Petőfi Népe, 1992. január (47. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-02 / 01. szám
PETŐFI NÉPE 1992. január 2., 9. oldal Minden iskolatípusnak jár a támogatás Az önkormányzatok lehetőségei és az oktatás színvonala A kormány hároméves programja az oktatást húzóágazatnak, kitörési pontnak tekinti, ezért a közoktatás fejlesztéséhez jelentős szellemi és anyagi erők koncentrálását tervezi. A programban foglalt feladatokról Baranyi Károly- tól, a művelődési minisztérium közoktatási szakmai irányítási főosztályának vezetőjétől kértünk összefoglalót. Válságban van a közoktatás, ezt pedagógusok, szülők és tanulók egyaránt saját bőrükön érzékelik. A korábbi években átgondolatlanul, kapkodva és kellő anyagi háttér nélkül végrehajtott reformok sem a tartalmat, sem a szerkezetet tekintve nem hozták meg a kellő eredményeket. A képesítés nélkül dolgozó pedagógusok a szakma presztízsét ásták alá. Háttérbe szorultak a világkultúra részét képező erkölcsi értékek, értékhozók, amelyek a családi, illetve vallásos nevelésben gyökereznek. MíjiDiU U1JLI A kistelepüléseken az óvodák, az apró iskolák megszüntetése, a körzetesítés miatt romlott a közoktatás feltételrendszere. A nemzetiségi, etnikai oktatás fejlesztése sem haladt a megfelelő ütemben. Hasonló a helyzet a fogyatékos gyerekeket ellátó intézményekkel is. A tankönyv- és taneszközellátásban 10-15 éves lemaradásaink vannak. • Mikor indulhat el a felfelé ívelő pályán a közoktatás? 9 A pedagógusok bérében ki kellene fejezni a végzett munka minőségét. A továbbképzéshez a pedagógusok számát növelni, az oktatás tárgyi feltételeit javítani kell. Mivel pedig közoktatási intézmények legnagyobb része önkormányzati tulajdonban van, őket kell olyan • helyzetbe hozni, hogy ezzel kapcsolatos feladataikat el tudják látni. Ehhez normatív-, cél- és pályázati támogatás szükséges. Most, hogy a közoktatás már nem állami monopólium, megszűnt az oktatás egysíkúsága. Gazdálkodó szervezetek, magánemberek, egyházak egyaránt alapíthatnak iskolát, és számukra is biztosítani kell a normatív támogatást. Rugalmasabb iskolaszervezet ki- , alakítása a cél és ezzel együtt a 9 Az idő sürget, az oktatás kormányprogramjával nem szabad várni. helyi, illetve önkormányzati szándékok érvényesülési lehetőségeinek biztosítása. A korábbi, a gyerekeket merev kényszerpályára helyező, zsákutcákba vezető iskola- rendszer helyett rugalmasabb formákra van szükség, ahol az iskolatípusok között lehetséges az észszerű átjárás. A pedagógusoktól nem várható, hogy olyan feladatokat lássanak el, ami meghaladja erejüket, ráadásul nem is rájuk tartozik. Nem fecsérelhetik erejüket saját továbbképzésük helyett feladatlapok kidolgozására, helyi versenyek szervezésére. E tennivalók elvégzésére meg kell szervezni — lehetőleg valódi versenyfeltételekkel — a pedagógiai szolgáltatásokat. A közoktatási fejlesztési alapot mindenképpen fenn kívánják tartani, jobban odafigyelve, mire, mekkora összeget fordítanak, s a pénz se forgácsolódjon szét. Külön pénzalap létesül a tehetséggondozásra és ezzel együtt szeretnénk bővíteni a kisebbségi oktatás intézményhálózatát is, támogatni a kisebbségi pedagógusok képzését. A tankönyvpiac kialakításával javítani kell a kínálatot, a könyvekhez kapcsolódó állami támogatást a tanulók, illetve a szülők kapnák s nem a kiadók. Átalakításra vár a pedagógus bérrendszer is. A bérekben ki kell fejeződnie a képzettségnek, a szolgálati időnek, a végzett munka minőségének, figyelembe véve az általános bérmozgást is. Az infláció idején fenn kell tartani a bérautomatizmust is. A tanárok műveltségi szintjének növelése érdekében pedig anyagilag is ösztönözni kell őket a továbbképzésben való részvételre. I T a A TÁRGYALÓTEREMBŐL Négyen egy ellen Még 1990. augusztus 29-én történt az eset és a megyei bíróság csak az elmúlt napokban — pontosabban 1991. december 17-én — zárta le az ügyet, igaz, a második fordulóban már nem született jogerős ítélet. Hogy ilyen hosszú idő telt el, az nem a bíróság hibája, hiszen nem túlságosan bonyolult jogi megítélésű ügyben kellett döntenie. A „késedelmet” az okozta, hogy az elkövetők közül ketten, ha nem is szökésben voltak, de képtelenség volt őket megtalálni, s természetesen ők sem igyekeztek feltűnni a bűnüldöző szervek közelében. Nézzük azonban először magát a történetet, a bűncselekményt. Amint említettük, még 1990. augusztus 29-én két testvér, az akkor húszéves Rácz Attila és a 18 éves Rácz Olivér — mindketten Geszt, Petőfi utca 39. szám alatti lakosok — kecskeméti rokonaiknál tartózkodtak, a Mükertvárosban levő barakklakásoknál. Az esti órákban átmentek a Bandi elnevezésű kocsmába „szórakozni”. Ez jelen esetben nemcsak italozást jelentett, hanem azt is, hogy kártyáztak. Betért a kocsmába Zsiga Sándor, a későbbi sértett is, aki mindkét Rácz testvért ismerte, sőt Rácz Attila élettársa, korábban ennek a Zsiga Sándornak volt az élete párja. Ez azonban csupán mellékes körülmény, a lényeg az, hogy egy idő után Zsiga is leült a fiúkhoz kártyázni és mint általában, most is vesztett. Egészen a záróráig kártyáztak a kocsmában. Ekkor Ráczék javaslatára a barakklakásokhoz mentek, ahová velük tartott Kanalas Pál és Jakab Gusztávis. így most már öten voltak és a zsugapartit folytatták. Sajnos, Zsiga ismét veszített, de a veszteséget már nem bírta fizetni, mivel pénztárcája kimerült. Ekkor Rácz Attila korszakalkotó javaslatot tett: felszólította Zsigát, hogy a tartozás fejében adja oda a vadonatúj farmer- nadrágját. Zsiga ezt természetesen megtagadta, amiből szóváltás, veszekedés keletkezett és a kártyaadósságba keveredett sógor jobbnak látta, ha menekül. Szedte is a lábát, s Rácz Attila mérgében egy rossz fotelt vágott utána, de nem találta el. Zsigának 10-20 lépésnyi előnye lehetett, viszont ezt kevésnek tartotta. Eldobta tehát az autóstáskáját, levetette a cipőjét, hogy gyorsabb tempóra válthasson. Amíg azonban ezzel el volt foglalva, Rácz Olivér utolérte és sértegette. De nemcsak Rácz Olivér érte utol, hanem a többiek is, és a sértegetésből hamarosan tettlegesség lett, méghozzá nem is a kíméletesebb fajtából, hanem keményen verték, rugdosták a nadrágját védelmező Zsigát. Annyira, hogy a szerencsétlen ember még az eszméletét is elvesztette. Amikor magához tért a vasúti sínek mentén, megpróbált felállni és hazamenni, de a fájdalomtól ismét összeesett. Később az orvos a következő sérüléseket találta rajta: az alsó ajak részén egy harapott seb (saját száját harapta el, amikor állba vágták), a jobb kulcscsont területén három harapott seb (Rácz Olivér harapta meg a vállát), két jobb oldali borda törése, a has bal oldalán fájdalom stb. Megállapította az orvos azt is, hogy a törött bordák behatoltak a mellüregbe és emiatt nagy kiterjedésű levegőgyülem jött létre, ami közvetlen életveszélyt jelentett. Kórházi kezelés nélkül a 28 éves fiatalember 12-24 óra után meghalt volna. Szerencsére azonban kórházba került és meggyógyult. Rácz Attilát és Rácz Olivért 1991. január 30-án ítélte el a bíróság társtettesként elkövetett, életveszélyt okozó testi sértés miatt. Rácz Attila két év börtönt kapott és három évre tiltották el a köz- ügyektől. Testvére, Olivér, egy év hat hónap börtönt kapott és két évre eltiltották a közügyekben való részvételtől. Amint említettük, a másik két tettes csak nemrégiben került rendőrkézre, majd állt bíróság elé. Jakab Gusztáv, aki mindössze tizenöt éves, már négy évvel ezelőtt vagyon elleni bűncselekményeket követett el, s ezért nevelőintézetbe került, de onnan sorozatosan megszökött és ismét lopott. Meglehet azonban, hogy ehhez elsősorban teljesen zilált családi körülményei juttatták, hiszen az intézet véleménye szerint ha szökések nem fordultak volna elő, a legjobb növendékek közé tartozna. Ót sajnos, el kellett ítélni, hiszen aktívan részt vett Zsiga rugdosásában. Tíz hónapi fogházat kell letöltenie a fiatalkorúak börtönében. Kanalas Pál (Kiskőrös, Nádasdi u. 4.) többszörösen büntetett előéletű, 21 éves fiatalember. Ő, mint visszaeső, két év börtönt kapott és három évre eltiltották a közügyektől. G. S. LOSONCZI PÁL KITÜNTETÉSEI ÜRÜGYÉN Mi lett a kiemelt nyugdíjakkal? Élénk sajtóvisszhangot keltett az a hír, hogy Losonczi Pál, az Elnöki Tanács egykori elnöke a Somogy Megyei Tanácsnak ajándékozott és kiállításon bemutatott — egykor államfőként kapott — kitüntetéseiért, ajándéktárgyaiért végkielégítést, illetve életjáradékot kér. Teszi ezt anyagi meggondolásból, mert a nyugdíjat 42 ezer forintról 22 ezerre csökkentették. Az Országos Társadalombiztosítási Főigazgatóságtól megkérdeztük: mikor, milyen felhatalmazás alapján vizsgálták újra és csökkentették a pártállam vezető tisztségviselőinek a nyugdíját, és ez a felülvizsgálat hány egykori állami vezetőt érintett? Tavasszal született a törvény A kiemelt nyugdíjat biztosító rendelkezéseket az 1991. évi XII. törvény helyezte hatályon kívül. A dokumentumot az Országgyűlés 1991. március 20-án fogadta el. Korábban az Elnöki Tanács elnökének, a miniszterelnöknek és az Országgyűlés elnökének a nyugdíját az általános szabályoktól eltérően egy 1988-ban született minisztertanácsi rendelet határozza meg. A rendelet kimondta, hogy a nyugdíj összege azonos a mindenkor hivatalban lévő állami vezető fizetésével, illetve a fizetésének a személyi jövedelemadó-előleggel és a nyugdíjjárulékkal csökkentett összegével. A kiemelt nyugdíjak felülvizsgálata e három funkció alapján 10 egykori vezetőt érintett. Á kiemelt nyugdíj megszerzésének feltétele volt, hogy legalább három évet kellett eltölteni az állami tisztségben, s követelmény volt az is, hogy a tisztsége nem visszahívás, fegyelmi felelősségre vonás következtében szűnt meg. Ebben a körben 87 egykori vezető nyugdíját vizsgálták felül. Nem az érdemek — a szabályok számítanak Külön kategóriát jelentett az egykori MSZMP gyakorlata, a pártalkalmazottak nyugdíjazása. Ebben a körben volt takarítónő, gépkocsivezető is, de az osztályvezető és a magasabb beosztású funkcionárius is az MSZMP gyakorlata alapján ment nyugdíjba. Ezeknek a nyugdíjaknak a felülvizsgálatát a fővárosi és a megyei társadalombiztosítási szervek végezték, így az országos központ nem ismeri azok számát, akik az új nyugdíjmegállapító határozatot esetleg jogorvoslattal megtámadták. Az viszont tény, hogy az esetek jelentős részében a nyugdíjat nem kellett csökkenteni, mivel a kiszámítás, a megállapítás alapja megegyezett a társadalombiztosítási jogszabályok előírásaival, csupán korábban nem az illetékes társadalombiztosítási szerv állapította meg. Az igazságérzetnek megfelelően Az Országos Társadalombiztosítási Főigazgatóság a személyiség- jog védelme és tiszteletben tartása miatt a korábban kiemelt nyugdíjat élvezők névsorát, valamint a régi és az újonnan megállapított összegek tételes felsorolását nem hozhatja nyilvánosságra. Azonban hogy érzékelhető legyen a nyugdíj- csökkentés mértéke a három közjogi méltóság esetében — a pontos név megjelölése nélkül — a korábbi és jelenlegi nyugdíjának az ösz- szegét példaként jelzi. Ezek szerint három — azonos összegű korábbi nyugdíj példájánál maradva — az eddigi 43 ezer 790 forintos nyugdíj egyiküknél 11 ezer 358 forintra csökkent, a másik 24 ezer 685 forintot, míg a harmadik személy 29 ezer 997 forintot kap. Alakuló új társadalmi rendszerünkben az állam csak úgy tehet tanúságot a demokratikus érdekek melletti elkötelezettségéről, ha minden pártállami privilégiumot megszüntet és törekszik az egy- pártrendszer által megbolygatott társadalmi igazságot helyreállítani. Az egységes nyugdíjrendszerbe nem illeszthetők be a társadalom igazságérzetét sértő kiemelt nyugdíjak. Ezért volt szükség arra, hogy a parlament törvénybe iktassa eltörlésüket. CIKKÜNK NYOMÁN Az régészeti lelete a székesegyház altemplomában A pécsi székesegyház altemplomának fűtésszerelési munkái közben szenzációs sírkőleletre bukkantak. A latin feliratú, faragott sírkő alatt főnemesi családból származó, magas rangú egyházi méltóság — Szekcsői János mester, Baranya és Pécs főesperese — földi maradványai is előkerültek. Képünkön: régészek dolgoznak a feltárt sírban. A polgármester válasza a lajosmizsei ipartestületnek A Petőfi Népe 1991. december 11-ei számában hozzám intézett nyílt levelükre az ipartestületi épület visszaadásáról — az alábbi megjegyzéseket teszem: 1991. október 9-én a lajosmizsei polgármesteri hivatalban Kisju- hász József és Török Attila ipartestületi vezetők, valamint jómagam közös megbeszélésen vitattuk meg a jelenlegi kultúrház — volt ipar- testületi épület — önök által kezdeményezett visszaigénylési lehetőségeit. Azon a megbeszélésen már közöltem a két ipartestületi vezetővel, hogy milyen kölcsönös kompromisszumok mellett tartanám lehetségesnek a jelenlegi községi tulajdonú épület tulajdonjogának megváltoztatását. Többek között javasoltam, hoßy a kultúrházban működő, nemreg felújított községi könyvtárat hagyjuk meg eredeti helyén önkormányzati tulajdonban és üzemeltetésben. Elmondtam továbbá, hogy az épületben működő kulturális tevékenységet, — általunk vállalt bizonyos megszorításokkal és kompromisszumokkal — lehetségesnek tartanám a volt MSZMP-székházba áthelyezni. Sajnos a kultúrház nagytermében folyó és heti 3 napot igénybe vevő általános iskolai testnevelési foglalkozások elhelyezésére csak az önkormányzat és az ipartestület közös akaratával látok lehetőséget. így végül is az én javaslatom az volt, hogy a problémák közös, korrekt rendezése után támogatom a jelenlegi kultúrház épületének községi könyvtárat magába nem foglaló részének visszaigénylési kérelmét. Ezen javaslatomat akkor önök elutasították, mivel közgyűlési felhatalmazásuk csak az épület teljes egészének visz- szaigénylésére szólt. Az ügy továbbvitelének érdekében ekkor ajánlottam fel, hogy egy soron következő ipartestületi közgyűlésen szívesen kifejteném az ipartestület teljes tagsága előtt álláspontomat, s meghallgatván az ott hozzászólók véleményét is közelebb juthatnánk a senki érdekeit nem sértő megoldáshoz. Sajnos ezt a lehetőséget — melyet egyébként a soron következő helyhatósági gyűlésen is megismételtem — bizonyára okkal, a mai napig nem kaphattam meg. Az önkormányzati bizottságok feladatul kapták, hogy vizsgálják meg az önök kérésének teljesíthetőségét. Javaslataik előterjesztésére a következő helyhatósági ülésig kaptak határidőt. Önök nyílt levelükben ezen bizottsági ülésekre való meg nem hívásukat sérelmezik. Biztos vagyok abban, hogy az önkormányzati bizottságok vezetői nem rosszindulatból nem hívták meg az ipartestület valamelyik vezetőjét, hanem a feladat megoldásához, és kidolgozásához szükséges szakértői véleményekre összpontosítottak. Azért nem látom ezt a kérdést annyira súlyosnak, mivel a bizottságoknak csak javaslattételi joga van. A következő testületi ülés feladata lett volna, hogy ezt a problémát újból napirendre tűzve, a bizottságok véleményének ismeretében, az önök képviselőivel együtt, újból megvitassa. Sajnos erre nem kerülhetett sor, mivel az önök képviselőinek javaslatára a helyhatóság ezen témát a napirendek közül törölte. Tisztelt Ipartestület! Ne felejtsék el, hogy a Lajosmizsei Ipartestület székházát ezelőtt 40 évvel nem ez a rendszer, és önkormányzat vette el. Viszont ennek a rendszernek és önkormányzatnak kell — a jelenlegi gazdasági helyzetbe is — ellátni kötelező feladatait, mind a 12 ezer lajosmizsei polgár érdekében. Ezen polgárok közé tartoznak természetesen Lajos- mizse iparosai is. Éppen ezért nem lehet ezt a problémát túlélezve csak a lajosmizsei iparosok problémájaként kezelni. Nem hiszek abban, hogy bármilyen ügy megoldásában eredményt hozhat a demonstráció, bojkott vagy bármilyen moratórium. Előrelépést csak a párbeszéd, s az abban rejlő kompromisszumkészség eredményezhet. Zsigó Viktor polgármester (A levelet terjedelmi okokból rövidítve közöljük.)
