Petőfi Népe, 1992. február (47. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-17 / 40. szám

10. oldat, 1992. február 17. SPORT v így szavaztak az olvasok Szegezdi Attila, Hamzók József és a Bajai Spartacus- Vízügy SC kenunégyese kapta lapunk vándorserlegét Szerkesztőségünk 1971-ben alapított vándorserleget a megyei legeredménye­sebb sportolóinak díjazására. Először, olvasóink szavazatai alapján, a megye legnépszerűbb versenyzője vehette át a Petőfi Népe Kupát, aztán 1978-tól új feltételek mellett folytattuk Bács- Kiskun legjobbjainak elismerését. 1980-ban más értékelési formát dol­goztunk ki, s ennek megfelelően a moszkvai nyári olimpiai játékok évé­ben adtuk át először külön a megye legjobb felnőtt, ifjúsági sportolójának és csapatának a vándorserlegeket. 1987 óta ifjúsági helyett utánpótláskorút ju­talmaztunk, sőt az elmúlt évi teljesít­mények rangsorolásakor tovább nyi­tottunk; a csapatsportágakban, ko­rosztálytól függetlenül, a serdülők is első helyre kerülhettek. Mindezek a módosítások azt jelzik, hogy az elmúlt évek, évtizedek során igyekeztünk mind nyitottabbak lenni a dijak odaítélésénél. Ezt jelezte az a szándékunk is, hogy két évtized után úgy döntöttünk a megyei sportigazga­tósággal — amely szerkesztőségünk er­kölcsi elismerése mellett anyagilag is mindig kifejezte megbecsülését —, is­mét a legszélesebb nyilvánosságra bíz­zuk, döntsenek olvasóink: kit tartanak érdemesnek a Petőfi Népe-vándorserle- gek, s az immár megemelt, százezer forint pénzjutalom átvételére? Nos, olvasóink szavazatai szerint Szegezdi Attila, az MTTSZ Szigma Karate Klub felnőttkarate-világbajno- ka, Hamzók József, a Kalocsai SE KA- GE Rt. junior birkózó-világbajnoka és a Bajai Spartacus-Vízügy SC serdülő kenunégyese (Szekeres Gergely, Volen- tér László, Reszler Zsolt, Pálinkás György) érdemelte ki a megye legjobb­ja címet. A szavazás alapján örömmel állapít­hatjuk meg, hogy a rangsorolás alapve­tő feltétele nem változott, olvasóink is világ-, Európa-bajnoki, illetve magyar bajnoki teljesítményhez kötötték dön­tésüket. Reméljük, hogy jövőre olim­piai érmessel, helyezettekkel is bővül majd az elsőségre esélyesek köre. Olvasóink közel ezer szavazattal nyilvánítottak véleményt, s közülük ketten — Karai Kálmán kiskunhalasi és Rakonczai Zoltán újteleki olvasónk értek el telitalálatot. Mivel mindket­ten szorgalmas olvasói lapunknak, egy-egy éves Petőfi Népe-előfizetéssel jutalmazzuk őket. A szépreményű birkózó és futballkapus karatésként vette át a világbajnoki aranyérmet A Szegezdi Attila (balról): „Hónapokon át nagyon tudatosan készültem a világbajnokságra." Az elmúlt év egyik kellemes meglepetését Sze­gezdi Attila, 1 az MTTSZ Szigma Karate Klub ver­senyzője szolgál­tatta; világbaj­nokságot nyert a shito ryu szak­ágban. —Nem min­den előzmény nélkül kerültem kapcsolatba a szakággal mondta. A KTE-ben Ga- raczi Sándor ta­nítványaként kezdtem birkóz­ni, aztán „átiga­zoltam” a futbal­listákhoz, kapus­ként a Honvéd Mezőfi SE hálóját, később pedig az izsáki csapatét védtem. Még a megyei ifjúsági válogatottba is bekerültem. —- Ilyen ígéretes pályafutás után mi­ért fordított hátat a futballnak ? — Utolért a kapusbetegség; ko­moly könyöksérülésem volt. Aztán katonaként megismerkedtem egy ka- ratéssal, láttam a mozgásait és meg­tetszett a sportág technikája. Engem mindig is érdekelt a küzdősport. A leszerelésem után kerestem a lehe­tőséget, s a shotokán stílussal kezdő­dött a karatés pályafutásom. Később kick-boxra váltottam, aztán találkoz­tam egy panamai mesterrel, akinek a tradicionális irányzata nagyon meg­tetszett, s így találtam meg végül is a shito ryu szakágban azt a stílust, amely az egyéniségemnek a legjob­ban megfelel. Az utóbbi időben még­sem voltak kimagasló eredményeim — magyar bajnoki bronzérmet sze­reztem —, mert nem hajszoltam a si­kereket. Inkább arra fordítottam minden energiámat, hogy elsajátít­sam a sportág különböző fogásait, miközben oktattam is. — Ehhez képest kissé váratlanul ért a csúcsra, hiszen 35 évesen nem sok sportágban lehet a világbajnoki dobogó legmagasabb fokára állni... — Valóban, számomra is kellemes meglepetés volt a világbajnoki győze­lem, az eredményt mégis vártam, mert éreztem, hogy bennem volt. Amikor megtudtam, hogy a világbajnokságon indulhatok, mindent alárendeltem, hó­napokon át nagyon tudatosan készül­tem, s mire odajutottam, letisztultán, sallagmentesen versenyeztem, tulaj­donképpen beérett az aranyérem. S ezt a magabiztosságot Rómában is mind­végig éreztem. A küzdelmekben nem nekem kellett kockáztatnom, nem én futottam az eredmény után. hanem az ellenfeleim. — Hogyan tovább? — Abbahagyom a versenyzést, hi­szen a küzdőtéren elértem, amit lehe­tett. Az aktív versenyzéstől való vissza­vonulásomnak azonban más oka is van. A családomat több mint egy évti­zeden át megrövidítettem, amikor ver­senyről versenyre jártán, ezentúl szeret­nék velük több időt együtt tölteni. A sporttól azonban nem szakadok el, edzőként és szakosztályvezetőként to­vábbra is dolgozom. A sportág túlélé­séhez olyan menedzserre van szükség, aki elő tudja teremteni a szakosztály működéséhez szükséges feltételeket. Ehhez talán még a világbajnoki címem­nek is hasznát vehetem ... Eddigi díjazottaink 1971: Krizsán János (Kiskunhalasi Határőr Dózsa) felnőtt lovas. 1972: Kiss Mária (Kecskeméti SC) felnőtt kosárlabdázó. 1978: Fülöp Sándor (Kecskeméti TE) felnőtt fogathajtó. 1979: az MHSZ-ÉBKM Vízmű búvárúszó-szakosztálya. 1980: Kincses Tibor (Kecskeméti SC) felnőtt cselgáncsozó. Mészáros Csaba (Kiskunhalasi AC-Mcdosz) ifjúsági tornász és a Kecskeméti SC férfi röplabda- csapata. 1981: Nagysolymosi Sándor (Kecskeméti SC) felnőtt cselgáncsozó. Vágó Béla (Kecskeméti SC) ifjúsági atléta és Bács-Kiskun megye négycsfogat-hajtó csapata. 1982: Juhász László (Kiskunfélegyházi Lenin Tsz SK) felnőtt négyesfogat­hajtó. Havas Endre (Kecskeméti SC) ifjúsági atléta és a Kecskeméti SC férfi röplabdacsapata. 1983: Volentér László (Bajai Spartacus-Vízügy SC) felnőtt motorcsónak­versenyző. Deák Ferenc (Kecskeméti SC) ifjúsági cselgáncsozó és a Kecskeméti SC férfi röplabdacsapata. 1984: Juhász László (Kiskunfélegyházi Lenin Tsz SK) felnőtt négycsfogat-hajtó. Havas Endre (Kecskeméti SC) ifjúsági atléta és a Kecskeméti SC dzsúdócsapata. Lehet, hogy a világbajnoki cím csak ugródeszka volt? Hamzók Jó­zsef, a Kalocsai SE utánpótlásko­rú (junior) birkó­zója 1986 óta sze­repel a sportág palettáján. Az or­szágos serdülő­bajnokság 49 kg- os súlycsoportjá­ban mindjárt a dobogó második fokára lépett, s egy évvel később megismételte ko­rábbi sikerét, sőt az ifiknél tett kirándu­lás is ezüstérmes helyezéssel zárult. Úgy tűnt, csak próbálgatja a dobogón a leg­felsőbb fokot, de ez csak a külső szemlé­lőnek tűnhetett így, mert Jóska már az ifi II. korcsoportban „robbantott”. El­sőségét további öt ifjúsági bajnoki cím követte (négy a kötöttfogás L, kettő a II. korcsoportjában). Közben a súly­csoportok között is ingázott a 48-tól az 52 kilogrammig. Érdekesség, hogy miközben kötött­fogásban már csaknem befutott ver­senyző lett, kirándult a szabadfogású- ak közé is. Két bajnoki elsősége azt jelzi, hogy nem is eredménytelenül. Tu­lajdonképpen első jelentős nemzetközi sikerét is ebben a fogásnemben érte el; 1989-ben bronzérmes lett az ifjúsági Európa-bajnokságon. Az igazi nagy sikert azonban az el­múlt évi prievidzai junior kötöttfogású világbajnokság hozta meg számára. A Szondi SE katonájaként utazhatott a legjobbak randevújára, ahova neve­lőapja és edzője, Katus György, s egy maroknyi kalocsai szurkolócsoport is elkísérte. Talán megérezték, hogy Hamzóknak van keresnivalója. Edzője azóta is mosolyogva emlegeti, amikor megtudta, hogy tíz szovjet birkózó ke­rült a döntőbe, biztos volt benne, hogy Józsi befuthat. Aktív versenyzőként módja volt megismerni a bírók lélektanát. . . Közben kiderült; lehet, hogy Ham­zók József mégsem tavaly érte el pályá­ja csúcsát. Junior világbajnokként és azóta már ismét civil kalocsaiként vá­logatottjelölt a barcelonai olimpiára. A Hamzók Jó­zsef Prievidza ju­nior világbajnoka olimpiára készül. Egy kenuban négy kicsi indián A megyei kenusport történetében amelynek a Bajai Spartacus- Vízügy SC a műhelye — nem jöttek zavarba az utóbbi időben a sok baj­noki cím miatt. Pedig Polenszky Gé­za és Kaiser János edzők személyé­ben igazán avatott mesterei oktatják a szakmát. Dehát, amint Polenszky- mestertől megtudtuk, ennek nagyon is kézzel fogható a magyarázata. A magyar kenusport a világ élvona­lába tartozik, s ennek következtében aki hazai pályán labdába tud rúgni, az világversenyen sem égne le . . . Vagyis a négy bajai indián — Szeke­res Gergely, Volentér László, Keszler Zsolt, Pálinkás György — sem csak bajnoki elsőséggel büszkélkedhet, bár ez sem kevés. Polenszky Géza mégsem az eredményre, hanem a stílusra volt a legbüszkébb, amikor munkatársa, Kai­ser János ifjú tanítványai maguk mö­gött hagyták a kétezer méteres távot és az ellenfeleket. Öröm volt őket látni, úgy lapátoltak, olyan harmonikusan dolgoztak a fiúk, ahogyan az meg van írva a sportág nagy könyvében. A szakosztály ugyanis nem ered­ménycentrikus, amit nem kis meglepe­téssé) hallottunk, A Spartacus-Vízügy- ben egyetlen tanítvány sem éghet ki a túlhajszolás miatt. Itt elsődleges szem­pont a szép testi felépítés — vagyis a testépítés —, s szellemi terhelés megala­pozása — a stresszhatások kivédésére való tudatos felkészülés —, a kitűnő körüli tanulmányi eredmény, s végül de nem utolsósorban az eredmé­nyesség! A szakosztály vezetőedzője szerint ugyanis a sportsikert előbb vagy utóbb megérlelik az elsődleges követel­mények. Amint történt az elmúlt évben az indián négyes esetében is. Talán a kívülállónak az is megle­pő, ám Baján a szakosztály termé­szetes rendjéhez tartozik, hogy kenu­sék közössége nem átjáróház. Na­gyon szigorú szempontok alapján le­het bekerülni. Sportolóik kilencven százaléka jó tanuló, következéskép­pen, aki leereszt, azzal nagyon ko­molyan elbeszélgetnek, sőt felfüg­gesztik szakosztályi tagságát is! Je­lenleg kilencvenen vannak a kis kö­zösségben, s legközelebb csak 1993 szeptemberében lesz tagfelvétel. A szakosztály egységét példázza, hogy nyolc saját hajójuk van pedig nyolc-tízezer forint körüli az értékük -—, az meg szinte természetes, hogy a lapátot mindenki megveszi magának. A működés feltételeit is nagy mérték­ben saját maguk teremtik elő, tavaly háromszázezer forintot „dobott össze” i a Baráti Köt, amely tulajdonképpen a , szülők közössége. A szakosztályra kü­lönösen ráillik, hogy igazi közösség, hiszen huszonnyolc testvér a tagja. Úgy is élnek, mind a kilencvenen, segí­tik egymást, együtt örülnek a sikereik­nek. Mint a jó családban. KASZA GYÖRGYÉ A KIVÁLÓ NEVELÖMIJNKÁÉRT DÍJ Az akarat és a sportszeretet vastárcsákat mozgat A kecskeméti súlyemelősport példátlan ered­ménnyel zárta az elmúlt évet: öt bajnoki címet szereztek a ver­senyzők. Szinte kézenfekvő a kér­dés, megismétel­hető-e a múlt évi sikersorozat? — Többéves munkánk érett be az elmúlt évben — mondta Kasza György edző, a Kecskeméti SC aranykovácsa, aki versenyző­ként a korosztá­lyában még min­dig a kontinens legjobbjai közé tartozik. A csúcson na­gyon nehéz meg­kapaszkodni, hi­szen mindenki az elsőket szeretné legyőzni, meg­előzni. Mivel a munkafeltételeink is sokat romlottak a múlt évihez képest, nincs reális esé­lyünk az öt bajnoki cím megismétlésé­re, de mindent megteszünk, hogy a korosztályukban élen lévő versenyzők tovább javítsanak eredményeiken. En­nek hatása azonban majd csak a végel­számolásnál dől el. Kicsit nehezíti a helyzetünket a sok korosztályváltás, hiszen Hégely, Vácz és Gyuri fiam idén már felnőttként lépnek dobogóra. Ad­rien a felnőtt és Mészáros Péter pedig a junior Európa-bajnokságra készül. Adrien már elérte a nemzetközi minő­sítést, s az idei szereplésük alapján Mészáros Pétertől és Andrástól is ezt várom. A többiek közül Vácz József is megkezdte a felkészülést, sőt a Messzi Istvánnal balesetet szenvedett Bálint Csaba eredményei is örvendetesen ja­vulnak. Már 100 kg fölött szakít, s 135 kg-nál is többet lök. Fantasztikus aka­rat, bizonyítási szándék van benne, szinte vissza kell fogni, nehogy megsé­rüljön. Ä jövőnkrői mi is sokat töprengünk, mert elég bizonytalan. De tulajdonkép­pen tavaly ilyenkor is hasonló volt, amit még tovább súlyosbított klubtár­sunk, barátunk, példaképünk Messzi István tragikus halála. Elvesztése nem A Kasza György: „Sikereink legfőbb titka, hogy lelkünk mélyén nagyon szeretjük a sportágunkat.” csak elkeseredetté, de eltökéltté is tett bennünket, hogy meg kell mutatnunk, nem hagyjuk leírni a szakosztályunkat. Ez az eltökéltség idén is él bennünk, s reményt ad, hogy három országos bajnokunk is esélyes arra, hogy meg­közelítse vagy elérje a nemzetközi szín­vonalat. Ezenkívül újak jönnek, külö­nösen amióta elhelyezkedési nehéz­ségeik vannak a fiataloknak. Egyelőre csak erősítik magukat, próbálkoznak a súlyokkal, de hát ezt a sportágat csaknem mindenki így kezdte. Nemré­gen meg is hatódtam az egyik jelentke­ző szavain. Svaszta István az 1970-es években volt I. osztályú versenyzőnk, s behozta az edzésre Nándi nevű kisfi­át. Azt mondta „Tessék belőle világ­bajnokot csinálni! ...” A fiúk mellett lányok is jelentkeznek, Gerencsér Gyu­la tanár úr a Vásárhelyi Pál Általános Iskolából kísérte el hozzánk Szűcs Ibo­lyát, aki az S. O. S.-gyermekfalu lakó­ja. Ibolya 4-es tanuló és az edzéseken is nagyon jól dolgozik. A sikereink legfőbb titka, hogy lel­künk mélyén nagyon szeretjük a sport­águnkat, s aki ilyen alapozással kezdi a súlyemelést, annak az eredményei sem maradhatnak el.. . — banczik — A TELITALÁLATOS OLVASÓK Reggelenként első a sportrovat — mondja Marika, a feleség Takaros családi ház Kiskunhalason, a Hattyú utcában, ahová a Petőfi Népe egyik különdíja kerül. Gazdája, Karai Kálmán, nemcsak tippelt, kit tart me­gyénk legeredményesebb felnőtt és utánpótláskorú sportolójának, leg­eredményesebb csapatának, hanem el is találta. Beküldött szavazólapján a három név telitalálatot eredményezett. Élete első és egyetlen munkahelyé­ről, a Fa- és Építőipari Szövetkezettől súlyos betegség kényszerítette rokkant­sági nyugdíjba a kőmüvesszakmában dolgozó középkorú férfit. — Hogyan jött az ötlet a szavazásra? kérdeztem olvasónktól.- Régóta foglalkozom rejtvényfej­téssel, -megoldással, és érdekel is a sport — mondta Karai Kálmán. — Magam is futballoztam 1950-től a kis­kunhalasi MÁV-MTE megyei bajnok­ságban szereplő csapatában, majd sportpályafutásomat a Spartacusban folytattam szívvel-lélekkel, egészen 1965-ig. Szerettem és tudtam is gólokat lőni. Nem fáradtam el a kilencven perc alatt soha, mert nem hagytam ki egyet­len edzést sem. Utána még sokáig mun­kahelyi tömegsportmeccseken, „faku­pákon” kergettem a labdát. Ma már csak kerékpárral bírok kijutni a sport­pályára, de a televízió minden sport- közvetítését megnézem és elolvasom a sportról szóló cikkeket is. — Előfizetője-e a Petőfi Népének? — Harminc éve járatjuk a megyei lapot, nagyon szeretjük, még a nyolc­vanéves apósom is végigböngészi. Sok érdekes és hasznos dologról tájékoztat. Némelyik számát régóta őrzöm. — Reggelenként első a sportrovat — mondja Marika, a feleség. Ha ké­sőbb jön a postás, Kálmán már nem találja a helyét! — Pedig mái; majdnem veszélybe ke­rült a Petőfi Népe előfizetése is az egyéb árdrágulások miatt — teszi hozzá Kál­mán. — De miután hétfőnként na­gyobb teret kapott a sportoldal, benne több vonzó témával — először a Nők Lapját, majd a Fülest mondtuk le. — Hamarosan megkapja a kiérde­melt jutalmát. Mit szól hozzá? — Jó érzés, őszintén örülök neki. És ha lehetne, azt szeretném ráadásul, hogy közöljenek gyakrabban sportkér­déseket. Vass Katalin A 12 éves sportszakértő Amikor a két telitalálatot elért szelvény egyikén Rakonczai Csaba nevét olvastuk, még nem gondoltuk, hogy az Újtelekről érkező levél fel­adójának életkora meglepetéseket tartogat. Az írás alapján érett férfi „bölcsességére” gondoltunk. Ám amint az Újtelek, Fő utca 12. szám alatti ház küszöbét átléptük, a be­mutatkozó fiúcska nevét hallva már tudtuk; megtaláltuk emberünket. A nyertes nem más, mint a 12 éves Rakonczai Csaba, hetedik osztályos tanuló. A vele és édesanyjával foly­tatott beszélgetésből aztán sok min­den kiderült. Nagyon érdekel a sport, édes­apám ültette el bennem a szeretetét kezdte Csaba az ismerkedést. Amíg élt, a miskei és a kalocsai meccsfkre jártunk, legtöbbször anyu is elkísért bennünket. Szinte nincs olyan sportközvetítés, amiről lema­radnék, a Petőfi Népében is a sport­1985: Messzi István (Kecskeméti Spartacus) felnőtt súlyemelő. Havas Endre (Kecskeméti SC) ifjúsági atléta és a Kecskeméti SC dzsúdócsapata. 1986: Volentér László (Bajai Spartacus-Vízügy SC) felnőtt motorcsónak­versenyző. Hegyes Csaba (Kiskunhalasi AC-Mcdosz) ifjúsági tornász és a Kecskeméti SC férfi röplabdacsapata. 1987: Kecskeméti László (Kiskunfélegyházi Lenin Tsz SK) felnőtt kettesfo- gat-hajtó. Zsoldos Zsolt (Kecskeméti SC) junior cselgáncsozó és a Kiskunhalasi Határőr Dózsa díjugrató csapata. 1988: Messzi István (Kecskeméti SC) felnőtt súlyemelő. Mizsei György (Kiskunfélegyházi Honvéd Kun Béla SE) junior ökölvívó és a Bajai SK férfi kosárlabdacsapata. 1989: Szegedi Gábor (Kiskunhalasi Határőr Dózsa) felnőtt kettesfogat­hajtó. Pekli Mária (Bajai SK) junior cselgáncsozó és a Kecskeméti Gokart Klub csapata. 1990: Volentér László (Bajai Spartacus-Vízügy SC) felnőtt motorcsónak- -versenyző. Hamzók József (Kalocsai SE) utánpótláskorú birkózó és a Kiskun­sági Erdész Lövész Egylet női csapata. 1991: Szegezdi Attila (Szigma Karate Klub) felnőtt karatézó. Hamzók Jó­zsef (Kalocsai SE KAGE Rt.) utánpótláskorú birkózó és a Bajai Spartacus- Vízügy SC kenunégyesc. oldalt szeretem. Anyuval együtt iz­guljuk végig a mérkőzéseket, vitatjuk meg a helyi, megyei és országos sporteseményeket. Amikor az újság­jukban a felhívást olvastuk, mind a ketten szerencsét próbáltunk. A Hamzók Józsin még vitatkoztunk is egy darabig, de én kitartottam ere­deti álláspontom mellett. Amint hal­lom, érdemes volt. A suliban, Szak- máron holnap kezdődik a téli kupa, de én, sajnos, nem kerültem be a csapatba. Azért üzentek, hogy a tornaci­pődet, mint tartalék, vidd magaddal­— kapcsolódott a beszélgetésbe a rokkantsági nyugdíjas édesanya. — Tudja, két éve cukorbeteg a fiam, reggel, este én adom be neki az inzu­lint. Még szerencse, hogy az egész­ségügyben dolgoztam. Nehéz az éle­tünk, Csabának a betegsége miatt húst hússal kell ennie, de miből? A nyeremény hallatán oldódik a már-már szomorú hangulat, Csaba akár máris indulna Kecskemétre át­venni a jutalmat, amiről kiderült: a legjobb helyre került. Zsiga Ferenc Kiváló nevelőmunkáért díjat kaptak A szakszervezetek megyei tanácsa 1983-ban csatlakozott a megye leg­jobbjainak elismeréséhez, 1991-től pedig a Bács-Kiskun Megyei Sportigaz­gatóság biztosítja a folyamatosságot a megye nevelőedzőinek díjazásában. 1983: Paczolay Gyuláné kiskunhalasi testnevelő tanár. 1984; Ifjú Bíró Károly kunszentmiklósi testnevelő tanár, birkózóedző. 1985: Grosán Pál kecskeméti testnevelő tanár, atlétaszakedző. 1986: Madár Imre kecskeméti testnevelő tanár. 1987: Katus György, a Kalocsai Sport Egyesület birkózószakosztályá­nak edzője. 1988: Kovács Ferenc, a kiskunfélegyházi szakszervezeti bizottság termé­szetbarát-szakosztályának vezetője. 1989: Varga János, a szakszervezetek megyei tanácsának sportfelelőse. 1990: Sinkó Lajos, a Kecskeméti BMX Klub menedzser edzője. 1991: Kasza György, a Kecskeméti SC súlyemelőinek edzője. Összeállította: Banczik István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom