellen. Hát tőlünk akarják megvédeni a natú- ra rejtett értékéit? Mi vagyunk „tájidegenek” a pusztákon? A pa­rasztember sosem ártott a környe­zetének, sőt elemi érdeke volt, hogy nagyon vigyázzon a növé­nyekre és az állatokra. A nagyüze­mek, a monokultúrás kolhozok és szovhozok tettek kárt. Méretlenül szórták a kemikáliákat. Hogy a termelés kockázata minimális le­gyen, permetlével öntöztek, ha volt baj a fán, ha nem ... — A tanyák környékére nem vo­natkozik ez a törvény? — Ma már kevés gazda él a pusztán. Kipofozták onnét őket. Most szívesen mennének vissza. Is­mét élet költözne a vidékre. Rend­ben tartott fehér falú épületek, jó­szágok a ház körül,, erdők, gyü­mölcsösök, szőlők. így nézett ki hajdan a Felső-Kiskunság. És sem a pásztorok, sem a földművelők nem lőtték a túzokot, nem irtották a réti csenkeszt vagy a mocsári gó­lyahírt. így, kihaltan, az alföldi táj nem rezervátum, hanem egy nagy hazugság . .. Olyan állapotot kon­zerválnak a természetvédők, ami a kommunizmus idején született. — ön szerint sikerülhet a tör­vénymódosítás? — Hamarosan magam fogom indítványozni a parlamentben az igazságtalan paragrafus törlését. A törvényalkotók nem ismerik az életet! írtam már eddig is sokfelé. Keresztes K. Sándor miniszternek és Antali József kormányfőnek. De úgy tűnik, nem értik meg, hogy ez az igazi probléma. Mindenféle nemzetközi ígéretekre és egyezmé­nyekre hivatkoznak, de ezzel nem tudnak meggyőzni itt senkit sem. Úgy tűnik, csak akkor hajlandók figyelni a parasztság szavára; ha nyomatékosabban is hangot ad­nánk a tiltakozásnak. — Önök a szerveződő peszérada- csi tájvédelmi körzet ellen is tilta­koznak? — Természetesen. Fölháborí­tó, hogy az egyeztető értekezle­tek szervezői nem hívták meg a megbeszélésekre az igazi birto­kosokat. A régi beidegződések • Nem értem, hogy miért féltik tő­lünk a természetet ? — mondja Faddi József országgyűlési képviselő. szellemében csak a tsz- és az ál­lami gazdasági vezetőkkel tár­gyaltak. Ráadásul megint csak a gazdák rovására. Higgye el, hogy a kommunizmusban min­den, a szövetkezetek szempontjá­ból értéktelennek mondott földet természetvédelmi területté minő­sítettek át. Nem volt utána gond vele, nem bánthatták a gazdasá­got, hogy birtokai gazosak, elha­nyagoltak voltak. Én azt mon­dom: jobban meg kellene néz­nünk, hogy mit védünk! Mely területről hajtjuk ki az embere­ket hazug, nepellenes indokok­Farkas P. József Keresztes K. Sándor miniszter Faddi József képviselőhöz A földterü­letvisszaigény­lésekre a tulaj­donviszonyok rendezése érde­kében hozott, a kárpótlásról szóló 1991. évi XXV., vala­mint a közel­múltban elfo­gadott szövet­kezeti törvény hatálybalépésé­ről és az átme­neti szabályok­ról rendelkező törvény vonat­kozik. Az utóbbi tes Kerete een rendezi a szövetkezetek jövőbeni sorsát. Ez egyértelműen kimondja, hogy nemzeti park területe, nem­zetközi egyezmény hatálya alá tar­tozó és a fokozottan védett terüle­tek a vagyonnevesítésbe ne kerül­jenek bele [15. § (1) bek. i/pont], A 19. § alapján ezeket a területeket a magyar allam tulajdonába, a ter­mészetvédelmi szervek kezelésébe kell adni. Amennyiben a szövetkezet tulaj­donából ezáltal földterület kerülne ki, a magyar állam tulajdonában álló csereterülettel kártalanítani kell. A kérdéses területek a Kiskun­sági Nemzeti Park részei, valamint Tanya Kunadacson. A kihalt puszták a kommunizmus idején kialakult állapotot védik. Ezeken a vidékeken a tsz-korszak előtt százak, ezrek éltek. a nemzetközi egyezmény hatálya alá is tartoznak, azaz: ÜNESCO MAB bioszféra-rezervátumok. A levelében jelzett Peszéradacsi Tájvédelmi Körzet védetté nyilvá­nítása — mint rhinden védetté nyil­vánítás — hosszú folyamat, előké­szítése már régebben kezdődött, természetvédelmi, szakmai javas­latok alapján. Az előkészítés so­rán, a szakágak mellett, az egyezte­tések mindig az adott terület tulaj­donosaival is megtörténnek. A tájegység olyan természeti ér­tékekkel rendelkezik, amelyek má­sutt nem találhatók az országban és ezeknek az élőhelyeknek a fenn­maradását a jövő nemzedékek szá­mára is biztositanunk kell. A védetté nyilvánítással a tanya­világot nem kívánjuk megszüntet­ni, a tanyákon és környezetükben a hagyományos gazdálkodás to­vább folytatható, ezt a terület ke­zelési szabályzata is rögzíti. Sőt, egy új alkalmat kínál a térségben lakóknak az idegenforgalomba vá­ló bekapcsolódás lehetőségével. A védett területek, elsősorban nemzeti parkok iránt világszerte egyre nagyobb az érdeklődés, nö­vekszik az ilyen területekre látoga­tók száma, es a megfelelően kiala­kított tanyák bekapcsolása a turis­taforgalomba az egész térségben fellendülést jelentene. A Világ Természetvédelmi Alap magyarországi képviselőjének levele Faddi Józsefhez (részletek) Jól ismerem a Kiskunságot, de az ország más részeit is, és pontosan tu­dom, hogy a tanyák hozzátartoznak a tájhoz, a benne lakó emberekkel, álla­taikkal és az általuk folytatott hagyo­mányos gazdálkodásmóddal. Éppen ezért magam is osztom az Ön vélemé­nyét, de a törvény is ezt az álláspontot fogalmazza meg. Különösen természeti értéket képvi­selő pusztáinkat elsősorban a feltörés, illetve a műtrágyázás veszélyeztette, (il­letve a jövőben az erdősítés). Ezeket nemcsak akkor kell védeni, ha különle­ges növények vagy állatok élőhelyei, hanem bizonyos mennyiségben akkor is — hagyományos művelést folytatva rajtuk —, ha megnevezhető különle­gességek nem élnek rajtuk. Minden élő­helytípus csak úgy tartható fenn, ha megfelelő méretű. Kérem, ne feledje, pusztáink kiterjedése 1,2 millió hektár­ra csökkent és ennek több mint a fele mütrágyázott, illetve felülvetett gyep. A kérdéses termőterületek termőké­pességére mindössze egyetlen adatot szeretnék megemlíteni. A Kiskunsági Állami Gazdaság tulajdonában lévő gyepterületek aranykorona-értéke nem éri el az ötöt. Sok más példát is lehetne hozni, de felesleges, hiszen mindenki tudja, védelemre érdemes területek csak ott maradtak fenn, ahol nem folyt intenzív gazdálkodás. Ott, ahol jó ter­mőtalaj van, már a múltban is igen in­tenzíven gazdálkodtak, következéskép­pen a valamikor természetes állapotnak ma már nyoma sincs. Ott, ahol valami­kor szőlő- és gyümölcskultúra virág­zott, ma sincs védett terület és soha nem is lesz. Ott viszont, ahol ma még nyílt homoki gyep van és azt a terület adott­ságának megfelelően legeltetik, jól meg­fér egymás mellett a védettség és a gaz­dálkodás évszázadokon keresztül foly­tatott módja. Tizenhét éve dolgozom a természetvédelemben. Ez idő alatt meg­lehetősen sok tapasztalatot gyűjtöttem és konkrét tényekkel is bizonyítani tu­dom, hogy a falusi turizmusba bekap­csolt nemzeti park lényegesen több be­vételhez juttatja a lakosságot, mint a mezőgazdasági termelés. Mivel magam is agrárszakember va­gyok, nem óhajtom e szakterületet se­melyik másik mögé sorakoztatni pusz­tán szimpátia alapján. A tények azon­ban tények, azokat csak érvekkel lehet megcáfolni. Mindez nem azt jelenti, hogy nem vagyok lelkes támogatója az ősgyepeken folytatandó gazdálkodás­nak vagy az ott élő őshonos magyar háziállatfajták megmentésének. Utób­biak érdekében a közelmúltban akciót is indítottam. A kárpótlási törvényre való hivatko­zás — amelynek vonatkozó pontját ön ugyan nem támogatja — megítélésem szerint semmiképpen sem sértheti súlyo­san a mezőgazdasági lakosság érdekeit. Bizonyára tudja, hogy az ország terüle­tének 6,75 %-a áll természetvédelem alatt, azaz 588 000 hektár. Ennek fele erdő, illetve 10% művelésből kivont te­rület. Vajon tényleg sérti-e a mezőgaz­dasági lakosság érdekeit, ha 250 000 hektár alacsony aranykorona-értékű te­rületen a természetvédelem jelen van. vagy netalán meghatározó? Aligha hi­szem. Ha mégis, akkor viszont hiába akarunk Európához csatlakozni. Bizo­nyára Ön azt is jól tudja, hogy a védett területeken is folyik gazdálkodás, sőt az a jövőben sem szűnhet meg. Haraszthy László Környezetünk Szerkeszti: Farkas P. József, Walter Péter felvételei. POSTALÁDÁNKBÓL Miért tették tönkre a kunszentmiklósi főteret? Osztályommal nemrég megláto­gattuk a kiskunsági Petőfi-emlékhe- lyeket. Az utóbbi időben sokat olvas­tunk a Petőfi Népében a szépülő Kunszentmiklósról. Éppen ezért nagy várakozással érkeztem kis csa­patommal a Felső-Kiskunság neves településére. Régi emlékek hívtak. A nyarakat évekig Dömsödön töltöt- temés sokat átjártunk Kunszentmik- lósra. Amit most láthattam elbor- zasztott. A város szépen, épen megőr­zött főterét elcsúfították, tönkretet­ték. A városháza, a templom, a Virágh- kúria és a gimnázium olyan érteke volna országunknak, mint a kalocsai Szent Háromság tér, az érseki kastély tere. Nos, ettől a kincstől is megfosz- tottákja jövőt a várostervezők. Köz­vetlenül a mesterien .rendbehozott Viráfeh-kúria jnellé építenek egy mamgtrumot. Állítólag sportcsarnok IdfcaaLegyen bármi: borzasztó. Nem mikor jutunk el már odáig, ÍHp.Jfty városközpont megformálá- iffiMfa szakemberek véleményét is kiSflnk. Vagy ha kértek véleményt -— ezt ugyanis föltételezem —, jó len­ne, fia olyan embertől származna a jó­tanács, akinek van ízlése és érti a szak­máját. Fölháborodásomat biztosan megérti az, aki ellátogat—Petőfi út­jait járva — Kunszentmiklósra. Bartalis Erzsébet Kalocsa * * * Bartalis Erzsébet kalocsai tanitó- nő véleményét eljuttattuk Kladács Györgyi városépítő mérnökhöz. Kunszentmiklós távlati fejlesztési tervének az elkészítőjéhez. — Őszintén megmondom egyetér­tek a levélíróval — mondta. En is ajánlhattam volna jobb helyet is a nagy tömegű újépületnek, de az előkészítés­ben, az engedélyezési eljárásban nem vettem részt. A várostervezői megbí­zást később kaptam. Szerintem a kész sportcsarnok külső megjelenése azért njajdnhenti a helyzetet. Az épület illeni fog a környezetébe. Láttam a terveket és aztlij megfigyelhettem, hogy a ter­vező Udllektíva mindent megtett, hogy fölolqjp az aránytalanságokat. A FŐTEREKKEL KEZDIK? Szépülnek falvaink • Izsák, Szabadság tér. A megyet járva láthatjuk: az önkormány­zatok igyeksze­nek áldozni a rájuk bízott te­lepülések szépí­tésére is. Egyre 1 m ** több helyen esi­nősítjük a főte­ret, a falusi közélet fóru­mát, a találko­/ zások, ünnep­ségek színhe­lyét. A környe­zetünk rovat­ban a jövőben • Tass, Vecsei út, autóbuszváró. szeretnénk bemutatni a sikeres fej­lesztéseket. IZSÁK Az idén tavaszra befejeződött a főtér rekonstrukciója. A nagyköz­ség több mint hat millió forintot áldozott azért, hogy a Kecskeméti Városgazdálkodási Vállalat bri­gádjai igényesen rendbetehessék az emlékművek és a fontos középüle­tek környékét. A Szabadság téren áll az 1848-49-es szabadságharc, valamint a világháborús áldozatok emlékműve. Mint megtudtuk: a nemrég elszállított, a szovjet „föl­szabadítok” emlékére állított „Szabó-Bártfai-kő” helyén hama­rosan mementót emelnek 1956 hő­seinek. TASS Meglátszik a falun, hogy az ön­kormányzat egyik vezetője, az al­polgármester, művész ember. A Horváth Attila vezetésével mun­kálkodó tassi faluszépítők szobor­parkot terveznek a főtérre. Meg­próbálják rendbehozatni a falucs­ka régi épületeit. Szeretnék, ha a központtol távolabb eső területe­ken is rend lenne. A faluszéli autó­buszváró a közelmúltban épült. Ä távolsági járatok mindegyik megállójához terveznek hasonlót. f; F.’j. IZARAD AZ ALFÖLD? Kísérletek a vízutánpótlásra fém eszi meg a kutya a telet” tartja a szólás, de vajon mi történik a téli'csapadékkal? Javakorabeli embernek kell ahhoz lenni, hogy hátságpe­remi belvizekre emlékezhessen valaki. Említésre talán csak az 1968-as, illetve az 1970-es év érdemes. Az azóta eltelt 22—24 év csapadékösszege is messze az elvárt alatti, de különösen hátrányos következményekkel jár a téli félév csapadékhozamának rendszeres elmaradása a területi átlagtól. Ahol a helyi vízgazdálkodási infrastruktúra lehetővé teszi, a Kiskunsági Nemzeti Park Igazga­tósága igyekszik a védett területek növény- es állatvilága életfeltételei­nek fenntartása érdekében külön­böző módon a szükséges vizet pó­tolni. Korlátozott eredményt várha­tunk az alkalmas helyekre fúrt és szélmotorral működtetett talajvíz- kútjainktól. Annak érdekében, hogy a hazánkban költő vagy csak átvonuló vízimadaraink számára fészkelő-, táplálkozó, illetve tar­tózkodóhelyek álljanak rendelke­zésre, kiszáradó szikes tavak, ned­ves rétek, mocsarak vízhiányát kell mélyfúrású kútból vagy felszíni vízbázisból pótolni. Az elhagyott apaji halastavak 150 hektárt kitevő három egységé­be évente körülbelül 900 ezer köb­méter vizet szivattyúzunk az egyik közeli csatornából. A megfigyelt fajok — évről évre gazdagabb lis­tája bizonyítja: a beavatkozás eredményes. Fülöpszállás határában az ősz­szel feltöltött Fehérszék partvona­la ma helyenként a közút töltését érinti. A Kígyós-főcsatornából gravitációsan kibocsátott körülbe­lül 250 ezer köbméter víz 100—140 hektár területet borít be átlagosan 20 cm vastagságban. így helyette­síteni tudja a rendszeresen kiszára­dó közeli szikes tavakat. (Kelemen szék, Kisréti-tó, Zab szék, Pipás rét). Tavaly novemberben másod­szor is sikerült feltölteni a, Szelidi- tó „farkánál” húzódó természetes laposokat, a Kékesi rétet és a Ka­paszkodót. A téli gazdálkodási nyugalom idejére Fűzvölgyi­csatornából körülbelül 150 hektár rét árasztható. A betározott 300 ezer köbméter víz a téli hónapok alatt fizikai-mechanikai, biológiai öntisztulás után tavasszal az évről évre vízhiánnyal „küszködő” Sze- lidi-íó féltöltésére fordítható. A minap a tó vízállása, a hiányzó téli csapadék okán csak 220 cm • A rét szélén is mindig lentcbl) van a víz a kutunkban — mondja Kan- csár Péter kunadacsi pásztor. Ha nincs vízutánpótlás, pusztulnak a ritka fajok. volt, a kívánatos 270-től messze elmarad, tehát a természetvéde­lem, az üdülés és a halgazdálkodás érdekei igénylik a szakszerű, a tó páratlan vízösszetételét megőrző utántöltését. Kákonyi Árpád • Bővizű csatorna Fülöpszállás határában. Az idén megmaradt a víz a Fehér-székben is. \

Next

/
Oldalképek
Tartalom