Petőfi Népe, 1992. március (47. évfolyam, 52-77. szám)
1992-03-13 / 62. szám
% 4. oldal, 1992. március 13. MEGYEI KORKÉP AZ ALFÖLDI SZŐLŐ IS SZŐLŐ Előremenekülő előkészítés Az elmúlt években, úgy is mondhatni, minden rossz összejött a szőlészek, borászok háza táján. Volt évekig tartó fagyos periódus, és a legutóbbi időben összeomlott a piac. Egyenként is elég lett volna a két dolog ahhoz, hogy felborítsa az addigi termelési rendet. Hát még a kettő együtt! A művelésbeli változtatásokat kikényszerítette az időjárás, a kor- donos művelést ma már a legkü- lönféleképpen variálják, lehúzzák a szálvesszőt, takarják a növényt. A piacromlással azonban nehezebb kezdeni. Főleg az Alföldön, ahol az olyan kijelentések sem ritkák, hogy nem szabad itt szőlőt termelni. Pedig a múlt század második felétől, a filoxéravész miatt idetelepített szőlőművelés eléggé bizonyított már. És manapság például a megye 38 ezer hektáros szőlőterülete hány családnak ad megélhetést? A mélypont, az előremenekülés vágya, az ágazati érdekvédelmi szervezetek kialakulásának is kedvezett. így történt, hogy négy éve a Bács-Kiskun, Szolnok, Csongrád és Pest megyeiek létre• A fajta és az eredet alapja a termelő büszkeségének. (PN-archív) hozták az Alföldi Szőlészek és Borászok Egyesületét. Mit tehet ebben a helyzetben egy ilyen szervezet? Tulajdonképpen felkészítheti az érintetteket — szőlészeket és borászokat — arra, hogy amikor a lehetőségek jobbak lesznek, jobb körülmények közül indulhassanak. A leendő bortörvény, a hegyközségek alakulása körüli feladatok megkövetelnek például adatsorokat. A szőlő- és a pincekataszter elkészítése, az eredetvédelmi vizsgálatok, a fajtaösz- szetétel meghatározása a jövő telepítéseinek, a „piacminőségű” borok készítésének érdekében történnek. Persze, ezeknek igazán akkor lesz jelentőségük, ha a termelő számára anyagi előnyöket jelentenek. Bár, már vannak kereskedők, akik vásárláskor érdeklődnek például az eredet után. Még akkor is, ha a hagyományosan asztali jellegű borokat vásárolják. És vannak rések, amelyeken az áhított piacra be lehet kerülni. Mondjuk a megyében oly ritka étkezési szőlőkkel, melyek kultuszát az Alföldön is lehetséges megteremteni. Persze ehhez jobban meg kellene ismerni azokat a fajtákat, amelyek erre megfelelőek ezeken az éghajlati és talajadottságokon. Többször esett szó épp ezért az alföldi borok házáról, pontosabban arról, hogy szükség lenne rá. Most megvalósulni látszik az ötlet a Szőlészeti és Borászati Kutató Intézet miklóstelepi, kutatóbázisa éppen alkalmas lenne erre. Ráadásul úgy, hogy a kutatómunka mellett jól megférne a fajták bemutatása, a borversenyek megrendezése és egy — kimondottan alföldi borokkal foglalkozó — kereskedőhálózat székhelye. G. E. Meddig áll még a szovjet emlékmű ? Nemzeti ünnepünk közeledtével egyre többen teszik ismét szóvá, hogy Kecskemét főteréről még mindig nem távolították el a szovjet emlékművet, s e tekintetben, lassan már a leghűségesebb magyar város rangját is kivívja a megyeszékhely. A hétfői képviselő-testületi ülés a közel 4 milliárdos költségvetésben jóváhagyott 1 millió forintot a szovjet emlékművek eltávolítására. Ivanics István alpolgármestert a további lépésekről kérdeztük: — Mikorra várható a főtéri és a vasútkerti obeliszk eltávolítása? — A politikai és pénzügyi döntést a közgyűlés meghozta az emlékművek elbontására, illetve ha sírokat találnak alatta, akkor azokat exhumálják és a Budai úti temetőben helyezik el. Március 15-ére az emlékművek még minden bizonnyal a helyükön lesznek, mivel nem érdemes durva technológiával végezni a bontást, hiszen az anyag későbbi hasznosításának reményében, egy módszeres és körültekintő művelettel ez költségtakarékosán is megvalósítható. — Mégis, mi az a konkrét, legkorábbi időpont, amikor elviszik az emlékműveket? Október 23., augusztus 20., április 4.. .. ?, — Úgy gondolom, május 1-jére megvalósítható az obe- liszkek elbontása, de augusztus 20-ára mindenképpen, illetve akkorra már a helyüket is rendbe szeretnénk hozni. Pályázati felhívás! A Bács-Kiskun Megyei Nemzetiségi Alapítvány pályázatot hirdet a megyei és etnikai kisebbségi szervezetek, egyesületek,' hagyomány- őrző csoportok és intézmények nemzetiségi programjai támogatására, helyi televíziók nemzetiségi műsorai készítésére. 1. A támogatás célja, hogy ösztönözze a kisebbségeket és közösségeit a nyelvi-kulturális hagyományaik ápolására, továbbfejlesztésere, közösségteremtő értékek létrehozására. Segitse a tárgyi és szellemi kulturális értékek megőrzését, nemzetiségi témájú kiállítások szervezését, a nemzetközi kapcsolatok fejlődését és a hagyományokra építő kulturális’ tevékenységet. 2. Az alapítvány pályázónként legfeljebb 50 ezer forint támogatást biztosít. A pályázat megvalósításához a pályázónak saját — igazolt — forrásokkal is rendelkeznie kell. A pályázatnak tartalmaznia kell: — a pályázó célját, a megvalósítás programját; — a részletes költségvetést (saját forrásokat és a kért támogatást). A pályázatokat a nemzetiség nyelvén is be lehet adni. A pályázat beadási határideje: 1992. április 10. Az alapítvány címe: Bács-Kiskun Megyei Nemzetiségi Alapítvány, 6500 Baja, Árpád ter 1. Randevú Békéscsabán Tizenhárom évvel ezelőtt, a nemzetközi gyermekév alkalmából A gyermek és kultúra címmel pedagógiai szemináriumot rendeztek Svédországban. Itt vetődött fel, rendszeressé kellene tenni az európai gyermekszínjátszók randevúit. Nos, az elképzelést tett követte és az azt követő években Belgiumban, Svájcban, Dániában, Ausztriában és Luxemburgban szervezték meg a seregszemléket. Az idén először tartják meg a többnapos programot hajdani szocialista országban, mégpedig nálunk Magyarországon. A VI. Európai Gyermekszínjátszó Találkozó Békéscsabán lesz, július 12—26. között. A célok között szerepel, hogy a drámajáték módszerével közösen alkossanak, közeledjenek egymáshoz a különböző szociális és kulturális környezetben élő nebulók. Harmincegy országból jön majd 10-10 fős gyermekcsoport, köztük árvák is lesznek. A bemutatók igen változatosnak, színesnek ígérkeznek, lesz utcaszínház, báb- és ámyszínház, vizuális műhely, bohócok és artisták showja, némajáték megelevenedett figuráinak műsora. A találkozó mottója nem is lehetne más: „Jól csak a szívvel lát az ember”. KECSKEMÉTEN IS Interbalett ’92 A Budapesti Tavaszti Fesztivál részeként —március 17-étől 28-áig—rendezik meg az Interbalett ’92 kortárs nemzetközi táncfesztivál-triennálét, a Táncfórum szervezésében. A rangos kulturális eseményen —a magyar balettegyüttesek mellett — három külföldi együttes is műsort ad. A francia balettművészetet a Lyoni Opera Balett 40 tagú együttese képviseli. A walesi hercegi család fővédnökségével működő Angol Nemzeti Balett kíséretében a fesztivál vendége lesz Lady Diana. A 65 taggal érkező társulat a március 23-ai fővárosi előadásán kívül — amelyet az Operaházban tartanak — az azt követő napokban Szegeden és Győrött is fellépnek. Paul Taylor táncegyüttese az Egyesült Államok kortárs táncművészetét reprezentálja az Interbaletten. A 24 tagú együttes március 21-én és 22-én a Vígszínházban, az azt követő napokban Kecskeméten, Veszprémben és Debrecenben lép fel. ÖRÖKBE FOGADOTT IKREK Egyik román, másik magyar Az alábbi igaz és megdöbbentő történet nem tőlem, hanem egykori román tanáromtól, Gheorghe Moldovantól származik. Hitelességéhez kétség sem férhet. Az én szerepem csupán a tolmácsolás lenne, bár erre sincs különösebb okom, hiszen a nevezett férfiú — mellesleg kiváló Arany-fordító — anyanyelvi szinten beszéli és írja a nyelvünket. íme a történet: Amióta önmagára eszmélt, román. Román az anyanyelve, román a nemzeti öntudata. Román óvodába és iskolába járt. Otthon szeretet és gondoskodás vette körül. Kilencévesen — mintegy véletlenül — megtudta: fogadott gyerek. Néhány napos gyötrődés után az élet visszatért a rendes kerékvágásba. Azt a néhány álmatlan éjszakát a szokásos kamaszkori kudarcok okozták. A válasz ütötte sebtől félve, fel sem tette kérdéseit. Csak mondatfoszlányokat csípett el, otthon, kissé másként értelmezve. Kolozsváron volt vegyészhallgató. Férjhez ment, gyerekét — talán ellensúlyozásképpen is — különös gonddal, odaadással nevelte. Harmincas éveiben járt, amikor Szatmárnémedibe vetóaött. Szombat esti séta a vidéki város főutcáján, és... szembejött egy nő. Egyszerű rendes asszony, mintha kissé feszélyezte volna a tömeg nyüzsgése. Döbbenet. Mindketten megálltak, tekintetük egymásba olvadt. Mint két vízcsepp. Mint két tojás. Teljesen egyformák voltak. Csak az öltözékük különbözött, és a . . . nyelvük. A szatmári asszony magyarul szólt. Csak egy kicsit tudott románul, azt is rosszul. Magyar családban nőtt fel, az egyszerű, szorgos munkásemberek rendesek voltak, s kissé félszegek — éppen mint ő. Tisztességesen nevelték, magyar gimnáziumot végzett, magyarságtudata nem túlzó, de szilárd . . . Vállvetve kutattak, jelbeszéddel segítettek magukon az értekezésben, míg kiderült: egypetéjű ikrek. Egy ostoba baleset áldozata lett mindkét szülőjük, s az alig egyéves lányokat a rokonok „közvetítésével” örökbe fogadták. Egyiküket egy váradi román, a másikat egy szatmári magyar család. Azóta gyakran találkoznak. Tanulgatják egymás nyelvét. Két erdélyi. Két nővér. Két ember, akiknek sorsa összeforrt. És most már senki szét nem választhatja. Senki! Sz ,sz András HETI SOROZATUNK Ahol véget érnek az utak Cimboraság, szomszédság, kaláka (4.) • Az idén még ezzel fogunk csépelni. Székelyvarság azon ritka települések közé tartozik, ahol nem volt kollektivizálás. A Varság és Udvarhely közötti Zetelakán is csak félig sikerült; a szervezők dől rendre elmenekültek a családfők és a határbeli tanyákon telepedtek le. A kollektív szökevényeket nem zaklatták tovább, Varságon pedig kísérletet sem tettek a szervezésre. A szocializmus évtizedei persze nem múltak el nyomtalanul a település fölött. Mégis, itt, ahol az út véget ér, a hatalmas erdőségek ölelésében, sokat megőriztek a hagyományos paraszti értékrendből és a közösségi élet múltbéli formáiból. Az egyik legfontosabb közösségi önszerveződés valamikor a cimboraság volt. Az állatok kihajtása és közös őrzése végett öt csoport — öt cimboraság jött létre. Az egy cimborasághoz tartozók közös megegyezéssel fogadták fel pásztoraikat és a cimborabíró tárgyalt a közbirtokossággaTa regölök (legelők) ügyében. A pásztorfogadás és kihajlás tM’ is'’áz of'WruFelT cS<£r portnak megfelelően történik. Nem változott a kihajtás és a béta- karodás ideje sem: az előbbi május 1—10. között zajlik, fönt az eszte- nákon pedig október 6. körül „hányják szét" a juhokat. Ezután őszöltetőket fogadnak, akik — csekély díjazás és főként a trágya fejében — 6 hétig végzik az őrzést és legeltetést, lent a központ környékén. A kaláka nálunk is jól ismert fogalom, leginkább a falusi, kisvárosi családi házak építéséhez kötődik. Varságon minden fontosabb munkát kalákában végeznek. A házépítésen kívül ilyen a pityókaültetés, kapálás, szedés, az aratás, cséplés, szénatakarás, tollfosz- tás. A tapasztókaláka — akárcsak a többi — a fiatalok ismerkedési alkalmául is szolgált, hiszen a munka után mindig mulatság következett. A kalákát kalákahívogató lányok szervezték meg, akik kezükben virágcsokorral, az alábbi vagy hasonló szöveggel járták végig a meghívandó szomszédokat, ismerősöket: „Tifán Dénes avval búsítaná, hogy szombaton tapasztani akár s ha el tudna gyünni szívesen látnák s visszasegitenék ...” Akit hivnak, annak nem lehet a kalákánál fontosabb dolga. Ha mégsem tudna elmenni, fogad maga helyett valakit. Egy asszonnyal találkoztunk csak, aki így gondolkodik: „Én az enyimet egy-másfél nap megkapálom, de legyen kettő. Ha öten-hatan jőnek, fel nap alatt megcsinálják, de az a nap már el Gyermektáncszín hatodszor Nagybaracskán Március 15-én, 15 órától a nagybaracskai művelődési házban ismét megrendezik, immár hatodízben a gyermektáncszínt, gyermek- néptánctalálkozót. Már hagyománynak számít az is, hogy a helyi takarékszövetkezet besegít a munkába, személyi és anyagi támogatást nyújtva, hiszen több mint háromszáz gyerek fellépését kell zökkenőmentesen megszervezni. Kilenc község ifjú táncosai, színjátszói lépnek színpadra, melynek legfontosabb célja — a találkozáson, ismerkedésen kívül — a rutinszerzés, a tapasztalatcsere és nem utolsósorban a bemutatkozás lehetősége. Láthatják majd az érdeklődők a szeremlei néptáncegyüttes utánpótláscsoportját, a bátmonostori Független Színpadot és a Rozmaring hagyományőrző együttest, Garáról a Korsócska és Prelo csoportot, bunyevác táncokkal. Új- mohácsról, Mohácsról, Vaskútról, Csátaljáról is érkeznek gyerekek bemutatni tudásukat és természetesen a vendéglátók is megteszik ezt újjáalakult három csoportjukkal. S. G. SZÍNHÁZ — MOZI — TEVE KECSKEMÉTI KATONA JÓZSEF SZÍNHÁZ: délelőtt 11 óra: A KŐSZÍVŰ EMBER FIAI. Kada Elek Közg. Szakkö- zépisk. részére szervezett előadás. Este 7 óra: SZENTIVÁNÉJI ÁLOM Bessenyei György-bérlet. KECSKEMÉTI VÁROSI MOZI: fél 4, 3/4 6 és 8 órakor: THE ADDAMS FAMILY — GÁLÁD CSALAD. Színes, mb. amerikai film. ÁRPÁD MOZI: 3/4 6 és 8 órakor: ISTENEK FEGYVERZETE 2. Színes, mb. hongkongi film. OTTHON MOZI: fél 6 és fél 8 órakor: A HULLÁMOK HERCEGE. Színes, mb., amerikai film. 14 éven aluliaknak nem ajánlott. STÚDIÓMOZI: 7 órakor: GENGSZTEREK SOFŐRJE. Színes, amerikai film. MESEMOZI: 3/4 6 órakor: A HERCEG MENYASSZONYA. Színes, mb., amerikai mesefilm. KISKUNFÉLEGYHÁZA, PETŐFI MOZI: 5 és 7 órakor: TRÜKKÖS HALÁL 2. Színes, mb., amerikai film. STÚDIÓMOZI: 6 órakor: AZ ÁLLOMÁS. Színes, olasz film 14 éven aluliaknak nem ajánlott. KISKUNHALAS MOZI: fél 6 és fél 8 órakor: A HALÁSZKIRÁLY LEGENDÁJA. Színes, amerikai film. BAJA, URÁNIA MOZI: fél 4 órakor: KACSAMESÉK. Színes, mb., amerikai rajzfilm. Fél 6 és fél 8 órakor: MEGHALSZ ÚJRA. Színes, mb. amerikai rajzfilm. 14 éven aluliaknak nem ajánlott. KALOCSA, OTTHON MOZI: 6 és 8 órakor: OSCAR. Színes, mb., amerikai film. KISKŐRÖS MOZI: 5 és 7 órakor. BÖRTÖNCSAPDA. Színes, mb„ amerikai film, csak 16 éven felülieknek., VÁROSI TV: 9.00—11.00 KÉPÚJSÁG. 14.00- 16.00: KÉPÚJSÁG. 19.30—20.00: KÉPÚJSÁG. 20.00-24.00: TV-TÉVÉ- PRODUKCIÓ. A tartalomból: 20.05: Trans World International. A labdarúgás története. 20.30: Magyar fotóművészet III/l. 20.55: Politikai biliárd. Frei Tamás műsora. 22.00: Volt egyszer egy Amerika II/l. film. IKTV: 9.00: KÉPÚJSÁG — REKLÁM. 9.30: HT PRESS—VIDEO CASINO TV műsora (ism.). 13.30: KÉPÚJSÁG — REKLÁM. 14.00- ig. 18.00: KÉPÚJSÁG — REKLÁM. 19.00: FILMEX Kft. műsora (ism.) 23.00: KÉPÚJSÁG — REKLÁM. 23.30-ig. . KISKUN-TV: 8—19.30-ig: KÉPÚJSÁG. BAJAI TELEVÍZIÓ: 18-án, szerdán, 19 órakor: Hétfői műsoraink ismétlése (híradó és a film). 19-én, csütörtökön, 18 orakor: TV-TÉVÉ 1. 20-án, pénteken, 20 órakor: TV-TÉVÉ 2. 21-én, szombaton, 9 órákor: ATV MAGAZIN. 22-én, vasárnap, 8 órakor: TV-TÉVÉ 1. ismétlés, 20 órakor: TV- TÉVÉ 2. ismétlés. Hétfőtől péntekig: 12 órától adáskezdésig KÉPÚJSÁG. van menve — és akkor nekem még öt-hat nap...” Ez az asszony hosszabb ideig távol élt Varságtól és elvált, családfenntartó. Mások viszont újabb közös tevékenységet honosítanak meg. így például szombatonként — amikor úgyis olyan asszonyjövés-menés, szomszédolás van — néhányan megegyeznek, és hol egyiknek, hol másiknak megcsinálják a télire való savanyúságot, zakuszkát, markos- csípőst (zöldséges babpüré, illetve tormás-zöldpaprikás reszelt sárgarépa). A rokonság mellett erősen tartják a szomszédságot. „Néha jobb egy jó szomszéd, mint tíz távoli rokon” — mondják. Szomszédok között természetes a kölcsönkérés, egymás kisegítése. Persze, változott a világ: régen a vékáért szalaj- tották át a gyereket, most a hűtő- szekrénybe visznek át valamit. A szomszédasszonyok szívesen adnak a-frissen sült kenyérből,-süteményből, és meghívják egymást kávérá, ríra hozzájuthak ehhez áz állandó hiánycikkhez. Valamikor sós kenyérrel kinálták a vendéget. Ha váratlanul érkezett és nem volt otthon kenyér, gyorsan küldték a gyereket a szomszédba. Ott akkora madzaggal, cérnával mérték meg a kölcsönkenyeret, amekkora éppen átérte. A madzag addig lógott az asztal fölött, a lámpára kötve, amíg meg nem adták a kenyeret. Nagy ünnepek alkalmával szinte egyként mozdul meg az egész falu. Lakodalom, keresztelő, elsőáldozás — az egész közösség eseménye, de az a Péter-Pálkor rendezett búcsú, az oroszhegyi búcsú Boldog- asszonykor és a híres pükösdi búcsú Csíksomlyón, ahová a var ságiak is elzarándokolnak. Az elmúlt évben egy régi hagyományt is felújítottak: a húsvéti határkerülés szokását. Az iskolától indulva és a templomhoz érkezve, énekelve körbejárják a falu területét és a legfontosabb pontokon felállított kereszteknél a határ épségéért, szerencsés esztendőért, jó termésért imádkoznak* A közösség gondoskodik a szegényeiről, az elesettekről, bajbajutottakról is. Gyönyörű, tágas telken, egy picike kunyhóban el a falu koldusasszonya. Szerre-sorra járja a házakat, mindenhol kap valamit. Még annak a históriáját is tudja mindenki, hogyan csúszhatott le idáig, hiszen a szülei még rendes gazdák voltak. Valamikor—; mesélik — magukhoz vették egy idegen ember elejtett pénztárcáját, s letagadták, amikor az keresni kezdte. Elment hát az ember a Regátban, a kaluberekhez (kalugyerek, görögkeleti papok) s imát mondatott velük, ami a családot szerencsétlenné, a gyerekeket ügyetlenné, boldogtalanná tette. Matyi Erzsi is az átoknak tulajdonítja sorsát, ezért nyugodt lélekkel kéregét. Ha tűz üt ki valahol, leég a csűr vagy a ház, akkor pénzzel, terménnyel és kétkezi munkával sietnek a károsultak segítségére. Még egy apró, de jellemző mozzanat. Idehaza természetes, hogy gondosan zárjuk az ajtókat. Varsági házigazdáink csodálkoztak, amikor—magunkat és értékeinket féltve — kulcsról és zárásról kezdtünk érdeklődni. — Itt nem zárunk, kulcsunk sincs — mondták kolléganőmnek. Az én háziasszonyom a lábtörlő alatt tartja a lakáskulcsot, és ezt mindenki tudja a faluban. De még soha, semmi nem tűnt el. Akinek kell valami, kér . . . Székelyné Körösi Ilona l