Petőfi Népe, 1992. február (47. évfolyam, 27-51. szám)
1992-02-20 / 43. szám
Lakitelek, Szentkirály, Tiszaalpár Megszólalnak azok, akikről a városban beszélnek Léteznek-e személyi összefonódások Tiszakécskén? • A játékterem ellen tiltakozók elsősorban az ifjúságot féltik a pénznyerő automatáktól. Felvételünk nem Tiszakécskén készült. Hetek óta az a szóbeszéd járja Tiszakécskén, hogy egy maffia alakult a városban. Tagjai — a pletyka szerint — minden jó, központi helyen lévő üzlet- helyiségre rátenyerelnek s azokat sorra játékteremnek rendezik be. Nemrégen még a képviselő-testület is kénytelen volt foglalkozni e témával, ugyanis dr. Bucsai Dezső helyi képviselő egy 148 aláírásos indítványt terjesztett a városatyák elé. Ebben kécskei állampolgárok tiltakoznak a város központjában megnyitott játékterem és az ugyancsak frissen létesült presszók, sörözők ellen. Való igaz, az utóbbi időben több szórakozóhellyel gazdagodott Tisza- kécske, érdekes módon azonban ezek közül csak néhány szúrt szemet a kécskei embereknek. Elsősorban azok, amelyek a maffiának titulált kft.-ék érdekeltségi körébe tartoznak. Egészen pontosan: a gyorstisztító szalon helyén létrehozott játékterem, a Vásár utcai ipartestület épületében működő italbolt és a sportliget mellett található presszó és klub, amelyben szintén játéktermet alakítottak ki. Az sem titok, hogy ezeket a szerencsejátékkal is foglalkozó Gól Kft. tagjai üzemeltetik. Név szerint: Gergelyfi Tamás, Gulyás István, Szabó Tamás, Nagy András és Hoffmann Gábor. Vajon mi az oka, hogy éppen az ő tevékenységüket kísérik nagy fokú ellenérzéssel? Nos, a magyarázat egyszerű. Tiszakécske kisváros lévén, mindenki ismer mindenkit, így nagyon pontosan tudják, hogy ki kicsoda, kihez tartozik, ki kinek a rokona. Így köztudott az is, hogy Nagy András, a Gól Kft. egyik tulajdonosa az önkormányzat vagyonhasznosító bizottságának a tagja, Hoffmann Gábor pedig, aki szintén tagja a kft.-nek, az igen ismert kisgazda képviselőnek, Kovács Miklósnak a veje. Az sem titok, hogy a polgármester, Szijj László kapcsolatban áll Szabó Tamással — nem egyszer látták már őket beszélgetni —, a híresztelések szerint Mercédesét is ennek az üzletembernek köszönheti. Tapasztalva, ezeknek a kécskei embereknek a szemmel látható gyarapodását, nem csoda, ha arra a következtetésre jut az átlagember, hogy a helyi politikai hatalom összefonódott a gazdasági hatalommal. Adok-veszek alapon a pozícióban lévő politikusok előnyökhöz juttatják a tőkével rendelkező üzletembereket s ezáltal ők is gazdagodnak. Mindez persze csak feltételezés, hiszen a kézzelfogható bizonyíték csupán az említett baráti vagy rokoni kapcsolat. Mindenesetre a kécskei közvélemény így látja a helyzetet s ebben a véleményében a helyi orgánum, a Kécskei Hírek is megerősíti. A bőgi gazdakörről február 6-án megjelent cikkben például ez áll: „Kovács Miklós nem tagja a Gazdakörnek, és nem lesznek az épületben játékautomaták, utalt itt néhány képviselő félelmére, akik úgy látják, ha a kisgazdák jeles embere valamilyen városi ügybe belefolyik, abból előbb-utóbb valamelyik kft. húz hasznot." A sportliget nerrfrégen történt bérbeadása is hasonló következtetésre engedte a lap szerkesztőjét, Pólyák Albertet. Ehhez tudni kell, hogy a bérbeadási ügy még tavaly nyáron kezdődött azzal, hogy Gulyás István, a liget melletti italbolt bérlője kérte az önkormányzattól a sportcentrumot. Több tárgyalás után — melyről szintén beszámolt a Kécskei Hírek — a Labdarúgó Klub kezelésébe került. A kécskeiek persze jól tudják: a klub elnöke Zvekán Ferenc, de Szabó Tamás a szakosztály vezetője. A megállapodásról szóló cikk, amely az információkkal a leleplezési szándéknak megfelelően bánik, ezzel a szerkesztői megjegyzéssel zárul: „Mi csak egy ügy, a Sportliget bérbeadásának körülményeit írtuk le. A tanulságokat, következtetéseket mindenki vonja le saját maga. A tények önmagukért beszélnek és ezek keserűen cáfolják azokat, akik azt állítják, nem történik semmi a városban, nincs változás, nincs fejlődés. Pedig van, jól működik a gépezet, mozog és hasznosul a korábban szerzett vagyon, ha hatalommal párosul. S, bogy közben felrúgtak egy verseny- tárgyalási felhívást és visszavonattak egy testületi határozatot. Úgy látszik — «vannak, akik tehetik»" Az újságírónak — mintegy helyettesítve a rendőrséget — nem feladata, hogy nyomozzon. A tisztánlátás érdekében azonban köteles több oldalról megvizsgálni egy ügyet, véleményeket ütköztetni, meghallgatva a másik felet is. Nézzük tehát, mit mondanak az érintett személyek. GERGELYFI TAMÁS: Miért éppen minket támadnak? Gergelyfi Tamás érdeklődésemre kérdésekkel válaszol: — Miért támadnak bennünket? Miért éppen a mi játéktermünk ellen indítanak népi kezdeményezést? A Szolnoki úton lévő Rulettjátékterem, amely hirdeti is magát a Kécskei Hírekben, az nem zavarja az embereket? S az illegális játékautomaták nem érdekesek? Minket, akik megszereztünk minden engedélyt és komoly adót fizetünk, minket lehet támadni? S éppen Bucsai doktor tiltakozik? Már elfelejtette, hogy ő is sörfőzdét akart létrehozni és sorra járta a vállalkozókat? Vajon kiknek főzte volna a sört, ha nem lennének kocsmák Tiszakécskén?... De talán jobb, ha elölről kezdem a történetet — mondja higgadtabban Gergelyfi Tamás és így folytatja: — Amikor még nem volt meg a szerencsejátékokra vonatkozó törvény, a városban hármónknak, Szabó Tamásnak, Gulyás Istvánnak és nekem voltak pénznyerő automatáink, természetesen engedéllyel. Azaz tilalom alóli felmentést kaptunk. Ekkor már tervezgettük, hogy jó lenne társulni, hiszen mindannyiunkat izgatott a szerencsejáték-üzlet. Lépni, viszont addig nem akartunk, míg nem születik meg a törvény. Eredeti tervünk persze az volt, lévén mindannyian vendéglátósok, hogy sörfőzdét hozunk létre. Ez nem jött ösz- sze, így másfelé kereskedtünk, továbbra sem adva fel szerencsejátékkal kapcsolatos terveinket. Ekkor jelentkezett Hoffmann Gábor, hogy munkával és tőkével ő is belépne az üzletbe. Nagy Andrást pedig a könyvelés és a pénzügyi dolgok intézése miatt nyertük meg magunknak. Október 4-én alakult meg a Gól Kft.-énk, kereskedelmi, szolgáltató tevékenységgel. Közben a játéktermen is dolgoztunk. Nekem mindenféle iratokat kellett beszereznem, egyebek közt erkölcsi bizonyítványt is. November 26- án kaptam meg a Szerencsejáték Felügyelettől a papírt, hogy megfelelőek a feltételek a játékterem üzemeltetéséhez. Már csak a jegyző aláírása és az építési osztály engedélye kellett. Január 8-ára minden engedélyt megkaptunk, 9-én megkezdtük a működést. — ön Gól Kft.-ről beszél, de emlegetnek egy Merkur nevű társaságot is. —■ így van. A törvény, amely augusztus 13-án jött ki, a végrehajtási rendelet pedig október 16-án, előírja, hogy a szerencsejáték üzletre külön kft.-t kell létrehozni. így alakítottuk meg november 5-én a Merkur Kft.-ét, amelynek szintén mi, öten vagyunk a tagjai. — Hallottam, a polgármesteri hivatal nehezen adta meg az engedélyt. Az ön- kormányzat pedig erősen fájlalja, hogy a volt patyolat helyiségének a bérleti díja nem az ő zsebébe megy. — Mi is szívesebben fizetnénk a városnak, de a helyiség bizonyítottan a Ruhatisztító Kisszövetkezeté. Amikor meghallottuk, hogy kiadják a gyorstisztító helyiségét, rögtön jelentkeztünk. Nem csak azért, mert központi helyen van, hanem azért is, mert itt van mellette egy elegáns presszó. Tudjuk, hogy játékterem csak vendéglátóegység mellett működik, jól. A teremben egyébként 16 gépet állítottunk fel, mindegyik után évente 150 ezer forint jogdíjat, 4800 forint hitelesítési és 9800 forint vizsgadíjat fizetünk, valamint 40 százalékos játékadót a bruttó bevétel után. Az a vád ért bennünket, hogy kihúzzuk a lakosság zsebéből a pénzt. Mi senkit nem kötelezünk, hogy idejöjjön, senkit nem ráncigálunk be. A tiltakozó levélben Bucsai doktor azt állítja, hogy a pénznyerő automata elsősorban a devexált egyének szórakoztatását segíti elő. Hát, ez nem igaz. A biliárdtermünkben megfordul tanár, mérnök, • rendőr. S vajon csak devexált egyének totóznak és lottóznak? A másik vád, hogy a játékterem káros az ifjúságra. Ide 18 éven aluli be nem teheti a lábát, ezért a teremfelügyelő felel. Ha az ellenőrzés 18 éven alulit talál a játékteremben, a felügyelőt 250 ezer forintra büntetik. — A mende-monda szerint sokat köszönhetnek Kovács Miklósnak. — Én soha semmilyen ügyben nem kerestem meg. A veje, Gábor tagja a társaságnak, de az egy külön ügy. Nemrégiben az egyik képviselő megkérdezte: tulajdonképpen mint vállalkozók mit adunk a városnak? Amikor a gyerekem óvónője szólt, hogy jó lenne egy videomagnó az óvodának, nem sokat gondolkodtunk. Sőt, a Szerencsejáték Felügyelet még egy videokamerát is küldött az óvodának. — Azt is elfelejtették — kapcsolódik a beszélgetésbe Szabó Tamás —, hogy a Gól kft. busza hordja a gyerekeket az uszodába és ingyen viszi őket kirándulni. GULYÁS ISTVÁN: Engem nem vásároltak meg A sportliget bérbeadásának menetét Gulyás István így adja elő: — Köztudott, hogy a sportliget melletti üzlethelyiséget és a tekepályát én béreltem. Amikor lejárt a szerződésem, bevallom, megijedtem, hogy elvesztem a tekepályát. Ezért tavaly nyár elején bementem egy tervezettel a polgármesteri hivatalba. A tervemben leírtam, hogy szeretném bérbe venni a ligetet s ennek fejében milyen fejlesztéseket, ötleteket valósítanék meg. Még a feltételeket is, amelyek igen szigorúak voltak, én dolgoztam ki. Miután beadtam az elképzelésemet, a képviselő-testületnek eszébe jutott, hogy meg kellene pályáztatni a sportligetet. Végül csaknem pályáztatták meg, akadt azonban egy másik jelentkező is. Ezek után egy megbeszélést tartottak a városházán, melyen a polgármester, a jegyző, több képviselő és én voltam jelen, a másik pályázó viszont nem jött el. így egyetlen jelentkező maradtam. Szóban meg is kötöttük a megállapodást, amiről a hivatal közleményt adott le a Kécskei Hírekbe, s ami ott pályázati felhívásként jelent meg. Megjegyzem, a sportpálya melletti területet is versenytárgyalás nélkül adták ki egy kft.-nek. — Hogyan keveredett az ügybe a labdarúgóklub? — Az az igazság — veszi át a szót Szabó Tamás —, féltettük a ligetet. Gyakorlatilag lehetetlen lett volna, hogy Gulyás István karbantartsa a pályákat. A klub egyébként már évek óta kérte a sportligetet, s most ismét megkerestük az önkormányzatot azzal, hogy nem látjuk biztosítva a pályák állagának megtartását. Ekkor még szó sem volt semmilyen kft.-ről, sem a Gólról, sem a Merkúrról. Mindez nyáron történt. Az önkormányzat persze azt mondta, hogy már megállapodott Gulyás Istvánnal s legyen a liget felügyeleti szerve a labdarúgóklub, s ha tönkremenne a pálya, peres úton hajtsuk be a kárt Gulyás Istvánon. Ez lehetetlen, mondtuk, mert mi van akkor, ha nem tud fizetni? Végül csak belementek azzal, hogy beszéljünk Gulyással, visszamondja-e a szerződést. — Engem nemcsak Szabó Tamás, de a többi vendéglátós kollégám is figyelmeztet — mondja Gulyás István —, hogy őrült vagyok, ha belemegyek ebbe a vállalkozásba. Olyan kemények ugyanis a feltételek — igaz, én dolgoztam ki őket —, hogy belebukok. így aztán hajlottam a visszalépésre azzal a feltétellel, hogy nálam marad a presszó és a tekepálya. Szó sincs tehát arról, hogy megvásároltak. Nevetséges állítás. — A labdarúgóklub tehát — így Szabó Tamás — megkapta a kezelői jogot, plusz az önkormányzattól 476 ezer forint támogatást. A klub költségvetése egyébként 1 millió 50 ezer forint. Ez úgy jön össze, hogy a Gól Kft. 500 ezerrel támogatja a klubot. Ennek fejében a labdarúgóklub reklámozza a kft.-t, s az eddig kihasználatlan klubhelyiséget a rendelkezésére bocsátja. Ha megerősödik a kft., új klubhelyiséget fog építeni. A szerződést valóban megkötöttük, de nem Szijj László és én, ahogy a Kécskei Hírek írta, hanem a polgármesteri hivatal és a labdarúgó- klub, amelynek az elnöke Zvekán Ferenc. KOVÁCS MIKLÓS: Aki siet, nem látja, aki szeret, nem bánja Nem kétséges, a támadások célpontja Kovács Miklós kékfestő, a közvélemény ítélete elsősorban öt • sújtja. ML erről a véleménye, kérdeztem. — Tudja, jobban örülök, ha órákat ellubickolhatok a Tiszában, minthogy kft.-éket csináljak. Akik ismernek, azoknak nem lehet kétséges, hogy nem foglalkozom ilyesmivel. Nem lehet engem bepalizni. A mesterségemet mesteri fokon űzöm, nincs szükségem ezekre az új gazdasági formákra. Nekem amim van, az nullára futtatott. — A városban mégis az ellenkezőjéről beszélnek. Nem zavarja? — Egy népi bölcsességgel válaszolok: aki siet, nem látja, aki szeret, nem bánja. — Hogy érti ezt? — Három emberi érzés él itt körülöttünk: az irigység, féltékenység és a káröröm. A magánéletükben és munkahelyükön összeomló emberek irigykednek. Irigylik, hogy van, ami eredményes. Az én ipargyakorló tevékenységem szemmel látható. S magamból kiindulva mindig azt mondom: csak jövedelmező tevékenységgel szabad foglalkozni. — Az is tény, hogy tagja a vagyonhasznosító bizottságnak. — Most felfüggesztettek. Kérték, hogy amikor az üzleti helyiségek használatát vizsgálják, ne vegyek részt. Egyébként tudom bizonyítani, hogy a volt patyolat helyisége a Ruhatisztító Kisszövetkezet tulajdona. Nem mi rendelkezünk felette. — Azt is hallani, hogy különböző ígéretek hangoztak cl, amelyekből nem lett semmi. Állítólag Balta Ferenc képviselőnek ígérték oda a Költségvetési Üzemet. — Ez nem igaz. A bizottsági ülésen én javasoltam, helyesebben tanácsoltam, hogy adjuk el az üzemet, hiszen egy veszteséges tevékenységet nem érdemes fenntartani. Amikor ezt mondtam, rámutattam Bállá Ferire, hogy ő például 30 millióért megvenné. Mai napig így gondolom: az lett volna helyes, ha eladjuk a Költségvetési Üzemet. — És a Strand étterem, amit Szabó Tamásnak el is adtak? — Én elleneztem, de elfogadtam a képviselőtársak akaratát. Végül is többért adtuk el, mint amennyiért vettük. SZÍJJ LÁSZLÓ: A korrupció tőlem nagyon távol áll Amikor Szijj László polgármesterhez kopogok be a kérdéseimmel, kétségbeesetten néz rám. — Hol kezdjem? Mit mondjak? Olyan jó lenne egyszer leírni, hogy mi folyik itt Kécskén. Borzasztó! Komolyan, az összeomlás szélén állok. — Hogy-hogy?-— Legjobban az fáj, hogy nem bíznak bennem. A képviselők sem. Hogyan lehet így valamit csinálni? — A szóbeszéd szerint a polgármester is a kft.-ék szekerét tolja. — Igen, tudom. Azt is, hogy az autómat Szabó Tamástól kaptam. — Nem tőle? Jaj, ne! Hogy kérdezhet ilyet? Nekem jól menő vállalkozásom van, amiről keveset tudnak az itteniek, miért ne vehetnék egy autót? — Tehát vette. — Jó, megmondom. Egy kecskeméti cégtől lízingeltem, s csak annyi köze van az egésznek Szabó Tamáshoz, hogy ő hozott össze ezzel a céggel. — Mi a helyzet a sportligettel? — Valóban Gulyás Istvánnak Ígértük, csak később jelentkezett a labdarúgóklub, ■ elmondva az aggályaikat. Én azt mondtam: egyezzenek meg előbb Gulyással, s ha sikerül, akkor forduljanak az önkormányzathoz. Egyébként soha nem négyszemközt tárgyaltam az érintettekkel, tnindig egy bizottság jelenlétében. Végül Gulyás István visszavonta az igényét, ezért mi módosítottuk december végén a nyáron hozott testületi határozatot, és szerződést kötöttünk a labdarúgóklubbal mint jogi személlyel. — Nem találja furcsának, hogy a Gól Kft. tagja egyik tulajdonosa az önkormányzat vagyonhasznosító bizottságának? — Most felülvizsgáljuk a bizottságot s valószínűleg újjá alakul. Egyébként Nagy András egy éve nem vesz részt az üléseken. Még a kezdet kezdetén belefáradt a vitákba. — A játékterem viszont a város központjában üzemel, s a lakosság tiltakozik. — Én nem láttam a 148 aláírást. Gémes atyát is megkérdeztem, tiltakoztak- e az egyháznál. Azt mondta, nála senki nem járt. — A Gól Kft. tagjai azt állítják, hogy a „népi kezdeményező” Bucsai doktor maga is vállalkozást szeretett volna. — így van. Engem is felkeresett nem egyszer, hogyan lehetne valamelyik szerencsejáték vállalkozásba belépni. Nem tudtam neki segíteni. — A kécskei újságból az szűrhető le, hogy igen szoros a kapcsolat a politikai hatalom és az üzleti világ közt. — Kérdés, hol van az a hatalom? Nálam, vagy Pólyák Albertnél, az újság szerkesztőjénél, aki a hatalommal zsarol, amikor lépni kívánunk a művelődési ház és a lap ügyében. Azzal fenyegetőzik, hogy lépést vált, támadni fog és a Soros Alapítványt emlegeti, hogy attól kapta a nyomdagépeket, s nem az ön- kormányzat tulajdona. Furcsa hatalom az, amikor testületi határozat kell ahhoz, hogy egy fénymásoló gépet vegyünk, ő viszont 700 ezer forintos gépet lízingelhet saját elhatározásból. Állítom, bosszúból születnek a cikkei. így akar nyomást gyakorolni ránk. Egyszerűen visszaél a hatalmával. — És sikerül nyomást gyakorolnia? — Nem, de nagyon kellemetlen. Elveszti az ember a bizalmat. Pedig a korrupció tőlem nagyon távol áll. —Mégis azt gondolják, hogy a polgármesteri funkció előnyökhöz juttatja mint vállalkozót. — Az újság első oldalán hozták, hogy jelöltek a Vízmű Vállalat igazgatótanácsába, s ezért évi 240 ezer forint tiszteletdíjat kapok. Nekem ezt kötelességem volt elvállalni, s felelősséggel járó feladat. A tiszteletdíjat elleneztem s azt hiszem egyetlen voltam, aki ezt az összeget publikálta. Azt is megfogadtam: a nehézgépekkel dolgozó kft.-én semmilyen munkát nem vállal Kécskén és semmi olyat, aminek a vízműhöz köze lenne. Azt viszont nagyon furcsának tartom, hogy egy művelődési ház igazgatója, aki az önkormányzattól kapja a fizetését, munkaideje alatt olyan újságot csinál, mely egyértelműen az önkormányzat lejáratására törekszik. Benke Márta * A címben feltett kérdésre mi nem tudjuk megadni a választ. A közölt álláspontokon kívül bizonyára többféle vélemény van még a városban, szívesen meghallgatjuk azokat is. Lakásépítés kalákában A Habitat for Humanity International és a Házat- Hazát Alapítvány a falvak és a városok lakásterhein kíván enyhíteni. A napokban Le- zsák Sándor egy sajtótájékoztatón ismertette a Habitat- programot melynek lényege: alapítványi, központi pénzalapot teremt jó minőségű családi házak épüléséhez, és rendkívül előnyös hitelfeltételeket nyújt a jelentkezők számára. Ez a karitatív színezetű program lakásteremtő program az igénylők személyes munkájára, kalákatevékenységére is épít. valamint kiaknázza a bekapcsolódj? cégek reklámigényét. Három-három millió forintnyi összeggel a Lakitelek Alapítvány és a Habitat megteremtette a Há- zat-Hazát és Alapítványt, mely a későbbiekben felépült saját stábbal, kuratóriummal fogja önállóan kivitelezni a programot, adaptálni a helyi sajátosságokhoz... Lemondott az ügyvezető igazgató A legutóbbi kécskei képviselő-testületi ülésen megvitatták a költségvetési üzem helyzetét és az ügyvezető igazgató, Berecz László lemondását. Hosszas vita után úgy határoztak a városatyák, hogy elfogadják Berecz László lemondását és pályázatot írnak ki az ügyvezetői állás betöltésére. Arról is döntöttek, hogy az egymillió forinttal létrehozott Épker Kft. törzstőkéjét hárommillió forintra emelik. Elfogadták a költségvetést • Tiszaalpáron Hétfői ülésén a tiszaalpári képviselő-testület elfogadta a község idei költségvetési tervét. Eszerint 1992-ben 112 millió 334 ezer forint lesz az önkormányzat bevétele és kiadása is. Az intézmények működésére 76,5 milliót szántak a képviselők, fejlesztésre 10,9 milliót irányoztak elő, tartaléknak hagytak 18,5 millió forintot; ez utóbbi összegben céltartalékok szerepelnek, például 5,2 millió a lakossággal közösen finanszírozandó út- és járdaépítésekhez. A fentieken kívül egyéb kiadásokra is meglesz a fedezet az elképzelések szerint. Érdekegyeztető fórum alakul Az állam által az állampolgárok tulajdonában okozott károk részleges kárpótlásáról szóló törvény végrehajtása megköveteli, hogy a településeken érdekegyeztető fórumokat alakítsanak. A szövetkezetek a földalapok elkülönítésére készített tervezetüket ezeknek a fórumoknak kötelesek véleményezésre megküldeni. Tiszaalpáron az önkormányzat megbízottjából, a szövetkezetek képviselőiből, a részaránytulajdonnal bírók megbízottjából és a kárpótlási igényt bejelentők közül a képviselő-testület által megválasztott személyekből álló fó- ^rum február 27-én alakul megy • Ezt a sörözőt is nemrégen nyitották meg a város központjában. Az egyik képviselő szerint nem azért isznak sokan Kécskén, mert sok kocsma van, hanem azért van sok kocsma, mert sokan isznak.
