Petőfi Népe, 1992. január (47. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-07 / 05. szám

PETŐFI NÉPE 1992. január 7., 9. oldal HETI SOROZAT Emlékezés Perbíró Józsefre (2.) „Csak” életfogytiglan Gyermek igen, házasság nem... Egy 1989-ben vele folytatott beszélgetés során letartóztatásá­ról és elítéléséről a következőket mondja: „Eleinte udvariasak voltak, ké­sőbb pimaszkodtak, gorombás- kodtak, akasztással fenyegetőztek, azután internálótáborba vittek, vegyileg fertőzött zárkába tettek. A zárka padlóját valamilyen vegyi anyaggal bekenték, aminek hatá­saként fejfájás kínzott, összezava­rodtak a gondolataim. Nem ismer­tem be az el nem követett bűncse­lekményt. Az első fokú tárgyalás 1957 decemberétől 1958 februárjá­ig Szegeden zajlott. Megmondták, tévedek, ha azt hiszem, jogi ítéletre számíthatok. Nem az fog történni, amit ők akarnak. Politikai ítéletet hoznak ellenem. Annak ellenére, hogy az előzetes forgatókönyv szerint halálos ítélet­nek kellett volna születnie, a nép­bíróság 15 évi börtönbüntetést sza­bott ki. Az ügyész törvényesség óvást nyújtott be a halálbüntetés nem alkalmazása miatt. így került az ügy a Legfelsőbb Bíróság népbí­rósági tanacsa elé '(ami vésztör­vényszékként működött). Itt — az isteni gondviselésnek köszönhető­en — a legfőbb ügyész megtudván, hogy az én peremben neki kell ki­mondania a végszót, aznap nem jelent meg hivatalában. Ilyenkor az a szabály, hogy a leghosszabb tartamú szabadsagvesztest kéri a képviseletet ellátó ügyész... így ítéltek engem életfogytig tartó bör­tönre ...” Börtönéveit leírja a már említett kötetekben. Innen is tudjuk, hogy egyik cellatársa Obersovszky Gyu­la volt, de együtt raboskodott Gáli Józseffel is. 1963-ban, az úgyneve­zett „ENSZ-amnesztia” keretében szabadult... Dr. Nagy Márta a professzor úr letartóztatasakor a szegedi szemé­szeti klinikán volt tanársegéd. Ha­marosan levelet írt a klinika veze­tőjének Komócsin Mihály, a város nagy hatalmú párttitkára, hogy Perbíró professzorral való kapcso­lata miatt a tanársegédnő nem kí­vánatos személy a városban és tá­voznia kell. A fiatal orvosnő mit tehetett, hiszen enélkül is tapasz­talta, hogy megfagyott körülötte a levegő. Kecskemétre jött, ahol na­gyon hiányzott a szemész szakor­vos, s így szívesen fogadták. A jogászprofesszor pedig — bár mindössze ötvenöt éves volt kisza­badulásakor — természetesen munkát, megélhetést keresett. Azonban neki is hamarosan tudo­másul kellett vennie: börtönmúlt­jával és a ráragasztott címkével ez korántsem könnyű feladat, hiába a tudás, a felkészültség, a nyelvis­meret. Végül sikerült: Siófokon a vízmű vállalat tanácsadója lett. Nyolc évig dolgozott itt, amikor máshova helyezték az igazgatót. Az új direktor viszont kijelentette: nem hajlandó együtt dolgozni egy börtöntöltelékkel, egy ellenforra­dalmárral. A professzor úrnak tá­voznia kellett. Munkatársai — és ezt Perbíró József megértette — nem mertek kiállni mellette, pedig szerették, becsülték s ennek titok­ban számtalan jelét adták. Ekkor már betöltötte hatvana­dik életévét, nyugdíjba mehetett, bár csupán nyolc „szolgálati éve” volt, hiszen az szóba sem jöhetett, hogy a börtön előtti, egyetemen töltött éveit beszámít­sak. Néhány ezer forintos nyug­díjjal azonban mégis megszaba­dult a megalázó ajalokzásoktól s ekkor, 1970-ben jött Kecskemét­re, feleségéhez. Nyolc évig csak hét végeken találkozhattak. Gál Sándor ( Folytatjuk) Monaco, ahol valami mindig történik... Caroline levele a pápához Az olasz Oggi értesülése szerint Caroline monacói hercegnő levelet intézett II. János Pálhoz, s abban arra kéri Őszentségét, hogy ismerje el gyermekeit. Mivel a hercegnő egyházilag nem érvényteleníthette Philippe Junot-val kötött házasságát, így nem lehet törvényes a Stefano Ca- siragival való kapcsolata és az ab­ból származó egyik gyermeke sem. Amennyiben valamelyikük egyszer majd örökli a nagyhercegség trón­ját, úgy az egyházi értelemben há­zasságon kívüli kapcsolatból szü­letett gyermek fog uralkodni Mo­nacóban. Albert és a pornókirálynő Perverz lenne Albert monacói herceg? Legalábbis ezt állítja Teri Weigel 29 éves pornósztár. Az amerikai Playboy-modell a CBS televízió nyilvánossága előtt be­szélt öt évvel ezelőtti kapcsolatuk­ról. „Megőrült értem. Amikor má­sodszor voltam nála, hajtóvadá­szatot rendeztünk a lakásban. Ta­lán egy kicsit nevetségesnek hat, de így volt. Le akarta tépni rólam a ruháimat. Albert nem csinált gon­dot abból, hogy én közben átnyer­geltem a pornóra. Bizonyára tet­szenek neki a filmjeim is. Szerin­tem perverz.” Stephanie új szeretője Vajon miért keveredik Stepha­nie hercegnő mindig lehetetlen helyzetekbe? Most is egy terhes asszony, Martine Malbouvier elől szipkázta el az apát, a család egyik testőrét, Daniel Ducruetet. Stephanie soha nem tanul az előző esetekből. Csak egyféle tí­pusba tud beleszeretni: a farmeros, trikót viselő, sportos és jóképű fic- * kokba. Az öltönyös-nyakkendős férfiakat ki nem állja. Rainer herceg elbocsátotta az udvartól a testőrt, de Stephanie saját lakásában menedéket nyúj­tott Dánielnek. Ferenczy Europress Kiállítások a hadtörténetiben — Március közepére befejezzük a Kézifegyverek története című ál­landó kiállításunk felújítását. Egyelőre a XVIII. század elejéig tudjuk bemutatni a fegyverek fej­lődését, de tavasztól látható lesz a gyűjtemény többi része is — mondta el Szabó Ferenc alezredes, a Hadtörténeti Múzeum közműve­lődési osztályának vezetője. A mú­zeum idei tervei között szerepel a Budapest romokban és az újjá­épült főváros című, március köze­pén nyíló kiállítás. A tárlaton Istó- kovits Kálmán olajfestményei és grafikái lesznek láthatóak. Az al­kotásokat a siklósi önkormányzat bocsátja a múzeum rendelkezésére. Ugyanebben a hónapban nyílik meg a „Könyvszalon” a XIX. szá­zad vége és a XX. század eleje kö­zött készített könyvészeti díszmű­vek bemutatója. Ez a tárlat a Had­történeti Múzeum, a Magyar Tu­dományos Akadémia, a Ráday- gyűjtemény, valamint a Kereske­delmi és Vendéglátóipari Múzeum közös kiállítása. Május végén nyí­lik a Hétköznapok, ünnepek, ka­tonák című kiállítás, amely a kato­naéletet mutatja be — a toborzás­tól, a katonafogástól, és a bevonu­lástól kezdve az obsitig és a leszere­lésig — a harcok szünetében, a ka­tonák szabadidejében és a béke­években. Június végétől lesz látha­tó a Képzőművészet az első világ­háborúról kiállítás. Második félévi terv: a Katonai mérőműszerek fejlődése című kiál­lítás, amely a Gamma művek gyártmányait mutatja be. Decem­berben nyílik a Magyarország a második világháborúban című tár­lat, amely a hadbalépéstől, az urivi áttörésig és a doni katasztrófáig dolgozza fel hazánk szerepét a har­cokban. Már megkezdődtek az előkészületei az 1993-ra — a Ma­gyar Királyi Honvédség létrejötté­nek 125. évfordulójára — tervezett nemzetközi kiállításnak is. (MTI) • Az amerikai nők már nem tekintik katasztrófának, ha házasságon kívül szülnek. A magányos nőnek sokkal nehezebb. A húsz évvel ezelőtti helyzethez viszonyítva csaknem kétszerese azoknak az amerikai nőknek a szá­ma, akik első gyermeküket házassá­gon kívül hozzák a világra — tűnik ki az amerikai Statisztikai Hivatal kedden közzétett jelentéséből. A 80-as évek végén minden négy első szülés közül egy házasságon kí­vül történt, míg a 60-as évek végén minden hét csecsemő közül születe­tett egy magányos nőtől. Hasonló­képpen az egyedül élő terhes nők ma sokkal kisebb számban házasodnak még a szülés előtt, mint húsz évvel ezelőtt tették. A felmérést készítő statisztikusok nem tették fel a kérdést a meginterjú­voltaknak, hogy miért ellenzik a há­zasságot. Feltételezik azonban, hogy ennek gazdasági okai vannak. Sok nő ugyanis valószínűleg úgy vé­lekedik, hogy jobb, ha a szülőkre és a rokonokra támaszkodik ahelyett, hogy „potenciálisan ingatag házas­ságra lépne csak azért, hogy elkerül­je a házasságon kívüli szülést”—vé­lekedett Amara Bachu, a felmérés készítője. Hozzátette: nyilvánosság­ra nem hozott statisztikai adatok azt mutatják, hogy egy magányosan élő terhes nőnek kisebb az esélye arra, hogy a szülés előtt férjhez tud menni, ha szegény vagy ha nincs főiskolai végzettsége. Mások ezzel szemben úgy véle­kednek, hogy a statisztikai adatok aztmutatják, az amerikaiak megvál­toztatták elképzeléseiket a gyermek- szülésről és a házasságról. „Nem szükségképpen tekintik gazdasági és társadalmi katasztrófának, ha egy nőnek házasságon kívül születik gyermeke” — nyilatkozta Carl Ha- ub, egy washingtoni kutatócsoport demográfusa. Hozzátette: „Az is le­hetséges, hogy ha a nőnek jól fizetett munkája van, megengedheti magá­nak, hogy házasságon kívül szüljön gyermeket”. A Statisztikai Hivatal közlemé­nyéből kitűnik végül, hogy 1990-ben az Egyesült Államokban minden négy csecsemő közül egy házassá­gon kívül született, a néger csecse­mők körében pedig ez az arány 50 százalékos. “-'Hl*1*­Zenészek az örök pódiumon Freddie Mercury csatlakozott ah­hoz az együtteshez, amelynek tagjait egy kegyetlen menedzser toborozza. A kaszás „menedzser” nem kíméli a földi legjobbakat sem, s együttesé­ben megtalálható már a „könnyű műfaj” minden ágának képviselője. A képzeletbeli bandában csaknem minden fontos hangszernek jut a maga korában szuper művelője. Az egykori „óriások” jelentős részét pá­lyafutásának csúcsán túl, de min­denképpen az emberi élet delelőjén —vagy sokkal korábban—ragadta el a halál. A rock-and-roll sztárjai közül Buddy Holly és Eddy Cohren élete, pályája már hőskorban, igen fiata­lon tört ketté, ezért is maradt mind- kettejük neve örök legenda a műfaj­ban. Legenda lett a „király” Elvis Presley is, bár ő halálakor már túl volt a zeniten, s a szintet csak a dro­gok és az ital segítségével tartotta —úgy-ahogy. Agydaganat végzett a műfaj elindítójának számító Bili Haleyval 1981-ben. A kábítószer a hatvanas évek má­sodik felétől szólt bele mindenek­előtt a blues műfaj tájékán működő­inek életébe. A Beatles tagjai beval­lották: a „füvet” pályájuk első sza­kaszában sem vetették meg, s a dro­gok hatása olykor igen mély nyomot hagyott zenéjükben. Kábítószer végzett menedzserükkel, Brian Eps- teinnel is, aki „naggyá tette” őket. Stuart Sutcliffe-nek, a zenekar első basszusgitárosának nevére nagyon kevesen emlékeznek: jócskán lecse­rélése után halt meg. A „kaszás a Rolling Stonesban is aratott: Brian Jonest úszómedencéjéből húzták ki holtan 1969-ben. A nagy álmok meghiúsulása a hatvanas évek végén sok fiatalt, te­hetséges zenészek sokaságát fordí-. tóttá a pohár, a tabletták és ampul­lák bűvkörébe. A zene és a béke nagy ünnepe utáni csillaghullással távozott Jimi Hendrix, Janis Joplin majd Jim Morrison. A hetvenes években Keith Moon a Who, majd 1980-ban John Bonham, a Led Zep­pelin dobosa követte őket. Az ígére­tesen induló Chase tagjai életének repülőgép-szerencsétlenség vetett véget 1971-ben. A Beach Boys egyik pillére, Dennis Wilson hullámsírban lelte halálát, Stevie Marriottal, a Small Faces kiválóságával pedig a tűz végzett nemrégiben. Tüdőrák­ban hunyt el 1981-ben az az Alexis Korner, aki a „fehér” blues sok jeles művelőjét indította útnak. Különleges, sokoldalú művészi pályát, s ellentmondásaival együtt is szép emberi életet tört ketté 1980- ban New Yorkban egy őrült piszto­lya: a találat John Lennont érte. A „szelidebb” műfajok képviselői közül Mama Cass Elliott-ot, a le­gendás Mamas and Papas énekesét szívroham vitte el 1974-ben. A magyar szórakoztató műfaj­nak is megvannak a tragikus, befeje­• Az angyalok is hallgatják? Elvis Presley. zetlen szimfóniái. A rockerek és a blues-imádók nyilván azonnal a so­ha meg nem értett magyar Hendrix- re, Radics Bélára és Bartha Tamás­ra, az LGT első szólógitárosára gon­dolnak. A dallamok kedvelőinek nyilván Máté Péter vagy Szécsi Pál neve rémlik fel. A sor természetesen nem lehet tel­jes és komoly veszély fenyegeti a rock egyik fenegyerekét, Frank Zappát is. Zappáról, aki soha nem vette komolyan életének egyetlen pillanatát sem, a sors keserű fintora­ként nemrégiben kiderült, hogy gyó­gyíthatatlan beteg: rákban szenved. Kovács Miklós Magyar árliberalizálás A francia Libération véleménye — Magyarországon nyugodtan ment végbe az árak felszabadítása — állapítja meg pénteken a tekinté­lyes francia lap, a Libération. A lap az oroszországi árfelszabadítás kap­csán közöl elemzést a magyar, a csehszlovák és a lengyel liberalizálás tapasztalatairól s kiemeli: a három ország árpolitikája eltérő ugyan egymástól, de mindhárom sikeres, annak ellenére, hogy súlyos gazda­sági nehézségekkel kell megbirkóz- niok. A magyar eredményeket a lap arra vezeti vissza, hogy az árak felszabadí­tása gyakorlatilag már a nyolcvanas években megkezdődött és a piacgaz­daság elemeit részleges gyógy­írként már a tervgazdaság mecha­nizmusába is beiktatták. Az 1990-es választásokat követően figyelemre méltóan sikerült kézben tartani az árak felszabadításának folyamatát, az infláció nem szabadult el teljesen és a szociális légkör viszonylag nyu­godt, bár a kormányzat nadrágszíj- megszorító politikája nyugtalaníta­ni kezdi a lakosságnak azt a részét, amely fizetéséből képtelen megvásá­rolni az importált fogyasztási java­kat. A Libération négy tényezőre ve­zeti vissza a három országnak az árak felszabadításában elért ered­ményeit: az akcióhoz mindenütt megvolt a politikai egyetértés, az árak liberalizálását vagy fokozato­san hajtották végre — például Ma­gyarországon — vagy más intézke­désekkel részben kiegyenlítették, a részleges konvertibilitás megköny- nyítette a versenyt az importárukkal s a gazdasági szerkezet, valamint a közgondolkodás jobban volt felké­szülve a változásra. Robotrendőr Három éven belül felállítják a to­kiói utcasarkokon az első robot­rendőröket — ezzel orvosolják az évtized végére egyre súlyosabbá vá­ló munkaerőhiányt. A fővárosi ren­dőrség kutatási programja szerint robotokat állítanak fel a tokiói utca­sarki rendőrőrsökön, ahova ügyes­bajos dolgaikkal fordulnak az em­berek. Az automata rendőr a „Mit tehe­tek Önért?”—kérdéssel fordul majd a betérőhöz, és képes lesz útbaigazí­tást adni neki a számítógép kijelző­jén, sőt hozzá kis térképet is mellékel majd. Harmincféle információval és szolgáltatással áll majd az ügyfelek rendelkezésére a robot, többek kö­zött megújítja majd a lejárt jogosít­ványt, eligazítást ad arról, mi a teen­dő közlekedési baleset esetén. Az au­tomata rendőr akkor sem esik pá­nikba, ha tudását meghaladó kérést kell teljesítenie, ez esetben a közpon­ti rendőrséggel létesít távtelevíziós kapcsolatot. Mindezen túlmenően az elképzelések szerint még veszély- helyzetben is segítséget nyújt a rá­szorulóknak. A robotrendőrt olyan szenzorokkal látják majd el, ame­lyek érzékelik a segítségre szoruló ember zaklatottsági állapotát, mé­rik légzési adatait, hőmérsékletét. Ha tehát a robotrendőr úgy ítéli meg, hogy valaki éppen bűnöző elől menekül a rendőrszobába, becsukja mögötte az ajtót, így az üldöző kint reked. Ezt a módszert vélhetően még hosszas kísérletezésnek vetik majd alá, hiszen feldúlt állapotban nem­csak üldözöttek léphetnek be az au­tomatizált rendőrszobára. Az ajtó­zárással a robot így indokolatlanul is „őrizetbe vehet” embereket. Annyi bizonyos, hogy a tokiói rendőrség elkerülhetetlennek tartja a számítógéprendőrök beállítását, mert a várható nyugdíjazások és az ötnapos munkahét bevezetése miatt több ezres létszámhiányt kell majd valahogyan pótolni. Salgótarjánban a Madách rokonság hagyatéka Az elmúlt évben a salgótarjáni Nóg­rádi Történeti Múzeum birtokába ke­rült a Madách famíliával rokonságban lévő Balogh család hagyatéka. A család egy ma, Budapesten élő leszármazott­jától jelképes áron vette meg a múzeum a családi dokumentumok csaknem fél­száz darabból álló együttesét. Ezzel, s a korábbi vásárlásokkal most már Ma­dách minden fontos családi dokumen­tuma a múzeum irodalomtörténeti gyűjteményének birtokában van. A legidősebb Balogh Károly Madách Imre nővérének, Máriának a második férje volt, így a családi dokumentumok a Madách-kapcsolat miatt különösen figyelemre méltóak. A hagyaték értékét növeli az a tény, hogy a dokumentumok a múlt századi nógrádi családoknak azt a típusát példázzák, amely az anyagi javak megbecsülése mellett nagy fontos­ságot tulajdonított a művelődésnek, a szellemi-művészi értékeknek. A megvásárolt gyűjtemény érdekes darabjai azok az iskolai bizonyítvá­nyok, amelyek egyértelműen igazolják, hogy a váci piarista gimnázium mellett Losoncnak volt kiemelkedő szerepe a nógrádi ifjak oktatásában. Valódi kü­lönlegesség az a pár soros levél, amely­ben Darányi földművelésügyi miniszter 1899 tavaszán megköszöni a család egyik Alsó-Bodonyban élő tagjának, hogy a „boldogult Királyné Őfelsége” emlékére 8000 darab fenyőt és 200 da­rab tölgyfát ültetett. (MTI) Nem lesz több szépségverseny Kanadában Kanada azonnali hatállyal megszünteti a szépségversenyek rendezését, amelyekre a negyve­nes évek közepe óta rendszere­sen sor került. Az utóbbi időben a kanadi televízió' is közvetítette a versenyeket. A győztes „Miss Canada” 100 000 dollárnak meg­felelő jutalmat kapott, egy éven át mint „az ország szépe” külön­böző társadalmi feladatokat lát­hatott el és külföldön is képvi­selhette hazáját. A szépségversenyek rendezője most pénteken bejelentette, hogy 1992-től kezdve nem lesznek többé vetélkedők Kanadában, mert „eljött az ideje annak, hogy az ország ifjúságát a kornak • megfelelőbb módon mutassák be”. Ezenkívül a szépségverseny megrendezése tavaly jelentős de­ficittel is járt. A kanadai nőszer­vezetek örömmel vették tudomá­sul „a női hús áruba bocsátása” fölött aratott győzelmüket. Egyi­kük szóvivője utalt arra is, hogy a szépségversenyek eddigi szpon­zorai megvonták támogatásukat a rendezvényektől.

Next

/
Oldalképek
Tartalom