Petőfi Népe, 1992. február (47. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-12 / 36. szám

TISZTELT SZERKESZTŐSÉG 1992. február 12., 7. oldal Kedves olvasóink! Sérelmekről szólnak, aggódásokat tartalmaznak többnyire az Önök által szerkesztőségünkhöz írt alábbi levelek. Homokmégyen például nem tudják, kié ma a halomi domboldal. A kecskeméti ufóklub vezetője a planetárium bizonytalan sorsa miatt kesereg, Soltról egy rokkant férfi kéri a kecskemétiek segítségét. Több levél helyhiány miatt kimaradt összeállításunkból. Legközelebb ezeket is nyilvánosságra hozzuk. Várjuk további írásaikat, bármilyen — elsősorban természetesen közérdekű — témában. (A szerk.) Kié a halomi domboldal Homokmégyen? LEVÉLVÁLTÁS Az APEH írta tiszaalpári olvasónknak Többek kérésére tájékoztatom Önöket az alábbiakról. Az 1980-as évek elején a homok- mégyi, halomszállási gazdák zárt­kerti földjeinek egy részét elvették, megkérdezésük nélkül (pedig tsz- tagok voltak) és másnap megvásá­rolta a területet dr. Geri István társaival. Abban az időben Ho­mokmégyen Markella Károly volt a tanácselnök, Berkityné Kapitány Irén pedig a vb-titkár. Ők készítet­ték az elvételről és az eladásról szó­ló jegyzőkönyvet. Dr. Geri István akkor a megyei tanács elnökhe­lyettese volt és hatalmi szóval in­tézkedett. A megvásárolt földet az­tán — néhány év után — 160 ezer forintért eladta, ő pedig 3000 fo­rintért vette. A volt tulajdonosok ma is élnek, tsz-tagok, és szeretnék visszavenni földjüket, de a halomi dombon már nincs több zártkerti szabad terület. Kérdés, hogy most kié a föld, amelyik Cselik Ignác, özv. Tamás Andrásné, özv. Tamás La- josné halomi, és özv. Romsics Lászlóné hillyei lakosok tulajdona volt? A további területeket pedig a tsz Obsitos tüzér lévén, van fogal­mam arról, mit is jelent, ha össztűz alá vesznek valakit. Mentalitásom­ból adódóan pedig ösztönösen azok mellett állok, akik nehéz helyzetben vannak. A televízió műsorában össztűz alá vettekkel azonban nem tudok — mi több, nem is akarok — sorsközösséget vállalni. írásomban nem a minden bizonnyal népszerűvé váló műsor­nak kívánok reklámot csinálni — az csupán az apropót jelentette —, sokkal inkább a jelenlegi társa­dalom valós veszteseire és gondjai­ra szeretném ráirányítani a figyel­met. A televízió műsora ugyanis pon­tosan olyan, mint a mai demokrá­cia: beszélni lehet, de az embereket foglalkoztató legfontosabb kérdé­sek megoldását, azaz helyzetük ja­vulását nem lehet tapasztalni. Vagy talán éppen azért lehet be­szélni és az össztűzhöz hasonló, nagyon is demokráciát mutató műsorokat csinálni, hogy ne a lé­nyegre irányuljon a figyelem? En ugyanis úgy vélem, nem iga­zából azokat vették össztűz alá, akiket a műsorvezetők pulpitusaik elé citáltak, bár igazából első em­berekre még nem került sor. Úgy érzem, sokkal inkább a sok millió kisember lett ismételten össztűz alá véve, ráadásul a hatalom részéről mit sem változtatva a történelem eddigi menetén. Ők azok, akik saját bőrükön ér­zik, mit is hozott számukra a rend­szerváltás, miben jót és mennyiben rosszat. Gondolom, a mindenna­pos áremelések, a fáradhatatlan el­mék által kiötölt újabb és újabb adók, a rezsiköltségek növekedése ugyanott kiadta 200 négyszögöles parcellákban tagjainak (vezetők­nek) tartós bérletbe, majd ugyan­ezeknek eladta 1987—1988-ban 2- 3 ezer forintért. Az utóbbi terüle­tek tulajdonosai nagyobb részben ma is itt élnek helyben, s most sze­retnék visszavenni a saját földjei­ket, de az új gazdák is igényt tarta­nak rá. Tudjuk, hogy a kárpótlási tör­vény nem reprivatizációs, de azért a törvény szerint is lehetőleg azo­nos értékű földet kellene visszaad­ni, lehetőleg ott, ahol volt annak idején. Mit tehet most a tsz-elnök, mivel a halomi zártkerteket az em­lített módon már értékesítették, az ő közreműködésével? Gondolom, a községházán és a tsz-irodán meg­találhatók az eredeti szerződések és az egyéb iratok. Igazán megér­demelnék a volt tulajdonosok, hogy valaki megírná, ki és mire számíthat, kié a halomi dombol­dal? Az említett vezetők ma is itt élnek a községben, de már csak a tsz-elnök van a beosztásában. valódi sorozatokként értelmezhe­tők. Ráadásul itt nem Vitray, Juszt és társa, hanem nagyon is konkrét hatalmi döntéshozók tüzelnek. Hi­szem, hogy egy vitában mi, kisem­berek talán a nagyoknál is jobban elviselnénk a kellemetlenkedő kér­déseket. Azt azonban egy ideig még kevésbé hiszem, hogy mó­dunkban állna eltiltani az össz­komfortos fedezék mögül tüzelő­ket a nyilvánosságtól, mint Hankis tette annak idején a riporterekkel. Most mit tegyünk annak érde­kében, hogy az árakat ne emeljék gyorsabban jövedelmeinknél, hogy ne féljünk a díjbeszedőktől, hogy ne kössék ki villanyunkat, hogy ne kapcsolják le fűtésünket, ha nem tudunk fizetni, s főleg, hogy ne fél­jünk attól, hogy elveszíthetjük munkánkat? Kérdezhetjük persze a nyilvá­nosság előtt is, mikor lesz már vége a nyomorító törvények újabb sorá­nak? Meddig tűrjük még, hogy megalázkodva kelljen kopogtatni alamizsnáért, hogy kapjunk abból, amit úgyis tőlünk vettek el, hivat­kozással arra, hogy elvezetnek bennünket Európába? Eredmény persze, hogy most már mondhatunk mindent. Jó, hogy esetleg ez az írás is megjelen­het és talán még az sem lesz belőle kihúzva, hogy az össztűz után jö­het még ellentámadás is, amikor a demokrácia nem csupán azt jelenti majd, hogy mondhatunk amit aka­runk, hanem azt is, hogy immár nem engedjük senkinek, hogy azt tegye velünk, amit mi nem aka­runk. A Petőfi Népe 1992. január 22-ei számában megjelent ... ez a de­mokrácia az adófelügyelőségnél? című írás kapcsán kivizsgáltuk Kiss László, Tiszaalpár, Mátyás király u. 19. szám alatti lakos fo­lyószámlaügyét, és megállapítása­inkról ügyfelünket levélben részle­tesen tájékoztattuk. E levél máso­latát szíves tájékoztatásul Önök­nek is megküldjük. „Tisztelt Ügyfelünk! Hivatko­zással az adófelügyelőséggel folyó­számlaügyben folytatott korábbi levelezésére és személyes megjele­nésére, továbbá a Petőfi Népe na­pilaphoz írt levelére, az alábbiak­ról tájékoztatom: az adófolyó­számlákat az APEH Adóelszámo­lási Irodája vezeti Budapesten. Az adófolyószámlák könyvelése és nyilvántartása személyi számra, il­letve adószámra épül, s a nyilván­tartott számlák száma több millió. Különösen 1988-ban, de a mai na­pig is, sok adózó nincs tudatában annak, hogy milyen fontos az adó­szám vagy a személyi szám pontos feltüntetése, hiszen elég a 11 jegyű számon belül egy számcsere, és máris másnak a folyószámláján je­leníti meg a befizetést a számító­gép. Gondolom, az természetes, hogy a befizetett összegeknek vé­gül is a jogos tulajdonosuk számlá­jára kell kerülni. A tartozatlanul befizetett összegek esetén a túlfize­tést éppen ezért vizsgálni kell és Január 20-ai lapszámukban ol­vastam az ágasegyházi Zsidákovi- tsék családi tragédiájáról. Elvesz­tették gyermeküket, Lacit. Borzal­mas ez, nagy csapás egy családban. Most meg a szegény szülők vannak kitéve annak, hogy a családi ottho­nukat elárverezik. Ezért kérem a szerkesztőséget, a lapban írják meg, hogy segítse­nek rajtuk a megye, az ország lakói. Hátha azt a pénzt százfo­rintonként is összeadnák, ha a lapban közzétennék soraimat, hogy segítsünk ezen a családon, hiszen a fiú elvesztése is borzal­mas érzés volt az édesanyának. Kérem, próbáljanak valamit, hátha sikerül. Én is küldök, ha arról lesz szó, a kis nyugdíjam­Az apostagi téesz nyugdíjasa va­gyok. A férjem is az volt. A szövet­kezet tagsági pótlékot fizet tagjai­nak, minden munkával eltöltött év után két százalékot. Férjem 199L december 8-án meghalt. Elnö­künk, dr. Pintér Bálint nem enge­délyezi kifizetni az 1991. évre járó tagsági pótlékot. Azt mondja, hogy az csak élőknek jár. Én úgy gondolom, ez jogosan jár 1991 -re, mivel férjem halálakor csak 23 nap hiányzott az évből. Körülbelül 2200 forintról van szó, Kecskeméten, a Nagykőrösi ut­cai virágboltban vásároltam janu­ár 31-én egy cserepes minirozsát. Otthon kibontottam, s már akkor láttam, hogy valami baj van vele. Édesapám 80. születésnapját ünne­peltük, s azért vettem cserepes vi­rágot, hogy sokáig megmaradjon, de keddre már teljesen leszáradt, lehullott a levele. Tudom én, hogy nem az eladó a hibás. Visszavittem a rózsát a virágüz­letbe, s kértem vissza a pénzt. Az üzletvezető azt mondta, csak levá­sárolni tudom, mert az adóhatóság nem engedélyezi neki a pénz visz- szaadását. Flamingót kertem he­lyette, de az nem volt az üzletben. Kaptam egy bizonylatot, hogy majd levásárolhatom, ha majd lesz Kecskeméten hétvégeken, külö­nösen vasárnap reggelenként sok idős ember utazik a központba au­tóbusszal. Mennek a vasárnapi mi­sékre vagy a piacra. Mindig meg­döbbent az iskoláskorú fiatalok vi­selkedése. Nem állnak fel, nem ad­ják át helyüket az öregeknek. Megfigyeltem, míg az idősek fel- szállnak, addig ők kinéznek az ab­visszautalni csak a jogos tulajdo­nosának lehet. Ezt a befizető csek­kel igazolni tudja, hiszen az adó­záshoz kapcsolódó okmányokat 5 évig meg kell őrizni. önnél is ugyanez történt. 1987- ben befejezte a tevékenységét, ezt követően adóügye nem volt, sem­mi nem indokolta, hogy 1988-ban ilyen nagy összegű befizetést esz­közöljön, mint ahogy ön is elis­merte azt ittlétekor. Ezért könyvel- tettük a — nyilatkozata alapján — függő számlára a kérdéses ösz- szeget, ahonnan a csekket bemuta­tó jogos tulajdonosának számlájá­ra átkönyvelésre is került. Az eredeti befizetés budapesti adózóé volt, aki Budapesten, az 1900-as postahivatalban 1988. má­jus 16-án fizette be a kérdéses ösz- szeget és az adószámában elköve­tett számelírás miatt került téves könyvelésként az ön számlájára az összeg. Őszintén remélem, sikerül leve­lünkkel megnyugtatni és eloszlatni azt a félreértését, ami az újsághoz írt levelét megalapozhatta. Tájé­koztatom arról is, hogy a kikere­sett eredeti könyvelési bizonylatot az Adóelszámolási Iroda részünk­re megküldte, és azt munkaidőben bármely napon megtekintheti. A hibásan küldött folyószámlá­ért és a történtek miatt szíves elné­zését kérjük.” ból. Segítsünk rajtuk! Ne legye­nek földönfutók! Megjegyzem: nem ismerőseim, se nem rokonaim. Tisztelettel ol­vasójuk: Nagy Lászlóné Kunfehértó, Kóboczi 32. (Kedves Nagy Lászlóné! A Zsi- dákovitsék sorsa iránt tanúsított együttérzése a szó legnemesebb ér­telmében emberségről vall. Sorsuk valóban tragédiába hajlott, mégis úgy véljük, nem lenne indokolt a közadakozás megsegítésükre. Ugyanis az elhunyt fiuk utáni adós­ság törlesztésére valamiféle kedvez­ményt kapnak az OTP-tol. A pénz­intézet megyei igazgatója ezt írta levelében, melyet ugyancsak közöl­tünk lapunkban, néhány nappal a cikk megjelenése után. A szerk.) ennyi járna. Elnökünk hivatkozott a teesz anyagi helyzetére, de én nem hiszem, hogy a szövetkezetét ez segítené ki a bajból. Viszont ne­kem ez a kis pénz is sokat számíta­na, mert nagyon kevés a nyugdí­jam. Tóth Mihályné Apostag, József A. u. 8. (Tisztelt Tóthné! _Megítélésünk szerint kifizethető Önnek az alig csonka évre a tagsági pótlék. Csak a téesz vezetőinek jóindulatán mú­lik az egész. A szerk.) olyan virág, amilyet én szeretnék. De nekem most, alkalomra kellett volna a virág, nem pedig két hét múlva. Ezért a pénzért megveszem majd ott, ahol kedvemre valót ka­pok. H. M. Kecskemét (Teljes név és cím a szerkesztőségben) (Tisztelt H. M.! Az Ön panasza kétségkívül jogos, de nincs okunk kételkedni az üzletvezető lehetősé- eit illetően sem. Ön sem az üzletet ibáztatja a virág gyors tönkreme­neteléért. Erre mondják: patthely­zet. Fogadjon el más virágot a 350 forintjáért, s talán édesapja is meg­érti a helyzetet. A szerk.) lakon, utána pedig a padlót nézik, nehogy át kelljen adni a helyüket. Nagyon kérem a fiatalokat, le­gyenek udvariasak az idősekkel szemben. Jusson eszükbe, hogy egyszer ők is megöregednek. Sziklai Gézáné nyugdíjas Kecskemét, Izsáki út 32. A kádgyár üdülője a dolgozóké! Hogy a Kecskeméti Zománc- és Kádgyár eladásra meghirdette a kerekdombi üdülőjét az Irányár­ban, abban nem volna semmi ki­vetnivaló. Csakhogy: akkor hir­dette meg, amikor 450 dolgozó­nak a kezébe adták a munkaköny­vét. Ugyanis ezt az üdülőt a gyár dolgozói építették társadalmi munkában, abban a reményben, hogy életük végéig igénybe vehetik pihenésre. Ha valakik érdemesek a pihe­nésre, akkor a kádgyári dolgozók igazán azok, mert nincs az ország­ban még egy olyan gyár, amely úgy kizsigerelne a dolgozók egészséget, mint a kádgyár. Viszonylag nagy az a szám, amely bizonyítja, hogy többen nem vehették fel az első nyugdíjukat, mert idő előtt meg­haltak. Kérdezem én a Halász igazgató urat és Illés András vszb-titkárt: nincs lelkiismeret-furdalásuk a volt dolgozóik előtt? Ők ugyanis még ott vannak. Ez az üdülő a dolgozókat illeti meg, bármennyire is rendezték jo­gilag a hovatartozását! Almási Lászlóné Kecskemét, Mátyás király krt. 66. fszt. 1. Bezárják a Kecskeméti Planetáriumot? Keserű szájízzel néztem hétfőn este a Kecskeméti Városi Televízió adásának azon részét, amelyben E. Kovács Zoltán, a Kecskeméti Pla­netárium igazgatója nyilatkozott. Ugyanis a riportból az derült ki, hogy a planetáriumot rövidesen bezárják. Ha ez megtörténne, nagyon saj­nálnánk, mivel a kecskeméti ufo- klub is a planetáriumban talált ott­honra, s néhány nap múlva, febru­ár 18-án ünnepelne kétéves szüle- . tésnapját. A két év alatt sok kelle­mes órát töltöttünk itt együtt az érdeklődőkkel. Híres személyisé­geket sikerült megnyerni előadók­nak. Ha valóban sor kerül az intéz­mény bezárására, az egyben azt is jelenti, hogy az ufóklub is megszű­nik, hiszen ilyen technikai felszere­lést másutt nekünk nem tudnak biztosítani. Tudom, hogy napjainkban sem­mire sincs pénz. Viszont, vélemé­nyem szerint, nem lehet igaz az, hogy a tudomány és a kultúra ter­jesztésére semmit nem lehet áldoz­ni. Mert az az ország, megye, vagy város, amely ezt megtagadja, saját magát írja le a térképről. Klubtársaim és az érdeklődők nevében kérem a város vezetőit, az esetleges szponzorokat, segítsenek megakadályozni a Kecskeméti Planetárium bezárását. Sióvölgyi László ufóklubvezető Kecskemét Hány évig élt Matuzsálem? A könyvesboltban nézelődve, a kezembe akadt egy 1989-ben megjelent könyv, nevezetesen Bóna Klára: Hány évig élt Ma­tuzsálem? + 2999 kérdés című könyve.. Nem lepődtem meg, amikor azt olvastam, hogy „Mó­zes I. könyve szerint 969 évig élt Matuzsálem”. Ugyanis 1990-ben megjelent Schirilla György Vegetáriánus cí­mű könyve, melyben ezt olvastam és még valamit. „A 969 év megélé­se viszont csak mítosz lehet. Zara- thusztra (i. e. 6664) egyértelműen leírja, hogy az akkori év, amikor Matuzsálem élt, hárojm hónapból állt. így könnyen kiszámítható, hogy Matuzsálem mindössze 242 esztendőt élt meg.” Természetesen e kis eltérés nem csorbíthat azon az értéken és nagy ismerethalmazon, amit Bóna Klá­ra oszt meg olvasóival. De vissza­térve Schirilla György könyvére, mely egyedülálló az egészséges táp­lálkozás és életmód ismertetésé­ben, hiszem, hogy minél többen elolvassák e rendkívüli könyvet, annál többen igazat adnak neki abban, hogy „Az emberi létfoko­zatnak megfelelő a vegetáriánus táplálkozás”. Cseri István Zoltán Kiskunfélegyháza, Jósika u. 27/A | Csonka István Kiskunhalas, Bercsényi u. 10. NAPJAINK HUMORÁBÓL TÉLI OLIMPIA IDEJÉN Leszel végre aranyos, sikeres kis jéghercegnő...! (Süddeutsche Zeitung) Az oldalt összeállította: Rapi Miklós Kákonyi Mátyásné Homokmégy, Halom 8. Össztűz, de kire? Dr. Fonyódi Lajosné osztályvezető Ne legyenek földönfutók! Panasz Apostagról Esetem a cserepes virággal Intelem Címünk: Petőfi Népe 6000 Kecskemét, Szabadság tér 1/A A szabálysértők többen vannak A Petőfi Népe január 22-ei számá­ban jelent meg Földes Péter Ámok- futó módjára című levele, amely az olvasó által Mélykúton tapasztalt közlekedési anomáliákra hívja fel a figyelmünket. Észrevételeit megkö­szönöm és egyben tájékoztatom az olvasókat, hogy lehetőségeink sze­rint törekedtünk és törekszünk a jö­vőben is arra, hogy a jánoshalmi rendőrőrs illetékessegi területén ha­tékony szűrőmunkával kiemeljük a forgalomból az ittas vezetőket, a műszakilag hibás járműveket, figyel­meztessük — szükség esetén büntes­sük — a szabálytalanságot elkövető­ket. Elsősorban a fiatalkorúakra jel­lemző a vad motorozás, akikkel szemben fellépésünk inkább nevelő célzatú, semmint büntető jellegű. E nevelésben a rendőrség számít a szülők közreműködésére is. A sza­bálytalankodók száma többszöröse a rendőrökének, a leghatékonyab­ban szervezett rendőri szolgálat sem képes jelen lenni minden szabálysér­tés elkövetésekor. A törvény az ál­lampolgárok számára lehetővé teszi, hogy szabálysértés észlelése esetén feljelentést tegyenek. Az állampolgá­rok segítő közreműködése nélkül ugyanis kizárólag rendőri eszközök­kel, a közlekedési morál számotte­vően nem javítható. E közremükp- dés sok-sok módja közül az egyik az újságban írt észrevétel, a másik a hatóság előtti eljárásban tanúként, vagy feljelentőkent vállalt — sok­szor valóban nem hálás — szerep. Balogh Mihály r. fhdgy. őrsparancsnok Minek a sok új „bögrecsárda”? Mi szükségünk van a gombamód­ra szaporodó mini ABC, vegyesbolt, palackozott italok boltja stb. elneve­zésű „bögrecsárdákra”? Szépen hangzik az olcsó „diszkont” jelző, de amit a többsége takar — néhol játékautomatákkal is — az nem tisz­tességes lakossági érdek. Ugyanis, ha van a családban egy büntetlen előéletű személy, állam- polgári jogon, bürokráciamentesen, azonnal vállalkozói engedély tulaj­donosává válik, 300 forintos illeték- bélyeg ellenében. Szükség van to­vábbá egy kamrára vagy garázsra, netán bódéra, a többi berendezést adják a műanyag rekeszek és máris habzik a sör, pezsdül a fröccs, bűzlik az ismeretlen eredetű pálinka. Szó­val, az ügyes magyar vígan él, mert ugye borban nemcsak igazság, de feledés is van és manapság milyen jó felejteni, nem utolsósorban adómen­tes jövedelemhez jutni. Jut eszembe, milyen jó ez esetben a munkanélküliség, amit ugyan ma­napság könnyű megszerezni, ami után már gyerekjáték a házastárs másodállásban szereplő boltjában csaposlegényként dolgozni. Ézek után félve kérdezném, hol van az ellenzék? Mert ugye az ön- kormányzat nem ellenség, nem el­lenkezik, sőt nem is ellenőriz. (Mi­nek is, hisz nem ezért választottuk.) A rendőrségnek van ezen kívül egyéb baja (így ő sem ellenzék). Ha ugye tönkremennek, csődbe jutnak a vendéglők, éttermek, presszók, az az ő bajuk, hagyták „Kupán vágni” magukat. Kevesebb a tőlük befolyt adó? Nem baj, van benzin, dohány, szesz új áron! Apropó, dohány! Fő az egész­ség! Árulják piacon, postán, zöldség- es kisállat-felvasárlás- ban. Hogy honnan származik? Szegény rendőrség! Amúgy csak mint laikus kérdezném: ez az igazi piacgazdaság? Ilyen a de­mokratikus versenyegyenlőség? K. S. Gátér

Next

/
Oldalképek
Tartalom