Petőfi Népe, 1992. március (47. évfolyam, 52-77. szám)
1992-03-03 / 53. szám
PETŐFI NÉPE 1992. március 3., 9. oldal HETI SOROZATUNK Egy betörő naplója • PN-archív. /I \ A megyeszékhelytől távol, 1 •) egy kicsiny tanyán nőttem fel édesanyámmal, aki féltő gondossággal nevelt. A napi tizenhat kilométeres gyaloglás az iskoláig és vissza nem vette el a kedvemet a tanyai élettől. Szépen tanultam, jó eredményeket értem el. Anyám dédelgetett álma volt, hogy tanult embert neveljen belőlem. Ezért beköltöztünk a városba. Egy apró garzon padlóján aludtunk. Bútorainkat el kellett adni, mert a tanácsi ember, aki a lakás megszerzésében segédkezett, egyre többet követelt. En ipari tanuló lettem, édesanyám egy nagyvállalat alkalmazásában, havi ezerhatszázért robotolt. Nagyon szűkösen éltünk. Nehéz kétszáz forint A vállalatnál, ahol gyakorlati időmet töltöttem, összejöttem egy idősebb emberrel. Tőle hallottam először, hogy a jó és a rossz fogalmán felül létezik még egy, amit úgy hívnak: a szükség joga. Rövid úton megegyeztünk. Kiadogatta a gyár kerítésén a holmit, amit közösen eladtunk. Iszonyúan nehéznek éreztem azt az első kétszáz forintot, amit tőle kaptam. Némi vigaszt nyújtott ugyan, hogy szorult helyzetünkön segíteni tudok, de a bűn tudata erősebb volt bennem, mégis folytattam. Anyámmal pedig elhitettem, hogy apróbb pluszmunkákból szerzem a pénzt. Az ember becsaphatja a fél világot, de önmaga elől nem menekülhet. Egyre szétszórtabb, idegesebb lettem. Már tanulni is képtelen voltam. A félévi bizonyítványomban több lett az elégtelen, mint a megfelelő. Nem volt erőm hazavinni. Céltalanul bolyongtam az ismerős tereken, utcákon. Végül az állomás restijében kötöttem ki. Az este már a határ felé száguldó gyorsvonaton talált. Itt füleltek le a rendőrök. Rutinkérdések sora, rutinválaszokkal, és következett az előállítás. A kopott íróasztal két ellenséges oldalán ültünk. Legnagyobb meglepetésükre, kérdéseikre elmondtam, hogy néhány hónapja lopkodom a vállalat készleteit, a határon viszont nem akartam átszökni. A jól végzett munka büszke tudatában jelentették kicsiny városunk kapitányságának, hogy szívós munkájuk eredményeként sikerült elfogniuk egy igen veszélyes bűnözőt. Perceken belül értem küldtek egy URH-s kocsit. A rendőrkapitányságig tartó úton meg sem szólaltak marcona őrzőim. Az első lecke Az ügyem előadójaként megbízott nyomozó először aláíratta ver lem az őrizetbevételi jegyzőkönyvet, majd — csupán az első benyomás keltette esetleges tévedéseim kiküszöbölése céljából — adott még néhány pofont, azután lekísért az alagsori fogdába. Ekkor még nem sejtettem, hogy ezen a helyen kilencvenkét napot kell eltöltenem. Gyors egymásutánban hatszor vet- kőztettek anyaszült meztelenre, majd elvették cipőfűzőm, órám, levágták nadrágom fémcsatjait, kitépték a slicc zippzárját, végül — mintegy megváltásként—belöktek az ablaktalan, dohszagú odúba, amit zárkának hívnak. Szabadsága elvesztését minden ember másként éli át. Nekem tizenhat évesen nem csupán a mozgáshiány, a szabad helyváltoztatás korlátozása okozott gondot, hanem a kíváncsiságom is. Meg akartam ugyanis tudni, vajon miért van e vidámnak nem nevezhető helyen a két úriember, kiknek oly váratlanul társa lettem? Kérdésem bizonyára felzaklatta őket, hiszen egyikük oly gyorsan ragadott torkon, hogy még félrelépni sem volt időm. A harmadik zárkalakó azonban közbelépett. Rövid eszmefuttatásba kezdett, melyből az derült ki számomra, hogy ő itt az ész. Elmagyarázta alkalmi fojtogatómnak, hogy ordít rólam a balekság. Továbbá a zsaruknak nem szokásuk saját „tégláikat” laposra verni. Újdonsült védelmezőm haladéktalanul megkezdte kioktatásomat. Megtudtam, hogy mint fiatalkorúnak, jogképviselő jelenléte nélkül lehetőségem van a vallomás megtagadására. így elkerülhetem a további veréseket. Egyébiránt illik igen komolyan venni az őszinte beismerő vallomás enyhítő körül- ménykénti értékelésére szóló nyomozói szónoklatot, hiszen ha mindent beismerek, amit be akarnak velem ismertetni, rámtesznek egy fekvő nyolcast, azaz egy életfogy- tiglant. Amennyiben azonban konok maradok, megúszom a dolgot két-három évvel. A lecke fél éjszaka tartott. Nem volt nehéz odafigyelni. A csupasz priccsen, egy kurtára vágott pokróccal, nem álmo- sodik el túl könnyen az ember. Egy fonnyadt hóvirág Másnap kora reggel megkezdődtek kihallgatásaim. Ekkor tudtam meg igazán, hogy mindaz, amit tanultam, mekkora értéket képvisel. Kihallgatom valószínűleg megfeledkezett koromról, hiszen elmúlt éveim minden felderítetlen bűncselekményét be akarta ismertetni velem. Amikor félszegen megemlítettem, hogy tudomásom szerint jelen kellene lennie törvényes képviselőimnek is, úgy megruháztak, hogy magam alá vizeltem. Peregtek a napok, kihallgatás kihallgatás után, csak beszélni nem engedtek senkivel. Először arra próbáltak rávenni, mondjam azt, hogy anyám küldött lopni. Ekkor döbbentem rá igazán először, hogy kiknek a kezében vagyok. Aztán egy napon csendes részvéttel közölte velem kihallgatom, hogy anyám, az egyetlen aki jelentett még számomra valamit, öngyilkosságot kísérelt meg miattam. Már nem tudón hogyan kerültem vissza a zárkába. Napokig lázban égtem, orvost hívtak hozzám. Mikor nagyjából emberi formát öltöttem, végre felkísértek kihallgatómhoz. Elhangzott a kérdés, hogy akarom-e látni az édesanyámat? Persze a feltételt is egyértelművé tették: senki, egyetlen újjal nem nyúlt hozzám, a jegyzőkönyveket pedig aláírom. Vállaltam, mint ahogy a gyilkosság vádját is vállaltam volna! Szegény anyám, vajon mit érezhetett? Csak ült velem szemben némán, mosolyogva, aztán a kezembe adott egy szál hóvirágot, s ezzel a „beszélő” véget ért. Ügyemet néhány hét múlva lezárták. Fagyos télutói napon indult velem a kis rabó (rabszállító autó) a börtön felé. Izzadt tenyeremben a fonnyadt hóvirágot szorongattam. V. Sándor András (Folytatjuk) ÁTALAKULÁSRA KÉSZÜL A KECSKEMÉTI IKTV Mi lesz a városi lakásvagy ónnal? 0 Kecskemét Rákóczi utcai házsor. A városközponttól távolabb sok a romos IKTV-lakás. (Walter Péter felvétele) A kecskeméti képviselő- testület egyik februári ülésén dr. Sarkadi Zsolt, a lakás és ingatlangazdálkodási bizottság elnöke javasolta a közgyűlésnek: mielőbb szervezzék át az Ingatlankezelő és Távfűtő Vállalatot. Szerinte ugyanis az újfajta önkormányzatiság kialakulásával szükségessé vált, hogy az élet minden területén megváltozzanak a struktúrák. Csak így képzelhető el a hatékonyabb munka, a takarékosabb gazdálkodás. — Mi a véleménye dr. Sarkadi Zsolt előterjesztéséről az IKTV első emberének — kérdeztem Márton Lajos igazgatótól. — A város gazdasági helyzetéről nem kívánok nyilatkozni. A vállalatunk átalakulásáról azonban szívesen szólok, hiszen magam is szükségesnek tartom a racionalizálást a szervezetünknél. Tehát alapvetően egyetértek az elnök úrral! A vállalat vezetői régóta dolgoznak egy átalakítási programterven. Reméljük, hogy mielőbb lehetőség nyílik arra, hogy részvénytársasági formában működhessünk. Nem rajtunk múlott (és múlik), hogy még nem sikerült a korszerűsítés ... — Dr. Sarkadi Zsolt indítványa szerint a lakásvagyon megfelelő karbantartása és működtetése csak az IKTV részekre bontásával, több elkülönült, önálló egység kialakításával képzelhető el... — Az előterjesztő úgy érvel: drasztikus lakbéremelés elképzelhetetlen, mert a lakók egyszerűen képtelenek lennének elviselni a terheket. Ebben is egyetértek vele. Jól tudom, hogy csak a porok száma és a kintlévőségek, a tartozások emelkednének. Vannak olyan kiadások viszont, amelyek nem csökkenthetők: ilyenek például a víz- és csatornadíj, vagy a bér s egyéb, — a vállalattól független — közüzemi költségek. — Az elképzelés szerint az üzemi és a vállalati általános költségek minimálisra csökkentése lehet az egyetlen mentő megoldás. Ami csak a hagyományos struktúra fölbomlásával érhető el... — Most pedig vitatkozom dr. Sarkadi Zsolttal. Az egyértelmű, hogy mindig találhatók új és újabb lehetőségek az általános költségek csökkentésére. Leginkább mi vagyunk az érdekeltek abban, hogy fölösleges kiadásaink ne legyenek. De az ország hasonló cégeivel való összehasonlítás során — ezt .konkrét vizsgálatok támasztják alá — bizonyosodott, hogy vállalatunk a jelenlegi működési formában is a hatékonyan munkálkodó szervezetek közé tartozik. Az üzemi és általános költségek az összes költség 15,3 százalékát teszik ki, a feladatok ésszerű meghatározásával, további takarékossággal 1 —2 százalékkal még csökkenthető, azonban ez másfél-két millió forint megtakarítást jelenthet, ami nem oldja meg a lakásgazdálkodás alapvető pénzügyi problémáit. Sajnos, az infláció miatti költségnövekedést nem lehet befolyásolni, e miatt a béremelés törvényszerű. Azt is bizonyították a közgazdászok: ha hat kis üzem veszi át a jelenlegi vállalat feladatait, a vállalati általános költség nem lesz kisebb. Sőt, Új gyógynövénykészítmény májbántalmakra A különböző májbántalmak megelőzésére homoktövisből készült kivonat forgalmazását kezdte meg a törökbálinti Hébé Kft. A készítmény iránt külföldről is nagy az érdeklődés, az egészségtelen táplálkozás és a növekvő alkoholfogyasztás miatt ugyanis emelkedik a májbetegek aránya, s hiányoznak a megfelelő gyógyszerek a szervezet anyagcsere-laboratóriumának, a májnak a megvédésére. A sokáig elfeledett, majd újra felfedezett homoktövis keresett gyógynövény-alapanyaggá lépett elő, s ebből a bogyós gyümölcsöt termő növényből állítják elő a Hébé Kft. vegyészei az egyévig is eltartható instant készítményt, amely vízzel, üdítőitallal keverve fogyasztható. Hatására csökkennek a máj idült bántalmai. Az újdonságot a gyógynövényboltokban és a patikában forgalmazzák. Megkezdődött olasz és osztrák exportja is — a termelés felfutása után évi 50 millió forint exportbevétellel számolnak az üzemben. bizonyos területeken növekszik a fel- használás. Bármilyen formában történik is az üzemeltetési, karbantartási, felújítási szolgáltatások szervezése, az önkormányzati vagyonfelügyeletnek kell gyakorolni az alapvető tulajdonosi jogokat. Ez a szervezet bízza meg a vagyonkezelőt a házfelügyelői karbantartási feladatok ellátásával s ezért a szolgáltatással arányos díjat fizet. Kijelöli és sorolja a lakóházfelújítási feladatokat, ellenőrizteti a kivitelezés számláit. A befolyt lakbér felhasználása felett rendelkezik. — Nemrég a városi televízió egyik műsorában vádak hangzottak el Önök ellen. így például az, hogy az IKTV nemcsak pazarló, költséges vállalkozás, de nincsenek rendben a vagyonnyilvántartásai sem. Nem is szólva arról, hogy Kecskemét rangos épületei romosak. — Még mielőtt a kérdésre válaszolnék, hadd mondjam el: sohasem állítottuk, hogy a vállalatunk abszolút kategóriás. Mondjuk, hogy minden rábízott vagyontárgy kiválóan működik, példamutatóan rendbe van téve. A magyarországi viszonyokat, az állam, a város, illetve a polgárok anyagi helyzetét figyelembe véve azonban úgy gondolom, nincs szégyenkezni valónk. Sajnos a csúsztatásokkal, alaptalan állításokkal nem tudok mit kezdeni. Úgy hiszem, hogy igaztalan ítélet lenne, ha a főtéren talált eldobott papírzsebkendő alapján azt mondanám, hogy a megyeszékhely „rettentően koszos” város. Dr. Sarkadi Zsolttól és mindazoktól, akik hivatásukból adódóan felelősséggel gondolkodnak a jobb és hasznosabb megoldásokon, mindenképpen azt kérem, hogy mielőtt ítélkeznek, keAz 1991—1992-es tanévben 394 ezer gyermek jár az ország óvodáiba a KSH legfrissebb adatai szerint. Az óvodai férőhelyek száma — elsősorban a gyermek elhelyezésére nem alkalmas helyek megszüntetésével —-1 év alatt mintegy 6400-zal csökkent, s így jelenleg 1000 férőhelyre 1041 gyermek jut. Az alapfokú oktatási intézményekben azaz az általános iskolákban 1,1 millió gyermek tanul, 50 ezerrel apadt a létszámuk az előző tanévhez képest. A középfokú iskolák nappali tagozatának a hallgatók létszáma 534 ezer, 18 ezerrel több mint a megelőző tanévben. A kétnyelvű középiskolák előkészítő, úgynevezett nulladik évfolyamaira az elmúlt évben 1566 tanulót vettek fel, 350-el többet az előző évinél. 53 ezer fiatal — a szakközépiskolások 30 százaléka — jár olyan műszaki középiskolába, ahol az érettségi vizsgát követően egy tanítási év alatt technikusi képesítést lehet szerezni. Az iskolai szakmunkásképzés — az állami nagyvállalatok oktatási tevékenységének visszaszorulása miatt — sok problémával küzd. A szakmunkástanulók száma csökkent. Az új képzési ágakban —• például a gazdaasszony- és a farmerképző iskolákban — 5800 általános iskolát végzett fiatal tanul. Az elmúlt évben több mint 114 ezren — a 18 esztendős korosztály csaknem háromneressenek meg minket és ismerjék meg a tevékenységünket, gondjainkat. Úgy gondolom, hogy a tisztelt képviselő- testülethez méltatlan, ha előítéletek alapján, megalapozatlanul kerülnek a plénum elé az előterjesztések. Nem lehet pótolni az alapos kutatást és az elemzést egy jól hangzó állítással. Ami Sarkadi úr konkrét megjegyzését illeti, hogy nincsenek rendben a nyilvántartásaink, tájékoztathatom, hogy erről soha nem győződött meg. Ha megkeres, szívesen megnyitjuk előtte az aktáinkat . . . — A mű vész lakások romosak? ... — A műkertvárosi műemlék jellegű lakások közül a tanács határozata alapján a Műkert 3. és 7. számú házakat felújítottuk. Elkészítettük a Műkert 8. számú ház terveit is, csak ebben döntés nem született. A Műkert 8. felújítása 1988. évben 4,5 millió forintba került volna. Mi továbbra is indokoltnak tartjuk az értékes épületek mentését. A szerény bérleti díjak terhére azonban csak a tető és a homlokzat felújítása lehetséges. — Várható-e a jövőben drasztikus lakbéremelés Kecskeméten? — A vállalat drasztikus lakbéremelést nem tud javasolni. Naponta tapasztaljuk, hogy a családok egy része a rezsiköltségeket is képtelen kifizetni. Azt gondolom azonban, hogy a városi lakásvagyon tulajdonosa, az önkormányzat rá fog kényszerülni a tarifák emelésére. Ha ugyanis nem lesz elég pénz, az épületekben olyan műszaki károsodás következik be, amit majd csak lényegesen nagyobb ráfordítással lehet pótolni. Farkas P. József gyede szerzett nappali tagozaton középfokú végzettséget, s a végzettek csaknem fele szakmunkásképesítéssel, negyedrészük szak- közép-iskolai, ötödrészük gimnáziumi érettségivel rendelkezik. Az 1991—1992-es tanévben 19 felekezeti általános iskola, 21 középiskola és egy szakmunkásképző működik. Különféle alapítványok 17 általános és 16 középfokú iskolát tartanak fenn. Az egyetemek és főiskolák nappali tagozatos hallgatóinak száma 83 200, közülük 25 400 az első évfolyamon tanul. A nappali tagozatos hallgatók között 5863 külföldi, 42 százalékuk német vagy angol nyelvű térítéses képzésben részesül. A statisztikai adatok szerint az elmúlt esztendőben 103 millió példányban 13 552 különféle könyv látott napvilágot. Összehasonlításként: 1 évvel korábban 14 174 alkotás, 130 millió példányban jelent meg. A könyvek és füzetek jellege szerinti megosztása hasonló az előző évihez: az összes kiadott könyv 39,1 százaléka szakmai jellegű. Az ifjúsági irodalmi müvek száma némi emelkedést mutat az előző évihez képest. A legtöbb — 31 millió 735 ezer — példányban a szép- irodalmi műveket adták ki, ami az összes megjelent mű csaknem 32 százaléka volt. Oktatás, könyvkiadás a számok tükrében VÁLTOZÁSOK VIDÉKEN Ami a szövetkezetek után jö A szövetkezetekről, valamint az azok átmeneti szabályozásáról szóló törvény, a kárpótlási törvény illetve az állami-gazdasagi átalakulása és privatizálása alaposan átformálja a vidéki Magyarország életét. Hamarosan megtörténik a szövetkezetekben a vagyonnevesítés, lehetőség nyílik a külföldi tőke bevonására, a különféle társulások létrehozására, illetve .akinek kedve tartja, megpróbálkozhat az egyéni gazdálkodással. A szövetkezetek átalakulási folyamata már körvonalazódott, érdemes azonban megvizsgálni, hogy a szóbanforgó törvények által mozgásba hozott folyamatoknak milyen társadalmi-gazdasági hatásai lesznek, a változások nyomán hogyan alakul át a vidék élete. Néhány, már most is kitapintható jelenségre szeretnék rámutatni, amelyek nagy valószínűséggel a későbbiekben bekövetkező fejleményekre is komoly hatással lesznek. A kárpótlási igények első, viszonylag teljes körű feldolgozása szerint mintegy 3 millió vagyontárgyra nyújtottak be kérelmet. Az illetékes hivatal hozzávetőlegesen 47 millió aranykorona értékűre becsüli azt a földterületet, amelyet a kérelmek tartalmaznak. Ez az ország termőterületének mintegy 25 százalékára, úgy 2 millió hektárra rúg, de az előzetes adatok szerint mindössze 14 ezren kérik csak vissza természetben egykori földjüket. Mindezt figyelembe véve a települések döntő többségében nem okoz majd gondot a kárpótlási igények kielégítése. A közel 3000 érintett faluból és városból talán ha 100 akad, ahol kevesebbnek tűnik a rendelkezésre álló földterület, mint amennyi a földre szóló kárpótlási igény. Ebből következik, hogy a törvény szerint a jelenlegi lakóhelyen vagy a sérelem elszenvedésének eredeti helyszínén is be lehetett nyújtani a kárpótlási dokumentumokat. A kárpótlási törvény végrehajtása tehát nem zavarja a szövetkezetek átalakítását, s az is egyre világosabb, hogy a földre szóló kárpótlást igénylők majd háromnegyede nem kíván földműveléssel foglalkozni. A föld megszerzésével egyfelől vagyonát szeretné növelni, bízva annak értékmegőrző tulajdonságában, másfelől olyan hátteret igyekszik magának teremteni, amely esetleg munkaalkalmat biztosít számára vagy rokonainak ha netán elveszítenék állásukat. A termelőszövetkezetek átalakulásának folyamata előreláthatólag augusztusban tetőzik. Ekkorra dől el, hogy a tagok mekkora hányada dönt a további együttmaradás mellett, illetve, hogy mennyien választják a magángazdálkodás útját. Az ehhez szükséges szövetkezeti vagyoncsoportok kialakítása, elválasztása során elképzelhető, hogy a mostani tsz-tagok között igen erős lesz a belső megegyezés igénye. Az egyénileg és csoportosan kiválók vagy az együtt maradók kezébe kerülő szövetkezeti vagyoncsoportokat úgy próbálják kialakítani, hogy azokból a belsők részesüljenek. így érhető el, hogy a tsz-tagok mindegyikének (vagy legalábbis döntő többségének) a jövőben is legyen munkája. A külső partnerek megjelenése ilyen szempontból nagy kockázattal jár. Ma még nehéz megítélni, hogy a tsz- tagok mekkora hányada fogja a magángazdálkodást vállalni. Minden bizonnyal lesznek akik az egyéni vagy a csoportos gazdálkodást választják, ám a magángazdálkodás hatalmas kockázata és a tsz-ekben található összefüggő géprendszerek, állattartási vertikumok gazdaságosabb kihasználása miatt jónéhányan továbbra is a közös gazdálkodást — a magántulajdonon alapuló szövetkezést — fogják a helyes megoldásnak tekinteni. A termelőszövetkezetek helyén létrejövő utódszervezetek egyik csoportját olyan holdingszerű képződmények fogják alkotni, amelyek az adott falu (vagy gazdasági térség) mezőgazdaságának összehasonlítására vállalkoznak majd. Ok fogják a piaci helyzetet értékelni, ők fogják vállalni a termelés és az értékesítés feladatát, de akár a különféle élelmiszeripari termékek helyi feldolgozását is megszervezhetik. Az utódszervezetek másik csoportja valamiféle hitelezői, hitelátforgatói szerepkörre vállalkozhat, fontos funkciót tölthet be a hiányzó hitelszövetkezetek létrehozásában. Ez viszont azt is jelenti, hogy nem csupán a mezőgazdaság pénzellátásával foglalkoznak majd, hanem tevékenységüket kiterjesztve és egyben az agrárhitelezést is biztonságosabbá téve, más vállalkozások pénzellátásában is részt vehetnek. A mezőgazdaság, a vidék további fejlődése, a megfelelő gazdálkodási környezet biztosítása szempontjából, a szövetkezetek átalakulása révén létrejövő gazdálkodó szervezetek és egyéni vállálkozások „mozgásba hozása” érdekében elengedhetetlen lenne újabb törvények megalkotása és új intézmények kialakítása is. így szükség lenne a föld-, a földjelzálog-, a hitelszövetkezeti törvény kidolgozására és az általuk megjelölt feladatok végrehajtására. Ezek nélkül nemigen képzelhető el észszerű és zökkenőmentes mezőgazdasági tevékenység, azaz az átformálódó magyar agrárágazat hatékonyabb működtetése. Mohácsi Kálmán