Petőfi Népe, 1992. január (47. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-08 / 06. szám

8. oldal, 1992. január 8.

PETŐFI NÉPE

BORZÁK TIBOR DOKUMENTUMLEVELEI

Nincs csontváz, nincs probléma

Immáron harmadik éve tart a szibériai Petőfi- ügy. Hogy még mindig nem adtuk fel — magamat is beleértve —, az annak köszönhető, hogy egyetlen egy dolgot szeretnénk; nevezetesen azt, hogy a végső vizsgálatokkal tisztességesen kerüljön pont a vita végére. Nemrég úgy tűnt, ez a pont ott lesz végre a

sokszor méltatlan disputa végén. Hát mégsem így történt. Törekvéseinkről legjobb, ha a levélváltások alapján győződnek meg olvasóink, ezért az alábbiakban a legfontosabb intézkedések, válaszok töredékeit adom közre. Talán nyomon követhető, miért is nem jött létre a régen várt szakmai fórum.

„Hivatkozva dr. Demszky Gábor főpolgármester úrhoz intézett megkeresésére, az alábbi kéréssel fordulok Önhöz — írta dr. Marschall Miklós budapesti főpolgármester-helyettes Morvái Ferencnek 1991. november 8-án. — A kért megbeszélés eredményes lebonyolítása és az ügy mielőbbi lezárása érdekében szíveskedjen megadni azon személyek nevét és címét, akik az Ön által megjelölt delegációban részt vesznek.”

Nos, ezt követően létrejött a találkozás. Igen biztatónak tűnt a közeli jövő, mivelhogy a főpolgármesteri hivatal is az ügy befejezését akarta. Nyilatkozatok születtek az újságokban, a rádióban. Morvái teljes hévvel szervezett. Egy részlet a dr. Somogyi Endre professzorDomokos az amerikai partnerekkel a jövőbeni közös kutatásokról, együttműködésről. Morvái hazahozta az amerikaiak szakértői jelentését, ezeket az illetékesek és az újságok is megkapták, sőt több helyen címoldalon közölték. A sajtó- tájékoztató, a konferencia helyszíne, időpontja is rendeződött.

A sírnyitás és feltételei

Újabb megbeszélésre hívott bennünket, a főpolgármesterhelyettes. Én is ott voltam, és az akkor megígért újabb akadémiai megkeresés levelének részletét idézem. Kosáry Domokosnak

szakmai fórumra, az MTA-ra fogok hivatkozni.”

„Ha az Akadémia elzárkózik..

Ez azután így is történt, de ne vágjunk a dolgok elébe. Marschall úr tájékoztató levelet küldött a fentiekről Morvainak.

„Arra kérem, hogy amíg az Akadémia válaszát nem kaptuk meg, addig ne tegyen visszavonhatatlan lépéseket. Amennyiben az Akadémia szakemberei elzárkóznak a konferencián való részvételtől, akkor a konferenciát nincs értelme megszervezni, hiszen ez azt jelenti, hogy sem az Igazságügyi

• A családi síremlék a Kerepesi temető 17-es parcellájában. Vajon felbonthatja-e valaki?

hoz, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Igazságügyi Orvostani Intézetének vezetőjéhez írott leveléből.

„Örömmel elfogadjuk az 1991. december 9- 10-ei konferencia megtartását, illetve a december 12- ei sírbontást. A Megamorv Petőfi Bizottság vállalja a konferenciával kapcsolatosan előre jelzett, várható 300-350 ezer forint körüli költséget, amit kifizet készpénzben vagy átutalással az önök igényének megfelelően. Elfogadjuk a konferencia bizottságának levezető elnökként javasolt osztrák származású Szilvássy professzor urat. Egyben tisztelettel kérjük Önt, hogy társelnöknek szíveskedjen meghívni Németországból, Aachenből, dr. Tamáska Loránd igazságügyi orvosszakértőt.”

A továbbiakban a levél tartalmazza azok neveit, akiket Morvái úr javasolt a konferencián való szereplésre, részvételre. Időközben befutott a miniszterelnök-helyettes kabinetfőnökének, Forrai Istvánnak a küldeménye is.

„. . kérése arra irányult, hogy a költségek teljes vállalásával — beleértve a Petőfi család Kerepesi úti temetőben levő síremléke megnyitásának és teljes felújításának a költségeit is — megfelelő szakértőkkel csontmintát kíván vetetni. Ezt a kérését, amennyiben nem ellenkezik a Magyar Tudományos Akadémia elnökének és a Budapest főváros főpolgármesterének az álláspontjával, akkor elfogadhatónak tartjuk.”

És a nem várt lépés: Somogyi professzor lemondta a részvételét. Minden indok nélkül, ezen sorokkal:,

„Értesítem, hogy a korábban közölt álláspontomnak megfelelően az állítólagos Petőfi-csontváz vizsgálatában nem kívánok részt venni, a december 9-ére tervezett szakértői megbeszélés szervezését leállítottam.” Vajon mi lehetett e november 28-án datált döntés hátterében?

Morvái Amerikában járt, személyesen tárgyalt a szakértőkkel, akik vizsgálták a barguzini leletet. A dolog fura fintora, hogy ugyanabban az időben tárgyalt Kosáry

1991. december 2-án keltezte sorait Marschall Miklós.

„A Megamorv Petőfi Bizottságtól szakmai referenciát kértünk az általuk hivatkozott eljárásról és szakemberekről. A megkapott referenciaanyagról Somogyi Endre professzor úrtól, a SOTE Igazságügyi Orvostani Intézetének vezetőjétől kértünk szakvéleményt. Somogyi úr az eljárást elvileg reálisnak tartotta a tervezett azonosító vizsgálat lefolytatásához, azonban bizonyos szakmai feltételek teljesítését tartotta szükségesnek az eljárás eredményességéhez. A november 15-ei tárgyaláson ismételten hangsúlyoztuk, hogy a főpolgármesteri hivatal nem kívánja megakadályozni a már régóta húzódó ügy végleges lezárását biztosító vizsgálat lefolytatását. Nem tud azonban hozzájárulni — a nemzeti kegyeleti érzést figyelembe véve — olyan vizsgálathoz, amelynek előfeltételei nem teljesülnek és ezért maga a vizsgálati eredmény utólag megkérdőjelezhető, hiszen ez a Petőfi család nyughelyének felesleges megbolygatását jelentené. ( ...) Morvái Ferenc a tárgyaláson elfogadta annak szükségességét, hogy szigorúan szakmai konferencia vitassa meg az azonosítási eljárás lefolytatásával kapcsolatos kérdéseket. A konferencián azoknak, az ügyben kompetens szakembereknek kell részt venni, akik állítják, hogy a Barguzinból elszállított lelet Petőfi Sándor csontmaradványa, illetve azoknak a szakembereknek, akik ezt az állítást nem tudják elfogadni. (...) Az MTA Petőfi Bizottsága 1991. április 15-én tartott ülésének jegyzőkönyve alapján a sír felbontását csak a csontváz nemének és a DNS-print eljárás eredményének ismeretében tartotta célszerűnek. A szakmai konferencia e kérdéseket hivatott végre tisztázni. (...) Amennyiben az MTA szakembereinek részvételét a konferencián nem biztosítja — kompetens magyar szakvélemény hiányában —, kénytelen leszek a tervezett szakmai fórumot eredménytelennek nyilvánítani és a sírbontási engedélyt megtagadni. Elutasító határozatomban, mint egyetlen hazai

Orvostani Intézet, sem az Akadémia illetékes szakemberei nem látják értelmét a szakmai konferencia megszervezésének. (...) Mindazonáltal még reménykedem a szakmai konferencia létrejöttében, ehhez azonban Morvái úr együttműködésére, józanságára, konst- ruktivitására is szükségünk van. Kérem ezért, hogy a szállodai hely- foglalást és az amerikaiak utazását addig ne erősítse meg, ameddig az Akadémiától válasz nem érkezett.”

Morvái úr azonnal válaszolt a fentiekre december 4-én. Közölte Marschall Miklóssal, hogy a külföldi szakértők már útban vannak, a konferenciát már nem lehet visz- szamondani. Ismételten kérte, hogy adják meg a sírbontási engedélyt, mert... Mert a tudósok „kipakolnak” a sajtótájékoztatón; mi zajlik a színfalak mögött. A költségeket pedig átruházzák a budapesti főpolgármesteri hivatalra és feljelentés megy az Alkotmánybírósághoz.

Az Akadémián határozottan, röviden válaszoltak és hosszú közleményt adtak ki a lapoknak Petőfi nem járt Barguzinban címmel. Ezt a szöveget egyébként több újság előszeretettel közölte, ellenben az amerikaiak szakjelentésével. Nézzük, hogyan érvel Kosáry Domokos a főpolgármester-helyettesnek küldött levelében, 1991. december 4-én:

„ . .. a Megamorv Petőfi Bizottság semmilyen formában nem bizonyította annak lehetőségét, hogy Petőfi Szibériába kerülhetett. így hiányzik minden feltétele annak, hogy csontmintákat végezzünk. A Magyar Tudományos Akadémia nem vesz részt olyan, szakmailag megalapozatlan vállalkozásban, amelyek inkább csak a közvélemény manipulálására alkalmasak. Éppen ezért,1 őszinte sajnálatomra közölnöm kell, hogy december 9-én ilyen konferenciának a megrendezését az MTA nem vállalja.”

Meglehet, erre a véleményre vártak a városházán is, miután Marschall Miklós telefaxot küldött az amerikai szakembereknek.

„ . . mivel Morvái úr nem teljesítette a konferencia nyugodt, tisztán szakmai vitát biztosító feltételeit. Az Önök szakértő csoportjának 1991. december 7-ei Budapestre utazását ebből a célból nem tartjuk szükségesnek. Bízunk abban, hogy egy későbbi időpontban, jól megalapozott körülmények között, a szakmai vitára sor fog kerülni.”

Patthelyzet a Petőfi-ügyben?

Nem maradt más hátra, mint a „sajtóhadjárat”, a különféle közlemények gyártása, mindkét részről. Morvái kezében ott voltak a külföldiek visszaigazoló sorai, miszerint jönnek a tervezett konferenciára, amiből sajtótájékoztató lett. Morvái úr néhány sorban „megköszönte” Marschall Miklósnak az intézkedését. íme:

„Közlöm Önnel, hogy nem fogjuk lemondani a külföldi szakembereket, és meg fogjuk tartani a nemzetközi sajtótájékoztatót. Szégyellem magam Ön helyett is, hogy ilyen aljas lépésre szánta el magát, amiért az amerikaiaknak kiküldte a faxlevelet a konferencia lemondásáról.”

A tervezett konferencia előtti napokban ismét megszaporodtak a telefaxküldemények, Morvái több meghívót, tájékoztató levelet küldött szét a szerkesztőségeknek. Mi is megkaptuk mindegyiket. Egy részlet:

„A Megamorv Petőfi Bizottság nem tudja annak okát, hogy a Budapesti Főpolgármesteri Hivatal előzetes ígérete ellenére, miszerint Petőfi Sándor hozzátartozóinak sírboltját itt, Budapesten felbonthatják abban az esetben, ha a Magyar Tudományos Akadémia akár elzárkózik is. Ezt az előzetes, sajtóban közzétett ígéretét a főpolgármesteri hivatal — bár nem egyértelműen —, de visszavonta.”

És eljött 1991. december 9., a sajtótájékoztatóra szűkült rendezvény napja. Sajnos, a lapok agyonhallgatták az ott hallottakat. A Híradó le sem adta a tudósítást, mint később megtudtam, kifutottak az időből... Patthelyzet alakult ki a Petőfi-ügyben. Sikerült

A barguzini temetőben üresen maradt az a sír, melyből az állítólagos Petőfi-hamvak kerültek elő. Azóta már virág sincs rajta ...

(A szerző fotói)

megint elodázni a végső lezárást, valaki megint időt nyert. És nem hittem volna, hogy lesz kiút. A Magyar Nemzeti Múzeum ásatási bizottságának titkára és elnöke, dr. Kralovánszky Alán osztály- vezető és dr. Bóna István tanszék- vezető egyetemi tanár, az MTA levelező tagja, egyebek között ezeket írta Morvái Ferencnek 1991. december 11-én:

„A Petrovics/Petőfi család sírjának feltárása nem »exhumálás«, tehát nem adhat rá engedélyt sem a Fővárosi Temetői Igazgatóság, sem a Budapest Főváros Főpolgármesteri Hivatal, sem valamely ma élő késői leszármazott. A Magyar Tudományos Akadémia és a Budapest Főpolgármesteri Hivatal is csak az ásatási bizottság bevonásával, a bizottság által kijelölt régész szakemberek közreműködésével kérheti a sír feltárását. Ameny- nyiben erre a feltárásra valaha is sor kerülne, az ásatási bizottság, a legcsekélyebb részrehajlást is kiküszöbölendő, ragaszkodik ahhoz, hogy az ásatáson a Barguzin-vitá- ban bármely oldalról részt vevő régészek, antropológusok tevőlegesen ne vehessenek részt. Ez természetesen a Megamorv cég által felkért külföldi szakemberekre is vonatkozik.”

Van, aki segít

Úgy tűnik, a Magyar Nemzeti Múzeum ásatási bizottsága segítő kezet nyújt az ügy befejezésében. Morvái úr kérelemmel fordult hát hozzájuk, elfogadva a pénzügyi finanszírozást, de a további bonyodalmak elkerülése érdekében néhány pontban felsorolta, mihez is ragaszkodik. Például ahhoz, hogy a Megamorv Petőfi Bizottság és a Magyar Tudományos Akadémia részéről is legyenek jelen az „ásatáson”

A Petőfi család tagjainak hamvait 1908-ban helyezték közös sírboltba a Kerepesi temetőben. A korabeli

felvételen Scholcz Gusztáv tartja beszédét.

megfigyelők és foroghasson a tévékamera.

Az ügy nem ért teljesen véget a főpolgármesteri hivatalban sem. Marschall Miklós Morvainak írott „végszava”:

„Tájékoztatom, hogy a Petőfi család sírnyitási ügyének további intézése a közműosztályon történik. (...) Az ellentétes véleményeket képviselő nyilatkozatok miatt a sírnyitást jelenleg nem tartom célszerűnek. Amennyiben a vitatott kérdésekben megegyezés történik, a későbbiekben a sír felnyitásának akadályát nem látom.”

Morvái Ferenc sem tétlenkedett, a főpolgármesteri hivatal intézkedésével szemben panaszt jelentett be a főváros köztársasági megbí- zottához. Egy momentum a levélből:

„A főpolgármesteri hivatal különböző időhúzó manővereket végzett és még konkrétan a mai napig nem válaszolt törvényes indoklással kérelmünkre, pedig már lassan egy év telik el a beadványunk óta. Ézzel szemben különböző nyilatkozatokat tett a főpolgármester-helyettes úr, és különböző olyan, véleményünk szerint elfogadhatatlan faxot küldött a külföldieknek, amivel lejáratta országunkat.”

Es minderről Marschall urat is tájékoztatta a tántoríthatatlan kazángyártó:

„A Megamorv Petőfi Bizottság nem fogadja el az 1991. december hónapban, a sírbontással kapcsolatosan küldött levelét. A levélben nem szerepel törvényes indoklás a sírbontási engedély megtagadásáról. A levélben Ön nem hivatkozik arra a paragrafusra, törvényre, miszerint tette e lépést. Ezúttal közöljük Önnel, hogy hatósági eljárást kezdeményezünk Önnel szemben. Felszólítjuk, szíveskedjen közölni velünk elutasításának törvényes indokát.”

Sztálini mondás Szibériából

Közben befejeződött az 1991-es esztendő. A levélváltások — amint gondolhatják az olvasók — tovább folytatódnak. Bizonyára sokan kíváncsian várják, mikor enged ki a jég, mikor teszik lehetővé a barguzini ügy lezárását — tisztességes vizsgálatokkal. Jómagam mostanában arra a kijelentésre gondolok, melyet Alekszej Petru- nyin, a Burját Köztársaság miniszterelnökének közvetlen tanácsadója fogalmazott meg a budapesti sajtótájékoztatón: Sztálini mondás volt: nincs ember, nincs probléma. A huzavonát látva, most azt mondhatnánk: Nincs csontváz, nincs probléma.”

Igen. Ha senki nem megy ásóval Barguzinba, most vita sem lenne. A probléma csak az, ez a vita Petőfihez már régen méltatlan. Ezért is kellene végre befejeződnie.