Petőfi Népe, 1992. március (47. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-03 / 53. szám

PETŐFI NÉPE 1992. március 3., 9. oldal HETI SOROZATUNK Egy betörő naplója • PN-archív. /I \ A megyeszékhelytől távol, 1 •) egy kicsiny tanyán nőttem fel édesanyámmal, aki féltő gon­dossággal nevelt. A napi tizenhat kilométeres gyaloglás az iskoláig és vissza nem vette el a kedvemet a tanyai élettől. Szépen tanultam, jó eredményeket értem el. Anyám dédelgetett álma volt, hogy tanult embert neveljen belőlem. Ezért be­költöztünk a városba. Egy apró garzon padlóján aludtunk. Búto­rainkat el kellett adni, mert a taná­csi ember, aki a lakás megszerzésé­ben segédkezett, egyre többet kö­vetelt. En ipari tanuló lettem, édes­anyám egy nagyvállalat alkalma­zásában, havi ezerhatszázért robo­tolt. Nagyon szűkösen éltünk. Nehéz kétszáz forint A vállalatnál, ahol gyakorlati időmet töltöttem, összejöttem egy idősebb emberrel. Tőle hallottam először, hogy a jó és a rossz fogal­mán felül létezik még egy, amit úgy hívnak: a szükség joga. Rövid úton megegyeztünk. Kiadogatta a gyár kerítésén a holmit, amit közösen eladtunk. Iszonyúan nehéznek éreztem azt az első kétszáz forin­tot, amit tőle kaptam. Némi vi­gaszt nyújtott ugyan, hogy szorult helyzetünkön segíteni tudok, de a bűn tudata erősebb volt bennem, mégis folytattam. Anyámmal pe­dig elhitettem, hogy apróbb plusz­munkákból szerzem a pénzt. Az ember becsaphatja a fél vilá­got, de önmaga elől nem menekül­het. Egyre szétszórtabb, idegesebb lettem. Már tanulni is képtelen vol­tam. A félévi bizonyítványomban több lett az elégtelen, mint a megfe­lelő. Nem volt erőm hazavinni. Céltalanul bolyongtam az ismerős tereken, utcákon. Végül az állomás restijében kötöttem ki. Az este már a határ felé száguldó gyorsvonaton talált. Itt füleltek le a rendőrök. Rutinkérdések sora, rutinvála­szokkal, és következett az előállí­tás. A kopott íróasztal két ellensé­ges oldalán ültünk. Legnagyobb meglepetésükre, kérdéseikre el­mondtam, hogy néhány hónapja lopkodom a vállalat készleteit, a határon viszont nem akartam át­szökni. A jól végzett munka büszke tudatában jelentették kicsiny váro­sunk kapitányságának, hogy szí­vós munkájuk eredményeként si­került elfogniuk egy igen veszélyes bűnözőt. Perceken belül értem küldtek egy URH-s kocsit. A rend­őrkapitányságig tartó úton meg sem szólaltak marcona őrzőim. Az első lecke Az ügyem előadójaként megbí­zott nyomozó először aláíratta ver lem az őrizetbevételi jegyzőköny­vet, majd — csupán az első benyo­más keltette esetleges tévedéseim kiküszöbölése céljából — adott még néhány pofont, azután lekísért az alagsori fogdába. Ekkor még nem sejtettem, hogy ezen a helyen kilencvenkét napot kell eltöltenem. Gyors egymásutánban hatszor vet- kőztettek anyaszült meztelenre, majd elvették cipőfűzőm, órám, le­vágták nadrágom fémcsatjait, ki­tépték a slicc zippzárját, végül — mintegy megváltásként—belöktek az ablaktalan, dohszagú odúba, amit zárkának hívnak. Szabadsága elvesztését minden ember másként éli át. Nekem ti­zenhat évesen nem csupán a moz­gáshiány, a szabad helyváltoztatás korlátozása okozott gondot, ha­nem a kíváncsiságom is. Meg akar­tam ugyanis tudni, vajon miért van e vidámnak nem nevezhető helyen a két úriember, kiknek oly váratla­nul társa lettem? Kérdésem bizo­nyára felzaklatta őket, hiszen egyi­kük oly gyorsan ragadott torkon, hogy még félrelépni sem volt időm. A harmadik zárkalakó azonban közbelépett. Rövid eszmefuttatás­ba kezdett, melyből az derült ki számomra, hogy ő itt az ész. Elma­gyarázta alkalmi fojtogatómnak, hogy ordít rólam a balekság. To­vábbá a zsaruknak nem szokásuk saját „tégláikat” laposra verni. Új­donsült védelmezőm haladéktala­nul megkezdte kioktatásomat. Megtudtam, hogy mint fiatalkorú­nak, jogképviselő jelenléte nélkül lehetőségem van a vallomás megta­gadására. így elkerülhetem a to­vábbi veréseket. Egyébiránt illik igen komolyan venni az őszinte be­ismerő vallomás enyhítő körül- ménykénti értékelésére szóló nyo­mozói szónoklatot, hiszen ha min­dent beismerek, amit be akarnak velem ismertetni, rámtesznek egy fekvő nyolcast, azaz egy életfogy- tiglant. Amennyiben azonban ko­nok maradok, megúszom a dolgot két-három évvel. A lecke fél éjsza­ka tartott. Nem volt nehéz odafi­gyelni. A csupasz priccsen, egy kur­tára vágott pokróccal, nem álmo- sodik el túl könnyen az ember. Egy fonnyadt hóvirág Másnap kora reggel megkezdőd­tek kihallgatásaim. Ekkor tudtam meg igazán, hogy mindaz, amit ta­nultam, mekkora értéket képvisel. Kihallgatom valószínűleg megfe­ledkezett koromról, hiszen elmúlt éveim minden felderítetlen bűncse­lekményét be akarta ismertetni ve­lem. Amikor félszegen megemlítet­tem, hogy tudomásom szerint jelen kellene lennie törvényes képviselő­imnek is, úgy megruháztak, hogy magam alá vizeltem. Peregtek a napok, kihallgatás ki­hallgatás után, csak beszélni nem engedtek senkivel. Először arra próbáltak rávenni, mondjam azt, hogy anyám küldött lopni. Ekkor döbbentem rá igazán először, hogy kiknek a kezében vagyok. Aztán egy napon csendes részvéttel közöl­te velem kihallgatom, hogy anyám, az egyetlen aki jelentett még szá­momra valamit, öngyilkosságot kí­sérelt meg miattam. Már nem tu­dón hogyan kerültem vissza a zár­kába. Napokig lázban égtem, or­vost hívtak hozzám. Mikor nagyjá­ból emberi formát öltöttem, végre felkísértek kihallgatómhoz. El­hangzott a kérdés, hogy akarom-e látni az édesanyámat? Persze a fel­tételt is egyértelművé tették: senki, egyetlen újjal nem nyúlt hozzám, a jegyzőkönyveket pedig aláírom. Vállaltam, mint ahogy a gyilkosság vádját is vállaltam volna! Szegény anyám, vajon mit érezhetett? Csak ült velem szemben némán, moso­lyogva, aztán a kezembe adott egy szál hóvirágot, s ezzel a „beszélő” véget ért. Ügyemet néhány hét múlva lezárták. Fagyos télutói na­pon indult velem a kis rabó (rab­szállító autó) a börtön felé. Izzadt tenyeremben a fonnyadt hóvirágot szorongattam. V. Sándor András (Folytatjuk) ÁTALAKULÁSRA KÉSZÜL A KECSKEMÉTI IKTV Mi lesz a városi lakásvagy ónnal? 0 Kecskemét Rákóczi utcai házsor. A városközponttól távolabb sok a romos IKTV-lakás. (Walter Péter felvétele) A kecskeméti képviselő- testület egyik februári ülé­sén dr. Sarkadi Zsolt, a la­kás és ingatlangazdálkodási bizottság elnöke javasolta a közgyűlésnek: mielőbb szer­vezzék át az Ingatlankezelő és Távfűtő Vállalatot. Sze­rinte ugyanis az újfajta ön­kormányzatiság kialakulá­sával szükségessé vált, hogy az élet minden területén megváltozzanak a struktú­rák. Csak így képzelhető el a hatékonyabb munka, a ta­karékosabb gazdálkodás. — Mi a véleménye dr. Sarkadi Zsolt előterjesztéséről az IKTV első emberé­nek — kérdeztem Márton Lajos igazga­tótól. — A város gazdasági helyzetéről nem kívánok nyilatkozni. A vállala­tunk átalakulásáról azonban szívesen szólok, hiszen magam is szükségesnek tartom a racionalizálást a szerveze­tünknél. Tehát alapvetően egyetértek az elnök úrral! A vállalat vezetői régóta dolgoznak egy átalakítási programter­ven. Reméljük, hogy mielőbb lehetőség nyílik arra, hogy részvénytársasági for­mában működhessünk. Nem rajtunk múlott (és múlik), hogy még nem sike­rült a korszerűsítés ... — Dr. Sarkadi Zsolt indítványa sze­rint a lakásvagyon megfelelő karban­tartása és működtetése csak az IKTV részekre bontásával, több elkülönült, önálló egység kialakításával képzelhető el... — Az előterjesztő úgy érvel: draszti­kus lakbéremelés elképzelhetetlen, mert a lakók egyszerűen képtelenek lennének elviselni a terheket. Ebben is egyetértek vele. Jól tudom, hogy csak a porok száma és a kintlévőségek, a tartozások emelkednének. Vannak olyan kiadások viszont, amelyek nem csökkenthetők: ilyenek például a víz- és csatornadíj, vagy a bér s egyéb, — a vállalattól független — közüzemi költ­ségek. — Az elképzelés szerint az üzemi és a vállalati általános költségek minimá­lisra csökkentése lehet az egyetlen men­tő megoldás. Ami csak a hagyományos struktúra fölbomlásával érhető el... — Most pedig vitatkozom dr. Sarka­di Zsolttal. Az egyértelmű, hogy min­dig találhatók új és újabb lehetőségek az általános költségek csökkentésére. Leginkább mi vagyunk az érdekeltek abban, hogy fölösleges kiadásaink ne legyenek. De az ország hasonló cégei­vel való összehasonlítás során — ezt .konkrét vizsgálatok támasztják alá — bizonyosodott, hogy vállalatunk a je­lenlegi működési formában is a hatéko­nyan munkálkodó szervezetek közé tartozik. Az üzemi és általános költsé­gek az összes költség 15,3 százalékát teszik ki, a feladatok ésszerű meghatá­rozásával, további takarékossággal 1 —2 százalékkal még csökkenthető, azonban ez másfél-két millió forint megtakarítást jelenthet, ami nem oldja meg a lakásgazdálkodás alapvető pénzügyi problémáit. Sajnos, az inflá­ció miatti költségnövekedést nem lehet befolyásolni, e miatt a béremelés tör­vényszerű. Azt is bizonyították a köz­gazdászok: ha hat kis üzem veszi át a jelenlegi vállalat feladatait, a vállalati általános költség nem lesz kisebb. Sőt, Új gyógynövény­készítmény májbántalmakra A különböző májbántalmak megelő­zésére homoktövisből készült kivonat forgalmazását kezdte meg a törökbá­linti Hébé Kft. A készítmény iránt kül­földről is nagy az érdeklődés, az egész­ségtelen táplálkozás és a növekvő alko­holfogyasztás miatt ugyanis emelkedik a májbetegek aránya, s hiányoznak a megfelelő gyógyszerek a szervezet anyagcsere-laboratóriumának, a máj­nak a megvédésére. A sokáig elfeledett, majd újra felfedezett homoktövis kere­sett gyógynövény-alapanyaggá lépett elő, s ebből a bogyós gyümölcsöt termő növényből állítják elő a Hébé Kft. ve­gyészei az egyévig is eltartható instant készítményt, amely vízzel, üdítőitallal keverve fogyasztható. Hatására csök­kennek a máj idült bántalmai. Az új­donságot a gyógynövényboltokban és a patikában forgalmazzák. Megkezdő­dött olasz és osztrák exportja is — a termelés felfutása után évi 50 millió forint exportbevétellel számolnak az üzemben. bizonyos területeken növekszik a fel- használás. Bármilyen formában törté­nik is az üzemeltetési, karbantartási, felújítási szolgáltatások szervezése, az önkormányzati vagyonfelügyeletnek kell gyakorolni az alapvető tulajdonosi jogokat. Ez a szervezet bízza meg a vagyonkezelőt a házfelügyelői karban­tartási feladatok ellátásával s ezért a szolgáltatással arányos díjat fizet. Kije­löli és sorolja a lakóházfelújítási fel­adatokat, ellenőrizteti a kivitelezés számláit. A befolyt lakbér felhasználá­sa felett rendelkezik. — Nemrég a városi televízió egyik műsorában vádak hangzottak el Önök ellen. így például az, hogy az IKTV nemcsak pazarló, költséges vállalkozás, de nincsenek rendben a vagyonnyilván­tartásai sem. Nem is szólva arról, hogy Kecskemét rangos épületei romosak. — Még mielőtt a kérdésre válaszol­nék, hadd mondjam el: sohasem állí­tottuk, hogy a vállalatunk abszolút ka­tegóriás. Mondjuk, hogy minden rábí­zott vagyontárgy kiválóan működik, példamutatóan rendbe van téve. A ma­gyarországi viszonyokat, az állam, a város, illetve a polgárok anyagi helyze­tét figyelembe véve azonban úgy gon­dolom, nincs szégyenkezni valónk. Saj­nos a csúsztatásokkal, alaptalan állítá­sokkal nem tudok mit kezdeni. Úgy hiszem, hogy igaztalan ítélet lenne, ha a főtéren talált eldobott papírzsebken­dő alapján azt mondanám, hogy a me­gyeszékhely „rettentően koszos” város. Dr. Sarkadi Zsolttól és mindazoktól, akik hivatásukból adódóan felelősség­gel gondolkodnak a jobb és haszno­sabb megoldásokon, mindenképpen azt kérem, hogy mielőtt ítélkeznek, ke­Az 1991—1992-es tanévben 394 ezer gyer­mek jár az ország óvodáiba a KSH legfris­sebb adatai szerint. Az óvodai férőhelyek száma — elsősorban a gyermek elhelyezésére nem alkalmas helyek megszüntetésével —-1 év alatt mintegy 6400-zal csökkent, s így jelenleg 1000 férőhelyre 1041 gyermek jut. Az alapfokú oktatási intézményekben azaz az általános iskolákban 1,1 millió gyermek tanul, 50 ezerrel apadt a létszámuk az előző tanévhez képest. A középfokú iskolák nappali tagozatának a hallgatók létszáma 534 ezer, 18 ezerrel több mint a megelőző tanévben. A kétnyelvű kö­zépiskolák előkészítő, úgynevezett nulladik évfolyamaira az elmúlt évben 1566 tanulót vettek fel, 350-el többet az előző évinél. 53 ezer fiatal — a szakközépiskolások 30 száza­léka — jár olyan műszaki középiskolába, ahol az érettségi vizsgát követően egy tanítá­si év alatt technikusi képesítést lehet szerezni. Az iskolai szakmunkásképzés — az állami nagyvállalatok oktatási tevékenységének visszaszorulása miatt — sok problémával küzd. A szakmunkástanulók száma csök­kent. Az új képzési ágakban —• például a gazdaasszony- és a farmerképző iskolákban — 5800 általános iskolát végzett fiatal tanul. Az elmúlt évben több mint 114 ezren — a 18 esztendős korosztály csaknem háromne­ressenek meg minket és ismerjék meg a tevékenységünket, gondjainkat. Úgy gondolom, hogy a tisztelt képviselő- testülethez méltatlan, ha előítéletek alapján, megalapozatlanul kerülnek a plénum elé az előterjesztések. Nem le­het pótolni az alapos kutatást és az elemzést egy jól hangzó állítással. Ami Sarkadi úr konkrét megjegyzését illeti, hogy nincsenek rendben a nyilvántar­tásaink, tájékoztathatom, hogy erről soha nem győződött meg. Ha megke­res, szívesen megnyitjuk előtte az aktá­inkat . . . — A mű vész lakások romosak? ... — A műkertvárosi műemlék jellegű lakások közül a tanács határozata alapján a Műkert 3. és 7. számú háza­kat felújítottuk. Elkészítettük a Mű­kert 8. számú ház terveit is, csak ebben döntés nem született. A Műkert 8. felú­jítása 1988. évben 4,5 millió forintba került volna. Mi továbbra is indokolt­nak tartjuk az értékes épületek menté­sét. A szerény bérleti díjak terhére azonban csak a tető és a homlokzat felújítása lehetséges. — Várható-e a jövőben drasztikus lakbéremelés Kecskeméten? — A vállalat drasztikus lakbéreme­lést nem tud javasolni. Naponta ta­pasztaljuk, hogy a családok egy része a rezsiköltségeket is képtelen kifizetni. Azt gondolom azonban, hogy a városi lakásvagyon tulajdonosa, az önkor­mányzat rá fog kényszerülni a tarifák emelésére. Ha ugyanis nem lesz elég pénz, az épületekben olyan műszaki károsodás következik be, amit majd csak lényegesen nagyobb ráfordítással lehet pótolni. Farkas P. József gyede szerzett nappali tagozaton középfo­kú végzettséget, s a végzettek csaknem fele szakmunkásképesítéssel, negyedrészük szak- közép-iskolai, ötödrészük gimnáziumi érett­ségivel rendelkezik. Az 1991—1992-es tanévben 19 felekezeti általános iskola, 21 középiskola és egy szak­munkásképző működik. Különféle alapítvá­nyok 17 általános és 16 középfokú iskolát tartanak fenn. Az egyetemek és főiskolák nappali tagoza­tos hallgatóinak száma 83 200, közülük 25 400 az első évfolyamon tanul. A nappali tagozatos hallgatók között 5863 külföldi, 42 százalékuk német vagy angol nyelvű térítéses képzésben részesül. A statisztikai adatok szerint az elmúlt esz­tendőben 103 millió példányban 13 552 kü­lönféle könyv látott napvilágot. Összehason­lításként: 1 évvel korábban 14 174 alkotás, 130 millió példányban jelent meg. A köny­vek és füzetek jellege szerinti megosztása ha­sonló az előző évihez: az összes kiadott könyv 39,1 százaléka szakmai jellegű. Az ifjúsági irodalmi müvek száma némi emelke­dést mutat az előző évihez képest. A legtöbb — 31 millió 735 ezer — példányban a szép- irodalmi műveket adták ki, ami az összes megjelent mű csaknem 32 százaléka volt. Oktatás, könyvkiadás a számok tükrében VÁLTOZÁSOK VIDÉKEN Ami a szövetkezetek után jö A szövetkezetekről, valamint az azok átmeneti szabályozásáról szóló törvény, a kárpótlási törvény illetve az állami-gazdasagi átalakulása és priva­tizálása alaposan átformálja a vidéki Magyarország életét. Hamarosan meg­történik a szövetkezetekben a vagyon­nevesítés, lehetőség nyílik a külföldi tőke bevonására, a különféle társulá­sok létrehozására, illetve .akinek kedve tartja, megpróbálkozhat az egyéni gaz­dálkodással. A szövetkezetek átalaku­lási folyamata már körvonalazódott, érdemes azonban megvizsgálni, hogy a szóbanforgó törvények által mozgásba hozott folyamatoknak milyen társadal­mi-gazdasági hatásai lesznek, a válto­zások nyomán hogyan alakul át a vi­dék élete. Néhány, már most is kita­pintható jelenségre szeretnék rámutat­ni, amelyek nagy valószínűséggel a ké­sőbbiekben bekövetkező fejleményekre is komoly hatással lesznek. A kárpótlási igények első, viszonylag teljes körű feldolgozása szerint mint­egy 3 millió vagyontárgyra nyújtottak be kérelmet. Az illetékes hivatal hozzá­vetőlegesen 47 millió aranykorona ér­tékűre becsüli azt a földterületet, ame­lyet a kérelmek tartalmaznak. Ez az ország termőterületének mintegy 25 százalékára, úgy 2 millió hektárra rúg, de az előzetes adatok szerint mindössze 14 ezren kérik csak vissza természetben egykori földjüket. Mindezt figyelembe véve a települések döntő többségében nem okoz majd gondot a kárpótlási igények kielégítése. A közel 3000 érin­tett faluból és városból talán ha 100 akad, ahol kevesebbnek tűnik a rendel­kezésre álló földterület, mint amennyi a földre szóló kárpótlási igény. Ebből következik, hogy a törvény szerint a jelenlegi lakóhelyen vagy a sérelem el­szenvedésének eredeti helyszínén is be lehetett nyújtani a kárpótlási doku­mentumokat. A kárpótlási törvény végrehajtása tehát nem zavarja a szövetkezetek áta­lakítását, s az is egyre világosabb, hogy a földre szóló kárpótlást igénylők majd háromnegyede nem kíván földművelés­sel foglalkozni. A föld megszerzésével egyfelől vagyonát szeretné növelni, bíz­va annak értékmegőrző tulajdonságá­ban, másfelől olyan hátteret igyekszik magának teremteni, amely esetleg munkaalkalmat biztosít számára vagy rokonainak ha netán elveszítenék állá­sukat. A termelőszövetkezetek átalakulásá­nak folyamata előreláthatólag augusz­tusban tetőzik. Ekkorra dől el, hogy a tagok mekkora hányada dönt a továb­bi együttmaradás mellett, illetve, hogy mennyien választják a magángazdál­kodás útját. Az ehhez szükséges szövet­kezeti vagyoncsoportok kialakítása, el­választása során elképzelhető, hogy a mostani tsz-tagok között igen erős lesz a belső megegyezés igénye. Az egyéni­leg és csoportosan kiválók vagy az együtt maradók kezébe kerülő szövet­kezeti vagyoncsoportokat úgy próbál­ják kialakítani, hogy azokból a belsők részesüljenek. így érhető el, hogy a tsz-tagok mind­egyikének (vagy legalábbis döntő több­ségének) a jövőben is legyen munkája. A külső partnerek megjelenése ilyen szempontból nagy kockázattal jár. Ma még nehéz megítélni, hogy a tsz- tagok mekkora hányada fogja a ma­gángazdálkodást vállalni. Minden bi­zonnyal lesznek akik az egyéni vagy a csoportos gazdálkodást választják, ám a magángazdálkodás hatalmas kocká­zata és a tsz-ekben található összefüg­gő géprendszerek, állattartási vertiku­mok gazdaságosabb kihasználása mi­att jónéhányan továbbra is a közös gazdálkodást — a magántulajdonon alapuló szövetkezést — fogják a helyes megoldásnak tekinteni. A termelőszövetkezetek helyén létre­jövő utódszervezetek egyik csoportját olyan holdingszerű képződmények fogják alkotni, amelyek az adott falu (vagy gazdasági térség) mezőgazdasá­gának összehasonlítására vállalkoznak majd. Ok fogják a piaci helyzetet érté­kelni, ők fogják vállalni a termelés és az értékesítés feladatát, de akár a különfé­le élelmiszeripari termékek helyi feldol­gozását is megszervezhetik. Az utódszervezetek másik csoportja valamiféle hitelezői, hitelátforgatói sze­repkörre vállalkozhat, fontos funkciót tölthet be a hiányzó hitelszövetkezetek létrehozásában. Ez viszont azt is jelen­ti, hogy nem csupán a mezőgazdaság pénzellátásával foglalkoznak majd, ha­nem tevékenységüket kiterjesztve és egyben az agrárhitelezést is biztonságo­sabbá téve, más vállalkozások pénzel­látásában is részt vehetnek. A mezőgazdaság, a vidék további fejlődése, a megfelelő gazdálkodási környezet biztosítása szempontjából, a szövetkezetek átalakulása révén létre­jövő gazdálkodó szervezetek és egyéni vállálkozások „mozgásba hozása” ér­dekében elengedhetetlen lenne újabb törvények megalkotása és új intézmé­nyek kialakítása is. így szükség lenne a föld-, a földjelzálog-, a hitelszövetkeze­ti törvény kidolgozására és az általuk megjelölt feladatok végrehajtására. Ezek nélkül nemigen képzelhető el ész­szerű és zökkenőmentes mezőgazdasá­gi tevékenység, azaz az átformálódó magyar agrárágazat hatékonyabb mű­ködtetése. Mohácsi Kálmán

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom