Petőfi Népe, 1992. március (47. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-17 / 65. szám

1992. március 17., 6. oldal PÉNZ, VÁLLALKOZÁS, PIAC Agrárvilág KÉSZÜL AZ AGRÁRPIACI RENDTARTÁSI TÖRVÉNY Ernyőbankokat kell létrehozni — Olyan vidéki bankhálózatot kell létrehozni a lehető legrövidebb időn belül, amely hatékonyan finanszírozza a mezőgazdasági vállalkozásokat — mondta Szerdahelyi Péter, az FM helyettes államtitkára egy tanácsko­záson, amelyet a Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság rendezett Budapesten a mezőgazdaság ez évi átalakulásának kérdéseiről. A helyettes államtitkár a leendő pénzintézeti hálózatról kifejtette: 4-5 regionális központtal, úgyne­vezett ernyőbankokat kell létre­hozni az országban, s ezek a pénz­intézetek mindenféle banki műve­let végzésére jogosultak lennének. A bankhálózat még ebben az év­ben létrejöhet, hiszen kialakítása iránt érdeklődést mutat a Világ­bank. A PHARE-segélyprogram is lehetőséget nyújt az elképzelés megvalósitására. Érdeklődik a program iránt egy igen tőkeerős kanadai hitelszövetkezet is Qué- becből. A létrehozandó bankhálózat alapját a takarékszövetkezetek al­kothatnák, amennyiben ezek ér­deklődést mutatnak az ügylet iránt. Várhatóan még ebben a hó­napban kijelölik azokat a vidéki takarékszövetkezeteket, amelyeket e program keretében mini minta­bankokká kívánnak átalakítani a PHARE-segélyprogram igénybe­vételével. Szerdahelyi Péter utalt a létrehozandó földjelzáloghitel in­tézményére is. Az FM vezető tisztségviselője ugyanakkor elismerte azt a tényt is, hogy jelenleg az agrárágazat igen nehéz helyzetben van. A me­zőgazdaság múlt évi vesztesége jó­val meghaladja a 10 milliárd forin­tot, jelentősen visszaesett a kalá­szosok vetésterülete, így búzából mindössze valamivel több mint 800 ezer hektárt vetettek el. Ugyancsak jelentős mértékben csökkent az állatállomány is. Cáfolta azonban azt a több he­lyen felbukkanó állítást, miszerint a mezőgazdasági árualapok csökke­nése veszélyeztetné a hazai ellátást. A mezőgazdasági termelők biz­tonságának fenntartása érdekében a kormány több intézkedést is tett — húzta alá a helyettes államtit­kár. Ezek közül kiemelte: a tavaszi munkák elvégzéséhez szükséges hi­telek kamatpreferenciáját, az álla­mi hitelgarancia-vállalást, vala­mint a kukorica állami felvásárlá­sát. Elmondta továbbá azt is, hogy a kivitelt a kormány exportszub­vencióval kivánja támogatni, emellett a mezőgazdasági vállalko­zások lehetőségeinek javítása érde­kében felhasználhatók a regionális pénzalap, a hitelgarancia-alapít­vány, a területfejlesztési alap, vala­mint az általános privatizációs hi­tel, amelynek könnyítették a felvé­tel lehetőségét. Bejelentette azt is, hogy az ag­rárpiaci rendtartási törvény várha­tóan március végén, április elején kerül a parlament elé. LÓTENYÉSZTÉS — ÚJ SZERVEZETEKKEL Ne búsuljon a ló! Évtizedek óta kong a vészharang a magyar lótenyésztés jövője felett. A statisztikák is arra utalnak, hogy ez a talán legkedvesebb haszonállat las­sacskán már csak a sport- és verseny- pályákon, a lovaspanziók és néhány megszállott lóbarát portáján, no meg az állatkertben lesz föllelhető. Hiszen Magyarországon a háború előtt — pél­dául 1935-ben — 886 ezer lovat szám­láltak, ma pedig alig 78 ezerre tehető a számuk. Ez még a nagy világégés után öszegyüjtött állománynak is csupán egynegyede. Már nem vagyunk lovasnemzet I* > 11t‘T» — Magyarországon a 78 ezer ló sok vagy kevés? Erre nem nekünk, hanem az élet­nek, pontosabban a gazdaságnak kell a választ megadnia — vélekedik dr. Pata­ki Balázs, a Mezőgazdasági Minősítő Intézet lótenyésztési osztályának helyet­tes vezetője. — Azok, akik ma lovat tenyésztenek, négy csoportba sorolha­tók. Az elsőbe azok kerülhetnének, akik a lovat használati céllal, tehát hagyomá­nyos szerepkörére tenyésztik. Meg kell mondanom, ez — sajnos — meglehető­sen alacsony szintű reprodukciót jelent. Ha így növekedne az állomány, azt alig­ha lehetne pozitívumként értékelni, azonban a 78 ezres lólétszámunkban ma is ez jelenti a tömeget. A másik csoport: a hobbitenyésztök egyre bővülő köre. Ők többnyire más, jobbára intellektuá­lis foglalkozást űznek, s csak kedvtelés­ből, a ló szeretetétől indíttatva foglal­koznak tenyésztéssel. A külföldi tenden­ciával pontosan megegyezik, hogy e cso­port létszáma mindig erősen összefügg az illető országban mérhető életszínvo­nallal. Sport- és hobbiló, hátas vagy ko­csiba fogható állat a tenyésztési céljuk, de a mai magyarországi helyzet nem kedvező munkájukhoz. Az „újgazdagok” vétke Az egyik gond például, hogy a most meglevő, többnyire kicsiny telkek nem adnak kellően tágas teret a csikóneve­léshez, -mozgatáshoz, vagyis a szaksze­rű munkához. A termelőszövetkezetek földarabolása csak erősíti e rossz hely­zetet. Külön „kasztot” alkotnak azok az újgazdagok, akik — tisztelet a kivé­telnek — többet ártanak a „lóügynek”, mint amennyit használni tudnának. — Mire gondol? —- Arra, hogy ők nemegyszer presztízsszempontok miatt is—jóvérű, de leselejtezett állatokat vásárolnak összellí^rtPvagyVúrseíiylö-teriyésztési szándékkaL Természetesen nem maguk dolgoznak a lovakkal, hanem a társa­dalom perifériáján tengődő, minde­nünnen kikopott embereket fogadnak fel melléjük. Ok aztán a lóállományt is lezüllesztik a saját színvonalukra. Né­hány év múltán, mikor a tulajdonos még befektetett pénzét sem látja vi­szont, szélnek ereszti az egész állo­mányt. — És akik hivatásszerűen foglalkoz­nak lótenyésztéssel? — Ők alkotják a negyedik csoportot. Elsősorban a lovas idegenforgalom profitál munkájukból. Velük és a hob- bilótartókkal érdemes leginkább szak­mai célokra törni. Hét fajta fennmarad — Összesen hét fajta fenntartására szerveződtek egyesületek. Ezek: a Kis­béri Félvér Lótenyésztő Egyesület (a továbbiakban: LE), a Magyarországi Arab LE, a Magyarországi Lipicai LE, a Furioso-North Star Lótenyésztők Országos Egyesülete (a továbbiakban: LOE), a Nónius LOE, a Magyar Sport­lótenyésztők Országos Egyesülete és a Magyar Hidegvérű Lótenyésztők Or­szágos Egyesülete. A Magyar Lovas Szövetséget egy tenyésztési iroda létesí­tésével bízták meg. Ez meg is alakult, s hat kirendeltsége révén az ország egész területét átfogja. — Hol vannak a kirendeltségek és milyen területi hatáskörrel rendelkez­nek? — A budapestihez tartozik Pest, Fe­jér, Komárom, Veszprém és Nógrád megye. A dél-dunántúli Boly község­ben működő iroda Baranya és Somogy tenyésztőit segíti. Debrecenhez kajdú- Bihar, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Bor- sod-Abaúj-Zemplén, Heves és Szol­Csongrad megye tartozik. Baja Bacs- Kiskun^és Tófea; Nágycétík: {ledig Győr-Sopron, Vas és Zala megye lóte­nyésztőit szolgálja. A kirendeltségen dolgozó felügyelők szervezik helyben a köztenyésztést, gon­doskodnak a fedezőmének kihelyezésé­ről, ellenőrzik a tenyésztés adminisztrá­cióját, elvégzik a csikók jelölését. — Arra [ledig, hogy a hagyományos magyar fajták továbbra is fennmaradja­nak, az egyesületek jó működése lehet a garancia.., — így van: a fajtatiszta állomány fenntartása és nemesítése a céljuk. S. J. PÉNZTÁRCA A gazdaság nem szégyen és nem fáj. Gazdagodni lehet anélkül is, hogy emiatt rosszul éreznénk magunkat a bőrünkben. Hát akkor meg . (Mű) Kincskereső (i.) A gazdag — vagy akár csak jobbmódú — polgár általá­ban magától ér­tetődően viseli egzisztenciális helyzetének külsődleges je­gyeit. Annak ugyanis, aki gond nélkül megteheti, hogy a legutol­só divat szerint öltözködjék, kényelmesen lakjon, jó ko­csival járjon, távoli orszá­gokba utazzék el, fel sem tű­nik, hogy mindez más emberek sze­mében irigyelni való, ellenszen­vet ébresztő fényűzés, ami nekik elérhetet­lennek tűnik. Persze ettől még a tehetős ugyanúgy fog ragaszkodni a megszokott mindennapi szükségleteit kielégítő környezetéhez, mint korábban — márcsak önazonosságtudata (identitása) okán is. A polgárnak ugyanis szüksége van minderre, hi­szen ez adhat számára elégtételt a korábbi lemondásokért, valamint egyfajta megnyugvást az örökös kockázatvállalás miatt. Nem a külsőségek j Az irigykedőkhöz persze sokkal könnyebben és kényelmesebben hozzá lehet szokni, mint a sajnál- kozókhoz. Különösen akkor, ha az irigység tárgyát csak a külsősé­gek jelentik.' Márpedig döntően ez a helyzet, jóllehet a gazdag ember valódi értékeit nem a külsőségek testesítik meg. Ezért például a mű­tárgyak — amelyek kevésbé van­nak az irigyek szeme előtt — álta­lában hidegen hagyják az embere­ket. Pedig a műtárgyaknak kincs­képző (tőke!) funkciójuk is van, azért inkább méltóak a figyelemre, A Mona Lisa megszerzésének gondolata vajon hány gyűjtőt, gazdag embert hozott már lázba? mint a folyamatosan divatjavesztő göncök vagy az amortizálódó au­tók. Aki nemcsak gazdag, hanem okos is, a hétköznapi külsőségek­kel, az életét amúgy is szükségsze­rűen kísérő dolgokkal mit sem tö­rődik, inkább a gazdagságát mél­tóbban reprezentáló műtárgyak világa felé fordul. Tudja ugyanis, hogy annak a portfoliónak, amitől egzisztenciájának tartóssága függ, részét képezik a műtárgyak is — amint "azt sorozatunk első fejezeté- l&n^mar'megállapítottuk. Szakér­tőnk dr. Gergely Pál, a FORTU­NA 11 Galéria ügyvezető igazga­tója. Vele beszélgettünk a gazdag­ság és a műtárgyak viszonyáról. Profizmus és értékteremtés — A műtárgy, az ember és a gazdaság viszonya ősrégi eredetű. Ezért minél régebbre nyúlunk visz­sza a történelembe, annál inkább igaz az, hogy a műtárgy birtoklása a tulajdonos társadalmi helyzetét minősíti. Amikor már kialakult egy olyan szintje a társadalomfejlődésnek, hogy az egyik ember kenyeret tu­dott adni a másiknak azon $ cí­men, hogy az szakosodik és elvont dolgokkal foglalkozik — filozófiá­val, tudománnyal, technikával, or­voslással, urambocsá! művészettel —, más megitélést kapott a nép­művészet és a professzionális mű­vészet. Ez utóbbit művelők elkülö­nült rétegét alkották a társadalom­nak, hiszen az emberi elme legma­gasabb szintű produkciójával — a tudatos elvonatkoztatással — hoz­ták létre a műalkotásokat. Az el­különülés, a munkamegosztás tet­te aztán lehetővé azt, hogy a művé­szeteknek megteremtődjék a gaz­dasági eleme is. — Vagyis a profizmus teremtett értéket és piacot? — A profizmus — a mesterség tudása — önmagában még nem jelent művészi értéket. A profik ér­tékteremtő foglalkoztatásához olyan mértékű felesleg kell, amely gond nélkül felhasználható arra, hogy a másik ember számára ker­tet tervezzen, zenét szerezzen, vagy vizuális műalkotásokat hozzon lét­re. És ez az ember akkor fog létre­hozni valóban értékes dolgokat, ha nem megélhetésének gondjaival kell foglalkoznia. Befektetések összessége — A dolog jól ki van találva: befektetés nélkül — az esetek dön­tő többségében — a műtárgyak vi­lágában sem jöhet létre értékter­melés. A műalkotás értéke ezért nemcsak az esztétikumból adódik, hanem a befektetések összességé­ből is. (Természetesen a művész befektetéseit is figyelembe kell ven­ni.) — Eszerint a mecenatúra a mecé- hás száhláta a lehétőTégjóUbTíéfelf-* tetés lenne? — Igen, hiszen így bárki vi­szonylag a legalacsonyabb áron juthat valódi — piaci értékkel is bíró — műalkotáshoz. Sajnos, ezt az ősigazságot napjainkban rend­kívül kevesen ismerik fel, ám ami a legszörnyűbb, az állam sem akar­ja a mecénási szerepet felvállalni. Meg is látszik a nemzet „lelkiálla­potán”. Mertl László • Ma alig 78 ezer ló található Magyarországon. Sok ez vagy kevés? (PN-archív) Tejtengeren beeveznek az EK-ba? A Közös Piac egyik területére nézve kicsi, de tejiparát tekintve nagy tagállama, Írország kormányának máris fő a feje, miként akadályozza meg, hogy az új EK-tagok jelentkezése ártson az ír mezőgazdaságnak. Írország egyik legnagyobb tejipari cégénél, az Avonmore szövetkezeti közös vállalatnál azonban már kiutat is látnak, mint az áldatlan versengést, meg a Brüsszelben kisírt adminisztratív döntést. — A magyar mezőgazdaságban hosszú távon nem fenyegetést, ha­nem hídfőállást szeretnénk látni, ahonnan együtt terjeszkedhetünk tovább, főképp a távolabbi Kelet- Európa és a Közel-Kelet felé — mondta a napokban Dublinban az MTI-nek Sean Eustace, az Avon­more Tanácsadó testületének tag­ja, a cég által tömörített tejterme­lői csoport elnöke, számtalan ír és a Nemzetközi Tejipari és Mező- gazdasági Szakmai Szövetség veze­tőségi tagja. A 48 éves ír szakem­ber maga is gazdálkodik, 150 hek­táros legelőjén 80 tejelő tehenet tart. Az Avonmore ma, évi 500 millió fontos (közel 1 milliárd dol­láros) forgalmával, a tíz legna­gyobb ír cég között van. Az ír bel­ső piacnak körülbelül egyhatodát látja el tejjel, tejtermékkel és húsfé­lékkel, és jó úton halad a nemzet­közi élelmiszer-ipari céggé válás fe­lé. Az utóbbi három év külföldi cégfelvásárlásai nyomán már övé a brit tartóstej-piac 20 százaléka, a brit pizzasajt- (mozzarella) piac 20 százaléka es a hasonló amerikai ágazatok növekvő része. Az ameri­kai Idaho államból a japán és a mexikói piacot vette célba. Az EK közös mezőgazdasági politikája (CAP) a hetvenes évek­ben sok pénzforrást nyitott meg az ír tejipar fejlesztésére, de most már szinte évről évre szigorodik a tej­termelők, gazdálkodók iránt Kö­zös Piac-szerte, s ez kényszeritette, illetve tanította az Avonmore-t is a szemléletváltásra, a hatékony üz­letnagyságra, a külföldi, sőt, ten­gerentúli terjeszkedésre. Az Avon- more-nál úgy vélik, hogy tapaszta­lataikat kamatoztathatnák az EK- ba törekvő Magyarországon is. — A szorongató közös piaci rendtartásból az egyik kiút a tö­mörülés. Ez a mi érdekünk, a ma­gyar tejtermelőké pedig mindenek­előtt a korszerűsítés, a szerkezet- váltás, és ugyancsak a tömörülés. E két érdek az együttműködésben találkozhatna. Mi az Avonmore- nál arra gondolunk, hogy külföldi tevékenységünknek három bázisa kínálkozik Európában: az egyik Nagy-Britannia, a másik valahol Észak-Európában lesz. Kelet­európai stratégiai hídfőállásunk pedig Magyarországon lehetne — mondta Sean Eustace. Részletekbe nem akart bocsát­kozni, de Dublinban, szakmai kö­rökben, jól tudni hogy az Avonmore a Közep-magyarországi Tejipari Vállalatban (KTV) látja hosszú távú terveinek lehetséges partnerét. Sean Eustace realizmust javasol a folytatódó ír—magyar tejipari tárgyalásokhoz, és meg valamit, a távoli, de érdekelt szemlélő jóindu­latával: — Mielőbb szüntessék meg a zacskós tejet, mert a zacskóból kifolyó tejtengeren bizonyosan nem lehet beevezni a Közös Piacba .. . Mészáros György Dublin A MAGYAR NEMZETI BANK HIVATALOS DEVIZAÁRFOLYAMAI Érvényben: 1992. március 16. Vételi Közép Eladási Devizanem angol font ausztrál dollár belga frank (100) dán korona finn márka francia frank holland forint ír font japán yen (100) kanadai dollár kuwaiti dinár német márka norvég korona olasz líra (1000) osztrák schilling (100) portugál escudo (100) spanyol peseta (100) svájci frank svéd korona tr. és cl. rubel USA-dollár ECU (Közös Piac) árfolyam 1 egységre, forintban 137,43 137,78 138,13 60,66 60,81 60.96 233,82 234.40 234.98 12,40 12.43 12,46 17.63 17.68 . 17.73 14.17 14,21 14,25 42,74 42.85 42,96 128,74 129,06 129.38 59,84 59.99 60.14 67,05 67.22 67,39 271,70 272,39 273.08 48,11 48,23 48,35 12,27 12.30 12,33 64.09 64.25 64,41 683,67 685,37 687.07 55,84 55,98 56,12 76.06 76.25 76,44 53.22 53.36 53,50 13.27 13.30 13,33 27,43 27,50 27,57 80.40 80.60 • 80.80 98.31 98,56 98,81 Pénznem A MAGYAR NEMZETI BANK VALUTA- (BANKJEGY- ÉS CSEKK-) ÁRFOLYAMAI Érvényben: 1992. március 16. Vételi Eladási árfolyam 1 egységre, forintban angol font ausztrál dollár belga frank (100) dán korona finn márka francia frank görög drachma (100) holland forint ir font japán yen (100) kanadai dollár kuwaiti dinár német márka norvég korona olasz líra (1000) osztrák schilling (100) portugál escudo (100) spanyol peseta (100) svájci frank svéd korona USA-dollár ECU (Közös Piac) 136,38 60,19 232,07 12,30 17.48 14,07 41,47 42.42 127,76 59,39 66,52 269,64 47.75 12,18 63,61 678.57 55.43 75.49 52.82 13,17 79.82 97,58 139,18 61,43 236,73 12,56 17.88 14.35 42,31 43,28 130,36 60,59 67.92 275,14 48.71 12.42 64.89 692.17 56.53 77.01 53.90 13.43 81,38 99.54 VALUTÁK A FEKETEPIACON USA-dollár Német márka Svájci frank Osztrák schilling 76—80 forint 50—52 forint 54—56 forint 7,10—7,30 forint

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom