Petőfi Népe, 1992. január (47. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-09 / 07. szám

6. oldal. 1992. január 9. PETŐFI NÉPE Sikerült tartósan stabilizálni az ország külső pénzügyi helyzetét lommentesen. Jelentős inflációt eredményez és növekvő munkanél­küliség. Ám a végeredmény min­denképpen kedvező, gyakorlatilag sikerült lerakni a jövő, egy ver­senyképes piacgazdaság alapjait. Az eddigi eredmények hatására megszűnt az a széles körben elter­jedt illúzió: Magyarország csak masszív nyugati segítséggel, egy Marshall-terv hathatós közremű­ködésével tud talpra állni. Az or­szág saját erőből állította helyre pénzügyi egyensúlyát, és a legjobb úton van a gazdasági modernizálá­sához. Az így kialakult helyzet lehetővé teszi a Magyar Nemzeti Bank szá­mára, hogy az idén elsősorban az infláció megfékezésére koncentrál­jon. Az árak 1986 óta folyamato­san, évről évre emelkednek, még­pedig az aktuális kormányprognó­zisoknál nagyobb mértékben. A tavalyi év volt az első, amikor ha nagymértékben gyorsult is az ár­emelkedés, nem érte el a prognosz­tizált szintet. Az idén a Magyar Nemzeti Bank már 20 százalékos inflációs rátával számol, és kedve­zőek a lehetőségek ahhoz, hogy jövőre a fogyasztóiár-emelkedés üteme 10 százalék alá csökkenjen. Az infláció alapvető gazdasági okai nagyobb részt megszűntek. Megnőtt a jelentősége a fogyasztói és a termelői várakozásoknak. A termelők egy része még mindig az áremelkedés gyorsulásával szá­mol. Tarafás Imre szerint azonban érdemes jobban figyelni az MNB prognózisaira, mivel a változatla­nul gyors inflációra építő, a vállal­kozói döntések könnyen hibásnak bizonyulhatnak. Akik pedig rosz- szul kalkulálnak, mivel nem tudják majd a magasabb árakat érvénye­síteni, tönkre is mehetnek. A felté­telek pedig kedvezőek ahhoz, hogy eredményes legyen az MNB anti­inflációs politikája. Leginkább eh­hez adott a társadalmi támogatás, az állampolgárok nagy része a sok rossz közűi leginkább az infláció­tól tart. Ez ugyanis szinte minden­kit érint. (MTI) — Sikerült tartósan stabilizálni az ország külső pénzügyi helyzetét, s ez az eddig folytatott gazdasági, illetve monetáris politika legna­gyobb eredménye — mondotta Tarafás Imre, a Magyar Nemzeti Bank alelnöke a Magyar Távirati Iroda munkatársának. A fizetési mérleg második éve lényegesen kedvezőbben alakul az előirányzottnál. A gazdasági veze­tés már 1990-ben azzal számolt, hogy a folyó fizetési mérlegben fél- milliárd dolláros deficit alakul ki, s ezzel szemben minimális többlet keletkezett. A nagysága 100 millió dollár volt. A múlt esztendőben még látványosabban javultak a pénzügyi folyamatok, bár meg­szűnt a KGST, összeomlott a szov­jet piac. Ezt részben előrelátva a folyó fizetési mérlegben 1,2 milli­árd dolláros hiányt prognosztizál­tak. Az év folyamán azonban lát­szott: a reálgazdaság alkalmazko­dóképessége sokkal gyorsabb a vártnál. Az eredmény a tavalyi év­ben a folyó fizetési mérlegben — az előzetes adatok szerint — mintegy 400 millió dollár körüli aktívum alakult ki. Mindez azt mutatja, hogy Magyarország már 1991 vé­gén elérte a hároméves kormány- programban 1993-ra előirányzott célt, sikerült tartósan stabilizálni az ország külső egyensúlyát. Figyelemre méltó az is, hogy az elmúlt két év során felgyorsult a külföldi működőtőke-beáramlás. Két évvel ezelőtt készpénzben 350 millió dollárnyi tőke jött az or­szágba, tavaly ennek majdnem négyszerese, 1,2 milliárd dollár, így a nettó adósságállomány az elmúlt két év során jelentősen csökkenhetett. A bruttó adósságállomány jóval kisebb mértékben csökkent, ami­nek elsősorban az az oka, hogy a tartalékok jelentősen növekedtek. Szintjük eléri a 3,6 milliárd dollárt, pedig a múlt év elején alig haladták meg az 1 milliárd dollárt. A Ma­gyar Nemzeti Banknak rövid lejá­ratú kötelezettsége alig van, ez is nagyon lényeges abból a szem­pontból, hogy mennyire stabil az ország pénzügyi helyzete. • A régebben KGST-vagy lengyel piacnak nevezett árusítóhelyek pénzügyi stabilitásunk alakításába a hivatalos statisztikák alapján nem számítottak bele. Képünkön egy sajátos üzlet feltételezhető: hízót — bagóért. A pénzügyi folyamatok azt jel­zik, hogy az elmúlt két év során felgyorsult a gazdaságban a struk­turális átalakulás. Előre senki nem hihette, hogy a vállalatok nagy ré­sze ilyen gyors piacváltásra képes. Tévesnek bizonyult az a felfogás, miszerint az ország kedvező pénz­ügyi eredményei ellenére a reál­szféra halódik. Az átalakulás na­gyon gyors, és mint ilyen, termé­szetesen nem mehet végbe fájda­Miből gazdagodik a televízió? A nemi erőszakkal vádolt Kennedy- fiúnak a Palm Beach-i bíróságon zajló peréről hitelesen, a helyszínről és azon­nal tájékozódhat egész Amerika és a fél világ. Ez az ún. „Courtroom Television Network”-nek — magyarul Tárgyaló- termi Televízió Hálózatnak — köszön­hető. A kamerát általában a tanúk padjá­ra irányítják, s a vallomást tevő arcát és felső testét mutatja. A sértett arca nem látható, helyette szürke folt jelenik meg a tévék képernyőjén, s ha a nevét említik, elmarad a hang, akárcsak a károsult lakcímének említésekor. A vé­dőket, az ügyészt általában hátulról látni, mert a rögzített kameraállások­ból csak ez lehetséges. Időnként a bíró­ra és a vádlottra is vet egy-egy pillan­tást a kíváncsi kamera. A tv-társaság semmit sem fizet a köz­vetítésért, mert a bíróság végzése sze­rint a perben szereplők közérdeklődés tárgyai. De nem is fogadhatnak el sem­mit az anyag továbbadásáért. E felfo­gás értelmében utasították el Patty Bowman — a sértett — ügyvédjeinek a beadványát, hogy védencük érdeké­vel ellentétes a nyilvánosság. Noha a július óta működő New York-i „Courtroom Television Net­work” iránt hatalmas az érdeklődés, egyvalami korlátok közé szorítja a te­vékenységét. A bíró a tárgyalás egyes szakaszaiban kitilthatja a tévéstábot a teremből, ha a résztvevők érdeke vagy a per egésze úgy követeli meg. A gyere­kek kárára elkövetett szexuális bűnté­nyek esetében például semmiféle nyil­vános közvetítést sem engedélyeznek. A „Court TV” népszerűsége hihetet- len módon növekszik az utóbbi idők­ben, rengeteg előfizetőre tettek szert és nézői levelek hegyei tornyosulnak a tv- társaság titkárságán. New York, Chi­cago, Washington, Boston, Philadel­phia, San Diego, Denver, Pittsburgh és Milwaukee vonzáskörzetében már ed­dig 5,3 millióan fizettek elő a bírósági perekről sugárzott élő műsorokra. És természetesen szaporodnak a hir­detések s az ebből származó bevételek is. A politikára, hírekre szakosodott CNN-televízió számára az Öböl-hábo­rú bizonyult nagy üzletnek. A “Court- TV” a Kennedy-perből kovácsol világ­sikert. Ferenczy Europress Benes József történelme Benes József grafikáit és festmé­nyeit méltatva a kritika megállapí­totta: „nemigen tűrik a langyos szemlélődést”, lázítanak és felhá­borítanak, s olyannyira hatalmuk­ba kerítenek, hogy a század végi csendes rezignáltságból kiűzve, a kétségbeesés senkiföldjére kény­szerítik a szemlélőt. Ezek a művek világossá teszik: ma már csak a kétségbeesés mélységei felett fedez­hetők fel a kollektív élmények. November elején a Kecskeméti Képtár reprezentáns kiállítótermé­ben Benes József grafikáiból és festményeiből nyílt kiállítás, me­lyen a művész saját válogatásában mutatta be az utolsó évek — talán egy évtized — legkiválóbb alkotá­sait. Az idő múltával megkínzot- tabbak, elgyötörtebbek lettek Be­nes alakjai, s a korábban csak el­hajló, „csak” kificamított figurái­ban ma már a görcs fájó szorítása, megalázó hatalma is felfedezhető. E görcsben pedig benne van a szándékolt gonoszság, a megterve­zett kegyetlenség is. Nemcsak ar­ról van szó, hogy a felfeslett izom­rostok a tárgyszerűségen túl irraci­onális történelmi emlékeket idéz­nek meg, s hogy a látványba az eleven izmok is belesajdulnak, de arról is, hogy az elpenészesedett májszín a földhöz tapadt testek ma­gányát is felidézi. Olykor talán a láthatatlan zöld legyek dongása is hallhatóvá válik. A lekötözött fóliák látványa le­hetett a genézise annak a művészi gondolatiságnak és szándéknak, melyből a gúzsba kötött testek bé­naságának szörnyűsége kinőtt. A tárgyi világ kényszerű tehetet­lensége vetítődött rá a tárgyát ke­reső emberi szenvedések elvont in- dulatiságára, és a Fóliatáj szikársá- ga a hús és a test kínjaiban jelent meg. A bevarrt, összefűzött és megnyomorított természet ;— amely egyik grafikáján Pannon Bá~ bel címmel jelent meg — az össze­kötözött testek félhalál-dermedt­ségében nyert emberi dimenziót. S hogy közben a történelmi idő tragikumát is érzékeltesse, Benes József egész sor grafikát készített Már az anyaméhben címmel, me­lyek egyikén bilincsbe vert, kötelé­keitől szabadulni nem tudó mag­zat látható, miközben az anyaméh biztonságát is felváltotta a már­ványba dermedt mozdulatlanság. A sok millió évvel ezelőtt gyantába fagyott ősbogár látványa békésebb és csendesebb, kevésbé fájdalmas, mint a civilizáció acéldongáival megnyomorított magzat kínja. Az európai kiállítótermek látvá­nyához szokott szemlélő felfedez­heti e művekben a civilizáció meg­nyomorító hatalmát, a társadalmi totalitásnak valamennyi néven ne­vezhető formáját, felfedezheti a mögöttes filozófiák valamennyi, neki tetsző tételét. Benes József ké­pei előtt — átfogó emberképéből és történelemszemléletéből eredő­en — a környezetvédőktől a ke­resztényekig, a pártelkötelezettek­től az istentagadókig mindenki megtalálja mindennapi félelmei és szorongásai igazolását. Ezek a mű­vek szuggesztív erejüknél fogva se­gítenek az emberi magatartások ki­alakításában és felépítésében, de segítenek e magatartás módosítá­sában is — s ez önmagában sem kevés. Benes József azonban bácskai festő, s az örökségül kapott tájél­ményben és világképben az ember­rel együtt jelen van a történelem is, egészen pontosan: a történelem él­ménye. A Már az anyaméhben cí­mű sorozatában van egy műalko­tás, amely bevarrt szájú és bevarrt szemű magzatot ábrázol. E lát­ványban nem nehéz felfedezni az összekötözöttség történelmi pilla­natát, amikor nemcsak születni, de meghalni is bedrótozott szájjal, kötélre fűzve, összedrótozott ke­zekkel kellett. Bácskában, a Tisza vagy a Duna partján, valahol a nagyvilágban, közel és távol a tör­ténelemben. Mint ahogyan egy­szerre történelmi élmény és időtlen tragédia az Áldozat lassan földbe süppedő, bomlásában formáját is elveszítő emberi tetem, vagy a re­pedésekbe „lefolyó” meggyilkol­tak szétszórt hullái is. Azon túl, hogy a mindenkori áldozatok em­léke él ezekben a művekben, egé­szen közeli, egészen pontosan meg­nevezhető történelmi helyzet is fel­fedezhető a megelevenedő döbbe­netben. Hihetnők: minden emberi sors, s mégis a felgyorsult szívverés azt súgja: apáink sorsa, s lehet, hogy a miénk is. Mert az emlékezet még őrzi a bedrótozott szájúak hajnal^ menetoszlopainak látvá­nyát. így a kollektív emlékezet Be­nes József műalkotásait történelmi freskókká nemesíti, egyszersmind megbékélésre és feloldásra szólít. Mák Ferenc A tulajdonosok dilemmái A mai éles viták közepette is általános az egyetértés: gazdasá­gunk kulcsfontosságú kérdése az állami tulajdon lebontása, a pri­vatizáció, a tulajdonos megsze­mélyesítése. Arról azonban so­kan elfelejtkeznek, hogy a pri­vatizáció önmagában nem te­remt „igazi” tulajdonost, azaz olyat, aki érdekelt a vagyon gyarapításában, a vállalat rövid és hosszú távú érdekeinek haté­kony képviseletében. A bürokrati­kusán szervezett, sokszor ráfizeté­ses tevékenységet folytató nagy- vállalatainkat tehát személyes tulajdonúvá kellene átalakítani. Ez azonban jelentékeny nehézsé­gekbe ütközik, nálunk ugyanis hiányzik az a társadalmi réteg, amelyiknek elegendő tőkéje van, hogy megvásárolja az állami tu­lajdont, és amelyik alkalmas is a vállalatok irányítására. A mo­dern gazdaságokban a tulajdo­nos szerepe is megváltozott, és a nagyvállalatoknál szétvált a tulajdon, illetve a menedzsment. Legföljebb a kis- és középvállal­kozásoknál található olyan fő­nök, aki maga irányítja vállal­kozását, és kézben tartja annak legfontosabb ügyeit — állítja a Tőzsde Kurír szakírója. Akié a részvény, az az úr A piacgazdaságokban a nagy- vállalatok túlnyomó többségé részvénytársaságként működik, és egy vagy nehány tulajdonos rendelkezik a részvények megha­tározó részével. Ennek révén ér­vényesítik tulajdonosi jogaikat és érdekeiket. Befolyásolni képe­sek a meghatározó vállalati döntéseket oly módon is, hogy beleszólásuk van a menedzserek kiválasztásába, és bizalmi embe­reik tagjai a részvénytársaság igazgatótanácsának és felügyelő- bizottságának is. A nyugati tőkés gazdaságok eredményei bizonyítják, hogy ez a rendszer bevált, és — mint Kornai János egyik tanulmá­nyában írja — ezért is állítható, hogy a privatizáció folyamata annál sikeresebben halad előre, minél szélesebb területeken ke­rül személyes tulajdonosok kezé­be a tulajdon és az irányítás. Ez azonban nálunk még csakis hosszabb ideig tartó szerves fej­lődés eredménye lehet. Erre pe­dig nem várhatunk: addig is megfelelő megoldásokat kell ke­resnünk. Ezek egyike az intézményi tu­lajdon kiszélesítése. Magyarán: a vállalatok részvényeit vagy azok többségét bankok, biztosí­tótársaságok, nyugdíjalapok, önkormányzatok tulajdonába kellene adni, bízva abban, hogy ők jobb gazdái lesznek a válla­latnak, mint az állam vagy an­nak megbízott szervezetei. A bankok szerepzavara Az intézményi tulajdonosok közül banki tulajdonosok már ma is léteznek gazdaságunkban: a kereskedelmi bankoknak szá­mos állami vállalatban vannak jelentős érdekeltségeik. A példák azonban azt igazolják, hogy hi­ába van számos iparvállalat részvénytöbbsége a bankok ke­zében, önmagában a részvénytu­lajdonlás még nem teremt igazi tulajdonost. Ennek egyik oka pedig az, hogy a bankok — nem utolsósorban a kereszttulajdonlások miatt — bi­zonyos szerepzavarban vannak. Ma ugyanis a széles körű vállalati eladósodás kölcsönös függőséget teremt az adós vállalat és a hitele­ző bank között. A veszteséges nagyvállalatok csődje a bankok helyzetét is megrendítheti, hiszen kénytelenek lennének véglegesen lemondani a tartozások megfizeté­séről, elesnének a még csordogáló hitelkamatoktól is. Ha megvalósulna a kereskedel­mi bankok privatizálása, akkor nagyobb esély volna arra, hogy a részvényesek valódi tulajdonossá váljanak. Jogaikat oly módon (is) érvényesítenék, hogy az általuk ellenőrzött bank irányító-ellenőr­ző testületéibe olyan megbízotta­kat delegálnának, akiknek tevé­kenysége nem merülne ki az igaz­gatótanácsok, felügyelőbizottsá­gok értekezletein való formális részvételben. A delegáltak ugyanis egzisztenciájukat is veszélyeztet­nék akkor, ha hibás döntésekben segédkeznének. A banki tulajdonlásnak a jövő­ben is meghatározó szerepe lehet az állami tulajdon lebontásában. Ennek döntő feltétele a ma még állami kereskedelmi bankok mi­előbbi teljes vagy részleges privati­zálása. (MTI-Press). A Mona Lisa látlelete Mi van a Gi- oconda rejté­lyes mosolya mögött? Köl­tők, filozófusok és művészettör­ténészek a 16. század óta ad­ták a maguk magyarázatát. Mona Lisa mo­solyának — nem számítva a fantaszták véle­ményét — töb­bé kevésbé elfo­gadottan négy­féle okát tudták eddig. Az első szerint a terhes anya bölcs nyu­galma sugárzik róla. A máso­dik azt állítja, hogy skizofrén volt a modell. A harmadik le­leplező szerint a kép férfit ábrá­zol. A negyedik magát a festőt, . Leonardo da Vincit véli felfe­dezni benne. És most itt az ötö­dik, gondosan kiállított látlelet két lioni orvosprofesszortól. A derék doktorok — Jean Jacques Comtet kézsebész és Henri Greppo ízület­specialista — Alain Roche szob­rász közreműködésével, április vé­gén sajtóértekezletet tartottak Pá­rizsban, ahol is bejelentették, hogy megoldották a rejtélyt. Méghozzá látványosan. Elkészítették ugyanis a képen látható személy életnagy­ságú márványportréját, azaz Fran­cesco Cherardini del Giocondo fe- leségéét, vagyis a Giocondáét. Az immár kitapintható alak gondos vizsgálata után közölték: .a hölgy kézfejét merevgörcs bénította. Er­re utal a jobb kar támaszkodása a bal csuklóra. Az orvosprofesszo­rok szerint Mona Lisa valószínű veleszületett bénultságban szenve­dett, s a rejtélyes mosoly oka is betegség: jobb oldali arcizomsor- vadas. A képet, úgy tudják, 4 ezer tal­lérért adta el a Mester I. Ferenc­nek. Ha igaz a mostani lelet, azzal kell teljessé tenni, hogy az üzlet nyélbe üttetése óta — 1516 — nincs még egy izomsorvadásos nő Párizsban, aki ennyire vonzó tu­dott volna maradni.. .

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom