Petőfi Népe, 1992. január (47. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-02 / 01. szám

4. oldal. 1992. január 2. PETŐFIKÉRE MUNKATÁRSAINK EXKLUZÍV RIPORTJA A KECSKEMÉTI REPÜLŐEZREDRŐL .. — Most, 24-én például, délelőtt 11 óra körül a JNH gépei harci tevékenységet folytattak 2-3 órán át; egy alkalommal megsértették a 30 kilométeres biztonsági zónát, ami miatt első fokot kellett elren­delnem. — Egy katona, aki a harcállás-' ponton szinte mindent lát, másképp nézi a tévét is? — Egyrészt biztos vagyok ben­ne, hogy minket ugyanígy figyel­nek. Másrészt, természetesen, este a híradóban nekem már nem tud­nak újat mondani. • Gönczi István őrnagy, a legendás hírű pilóta — a földi irányítás posztján. temberig le kell tenni az alapfokú vizsgát, utána meg, gondolom, a középfokút. — Nem akarok panaszkodni, de a három gyerekkel és a pedagógus feleséggel hónapról hónapra élünk, van egy 9 éves Zsigulink és bár jó lenne, nem tudom, ki fo­gom-e cserélni valaha is egy újra — fest képet a hivatásos katonák közt is szupersztár pilóták anyagi helyzetéről az alezredes, majd re­zignálván legyint. Ő is egyike azok­nak, akik erre tették az életüket. — Nemrég az albán vezérkari főnök azzal búcsúzott: örült, hogy nálunk lehetett, mert ugyanazt lát­ta, mint otthon — meséli Horváth János, kissé elszontyolodva. — Hát azért azt hittük, hogy az albá­noknál már csak jobbak vagyunk. Bejönnek — kimennek A Latvija elzötyög velünk a re­pülőirányító toronyhoz. Fölka- paszkodúnk a legfelső emeletre — már Bécsben mozgólépcsőt csi­nálnak ha 5 foknál többet kell föl­felé menni. — A legendás hírű. # Márványkövi Ferenc őrnagy: amikor ő a harcálláspont ügyeletes parancsnoka, dönthet arról, harc- készültséget rendeljen-e el, fölemcl- jen-e egy MIG-et. tartama egyelőre olyan problémát is fölvet, amelyekre még nincs vá­lasz. A készültségi szobában a két nappali pilóta várakozik. Tőke Ist­ván alezredes és Csurgai István százados. A szolgálat két részre osztható: egyik napkeltétől nap­nyugtáig, a másik napnyugtától napkeltéig tart. Tőke alezredes a maga 47 esz­tendejével öreg harcos. Nincs nagy kedvében. A tévé már nem tud újat mondani • A MÍG—21 fegyverzetének ellenőrzése egyike a legfontosabb rutinfeladatoknak. • Tartálykocsira szerelt, kiszuperált MIG-hajtómű: ezzel olvasztják a jeget, szárítják a kifutópályát. — Valemelyik nap is négyszer szálltam föl: szomszédaink nem nyughatnak. Közben pedig min­denki a mi költségvetésünkből akar lefaragni. Körülnézünk a szobában “olcsó, divatjamúlt bútorzat, kényelmet­len ágyak, egy asztal, olyan telefo­nok, amelyek már a második világ­háborúban is elavultnak számítot­tak. Az egyetlen luxus egy színes tévé. — Hát én csak azt mondom — int a főváros irányába az alezredes —, hogy üljön mögém a gépbe az a képviselő, aki akarja látni, hogy egykori pilóta, Gönczi István őr­nagy van szolgálatban (az ő ka­landjairól, megeshet, hogy egész könyv sem tudna hűen beszámol­ni). Mint pilótát leszerelték, és most ^az ő szavaival1 „földi' patkányként” dolgozik. Valami érthetetlen vartyogás jön a hang­szóróból, visszaszól („kiválóan ér­tem” — mondja), felszállási enge­délyt ad helikoptereknek, majd be­kapcsoltatja a lokátorokat. Két­száz kilométerre látni velük: kitű­nően fölismerhető a képernyőn a kékesi adótorony meg egy-két re­pülőgép. — Itt szoktak bejönni — bök egy déli határpontra az őrnagy. — Bedugják az orrukat — kimen­nek. Bejönnek, kimennek. Ökölbe szorul a keze, ahogyan sziszegi: — Tudnám pedig a módját, hogy ne nagyon jusson ez az eszük­be ... Nem nagyon részletezi taktiká­ját, de mi azért sejtjük, különösen, amikor a szolgálatból kivont, ám állítólag még működőképes MÍG —21-esek mellett poroszkál a Lat­vija. Az Öböl-háború minden szakértőnek megmutatta: micsoda fegyver a légierő — fura itt látni ezeket a kiszuperált gépeket. A kérdés ott motoszkál bennünk: biztosan a legbölcsebb intézkedés volt a magyar légierő lefejezése? Horvát gépek? Badarság! • Csurgai István százados 32 éve­sen még bízik abban, hogy egyszer talán korszerűbb repülőgépet is ve­zethet. mitől védjük mi az országot: on­nan föntről nagyon jól látszik a rakétarobbanás, a bombázás. Tőke István 1960 óta repül, 1962 óta katona. •— Ezeket a fákat — mutat kint körbe — éppen akkor ültették, amikor fölszereltem. Már vágtak ki közülük: nekem sincs sok időm. Majd nekik — céloz a 32 esztendős századosra. A tiszt fölnéz a szótárból és bi­zonytalanul elmosolyodik, talán magában arra gondol: szerencsés, hogy megúszta a két évvel ezelőtti leépítést. Még Kárpáti Ferenc mi­nisztersége idején a hajózóállo­mány — ez a katonai neve a piló­táknak — egyharmadát kirúgták, sokukat rdondvacsinált ürüggyel; első osztályú ászok kerültek utcára semmi perc alatt. — Angolt tanulok, ez most a divat — magyarázza a szótárt az asztalon Csurgai István. — Hogy szabadabb lesz a légi közlekedés, .szükség lesz a nyelvtudásra, szep­A parancsnoktól egy karácsony­kor érkezett Tanjug-hírre kérde­zünk rá. — Igaz, hogy a magyar határon csak úgy átjárnak átalakított hor­vát mezőgazdasági repülök ? — Megvan a szükséges techni­kánk, hogy erről tudomásunk le­gyen. Ám semmi ilyesmiről nem tudunk. Nem kell az ilyen badarsá­gokkal foglalkozni. A kapuban az eltávozásra indu­ló katonák mutatják papírjaikat az ügyeletesnek. Amikor fölmorajlik a beton végén álló készültségi MÍG hajtóműve, még a fejüket sem kapják föl. Hétköznap van, és egy repülőtéren semmi sincs olyan megszokott, mint amikor kipró­bálnak egy repülőgépmotort. — Tesszük a dolgunkat, nem történik semmi különleges — bú­csúzik az ezredes. A távirati iroda esti összefogla­lója a szokásostól kicsit eltérő: ma nem voltak harcok Jugoszláviá­ban. Bullái József (Fotó: Walter Péter) Mi látszik föntről? A készültségi pontra indulunk, a kifutópálya végéhez, egy kenyere javát már megevett ósdi Latvija csúszkál velünk a frissen hullott havon. A kifutó maga teljesen szá­raz: kiszuperált MÍG'—15-ös haj­tóművekkel olvasztják róla a ha­vat; hogy fogalmunk legyen ennék a költségeiről ott látjuk a teherau­tó platóján a többhektós üzem­anyagtartályt. A földhányásokkal is védett ké­szültségi pontnál kiöblösödik a be­ton. Fülvédős katonák éppen el­lenőrzik a készenlétben álló MIG- eket. — Milyen gépei vannak a jugo­szláv oknak ? Horváth János már vágja is a választ: — Amit a tévében látni, az az egyenes szárnyú gép: a saját fej­lesztésű Galeb, illetve a Szuper Galeb. Ezt a sugárhajtású gépet eredetileg kiképzési célokra talál­ták ki, most földi célok ellen alkal­mazzák, levegő-föld fegyverzete van, sebessége hangsebesség alatti, úgy 800 kilométer óránként. Van­nak, persze, MÍG—29-esek is had­rendbe állítva. Azokhoz képest ezek a majdnem húszéves MÍG—21-esek elég öreg­nek látszanak (a prototípust a szakkönyvek szerint 1956-ban gyártották le a szovjetek, azóta pe­dig eltelt egy pár évtized). A betonon géppisztolyos őr vi­gyáz mindenre — figyelmeztetnek is bennünket: egy bizonyos zónába ne lépjünk, mert felszólítás nélkül golyót kaphatunk ő sorkatona, de vannak más pontok, amelyet hivatásos polgári őrök védenek. A katonai szolgálat egyéves idő­__zí leglassúbb repülőnek se tart p ár percnél több időbe, hogy elérje Magyarország bármely pontját. Az idő tehát kulcstényező mindabban, amit itt csinálnak. __Ez így van es eppen ezert bi­zonyos döntési jogkörök itt, a helyszínen, bennünket illetnek me« Nem a központ, hanem az itteni harcálláspont ügyeletes vál­• A szállítóalkalmasságon infrafejcs rakéták. • Sági János ezredes: — Bekében és háborúban is egy a dolgunk — a légtér védelme. működő rendszere vigyázza, ennek a része a mi egységünk. A felada­tunk világos: a légtér védelme, az esetleges támadó kötelékek meg­semmisítése. — Változott valami a jugoszlá­viai polgárháborúval? Azóta mintha többször szállnának föl. — Valójában nekünk békében és háborúban egy a dolgunk: az ország légterének a védelme. Min­den tevékenységünk, az összes ki­képzésünk ezt a célt szolgálja, az emberek, a technikai eszközök ezért dolgoznak. Ezen a jugoszlá­viai helyzet nem változtatott szá­mottevő mértékben. Nem kellett máshová települnünk, hanem saját repülőterünkről működik egy ki­különített alegység, amely bármi­kor képes kell hogy legyen felada­tának ellátására — természetesen a megfelelő kormányzati elvárás­nak megfelelően. Ä légvédelmi rendszer más tagjai — például a rádiólokátorosok —közelebb tele­pültek a határhoz, hogy hatéko­nyabb védelmet biztosíthassanak, mi a szokásos rendben teljesítünk szolgálatot. — Semmi szigorítás? — Vannak bizonyos szintidők, amely alatt el kell érni meghatáro­zott harckészültséget. Ez most csökkent: 4-5 perc alatt abba a körzetbe kell érni, ahol a veszély fenyeget. De hadd hangsúlyozzak valami nagyon fontosat: részünk­ről az összes cselekmény kizárólag és abszolút védelmi jellegű, hiszen J ugoszlávia nem üzent hadat, nem • állunk háborúban velük, és egyál­talán nem biztos, hogy egy-egy át­repülő gép központi parancsra cse­lekszik. Ugyanakkor egy gyorsan közeledő vadászgépről nem tud­hatjuk, milyen szándékkal jön. — A két ország légvédelmi főnö­ke nemrég biztonsági sávok betar­tásában állapodott meg: a határok­tól 30 kilométeren belül nem foly­tatnak harci cselekményt és a hatá­rokat 10 kilométerre nem közelítik meg. — Ez a megállapodás konszoli­dálta a helyzetet. Amíg ez nem élt, naponta többször is föl kellett emelnünk gépet — azóta ez csak ritkábban fordul elő. — 1968 óta csinálom ezt, ez a szakmám, megvan a szükséges ta­pasztalat és rutin bennem ahhoz, hogy ellássam a szolgálatot. Nem könnyű elmondani azt, amit az őrnagy csinál: bonyolult technikai eszközök által gyűjtött információk alapján egyszemély- ben dönt arról, hogy adott pilla­natban egy adott repülőgép veszé­lyezteti-e az országot. Egy üvegtér­kép előtt ül 24 órás szolgálatban; az üvegfalra katonák rajzolják rá a felderített és azonosított repülő­gépeket, hogy pontosan hol, mi­lyen magasságban tevékenyked­nek. • Tőke István alezredes: onnan fcntről, őrjáratozás közben, a pilóta lát valamit a pusztító háborúból. Készültségben A hajtóművek tompa dübörgése megremegteti a parancsnoki helyiség ablakait is. — Ez csak a hóeltakarító gép zaja — int a harcálláspont felé Horváth János, a Magyar Honvédség 59. Szentgyörgyi Dezső harcászati repülőezredének hadműveleti kiképző főtisztje. A száza­dos most egyáltalán nem a kiképzéssel foglalkozik: a HM vezérka­rának különleges engedélyével a kecskeméti repülőtérre látogató Petőfi Népe-riportereket kalauzolja. Szintidő: 4-5 perc A reptéri ezred parancsnoka egy alig 38 éves ezredes, Sági János — sok tekintetben már az új idők embere. Készségesen beavat ben­nünket abba, amit a vadászrepü­lőkről tudni kell. — A Magyar Köztársaság légte­rét légvédelmi alakulatok együtt­tásparancsnoka dönt például a harckészültség elrendeléséről, a hajtómű beindításáról, illetve a gép fölszállásáról. Márványkövi Ferenc őrnagy egyike azoknak, akik kiadják a pa­rancsot; azon kívül, hogy másfél percenként újabb és újabb Sym- phoniára gyújt, nem látszik rajta feszültség. v*

Next

/
Oldalképek
Tartalom