Petőfi Népe, 1992. március (47. évfolyam, 52-77. szám)
1992-03-20 / 68. szám
4. oldal, 1992. március 20. PETŐFI NÉPE 95 IRÁNYMUTATÓ SZELLEMŰ 55 Andrásfalvi Bertalan a kalocsai folklórfesztiválról Mint a zsűri tagját kérdeztem 1984-ben a kalocsai folklórtalálkozóról kialakult véleményéről Andrásfalvi Bertalant, a néprajz tudósát. Válaszának főbb megállapításait beépítettem a népművészet ünnepéről írt összefoglaló cikkembe. A tizenegyedik fesztivál előkészületeinek megkezdésekor tanulságosnak érzem az új demokrácia első közoktatási és művelődési miniszterének majd egy évtizeddel korábbi, ma is időszerű értékelését. Példamutatónak és követendőnek minősítette a Bács-Kiskun megyeiek kezdeményezését. „Kalocsa — szerény tudomásom szerint — azonkívül, hogy hazánkban az egyetlen nemzetközi folklórfesztivál, melyen kifejezetten a folklór hű megőrzését kérik számon és bírálják el, kiemelkedik abban is, hogy a folklórmegőrzés és a színpadra vitel elméleti és gyaÓriási csattanásra lettek figyelmesek a Soltvadkerthez tartozó Selymesen, a vasúti kereszteződés környékén dolgozó, vagy ott lakó emberek 1991. június 21-én tizenegy óra körül: a közút-vasút kereszteződésében egy mozdony elütötte az ott éppen áthaladni szándékozó kamiont. Csodával határos módon személyi sérülés nem történt, az anyagi kár azonban meghaladta a hárommillió forintot. Közlekedési baleset történt s a kamion vezetője, Hermann Richard Siegfried német állampolgárt vasúti közlekedés biztonsága ellen gondatlanságból elkövetett vétség miatt vonták felelősségre. A harminchárom éves fiatalember — aki autószerelő és gépkocsivezető, s aki a Mercedes típusú kamionnal már 200 ezer kilométert vezetett a balesetig — bíróság elé került, ahol a következők derültek ki: Hermann Richard négy éve járja tartálykamionnal Európát, eddig balesetet, szabálysértést nem követett el. Ezen az 53-as úton is többször elhaladt már, amikor Jugoszláviából Szászhalombattára igyekezett, hogy ott megtöltse a tartályt. Elmondása szerint az előző éjszakán hat órát aludt, kipihenten vezette a járműszerelvényt, amely tökéletes műszaki állapotban volt. Az úton nem volt jelentősebb forgalom, a látási viszonyokkal sem volt gondja, csupán a szélvédőre tapadt apró bogarakat, muslincákat „kente szét” az ablaktörlő, de azért jól látott. A kereszteződés felé haladva későn vette észre, hogy a fénysorompó pirosán villog. Amikor azonban ezt tapasztalta, hirtelen fékezett, majd a pillanat egy töredéke alatt arra gondolt, hogy ebben az esetben éppen a kereszteződésben fog megállni a kamion, ezért gázt adott, hogy reményei szerint — átszaladjon. Ez azonban, sajnos, már nem sikerült, mert éppen akkor ért oda a mozdony és telibe találta a tartály- kocsit. Az ütközés erejére jellemző. • Andrásfalvi Bertalan 1991-ben. korlati kérdéseit az ott bemutatott műsorok alapján tárgyalja meg. A zsűri tehát nemcsak bírál, hanem tanácskozik, művészeti és tudományos kérdéseket igyekszik tisztázni. Az idei tanácskozás után nehogy a több tonnás kamion elsodorta a fénysorompót, leborotválta a kapcsolószekrényt és kerekeivel fölfelé fordulva, mintegy negyven méterre az ütközés helyétől, az út melletti mélyedésben megállt. De a motorja még működött. A gépkocsivezető leállította a motort és kimászott a fülkéből. Ekkor már többen a helyszínen voltak, az a kerékpáros férfi is, aki vele szemben, a sorompó túloldalán állva integetett neki, amikor látta, hogy nem akar megállni. A mozdony egyedül száguldott a pályán, 101 kilométeres sebességgel, ami — a szakértő megállapítása szerint — teljesen szabályos sebesség volt, hiszen a MÁV előírásai szerint a megengedett maximális sebesség 130 kilométer óránként. Mindazonáltal a mozdony „szolgálatképtelenné” vált, benne több mint félmillió forintnyi kár keletkezett. Az elsodort fénysorompó és a kapcsolószekrény értéke is meghaladta a 400 ezer forintot. Legnagyobb mértékben — szinte totálisan — maga a Mercedes kamion sérült meg: a kár ősz- szege kétmillió forint. A bíróság a vétkes kamionost 145 napi tétel pénzbüntetés megfizetésére kötelezte, egynapi tételt ezer forintban állapítva meg. Ez azt jelenti, hogy ha nem fizeti meg a 145 ezer forintot, akkor 145 napot kell börtönben töltenie. Hermann Richard Siegfried azonban a Kiskőrösi Városi Ügyészségen letétbe helyezett 150 ezer forintot, amelyből fedezhető a pénzbüntetés, sőt kifutja az eddig felmerült 4235 forint bűnügyi költséget is. Az elsőfokú bíróság ítéletét az ügyész tudomásul vette, a vádlott és védője enyhítésért jelentett be fellebbezést. Nem kétséges, hogy a kamionvezető is tudta: ha pirosat mutat a fénysorompójön a vonat. Az sem lehet vitás, hogy ezután jobban odafigyel a lámpákra, ezt a selyme- si kereszteződésben egy életre megtanulta. Az már más kérdés, hogy túlságosan borsos árat kellett fizetni „tandíjként”. G. S. kém, éppen a külföldi zsűritagok és megfigyelők felszólalásai alapján az a kép alakult ki, hogy a folklór megőrzésének és bemutatásának van egy sajátosan magyarnak tartott szemlélete; ez a tudományos kutatásokra alapozó folklór-ápolás, -megelevenítés, -értékelés. Ez nem jelenti azt, hogy ez az egyetlen irány, felfogás Magyarországon a folklórral kapcsolatban, de a többi a folklórt egy új nemzeti, szocialista stb. tömegkultúra alapanyagának tekintő, azt merészen és önkényesen, látványosan feldolgozó irányzatok másutt vannak, másutt is ezeknek kedvez az idegenforgalmi vagy üzleti sikert vadászó, közvéleménynek is elnevezett kultúrpolitika. Éppen a kalocsai fesztiválon megnyilatkozó, elvi alapjait a vitákban tisztázó, ,néprajzi’ szemléletű, tudományos kutatásokra alapozó magyarnak nevezett felfogás nagy hatással volt a zsűri tagjaira és vendégeire, példa és iránymutató szelleműnek nevezve azt...” Az akkor pécsi illetőségű kutató szerint a fellépő együttesek többsége megfelelt a fesztivál követelményeinek. A csaknem kéttucatból csupán öt csoportot kritizált. „Bosszantó volt a bolgár, a krími és a tambowi orosz együttesek mesterkéltsége, az osztrákok némely részének felkészületlensége és az a mód is, ahogyan nagylétszámú, lelkes kalocsai (és vidéki) táncosok műsorát tömegrevüvé alakították át.” Miniszterként sokat tehet Andrásfalvi Bertalan a folklór megőrzésének és bemutatásának sajátosan magyar szellemű gyakorlatának az eddiginél szélesebb körű érvényesüléséért. H. N. A Lakitelek Alapítvány szabadszállási díjnyertesei Az általános iskola Napsugár művészeti csoportja (25 ezer Ft), a Denevér Klub Kft. (20 ezer Ft), a József Attila Művelődési Ház Kiskun népdalkor és citerazenekar, helyőrségi klub tánccsoportja (mindkettő 12 ezer Ft). Megalakult a horvát tudományos intézet A mai nappal megkezdi működését a magyarországi horvátok tudományos intézete —jelentette be Gyúrok János, az új intézmény igazgatója az MT A Pécsi Akadémiai Bizottsága székházában megtartott sajtótájékoztatón. A horvát intézet a következőkben irányítja és összefogja a nemzetiségi kutatási munkát. Egyelőre négy szakmaitudományos csoportot hoztak létre: iskolapedagógiai, történeti, néprajzi és szociológiai munkaközösséget. Az egyes csoportok vezetői a nemzetiségkutatás jeles művelői, sorrendben Ba- rity Ernő és Sokcsevics Dénes egyetemi tanárok, Sárosáé György, a mohácsi múzeum és végül Gyúrok János, az in té- zet igazgatója. Az idei legfőbb feladat az iskolareform előtt álló horvát oktatásügy számára megfelelő háttéranyagot kidolgozni, az erre irányuló tudományos vizsgálatok alapján. A sajtótájékoztató során fontos célkitűzésként jelölték meg a horvát értelmiség felkészítését az anyanyelven való publikálásra, kinevelni azt a tudósréteget, mely alkalmas a nemzetiségkutatás előtt álló hatalmas feladatok megoldására. Különös jelentősége van az intézet nemzetiségi iskola modellvizsgálatáinak Bács-Kiskun megyét illetően. Itt nagy számban, 16 településen élnek bu- nyevác-, illetve sokác-horvátok. Anyanyelvűk és hagyományaik megőrzése — ez a többségi nemzet érdeke és erkölcsi kötelessége is — a horvát intézet megalakulásával új lendületet és támogatást kap. Gál Zoltán KIÁLLÍTÁS SIMONYI ANTAL MUNKÁIBÓL • Simonyi Antal: Ismeretlen nő (1867). Megnyílik a Magyar Fotográfiai Múzeum Ma nyitja meg kapuit a nagyközönség előtt a Magyar Fotográfiai Múzeum. Az intézmény vezetője, Kincses Károly fotómuzeológus a múlt század közepén a hírős városban élt s dolgozott kismester: Simonyi Antal fotográfiáiból állította össze a múzeum első nyilvános, a Kecskeméti Tavaszi Napok rendezvényeként nyíló tárlatának anyagát. Az ünnepélyes megnyitóra — a Katona József u. 12. szám alatti kis zsinagóga épületébe — délután három órára várják az érdeklődőket. Bevezetőt mond: Hanák Péter -------------------------- —— történész. • Arany Jánosról készült közismert hA ^ JU"1US huszadlkáÍS lát°ga‘- portréja (1867). ndl0’ — k — • Menettánc Kalocsa főutcáján. (Az archív felvételeket Straszer András készítette.) A TÁRGYALÓTEREMBŐL: Vigyázz, ha jön a vonat! ÁRTATLAN HALOTTAINK EMLÉKE Matuska Márton újvidéki újságíró könyve az 1944-es bácskai megtorlásról „E könyv olvasója egy tragédiának .lesz tanúja” — írja az olvasóhoz címzett előszóban Matuska Márton A megtorlás napjai című, Újvidéken megjelent könyvében. Olyan közösségi tragédiának, mely a jugoszláviai magyarság elmúlt fél évszázadának mindennapjait, minden pillanatát meghatározta, nemcsak torokszorító emlékével, nemcsak a kitörölhetetlen félelemmel, de a kibeszélhetetlenség fájdalmával is. 1944 októberében és novemberében Bácska, Bánát és Baranya újbóli visszafoglalásának eufóriájában partizánkülönítmények járták a városok és falvak utcáit, és a szabadjára engedett bosszú sok tízezer ártatlan magyar áldozatot követelt. Hatalmi rendelettel jóváhagyott vérengzés volt ez, hiszen Titóék egy 1944. október 2-ai rendeletükben megparancsolták: a Vörös Hadsereg Vajdaságba történő megérkezésének első pillanatától „a leghatározottabban meg kell kezdeni az ötödik hadoszlop, mindenekelőtt a megszállók ismert szolgáinak a megsemmisítését. A pártszervezeteknek a legsokoldalúbban segítséget kell nyújtaniuk az ÓZNA (Népvédelmi Osztály) szerveinek a bűnösök, különösen azoknak a sváboknak és magyaroknak a felkutatásában, akik irtották és bántalmazták népünket, fosztogatták és pusztították vagyonát stb., minden banditát meg kell büntetni bűncselekményeiért ...” De a gyilkosságok hosszú sorának közvetlenebb indítékai is voltak, még elevenen élt az emlékezetben az újvidéki, a csuro- gi és a becsei razzia emléke, hovatovább vélt sérelmekért is „elégtételt” vehetett szomszéd a szomszédtól. Az akkori borzalmak emléke a túlélőknek szinte a génjeibe ivódott, inhég áZ utódaikr‘éJetének i$. erőteljes meghatározója lett. .J Válogatott borzalmakat őriz az emlékezet: megkínzott és megcsonkított hullák százait szórták a folyókba, a kutakba, a dögtemetők vermeibe vagy a sebtében megásott tömegsírokba, válogatás nélkül hajtottak kivégzésre kiskorút és öreget. Különös „figyelmet szenteltek” a módosabb gazdáknak, akiknek birtokát is meg lehetett szerezni, s az értelmiségieknek, a papoknak, tanároknak, ügyvédeknek és újságíróknak, akiknek likvidálásával igazán otthontalanná lehet tenni a kisebbségi közösséget. Bűnnek számított, ha valaki földet kapott a magyar hatóságtól, ha közhivatali szereplést vállalt, ha „egykor” magyar dalt énekelt, vagy ha félreérthető megjegyzést tett. Petrányi Ferenc óbecsei plébánost alaktalan húscafattá taposták, mert a magyar csapatok 1941- es bevonulásakor a város főterén tábori misét tartott, a magyarkanizsai katolikus lelkészt pedig elevenen megnyúzták és besózták, mert valaki emlékezett, hogy a szószéken az egykori szerb elnyomásról beszélt. Erdők mélyén, faluszélen, félreeső, eldugott helyeken százával „gyártották” a tömegsírokat a rendszerint részeg, harmonikaszó mellett vigadó szerb partizánok. Bácskában, Bánátban és Baranyában a rettenetes tragédiáról fél évszázadon át lehetetlen volt szólni, a hatalom válogatott eszközökkel kényszerített titoktartást a túlélőkre és a tanúkra. Mert túlélők és tanúk — a partizánok minden igyekezete ellenére is — szinte minden faluban és városban maradtak. Volt olyan, aki akaratlanul lett szemtanúja a kivégzéseknek, s volt olyan is, aki sebesülten, mezítelenül mászott ki a tömegsírból, s talált magának rejtekhelyét. A túlélőket kereste fel Matuska Márton, az újvidéki Magyar Szó újságírója, hogy vallomásaikat lejegyezze, s ezek alapján rögtönzött számvetést készítsen. A Vajdaság szinte valamennyi városában és falujában megfordult, szóra bírta a tanúkat, felkereste a jeltelen tömegsírokat. S a hallgatás egyszerre megtört, levéltárak mélyéről titkon őrzött névsorok kerültek elő, hatóságilag hitelesített halállisták, de magánemberek egykori feljegyzései, napló- részletei és papírra vetett vallomásai és kiegészítették a „kollektív” emlékezetet. Volt olyan is, hogy valaki — tárgyi bizonyítékként — elővette azt a drótköteget, mellyel a halálra ítélteket drótozták össze a kivégzés előtt. Most nyert bizonyságot az, amit eddig is sejtettünk: nincs ezen a tájon olyan család, amely ne gyászolna valakit, apát és nagyapát, férjet vagy fiút, közeli vagy távoli családtagot. „Az adott körülmények között nem a teljes igazság feltárása volt a cél — ez a tudósok, történészek feladátá —, hanem áz, hogy nyilvánosságra hozzuk:, ilyen dolgok történtek itt a magyarokkal, azóta azonban nem volt szabad ezekről beszélni, még csak az adatokat sem volt szabad összegyűjteni” — írja könyvének befejező soraiban a szerző. A magunk iránti felelősség- tudat is erre kötelez bennünket. Hiszen egyetlen nép, egyetlen közösség sem léphet úgy biztosan a jövő felé, hogy a múlt tisztázatlan terhei bénultságba kényszerítik őt. Húsz-, harminc- vagy negyvenezernyi a soha el nem gyászolható, temetetlen halottunk? Ha egy volna, annak is elviselhetetlen lenne az emléke. Az 1944-es megtorlásra emlékezve Illés Sándor elmondja: a temerini temető szélén lévő tömegsírra halottak napján csak titokban lehetett leejteni egy-egy szál virágot, befelé siratva a legyil- koltakat. A jugoszláviai magyarság csak azt szeretné, hogy végre törvényesen is kimondhassák: ártatlan volt több tízezer kivégzett áldozat. Önbecsülésünk is ezt követeli. A Forrás szerkesztősége meghívta Matuska Mártont Kecskemétre, olvasóink február elején találkozhatnak A megtorlás napjai című könyv szerzőjével. Mák Ferenc SZÍNHÁZ — MOZI — TÉVÉ KECSKEMÉTI KATONA JÓZSEF SZÍNHÁZ: este 7 órakor: SZENTIVÁNÉJl ÁLOM. Blaha Lujza-bérlet. MOZI. KECSKEMÉT, Városi mozi: fél 4 órakor: A NAGY DURRANÁS. Színes, mb„ amerikai film. 3/4 6 és 8 órakor: A BÁRÁNYOK HALLGATNAK. Színes, mb. amerikai film. Csak 16 éven felülieknek! Otthon mozi: fél 6 és fél 8 órakor: ÉDES EMMA, DRÁGA BÖBE. Színes, magyar film. Stúdiómozi: 7 órakor: A ZÖLD SUGÁR. Színes, francia film. 14 éven aluliaknak nem ajánlott! Mesemozi: 3/4 6 órakor: VIZIPÓK—CSODAPOK. Szines, magyar rajzfilm. Árpád mozi: 3/4 6 és 8 órakor: NE FOLYTASSA, FELSÉG. Színes, mb„ amerikai film. KISKUNFÉLEGYHÁZA, Petőfi mozi: 5 és 7 órakor: BÖRTÖNCSAPDA. Színes, amerikai film. Csak 16 éven felülieknek! Stúdiómozi: 6 órakor: THELMA ÉS LUISE. Színes amerikai film. KISKUNHALAS: fél 6 és fél 8 órakor: ISTENEK FEGYVERZETE 2. Színes amerikai film. BAJA: fél 4, fél 6 és fél 8 órakor: THE AD- DAMS FAMILY — GÁLÁD CSALÁD. Színes, mb. amerikai film. KISKŐRÖS: 7 órakor: TIG- RISTÁNC. Színes amerikai film. KALOCSA: 6 és 8 órakor: TRÜKKÖS HALÁL 2. Színes, mb. amerikai film. IKTV-MÜSOR: 9.00: Képújság —Reklám. 9.30: HT Press Vidco- Casinó Tv műsora (ism.). 13.30— 14.00: Képújság Reklám. 18.00: Képújság Reklám. 19.00: Filmex Kft. műsora (ism.). 23.00—23.30: Képújság Reklám. VÁROSI TELEVÍZIÓ: 9.00— 11.00: Képújság. 14.00—16.00: Képújság. 19.30 20.00: Képújság. 20.00—21.00: Tv-Tévé-produkció. A tartalomból: 20.00: Itt és most. Szórakoztató magazin. 2 j .00: Politikai biliárd. Frei Tamás műsora. 21.52: Tv-Tévé autó-motor magazin, különkiadás. 22.00: Volt egyszer egy Amerika. 11/2. Amerikai film. CIRÓKA BÁBSZÍNHÁZ: Rákóczi út 3., 1 Oés 14 órakor: A H AZA.
