Petőfi Népe, 1992. január (47. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-06 / 04. szám

1992. január 6., 10. oldal SPORT Két csoportban 32 labdarúgó­csapat küzd a bajnoki pontokért a megyei II. osztályú bajnokságban. A foci ezen a szinten — az eredeti megfogalmazás szerint — tömeg­sportnak tekintendő. Valójában az is, bár akik rendszeresen látogat­ják a másodosztályú mérkőzése­ket, állítják, hogy színvonalban alig maradnak el az első osztály középmezőnyétől, a küzdelem pe­dig többnyire élesebb és kemé­nyebb, mint a magasabb osztályú találkozókon. A megyei második vonal mérkő­zései iránt érthetően nagy az ér­deklődés, hiszen a 32 résztvevő csapat négy várost, hat nagyközsé­get és 22 községet képvisel, ahol — főleg az utóbbiaknál — a labda­rúgás jelenti a település számára a sportot. Amikor 1991 őszén a megyei labdarúgó-szövetség döntése alap­1. SÁRFEHÉR FC A megyei II. osztályú labdarú­gó-bajnokság északi csoportjának őszi listavezetője két nevet is viselt és egyikre sem hozott szégyent. Az őszi idényt még a régi „színekben”, Vaker SE néven kezdték el, de a névadó szponzor ezt követően megvonta a támogatását, sőt a névviseléshez sem járult hozzá. — A negyedik forduló előtt ott álltunk megfürödve, névtelenül, és főleg pénztelenül — mondta Nagy Károly, a csapat edzője. Közben a bajnokságban sem szerepeltünk valami jól. Hiába nyertünk előző vasárnap Kunszentmiklóson 5—1- re, a Lakitelek Izsákon leiskolázott bennünket. Szóval a 8. helyen vol­tunk, és dönteni kellett. Akkor Molnár Endre, Tóth Mihály és én vállaltunk felelősséget a megyei labdarúgó-szövetség felé, hogy folytatjuk. Nevünk is lett, a Sárfe­hér FC, ami semmiféle szponzort nem takart. Egyetlen támogatónk a helyi önkormányzat. Tőlük kap­tuk azt az összeget, amit a leszük- ségesebb kiadások fedezésére for­díthattunk. Ez azonban hamar el­fogyott. A végén bizony előfor­dult, hogy a játékvezetői díjat úgy dobtuk össze. Most, hogy vége az őszi szezonnak, elmondhatjuk, hogy helyesen döntöttünk. Nem azért, mert az első helyen állunk, hanem mert igazán remek, baráti közösség a miénk, akik a pályán és azon kívül is összetartanak. — Mi van a szép eredmény mö­gött? ján változás történt a csoportok irányításában, és északon Kecske­mét helyett Kiskőrös, délen Baja helyett Kiskunhalas vette át a ve­zetést, sokan megkérdőjelezték a határozat helyességét. Nem lett igazuk. Kiskőrös és Kiskunhalas labdarúgó-szövetségei jó munkát végeztek. A lebonyolítás zökkenő- mentes volt, s ha néha akadt gali­ba, az nem az irányítók, hanem a csapatok számláját terheli. Az őszi idény után még semmi sem dőlt el, hiszen északon három bajnokesélyes van, s a listavezető előnye csak 2 pont. Délen 3 pont­tal vezet az első helyezett, de a többiek sem szakadtak le. Hasonló a helyzet a táblázatok alján, ahol mindkét csoportban több kiesője­lölt akad, s igazán bajban csak az Ámor Harka „Y” együttese van, hiszen a szövetségtől utolsó figyel­meztetést kapott. 15 9 4 2 32—12 22 — Elsősorban jó csapatmunka. Együttesünk ideális keveréke az idősebb és a fiatalabb korosztály­nak. Valamivel több a fiatal és a hullámzó teljesítményt ez magya­rázza. Furcsa módon idegenben szerepeltünk jobban, mert két dön­tetlen mellett a többi mérkőzést megnyertük. A két vereségünket és a másik két döntetlent itthon szed­tük össze. A játékosok közül Nagy Oszkár gólerejét kell kiemelni, hi­szen a 32 gólunkból 17 az ő nevé­hez fűződik. Fejszés 7, Horváth és Juhász 2—2, Tóth, Bagdány, Beck és Bencze 1—1 góllal járult hozzá a csapat eredményéhez. Varga ka­pusunk bármelyik megyei I. osztá­lyú együttesben megállná a helyét és a középpályán Horváth Ernőről is ugyanez a véleményem. — Ha bajnok lesz a Sárfehér FC, tudják vállalni a megyei I. osztályt? — Erre még nem gondoltunk komolyan, de ha eszembe jut, ma­gam is elfehéredem. Ahhoz bizony több pénz és játékos kell. Gond lenne az ifjúságiak utaztatása, de az I. osztályban serdülőcsapat in­dítása is kötelező. A vetélytársak, az Orgovány és a Lakitelek ezen a téren jobban állnak. Persze a vége messze van, és addig még sok min­den történhet Izsákon is. A Sárfehér SC leggyakrabban szerepelt együttese: Varga — Ju­hász F., Bencze, Molnár, Bog- dány, Fejszés, Atkéri, Kovács, Tóth, Nagy O., Juhász I., csere­ként szóhoz jutott Józsa és Beck. A feljutásra még nem gondolnak 1. NEMESNÁDUDVAR 15 12 2 1 37—15 26 A megyei II. osztályú labdarú­gó-bajnokság déli csoportjának élén az őszi idény során nem tör­tént sok változás. Az első két héten az akkor még az új „csodacsapat­nak” kikiáltott Ámor Harka „Y” SC gárdája vezetett, ám sikerük tiszavirág-életűnek bizonyult. A léggömb kipukkadt, a kisszállá- siak fokozatosan csúsztak vissza és meg sem álltak a táblázat aljáig. Helyükbe a sokkal egyenletesebb teljesítményt nyújtó Nemesnádud­var együttese lépett, amely a 3. hé­ten az élre állt és végig ott is ma­radt. Mögöttük a második helyért nagy harcot vívott a Tompa és a Bátya csapata. A küzdelem a 14. fordulóban a Tompa Hajóson el­szenvedett 5—0-ás veresége után a Bátya javára dőlt el. A Nemesnádudvar jó szereplése nem volt váratlan, hiszen már a tavasszal is igen szép eredménye­ket értek el. Az ősszel az első pon­tot az 5. fordulóban Kunbaján hagyták (2—2), majd jött a máso­dik, a Tompa elleni döntetlen, az­után a Hajóson elszenvedett vere­ség. A többi találkozót otthon és idegenben is megnyerték. A győ­zelmek közül hat volt egygólos, három kétgólos, kettő háromgólos és egyszer, a Nagybaracska ellen igazán kijött a lépés, hiszen 5—0- ás győzelemmel küldték haza az ellenfelet. — Egységes, jó csapatot épített ki Simon István játékosedző — mondta Harsányi István, a sport­kör elnöke. — Szakvezetőnk, aki egyben testnevelő is, az együttes egyik kulcsjátékosa lett. A védelem biztos pontja Schneider, valamint a beállós Nebl. A középpályán a „veterán” Koszorús és Melcher nemcsak építettek, hanem gólokat is lőttek. Elől Czvetnics találatai jelentettek sokszor pontot az együttesünknek. A házi góllövőlis­ta: Simon 11, Koszorús és Czvet­nics 7-7, Kiss 6, Melcher 3, Nebl 2 és Csík 1 alkalommal zörgette meg az ellenfelek hálóját. — Mi a csapat legfőbb erőssége? — Az, hogy a kapustól a balszél­sőig egyetlen gyenge pontunk sin­csen. A játékosok nem magukért, hanem a csapatért küzdenek. Fe­gyelmezett a gárda, kevés sárga la­pot kaptunk. Kiállítva csak Simon és Melcher volt egy alkalommal, de jelentéktelen szabálytalansá­gért. — Gondoltak már arra, hogy mi történik, ha bajnokságot nyernek? — Konkrét tárgyalások még nem folytak erről a témáról, de azt hiszem, korai is lenne. Magánbe­szélgetésben természetesen már szóba került, s az illetékes vezetők úgy nyilatkoztak, hogy rajtuk nem múlik. A felsőbb osztályban nyil­ván a feltételek is mások. Erősíteni is kell, de időnk még bőven van ezen gondolkozni. A listavezető Nemesnádudvar ősszel leggyakrabban szerepelt együttese: Varga — Hostyánszki, Schneider, Mezőfi, Szabó, Nebl, Kiss, Simon I., Melcher, Koszo­rús, Czvetnics. Csereként szóhoz jutott Koch, Csik, Simon F. és Ko­vács kapus. ;s. ;>'■■■«' • A hetedik fordulóban került sor a Vaskút—kelebia összecsapásra. A hazaiak forró hangulatú mérkőzésen tartották otthon a két pontot (4—3). • Az összeállítást Farkas Ti­bor, Szabó Etelka és Szabó Zol­tán készítette. • Az 1—1-es döntetlennel végző dött Tiszaalpár—Orgovány talál­kozón Lóié (fehér mezben) küzd a labdáért a vendégcsapat védőjé­vel. • A Déli csoport egyik rangadóján, a Hajós—Nemesnádudvar találkozón meglepetésre a hazaiak legyőzték a listavezetőt. Képünkön Varga, a vendégek kapusa tisztáz Dobler és Ginál elől. • A Lakitelek mindkét pontot szerette volna otthon tartani a Kunszent- miklós ellen, ám a bajnokság végére magukra találó kunszentmiklósi játé­kosok (sötét mezben) bátran támadtak, és döntetlent harcoltak ki. • Gólöröm. A hajósi játékosok az ősszel 40 alkalommal találtak be az ellenfelek kapujába. Ezzel a 41 gólos Gara mögött a második legtöbb gólt szerezték csoportjukban. VÁLTOTT VEZETÉSSEL A kifejezés inkább az északi cso­portra érvényes, ahol az őszi idény során hat együttes birtokolta hosz- szabb, rövidebb ideig az első he­lyet. A Tabdi kezdte, a Csengőd folytatta, majd a harmadik hét után a Hetényegyháza vette át a „váltóbotot”. Az őszi első Sárfehér FC csak a kilencedik forduló után bukkant fel az élen, s ezt a pozíció­ját ezután csak egyszer, a 12. héten adta át rövid időre az Orgovány együttesének. Érdekes, hogy az őszi harmadik helyezett Lakitelek mindössze egyszer vezette a listát, míg az Orgovány ötször, a Sárfe­hér SC hatszor volt listavezető. Az őszi idény előtt bajnokesélyesnek tartott Kunszentmiklós váratlanul gyengén kezdett, s csak a végén zárkózott fel. A déli csoportban jóval egysze­rűbb, s egyben furcsább is a kép. Itt ugyanis az első két fordulóban még az Ámor Harka Y” együttese vezetett, aztán a kisszállási gárda megindult lefelé a lejtőn. Ezután a Nemesnádudvar gárdája állt az él­re és — bár előnyük csak egyszer volt 4 pontos — vezető helyüket végig megőrizték. Az ifjúsági bajnokságokban északon a Kiskunmajsa, délen a Vaskút jeleskedett és a megszerez­hető 30 pontból 28, illetőleg 27 pontot gyűjtött be. AZ ŐSZI IDÉNY VÁLOGATOTTJA A tudósítók jelentései alapján összeállítottuk a két csoport válo­gatottját. Északi csoport: Varga (Sárfehér FC) — Tímár (KTK), dr. Kisju- hász (Lakitelek), Duzmath (Kun­szentmiklós), Kása J. (Tiszaalpár), Szarka (Csólyospálos), Szegedi (Orgovány), Fekecs T. (Lakitelek), Jójárt (Kiskunhalasi Spartacus), Nagy O. (Sárfehér FC), Csengődi M. (Csengőd). Déli csoport: Varga (Nemesnád­udvar) — Kalmár J. (Kunbaja), Fehér J. (Nagybaracska), Pál (Katymár), Simonies (Dusnok), Tripolszki (Vaskút), Deák (Bátya), Dobler J. (Hajós), Simon I. (Ne­mesnádudvar), László (Gara), Végh (Kecel). GÓLOK, GÓLSZERZŐK Ősszel az északi csoportban 120 mérkőzésen 387 gólt értek el a csapatok ami átlagban 3,22-nek felel meg. Délen 421 volt a gólok száma, ez 3,5 átlag. A góllövőlisták élcsoportja ÉSZAKI CSOPORT 17 gólos: Nagy Oszkár (Sárfehér FC) aki egyben a II. osztály őszi gólkirálya. 12 gólos: Halasi (Orgovány). 10 gólos: Csengődi M. (Csengőd). 9 gólos: Cseke, Kovács (mindkettő Kunszentmiklós). 8 gólos: Szarka (Csólyospálos), Szikszai (Tabdi). 7 gólos: Fekecs T. (Lakitelek), Fejszés (Sárfehér FC). 6 gólos: Jójárt (Kiskunhalasi Spartacus), Pólyák L. (Tabdi), Fekecs Z. (Lakitelek), Palla (Csen­gőd), Varga (Dunaegyháza), Nemes (Tiszaalpár), Boczek (Kun­szentmiklós). 5 gólos: Leskó, Horváth (KTK), Németh (Jakabszál- lás), Szegedi (Orgovány), Rózsa (Lakitelek), Pipicz, Kovács (Csen­gőd). 4 gólos: Csernik (KTK), Jusztin (Jakabszállás), Besir, Török (Csólyospálos), Agócs, Varga (Kiskunhalasi Spartacus), Fábián (Tabdi), Medveczki (Dunaegyháza), Balogh (Hetényegyháza). Ä csoportban összesen 117 játékos szerzett gólt, további öt pedig öngólt lőtt. DÉLI CSOPORT 15 gólos: László (Gara). 12 gólos: Kovács (Vaskút). 11 gólos: Simon (Nemesnádudvar). 9 gólos: Szekeres (Tompa), Mazács (Katymár), Farkas T. (Gapa), Ginál (Hajós). 8 gólos: Hepp (Hajós), Tényi (Vaskút), Fehér F. (Nagybaracska). 7 gólos: Koszorús, Czvet­nics (Nemesnádudvar), Béleczki, Rittgasszer (Tompa), Takács Z. (Bátya), Dobler (Hajós), Somogyi (Nagybaracska). 6 gólos: Kiss (Nemesnádudvar), Deák (Bátya, Rumán (Nagybaracska). 5 gólos: Varga, Józsa (Kiskunmajsa), Suloman, Molnár (Kele­bia), Sendula K., Bleszák Zs. (Kecel), Nagy (Hajós). 4 gólos: Sánta, Kapitány (Dusnok), Barta (Tompa), Romsics T. (Homokmégy), Határ (Kelebia), Antal, Nagy (Gara), Kardos, Bleszák G. (Kecel). A csoportban 129 játékos szerzett gólt, az öngólosok száma három. Mérlegen a megyei II. osztályú labdarúgó-bajnokság A siker titka a jó csapatmunka

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom